Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


27 augusztus
13komment

A nap, amikor rám írt a képviselő…

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonhetedik kiadásában először azon muszáj felháborodnunk, hogy a szemét kis Uber csak nem nyugszik – nem volt elég nekik, hogy szépen megmutattuk nekik, hol lakik a magyarok istene, amikor is úgy akolbolítottuk ki őket Magyarországról, hogy csak úgy suhogott, természetesen a becsületes adófizető magyar személyszállító kisiparosok érdekeit szem előtt tartva… Jó, oké, pár napja a Szigeten és környékén 82 taxisból csak 59 bukott meg telibe, tényleg nem vészes, majd kicsit jobban odafigyelnek, vagy, ha továbbra is ilyen hülyén csesztetik őket, lezárnak valamit. Mondjuk a mindent. Na: az Uber most megvett egy startup céget, amely önvezető kamionokat készít. Barátaim, magyar kamionosok: jó lesz már most felkészülni a harcra! Ígéretemhez híven folytatom az Artúr-sztorit: több mint egy hónapja már, hogy itt hagyott minket a magyar zene egyik – szerintem – legegyedibb, legszabadabb, legcsodálatosabb figurája, Somló Tamás. Még mindig nem nagyon tud úgy eltelni nap, hogy ne hallgassak valamit tőle: tartok tőle, ez már így is marad. Végezetül egy hétköznapi történet, aminek egyik főszereplője egy politikus, hogy pontos legyek, egy dunaújvárosi önkormányzati képviselő. Igazából azt hiszem, nyugodtan kiírhatnám a nevét, mégsem teszem: igaz, nagy okosan előre felhívtam rá a figyelmét, hogy írásbeli magánbeszélgetésünket teljes egészében vagy részleteiben közzéteszem, de egy, ha jól érzékelem, a rendszer sajátosságait meglehetősen jól ismerő barátom ma rámutatott, az érintett, ha kicsit kiokosítják, nyugodtan mondhatja utólag, ő ugyan nem egyezett bele a közlésbe, sőt, írásban kérte, ne tegyem, de én alighanem megsemmisítettem ezt a dokumentumot, személyiségi jogainak megsértéséért fizessek tehát mondjuk 222 ezer forintot… Láttam már ilyet: huhú… hát itt olyan jogi palik vannak, pajtikáim, beszartok. Nos tehát épp ezért: szigorúan név nélkül, cserébe beszélgetésünk szó szerinti közlésével igyekszem olcsó népszerűségre szert tenni. A lényeg: pár napja posztoltam valamit, konkrétan a 31 milliárddal kapcsolatosan, amit az igazmondó beígért a képviselőválasztás finisében, mindegy… elindult egy kis kvaterka néhányunk között, egyszer csak a mindig oly aktív városatya is belefolyt, majd hamarosan el is kezdett rendet tenni a zemberek fejében, egyre vehemensebben és könyörtelenebbül… No, a többi pikáns részletet már csak odabent kotyogom ki: szaft szaft hátán…

Hirdetés

* Önvezető kamionokat gyártó startup céget vásárolt az Uber.

Bár a – legjobb tudomásom szerint – rendszerellenességgel aligha vádolható napi.hu érezhető boldogsággal számolt be róla, micsoda vérveszteségeket kénytelen elkönyvelni e hónapokban világszerte a Budapestről kiebrudalt személyszállítási startup, én azért csak azt gondolom, érdemes odafigyelni rá, mivel is foglalkozik az a cég, amelynek becsült értéke nagyjából Magyarország éves GDP-jének a fele… Talán még emlékszünk rá: július végén hagyta el Magyarországot a cég, miután jó másfél éven át tüntettek ellene, zárták le fél Budapestet a becsületes adófizető magyar taxisok. Az Ubert és sofőrjeit egyebek mellett azzal vádolták, hogy nem adóznak: ami már csak azért is érdekes felvetésnek tűnt, mert a mobilos alkalmazásban nincs készpénzmozgás, a kártyás fizetés pedig finoman szólva is jól nyomon követhető… A cég, amely egyébiránt 2015-ben 25 millió forint adót és járulékot fizetett be Magyarországon, sofőrjei pedig szintén a Nemzeti Közlekedési Hatóságnál szerezték be engedélyüket, ebből is több száz milliós bevétele keletkezett az államnak. Az Uber több mint ötven alkalommal kért hivatalosan találkozót a szakminisztérium illetékeseitől – összesen két alkalommal sikerült tető alá hozni a megbeszélést, de mindkét konzultáció eredménytelenül zárult. Ezeken a megbeszéléseken az Uber képviselői igyekeztek elmagyarázni a minisztériumi embereknek, miért is az átláthatóság és megbízhatóság kulcsa, fontos “fehérítő” eszköz az általuk alkalmazott online díjkalkuláció – ez a rész igazából senkit nem érdekelt különösebben, a hatóság egyre csak azt követelte, hogy a cég autóiban tegyék lehetővé a készpénzes és kártyás fizetést is, és szereljék be a hagyományos taxamétert, továbbá hogy emeljék meg a tarifáikat a hatóságilag meghatározott, mesterségesen magasan tartott szintre. A többit tudjuk: bár az internetet egyelőre csak majdnem sikerült bezáratniuk, mégis győztek a haza és haladás hívei, hiszen melléjük állt a hótiszta versenyt, az átlátható viszonyokat mindenkor, az élet minden területén teljes mellszélességgel támogató kormány – én úgy látom, ha minden jól megy, tíz éven belül sikerülhet elérni, hogy a Nemzeti Vágta-program keretében csak konflissal lehessen taxizni Magyarországon, a fizetés módja kizárólag cserekereskedelem lehet (Magyar kocsisnak magyar terményt!!!), fuvart pedig Nemzeti Lúdtollal írt, pecsétviasszal lezárt ajánlott levélben kell kérni. A lényeg, hogy örültek a becsületes fővárosi taxisok erősen: olyannyira, hogy például a Sziget fesztivál környékén végrehajtott ellenőrzés-sorozat azzal a ragyogó végeredménnyel zárult, hogy 82 vizsgált taxisból 23-an NEM buktak meg. Ami jóval magasabb szám, mint amire mondjuk én számítottam… Volt még egy viszonylag kiragyogó eset: egy 45 éves szakember egy ír turistát fuvarozott a Sziget fesztiválról a Margitszigetre, a szállására. Megnéztem, ez hat kilométeres táv, oké, kicsit azért szopassuk meg a buta britet, hetven százalék plusz, tíz kilométer. A becsületesen adózó személyszállítási kisiparosnál természetesen nem lehetett kártyával fizetni, az ír tehát kikönyörögte az ATM-et, kivett a falból 20 rugót, ezt feltehetően simán oda is adta volna szerencsétlen, de az ember közölte, ő inkább 25 ezer forintot gondolt a sziszifuszi melóért. A külföldi ezt már picit sokallta, a rendőrséget kezdte emlegetni, mire a sofőr bácsi barátságosan betakarta, aztán elvitte egy külterületi erdős részre, és elmutogatta, ha van 25, beviszi, ha nincs, ott marad. A turista ijedtében fizetett, a becsületes adózó pedig hálából ott hagyta a kukoricásban. Ennyi lenne a mai mese, gyerekek… Ja, a kamionos ügy: az Otto nevű, önvezető kamionokat fejlesztő startupot vette meg az Uber, saját értékének nagyjából egy százalékáért, azaz 680 millió dollárért. Gyanítom, előbb-utóbb ebből is lesz valami: időben szólok, nem árt, ha a hazai kamionos kollégák elkezdik a szervezkedést, a fenyegetőzést meg az egyezkedést a kormánnyal – ne akkor kelljen már mindent intézni, ha ezek egyszer megjelennek… Bár… attól tartok, ez a veszély egy jó darabig nem nagyon fenyeget bennünket: békén hagynak, nyugodtan maradhatunk a boldog középkorban…

* Végső búcsút vettek Somló Tamástól.

És én is elköszöntem már, tízszer, százszor, ezerszer… és megnéztem az összes videót, meghallgattam 1967-től minden számot, elolvastam a cikkeket, az interjúkat, a visszaemlékezéseket… és azt hittem, hogy majd csak jobb lesz végre. De rohadtul nem jobb. Becsaptak, de csúnyán ám: évtizedeken át szentül meg voltam győződve, hogy az Artúr halhatatlan. Van egy pár ilyen emberem: persze hogy nem mindenki, de van egy pár – úgy vagyok értesülve, hogy ők soha nem halnak meg. Magától értetődik, hogy hála jó sorsomnak, én is ebbe az illusztris társaságba tartozom: azt hiszem, elég evidens bizonyíték rá az eddigi halálmentes életem. Csak a tamáskodók kedvéért mondom. Jut eszembe, én is tamáskodó lettem: itt tamáskodok, hetek, lassan hónapok óta, mintha fizetnének érte – például most, hajnali egy óra van, harmincadszor szól a Valamit mindig valamiért, az egyik hatalmas kedvencem… ó, azok a hangfekvések, azok az ívek, elképesztő, teljesen szabálytalan nyújtások, amik még véletlenül se sikerülnének soha másnak – ő meg bombabiztosan, sztenderdben csinált mindent, bármikor, álmából felébresztve is… A Somlónak egyébként bármit elnézek: például még azt is, amikor a tévékettes reggeli produkció közben, a Charlie oldalán durván eltéveszti a szentséget, a Vallomást, oké, de értsétek meg, hogy soha egyetlen szöveget nem tud/nem akar megjegyezni, e tekintetben ráadásul tudomásom szerint nincs épp egyedül az LGT-ben ; és neki szabad egy szál cd-vel a hóna alatt minősített haknizni, mert az ő esetében mindegy, milyen közegben lép színpadra, előbb-utóbb úgyis énekelni kezd, és attól kezdve minden mindegy; ő csinálhat közös számot az Animal Cannibals-szel, Gesztivel, mert ő képtelen elsüllyedni: sokkal inkább mindenkit és mindent magához emel… jut eszembe, megvan a fületekben a Mr. Kojak? A nyolcvanas években csinálták meg a Kojak Budapesten című filmet: a zseniális Inke László játszotta a főszerepet, további színészgigászok egész sora tűnt fel a vígjátékban – a legendás, ha zeneileg nem is túl bonyolult betétdalban pedig egyszer csak felvijjog Artúr, és besüvölti a refrént… Mert… tudom is én… egy világsztárnak nincs kis szerep, nincs méltatlan hakni, ócska kultúrházi színpad, körülmény, semmi. Ő csak énekel, angyalhangon beszél, neki minden mindegy. És most már sajnos tényleg minden kurvára mindegy. A francba. A rohadt francba. Hogy még több mint egy hónappal a változtathatatlan után is simán behomályosodik a tekintetem, ha arra gondolok, hogy nem lesz több olyan dal, mint… mint bármelyik. És… amit valahol olvastam: hogy a Somló volt az, aki soha senkit nem bántott… hogy őt tényleg csak szeretni lehetett, az összes, időnként nyilván baromira idegesítős, ebben a kocka világban rengeteg zavart okozó, bohém bohócságával együtt. Ez a jóság sugároz a harminckét fogas, mindent betöltő, mindent megjavító, mindent megváltoztató mosolyából, amit annyiszor láttam most, ezekben a hetekben… Vacakabb hely lett a világ: írja a honlapjára a Presser – nagy igazság. Sokkal vacakabb lett. Elment ugyanis belőle egy ember, aki igazán, irigylésre méltóan szabad volt, és mindvégig az is maradt. Aki mindig azt csinálhatta, azt mondhatta, azt énekelhette, fújhatta, pengethette, ami csak jólesett neki. Szeretett és szerették. Szenvedélyesen, nagyvonalúan, korlátok nélkül élt, és amikor már nem maradhatott tovább, úgy ment el, olyan bátran, felvetett fejjel, pimaszul a halál szemébe kacsintva, ahogyan csak a szabadság igazi vándorai tehetik. Az élete: példa. Amit itt hagyott, amihez csak nyúlt, két kézzel, számolatlanul szórt: kincs. Mindannyiunké. Kösz mindent, Artúr: te tényleg olyan szépek voltál… Vagy inkább: vagy…

* Megismerkedtem egy önkormányzati képviselővel. Sőt: anyámék is.

A sztori nem gyengusz. Kezdetben úgy gondoltam, névvel teszem közzé – aztán egy barátom elmagyarázta, okosabb, ha nem írom ki, ki privizett rám. Igaz ugyan, hogy gondosan jó előre szóltam, hogy az üzenetváltást nyilvánosságra fogom hozni, de egy kis jogászkodással már komoly bajba kerülhetek: mi van akkor, ha például azt mondja, írásban jelezte, hogy nem járul hozzá a magánbeszélgetés közzétételéhez, csak én nyilván elégettem vagy megettem a nyilatkozatát… beperelnek 444 vagy 888 ezer forintra (a 222 ezret már ellőtték a jogsértő Nyulasira), aztán buszozhatok egy darabig… Úgyhogy ne is találgassatok, nem mondom meg, ki volt. Ja, azt nem tudom, meséltem-e már, hogy volt egy anyai nagybácsikám, Paja bá’, aki amatőr, de nagyon ügyes kezű ikonfestő volt, amolyan Agárdy Gábor-szerű? Nem? Na, csak két mondat róla: megfestette például a Rómeó és Júlia főbb szereplőit ikon formájában, tényleg egészen fantasztikus képek, és képzeljétek, az egyiket, mert engem nagyon szeret, vagy tizenöt éve nekem adta. Soha nem felejtem el, szó szerint ezt mondta: “Andriskám, galambom, ezt neked szántam, tessék, itt ez a Lőrinc-ikon, rád vár.” Azóta az egyik vidéki kúriám fő falának ékessége… Na, de nem is ezt akartam mesélni. Kiposztoltam egy cikket, ami a Népszava online felületén jelent meg, és az úgynevezett Modern Városok Program ígéretcunamijáról szólt, pontosabban arról, hogy… izé… kicsit módosul a program… na… nem teljesen minden valósul meg, nálunk ugye 31 vagy hány milliárd lett beígérve erre-arra, hát… ha ugye sikerül uniós pénzeket szerezni, akkor lesz elektromos busz. Meg városi szálloda,  2.9 milliárdból, ühüm, jajaja, hihető… Na, mindegy is, a sok közül az egyik megosztás alatt ment szépen a vitatkozgatás (nem linkelem, de ügyesebbek akár vissza is nyomozhatják, fent van, szerintem nem tilos), egyszerre csak ez a meg nem nevezett kedves képviselőnk hozzászólt, aztán hamarosan már az észt is osztotta becsületesen, a megtévedt állampolgárokat igyekezett a helyes mederbe terelni, sajnos, azt kell mondjam, kissé vegyes eredménnyel. Egy idő után a (képviselő úr jellemezte így, egy találó szóval a netes portált) hazug castellum.do főhazugja, Nyulasi kolléga is csatlakozott egy erős entrée-val, aztán magam is közbekotyorásztam – hopp, egy perc, és el is hussant a madárkánk. A telefonomra viszont hamarosan érkezett egy privát üzenet – engedélyeznem kellett, mert olyantól jött, aki nem ismerősöm, még facebook-on sem. Tőle. Engedélyeztem. És akkor innen indulunk tovább. Az ő szövegeit kurzívval szedem a továbbiakban, a magamét meg fett-tel, hogy követhetőbb legyen, jó? És egy betűt se változtattam. Tehát akkor így indult a liaison:

Kedves András! Pontos törvényi hivatkozást írtam, se többet, se kevesebbet. Volt szerencsém találkozni és beszélgetni édesanyáddal és édesapáddal. Nagyon kedves emberek, műveltek, nagyon megkedveltem őket. Még akkor is ha tudom, politikailag másképpen gondolkoznak, jó volt beszélgetni velük. Politikáról keveset beszélgettünk, nem is ez volt a lényeg. Jó szívvel emlékszem a beszélgetésre. Más. Azt nem értem, hogy miért kell ilyen alpári módon nekem esni? Még Nyulasi Zsolt is tud kulturált formában hozzám szólni. Nyilván amit a Népszaváról írtam, azt fenntartom, hiszen a köszönő viszonyban sincs azzal, amit például az Index írt, pontos törvényi hivatkozással. Üdvözlettel, X. Y. 

Én erre, a valóságnak megfelelően csak ennyit válaszoltam, természetesen csak miután este tízkor Fehérváron megálltam: Perpill egy autóbuszon utazom, amit én vezetek. Hosszabb válasz éjjel, ha még lesz agyam. Üdvözlöm. Mire ő: Rendben. Holnap olvasom. 

Nos hát, ígéret szép szó: fél egy körül pihenten hazaértem a műszakból, boldogan beültem a gépbe, és hajnali negyed kettőkor már ezt a szösszenetet sikerült postáznom, nem rövid, én szóltam, ne ekézzetek. Oké, akkor megpróbálom… Mielőtt bármit is mondanék, akár egy jó közüzemi vagy telefonszolgáltató, jelzem, hogy az általunk folytatott beszélgetést rögzítem, mégpedig azzal a céllal, hogy azt a későbbiekben teljes egészében vagy részleteiben a nyilvánosság elé tárjam, jellemzően a www.hetlovet.com oldalon. És akkor szerintem nézzük is, miről beszéltünk. Kezdjük talán azzal, hogy erősen érdekelne, melyik megnyilatkozást (ha az enyémet, ha a másét) nevezi alpárinak/nem kulturáltnak. Nagyjából másfél napon át figyeltem viszonylag csendben a háttérből, ahogyan az ártalmatlan fb-fórumon elkezdte rendbe rakni a zemberek fejében a dolgokat – páran természetesen nem igazán voltak vevők erre, aztán amikor elkezdődött az önök kommunikációjában minden szinten jól bevált két, vagy még inkább egy hívószavas mantrázgatás, akkor úgy gondoltam, közbeszólok már… Merthogy azt gondolom, ezt az egész stílt, a hazugezazamazozást, nyócévezést, migránsozást, a Kék Lapokat meg az összes hasonlót nyugodtan nyomják a hivatalban, meg a Pártban, meg otthon, meg ahol jólesik: emberek között talán ne. Ha meg mégis, legalább ne sértődjenek már meg, és ne kezdjenek el picsogni, ha elküldik magukat a faszba. Ha veszi a fáradságot és visszaolvassa, elég jól láthatja, hogy nem mi alpáriztunk, hanem éppen maga, ráadásul a szokott meglehetősen fensőbbséges és megingathatatlan stílusban. És akkor, ahogyan tanultam: más. Igazából az a rész, amitől egy kicsit ledobtam a láncot – édesanyámmal és édesapámmal, a kedves és művelt emberekkel, akikkel volt szerencsés és jó szívvel is emlékszik, amit persze hálatelt szívvel köszönök, még belegondolni is vérfagyasztó, mi lehetne, ha netán rossz szívvel emlékezne… Na szóval, érdeklődnék halványan, mi ennek a bekezdésnek a célja/lényege/bármije? Ha némiképpen viccesnek hat is, G. Roland mintarab után mindenképpen kénytelen vagyok megérdeklődni, hogy vajon ebben implicitíve kissé benne van-e, hogy tudni tetszik a szüleim lakáscímét für alle Fälle, szóval olyasmi, mint amikor Nápolyban Giuseppe bácsi hazakíséri a kisfiút az iskolából, és átadja a papának, aki elfelejtette befizetni a havi védelmi pénzt? Vagy miért/mitől kezdődik ez a kapcsolatfelvevő üzenet (merthogy, ugyebár, alapvetően semmilyen szinten ismerősei nem vagyunk egymásnak) épp ezzel a bekezdéssel anyámékról? Most akkor hadd kérdezzem meg tisztelettel azt is, hogyan sikerült összehozni ezt a remek randevút? Véletlenszerű kopogtatás útján? Célzottan szeretett volna találkozni a kedves és művelt Boda-szülőkkel? Képviselői munkája része volt a vizitáció? Mindenki megvolt a lépcsőházban? Az utcában? Szavazatért ment? Téríteni óhajtott? Magánemberi mivoltában kívánt eltölteni egy kis időt a lakásunkban? Vagy választókerülete idős lakosainak hétköznapjai iránt érdeklődik olthatatlan hévvel? Nyilván, tudom a választ: néminemű részben mindegyik. És akkor jöjjön a kedvenc részem, a hab a tortán, az igazi államférfiúi és/vagy emberi nagyság: hogy tudniillik annak ellenére is meg tudta kedvelni a két nyugdíjast, hogy tudja, politikailag másképpen gondolkoznak… Hát egyrészt ezt máris térden állva köszönöm – másrészt meg megkérdezném, ez miből derült ki, mármint ez a másképp gondolkodás? Anyám az asztalra állva elénekelte az Internacionálét meg a szovjet himnuszt, mint minden étkezéskor szokta? Faterkám leköpte vagy csak megrúgta? Vagy netán csak elmondta, mennyire emlékezteti ez az egész mostani getva az ötvenes évekre, amit volt szerencsétlensége szintén megélni, szintén a szerszám rosszabb végén? Hogy amikor nem tud elaludni, sokszor engem félt, attól tart, értem is eljön valami fekete autó, és elvisznek valami titkos bázisra… vagy csak faszán megveretnek néhány rendfenntartójukkal… vagy valami hasonló, oké, nem leszek olcsó, túl könnyű poén lenne. Szóval… még mindig nem tudom, miből derülhetett ki magának, hogy ócska kis liberálkommer a 90 meg a 85 éves művelt ember? Mentségükre hadd mondjam el, szinte kizárólag az m1-et nézik: köszönhetően csodálatos, kizárólag igazat mondó híradásaiknak, szegény anyám például úgy fél a migránsoktól, mint a tűztől, láncot kellett felszerelni az ajtónkra, mert attól tart, rátörik a rohadékok. Nála, azt hiszem, kevés tökéletesebb alanya van a rendszer szintű tájékoztatásnak. Ő is másképp gondolkodik? Hm… ez komolyan meglep… Nem csak maga ítélt elhamarkodottan, az én mocskos jellememből kiindulva? No de nyilván ismeri a népi bölcsességet, Wass Albert, Desmond Child és Bayer Zsolt is többször megírta: ha az alma rohadt is, attól a fa még lehet egészséges… Kérem, ha ideje engedi, térjen vissza még egyszer anyámékhoz, beszélgessen el velük még egyszer, én a napokban majd felkészítem őket, adjon nekik még egy esélyt… Már szívből sajnálom, hogy fene nagy gőgömben lemondtam G. István F. Noémi-díjas (ami ugyanaz, mint képzőművészeknél a Munkácsy-díj) ötvös iparm., érettségizett hu. alpolgárm. látogatását, amikor áprilisban a papa betöltötte a 90. évet. Esküszöm, ha megoldható, hogy legyen mondjuk még egyszer 90, szeretettel látjuk, persze az ingyenes nyolcvanmilliós újság munkatársait is. Higgye el, nagyon nem szeretném, ha valamiért elterjedne a szüleimről, hogy nem értenek egyet a nemzet továbbfejlődésének kitűnően meghatározott irányaival. És persze az is nagyon lényeges, hogy pontosak legyenek a törvényi hivatkozások. Ami engem illet, ezentúl még sokkal jobban fogok vigyázni, és másokat is erre buzdítok. Tessék nyugodtan bármikor menni, én általában tíz tájban meg olyan délután négykor vagyok ott, csak hogy nehogy zavarjak. Ha esetleg majd kialakul, hogy pontosan mikor várható a látogatás, kérem, értesítsen – míg nálunk van, én meglátogatom a maga szüleit, egy kicsit elbeszélgetek velük, politikáról csak keveset, biztosan nekem is emlékezetes lesz. Csak hogy kvittek legyünk…

Nem sokkal később ezt a választ kaptam: Kedves András! A szüleihez egyik korábbi kampány során kopogtattam be, nem tudtam, hogy a szülei laknak ott. Bár sietnem kellett tovább, behívtak, beszélgettünk,csak közben derült ki, hogy az Ön szülei. Bocsánat, hogy beszélgettem velük, ha ez bűnnek számít. Nem fogom őket zavarni. Mivel ők kedvesek voltak, gondoltam Önnel is – privát üzenetben – tudunk normálisan beszélni. Sérelmeztem azt a stílust, ahogyan a fórumon beszélt velem, hiszen Nyulasi Zsolt is tudott normálisan kommunikálni velem. Nem fogom zavarni többet. Üdvözlettel, X.Y.

Ismét én vettem elő még egy lefűrészelt hegyű patront, volt még pár tucat a hevederemben, nem kellett spórolnom: Nos hát… érdemi válaszok nemigen születtek a felvetett kérdésekre… hogy például mit is sérelmez valamivel konkrétabban… A Nyulasi, ha már másodszor említi, még valamit baszozott is, amikor konkrétumokat kért a szokott hazugozás helyett – nálam mi verte ki a biztit? Érzékeny netán az iróniára is? Továbbra se tudom, miért kellett ezzel a ráadásul korábbi kampányból felkevert látogatással kezdeni a puhatolózást. Nem ír semmit arról, milyen metódussal sikerült megállapítania a szüleim politikai másképp gondolkodását… Átérzem a tanácstalanságát, és persze megértem, ha nem kívánja folytatni ezt a kommunikációt. Igazából sajnálom: jó társaságban repül az idő. És itt is elment valahogy. Minden jót. Ja, és a zöldhullám kalákában való megszervezése előtt még: próbáljanak meg kétszáz méter egyenes útfelületet elkészíttetni mondjuk az Aranyvölgyin, öt kísérletből. Aztán jöhetnek a szellemi erőpróbák. Üdvözlettel.

Ez a zöldhullámos cucc egy másik poszt alatti beszélgetésre utalt – az igazság az, hogy itt már kicsit kapkodtam, valahogy éreztem, hogy nem sokáig beszélgethetünk már. Így is lett.
 
Minden jót kívánok Önnek is! Üdvözlettel, X.Y.
Püff neki, hát ennyi volt – tudom, kicsit kurta, mint Gogolák elvtársnő szoknyája. Azaz dehogy: most nézem, iszonyat hosszú. Már mindegy, ennyi volt – egyelőre: mert persze szeretném gyorsan közhírré tenni, hogy nagyon szívesen beszélgetek bármelyik politikussal, nyugodtan keressen meg privátban, akinek nyomja valami a szívét, amiben tudok, segítek, állok rendelkezésre éjjel és nappal. Büszkén mondhatom, nálam a diszkréció az első számú prioritás, tehát egészen bátran lehet kifecsegni apróbb-nagyobb titkokat, bűnöcskéket, be nem vallott vonzalmakat és antipátiákat – én hallgatok, mint a zsír…
Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (25 lövet, átlagosan: 6.80 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

13 komment

  1. öregbarátnéd szerint:

    Hát András ez nem volt semmi. Most megyek és megnézem azt a hozzászólást.

  2. Hatlövet szerint:

    Bátran állíthatom, hogy az eddigi 227 HL koronaékköve ez a mai.
    A Lőrinc-ikonon konkrétan besírtam.
    Ami meg utána következett az már Koh-i-Noor fényét is elhomályosítja. :D
    Azon azéer nem kicsit lepődtem meg, hogy nem volt meg Lőrinc barát telefonszáma, de remélem most már mentetted a felhőbe. :D
    Hátha egyszer szükséged lesz Virág elvtársra amikor hajnalban megjelenik a Dunára néző dácsád előtt egy lefüggönyözött éj fekete Mazda MX 5. :D
    Jut eszembe neki vajh honnan volt meg a tied? :D

    • Boda Kapitány szerint:

      Nem telefon volt… Facebook-üzenet, egészen pontosan messenger. Azt gyakorlatilag bárkinek írhatsz, akit fb-n megtalálsz, de ha nem vagy ismerőse, akkor a rendszer először felkínálja neki, hogy engedélyezze vagy se…

    • Boda Kapitány szerint:

      Hogy megjön értem a lefüggönyözött fekete MX-5, az olyan filmjelenet, hogy a fal adja a másikat… Köszönöm, pereg-pereg… :-)

  3. www.ereszdelahajam.bp szerint:

    Az Uberes story is jòl mutatja a vilàgnak hogy kèt oldal van Magyarorszàgon. Egy tiszta èrtelmes dolgokra nyitot ès egy màsik gyöpös zavarosban bizniszelö.

    Föszerkesztö Ùr! Ön ìràsai hatàssal vannak ràm. Elkezdtem Somlò Ùr dalokat hallgatni!

    Fàjò volt olvasni ahogy egy lecsùszott hortista maoista leninista ügynök vègsö elkeseredèsèben elàrulja szüleit. Jò lenne ha vègre egy ön leleplezö ìràsa lenne a Soros Györgyel valò kapcsolatàròl. Mindenki tudja hogy ma reggel is a piacon làngosba sütve kapta meg a jövöheti HL tèmàit.

  4. Tóth Gábor szerint:

    Na megyek is a fészre, meglesem ezt a posztot.
    Ha így haladunk, egyszer megérjük, hogy egy március idusi ünnepségen a mai ellenzék szónoka beszéd helyett kirak a színpadra egy nagyképernyőst, és bekeverik bizonyos O.V. nem is oly régi, szintén márciusi , talán pont Ferenciek terén előadott beszédét, amikor is olyat is idézett egy akkori Ferencnek üzenve,hogy ” a hatalom pedig reszketni méltóztatik”….
    Talán az egész beszéd jó lesz oda, az ellenzéki szónok meg addig is hátradőlhet a kávéjával.
    Már alig várom….
    SMS….. hát ez beszarás! :)

  5. kroonstadt szerint:

    tudtam,hogy ez a Gogolák név máshonnan is ismerős. :)

    https://youtu.be/3qSeBJogT2A

    jaés én is rákeresek a fbookon,hogy ki az a képet viselő. ha eotveos akkor nahát.

    • Lajos K szerint:

      Kroni ez a “vakart” érettségis?
      A réztányérkalapáló? Ne má! Úgy tudni hogy mostanság a nemzeti központi virágellátó helyi el/leosztója eme elsötétített városkában.

  6. Sovari Feren szerint:

    Ez egy személyesüzenet Boda András Úrnak.
    Tisztelt Boda András Úr!
    Én elolvastam amit ide le írt. Megkell jegyeznem, hogy a Lőrinc Úr egy kedves Barátom. Már 3szor járt nálunk De! Igaz hogy nem iszunk eggyütt mindeneste,de volt már a lakásunkban és higgye el, hogy akárkit nem engedek be!! Mindíg is hazudtak maguk emlékszem rá! Neharagudjon meg érte hogy Magát is a hazugok közé sorolom, de elolvastam eztis és aztis amit a fészen irtak és jól látszik minden. Járt már nálunk dkás is mert mindkét felet megkell halgatni! Boda Úr maga titkol valamit azoknak akiknek éveken át dolgozott!! Tudjuk jól!! Mert amikor kilótték a szemét annak az embernek vagy embereknek! akkor halgatott Ön is és a Barátai is! Emlékezünk arra is Tisztelt Boda András Úr!! És Lőrinc Úr nem lötte ki senki szemét! Csak fel hívta a figyelmet arra, hogy az Ország épül amit Maga nem VESZ ÉSZRE!! A többség győz Lőrinc Úrral szembe ezt elkell fogadni sajnos. Nem mernek az emberek megnyílvánúlni a fészen. Sok lúd hogy ne is monddjam Önnek. Köszönöm, hogy elolvasta személyesüzenetemet. Tisztelettel egy FIDESZES Ember!!

  7. Sovari Feren szerint:

    Your comment is awaiting moderation…
    Ezt a választ kaptam!! Azonnal letiltják amit írok. És Maguk beszélnek tisztességről fészen?? Meglesz az útja enek az ügynek!!

  8. Prosek Erzsébet szerint:

    Kedves András!
    Ennél sokkal, de sokkal erőteljesebben is fogalmazhattál volna. A -szerintem- jól érthető iróniádat tartogasd azoknak, akik értik.
    És nagy kár, hogy nevet nem írtál. Ettől még félelmetesebb ez az egész. Üdv.: Prosek Erzsébet

  9. Tüske Hajnalka szerint:

    Közben kiestem a jelből. Csak beleolvastam a dolgozatba, mert a hozzászólások is megérnek pár misét. Nem semmi. Ecce homo, vagy mi…

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


7 × = húsz(on) egy

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz