Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for április, 2016

30 április
3komment

Gyuri baba és a negyvenezer rabló

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (12 lövet, átlagosan: 6.83 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizenhetedik kiadását egy olyan hírrel szeretném kezdeni, amitől a magamfajta ingyenélőknek még olvasva is csendesen csorogni kezd a nyála: úgy tűnik, a világ egyre több pontján kezdenek komolyan foglalkozni az alanyi jogon járó alapjövedelem bevezetésével. Továbbmegyek, van, ahol már nem is csupán az elmélet szintjén kóstolgatják ezt a nem kicsi, nem kevés kérdést felvető falatot: a finn parlament tavaly rábólintott egy kísérleti időszak megkezdésére, Svájcban hamarosan népszavazás lesz a kérdésben, Hollandiában egyes városokban fogják tesztelni a rendszert, és komolyan fontolgatják a dolgot Kaliforniában, Kanadában és Nagy-Britanniában is. Én lánglelkű ifjú korom óta szajkózom, hogy az ember természetétől merőben idegen a munka – a magam részéről jobb híján (eddig) azt a megoldást választottam, hogy mindig csak olyasmivel foglalkoztam, amit hobbiból is szívesen csináltam volna, a HL írása például iskolapéldája ennek: na, nem mondom, elmegy, de sokkal jobb lenne, ha csak úgy kapnék egy kis pénzt szabad felhasználásra, aztán majd én eldöntöm, mivel szeretném múlatni az időt. Higgyétek el, szívesen foglalkoznék a nemzeti történések közül mással, de egyszerűen nem tehetem: az MNB pompás, szabályos, a köz érdekeit szolgáló alapítványai, s Matolcsy mester ténykedése mindenre kisugároz, mint egy jó idegbecsípődés – az elmúlt napokban volt itt minden, például a sajtó testidegen, idegesítően kérdezgetős munkatársait úgy kirittyentették a Parlamentből, hogy Havasi Bertalan adta a másikat, sebaj, nem leszünk jó hír és napi sikertörténetek nélkül, hiszen maradt még bőven ragyogó képességű mikrofonállvány, jellemes, gerinces, a szakma alapvetéseit zsigerből érző betűvető, aki lelkifurdalás nélkül beszámol róla az M1-en, milyen ragyogó is az élet mifelénk. Hogy mi újság a városban? Tovább finomodik a közlekedés rendje: pár éve kicsit nehezen sikerül követnem, mi miért történik a városban ezen a fronton, de tudom, bennem lehet a hiba – most éppen anyáméknál, a belváros belvárosában folyik a rendrakás és nyomában szépen suhog a kasza. Tudom, minden csak a mi érdekünkben történik – ha még szabad kérdezni csendesen, azért megtenném. Fizu csak úgy, Siva-kezű alapítványok, illetve más utcamesék – hetes színpad, nyílj ki. Tovább »»

Hirdetés
23 április
5komment

A Nagy Balliberálisblogger-Összeesküvés

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.75 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizenhatodik kiadása meglehetősen hektikus körülmények között készült el, ha szabad egy kicsit picsognom: a péntekem meglehetősen sűrűnek ígérkezett, Boda sr. ippeg holnap, azaz április 24-én lesz 90, mint erről már több soron is beszámoltam, ehhez kapcsolódóan intéznem kellett tortát, ünnepi séróigazítást (neki), minden mást, és természetesen két menetet teljesítettem kenyéradó gazdáimnak is – ja, zárójelben gyorsan mondom a jó híreket, egy torokszorító orbánviktoros levél kíséretében hét elején megjött a díszes oklevél, és tegnapelőtt a lóvé is, hiánytalanul – mi tehát továbbra is biztos szavazónak számítunk, nem kérdés. Na, szóval csütörtökön este megembereltem magam, a gép elé telepedtem elszántan, és nekiestem… volna a dolgozatnak, de nem tudtam belépni a felületre… Pár órán át próbálkoztam, aztán Suszter mester is, végül ágyba kellett kerülnöm, úgyhogy az esti szorgoskodás elmaradt. Sebaj, majd reggel, amikor a hajnalos műszakból visszaérek: ugyanaz, nagyjából ugyanúgy. Ennyit a hangyaszorgalomról – szerencsére mostanra, azaz péntek délutánra helyreállt a világ rendje, de látom már, a nagyja így is éjszakára marad: nyomom hajnalig, hiába, no, meg kell dolgozni a semmiért. De lássuk akkor, miről is zengedezünk ma. Először is szemlézzük a Huffington Post egyik irományát, amelyben összeszedték a legfőbb okokat, amik miatt a legjobb dolgozók viharos tempóban felmondanak és lelépnek – nem, nem a magyar dolgozókról van szó, nálunk az okok sajnos egyre egyértelműbbek: ezúttal inkább általános tanulságokat kazlazunk, némi személyes visszapillantással, rossz szokásomhoz híven. Aztán jöhet a szegény sorsú Századvég egy titkosnak szánt, 2013-as tanulmánya (gondolom, szokásosan megvolt úgy 4-500 millióból), elöljáróban csak az egyik vezérgondolatot idézem: “Hazánkban a véleményformáló közéleti-politikai blogszolgáltatók balliberális szerkesztőségek irányítása alatt állnak.” Természetesen nem rólunk van szó, több okból sem, majd bent mondom. A végére jön a személyes fontosság: hirtelen felindulásból vettem egy kerékpárt, itt, a baráti Kunszálláson, már túl is vagyok az első élményeken és felfedezéseken – képzeljétek, mindig azt hittem például, hogy sík terepen élek, hát most kezdek rájönni, hogy nem, sőt, nagyon nem. Jaj, szegény kis sonkáim… Csalódott munkatársak, nyomorúságos nemzetáruló ballib bloggerek, tekerés ezerrel – csak elkészültünk, az árgyélusát, ez fegyvertény: hajtsatok be, egyirányú. Tovább »»

16 április
9komment

A jogszabályok hatályosulását figyelők nem lankadnak

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (13 lövet, átlagosan: 6.15 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizenötödik kiadásának első úticélja a hűvös Svédország, ahol most épp ünnepelnek – nem egyebet, mint hogy kereken 250 évvel ezelőtt, 1766-ban Svédország volt az első ország, ahol alkotmányos jog mondta ki a cenzúra eltörlését. A kampány része, hogy maga az ország kapott egy telefonszámot – ha valaki június elejéig tárcsázza a +46 771 793 336-os számot, véletlenszerűen kapcsolnak egy svéd lakost, aki bármiről szívesen elbeszélget a kíváncsi hívókkal. A programra előzetesen lehetett jelentkezni, tehát nem kell attól tartani, hogy a Ljungby mellett, egy mintatanyán gazdálkodó Jörg Jörgenssennek kell elmagyaráznunk, persze svédül és tájszólásban, miért is óhajtjuk zargatni épp reggeli zabkapálás közben. Házunk táján nincs olyan túl sok újság: apropó, újság – azonnali hatállyal kirúgták, mi több, már be se engedték az irodájába azt a kitűnő szakembert, aki négy éve, sokak társaságában engem is felkért a sürgős távozásra… egyelőre sikerült visszatartanom a zokogást, de erről nem mondok többet, csak olyan jó újra hallani… Amúgy folyik tovább a minden oldali őrjöngés a vasárnapi boltzárás-nyitás körül – ja, és miközben a Nem Vagyonos Ember, Aki Még Soha Nem Hazudott, és Akinek Még Strómanja Sincs, Volt és Lesz, megkapó őszinteséggel belemondta az ország szemébe mindezt, nos, épp aközben olvastam, hogy a tenderfelhívás nélküli, azaz fű alatt zajló pályázatok és egyéb megbízások aránya immár elérte az ötven százalékot – lesz az még száz is, kis ideig. Ami pedig a dunaújvárosi közsötétítés ügyét illeti, az végre, remélem, teljes közmegelégedésre, lezárulhat: a kormány nevében Csepreghy Nándor miniszterhelyettes levélben adta tudtul, ők mindent alaposan kivizsgáltak, megtekintettek, ki- és felmértek, és nyugodt szívvel kimondhatják a végeredményt, Dunaújvárosban igenis nincs sötét, mert világos van. Továbbá megnyugtató, hogy odafent folyamatosan “figyelemmel kísérik a jogszabályok hatályosulását”, ráadásul a “megkeresések tükrében”. Nos hát, igen: tükröm, tükröm, mondd meg nékem… Nem várunk senkire, kezdünk…
Tovább »»

09 április
6komment

Három nap egy vombat karjaiban

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.88 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizennegyedik kiadását egy olyan hírrel kezdem, aminek hallatán, megjósolom, azonnal billentyűt ragadtok – illetve… sajnos hiába ragadnátok, hiszen bár alig egy hét van vissza a határidőből, ameddig jelentkezni lehet a meglehetősen stresszmentes állásra, amit az ausztrál, közelebbről is a tasmániai turisztikai hivatal írt ki: fő-vombatölelőket keresnek ugyanis ott lent, a messzi délvidéken, a sajnos pedig annak szólt valahol a mondat elején, hogy csak Ausztráliában élők jelentkezését várják a vombatölelői pozícióba. Nem, nem vombatölőket, nem is vonatölelőket (ahogyan én olvastam elsőre a hírt, amit Suszter mester küldött át két napja, egy számomra hajnali órán): egy árván maradt kis vombatbébit kell szeretgetni, az izgalmas részleteket mondom bent. Itthon beindult az éles nagyüzem: a szupertraffipaxok (134 helyszínen 365 sávot figyelnek velük, nagyon komolyan gondolkodom rajta, hogy egy szép túraprojekt keretében egy éven át minden nap meglátogatok egy sávot, és rituális performansz keretében elkövetek valami szabálytalanságot – ugyanitt szponzor kerestetik…), avagy a Véda-rendszer, avagy a nép nyelvén Szauron szemei bőszen pásztázzák a forgalmat, keresik a renitenseket, rögzítik a rosszaságot, és automatikusan elindítják a folyamatot, melynek a végén persze ismét csak mi állunk, a postán, a sorban, sárga csekkel és bizonyos színes papírokkal a kezünkben. Az első nap első két órájában száz szabályszegést regisztrált a rendszer, percenként egyet mondjuk – s miközben én is forrón szeretném, hogy kevesebben haljanak-sérüljenek meg a magyar közutakon, javuljon a közlekedési morál, azért ismét csak suttog bennem a kisördög, hogy mintha már megint csak a költségveté a felső robbermentnek lenne szüksége még egy kis delára. Megkísérlem a szerkesztettség látszatát kelteni: mind e közben két gyorshajtási csekk érkezett a Nyulasiék címére, rendszám alapján, egyenesen a baráti Ausztriából – simán csak sajnálnám a barátaimat, ha nem az lenne a szerencsés helyzet, hogy az autójukat pár hete én magam vezettem a közös kirándulásunk során, én, én, a profi, a nagymenő, a mindentudó, a ravasz rutinróka… vagy más néven a Nagy Hülye. Mindazonáltal: ítéljétek meg főbenjáró bűneimet, amikért már ki is fizettük, ami jár… Vombatok, Védák, Villámmagyarok – fáradjatok a nagyterembe. Tovább »»

02 április
4komment

Bűnszövetség??? Csak bámulok, öveges szemmel…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.94 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizenharmadik kiadásában nem cicázunk… azaz, oppardon, dehogynem, éppen hogy cicázunk kezdésképpen: Angliában valaki beballagott az állatorvoshoz, kis kosárkájában egy kissé rozoga macskával, és elmondta, a cicát postán kapta, miután a neten vásárolt egy nagy doboznyi dvd-t valakitől. A doki kiolvasta a cicuka chipjét, amiből kiderült, a kalandot szerencsére sértetlenül átvészelő állatka úgy 420 kilométerre keveredett el az otthonától – a végén persze happy end, a kétségbeesett gazdi megkönnyebbült, a cica extra adag tejet és csemegét kapott, a kedves vevő pedig azóta is vígan bámulja az új filmeket. Nemrégiben mi is megutaztattunk egy macskát – ő bő kétezerötszáz kilométerre talált magának új helyet: gazdáival egyetemben… Bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás gyanúja vetül állítólag az Öveges-program egyes résztvevőire – elképzelni nem tudok ilyesmit Magyarországon, komolyan: állítólag azon rugóznak a nyomozásban részt vevők, hogy fizikai-kémiai szaktantermek kialakítására 250-300 millió forintokat számoltak el… És??? Lehet fanyalogni, meg azt hajtogatni, hogy a ráfordítások meglehetősen csekély hányada ment a termek rekonstrukciójára meg felszerelésre, a jelentősebb részből “projekteket menedzseltek” meg “munkafüzetet gyártottak” a kedves talpig becsületes kivitelezők. Felmerült a gyanú, őrület, komolyan. No: ha nem is olyan extrém nagy lépésekkel, de csak haladunk… Ha netán kell, én tudok mondani még pár ezer esetet fejből, amiknél felmerülhetne egy csipetnyi gyanú… És remélem, egy napon majd azokban is megindul a nyomozás. Igaziból is. Ha hiszitek, ha nem, belementem egy kátyúba. Nem, nem hazudok, komolyan találtam egyet – hogy hogy, azt magam se értem, hiszen pontosan tudom, Magyarországon oly ritka faj a kátyú, mint mondjuk a Nagy Kerítés mellett élő/élt földikutya. Mindenesetre belerottyantottam, szegény Kék Villám hátuljában reccsent valami, és én azonnal tudtam, nagy a baj. Perelném a fenntartót, de azért félek is, hátha belekérdeznek… Hogy mibe? Odabent megmondom azt is. Cica, cappcara, cumika: kezdés van, kedves egybegyűltek. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz