Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


20 február
11komment

Melletted, elvtárs, a KISZ!

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáznyolcadik kiadásában Costa Rica az első helyszínünk – a világ öt “legzöldebb” állama közt is számon tartott kis ország (területe nagyjából Magyarország fele) átlépett egy fontos határt: bejelentették ugyanis, hogy 2015-ben 99 százalékban megújuló energiából fedezték energiaszükségletüket. 2021-re, legalábbis ezt ígérik, teljes mértékben megszüntetik a széndioxid-kibocsátást is. Oké, tudom, már jöhet is a fanyalgók kórusa, könnyű nekik, aprócska ország, két laposelemmel elmegy az egész, és ugyan mi változik ettől – nos, én naivan azt gondolom, pontosan ez a fajta hozzáállás az, amit el kéne sajátítani ahhoz, hogy legalább lassítsuk kicsit a bolygó teljes kizsigerelését és elpusztítását. Egyik kedvenc országom, Uruguay, ahol tavaly márciusig a világ legszerethetőbb/legjobb politikusa, José “Pepe” Mujica volt az elnök, szintén az élvonalban tolakszik, 94 százalékkal, míg Paraguay és Izland 85-90 százalékban használ megújuló energiát. Ami minket illet: nos, L. Simon mester tanítása szerint nem ér semmit a napelem, hiszen éjjel nem süt a nap, így hát inkább jön Paks. Pedig. Érdekes interjút adott a mediapiac.com oldalnak Tarr Péter, a HírTV vezérigazgató-helyettese. Nem szeretnék nagyon szakmázni meg médiázni, elvégre is egyszerű autóbuszvezető vagyok, de azért abban mégiscsak van valami megrázóan izgalmas, amikor egy – saját meghatározása szerint “simicskista” – médiamunkás elmeséli, hogyan kapták “fentről” a pontos utasításokat a sulykolásra szolgáló anyagok elkészítésére. “Az az igazság, hogy kiszolgáltuk a rendszert…” – hangzik ez az interjúban az egyik tételmondat, meg még pár furcsaság… És ez legalább őszintének tűnő vallomás: ismerek még pár kitűnő “műhelyt”, ahol szintén boldogan laffantanak vezényszóra magukat szakembernek tartó izék. Életmódváltásom igaz története néhány szabatos mondatban a végére: Nem, nem, nem, bocsánat, leállunk, újravesszük. Másfajta életmódok a végére: később akartam foglalkozni vele, de a mai (csütörtök) eseményekkel beverekedte magát hozzánk az a történés, ami most mindennél jobban foglalkoztatja egész Dunaújvárost – igen, a borzasztó gyilkosság, és igen, az önkormányzat, amely meglépte a lehetetlent, megerősítette pozícióiban (de még milyenekben!!!) az egyik gyanúsítottat, aki történetesen képviselő. Szürreálisabb már aligha lehet a kisvilág körülöttünk, elég erős sztorik sorjáznak… Betonkemény menetek odabent.

Hirdetés

* Costa Rica világelsőként elérte a 99 százalékos megújulóenergia-használatot…

Kezdjük tán ott, hogy szerintem is elég komoly gondok vannak a világgal, közelebbről a Földdel, hely híján olyan nagyon nem mennék bele a részletekbe, szerintem kábé mindannyian tudunk a dologról ezt-azt, pölö széndioxid-kibocsátás, brazil esőerdők, El Nino, L. Simon, gleccserek, jéghegyek, általános felmelegedés… szóval úgy általában a bolygó maxra járatása, ökológiai lábnyom, meg a többi. Nem szeretném persze elvenni aggodalmas arcú Áder prezi kenyerét (míg el nem felejtem: meghálálta magát az a rengeteg munka meg öröktől való tudás, pár napja végre meghívták az ENSZ Vízügyi Elnöki Testületébe, bármit jelentsen is ez, ő pedig hajlott a hívó szóra – a testület amúgy áprilisban alakul meg, és tizenegy állam- és kormányfő, plusz két különleges tanácsadó dolgozik majd benne, epedve várom a további fejleményeket, ha ettől nem menekülünk meg, akkor tényleg nincs sansz…), mondom inkább a lényeget: nekem tetszenek azok a rendszerek, amelyek megújuló energiára épülnek, és, elnézve pár élő példát, rendesen hiszek is benne, hogy érdemes ezek fejlesztésébe fektetni ezt-azt. Tudom, rút közhelyeket mondok – és hallom az ellenvéleményeket is, hogy tudniillik a Föld rohamosan növekvő energiaigényét nem lehet csak a szél, a víz, vagy épp a biomassza bevonásával kielégíteni. Atom tehát kell. Oké: no de mégiscsak van egy csomó jó példa rá, milyen nagyszerűen bevonhatóak az “alternatív” energiaforrások akár egy nagyobb ország rendszerébe – a (hozzánk mérve) fejletlenebbek, (nálunk) szerencsétlenebbek közül például Németország vagy Dánia sokatmondó eredményeket mutathat fel e téren. Valahol már megírtam korábban, hogy 2014 júniusában a németek az ország energiaigényének negyven százalékát gyűjtötték be napelemekkel – ott egyébiránt nyolcmillióan élnek olyan házban, amin van ilyes készülék… Dániában pedig volt olyan nap, amikor a szükséges energia mindössze 102 (!) százalékát fújta meg a szél… De nézzük a tulajdonképpeni tárgyat: Costa Rica, ez az alig több mint 50 ezer négyzetkilométeres kis ország, mellesleg banán-nagyhatalom, eljutott oda, hogy szükségletei 99 százalékát megújuló energiából nyeri, más szóval lényegében szinte nem használ fel fosszilis tüzelőanyagot. Ez a fegyvertény önmagában is süvegelendő – de talán még fontosabbnak tartom, hogy szép egyszerűen megmutatták a világnak, igenis járható ez az út is. Az áramot elsősorban vízenergiából állítják elő, merthogy az országban rengeteg a folyó, a vízezés, és gyakoriak a heves trópusi esők is – de szépen használják a geotermikus hőt, a szél- és napenergiát és a biomasszát is. Hadd tegyem még hozzá, hogy a rendszer átalakításának köszönhetően a lakossági energiaárak nagyjából 21 százalékkal csökkentek… Uruguay, Paraguay és Izland szintén 90 százalék környékén jár immár – biztosan csak az én buta fejecskémben fordul meg, hogy el lehetne lesni ezt-azt, pláne ha már ilyen rettenetesen környezetbarát elnökünk van… Mi más utat járunk, rohanjon csak a hülye világ a vesztébe, de nélkülünk. Mi Paksot építünk, de még hogy, hát gyorsabban aláírtuk az örökre titkosított szerződést, mint egy rozzant bicikli adásvételijét: megcsináltuk az évszázad üzletét, mondja fülig érő szájjal tudós elménk két Putyin-csók közt, és persze ismét színigazat szól, de tényleg – ők, maguknak megcsinálták, ahhoz aztán kétség nem fér. Mondom, miért. Mostani tudásunk szerint Paks második üteme úgy 4000 milliárd forintba fog (nagyon) fájni mindannyiunknak, az átlagos, hogy úgy mondjam, szokásos korrupciós ráta az állami megrendelések esetében 13 százalékos (atom-beruházásoknál magasabbra becsülik), tehát nagyjából 520 milliárd forint csúszkál majd el erre-arra, természetesen láthatatlanul: mondjuk lesz majd egy előzetes tanulmány a Gamma-sugarak hatásáról a százszorszépekre, írta Csókos Matild, százmillióért, estébé, estébé, estébé. Mondom a másik oldalt: egy átlagos házhoz egymillió forintért egész parádés kis naptelepet lehet kiépíteni. No akkor, gyerünk matfiz: ha a 4000 milliárdot elosztjuk az 1 millával, 4 milliót kapunk. Azaz lényegében az összes magyar háztetőn lehetne Paks árából egy alap napelemes rendszer, ilyen nagyságrendnél talán már egy kis árengedményt is ki lehetne kavarni – mondjuk mindenki kapna egy 5 kW-ot tudó cuccot. Mi lenne ebben a jó nekünk? Átlagosan 1-2 kW-os fogyasztással számolva (hűtő, tévé, egyéb fogyasztók, energiatakarékos világítás, ilyesmik) maradna némi áram még bojlerre és villanyfűtésre is. Évi 1100 napsütéses órával számolva (csak hogy jó képességű államtitkárok is beleláthassanak a kártyákba) 1100 óra  x 5 kW x 40 Ft = 220 000 Ft értéket termelne meg, pro háztartás természetesen. S hogy vajon miért is nem repül rá erre a megoldásra a magyar állam? Hát például mert akkor nem kéne vásárolnod az áramot, nem fizetnéd az árban az áfát, nem függnél a rezsicsökkentők, vagy a kapcsológombnál állók kénye-kedvétől, nem fizetnéd az áram díjában például egy újabb atom-beruházás költségét és hasonló apró mulatságokat. Costa Rica fő a saját levében – nekünk viszont, hogy valami jót is mondjak, itt van Németh Szilárd…

* Az igazság az, hogy kiszolgáltuk a rendszert.

Ezt mondta egyebek mellett egy interjúban Tarr Péter, a HírTV vezérigazgató-helyettese. Szép kerek kis mondat, ha számít valamit, talán még becsülöm is érte – ő legalább kimondta. Mondjuk azt valószínűleg csak én gondolom hozzá, hogy ezzel egyszersmind be is árazta magát – aki egy rendszert kiszolgál, az bármelyik kiszolgálására képes, az meg a dolgok természetéből fakad, hogy leginkább politikusok, médiamunkások meg művészek mennek le kutyába vagy még sokkal lejjebb is. Vagy… az is lehet, csak ők vannak helyzetben, meg szem előtt. Fel tudnék idézni pár igencsak kacskaringós pályafutást, tudom is én… mondjuk Pozsgay Imrétől, Schmitt Páltól vagy Szűrös Mátyástól Bencsik Andráson át Csintalan Sándor és Kerényi Imre érintésével egészen… no igen, bizony, egészen a Fejig. Orbán Viktorig: aki, akárcsak ősei, az ősmagyarok, meglehetősen nagy területeket kalandozott be, mire megtalálta, hol is érzi leginkább otthon magát, és megteremtette azt, amire vágyott. Mármint részben, de a NER is olyan, mint a családi ház – a tulajdonos soha nem mondhatja ki, hogy készen van, mert mindig van rajta mit csiszolgatni. Nem mondom… néhányunkat megkímélhetett volna elég sok mindentől, ha legalább úgy 2000 magasságában szerez egy jó kis észak-koreai vízumot, az ottani Letelepedési Államkötvény Program és a nyilván ott is az igaz ügy mellé kapcsolt, felsővezetőileg üzemeltetett off-shore cégek közbeiktatásával megvásárolja az állampolgárságot, aztán haladéktalanul megkezdi a nagy menetelést a csúcs felé. Hol tarthatna most. Hol tarthatnánk most. Igaz, hülyeséget mondok, hát akkor nem lett volna esélye a szemét, hálátlan és hűtlen magyar nép alapos megleckéztetésére – azaz… végül is egy félkész atomrakétát csak idevághatott volna, ha épp olyan stádiumban ébred… De nem is ezt akarom mondani. Vagyis nem csak ezt. Hanem hogy igazából a tarrpéterek, meg a még nála is sokkal parányibb senkik széles vállán nyugszik ez az egész szörnyszülött; a szorgos tankerületi felügyelőkén, a segédiktatókén, a főházmesterekén, a bólogató kis- és nagyobb kutyákén – mert élni meg kell. Mert meg kell élni. Lehetőleg minél jobban, azok kiismerhetetlen kegyéből, akiket forrón szeretni segít a vakhit ereje. A hité – amit a legkevésbé sem befolyásolnak a tények, a látható, hallható, érzékelhető, tapintható valóság. Ez is a dolgok természete. Hogy a látszólag véletlenszerűen lerakosgatott darabkákból egyszer csak összeáll egy rendszer, ami már alapjaiban is bűnre, hamisságra, hazugságra, erőszakra, gyűlöletre, egymás ellen uszításra és hasonló taktikus emberjátszmákra épül – vannak az igazán aljasak, akik átlátják a működés elveit, éppen azért választják a minél szilárdabb beágyazódást, és, gyanítom, vannak, akiket hirtelen felindulásban elragad egy hullám: eleinte csak hagyják, sodorja őket, aztán, ahogy egyre beljebb kerülnek az egész kulimászba, már ha akarnák se nagyon lenne esélyük, hogy kievickéljenek. De nem is nagyon akarják: hiszen nagyon is kényelmes, hogy nem szükséges saját gondolatok megfogalmazásával bíbelődni, bőven elég ütemesen tapsolva kiabálni a központi agymenők csasztuskáit; hisz elég mélységesen hinni abban, hogy mindaz, amit a felsőbb tudat megfogalmaz, igaz, s ettől automatikusan azzá is válik, hiszen ni csak, ő, meg ő, meg ő is ugyanazt mondja, ugyanúgy, és különben is le van filmezve. Pépesre előemésztett anyag, eleinte talán kicsit furcsa az íze, de megszokható. Sőt: kellemes. És tápláló is: naponta láthatjuk, pár mondattal, de akár hívószóval is milyen jól elvan az ember egész nap, éveken át. Elmúltnyóc. Liberálbuzik. Migráns. Terror. Közbiztonság. Szar Európa. Világ, mely ellenünkre feneked. Na, az ilyesmihez kell ám csak a jó sajtó: a pár(t) hirdetésért, zsíros vagy legalább zsírszagú koncért boldogan lihegve (ki)szolgáló. Amelyik legfeljebb alákérdez, ha netán látszólag kérdez. Amelyik mindent meg tud magyarázni, bármit megír, de ha úgy hozza a sors, két hét múlva az ellenkezőjét is ugyanolyan hittel és forradalmi hevülettel. Bencsik mester, aki 1986-ban ugyan még Érzelmi kötődés címmel írt publicisztikát az akkori pártlapba, a Népszabiba a magyar fiatalok szovjetbarát nevelésének fontosságáról – manapság épp a Magyar Demokrata című újkori (egyik) pártlap főszerkesztője, nem mondanék most többet, elég a cím. Hogy magyar. És hogy demokrata. És Bencsik. Élni meg kell. Vagy ott van jó Liszkay Gáborunk, egykor a Magyar Nemzet meg a HírTV élén, akit Simicska a G-day idején a szakmai múltja megtagadására akart rávenni, de ő aztán nem hagyta magát, két király közül a nagyobbikat választotta, a végén az a huncut, renegát Lajos még egy szirszar harmincmilliós végkielégítést is az arcába vágott, de Liszkay azt is kibírta szakmailag, csendesen letörölte, majd pár hónappal később megvette a makulátlan Századvégtől a Napi Gazdaságot, valamire csak jó lesz. Vagy… de minek is fokozzam – holnapután ilyenkorig tudnám sorolni közel s távol a leginkább is szakmai igényességükről közismert nagysá kicsinységeket, akiknek soha nem is volt mire szerénynek lenniük… Ha szakmai, ha emberi, a tisztesség olyan, mint a papír zsebkendő: egyszer használatos. Legalábbis kultúrkörökben…

* Gyilkossági ügy tartja lázban Dunaújvárost.

Gyanítom, nem kell túl sok mindent mesélnem az ügyről – kétlem, hogy van olyan, csecsemőnél éltesebb városlakó, aki ne hallott volna már mindent (és mindennek az ellenkezőjét), természetesen biztos forrásból. Előrebocsátanám még, nem igazán van kedvem poénkodni ezen a borzalmas eseten – talán elnézitek, ha a szokásosnál kicsit sótlanabb, dadogósabb, összeszedetlenebb lesz ez a pár sor… Nos, a kezdeti hírínséges időkben mindenesetre olyan legendák kaptak szárnyra, hogy a hajam az égnek állt – én egyébként se a pletykagyártó kisiparosokat, se a szófukar rendőrséget nem hibáztatom, mindketten csak a kötelességüket teljesítették és teljesítik, merthogy továbbra is olyan hírek terjednek a dunaújvárosi utcákon, hogy a fal adja a másikat. Pár szikár szóban azért vegyük át a lényeget: még 2013 májusában rejtélyes módon eltűnt egy dunaföldvári vállalkozó, akit majdnem három éven át hiába kerestek – a hónap elején aztán egyszerre csak meglódultak a dolgok, őrizetbe vettek, majd előzetes letartóztatásba helyeztek két embert, egyikük dunaújvárosi önkormányzati képviselő, közbiztonsági tanácsnok, ez utóbbi posztot, mindenki utólagos engedelmével bátorkodnék minimum a bizarr jelzővel illetni. Időközben egy Petőfi utcai ház udvarán kezdtek kutyákkal kutatni és nagy erőkkel ásni a rendőrség szakemberei, majd nem sokkal később találtak is egy bebetonozott holttestet, nagy valószínűséggel az eltűnt vállalkozóét. Időközben, pár nappal később a reptéren letartóztattak még valakit, aki épp Ausztráliából érkezett haza – egyelőre nagyjából itt tartunk. De van azért még pár apróság. A képviselő ügyvédje például egy tévéinterjúban elmondta, védence nem tudott az ügyről, és nem is tett vallomást. Oké, tekintsünk most el attól a semmiségtől, hogy legjobb tudomásom szerint a képviselő egyik közeli rokona él azon az ingatlanon, amelynek földjébe a dunaföldvári férfi holttestét beásták, majd törmelékkel és betonnal borították be, mi több, később még egy épületet is húztak fölé – vélelmezzük csak azt az ártatlanságot, ahogyan elő van írva. Annyit azért talán szabad megjegyeznem, ha mondjuk engem vittek volna be ugyanebben az ügyben, ártatlanul és értetlenül, aligha választottam volna azt a mérsékelten bölcs taktikát, hogy mélyen hallgatok, belül reménykedve, hogy majd csak kiderül minden előbb-utóbb. E módszer alkalmazása ugyanis – miközben persze buzgón vélelmezzük továbbra is, amit kell – legalábbis kérdőjeles kissé, amennyiben én jól látom a dolgokat. De jó, mondjuk azt, nem vagyunk egyformák – ő így érzi helyesnek, oké. A képviselő párttagságát – amint ez a Pártban bevett gyakorlat az ilyen esetekben – országos szinten felfüggesztették, várják a további fejleményeket, Kósa Lajos úgy fogalmazott, egyelőre semmi közük az illetőhöz. A dunaújvárosi önkormányzat soros ülésén, csütörtökön aztán úgy döntöttek, hogy a gyilkossági ügyben megalapozottan gyanúsított (immár, írd és mondd, független) képviselő megtarthatja az önkormányzatnál betöltött pozícióit, bizottsági tagságait meg a többi, és, mellékesen, nyilván, az értük járó összesen úgy négyszázezer forintot, már nem mintha nem fizetném szívesen, inkább csak úgy, a gesztus miatt. Azért ezen a ponton megállnék egy aprócska pillanatra. Meg még egyre. Szóval… oké, értem, hogy a szabályokra mindig oly kínosan ügyelő politikai közösség szigorúan az önkormányzati törvény szerint kívánt eljárni csupán… mert, bele ne sápadjak, súlyosan sérült volna az az alapelv, hogy egy adott bizottság elnökét és tagjainak legalább felét a képviselők közül kell megválasztani – én valahogy mégis azt hiszem, megkockáztattam volna a rettenetes törvénysértést, és mindaddig több szálon is kissé távolabb helyezkedtem volna az ügyben érintett képviselőtől, míg be nem bizonyosodik, hogy minden látszat dacára ő hótiszta a gyilkossági ügyben. Teszem azt, annyit azért ki lehetett volna tán jelenteni, hogy közbiztonsági tárgykörökben, amíg az érintett személy ellen kényszerintézkedések vannak életben, nem kérünk tőle tanácsokat. Már ha egy tanácsnok ilyeneket szokott adni, ahogyan én képzelem. Megkérjük szépen, udvariasan, ahogyan régi barátokat illik, hogy esetleg erről a posztjáról, míg haza nem ér, mondjon már le. Senki nem érezte szükségesnek az elhatárolódást, legalább ezen a szinten – és azért bennem ez is felvet pár kérdést… de ezekről egyelőre, mondjuk úgy, a nyomozás érdekében, nem szeretnék többet mondani. Örüljünk inkább együtt annak, hogy fenti, megalapozatlan soraim immár lényegében tökéletesen érvényüket vesztették, az élet ismét kirántotta alólam a talajt… Péntek délutánra a kapitányi hídról minden jel szerint megérkezett a legfrissebb, melegen ajánlott javaslat, városunk első embere pártegyeztetést indítványozott, s így aztán a közgyűlésben helyet foglaló pártok képviselői “a jogszabályoknak és rendeleteknek megfelelően” a képviselő valamennyi tisztségének betöltésére javaslatot tettek, és meg is egyeztek: további részleteket a hétfői rendkívüli testületi ülés utánra ígértek. Mindenki nyugodjon tehát le szépen, polgártársak, oszoljunk, nincs itt semmi látnivaló, nem történt semmi különös, az élet megy tovább, Dunaújváros szekere továbbra is szépen halad az élénk fejlődés útján. A betonoson.

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 6.84 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

11 komment

  1. öregbarátnéd szerint:

    És a végén bocsánatot kérünk a “mélyen tisztelt képviselő úrtól” hogy a nagymamája kertjében gazemberek bebetonoztak egy hullát és még egy kis házat is építettek rá. Természetesen ő erről semmit nem tudott. Annak idején meg is kérdezte a nagyit, hogy “mami, mi ez nagy építkezés?”

    • Hatlövet szerint:

      A helyzet az, hogy az ingatlan tulajdonosa állítólag nem a nagymama, hanem G.R. gyermeke. A kérdés csak az hogy mióta, mert az sem kevés kérdést vet fel.
      A nagymama gondolom a haszonélvező.

  2. A Lala szerint:

    A főcím reményel töltött el, de beljebb ki kellet hogy tisztuljak. Bár a régi és új elvtársakról írtál.

  3. Hatlövet szerint:

    Nekem a karórám is solar és láss csodát éjszaka is pontosan precízen üzemel. Sőt, ha fél évig éjszaka lenne akkor is üzemelne.
    Akkor most vagy én vagyok hülye vagy az L.Simon!

    A gyilkossági ügyben lesznek még ütős fejlemények! Szerintem az ellenzék is igen bénán szerepel ebben az ügyben, hiszen egy ilyen csütörtöki ülés után (amikor a Fideszre ráordított a Keresztapa és csak ezért változtatják meg siralmas álláspontjukat) még leülni egyeztetni velük úgy néz ki mintha azt a rágós mócsingot elfogadnák amit a helyi Fidesz most odalök nekik.
    Ugyanis a helyi Fidesznek semmi szüksége nem lenne az általuk elképzelt bármilyen változtatáshoz az ellenzéktől, bőven megvan ehhez a többségük a közgyűlésben és az ellenzéket csak arra használja hogy igazolja mintha működne a helyi demokrácia. Ők meg nem látják vagy nem akarják látni ezt a csapdát. Szánalmas!

    • Orgovány Z szerint:

      Kommunikátoroknak:
      ha nem mond semmit az a rossz, ha mond valamit az a rossz, ha tesz valamit az a rossz, ha nem tesz semmit az a rossz, ha részt vesz az a rossz, ha nem vesz részt az a rossz…
      Egyszerű ez….!!!!!

      • Boda Kapitány szerint:

        Szerinted minden rendben ebben az ügyben? :-p

        • Orgovány Z szerint:

          Mit értesz rendnek?
          Már az alap rendetlen, hisz erőszakos halált halt egy ember…
          A pártos kommunikációk meg igen csak távol szoktak lenni a rendtől!
          Mi a gond azzal, hogy négypárti egyeztetés lesz? Egyébként egy normális világban senki sem kifogásolná. Ha nem mennének el az egyeztetésre, akkor azonnal lehetne kifogásolni, hogy az ellenzék nem akar megnyilvánulni az utódról, ha el megy akkor meg kollaborál…ezek csak kommunikációs trükkök.
          Általában csak az lehet a rossz ami van..:-))))
          Az sem elhanyagolható, hogy egy egyénileg megválasztott képviselőtől csak akkor egyszerű megválni, ha maga mond le…a közbizalom vesztés meg csak a jogerős birói ítélet után jöhet szóba. Ezt a jobbik természetesen az érdekeinek megfelelően rosszul értelmezi.
          Persze a politika teszi a dolgát. Az ellenzék megpróbál mindent kihozni az ügyből. Kérdés, hogy meddig lehet az ügyet toppon tartani…. főleg így, hogy a választások még jócskán odébb vannak…

          • Hatlövet szerint:

            Ugyan már Orgovány úr. Kár itt védeni ezt az impotens ellenzéket.
            Az 5 fő ellenzékiből hányan is szavazták meg a közgyűlés feloszlatását és ezzel új választás kiírását? No ugye! Pedig ezzel le lehetett volna mondatni az alapos gyanúval gyilkosság miatt előzetes letartóztatásban lévő képviselőt.
            Most meg tetézik azzal, hogy egyeztetgetnek egy gyilkossággal alaposan gyanúsítható fideszes székéért. Szánalmas!

  4. Orgovány Z szerint:

    Virágozzék minden virág….

  5. Orgovány Z szerint:

    Egyébként meg ne csináljunk úgy mintha az ellenzék megszavazta volna akkor az úgy is lett volna….a jkv így is azt tartalmazza, hogy 5-11!!!! Érti: 11!!!!!
    Bár tudom, hogy divat impotensnek tekinteni az ellenzéket, ami már addig fajult, hogy bár mit mond, bár mit csinál az nem jó.
    Egyébkén nem tudom, hogy mondandómmal hol védtem bárkit is.
    Ismét az örök harc az érzelem és az értelem között…

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


6 − = négy

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz