Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


16 április
9komment

A jogszabályok hatályosulását figyelők nem lankadnak

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizenötödik kiadásának első úticélja a hűvös Svédország, ahol most épp ünnepelnek – nem egyebet, mint hogy kereken 250 évvel ezelőtt, 1766-ban Svédország volt az első ország, ahol alkotmányos jog mondta ki a cenzúra eltörlését. A kampány része, hogy maga az ország kapott egy telefonszámot – ha valaki június elejéig tárcsázza a +46 771 793 336-os számot, véletlenszerűen kapcsolnak egy svéd lakost, aki bármiről szívesen elbeszélget a kíváncsi hívókkal. A programra előzetesen lehetett jelentkezni, tehát nem kell attól tartani, hogy a Ljungby mellett, egy mintatanyán gazdálkodó Jörg Jörgenssennek kell elmagyaráznunk, persze svédül és tájszólásban, miért is óhajtjuk zargatni épp reggeli zabkapálás közben. Házunk táján nincs olyan túl sok újság: apropó, újság – azonnali hatállyal kirúgták, mi több, már be se engedték az irodájába azt a kitűnő szakembert, aki négy éve, sokak társaságában engem is felkért a sürgős távozásra… egyelőre sikerült visszatartanom a zokogást, de erről nem mondok többet, csak olyan jó újra hallani… Amúgy folyik tovább a minden oldali őrjöngés a vasárnapi boltzárás-nyitás körül – ja, és miközben a Nem Vagyonos Ember, Aki Még Soha Nem Hazudott, és Akinek Még Strómanja Sincs, Volt és Lesz, megkapó őszinteséggel belemondta az ország szemébe mindezt, nos, épp aközben olvastam, hogy a tenderfelhívás nélküli, azaz fű alatt zajló pályázatok és egyéb megbízások aránya immár elérte az ötven százalékot – lesz az még száz is, kis ideig. Ami pedig a dunaújvárosi közsötétítés ügyét illeti, az végre, remélem, teljes közmegelégedésre, lezárulhat: a kormány nevében Csepreghy Nándor miniszterhelyettes levélben adta tudtul, ők mindent alaposan kivizsgáltak, megtekintettek, ki- és felmértek, és nyugodt szívvel kimondhatják a végeredményt, Dunaújvárosban igenis nincs sötét, mert világos van. Továbbá megnyugtató, hogy odafent folyamatosan “figyelemmel kísérik a jogszabályok hatályosulását”, ráadásul a “megkeresések tükrében”. Nos hát, igen: tükröm, tükröm, mondd meg nékem… Nem várunk senkire, kezdünk…

Hirdetés

* Saját telefonszámot kapott Svédország.

Hogy pontosan értsük, mi is a lényeg: nem előhívószámról beszélünk, az természetesen eddig is volt nekik (46) – április elejétől két hónapon át úgy hívhatjuk Svédországot, mint ha mondjuk egy barátunkat hívnánk. És ha felhívjuk a megfelelő számot, nagyjából úgy is érezhetjük magunkat – a rendszer ugyanis véletlenszerűen összekapcsolja a hívót egy svéddel, akivel aztán arról beszélgethet, amiről épp kedve szottyan: érdeklődhet a svéd mindennapokról, a várható időjárásról, a helsingöri kompdíjakról, a Volvo legújabb modelljéről; kérhet pár tippet a hírhedt rothasztott halkonzerv, a surströmming legveszélytelenebbnek vélt kibontásához; vagy épp átbeszélheti alkalmi csevegőpartnerével a világ nagy dolgait. Akit hívunk, az természetesen nem lesz teljesen meglepett: korábban már lehetett jelentkezni önkéntesnek, s a vállalkozó szelleműek egy telefonos applikáció letöltésével váltak a projekt aktív részeseivé. Nem tehetek róla, ha akarjátok, egy picit szégyellhetem is magam miatta, plusz pontosan tudom, hülye naiv, élhetetlen, romantikus és/vagy liberális mimóza vagyok: nekem akkor is, ezredszerre is baromira tetszik egy nagy csomó ilyen stílusú kezdeményezés. Azt persze nem tudom, hányan élnek a lehetőséggel igazából: abban viszont egészen biztos vagyok, ha nincs lehetőség, teljesen biztos, hogy senki. És arra sincs garancialevelem, vajon lesz-e akár egyetlen beszélgetés is, aminek a végeztével mindkét fél azt gondolja magában, na, ez mekkora nagy királyság volt… de, de… valamiért most mégis azt gondolom, egészen biztosan lesz ilyen, nem is egy. Merthogy, ha a politikusoknak nincs lehetőségük a keverésre, az emberek, legalábbis én így tapasztaltam, általában szívesen beszélgetnek egymással, és szívesen tudnak meg minél többet a másikról – adott esetben még úgy is, hogy barátkozás közben kiderül, nincs is olyan nyelv, amit mindketten beszélnek… De miért nem szóltok rám: csak fecsegek, fecsegek, miközben arról még szó sem esett, mivégre is ez az ország-telefon és a hozzá kapcsolódó kampánysorozat… Egyszerű: a svédek azt ünneplik, hogy épp 250 éve, 1766-ban foglalták az alkotmányba a cenzúra eltörlését – elsőként a világon. Cenzúra persze Magyarországon sincsen. Jut eszembe, úgy két éve még a (helyi) nyomtatott sajtó zászlóshajójában is megjelent a HL… na, bocs, kicsit messzebbről futok neki. Szóval úgy kezdődött, hogy 2011-ben a Dunaújvárosi Hírlap tulajdonosa, a Pannon Lapok Társasága új ügyvezetőt kapott. Új seprő jól seper: maradjunk annyiban, hogy az igazgató meglehetősen merész kapavágásokkal gyomlálgatta meg a céget, durvább lelkű emberek egyenesen lefejezésről beszéltek – természetesen nem ezzel függ össze, hogy az illető 2012-ben tőlem is elköszönt, bár se akkor, se soha előtte nem láttuk egymást, én, úgy gondolom, nem veszítettem nagyon sokat. Gyenge 23 év után kaptam úgy tíz teljes napot, hogy összepakoljak – szépen elkullogtam a balfenéken, és sok-sok segítséggel megcsinálhattam a HL netes változatát, épp ezt látjátok, itt ni. Nem telt el egy hónap, amikor (az okokat legendás szerénységem tiltja részletezni) némi áttételezéssel megkerestek, visszatérnék-e a lap berkeibe, már nem is annyira én, mint inkább a HL. Megegyeztünk egy közepesen megalázó összegben, s attól kezdve ismét minden héten beillesztettem a netes megjelenés egy vágott/szűkített változatát: egészen bő két évvel ezelőttig, amikor is egy nyári pénteken (épp valahol Olaszhonban motoroztunk) az időközben kinevezett lapigazgató-főszerkesztő hívott, és elmondta, az aktuális produkció egyik darabját, ha nem bánom, ő kivenné. A felcsúti stadionról firkáltam valamit, amúgy nem volt benne semmi szigorú, de, mint megtudtam a telefonbeszélgetésből, a lap hirdetést vár Felcsútról, ezért a gazdasági érdekek miatt jobb lenne, ha nem piszkálgatnám, amit piszkálgatok. Kínos egy beszélgetés volt: annál kínosabb tán csak a rákövetkező hétfői, a legutolsó, amikor (miután az ominózus rész tényleg kikerült az anyagból, amely még egy igazán blikkfangos, új címmel is gazdagodott a rendkívül tapasztalt cikkgyártási szakember jóvoltából) pár leckét kicsit emeltebb hangtartományban átvettünk a szerkesztőségben – azóta nem jártam arra, szerencsémre. Na, ez persze nem cenzúra volt, csak a gazdasági érdekek védelme. Igazából csak annyit akartam mondani: hálás lehetek a főügyvezető úrnak, hogy eltanácsolt – így nem magamtól kellett eljönnöm pár héttel később. Tán e nem múló hála teszi, hogy tegnapelőtt párás szemmel olvastam, ő még annyi időt se kapott, mint én: már a veszprémi szerkesztőség parkolójában várta két német úr, akik megkérték, adná át a laptopját, a telefonját, parkolna kicsit arrébb a céges autóval, s nyújtaná a kulcsait. Már csak abban reménykedem, a nyilván okosan megírt szerződésben megfelelő végkielégítéssel bocsátják újabb nagyszerű kalandjaira a médiamogult – ha már tisztességesen megfizetni nem sikerült. Ebben reménykedem. Meg egy kicsit abban, hogy pár hasonló sztorival megajándékoz majd a jó sors: addig is tárcsázom Svédországot.

* A tenderfelhívás nélküli pályázatok aránya immár meghaladja az ötven százalékot.

Feltámadott a tender, a népek tendere… na jó, ez erősen övön aluli kezdés lenne – akkor mondom prózában, rím nélkül, pacekba: minden második közbeszerzési eljárás titokban indul Magyarországon. Mind ez idáig nagyjából úgy saccolta a gonosz közhiedelem, hogy nagyjából 30 százalékos az uniós pályázatok korrupciós rátája mifelénk – hát, baromira hatalmas tévedésben volt, irgalmatlanul alábecsülte, aki így gondolta, aki ebben reménykedett, kedves mindnyájan. A Korrupciókutató Központ Budapest nemrégiben megjelent kutatása során arra jutott, a túlárazás nemritkán eléri a 140-320 százalékot. Egyszerűbben fogalmazva, azt hiszem, kábé jól gondolom: ha mondjuk valamit, valamilyen szinten ténylegesen megalkottak egymillió euróból, amellé szépen elírtak még 400 ezer-3.2 milliót, amit frankón haza lehetett talicskázni a nagy kazal mellé. Ugorjunk egy nagyságrendet, tudom, sokadszor írom le, nem baj, engem kevésbé zavar, mint az itt folyó, immár tökéletesen gátlástalan szabad rablás: Ausztria annak idején, a Marshall-terv keretében, mai értéken számolva nyolcmilliárd dollárt kapott a felálláshoz. A magam szemével úgy látom, nagyjából sikerült nekik valami szirt-szart összekalapálni belőle. Az uniós csatlakozástól 2015-ig Magyarország ennek a felfoghatatlan mennyiségű pénznek az ötszörösét szívta fel, azaz 40 milliárd dollárt, ha jól számolom, az jó erős tízezer milliárd forint. Ha ennek csak a harminc százaléka rablódott volna el, az olyan háromezer milliárd (jé, hajszálra, mint a mellé rabolt magánnyugdíj-vagyonunk), de mint látjuk, ilyen nevetséges összeggel nem érték be a népet képviselő becsületlovagok. Akik olyan balekok, képzeljétek, hogy köztük még a legeslegelsőből se lett vagyonos ember, nem volt az, most sem az, nem is lesz az, és nincsen neki még egy ilyen icipici strómanója se – én azért tudom, hogy így van, és igaz, mert ő maga mondta el, a két szép szájával, és mivel azt még korábbról tudjuk, hogy ő még sosem hazudott, hát a többi puszta logika. Orbán Viktor nem vagyonos ember: hogy ez a mondat az Orbán-családhoz és a szűkebb-tágabb Orbán-holdudvarhoz (oh… holdudvar: egyre inkább naprendszer) köthető előzmények és a tények/történések akár csak minimális, felületes ismeretében ma ilyen szép simán, bármiféle következmények, továbbá szemrebbenés nélkül a szemrebbenés nélküli szemünkbe mondható, az mindennél megrázóbb, reménytelenebb üzenet, a menthetetlenség kódja. Nem a szerencsétlen vagyontalan emberről van itt szó, őróla rég nem kell már semmit mondani: mirólunk, dúsgazdagokról mesél ez a blőd jelenet, valódi borzalmakat. Merthogy ennek fényében, ekképpen mi is vár még ránk, mit állunk majd még ki türelmesen rágózva, békés kesztyűbábként engedelmesen végigjátszva mindig azt a darabot, amit megírnak és megrendeznek nekünk a színfalak mögött pukkadozva röhögő rohadékok. Hisz még azon is csak bárgyún mosolygunk, hogy a belépti díjat is tőlünk szedik. Félóránként. De ezt is átvettük már, pont százszor… A végére hadd álljon itt három bekezdés a remek Kolozsvári Szalonna egyik súlyosan igaz dolgozatából, Molnár Bálint írásából:

Több millió ember ismeri Lévai Anikó több tíz ingatlanjának, a Szárhegy Dűlő–Sárazsadány–Tokajhegyalja Kft-nek, Orbán Győző Dolomit Kft-jének, a Garancsik, Flierek és egyéb jóbarátok üzleteinek történetét. Orbán Ráhel és Tiborcz Pityu csodálatos nászának meséjét, a svájci magániskolát, a LED-világítás történetét, az egyre szaporodó, sokasodó pereputty pofátlan vagyonosodásának tündérmeséjét, a baráti kölcsönökből tengődő munkanélküliek bámulatos históriáját, a mindig ugyanannak a pár szerencsésnek bejövő nagybetűs életet.

Ehhez képest minden egyes nap több millió ember szarja le, hogy miközben ezek már az ajtót sem tudják becsukni az elsíbolt közpénzmilliárdoktól, ő minden nap úgy kel fel, hogy azt sem tudja, mi lesz másnap. Csorgatja a nyálát a napi kegyes hazugságok fölött, gyűlöli a migránsokat, álmában terroristákkal birkózik, bizalmatlan mindennel és mindenkivel szemben és elhiszi, hogy neki ez a nyomorúság jutott, hogy ez másként nem lehet, hogy ki a kicsit nem becsüli. Miközben a drága miniszterelnök úrnak mennyivel nehezebb, mennyit küzd azért, hogy a mi kis mindennapi csirkefahátunk meglegyen.

Örül, hogy nem fázik, nem kopog a szeme, hálás, hogy néha van sör a hűtőben és végképp nem érdekli, hogy Orbán Viktor egyszemélyben lett élet és halál ura ezen a trágyadombon. Hogy az ő nélkülözéséből épített palotát, kastélyt, fűtött kutyaólat és futballpályát, kisvasutat és röhögés nélkül ordítja bele az arcába, hogy ő soha nem volt, soha nem lesz vagyonos. Nem, ő pusztán felebaráti szeretetből tette milliárdossá Mészárost, Vajnát, Garancsit, Simicskát, Rogánt, Lázárt és az összes többi politikából élő szélhámost. Miközben ő megmaradt ugyanannak az egyszerű embernek, aki volt.”

Hát így valahogy.

* Dunaújvárosban hivatalosan nincsen sötét.

Korábban, nyilván már unásig ismerjük ezt a történetet, a dunaújvárosi közvilágítás “korszerűsítésének”, energiatakarékossá alakításának “furcsa” körülményei miatt felmerült az “uniós pénzekkel való visszaélés” (csak gondolom, hogy ez a lopás szalonképes szinonimája lehet tán) gyanúja, ezért aztán többen többféle feljelentést is tettek. Úgy tűnik, a dolog végére most pont kerül: Csepreghy Nándor miniszterhelyettes olyan levelet röccentett Jávor Benedek EP-képviselő címére, hogy csak úgy suhog. Nehéz megszólalni olyan súlyos érvek elolvasása után, amiket a példa értékű levél tartalmaz. Sokat tipródtam, hogyan tudnám érzékeltetni, miként is kell frappánsan megválaszolni egy nyilvánvalóan éjsötét foltokkal tarkított ügy feltárását célzó javaslatot – azt hiszem, csak úgy, ha lényegében szinte teljes egészében bemásolom a Csepreghy-episztolát: csak így jeleníthetők meg azok a mély összefüggések, amelyekből már könnyűszerrel megérthető, miért is remek és ragyogó a dunaújvárosi közvilágítás, miért is nincsen semmi hiba a projekt, mi több, az összes többi hasonló projekt hátterében, miért is nem lehet belekötni abba, ami történt. Fantasztikus írás: kockázat nélkül kijelenthetem, szerzője további nagy tettekre hivatott. Íme:

Tisztelt Képviselő Úr! Köszönettel vettem levelét, amellyel kapcsolatban az alábbiakról tájékoztatom. Az Ön által megjelölt pályázati konstrukció célja az energiahatékonyság és az energiatakarékosság fokozása az energetika teljes vertikumában, azaz az energia termelése, elosztása, szállítása és – a vertikum legkritikusabbnak ítélhető szegmense – a végfelhasználás területén. Ahogy azt Ön is jelezte levelében a KEOP-2012-5.5.0/A konstrukció keretében a közvilágítás korszerűsítésére irányuló projektek csak abban az esetben voltak támogathatóak, ha azok megfeleltek a Pályázati Felhívás C. 12. fejezet 21. pontjában található kritériumnak, azaz ha egyértelműen kimutatható energia-megtakarítást eredményeznek és a fejlesztés előtti megvilágítási szint nem sérül. Ebből következően a KEOP-2012-5.5.0/ A konstrukció Pályázati Felhívása nem kötötte ki a szabványnak való megfelelést, azzal, hogy – ahogyan az előbbiekben is hangsúlyozásra került – a megvilágítási szint nem sérülhet. Ezeket a Kedvezményezettek alátámasztó számításokkal és nyilatkozatokkal igazolták, melyek alapján az érintett projektek megfeleltek az idézett pályázati feltételnek. Tájékoztatom Képviselő Urat, hogy a helyszíni ellenőrzések a jogszabályban meghatározott követelményrendszer szerint, Kecskemét és Dunaújváros közvilágításos projektjének esetében már sikeresen lezárultak, Zalaegerszeg két közvilágítással kapcsolatos projektjének záró helyszíni ellenőrzésére 2016. március 31-én kerül majd sor, Pécs MJV Önkormányzatának közvilágítás korszerűsítése pedig nem a fent említett konstrukcióból fog megvalósulni. A jogszabályi környezet vonatkozásában fontos hangsúlyozni, hogy a jogi szabályozás összességében megfelelő. Egyúttal kiemelendő: a minisztériumok a szabályozási hatáskörükbe tartozó jogszabályok hatályosulását folyamatosan figyelemmel kísérik az állampolgároktól, parlamenti képviselőktől, egyéb szervezetektől beérkező megkeresések tükrében és szükség esetén gondoskodnak a jogalkalmazás során szükségesnek mutatkozó módosításokról.” 

Ahogyan a levélben is hangsúlyozásra kerül, a jogszabályok hatályosulása folyamatosan figyelemmel kísérésre fog kerülni. Ennyit gondoltunk mondásra kerülésre érdemesíteni. Továbbá még azt, hogy a jogszabályban meghatározásra került követelményrendszer szerint a helyszíni ellenőrzésre kerülések során kiderülésre került, hogy a megvilágítási szint nem sérült. Szemben azzal az univerzum égitestjeinek számához képest elhanyagolható számú emberrel, akit pár hónapja itt-ott elcsaptak hülye vak járművezetők. Ja, még egyszer: Csepreghy Nándor EU-támogatásokért felelős miniszterhelyettes: ezen a szinten így kell fogalmazni, így kell a lényegre válaszolni, így kell eljárni. Hirtelen eszembe jutott (de nem úgy, és nem arról), hogy a Pálhalma melletti biogáz-műről is hallottam már vagy százszor mantrázni, hogy egyáltalában nincs semmilyen fajta szarszag a környékén, de még a legesdelegkisebb sem. Különféle véletlenek folytán másfél éve napi szinten átlag kétszer haladok el az említett mű mellett, az mondjuk hatszáz anpassand: mármost én természetesen készséggel elhiszem, miért is ne tenném, hogy nem a biogáz-erőműnek van (az esetek mondjuk hetvennyolc százalékában) olyan irgalmatlan bűze, mint egy, az oltott mészből sajnálatosan teljességgel kifogyott, népes, bőségesen táplálkozó, hüvelyeseket is szépen fogyasztó huszárezred szabad téri latrinájának három hónapnyi egy helyben állomásozást követően, egy augusztusi szélcsendes napon a völgykatlanban – no de akkor viszont mi a rossz nyavalya rohad Pálhalmánál??? Csepreghy úr, esetleg akadna egy ide vágó frappáns válasza?

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (13 lövet, átlagosan: 6.15 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

9 komment

  1. öregbarátnéd szerint:

    Csak azt az egyet szeretném már tudni, hogy milyen iskolába kell járni ahhoz, hogy ilyen gyönyörű magyar mondatokat tudjak fogalmazni. Látom már soha nem lesz belőlem minisztériumi fogalmazó. Jaj lehet, hogy nincs is ilyen foglalkozás?

  2. Fehéri Tamás szerint:

    nem részletezem, simán csak tetszik. ahogy szokott is egyébként.

  3. csathó gábor szerint:

    Kedves András! Elolvasásra került a mai három írásaid, és sok igazságok vannak benne.

  4. kroonstadt szerint:

    ritka egy mocsok ganék ezek egytől egyig.

    vagyis egytől az legutolsóig

  5. Csipszes Károlyék szerint:

    Hívtam a megadott svéd számot. Szépen mosolygott az illető a vonal túloldalán. Lehet hogy nem tudok svédül?
    Vannak túl árazások. Nem gond. Így legalább van értelme a sok hazugságnak, nekik jól fizet.
    Most sétáltam egyet az alkonyati kivilágított Dunaújvárosban és azt gondoltam kb. 5 000 000 forintért én is tudnám fényben úszónak látni a várost. Gondolom akik írták a jelentéseket azok is íj módon világosodtak meg. Sőt, még 2 000 000 forintért a városháza előtti gidres-gödrös térburkolatot se látnám, és plusz 3 000 000 forintért a polgármester lesötétített ablakú szolgálati folcvágenjében sem látnám a hátsó ülésen ücsörgő új barátnőt. Tisztán pénz kérdése és a reformok TÉNYLEG múködnek.

  6. Tóth Gábor szerint:

    Kedves Boda Kapitány!
    Köszönöm neked, hogy idézted excellenciás Helyettes Miniszter Urat, mert kitűnő,példaértékű reflektálásából magam is tanulhattam valamit.
    Eddig, az utóbbi hat évben megváltozott követelmények okán magam is gyakran emlegetem egyébként pofon egyszerű tárgyú szövegekben a lényeg amolyan konkrét, pacekba megfogalmazása helyett a portfólió, fókuszok, visszacsatolás és visszamérés, strukturális, rendszerszintű, vevőorientált, menedzsment, realizálás, kreatívan rugalmas, korreláció és anomália szavakat – melyektől egyből elgondolkodik a címzett – legyen az kérdésem vagy válaszom címzettje -azon, hogy vajon kinek a kije lehet ez a pacák, legyünk csak óvatosak….
    De most, most újabb nagy lehetőség nyílt meg előttem: a vertikum és a hatályosulás.
    A tükrében már megvolt…
    Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
    :)

  7. gaszton szerint:

    Azért még említésre kerülhetne a félmondattal felszínre került újságkirúgásos ügytörténés, ha lehet, egy kicsit több rébusszal, nehogy elsikkadódásra itéltetődjön egy általam is nevethetőségesre lényegülhető tényadat, mert gondolom más műhelyek tárlóiban felesleges lenne kutatnom irányában.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


hét − 4 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz