Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


28 május
2komment

Amott kutyához is kell, itt egy országhoz sem, mi az?

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizenkilencedik kiadásában mindenekelőtt arról szeretnélek értesíteni benneteket, hogy Berlinben elfogadták azt a rendeletet, amelynek értelmében hamarosan csak a “kutyajogosítvánnyal” rendelkezők lesznek jogosultak póráz nélküli ebsétáltatásra és egyéb kunsztokra. A Hundeführerschein (ez a pompás német kifejezés jelenti a kutyajogsit) száz euróba kerül majd, megszerzéséhez a tulajdonosnak be kell mutatnia, mennyire engedelmes a kutyája, hogyan teljesíti az alapvető parancsokat. A rendelet egyébként szerencsére nem vonatkozik a harminc centiméter marmagasság alatti jószágokra… És milyen érdekes, vagy szerintetek nem, hogy amíg Németországban lassan egy kutyát sem lehet vezetni vizsga nélkül, Magyarországon egy teljes országot is, simán… Nagyon is simán: persze ehhez gondosan meg kell adni a népnek a mindennapi szellemi pillecukorkát –  nulla beérkező menekülttel is lehet például remek rémképeket festeni nagy ecsetvonásokkal, ha ez nem lenne, anyukám nem is láncolná be minden kora estétől a két zárral nyolcra csukott ajtót… Ő például fél a menekültek támadásától – miközben én ismerek jó pár veszélyesebb bennszülöttet… Közös jellemzőjük, hogy annak a Soros Györgynek a pénzén sikerült ilyen faszán kikupálódniuk Oxfordban meg itt-ott, akit most a tv2 csodahíradójában aláznak porrá, merthogy, képzeljétek csak, negyven évvel fiatalabb a felesége… tűrhetetlen az ilyesmi, lihegi Andy G. Vajna kaszinós producer és őszinte hősszerelmes közpénz-milliárdokból hizlalt televíziója egyebek mellett, a műsor címéhez igazodva tényanyagként közölve róla, hogy 23 millió dolláros a vagyona (mármint Sorosé: Andy pályáját egyelőre nem tűzték műsorra)… Tényleg csak gratulálni lehet ilyen gondos/mély műhelymunkához: igazából a büfés néninek fel kellett volna tűnjön (nem kizárt, hogy fel is tűnt), hogy, baszki, 23 MILLIÁRD dollár az a vagyonka, nüansz, na, nem érdekes, tényleg… Uhhh… Ijedtemben le is szoktam a cigarettáról, negyvenhatodszor, és természetesen azonnal bejelentettem a facebook-on, nem teljesen véletlenül és szándékmentesen, gondoltam, egy harmadnyi posztra való anyagot csak összeirkálgatnak nekem a bölcsek – bár a lottó ötösöm jönne már így be, hát mi sem természetesebb, mint hogy láthatóan mindenkinek megvan az egyedül üdvözítő véleménye, hogyan is kell leszoknom; mindenki tudja, mit érzek, mit fogok érezni; mindenki tudja, rossz volt nekem, mindenki jósolja, most jó lesz: miközben dohányzás nélkül élni egyszerűen szarabb életminőség, oké, aláírom, olcsóbb, ez jó, és persze a kátrány is jó káros egy anyag. De hány ilyet mondjak még? A dohányzás halált okozhat – rettent a dobozokon lévő felirat. Nem, drága pajtikáim: nem okozhat, hanem OKOZ. De a nemdohányzás is… azért kétlem, hogy ezt most tőlem tudjátok meg… Na, idegileg vagyok jelen: kövessen, aki mer…

Hirdetés

* Kutyajogosítvány bevezetéséről döntött Berlin városa.

Tudom, mit érezhettek: amit én is a hír címének első olvasásakor – az a fura kis zizegős disszonancia a fejben, amikor egy pillanatra azt érezzük, alighanem megbolondultunk… de nem. Berlinben – amely egyébként, talán a meglehetősen goromba időjárását leszámítva a világ egyik legjobb, legszínesebb, legtoleránsabb, mindezekért is legélhetőbb városa – elég komolyan veszik a normális együttélés szabályait. Száz eurót kell majd fizetni azért a vizsgáért, amelyen a gazdi bebizonyíthatja, minden tekintetben ura a kutyájának, az pedig engedelmes partner – ha minden rendben megy a bemutatón, a jogosítványos kutyatartó akár még azt is megteheti, hogy nem köt pórázt kedvencére a városban. Ők lesznek tehát a kiemelt kutyatartók: s bizonyára nem is kevesen választják majd a jogsi megszerzését – a német főváros ugyanis minden tekintetben kutyabarát, s több mint százezer kutyus él boldogan benne. Érdemes lesz beszerezni a papírt azért is, mert hamarosan számos szigorítást vezetnek be a kutyatartókkal szemben – a jogosítvánnyal rendelkezőkre persze ezek nem vonatkoznak majd. És mindenfajta rendelkezésen kívül esnek az ölebek, azaz a harminc centis marmagasságúnál kisebb jószágok… A jövőben viszont a nagyobb testű, “vizsga nélküli” kutyusoknak csupán néhány kijelölt futtatót biztosít majd a város a póráz nélküli szaladgáláshoz – és, persze a jogsi meglététől függetlenül kőkeményen megbüntetik majd azokat a kutyasétáltatókat, akiket a végtermék összeszedésére alkalmas zacskó nélkül érnek tetten a nyilván alaposan felkészült ellenőrök, a civil ruhás Hundeführerschein-Inspektorok. Ne haragudjatok meg érte, de muszáj ide szúrnom egy aprócska sztorit, annyira ide kívánkozik, hogy nem tehetem meg, hogy kihagyjam: 1980 tájékán jártam angolt tanulni egy tüneményes, valódi grófnőhöz, Lucy nénihez, a Kőműves utcába. Elképesztő élmény volt az egész, minden elemében, nem fejtem ki – talán elhiszitek, Lucy néni nem volt igazán se a kúriájukat meglátogató szovjetek, se az őket kényszermunkára küldő kommunisták elkötelezett híve, így aztán az angol nyelv mellett bizonyos egyéb készségeket is volt módom elsajátítani a kis lakás konyhájában, heti kétszer két órában: igazság szerint szinte bármelyik beszélgetésünkért könnyedén az ólomkazamatákban találhattuk volna magunkat, tiszta szerencse, hogy a jelek szerint nem volt köztünk tégla… Volt viszont Lucy néninek egy kiskutyája, bizonyos Waldika – egy tacsi, ha jól emlékszem, tán tizenöt éves vagy kicsit több: azaz meglehetősen megcsontosodott életfilozófiájú kutyuska volt, velem nem különösebben szimpatizált, bár elviselt, mint minden tanítványt. Lucy néni alapból is kicsit nehezen mozgott, egyszer viszont valami becsípődés miatt szinte  járásképtelen lett pár napra: megkért, vigyem már le sétálni picit Waldikát. Feltettük a pórázt, Waldikán sok minden látszott, mondjuk épp az, hogy nagyon jönni szeretne, nem annyira. Megálltunk az első lépcsősor előtt, először szépen kértem, aztán kicsit forszíroztam, hogy induljon meg lefelé – de Waldika behúzta mind a négy féket, és úgy döntött, ideje bemutatni, ki kettőnk között az igazi főnök. Kicsit elmérte a dolgot – mert akkoriban még ifjú voltam, néha heves, és ok nélkül kőkemény, így hát egy erőteljesebb csuklómozdulatom után lent találta magát a lépcsősor alján. Meglepődött, összeszedte magát, rám nézett, és bármire megesküszöm, megadóan biccentett – oké, haver, te vagy a nyerő, menjünk, ha annyira akarod: és lebonyolítottunk egy makulátlan sétát, aminek közepén szépen kihorgonyoztam egy biciklitárolóhoz Waldikát, aztán bementem a boltba, és vettem neki tizenöt dekát a kedvenc felvágottjából, s ezzel minden gát átszakadt kettőnk között, attól fogva vad cimborázásban telt az életünk, amikor csak találkoztunk. Simán megkaptuk volna a kutyajogsit – ha létezik abban az időben… A végére pedig hadd írjam le azt a két mondatot, ami legelőször eszembe jutott, amikor ezt a hírt elolvastam: jelesül hogy míg Németországban immár egy közepes méretű kutya vezetéséhez is előírják a jogosítványt, addig mifelénk egy ország vezetéséhez semmi nem kell az égvilágon. Mi több: ha csúcsvezetőink tetteit/nyilatkozatait elnézve jól veszem ki, az ép ész még foltokban sem követelmény…

* Orbán mondta: ha Soros György kéri, az összes érintett fideszesnek vissza kell fizetnie a tőle kapott ösztöndíjat.

Hm… elég jó mókának ígérkezik, remélem, Sorosban lesz annyi humorérzék, hogy kéri – igaz, hogy áttételesen vagy direktben, tök mindegy, ezt is mi fizetjük, de legalább szórakozunk egy kicsit… Hogy kik az érintettek? A Népszabadság összeszedte, az egyszerűség kedvéért tehát onnan idézem: “Orbán Viktor 1988 áprilisától a Soros Alapítvány pénzéből gründolt Közép-Európa Kutatócsoport munkatársa volt, 1989 szeptemberétől pedig az alapítvány ösztöndíjával az oxfordi Pembroke College-ben az angol liberális filozófia történetét tanulmányozta. Soros-ösztöndíjjal tanult az Oxfordi Egyetemen 1986-87-ben Szájer József, a Fidesz EP-képviselője. Németh Zsolt volt külügyi államtitkár 1988-89-ben ugyancsak ösztöndíjasként politikaelméletet hallgatott az oxfordi St. Antony’s College-ben. Schmidt Mária, Orbán korábbi főtanácsadója, a Terror Háza igazgatója hároméves kutatási ösztöndíjat nyert a Soros Alapítványtól a magyar zsidóság XX. századi történelmének tanulmányozására ­1985-ben. Kövér László mostani parlamenti házelnök 1987-88 között kutathatta Soros-ösztöndíjjal a közép-európai társadalmi mozgalmakat. ­Deutsch Tamás a részben Magyarországon, részben Angliában működő, kifejezetten a Fidesz és az SZDSZ ifjú reménységei számára szervezett hat hónapos „menedzseriskola” hallgatója volt 1989-ben. Kovács Zoltán kormányszóvivő 1994 és 1995 között Soros-ösztöndíjjal Oxfordban a The Queen’s College-ban tanult.” Most mit is mondhatnék? Köszönjük, kedves Gyuri bácsi: ennél jobb helyre is elszórhatta volna a pénzét, bár magamról tudom, akkor még nagyon is jó ötletnek tűnt, hogy egyszer a Fidesz vezesse ezt az országot – a rémálom csak valamicskével később kezdődött… Szóval visszafizetés lesz… ejh, micsoda nagyvonalúság, egyben micsoda ádáz megalázás a pocakos téeszelnök részéről… hm… tényleg frappáns megoldás, enyhe Habony- és kénkőszag terjeng a T(imi) V(ajna)2  newsroomjában, majd az esti Tényekben, a magyar “televíziózás”  immár legviccesebb című “műsorában” elhangzik, az asszony- és szeretőverő, negyven évvel fiatalabb feleséget tartó Soros György vagyona 23 millió dollár, nagyjából hatmilliárd forint… mondjuk viszonylag stimmel, azzal az apró distinkcióval, hogy 23 MILLIÁRD dollárról van szó, de nincs persze jelentősége… Lényeg, hogy mindenki elégedetten dörzsöli a tenyerét, na, tessék, ebből is sikerült de milyen jól kijönni, emiatt a szemét zsidó Soros miatt nem megy itt a zsebtömésen kívül semmi harminc éve… Hát persze hogy. Időközben, nem mintha jelentősége lenne, a Bloomberg, a világ első számú gazdasági hírügynöksége címlapon, vezető anyagban hozza azt a magyar történéseket kínos alapossággal elemző dolgozatát, melyben azt mutatják be, hogyan tömi ki a bankelnök, Matolcsy György közpénzzel a rokonait, barátait – hogyan szórják szét a pénzt, a pénzünket, emberek, mindenfajta erkölcsi vagy egyéb gátlás nélkül, folyamatosan, szándékosan, aljasul. Az MNB, csak hogy felidézzük, csak hogy el ne feledjük, mesterségesen alacsonyan tartotta a forint árfolyamát, s így 2014-ben 1,8 milliárd dollárnyi profitot szerzett a devizahitelesek adósságán. Ez a pénz aztán, egyebek mellett az emlékezetes Kósa-makogások szerint elveszítette közpénz jellegét – mert hiszen átutalták saját alapítványaiknak. Amik azután, sok más mellett Matolcsy bácsi unokatestvérének bankjába pakolták a lóvét, nem annyira keveset: Szemerey Tamás bankjának betétállománya megnégyszereződött – ha jól sejtem, nem 20 000-ből lett 80 000 forint… Bármennyi volt is, nemes célokat szolgált: Matolcsy bácsi fiának bútorgyárát finanszírozták belőle. Valaki kérdezze már meg, vajon nyomoz-e az ügyészség e semmiségekben: köszönöm a kérdést, természetesen nem látják szükségesnek. Nem is az. Végtére is Polt Péter legfőbb mindenrendszerttúlélő, valaha elvileg ügyész becses neje kicsike pénzért az MNB személyzeti főnöke, továbbá az egyik pénzszórda alapítvány kurátora is. Van még kérdés? Nekem lenne – de nem is, inkább javaslat. Kérhetném szépen, hogy Soros Györgyhöz hasonlóan nekem is tessetek visszafizetni ezt-azt? Teszem azt a 3000 milliárdos, galádul szétrabolt magánnyugdíj-vagyon rám eső részét. A több mint harminc, munkával eltöltött évem alatt befizetett, mára szintén lényegében teljes egészében lenyúlt társadalombiztosítási és nyugdíjjárulékaimat, hogy majd tudjam rendezni minden ilyen jellegű, kizárólag rám váró kiadásomat – miután voltatok kedvesek a társadalombiztosítást alattomos sunyiban megszüntetni, a helyébe adót léptetni, ami már semmire nem kötelezi az államot és felelősségteljes vezéreit, azaz titeket; a nyugdíjat épp most igyekeztek nyom nélkül eltörölni, nem kevésbé aljadék módon, morális hivatkozásokkal, ami különösen gusztusos azokból a szájakból, amikkel rendelkeztek. Ja, aztán kérném még a sok ezer milliárdnyi, különféle kamu fejlesztésekre és beruházásokra elírt, valójában ugyancsak csont nélkül elsikkasztott uniós pénzekből nekem járó részt. Jó fej szeretnék lenni, leginkább csak magam miatt persze: ezért nem is kérek kártérítést azokért az évtizedeimért, amiket szándék szerint totálisan szétcsesztetek – volna: s csak magamnak, a saját ügyes taktikámnak köszönhetem, hogy mégis emberhez méltó életet sikerült és sikerül élnem, ha nem is egy emberhez méltó élet anyagi hátterével… Nos tehát: summa summárum, szeretnék egyben kérni egy számotokra abszolút nevetséges összeget, mondjuk ötszázmillió forintot. Hiába nem a sajátotokból adjátok, hiszen ti nem vagytok vagyonos emberek, hallottam, szóval hiába mindannyiunkéból dobjátok, nekem nem lesz lelkifurdalásom, mert az, a fentiek értelmében az én pénzem, ennyi… Utaljatok a héten, aztán nincs tovább beszélnivalónk egymással – nincs dolgotok velem, írjatok ki az osztálynaplóból, szépen intézem a saját ügyeimet, elmentem, ne keressetek, köszi mindent, nyomjátok csak ilyen bátran és keményen tovább… well… ha már ennyi angol végzett van, szóval well, lesz majd egy elég rossz nap, azzal nem baj, ha tisztában vagytok, de hát ez van akkor, ha nem bírsz időben kiszállni. És most már a többségetek számára csak előre van: már persze amennyire ez előre…

* Leszoktam a dohányzásról.

Így, így, bizony, egy szikár kijelentő mondatban – naná, hogy tudom, ki tudná nálam jobban, hogy ez épp a negyvenhatodik alkalom, na und? Negyven éve dohányzom rendszeresen, nem túl sokat – most épp öt napja nem, kicsit játék, kicsit kísérlet, kicsit komoly, kicsit spór. Nem rossz, mint olyan – de mondjuk a jóhoz sincs nagyon közel. A legérdekesebb ismét csak a közönség reakciója – merthogy már az első cigimentes napom délutánján felvágtam a provokatív bejelentést a facebook-ra, és attól kezdve nem is volt más dolgom, csak élesztgetni a tüzet, néha dobni rá pár hasáb jó fát, hadd füstöljön becsülettel. Előrebocsátom, gyorsan és egyenesben: kérném szépen mellőzni a sértődéseket, senkit nincs szándékomban bántani, annál is kevésbé, mert inkább mindenkinek szépen köszönöm a jó szándékú, nekem őszintén csak jókat kívánó kommenteket – no de… Jó, azt is tudom, a világ pont olyan, amilyen: csak nagy általánosságban mondom, elnézést, nincs helyem a teljes kifejtésre, de a lényeg, hogy a kedves világ, mint általános alany, minden szinten, mindenféleképpen szeret mindenbe beleugatni, ha teheti: ezer meg millió csatornán megmondani, eldönteni, meghatározni, bemutatni, hogyan élj, hogyan öltözz, hogy nézz ki, hogyan és mit egyél-igyál-vegyél, hogyan szeress vagy gyűlölj másokat, mitől legyél boldog vagy boldogtalan… pararam, pararam, mondhatom egy hétig, értitek… Na, lényegében ugyanezt kaptam pepitában, kicsiben a cigizés/nemcigizés kapcsán indított posztocskámban. Például többen is közölték, két hétig baromi ideges leszek, olyan dolgokat fogok elkövetni, hogy magam is ledöbbenek majd, de bírjam ki ügyesen ezt a nehéz időszakot, utána lassan javul majd a helyzet. Aha. Hát… lehet, hogy csalódást okozok sokakban: de egy cseppet sem voltam, vagyok és leszek ideges a cigaretta hiányától. Maximálisan nem hiszek abban, hogy az úgynevezett nikotinfüggésnek egy olyan, lényegében minimális mennyiséget szívó dohányos esetében lennének fizikai tünetei – minden ellenérv előtt hadd mondjam el, hogy már csak azért sem hiszek ebben, mert… nincsenek… És nincs az egészben semmi különös, de tényleg: hétfőn délben nem vettem cigit, és azóta se, ennyi – ugyanúgy dolgozom, alszom, kajálok, nincs semmifajta faxni az egészben. Viszont a baromi nagy helyzet az az (az erre… nem tudom, mire, mondjuk a dohányzás hozsannázására érzékenyeket megkérem, hagyják el a műveleti területet), hogy a dohányzás nélküli élet egyszerűen csak szarabb minőségű. Pont. Dohányozni, mértékkel, élvezettel – jó. Pont. Sajnálom, lehet ezt az állítást sokféle nagyszerű érvvel támadni, lehet jelentős mélységű érzelmeket bevonni az ügybe, különféle drasztikus példákat citálni, véres operációkat mutatni – rengeteg mindent meg lehet tenni, de ettől még a helyzet ez, amit mondok. Napi két vagy három pakk cigit elszívni persze szerintem viszonylag komoly ostobaság: épp olyan, mint tizenkét kiló húst vagy harminc fej kelkáposztát megenni, nyolc nagy üveg kólát vagy másfél liter töményet felhajtani, tíz órán át feküdni tűző napon, vagy hetvenkét órára mérlegállásba merevedni. Túlzás: talán ez lehetne a kulcsszó. Kerülendő: szinte mindenben. És persze jól tudom, komoly betegségek rizikóját hordozza a dohányzás – de kérném tisztelettel, mondjatok már valami olyasmit, amiben nincs kockázati tényező, egyetlenegyet, bármit… “A dohányzás halált okozhat!” – itt fekszik előttem az asztalon a cigisdoboz a gyászkeretes figyelmeztetéssel. Helytelen a mondat, csak jelezném: a dohányzás ugyanis nem halált okozHAT, tisztelettel, hanem halált OKOZ. Épp úgy, ahogyan a nemdohányzás. Meg az italozás, az evés, az autóvezetés, a szex, az önmegtartóztatás, az idegeskedés, a nyugalom, az olvasás, az írás, az adóbevallás, a levegővétel, a félrenyelés, a fű- és a hajnyírás, a depresszió és a kompresszió. Az élet tuti halálos veszedelem. Ja, és el ne feledjem, egy jó tanács mindenkinek: kerüljük az ágyat, ahogyan csak lehet, mert a legtöbben azért még mindig abban vesztik életüket… De vissza a leszokáshoz, és komolyan: mondom, most ez a játék – halálos elszántsággal érdemes csak csinálni, ezért nem is cigizek. Most. De lehet, hogy a jövő héten, vagy fél év múlva megint igen. Mert akkor meg azt fogom gondolni, és slussz, na és akkor mi van? Gyenge vagyok? Na bumm, mindenki az, amúgy, és remekül túlélhető. Ja, közben azért azt is tudom, hogy viszonylag sok pénzt meg lehet takarítani, ha abbahagyom a dohányzást – na, nekem, közismert garasnak igazából ez talán az egyetlen igazán értelmes és meggyőző érv a dolog mellett: hogy mondjuk évi 8-10 ezer kilométert motorozhatnék abból a pénzből, amit amúgy el szoktam szívni, és az minimum négy nagyon szép túra. Hm… De hát mondjuk a reggelim meg a vacsorám árát is megspórolhatnám, nem? Ráadásul azok is nagy részben egészségtelen összetevőkből, mindenféle mérgekből, tartósítókból, csúnya zsírokból meg gyilkos cukrokból állnak, nem? Na jó… hagyjuk az extrém ellenpéldákat: a lényeg egyelőre úgyis csak az, hogy hat napja nem szívtam egy slukkot se, ma délután pedig kedvenc bulim, a Parázs-Varázs jön, sütés-főzéssel, némi pálinkák meg rosék bevételezésével… és tömény kísértéssel – no, kíváncsian várom, hogyan bírom majd… Tényleg, még egyszer szívből köszönöm a biztatásokat, tudom, hogy hisztek bennem: de azért szépen kérek mindenkit, akkor se tegyetek le rólam teljesen, ha valaha ebben az életben netán még egyszer kicsit cigarettafüggő leszek…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

2 komment

  1. Funtera Ignác szerint:

    Szerkesztő Úr!

    Érdekes lesz látni Berlinben a rendszámtáblával járkáló kutyusokat. Turista látványoságnak se lenne rossz.

    Nagyon helyes hogy végre lerántották a leplet erről a Sorosról. Már nagyon viszketett a fülem botja miatta.

    Láttya. Leírta a tutit. Hogy “gyenge” mármint a Főszerkesztő Úr, szerintem pont ezért kedveljük többen is. További sikeres új életet!

  2. Tóth Gábor szerint:

    Megint szívemből szóltál, ami az ormányt illeti, a berlini kitekintés is jól esett, ami azonban a cigiről szól, ott azért hozzátenném, hogy pl a bort is egészségesnek hozták ki persze mértékkel fogyasztva, mert benne vannak a polifenolok vagy hasonlók, a szőlőmag miatt. Maga a bor idegen a szervezettől az alkohol tartalma miatt, ezért először le kell győzni a természetes ellenérzést az alkohol iránt – valaki így írta le a bor élvezetének első lépését – és aztán jön a szaglása,ízlelése, megtekintése majd megivása.
    Nem lenne egyszerűbb a szőlő? Abban nincs semmi ami káros lenne.
    No de a cigiben mi az ami egészséges – mértékkel fogyasztva persze.Mer’ az elégeti a dohányt magát.
    Én rájöttem!
    A stresszoldó tulajdonsága.
    Mert ugye jó nagy levegőt vesz a páciens, bent tartja picikét oszt kifújja. Jóga ez,barátom, csak illatosított,aromásított. ( Lásd még vizipipa ) Némi égéstermékkel nehezítve a pályát.
    No de nem ítélkezem, 135 kilóval én is gondolkodhatnék azon, miért jó az epres-túrós süti stb stb stb…..
    S ha neked jó az a pár szál cigi itt-ott becsusszanva, hát legyen.
    Talán még nekünk is jó, ha akkor jön meg az ihlet…
    :)

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


4 + = kilenc

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz