Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


11 június
5komment

Velünk senki ne szórakozzon kanye-kedvére…

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonegyedik kiadásában először egyik, évtizedek óta legkedvencebb honi szerzőm-előadóm-zenészem-legendám, Presser Gábor következik – a hír pedig, amit vele kapcsolatban szóba hozunk, azért számít nemzetközinek, mert minden jel szerint 2.5 millió dolláros per akad Kanye West amerikai rapper nyakába, amiért egyik számában jogosulatlanul használta a Gyöngyhajú lány egy részletét. Outsiderként könnyű lenne legyinteni, azt tanácsolni Pressernek, engedje el az ügyet, hiszen a közvélekedés szerint amúgy is neki ketyegnek legszebben a jogdíjak Magyarországon – kétségtelen tény, hogy az Omega halhatatlan felvételei, az LGT-életmű és persze a saját szóló-remekek mellett is egyszerűbb felsorolni, kinek nem írt pár örök darabot, mint azt, kinek -: Pici viszont a saját honlapján írt pár sort a dologról, azt elolvasva igazat kell adnunk neki… Mellesleg nekem is lenne egy elvarratlan ügyem Pataky Attilával, itt az ideje, hogy fellebbentsem a fátylat és bejelentsem az igényemet, kétlem, hogy vitatható… Ahogy egy hete ígértem, folytatom egy ígérethalmaz tételes ismertetését – mint talán páran még emlékeztek rá, épp születésnapján járt nálunk a miniszterelnök, aki pár nappal korábban állítólag még a szokottnál is betegebb volt: nos, kicsit késve, de megjött, hála a sorsnak, és kinyitotta az abrakos tarisznyát, amennyiben összesen 31 milliárd forint értékben jelentett be dunaújvárosi fejlesztéseket. Azóta a Római városrészben lezajlott önkormányzati választáson (G. Roland, az időközben határozatlan időre igazoltan távozott pártpolitikus helyéért folyt a harc) már rendben nyert is a Párt jelöltje, aki már megválasztása előtt is hihetetlen elánnal vetette magát a köz kegyeiért és jólétéért folytatott munkába, kerek-perec kimondom, jó látni, hogy vannak még ilyen, a választópolgárokért mindenre képes politikusok. Illetve… nálunk, azt hiszem, régóta csak ilyenek vannak, látszik is… Végül hadd dicsekedjek már egy kicsit, ha én nem dicsérem magam, kitől várjam: a Nemzeti Adó- és Vámhivatal minősítette nagy múltú, méltán legendás vállalatomat, a Boda & Boda Kereskedelmi, Kulturális és Szolgáltató Betéti Társaságot (beltag: a 90 éves Boda sr., kültag: szerénytelenségem) – május 1-jei hatállyal a továbbiakban, visszavonásig társaságunk büszkén használhatja a “megbízható adózó” címet. Köszönöm, köszönöm: bevallom, nagyon is jólesik ez az igazi, avatott, született hülyéknek kijáró, csodásan zúgó vastaps… Míg csillapul, kérem, tartsatok velem: peres ügyek, délibábos ígérvények, céges dicsőség – odabe’.

Hirdetés

* 2.5 millió dollárra perli Kanye West amerikai sztár-rappert Presser Gábor.

Nem különösebb kérdés, illetve inkább semmilyen, hogy nekem tetszik-e avagy sem Kanye West munkássága: a nézettebb videóit úgy 200-400 milliónyian lesik meg, pár jó éve, lassan évtizede már leszaladt a zeneiparban, huszonegyszeres Grammy-díjas zenész… na, oké, bután venné ki magát, ha benyögném, az én világom, ettől viszont még meg kell adni a pontot: egy nagyon sikeres művészről beszélünk, aki képes olyan zenéket írni és előadni, amik sokaknál, pontosabban nagyon sokaknál betalálnak. Nem kell nagy jóstehetség hozzá, hogy kijelentsük, Kanye elég tisztességes pénzeket kereshet, más szóval csurdig van, ahogyan Varga Zsolti barátom mondaná. Két és fél millió dollár aligha vágná földhöz – ennyit kell kiperkálnia, ha Presser Gábor megnyeri azt a pert, amit nemrégiben elindított. Őszinte leszek: első olvasatra azt gondoltam, valami szokásos bulváros kamuhírbe botlottam, végtére is lassan itt az uborkaszezon, amikor a Blikk vagy a Bors szerzői nem lehetnek különösebben finnyásak, ha nem történik semmi, a lapnak akkor is meg kell jelenni – másfelől meg eszembe jutott, hiszen vagy négy éve maga a nagy Kozsó is dollármilliókra készült pörölni Lady Gagát, mivel a világsztár egyik száma, a Paparazzi állítólag több sorában is erősen emlékeztet Kozsó szerzeményére. Igaz, az a dal lemezen soha nem jelent meg, de a rajongók között, meg a net sötétebb bugyraiban azért keringett – alighanem itt bukkanhatott rá Lady Gaga dalszerzője… Kozsó akkor azt mondta, a menedzsment fizessen – vagy… neki az is megfelel, ha összehoznak egy Lady Gaga – Kozsó duettet… nos, ha jól sejtem, egyik se igazán jött össze. Ami viszont Presser ügyét illeti, az kissé komolyabb: itt ugyanis nem véleményes kérdés, hanem kőkemény tény, hogy Kanye West egyik dala, a New Slaves zenei alapjában felhangzik a Gyöngyhajú lány – talán az sem véletlen, hogy a rapper azóta szinte mindenhonnan eltüntette a szóban forgó felvételt… Presser elmondta, már három éve folyik egy meglehetősen kínos huzavona a dal körül – West menedzsmentjének és a Presser Gábort képviselő jogi irodának mindmáig nem sikerült egy normális szerződést fabrikálniuk, a hiba feltehetőleg nem a magyar készülékben van. Korábban, állítólag előlegként érkezett ugyan Amerikából egy tízezer dolláros csekk, de ezt Presser nem váltotta be, vagyis nem fogadta el. Most pedig, mivel úgy látja, nincs más megoldás, perbe kezdett: az amerikai zeneipar sztenderdjeihez igazodva két és fél millió dollárt követel a világsztártól. Presser honlapjára azt is megírta, miért szánta rá magát a lépésre: “…a Világsztár – kelet-európai szerző viszonylatban mégsem az a legjobb módszer, hogy a nagyobb, az erősebb mindent visz. Lehet, hogy nyerünk, lehet, hogy elbukunk, de legalább nem fogok egész életemben arra gondolni, hogy meg sem próbáltam megvédeni magam.” Nagy igazság, hajrá, Pici, abcúg, Kanye… És ezektől a bátor soroktól kaptam némi erőt magam is: évek óta hurcolok magamban egy jelentős jogsérelmet, most, a jó példát látva úgy érzem, én se várok tovább. Az Eddáról, Pataky Attila zenekaráról van szó, egészen pontosan az egyik számukról, amelyben többször is, minden kétséget kizáróan, jól érthetően elhangzik a nevem – talán nem szerénytelenség, ha úgy fogalmazok, igen jó marketingstratégiával dolgoztak a srácok, amikor úgy gondolták, egy, talán nem szerénytelenség, ha úgy fogalmazok, közismert, talán nem szerénytelenség, ha úgy fogalmazok, méltán népszerű vidéki hírlapíró, film- és színpadi színész nevének szerepeltetése akár tudat alatt is emelheti a dal népszerűségét. Mindannyian ismerjük azt a reklámfogást, amikor a szem számára felfoghatatlanul rövid ideig, mindössze egy-két filmkocka erejéig vágtak be egyes filmekbe különféle italokat népszerűsítő fotókat – jól mérhető volt a közönség reakciója: nos, valami ilyesmi történt az én esetemben is. Hogy konkrét legyek végre: a 2000-ben írt Éjjel érkezem című Edda-sikerről van szó. Az ominózus, általam kifogásolt sorok pedig az alábbiak: “Te nem érzed ezt a kínt, nem voltál féltékeny soha / Nincs benned semmi küszködés, ha egy másik ér előbb oda…” Azt hiszem, nem kell különösebben magyaráznom, mi a gondom… És még csak nem is az, hogy mondjuk na, elpöttyentik egyszer, vagy valami… nem, arcátlanul, a refrénben, és vagy hatszor oda-vissza – és akkor legyek nyugodt meg jó fej, nem??? Tizenhat éve… és ahogy benneteket nem, hát a kutya meg nem kérdezett engem sem, Bandi, figyelj már, beleraknánk a nevedet ebbe a számba, gyere, igyál egy sört… Na hát ezért… Úgy gondolom, ha Presser hétszázmillió forintot követel Kanye West-től, én se tiporhatok a sárba egy többszörös arany- és platinalemezes zenekart (amelynek az énekesét ráadásul többször elvitték már az ufók még a platinaérműtétje előtt is: na, mikor vitték el akár csak egyszer is Kanye Westet, kérdem én…) azzal, hogy félmilliót kérek… Szóval ebben a nagyságrendben gondolkodnék magam is, feljebb alkudni ér: várom az Edda menedzsmentjének hívását, lehetőleg mihamarabb, mert nem szeretnék már jobban beidegesedni – ja, és csak szólok, hogy faternál a múltkor Edda szólt a nagyszobában… és a szeme állásából ítélve nem tartom kizártnak, hogy neki is megszólalt a jogérzéke… De ha netán úgy van, persze tudunk családi kedvezményt adni (van két tesóm is…)…

* Harmincegymilliárd forintot, különféle beruházások és nagy projektek támogatását ígérte Dunaújvárosnak a kampányoló miniszterelnök.

Nagyjából két hete járt nálunk az Első Ember, a múltkori számban szépen bele is kezdtem, hogy összegezzem az impozáns ígéretsort, amit az asztalra ontott – meg is lett az eredménye, a G. Roland igazolt távollétének következtében megüresedett önkormányzati képviselői helyre kiírt időközi választást simán nyerte meg a Párt, illetőleg az ő agilis jelöltje, már meg is köszönték szépen az “ingyenes” városi “lap” hátsó oldalán. Említettük tehát az áruforgalmi csomópont kialakítását, ehhez állítólag ötszáz hektár területet biztosítanak valamilyen formában; és az “elektromobilitás fejlesztését”, mint említettem, bármit jelentsen is ez, lehet, hogy mindenki kap egy elektromos bicajt vagy egy Teslát, ahogy kijön majd a lépés. Nálunk semmi se lehetetlen, ez abból is látszik, hogy például elektromos buszok is lesznek – pár lépcső így szerencsésen kimarad a fejlesztési sorból, azaz az 1987-es Ikarusok és a 2003-as Volvók helyett egyből ugrunk a villanybuszokra, öhm… ezt a részt azért tényleg fokozott kíváncsisággal várom, különös tekintettel arra, hogy véletlenül tényleg a Volán-telepen dolgozom… Na, nézzük… négymilliárdért útfelújítások… szemem se rebben, rendben, megértettem… jöhet azután a “seb a város testén”, azaz a zöld SZTK, azokról természetesen szó se essék, akik ezt a sebet gondosan kifarigcsálták, s műtét közben szerényen voltak kedvesek elrakosgatni a lepattanó, apró kis pénzmorzsalékokat, szinte említésre se méltó mértékben, majd, amikor már jóllaktak, szépen behintették a sebecskét homokkal… Mindegy: most egymilliárd lesz rá, hogy felújítsák (nem tudom, valaki volt-e kedves megmutatni a Királynak, miről is lenne szó, nem mintha bármin változtatna) vagy hogy elbontsák, és másikat építsenek a helyére. Ja. Ühümke. Városi élményfürdő, hárommilliárd – összeépíteni az uszodával, működtetni, így mondta a főnök, táviratiban, jawohl, Herr Hauptbahnhof, így is lesz, nos, ennek részleteivel a közeljövőben itt foglalkozunk majd, ígérem, mivel úgy néz ki, a dolog valóban sínen van, igaz, az expresszvonat meg közben tempósan jön szemből, de győzni fogunk, meg is lett mondva. Na, akkor a buszpályaudvar kimegy a vasútállomásra… nagy ötlet, hú, de igazi gógyis nagy ötlet… hárommilliárd lesz ez is – ha megengeditek, én javasolnám még, hogy a vasútállomás meg költözzön be akkor már a Béke térre, nem olyan nagy valami, én, csak jelzem, kétmilliárdból meg tudnám oldani, garanciával, a felét kérem csak előre, és egy kis időre ki kéne ugranom Karibra, hogy megcsináljam készre a terveket. Van azután még egy kis víztisztítás meg vízközmű, összesen 2.1 milliárd lesz rá, megérthető, olyan zavaros volt a múltkor a víz, ki kell kicsit tisztítani, ez is sima, persze. A városi arborétumra van százmillió. Hogy hol van a városi arborétum, én pontosan nem tudom, de hogy megvan, vagy minimum meglesz, az biztos: és állítom, van már elhivatott szakember, aki fejben már dolgozik a fásításon, és a megfelelő pillanatban előre is lép majd, és kéri szépen a száz millát. És akkor itt a Vidám Park… tyű… jó szívem, csak most meg ne hasadj, de tényleg… 380 millió lesz a rendbetételére… na… elszámolok még ezerig… sőt… most elmegyek esti műszakba, megnyugszom, és nekimegyek még egyszer… És tessék, itt vagyok, éjfél múlt, de tényleg… Szóval Vidám Park… Tudjátok… a hely, amit mi is, na, nem sokan persze, alig pár ezren (a Dunaújvárosi Vidám Parkért elnevezésű facebook-csoportunknak több mint kétezer kedvelője van, bár az oldal már nem igazán aktív, mind a mai napig, ha nagy ritkán netán írunk három sort, több ezer emberhez érünk el vele) szerettünk volna rendbe tenni – nem háromszáznyolcvanmillió, nem harmincnyolcezer, még csak nem is harmincnyolc forintért, hanem csak úgy, a jó érzés, az együttmunkálkodás, az értékteremtés és hasonló ódivatú ellentételezések fejében. A hivatal látszólag az ügy mellé állt, még segítséget is ajánlottak, de nem kértünk, csak annyit, hadd csináljuk, amit szeretnénk – aztán, amikor már lényegében mindent megszerveztünk, a tavaszi időpont előtt kiderült (csak mert kiderítettük: bennük még annyi se volt, hogy szóljanak, hé, kismajmok, húzzatok már a francba, mégis, mit képzeltetek???), nem kellünk, focipálya lesz a park helyén. Most nyilván feltámad az érdeklődés a Vidám Park (és a 380 millió) iránt. Lesz még kézilabdacsarnok 2 milliárdért, és megújul a radari sporttelep 700 millióból. A múzeum kimegy a Mondbach-kúriába, érted, mert a múzeum épületéből szálloda lesz, mert… mert az kell. Valakiknek. A szállodákban elvileg turisták szoktak lakni, de… ugye nálunk ez a veszély, mármint hogy a véletlenül beesőket leszámítva turisták érkeznének, különösebben nem fenyeget – a mi látnivalóinkra, a turisztikai lehetőségeink kidolgozására természetesen nem költünk, mert minek is. Ahogyan mondjuk szeméttelep kialakítására sincs szükség, hordjuk továbbra is Sopron mellé vagy Új-Zélandra, jól van az úgy… és még feleslegesebb lenne mondjuk valami munkahelyszerűségbe fektetni egy fillért is a ragyogó, értelmes, remekül fizetett közmunkán kívül, még a végén itt maradnának az emberek, akikkel amúgy is csak a baj van. No… hát nagyjából ez az Ígéret Napjának sommázata, csak zárójelben jegyzem meg, hogy Orbán olyan 1500-1700 milliárdnál jár a teljes ígéretturnén, ráadásul négy megyeszékhelyen nem is járt még… ami pedig az egész fedezetét illeti, nos… azzal természetesen nem lesz baj, hiszen pörög a gazdaság, mint majom cerkáján a stanicli. 2018-ig egyébként csak ez a magas szintű tervezési fázis zajlik, majd utána kezdődik az igazi nagy munka… Alig is várom. Na, én azért saját hatáskörben megtoldanám még azzal, hogy megígérem nektek, a barátaimmal sárból, almahéjból meg törekszalmából, továbbá még nikkelforgácsból és fluxusgenerátorokból építünk egy kurva nagy űrbázist a Dunára, hosszában, ajándékba adjuk Dunaújvárosnak, ezrmilliárdcsilliárd dollárt fog érni, és mindenki a csodájára jár majd, és megyünk a zűrbe, elektromosságos űrhajókkal meg minden. És még ránk se kell szavazni, ez benne a legfrankóbb. Ha ti is tudtok valami nem hétköznapit ígérni, kérem, ne tartsátok vissza: epedve várjuk az ötleteket – hörrenjen csak fel végre a Nemzeti Ígéretek Mozgalma Alapítvány és Népi Demokrácia, azaz a NÍMAND erőteljes motorja!!! Mutassuk meg Brüsszelnek, hogyan ígér a magyar nép!!!

* Megbízható adózónak minősítette a hatóság legendás vállalatomat, a Boda & Boda Bt-t.

Kényes ügy, hú, de nagyon kényes ügy: a NAV-ról lehetőleg nem beszélünk, már persze úgy értem, mi, kis parasztok, mi, egyszerű csicskák, rabszolgák, mi, akiket kétszázhúsz forintos tartozás miatt bármikor lekaphatnak a tíz körmünkről, és százezres/milliós büntetésekkel nézünk farkasszemet, bármit mulasztunk is… Na jó, mondjuk hetvenmilliós luxusvillát nem bevallani… azaz, “elfelejteni” megemlíteni, hogy pontos legyek, csak felsőbb szinteken jogosult az adóalany – ha mondjuk valaki legfelsőbb ügyész, ilyen semmiségekre igazán kár lenne pazarolnia a drága idejét, ezt azért könnyen megértheti bárki. De ha nem érti meg, akkor sincs semmi – illetve ez van, és kész. De hogy a tárgyra térjek, és elkezdjem végre a dicsekvést: jött tehát egy elektronikus levelem, a szokásos magyar-ősmongol hivatali nyelven megfogalmazva, ami egyebek mellett ezt mondja – “A rendelkezésre álló adatok alapján megállapítottam, hogy BODA BODA KERESKEDELMI, KULTURALIS ES SZOLGALTATO BT adózó Art. 6/A. § (1) bekezdésében foglalt feltételeknek megfelelt, ezért megbízható adózónak minősítettem.” Elmondanám, hogy egész csomó, a.,-tól j.,-ig pontokba szedett kritériumoknak kell ám megfelelni, hogy az ember vállalata ilyet kapjon, fel se sorolom, mi mindenben kell makulátlannak lenni, értsétek meg, nem csekélység ez. Jó, oké, most nem szeretnék leragadni ott, hogy az ünnepélyes értesítésben ugyan miért nem futotta egy rohadt & jelre a megbízható cégem megbízható nevében, merthogy hivatalosan persze ott van, és tudom, azon is át kell siklanom, hogy nem KULTURALIS meg SZOLGALTATO hanem KULTURÁLIS és SZOLGÁLTATÓ, meg hogy az egész levélben külföldies jellegű ékezetek meg axántok vannak, de tényleg nem téma, így is nagyon örülünk az elismerő szavaknak tulajdonostársammal, Boda sr-ral, éljen és virágozzék az Art. 6/A, meg ilyesmik, hip-hip. Előrebocsátom persze, hogy ihletett hülye vagyok természetesen, akit a korszellem nem különösebben csókolt homlokon, merthogy általában még akkor is igyekeztem mindenfajta járulékot és egyéb szart becsületesen befizetni, amikor nem is nagyon volt miből – nagyrészt forró hála illeti e remek élethelyzeteimért azokat, akiknek befizettem, mára elég világosan kiderült, na nem mintha korábban nem tudtam volna. Egy jó nagy barom vagyok, mert még akkor se loptam rendesen össze magam, amikor pedig mód és esély kínálkozott volna rá. Volt ilyen, igen, bizony ám… épp úgy a kilencvenes évek vége felé, amikor pár évig amúgy nem foglalkoztam igazán pénztermelő tevékenységgel, a Hírlap ugyanis különböző okokból épp akkor sem üzemelt újságként, bár a felületes szemlélő akár annak is vélhette volna a képekkel és betűkkel teli papírlapokat, ezért hát eltűntem kissé a fedélzetről… szóval az idő tájt hívtak konspiratíve egy legendásan pénznyelésre szakosodott városi újsághoz, igen, igen, a történelem bizony gyakran ismétli magát, képzeljétek csak, az is hetilap volt, az is ingyenes, amiből sokan, sokféle címen szedegettek ki elég sok pénzt, ma már tudható, mindenfajta következmény nélkül… és egy suttogósra fogott telefonhívás keretében nekem is felajánlották ezt a remek szabad rablási forrást, mellé egy gyönyörűséges státuszt, nos, nagyon is szépen köszöntem, hogy voltak olyan kedvesek gondolni rám… aztán letettem a telefont, és elvittem a gyereket fagyizni, mert pont annyit sikerült bevételezni azon a héten – no de nem szeretnék ám drámai hőst játszani, visszamenőlegesen sem… egy megbízható adózó nem kapkod legyek után, ugye érthető… Írják még a levélben, hogy “…amennyiben a minősítést vitatja, úgy a minősítéstől számított hat hónapon belül kifogást nyújthat be az állami adó- és vámhatósághoz.” Aham. Hát… akkor most gondolkodom, kedves hatóság – egészen november elejéig: és akkor, szerintem elképzelhető, benyújtok egy kifogást. Már csak azért, hogy kiderüljön, mi van olyankor, ha én, a megbízható adózó vitatja a minősítését… El tudom-e vajon érni, hogy a megadott határidőn belül benyújtott önkifogásom alapján megbízhatatlannak minősítsenek, miközben a rendelkezésre álló adataim önmagukért beszélnek? Vagy elutasítják a kifogásomat, és megerősítik, hogy én tényleg, immár másodfokon is megbízható de lux vagyok? Megannyi pompás kérdés, juhééééé – igencsak izgalmas nyár és ősz elé nézek céges vonatkozásban is: nem üres fenyegetésként jelzem, hogy az értesítésben jelzett módon a TEL jelű nyomtatvány benyújtásával fogom megigényelni ügyfélazonosító számomat, amelynek segítségével unalmasabb nyári délutánokon a NAV Ügyféltájékoztató és Ügyintéző Rendszer (ÜCC) útján kimerítő telefonos tájékoztatásokat fogok kérni. De mindenről: csak hogy még megbízhatóbb adózóvá válhassak – ha létezik ilyen…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (13 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

5 komment

  1. Pannianyu szerint:

    Nem okoskodásnak szánom,de az az Edda szám 1986-os. Szóval, több pénzre adj be igényt, mert régebb óta bitorol a kedves szerző! :)

  2. Kelemen Áron szerint:

    581(!!)-dalszöveg ha jól számoltam.. Nem mondom…

  3. Kurucz Gergely szerint:

    Szerettem volna hinni, hogy lesz egyszer Pentelén is egy klassz kulturális bázis, erre kitűnő helyszín lett volna a Mondbach-kúria. Ezt cseszhetjük. Ehelyett odaköltöztetik az Intercisa Múzeumot (ki fogja eztán látogatni?). Nagyon-nagyon remélem, hogy nem valósul meg ez az esztelenség.

    A másik kedvencem a pályaudvar-sztori. A vidékiek bizonyára örülhetnek, hogy ezentúl helyi bérletet is vásárolniuk kell, csak hogy bejussanak a városba.

    Beszédes számomra, hogy az oktatásra és egészségügyre egy kibaszott fillér nem jut a 31 milliárdból, a kultúrától pedig csak elvesznek – hiszen jómagam a szálloda-I. M. ügyletet veszteségként értékelem. Talán nem vagyok egyedül.

  4. Károly's szerint:

    Ez a jogdíj probléma bennem is felvett egy két kérdést. Még vita is lehet belőle!

    Az ígérgető már egyszer kifejtette mennyire kell adni a szavára. Nem kell ezzel foglalkozni, elégedjünk meg azzal hogy meglátogatta szerény hajlékunkat.

    Nekem kicsit olyan az NAV vállveregetése, mintha azt mondanák – fizess par.szt mi meg majd eltapsoljuk a lóvét.

  5. Hatlövet szerint:

    “Megbízható adózónak minősítette a hatóság legendás vállalatomat, a Boda & Boda Bt-t.”

    Számomra ez nem újság, hiszen azon kevesek egyike vagy akitől vennék használt autót.
    A beltag Édesapádtól meg pláne, pedig talán ha 5 mondatot beszéltem vele életemben.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


9 × = húsz(on) hét

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz