Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


02 július
13komment

Faragó Révai Ferdynánd: avagy a troll hitelessége

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonnegyedik kiadását egy miniszterelnök történetével kezdjük. Ez a miniszterelnök lopott, csalt, sikkasztott, visszaélt tisztségével, vesztegetés elfogadásával személyes előnyöket szerzett, banki csalásokban vett részt. A vád szerint nagyjából 260 millió dollárra rúg a működéséhez kapcsolható korrupciós ügyek összértéke, míg a három bankot érintő csalások másfél milliárd dollárra rúgnak. Az ügyészség 19 év börtönt kért a miniszterelnökre – egyelőre, nem jogerősen, kilenc évnél jár a bíróság, mindenki fellebbezett. Oh, bocsánat: véletlenül el is felejtettem mondani, természetesen Vlad Filat volt moldáv miniszterelnökről beszélünk. Egyelőre. És természetesen beszélnünk kell a futballról is, hiszen a magyar válogatott tizenharmadik lett az Európa-bajnokságon. Miközben természetesen gratulálok, van bennem egy csomó fura és rossz érzés: tudom, nem vagyok magyar, tudom, fogjam be és takarodjak, tudom, ne keverjük a politikát… Jaja: a gond csak az, hogy szerintem nem én kezdtem – tán csak nem miattam ugyanaz a helyzet most a futballal, mint volt/lett a kokárdával, a zászlóval, a himnusszal meg még kismillió “semmiséggel”, amit egyesek egyszerűen kisajátítottak. Továbbá azt is merészelem gondolni, hogy egy manósapkányit azért túl lett értékelve a válogatott teljesítménye – amikor pár napja egyik örökbuzgón lihegő riporter (az egyébiránt nem kevés közül) megkérdezte a nagy Lisztes Krisztiánt, szerinte a magyar bajnokság vagy a Bundesliga-e az erősebb, ott azért kicsit lelevegősödött az agyam pár percre. De persze tudom, a Nagy Siker újra összekovácsolta a Nemzetet. Oké, let it be: sajnálom, hogy hitetlen kozmopolita neoliberálbolsevista gyaurként ezt se teljesen így látom… Végezetül egy szaros kis troll néhány soros “bírálatára” reflektálok, minden észérv dacára: az ilyesfajta “véleményeket” ugyanis a névtelen levelek sorsára szokták juttatni minden normális helyen – mi most nem tettük. Kamu facebook-identitás mögött bujkáló hősünk (akinek beazonosítására egyébként olyan nemzetközi rutinnal rendelkező profilert vetettem be, hogy soha el nem hinnétek – már nyomon is van…) úgy gondolta, ha már voltam olyan szemét, és a nagy nyilvánosság előtt (pillanatnyilag, csak e szerény jegyzettel 7500 embert értünk el abban a városban, ahol 422 szavazattal önkormányzati választás nyerhető) is bejelentettem, hogy néhány puhatestű polgártárs jó ideje tartó, fáradhatatlan munkálkodásának köszönhetően a HL utolsó print-zsombékjáról is el kellett ugranunk, magyarán kivágtak minket a Szuperinfó hasábjairól is, mint macskát, na, akkor ő majd jól belém vágja a csákányt. Nos, bevallom, sikerült: de nem pont úgy és azért, ahogyan és amiért ő gondolta… Elnöki bukta, nem lekváros; futball, kicsit (?) felhabosítva; és episztola, ha épp nem parainesis Faragó Révai Ferdynánd, a derék troll részére…

Hirdetés

* Nem jogerősen kilenc évet kapott a korrupt, tolvaj miniszterelnök.

Kezdjen sürgős és alapos önvizsgálatba az, aki boldogan felsikoltott a fenti mondat olvastán: hogyan is merészelte feltételezni azt, hogy ez itthon történt??? Hát ébredjen már bennünk némi kétely, polgártársak, ha olvasunk valamit, ne vegyük azonnal készpénznek: vegyük észre a mondatban rejlő, azonnal felismerhető félrevezetéseket. Csak egy példa: hogyan lenne lehetséges az, hogy egy komoly bírósági eljárásban a magyar politikai elit lassan lényegében bármely tagja kilenc évet kapjon? Úgy értem, csupán. Lássuk be, hogy ez nonszensz, és ezenközben hadd mondjam el ismét a kedvenc mesémet: az elmúlt tizenkét évben az ezerszer elátkozott, minket nyomorgató Európai Unióból naponta 2.2 milliárd forint érkezett Magyarországra. Hétfőn, kedden, szerdán… vasárnapig, húsvét hétfőn és Szenteste is. 2.2 milliárd. Összesen kicsivel több mint tízezermilliárd forint. Én nem tudom, hol lehet, de elnézve a felső pár ezer mérhetetlen, felfoghatatlan gazdagodását, vannak tippjeim. Kilenc év börtön ajándék lenne itt bármelyik érintettnek, azt hiszem. Na de mondtam már, nem is itt osztották: a volt moldáv miniszterelnök, bizonyos Vlad Filat kapta, egyelőre nem jogerősen, olyan apróságokért, mint egy 260 millió dolláros korrupciós ügy, hatalommal visszaélés, aztán némi banki csalásba, sikkasztásba is belekeveredett, itt másfél milliárd dollárnyi pénzhalom tűnt el. Az október óta előzetesben ülő volt politikus azt mondja, az Emberi Jogok Európai Bizottságához fordul, mert az egész eljárás törvénytelen volt, a bizonyítékokat például az ügyészség be sem mutatta. Az ügyészség viszont súlyosbítást akar elérni: ők a teljes vagyonelkobzás mellett tizenkilenc évre dugnák rács mögé az ország nemrégiben még – 2009-2013 között – első emberét… És ne feledkezzünk meg arról sem, amikor 2010-ben Tunéziában, a jázminos forradalom során eljárás alá vonták a több mint húsz éven át uralkodó diktátort, Ben Ali elnököt. A vizsgálat után az állam elkobzott 550 ingatlant, 48 hajót és jachtot, 40 részvénycsomagot, 367 bankszámlát, és nagyjából 400 céget, összesen 114 ember “tulajdonát”. A sundánbundán felhalmozott vagyon összértéke becslések szerint nagyjából 13 milliárd dollár (kb. 3200 milliárd forint) volt. Nagyjából annyi, mint a magyar magánnyugdíjpénztári vagyon. Amit pár éve mindenféle hasznos célra kölcsönkértek, aztán úgy maradt – ha még emlékeztek rá. Ha nem, az se baj, majd én emlékeztetek rá mindenkit, amíg csak lehetőségem lesz rá. Sok pénzéhes, tébolyult diktátor bukott már el az emberiség történelme során. Ha pontosabban akarok fogalmazni, az összes megbukott előbb vagy utóbb. De azt hiszem, egyvalami közös bennük: mind azt hitték, és mind azt hiszik, ők az elsők, akik megúszhatják – van egy jó hírem, emberek, egy szó az egész: nem.

* Tizenharmadik lett a magyar labdarúgó válogatott az Európa-bajnokságon.

Olyan régen rántottam már magamra az abroszt istenigazából: szinte már vágyom rá, írok hát pár sort a magyar futballról, amely felriadt sok évtizedes Csipkerózsika-álmából, s egy “álomutazás”, azaz a senki által nem várt EB-menetelés során egyesítette, újra összehozta a Nemzetet; amely a válogatottban új, végre hazai idolokat mutatott s mutat fel az ifjúság számára; a csoportmeccsek során legyőztük Ausztriát, gólzáporos döntetlent játszottunk Portugáliával, s csoportunkból éllovasként, simán jutottunk tovább. Oké, a nyolcaddöntőben kaptunk egy viszonylag sima négyest a belgáktól, ám a két nappal később hazaérkező csapatot így is több tízezres, tomboló tömeg várta a Hősök terén. Nincs az egésszel semmi baj. De nekem azért mégis van bajom. És előrebocsátom, nem én kezdtem. Bajom például ugyanolyan természetű, mint mondjuk a kokárdával. Gyerekkoromtól egészen természetes volt, hogy március 15-re kokárdát tűzünk: és így volt ez még a nyolcvanas években is, egyszer kis híján kaptam is egy méretes rendőr főtörzstől egy laskát, amikor Pesten, a Petőfi-szobornál játszottuk az ellenzékit – na, nem a kokárdáért persze, sokkal inkább pofázásért, de sikerült elugranom, aztán meg megbújnom a rutinosan ránk nyitó tömeg mélyén. Aztán jött 1990, a magyarok, a még magyarabbak, a mélymagyarok, a nemzetes urak, a bocskaisok, az atillások, a mentések, a rókaszőr fövegesek. És a tányér nagyságú kokárdások, meg a még nagyobbak, meg a még annál is, és akik februártól áprilisig hordták, a homlokukra tűzve, meg a szívükre persze, és piros-fehér-zöld volt még a leheletük is, ha hűvösebb volt az ünnepségen…  na, attól fogva valahogy azt éreztem, semmi szükségem rá, hogy kokárdát tűzzek, sajnálom, ez van. Határozatlan időre… hogy is mondjam… hibernáltam a magyarságom látványpékséges részét, amíg néhányan kijátszadozzák magukat. Hadd fokozzam, ürítsük fenékig a méregpoharat, aztán üssetek pofon ököllel: nekem muszáj elkapcsolnom, legyen szó bármilyen sportágról, amikor a drága jó szurkolók elkezdik harákolni a Himnuszt. Nem tehetek róla: tudom, hogy nagyszerű, nemes a szándék, hogy ez szívtől szívbe, lelki támogatás, mert egyek vagyunk, meg minden – de amikor már a harmadik sort se sikerül, még közelítőleg se, még általános iskolás szinten se kiénekelni, és görcsbe áll a cipőmben a nagyujjam a kíntól, mert pontosan tudom, hogy még egy kvintet kell(ene) majd még feljebb lépni, miközben már a kezdést is alig bírja a társaság, ezért csak valami szánalmas, igaz, igen elszánt hörgés lehet belőle, meg ugyanaz a hang, az átlagember által kiénekelhető maximum, végig, míg el nem jön a megváltó vég, a ven-dőt… Tudom, piszok nehéz himnuszunk van, meg minden: de ettől még nem fáj kevésbé, amikor ezt az irgalmatlan kocsmai verziót hallom. Illetve nem hallom, mert mondom, elkapcsolom – ha meg netán jelen vagyok, igyekszem nem meghallani. A legjobban egyébként ebben a műfajban az tetszett, amikor tavaly egy kanadai nemzetközi jégkorongtornán elromlott a hangcucc: a kanadaiak, a közönség támogatásával persze, elénekelték a magukét, aztán várták, mi mit dobunk. Nos hát, a Himnuszt egy bátor fiatalember, a magyar csapat játékosa, a 15 éves Horváth László énekelte el, tényleg csodálatosan. De vissza a fősodorba: szóval oké, tényleg, küzdöttek a fiúk, működött a csapat, szerények voltak, céltudatosak, és persze mellénk állt a szerencse is. És azt is megértem, hogy tényleg ötven vagy hány éve nem sikerült semmilyen nagy eseményre kvalifikálnunk, most meg kis híján mindjárt meg is nyertük, s ez ennyire feldobta az országot… No de mondjuk az, amikor a rádióban Lisztes Krisztiánt arra próbálja rávenni a fel-felhabzó lelkesedéstől saját maga hatása alá kerülő riporter, hogy mondja már ki, a magyar bajnokság legalább annyira erős, mint a Bundesliga – na ott azért érzek egy kis bajt. Amikor tévéműsorok tucatjában látom-hallom, milyen polcokra helyezik el a magyar játékosokat, szinte én pirulok bele… És sajnálom, de tényleg nem tudok elvonatkoztatni attól, akinek ez az egész menetelés a legtöbbet hozta a konyhára, mert addig se másról beszélt az ország – nem tudok, mert igenis ő az, aki a teljes magyar bajnokságot kiadta gebinbe a havereknek, hiszen az összes csapat mögött-mellett ott a magfelelő ember kényes feladatra, hogy a tao-ba most bele se kezdjünk: mert ez az a liga, srácok-lányok, ahol Garancsi István jóbarát, a Videoton FC tulajdonosa Orbántól nem névre szóló futballmezt, hanem milliárdos hozamú kaszinót kap ajándékba… Tényleg örülök, hogy immár láthattunk akár öt sikeres passzt is zsinórban; örülök, hogy Dzsudzsák meglőtte keményen és megpattant, aztán gól lett; örülök, hogy ügyesen leszereltük azt a szemét kis Ronaldót. De azért nehogy valaki azt higgye már, hogy ettől a “Nagy Utazástól” egy fikarcnyit is izgalmasabb lesz mondjuk a Puskás Akadémia-Vasas párharc… Hogy majd a szokásos kétszáznál sokkal több nézőt köt le a kilencven perc kínlódás…Bárhogyan van is: az biztos, hogy újabb stadionok, újabb “akadémiák” kellenek – igaz, más magyarázattal, de ugyanez lett volna a helyzet akkor is, ha mindenkitől kapunk egy tízest, és tök utolsók vagyunk…

* Bekóstolt egy troll.

Úgy kezdődött az egész, hogy megírtam egy fb-posztban, hogy megszűnt a HL utolsó print változata is: azaz természetesen nem a változat, vagyis a Szuperinfó – csupán a rovatot tiltotta le a tulajdonos néhány nappal ezelőtt, jórészt egy ember hosszú ideje tartó, fáradhatatlan aknamunkájának köszönhetően. Marad tehát az itt, és egyelőre nem leszünk sehol máshol – dacára, hogy tegnap már beszélgettünk egy helyen, egy szolid kis reklámújság kiadójával, akinek ez úton is köszönöm a jó szándékot, komolyan, vérzett a szívem, amikor nekem kellett lebeszélnem róla, hogy átvegye a HL-t, s így juttassa el azokhoz, akiknek nincs lehetőségük a neten böngészni, de muszáj volt elmondanom, hogy ebben az igen súlyosan elmebeteg közegben mit vállalna és mit kockáztatna azzal, ha „befogadna” minket. Szemernyi kételyem nincs ugyanis abban, hogy a cégnél különös módon megszaporodnának a különféle szúrópróbaszerű hatósági ellenőrzések – és az is biztos, hogy találnának egy csomó súlyos hiányosságot, jelentős szabálysértést, amelyek miatt sajnos be kéne fizetni kisebb-nagyobb összegeket. Teszem azt mondjuk 222 ezer forintot… Nem, nincs semmiféle fóbiám, egyszerűen csak így működik ez a szép új világ, nem bizonygatom, aki nem látja, az nem akarja látni, ennyi. Én viszont nem akarok rosszat, pláne azoknak nem, akik nekem segítenének: maradjunk annyiban, hogy tényleg köszönöm szépen a szándékot, gondosan jegyeztem. Na, tehát megjelent a poszt, és nagyot szaladt – most épp valahol 7500 környékén jár az elért olvasók száma: maradjunk abban, vannak városi napilapok, amik elégedettek lennének valami hasonlóval, de ne legyünk olcsók, és ne személyeskedjünk. Érkeztek hozzászólások is, Suszter mesterrel felváltva köszöntük szépen a sok támogatást – aztán a megjelenés másnapján, 13.02 perckor… nos, megszólalt maga Faragó Révai Ferdynánd. Gyakorló nethuszároknak nem kell különösebben magyaráznom, miért tudod már ebből a névből, hogy főállású, mindenre kész troll: de ha netán valami kétely merült volna fel, elég megnézni az úgynevezett facebook-profilt, plusz a képet, hogy lásd, bizony, a sziklakemény Ferdynánd úr a nagy karimájú kalpag mélysötétje alól szeret leginkább vartyogni nagy igazságokat ide-oda, google a barátunk. Mutatom, ami érkezett: Kapitány! Sokszor írtál/írsz jókat. De a hiteltelenség ott van és lenne, hogy nem úgy élsz, ahogy írod a sok szomorú, senyvedő dolgokat. Ilyen motorja sokaknak nincs és nem is lesz, beszámolsz a tiroli és a görög útjaidról, milyen jó volt itt és ott. De közben a szegénységről blamálsz és a magyar gondokról. Ha valaki úgy él ahogy Te, az valamilyen szinten köpönyegforgató… No. A szegénységről blamálok… ez jó… valahol még használni fogom, ahogyan az isteni Roy Scheider mondja eltűnődve a Mindhalálig zenében… És nagyjából ez az összes jó ebben a hozzászólásban: az összes többi része viszont olyan szinten vág telibe, hogy magam is meglepve nézem, igencsak jól ismerhet Ferdynánd mester, ha így tudja, hol fáj a legjobban – persze, tudom, trollal meg névtelen levéllel nem foglalkozunk, de mégis… Suszter háromszáz kilométerről is látja, hogy baj van, legszívesebben törölné a kommentet, de nem engedem. Beleállok, mert  bele kell állnom: persze nem egy féreg jellegű senkiházi, sokkal inkább magam miatt. Nézzük tehát egy kicsit, mit is mond rólam Faragó Révai Ferdynánd Troll. Például hogy a szegénységről meg a magyar gondokról blamálok. Hát… ez mondjuk igaz. A huszonhét év alatt, amióta betűk előre megfontolt szándékú egymás mellé helyezésével foglalkozom, az az elképzelés alakult ki bennem, hogy ez a dolog lényege: hogy miközben egyfelől a (hadd mondjam szép egyszerűen, sztárvórszosan) Rossz, vagyis a mindenkori hülyeség, gonoszság, aljasság, bűn ellen igyekszünk érthetően szólni, másrészt mindig a gyengéket kell képviselnünk – azok érdekeit, akik nem mindig tudják jól megfogalmazni az érdekeiket; akiket elnyomnak, megaláznak, kihasználnak, kizsákmányolnak, s akiket mind e mellett még ki is gúnyolnak, le is néznek, semmibe is vesznek. Lassan egyébként, magukon és a rokonokon meg a haverokon kívül minket, mindannyiunkat… Igen, Ferdynánd, erről blamálok én, bazmeg. Még egy ilyen motorral is, amilyenem van (hm… jut eszembe, de baromi jól ismersz, pajtás, lehet, hogy kétnaponta találkozunk? Csak jelzem, nem tudom, említettem-e már, de fogtam már trollt élesben…), és ami neked például valóban nem lesz, hála a sorsnak, még csak az kéne, hogy te gyere szembe valahol, és rám integess. De hadd áruljam el neked, hogy ilyen motorja bárkinek lehet, akinek egy középkategóriás használt autóra futja: csak döntés kérdése az egész. Nekem tizennégy évesen, de ha nagyon akarom, még sokkal korábban eldőlt, hogy sok mellékfoglalkozás mellett leginkább is motoros leszek – az lettem, az vagyok, az is maradok, amíg moccanni bírok. Ja, tudom amúgy, a középkategóriás autó is elég köpönyegforgató dolog, ha valaki mondjuk a mai Magyarország mélyszegényeiről ír meglehetős rendszerességgel: csodálom is, hogy valamiért kihagytad a Kék Villámot a felsorolásból – pedig klasszikus, lassan veterán, 1992-es autóról beszélünk, méghozzá jappánról, mibű, kérdezd már meg, mibű… És van még egy kabrióm is, Ferdynánd, képzeld, teljes 800 euró, valóságos vagyonka volt Rosenheim autóvárosának gyomrában, három becsületes bosnyák neppertől szereztem be – kőkeményen megdolgoztam érte (mint 1983 óta mindenért), igazi nagy hülyeség volt, megcsináltam, boldog voltam és vagyok tőle. Fújja a szél, hát forgatom benne a köpönyegemet, és mélységesen leszarom, hogy mit gondolsz erről, azt is, hogy mit gondolgatsz a HL-ről, mert ha jól sejtem, nem vagy fizetős kuncsaft; és nem érdekel, hogyan vélekedsz rólam, faszkalap, mert amúgy csak jókedvemben csinálok neked itt önkéntes vagyonvizsgálatot, amúgy baromira semmi közöd az egészhez ott lent, a te terepeden, a metángázos mélyneten, álnéven. Amiből, gondolom, van még vagy hat: lehetsz mondjuk még egy tizenhárom éves kislány, Örvényi Katica, egy jó dögös kis milf, Rapcsányi Vanessza, egy intelligens macsó, Bars Áron, meg még három megmondóember faszagyerek, tudom is én. Mert hiteltelen. És akkor most nagyon komolyan, Ferdynánd: szedj elő egyetlen mondatot, egyetlen sort, egy betűt a huszonöt évemből, ami azt mutatja, ami arra utal, hogy én szomorúan senyvedek. Hogy panaszkodom. Hogy sírok-rívok. De most ám, hajrá, baszkikám, gyerünk, túrd a netet, elő vele! Kíméllek, és elárulom, nem fogsz ilyet találni: merthogy nagyon is pontosan tudom, hogy én a hitelmentes lakásommal, a motorral, az autóval, és nemkülönben azzal, hogy naponta meleg ételt ehetek, kirándulni meg szórakozni járok, már a nagyon kivételesen szerencsés kategóriába tartozom a mai Magyarországon, és úgy általában, a világon is. Hálás vagyok érte, őszintén: mind a mellett, hogy azért úgy gondolom, itt, a mi kontinensünkön az emberhez méltó életkörülményeket nem pont a rabszolgatartó társadalom kiépítésén fáradozó Magyarország kínálja – s ezen nem, egyre kevésbé csak az anyagiakat értem. Ami meg a görög utakat illeti: mint többször is bátorkodtam kifejteni és mindenki számára ajánlani, nem egészen 20 ezer forintért lehet nyolc éjszakát eltölteni a tengerparton, elő- vagy utószezonban, az összeg tartalmazza a buszos oda-visszaút árát is… Hiteltelenül. Nagyjából ennyi jutott most eszembe, Faragó Révai Ferdynándkám: meg talán még az, hogy a körülmények folytán én lényegében a nyilvánosság előtt élem szinte az egész életem; mindig névvel vállaltam és vállalom a véleményemet, és nem szorulok arra, hogy bujkáljak a világ elől. Nincs rá szükségem, hogy válaszolj: kussolj csak szépen ott, a vackodon tovább…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 6.86 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

13 komment

  1. Pannianyu szerint:

    F.R.F. ennyit sem érdemelt volna! Szerintem. Mindenkinek az fáj a legjobban, ha észreveszi, hogy nem veszik észre! – mondá jó anyám. Van ebben valami.

  2. Gondolatjel szerint:

    András, felháborítóan, hiteltelenül gazdag vagy!

    Én igyekszem is a háttérben maradni, mert számításaim szerint én még nálad is gazdagabb vagyok kb. 1.12-szer.
    Ezért ebben hónapban kétszer nyomok donate gombot. hogy kicsit kiegyenlítsem a különbséget.

  3. Hatlövet szerint:

    Tényleg vannak ilyen F.R.F. mentalitású emberek?
    András mond hogy csak kitaláltad basszus.
    Bár téged ismerve el kell hogy higgyem.
    Nem értem mi vezérli ezeket az embereket az irigységen kívül, bár szerintem tőled szerintem nem a motorodat meg a leharcolt MX5-öt irigyli, hanem azt, hogy úgy tudsz sorba és oszlopba rakni betűket amik logikus rendszerbe olvadnak és elgondolkodtatnak.
    Ha még azt is tudná ez a kis görény, hogy örök panorámás Dunára néző szuper kéglid van megütné a guta.
    Jut eszembe erről Te is feltűnően hallgattál vazze. Gyanús nagyon gyanús. :D

    • Boda Kapitány szerint:

      Nem, nem kitalálás… ott van beidézve a kommentje, az eredeti poszt alatt meg is találod, sőt, “őt magát” is megnézheted a facebookon… Az örök panorámás… persze az is igaz… és a méret a lényeg, az meg van, bőséggel, 27 nm… :-p

  4. Z.S. szerint:

    Igen, nehéz a megítélése azoknak a miniszterelnököknek akik éjt nappallá téve dolgoznak a népért és utána még a népnek áll feljebb amikor kiderül hogy a nemzetmentő magára is gondol. Ha csak az arányokat nézzük. Egy nemzet menekül és pár milliárd a zsebe. Szinte semmi. Kérdés hogy a megmentett nemzet hogy látja a megmentését?

    Ezek az igaztalan emberek által feltuningolt bármik nagyon vacakká tudnak válni. Sajnos ebbe a kategóriába sok mindent bele raktak.

    .

  5. Csathó Gábor szerint:

    Kedves Andris!Ha néhány hónapon belül öngyilkos leszel,miközben éppen legújabb motoros túrádat szervezed,ígérem,gyanakodni fogok…

  6. Kurucz Gergely szerint:

    Szívemből szóltál fociügyileg. A troll-írás simán zseniális. Bravó.

  7. Andrew szerint:

    Most csináljak új profilképet? Mert most épp kalapos van…áhh! Engem csak nem kevernek össze egy Ferdynánddal. Kitartás, és tudod, a nyugalom a hosszú élet ritka. :)

  8. kroonstadt szerint:

    - kár is írnom,hogy remek ez az írás is,hiszen azért olvasom.
    a kokárdás dolgot is épp így élem meg.

    az ember meg néha kiakad,tényleg.
    ahová én szoktam írogatni,ott én is azon bosszankodok-,hogy miközben én a közszereplőket ekézem,egyes kommentelők meg éngemet akit semennyire sem ismernek.

    -mindenesetre gratula és csak így tovább!
    ui.:megborotválkoztál?(Tesconál alig ismertelek meg) :)))

  9. gaszton szerint:

    Most biztos én leszek Ferdynánd, de azért szerintem elég rosszul fogtad meg ezt a dolgot. Nyilván nem kell, hogy nekem tetsszen minden megnyilvánulásod, de én jobban szeretem, ha még a trollokat se férgezik le. Legalábbis az én drága nagymamám úgy tanította, hogy ilyet *senkire* sem mondunk, és én ehhez szeretem tartani magam. És azért, mert egy vélemény névtelen, még akár igaz is lehetne, szóval az se szimpatikus nekem, ha valaki abba áll bele, hogy milyen karimájú a véleményalkotó virtuális kalapja… Hogy egy bloggoló meg “leszarja”, hogy mit gondol egy akár névtelen polgár is az írásairól, nos az olyasmi, mintha a főút mentén sétáló lányka arról panaszkodna, hogy mindenki csak szopatja, magyarán minek csinálja az illető, ha nem pont ezért? És hogy a troll nem fizet, ezt nem is értem, hogy került bele??? A fizikai erőszak kilátásba helyezése pedig szerintem lejjebb van minden trollságnál és férgezésnél…
    Például Lázártól és elvtársaitól várnék valami hasonló attitűdöt, nem tőled.
    És ha már nyilván úgyis én vagyok Ferdynánd (pedig nem, de amúgy névtelen vagyok, és nem fizettem neked soha semmit), de azért emlékszek olyanra, hogy vártad a jóakaróktól a különféle anyagi és természetbeni felajánlásokat, mert épp nem volt munka… Talán még most is lehet adakozni részedre… Mondjuk nekem ez se túl megnyerő…

    Amúgy az írásaid stílusát kevés kivétellel bírom, tartalmában többel értek egyet, mint nem. Ebben a posztban is 2:1 az egyetértek javára…

    És attól, mert most én lettem Ferdynánd, még el fogom olvasni a többi hétlövetet is, de csak míg ingyenes.

    • Boda Kapitány szerint:

      Ja… aham… nem tudom, tegezhetem-e öntéged, úgyhogy akkor inkább majd igyekszem megkerülni a dolgot… Hadd kezdjem talán azzal, egyetértve a nagymamával, lehet, hogy így (mármint úgy, ahogyan én Ferdynánddal) senkivel nem beszélünk, de egy senkivel bizony szabad így beszélni… Nos, jól összeszedett a dolgozat, és mivel tudom, hogy bármit mondok, úgyse lesz szimpatikus, hadd szóljon: szóval azért némi szövegértelmezés lehet hogy sokat segítene itt-ott. Szerintem például az, hogy mélységesen leszarom, mit gondol egy troll az én “köpönyegforgatásomról”, továbbá mit a HL-ről, nem igazán azonos azzal, hogy “mit gondol egy akár névtelen polgár az írásairól”. A troll nem polgár, by the way, bárhogy szeretné bárki bizonygatni, hogy pedig de. Elárulom, nem csak a troll, de általában véve, néhány elszánt kivételt leszámítva senki sem fizet – a netre firkálni az hülyegyerekek érdekes kis hobbija, miközben a világon minden más állás, hivatás, miegymás fizetős: valahogy senki nem köpi le a vízvezetékszerelőt, ha kétezret kér a csapjavításért, sokaknak viszont nem megnyerő, hogy én “különféle anyagi és természetbeni juttatásokat” kértem, ezt ugyan nem értem teljesen pontosan, de ám legyen úgy. Ugyan mi lenne azzal a probléma, ha mondjuk ezer embernek megérne havi ezer forintot az, hogy főállásban firkáljak nekik? Átvágnék valakit? Törvényt sértenék? Morálisan leírnám magam? Egyszerűen nem értem, mi a baj, mindegy, soha nem is fogom valószínűleg: akkor nyilván nagyon szemét lennék/leszek néhány ezer ember szemében, ha egyszer úgy jön ki a lépés, hogy választanom kell, keresek valamennyi pénzt, vagy írom tovább a HL-t… Mind e közben véleménye persze mindenkinek lehet, ez így igaz: a produkcióról például. Vagy az írásokról. Minden más viszont az én dolgom, lóvém, ingyenmelóm, max a Suszteré még, és slussz. Mert az meg valahogy nekem nem megnyerő, ha valaki ügyesen végignézi az ingyen előadást a cirkuszban, aztán kifelé menet név nélkül beírja a panaszkönyvbe, hogy kicsit büdös volt, elég kopott a sátorponyva, meg a légtornásznak is le volt esve egy csomó flitter a dresszéről. Hogy mi a fizikai erőszak kilátásba helyezése, azt megint csak nem teljesen értem: netán az a zárójeles mondat lehet, hogy fogtam már trollt? Volt ilyen, valóban: de elárulom, bottal se piszkálnám, nem is piszkáltam ezt a típust – bőven elég volt az élmény, ahogy összevissza hebegve, teli gatyával tekergett előttem… Olvasni nyugodtan lehet bármit – és ha csak az ingyenes tartalmak érdekesek, hát az is egy döntés, gondolom én. Üdv.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


− 3 = kettő

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz