Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for június, 2016

25 június
6komment

Áder vagyok, épp világmegmentek: kis figyelmet kérnék…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (13 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonharmadik kiadásában egyik kedvenc témámmal, a 3D-s nyomtatással foglalkozunk egy keveset – mégpedig azon roppant szerény hír apropóján, hogy Dubaiban néhány napja avattak fel egy olyan irodát, amelyet teljes egészében egy 3D-s nyomtató segítségével hoztak létre. De ne valami makettre gondoljunk ám, kedves barátaim: egy 250 négyzetméteres, hipermodern darabról beszélünk – igaz, a nyomtatót se épp egy kombi autó szállította a helyszínre… Maga a nyomtatás tizenhét napot vett igénybe, az összeszerelés még kettőt, az egész játék összesen olyan negyvenmillió forintnak megfelelő dodóba került. “Szerénység… ne tömjénezze magát… szerénység… Ha én valamit szeretek magamban, az a szerénység…” – mondja az egyre időszerűbb Bástya elvtárs, s ni csak, tessék: a szenvedélyek örvényeiben hánykolódó jó Áder János, minden köztársasági elnökök legköztársaságibbja úgy gondolta, a nyári politikai uborkaszezonban, amikor ráadásul minden játszópajtása az EB-n szurkol, számára a legokosabb dolog lesz egy pompás kis levelet írni a kollégáknak, vell, junó, Obamának, Putyinnak, meg a többi kis csicskának… Kicsit elmagyarázni végre a tudatlanoknak, mi is a helyzet a környezettudatosság frontján… Nem tudom: van abban a kitartásban valami megrázóan döbbenetes, amivel Áder tényleg az ENSZ-főtitkári vagy milyen karrierjét építgeti – szinte már sajnálom olykor… Persze a Svejk, és/vagy a 22-es csapdája és/vagy a Parkinson törvénye című alapművek ismeretében azt is pontosan tudom, Jánosnak megvan a sansza, hogy odaérjen… Hogy egyebet ne mondjak, elég közelről ismertem olyan katonatiszteket, akikre az észbeli képességeik alapján egy erdei számháborút se nagyon bíztam volna – olyan magasra buktak, hogy a cipőtalpukat nem látom… A végén egy elsőre talán könnyednek tűnő kis lektűrrel kísérletezem: lezuhanyoztam a kánikulában, s miközben épp tűzforró fejemre ömlött az isteni, hűvös ivóvíz, eszembe jutott, hány milliónyian mi mindent adnának ennek az élvezetes, számomra lényegében tetszőleges hosszúságú kiváltságnak mondjuk két percéért… Nyomtatás nagyban, nyomatás agyban, meg egy kis vulgár-relativitáselmélet a fürdőszobámban – nyugi, nem lesz megrázó, jöhettek, máris felkapok valamit… Tovább »»

Hirdetés
18 június
5komment

Norvégia végre betérdel

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonkettedik kiadásában mindenekelőtt megismerkedünk egy norvég úriemberrel, egy sportriporter/szakkommentátorral, aki néhány hete még az asztalt csapkodva örült, amikor az EB-pótselejtezőre országának a magyar válogatottat sorsolták ki – aki győz, az jut ki Franciaországba, ez volt a tét. Most nem ők vannak ott – az asztalcsapkodó norvég sportriporter kapott gazdagon, elsősorban is a net népétől, de becsületére legyen mondva, kőkeményen beleállt, és elvitte a balhét férfi módra. Mi több: még vezekelni is hajlandó volt – vett magának egy elegáns öltönyt, beszerzett egy csinos bukétát, és felkereste az oslói magyar nagykövet asszonyt, hogy rajta keresztül elnézést kérjen tőlünk, ha netán nagy örömködésével megbántott volna valakit magyarságában… Fura egy hely ez a Norvégia, mindig is mondtam: de végre jobban tisztelik a magyarokat, ahogy kértük. Nem tudom, emlékeztek-e még a nagyszerű, és legalább ugyanannyira nagyszerű című Gyere haza, fiatal! programra, melynek keretében röpke 100 millió forintból összesen 105 vállalkozó szellemű ifjat sikerült hazahozni és (állítólag) itthon pályára állítani: az Országos Foglalkoztatási Közhasznú Nonprofit Kft. (OFA) lakhatási és letelepedési támogatással igyekezett segíteni azokat, akik hajlandóak voltak részt venni a programban, és természetesen munkahelyet is biztosítottak számukra. Óvatos becslések szerint is legalább félmillióan dolgoznak magyarként külföldön (azaz nem számoljuk azokat, akik már a külföldi állampolgárságot is felvették); Németországban rövid idő alatt megduplázódott a magyar munkavállalók száma, s a magyar diákok kétharmada tervezi, hogy amint lehet, elhagyja Magyarországot. A kormány Takarodj innen, fiatal! programja tehát sajnos lényegesen hatékonyabbnak tűnik… A végén pedig engedjétek meg, hogy bemutassam nektek Chef Bandy-t: a hétvégén ismét, ki tudja már, hányadszor, bebizonyosodott, hogy bizony a konyhaművészet területén sem holmi síkvidéki kalandozások, sokkal inkább a csúcsok ostromlása jut osztályrészemül. Röccentettem példának okáért egy olyan salátát, amiben tényleg nehezen lehetett volna hibára bukkanni, azt hiszem – és úgy hiszem, szerénytelenség nélkül mondhatom, a mellé kisütött fűszeres és balzsamecetkrémes karajcsíkokkal sem kellett volna szégyenkeznem egy rangosabb szakácsversenyen sem. Nagykovácsiban, a Mecsek utca egyik házára tehát kiszögeztem a kis kínai felfújható Michelin-csillagomat – ja, és még az alapanyagok beszerzése során sikerült rábukkannom egy pompás hentesüzletre, természetesen Dunaújvárosban… Betérdelő norvégok, ifjú vadlibáink, és gyomor a köbön – már serceg is a serpenyőm… Tovább »»

11 június
5komment

Velünk senki ne szórakozzon kanye-kedvére…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (13 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonegyedik kiadásában először egyik, évtizedek óta legkedvencebb honi szerzőm-előadóm-zenészem-legendám, Presser Gábor következik – a hír pedig, amit vele kapcsolatban szóba hozunk, azért számít nemzetközinek, mert minden jel szerint 2.5 millió dolláros per akad Kanye West amerikai rapper nyakába, amiért egyik számában jogosulatlanul használta a Gyöngyhajú lány egy részletét. Outsiderként könnyű lenne legyinteni, azt tanácsolni Pressernek, engedje el az ügyet, hiszen a közvélekedés szerint amúgy is neki ketyegnek legszebben a jogdíjak Magyarországon – kétségtelen tény, hogy az Omega halhatatlan felvételei, az LGT-életmű és persze a saját szóló-remekek mellett is egyszerűbb felsorolni, kinek nem írt pár örök darabot, mint azt, kinek -: Pici viszont a saját honlapján írt pár sort a dologról, azt elolvasva igazat kell adnunk neki… Mellesleg nekem is lenne egy elvarratlan ügyem Pataky Attilával, itt az ideje, hogy fellebbentsem a fátylat és bejelentsem az igényemet, kétlem, hogy vitatható… Ahogy egy hete ígértem, folytatom egy ígérethalmaz tételes ismertetését – mint talán páran még emlékeztek rá, épp születésnapján járt nálunk a miniszterelnök, aki pár nappal korábban állítólag még a szokottnál is betegebb volt: nos, kicsit késve, de megjött, hála a sorsnak, és kinyitotta az abrakos tarisznyát, amennyiben összesen 31 milliárd forint értékben jelentett be dunaújvárosi fejlesztéseket. Azóta a Római városrészben lezajlott önkormányzati választáson (G. Roland, az időközben határozatlan időre igazoltan távozott pártpolitikus helyéért folyt a harc) már rendben nyert is a Párt jelöltje, aki már megválasztása előtt is hihetetlen elánnal vetette magát a köz kegyeiért és jólétéért folytatott munkába, kerek-perec kimondom, jó látni, hogy vannak még ilyen, a választópolgárokért mindenre képes politikusok. Illetve… nálunk, azt hiszem, régóta csak ilyenek vannak, látszik is… Végül hadd dicsekedjek már egy kicsit, ha én nem dicsérem magam, kitől várjam: a Nemzeti Adó- és Vámhivatal minősítette nagy múltú, méltán legendás vállalatomat, a Boda & Boda Kereskedelmi, Kulturális és Szolgáltató Betéti Társaságot (beltag: a 90 éves Boda sr., kültag: szerénytelenségem) – május 1-jei hatállyal a továbbiakban, visszavonásig társaságunk büszkén használhatja a “megbízható adózó” címet. Köszönöm, köszönöm: bevallom, nagyon is jólesik ez az igazi, avatott, született hülyéknek kijáró, csodásan zúgó vastaps… Míg csillapul, kérem, tartsatok velem: peres ügyek, délibábos ígérvények, céges dicsőség – odabe’. Tovább »»

04 június
5komment

Durr, egymilliárd, népem… na, nesztek, itt van még három… meg huszonhét…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszadik kiadásában először is irány egyik kedvenc országom, Itália, ahol egy négyszáz fős kis faluban, a hangzatos nevű Civitacampomaranóban, ahol még a térerő is meglehetősen porózus, megvalósult a WEB 0.0. A projektet egy olasz urban artist, ha ferdíthetem úgy, nagyvárosi népművész, a szerintem izgalmas alkotásokat megvalósító biancoshock jegyzi: a szándéka valami olyasmi volt, hogy bemutassa, azok az internetes szolgáltatások, amelyek nélkül félkarú, vagy inkább végtagok nélküli óriásnak érezzük magunkat, mindig is megvoltak – s meg is vannak, természetesen azokban a közegekben is, ahol széles sávról legfeljebb akkor beszélnek, ha emberesen, egy jókora kaszával állnak bele a búzatáblába. A jellemzően idősebbek lakta falucskáról készített fotók elsőre megmosolyogtatják a nézőt – de elég sok mindenen azért el is gondolkodhatunk közben… Orbán Viktor meggyógyult, és, épp a születésnapján rögvest Dunaújvárosba hajtatott a legendás mélybarna Transporterrel, meg a szorosan hozzá tartozó TEK-mobillal, azaz a Q7-es Audival, no meg pár BMW-vel, nagy Skodával és további semmiségekkel. Ahogy mondani szokás, szegény ember az, aki már ígérni sem tud: hát kérem, lehet, hogy a miniszterelnök úr nem vagyonos ember, nem is volt, és nem is lesz, ahogyan ő maga őszintén elárulta a Parlamentben egy arcpirító kérdést ügyesen és frappánsan megválaszolva – de hogy ígéretekben nála gazdagabb nincsen közel s távol, abban egészen biztos vagyok. Átnézzük, mi vár a mi kedves városunkra a közeli jövőben, állítólag harmincegymilliárdért, majd pedig elindítom azt a mozgalmat, amely remélhetőleg az egész magyarságot magával ragadja majd: büszkén jelenthetem be, hogy a HL-n szárnyat bont a Nemzeti Ígéretek Mozgalma Alapítvány és Népi Demokrácia, azaz a NÍMAND. (Fontos frissítés: részben átnézzük, igen, hely híján viszont a témát jövő héten tovább bontogatjuk…) Cigaretta, pontosabban leszokás meg minden: lassan elérem a két hetes absztinenciát – ebben az időszakban nullát szívtam, és csak azt akarom mondani, hogy bár természetesen baromi büszke vagyok magamra, mindazonáltal egy nagy nulla ez az egész leszokás… Még a Parázs-Varázson se gyújtottam rá, pedig hajnali három körül azért… khm… Webzéró, űrközpont, partymix a heti gumiszobában: pattogjatok velem… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz