Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


25 június
6komment

Áder vagyok, épp világmegmentek: kis figyelmet kérnék…

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonharmadik kiadásában egyik kedvenc témámmal, a 3D-s nyomtatással foglalkozunk egy keveset – mégpedig azon roppant szerény hír apropóján, hogy Dubaiban néhány napja avattak fel egy olyan irodát, amelyet teljes egészében egy 3D-s nyomtató segítségével hoztak létre. De ne valami makettre gondoljunk ám, kedves barátaim: egy 250 négyzetméteres, hipermodern darabról beszélünk – igaz, a nyomtatót se épp egy kombi autó szállította a helyszínre… Maga a nyomtatás tizenhét napot vett igénybe, az összeszerelés még kettőt, az egész játék összesen olyan negyvenmillió forintnak megfelelő dodóba került. “Szerénység… ne tömjénezze magát… szerénység… Ha én valamit szeretek magamban, az a szerénység…” – mondja az egyre időszerűbb Bástya elvtárs, s ni csak, tessék: a szenvedélyek örvényeiben hánykolódó jó Áder János, minden köztársasági elnökök legköztársaságibbja úgy gondolta, a nyári politikai uborkaszezonban, amikor ráadásul minden játszópajtása az EB-n szurkol, számára a legokosabb dolog lesz egy pompás kis levelet írni a kollégáknak, vell, junó, Obamának, Putyinnak, meg a többi kis csicskának… Kicsit elmagyarázni végre a tudatlanoknak, mi is a helyzet a környezettudatosság frontján… Nem tudom: van abban a kitartásban valami megrázóan döbbenetes, amivel Áder tényleg az ENSZ-főtitkári vagy milyen karrierjét építgeti – szinte már sajnálom olykor… Persze a Svejk, és/vagy a 22-es csapdája és/vagy a Parkinson törvénye című alapművek ismeretében azt is pontosan tudom, Jánosnak megvan a sansza, hogy odaérjen… Hogy egyebet ne mondjak, elég közelről ismertem olyan katonatiszteket, akikre az észbeli képességeik alapján egy erdei számháborút se nagyon bíztam volna – olyan magasra buktak, hogy a cipőtalpukat nem látom… A végén egy elsőre talán könnyednek tűnő kis lektűrrel kísérletezem: lezuhanyoztam a kánikulában, s miközben épp tűzforró fejemre ömlött az isteni, hűvös ivóvíz, eszembe jutott, hány milliónyian mi mindent adnának ennek az élvezetes, számomra lényegében tetszőleges hosszúságú kiváltságnak mondjuk két percéért… Nyomtatás nagyban, nyomatás agyban, meg egy kis vulgár-relativitáselmélet a fürdőszobámban – nyugi, nem lesz megrázó, jöhettek, máris felkapok valamit…

Hirdetés

* Óriási 3D-s nyomtató segítségével készítettek el egy komplett irodát Dubaiban.

Perpill 42 ezer forint az ebay-en egy belépő kategóriás Flashforge 3D nyomtató, 10 ezerért hozzák házhoz Nagy-Britanniából… jaja, jó, oké, pont a legjobbkor, a legjobb helyről néztem ki… szóval lehet, hogy a pompás Brexit miatt plusz vám is várható, mert afelől kétségem sincs, hogy a hiperéber NAV már ma, azaz péntek estétől unión kívüli országnak tekinti Angliát, az meg tuti, hogy elfogják a csomagomat, és már nyomathatom is új kisvasútra a 27 százalék áfát, na, mindegy… de… értitek, nem, hogy akkor is nagyjából hetvenből itt lehetne, a Dunasoron, ami számomra azért minimum izgalmas gondolat. És már nyomtathatnék is vele… mondjuk egy kék vagy piros, érdekes lyukacsos, műanyag, modern művészeti alkotást, más néven Voronoi-kiscicát, amit utána árusíthatnék, darabját egy dodóért. Ötvenezredik reménykedőként persze. Vagy… akár gyárthatnék a motorhoz pár műanyag biszbaszt – a Suszter, ha szépen megkérem, tutira tud lopni valami eszetlen tervező programot hozzá, ide a rozsdást… A 3D technológia szerintem amúgy igen rövid időn belül alapjaiban fogja megváltoztatni a világot – hogy pontosabban fogalmazzak, azt hiszem, elég sok tekintetben már most is szorgosan változtatja, csak teszem azt, itt, a Dunasoron, ha már ezt említettem, nem mindig van rálátásunk ezekre a folyamatokra. Direktben, úgy értem. Élőben. Míg csak fel nem fújom a pofámat, s be nem szerzem a Flashforge-ot. Nagy-Britanniából… vagy tudom is én, hogy fogják hívni hamarosan – New Cameroniából, mondjuk. Említettem már, hogy amúgy a cúgos cipőm tele van a nagy pofájú, hatalom- és pénzmániás, totálisan elfajzott és -torzult jellemű politikusokkal? Nem? Nos, akkor most említem. A nagyszerű Cameron, hogy mást ne mondjak, aki állítólag a mi emberünk nagy elvbarátja és patronja (azért állítólag, mert leginkább ő maga, mármint a mi emberünk dicsekszik ezzel) – bár sajnos 21 millióm momentán nincsen rá, hogy a Daily Mailben adjak fel egész oldalas hirdetést, naná, hogy közpénzből, mint az imbolygóan euroszkeptikus kis beteg, Európa megmentője… így csak e hasábokon tudok szívből és szépen köszönni neki mindent, amit a saját népéért, továbbá az emberiségért, Európáért tett, és persze jól figyeljünk csak majd, értünk kiemelten is, ja, természetesen mindent mindenfajta következmény nélkül, ahogy már ez ezeknél szokás. Elcseszted, hát elcseszted, ó, mon prezidento, igazán semmi gond, kisztihand: hű néped s a világ majd megsüvegel, ha egyszer önként lemondasz és elhúzol az ügyesen megspórolt milliárdjaidból Barbadosra örökmojitózni, no és ha nem, ha netán dacos vagy picit, akkor sincsen semmi, maradhatsz nyugodtan, ha még szeretnél, elvégre is demokratikus úton vagy ott, ahol vagy, a Mindent Bátran Elbaszhatósági Elnökműhely mindenkori központi vezérlőjében, a klimatizált, cumigombos és golyóálló bőrfoteledben. Kicsit elkezdtél játszani a tűzzel, Dávidka, aztán sajnos begyulladt a függöny egy icipicikét, no nem baj, ne sírj, nem te fogsz megégni, szerencsére csak a hülye mások, te jó kisfiú voltál, ügyesen kiabáltad, hogy csúnya tűz, nesze, itt egy kis habos süti meg szörpi, aztán menjél, játssz a Viktorkával meg a többi aranyos kisfiúval. És ma már ne csináljatok rendetlenséget, csak savazzatok szépen csendben, ahogy szoktatok, a gyufát ne is vidd… Bocsánat… tényleg… elnézést… kicsit elkeveredtem… 3D nyomtatás… A hírem arról szól(t volna), hogy Dubaiban kinyomtatóztak egy komplett irodát, nem is akármilyet – és a masinéria se volt épp piti: 6.5 méter magas, 47 méter hosszú és 13 méter magas nyomtatóról beszélünk, nem pont asztali méret. Tizenhét napig surrogott a giganyomtató – aztán a részeket két nap alatt összeszerelték. Most épp nem találom, hol, de a múltkor olvastam, hogy már lakásokat/házakat is tudnak készíteni ezzel a technikával: a nyomtató irtózatos méretű “festékpatronjába” betont fecskendeznek, és már mehet is a falazás teljes gőzzel, a terveknek megfelelően: ha jól emlékszem, valami két hét alatt “nyomtattak” egy, a végén egész pofás kis lakóparkot… És hadd mutassam be a kedvencemet, nem csak mert cuki, de mert tényleg nagyszerű: amikor a 3D nyomtatás segítségével egy génhibával született kutyus, Derby kapott csodálatos, új első lábakat – nézzétek meg a videót, különös tekintettel Derby arckifejezésére, és nyugodtan értsetek egyet velem, amikor azt mondom, ha csak ezért az egyetlenegy projektért találtuk volna fel ezt a cuccot, akkor is bőségesen megérte volna…

* Áder János levelet írt a tíz legnagyobb széndioxid-kibocsátó ország vezetőjének.

Amióta csak ismerem, hatalmas tisztelője vagyok Áder János köztársasági elnök úrnak: nem tagadom, mindig óriási hatással van rám, ha valakiből csak úgy sugárzik az életöröm, áradnak belőle a pozitív érzések, ragyog a mosolya, elragadó a derűje, a bölcsessége… És akkor még egy szót nem szóltam például a szónoki képességeiről – nem kevésbé lenyűgöző, ahogyan felolvassa személyes hangvételű, gazdagon poentírozott, fordulatos nyilatkozatait. Áder elnök úr az az ember, akiből, nem szégyellem kimondani, soha nem kaphat eleget az állampolgár. Azt hiszem, jelleme is példaként állhat minden fiatal előtt, aki politikai pályára készül, esetleg már aktívan igyekszik elsajátítani a demokrácia alaptörvényeit a Párt ifjúsági szervezeteinek valamelyikében. Egyebet ne mondjak, a törvényesség lángpallosaként a közelmúltban vagy két törvényjavaslatot is kőkeményen visszadobott – megfontolásra. A törvénykezés így ugyan jó pár nap késedelmet szenvedett, de mindenki láthatta, a sokat emlegetett fékek és ellensúlyok úgy működnek Magyarországon, hogy csak úgy suhog. Azt is a kezdetektől fogva érzem, hogy Áder János képtelen rendesen kifutni magát ebben a vacak kis köztársasági elnöki szerepkörben – sokkal formátumosabb, már-már reformátumos ember ő, hogy beérje ennyivel. Félreértés ne essék: Áder elnök úr lebilincselő szerénységgel, valódi alázattal, leszegett fejjel dolgozik a haza és a nemzet érdekében, csakúgy, mint mindenki más a Pártban, a Kormányban és a Hivatalokban – tehát senki ne vegye úgy, hogy valami másra gondoltam volna, nem, sőt, ha netán a Haza, vagy a Válogatott érdeke úgy kívánná, hát körmöm szakadtáig kitartok amellett, hogy de egyáltalán nem. Csak jelzem, hogy annak idején a közegből ugyancsak kiragyogó képességekkel megáldott Schmitt Pálnál ugyanezt éreztem – a mai napig holt biztos vagyok benne, hogy neki még sokkal magasabb szintű pályákat kell befutnia: remekül el tudnám képzelni például a FIFA legbecsületesebb elnöke, Sepp Blatter helyén. Vagy, ha netán Ferenc pápa valamiért visszalépne… most miért??? Ne mondja már nekem senki, hogy egy vacak püspöki vagy bíborosi kinevezést nem lehet előkotorni a Budai Vár valamelyik szegletéből, ha csak azon múlik… Schmitt Pál, bibóross, sk, omnia vincsit ámor. Ha emlékezetem meg nem csal, Áder Jánossal kapcsolatban talán elnöki hivatalba lépése után úgy két évvel kezdték rebesgetni, hogy az ENSZ-főtitkárságra aspirál. Amikor először hallottam erről, őszintén megmondom azt is, a Hírcsárda otromba élcére gyanakodtam – de aztán egyre inkább kiderült, a dolog éles, még ha maga az érintett hosszú ideje, folyamatosan tagadja/cáfolja is, hogy ilyesfajta ambíciói lennének. Hm… Oké – de akkor megkérdezném óvatosan, vajh honnan és mire fel jött az a fajta betonkemény, kérlelhetetlen környezettudatosság, ami a már említett évek óta lengi át János hétköznapjait. Hogy például létre kellett hozni a Környezeti Fenntarthatósági Igazgatóságot, hogy időről időre környezettudatos kinyilatkoztatásokat kell tenni a legkülönfélébb fórumokon, feladatokat szabva az emberiségnek… Mert János nagyon aggódik a gyermekek meg az unokák jövőjéért, ráadásul állítólag nem csak a sajátjaiéért – ami azért minimum necces egy olyan ország köztársasági elnökeként, amely ország vezetése azt teszi a gyermekek és unokák jövőjével, amit: egyebek mellett épp a de erősen aggódó prezidente aktív és meglehetősen magas szinten megvalósított közreműködésével… No, mindegy – ha ENSZ, ha nem ENSZ, majd meglátjuk: Áder János most levelet írt a széndioxid-kibocsátásban élen járó tíz ország, az Amerikai Egyesült Államok, Kína, Ausztrália, Brazília, India, Japán, Indonézia, Kanada, Németország és Oroszország vezetőjének. Hagyok egy kis időt, fussatok még egyszer át a listán. És nem is nagyon idéznék a szövegből: annyit szeretnék csak elmondani az egészről, hogy Áder János immár nem kisebb közösség, mint az emberiség érdekében emeli fel mutatóujját és bölcs szavát – szinte látom magam előtt Obamát, Putyint és Merkelt, amint a sürgető elnöki mondatokon mereng az irodájában, és még jobban kezdi tisztelni a magyarokat… Talán nem lenne teljesen haszontalan egy önismereti tréning, mármint nem nekem – egyik részeként jó szívvel javaslom kedvenc politikusom, José Mujica uruguayi köztársasági elnök csodálatos beszédét az ENSZ-közgyűlésben: természetesen papír nélkül, fejből. Azaz szívből: mert Pepének az is van…

* Lezuhanyoztam a kánikulában.

Elárulom, nem mintha azt hinném, nem tudjátok pontosan, na, akkor inkább csak megerősítem, harmincöt Celsius-fok környékén és fölötte egy még oly jól működő autóbuszklíma se ér túlságosan sokat. Kivétel, ha netán a kedves utast egy mediterrán vagy trópusi piacra készített jármű fedélzetére sodorja a jó sorsa: ezekbe általában elég komoly kapacitású klímát szerelnek a gyártók – a nálunk futó autóbuszok zöme viszont nem ilyen. Így aztán, harmincpár fok fölött működik ugyan a klíma, csak épp nem hűt – ez volt a helyzet csütörtökön is, amikor hazaértem a deles műszakból: hogy mondjam, na, nem fáztam különösebben, hozzáteszem, általában elöl, nálunk a legrosszabb a helyzet. Beléptem a lakásba, és másfél perc múlva már a zuhany alatt voltam, hogy a rákövetkező húsz percben ne is mozduljak onnan egy tapodtat se. Egy kicsivel a langyos alá állítottam a hőfokot, és azt éreztem, nem lennék könnyű helyzetben, ha a jó tündértől azt kéne kérnem, egy fokozattal hadd legyen még jobb… na jó, arra is tudtam volna megoldást, többet is, de ne térjünk el nagyon a tárgytól. Jó volt ez így, motor nélkül is… Pont azt figyelgettem, hogy még a tizedik perc környékén is határozottan azt érzem, felforrósodik a langyos víz, ahogy a koponyámon végigcsorog – amikor hirtelen, fogalmam nincs, honnan, az villant be az agyamba, vajon hányan cserélnének most velem a nagyvilágban… Kezdjük a belső körökkel: ott vannak például a kollégák, akik épp az akvárium, azaz a tíz négyzetméteres szélvédő üvegfelülete mögött csavargatják a kormányt, miközben szemből vagy felülről telibe döfi őket a nap – mit meg nem adnának most, ha két percre magukra spriccelhetnék a hűvös vizet… és persze egy csomóan mások, akik szintén a kánikulában kínlódnak, mondjuk vagy három-négymillióan biztosan vannak az országban… Ha kontinensméretű a hőhullám, még pár tízmillióan hasonlóan éreznek Európában, gondoltam a tus alatt… Aztán elkezdtem finoman felrajzolgatni magamban a különbségeket: vannak, akik műszak végén, mint mondjuk én is, hazamehetnek, ledobálhatják a cuccukat és beállhatnak a zuhany alá. És vannak, akik ugyanezt nem tehetik meg.  Mondjuk mert az utcán élnek, ezért nincs lehetőségük rá, hogy megfürödjenek, pláne ilyen luxus célzattal, egy kis enyhülést keresve. Vagy mert harcolnak: mondjuk Ukrajnában, Hegyi-Karabahban, Szudánban, Libanonban vagy Szíriában… És hirtelen láttam magam előtt egy férfit, amint elereszt még egy sorozatot a fedezékre, ami mögött egy ugyanolyan szerencsétlen lapul, mint ő – egy pillanatra furcsa csend lesz, a férfi nem cserél tárat, csak megtörli verejtékező, piszkos homlokát, iszonyú forróság van, negyedik napja kúsznak-másznak… és hirtelen olyan elemi erővel tör rá a vágy két perc zuhanyzás után, hogy legszívesebben felordítana: de persze nem lehet. És hirtelen az is eszembe jutott, hogy több mint egymilliárd olyan ember él a Földön, akinek az ilyesfajta örömzuhanyzás eszébe se juthat, hiszen azt se tudja, mi az – a százmilliók jártak a fejemben, akik beérnék, mit beérnék, hihetetlenül boldogok lennének napi két-három liter egészséges vízzel, hogy az örökös szomjúság szörnyetegétől megszabadulhassanak. És hirtelen nagyon hálás lettem érte, hogy az emberiségnek ahhoz a nagyon vékonyka szeletéhez van szerencsém tartozni, amelynek tagjai simán csak elcsavarnak egy csapot, mire ivóvíz kezd folyni a falból, annyi, amennyit csak akarnak. Ha öt pohárral akarnak meginni, hát öt pohárral isznak. Ha negyedóra múlva újra, negyedóra múlva újra. Ha meg fürödni óhajtanak az ivóvízben, kedvükre fürödhetnek – ha egy órán keresztül, hát addig. És még azt a vizet is ivóvízzel húzhatják le, amit már elhasznált a szervezetük… És az is eszembe jutott, hogy még csak tisztességesen értékelni se tudjuk ezt az elképesztő adományt – hiszen legtöbbünk még szomjas se volt amúgy istenigazából… Könyörgöm, senki ne várja most tőlem a Nagy Tanulságot: mert az nincs. Ha én nem zuhanyzok, attól jottányit nem lesz jobb a helyzet Burmában vagy Belső-Ázsiában – sokkal keservesebb lesz viszont a buszon szegény utasaim élete, s ugyanígy jó szaglású rokonaim, barátaim és egyéb üzletfeleim hétköznapjai. Azt viszont pontosan tudom, hogy nagyon nem árt néha, ha az ember szépen a helyükre teszi magában a dolgokat – mert nem csak az örök morgás joga a miénk, hanem az a szép képesség is, hogy mindenek dacára időnként kissé értékeljük azt, amink van… A csapból folyó ivóvizet. Egy elkapott mosolyt. Pár jó szót. A szeretetet. Az egészséget. Az életet… (Na… lehet, hogy legjobb lesz kicsit visszaállnom az isteni zuhany alá – kissé mintha mélybölcsre sütött volna a nap a vezérállásban…)

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (13 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

6 komment

  1. Tóth Judit szerint:

    Az én csőrömet leginkább az szokta piszkálni, amikor valamilyen közintézményben égve hagyják a villanyt, feleslegesen folyatják a csapot, mondván, úgysem ők fizetik. Az agyamra megy az ilyen szűk gondolkodás.
    Vízhiány… Az emberiség nagy részének nem jut egészséges ivóvíz, ezt tudjuk. Hányan is vagyunk? 7 milliárdan? Tudom, ez szentségtörő gondolat, de mivel a Föld eltartóképessége véges, nem lenne célszerű és főleg humánusabb szabályozni a népességszaporulatot? Persze, ez egy összetett probléma, de valahogy soha sincs rá megoldás.

  2. Suszter és a Gyík szerint:

    Gondolom, azt akartad írni, hogy “szívesen ajánlana a Suszter valami komoly szoftvert, amelyhez némi kedvezményt is sikerülhet kiküzdeni az eladótól”…

  3. Kelemen Áron szerint:

    Szép beszéd,jó beszéd,helyén való, és igaz. Csak éppen hatástalan marad(t) Meg hallgattâk,bólogattak,némelyek a jelenlevők közül, talán még egyet is értettek. De nem változik semmi.. A “pénzemberek” lefizetett/megfélemlített politikusok, a jólétben tengődő,x 100-millió ember, nagyjából pont tesz rá, hogy mi van most, mi lessz tíz,ötven,kétszász év múlva. Nekik, a MOST lényeges. A legbefolyásosabb felső akárhány ezer-tízezer,ostoba, azt kêpzelhetik szerintem hogy a pénzük,ezálltali hatalmuk, mindentől megvédi őket.. Akik lejjebb,de még mindíg magasan az átlag felett vannak,csak azt látják,milyen jó a jólét. Úgy képzelik, ez örökké tart,és csak az számít, a csemetélyük is beülhessen valamelyik új autóba,legyen nagy ház,mindíg elég pénz,a világ gondjaival meg nem kell foglalkozni, minket úgysem érhet semmi.. A lényeg, amíg ilyen önző, és a végletekig korlátolt, ostoba,pénzéhes emberek irányítják a világot, addig továbbra is robogunk a végzetünk felé.. Illúziónk ne legyen, ez nem fog (globálisan) változni. Az emberiségbe kódólva van, az önelpusztítás, csak meg kell nézni hogy élünk…

  4. Tüske Hajnalka szerint:

    Maradjunk az első etapnál: én azt szoktam mondani, hogy a kutyusokban, macsokban nem csalódhatunk, mert ők maximum akkor piszkítanak máshová, ha nincs rendben az almuk, vagy nem viszik ki őket az utcára. Ugyanez a politikus álnév alatt szereplőkről nem mondható el. Régóta mondogatom, hogy ezt az egész garnitúrát fel kell tenni a vonatra; pénzük bőven van a jegyre, csak azt kell figyelni, hogy nehogy retúrjegyet vegyenek!

  5. Z.S. szerint:

    Főszerkesztő Úr!

    Ismét megoldhatatlan témákat hozott fel.

    Bár, ahogy a kutyust láttam a videóban, neki jut egy félmegoldás.

    Áder uram levelezget, lehet hogy a mesterétől tanulta. Régebben én is kaptam levelet, onnan. Én nem válaszoltam, de aztán megint érkezett pár újabb. Ez a kitartó levelezés lehet hogy párt szokás. Mindegy, az adót befizettem abból futja a bélyegre, a borítékra, a nyomtatásra és minden egyébre. Ez a lényeg.

    Ez a vizes dolog teremtésileg lett így elosztva. Folyik a víz amíg van, aztán nem.a

  6. kroonstadt szerint:

    https://youtu.be/AVZ-BOfC5fI bástya et.

    az is tetszett,hogy a Dunasort úgy írtad ahogy kell:egybe

    a miemberünk pávatáncáról meg:akkor lesz újra kokárda rajtam,ha eltűnik a francba.

    Jó írás,ajánlom is ismerőseimnek.
    köszi és üdv.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


− 6 = egy

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz