Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for január, 2016

30 január
0komment

Ezo Terike kilovagol az arany táltoson

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.96 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy, néhány héten belül már tizenöt éves rovatunk kétszázötödik kiadása, ezzel a kiemelkedően jó hírrel örvendeztetek meg mindenkit, politikamentesnek ígérkezik. Nem lesz benne kedves vezető, unió, terror, háború, migráns, emigráns, párt, balfasz politikus, keresztények, ateisták, kommunisták – ilyen szép, nyugodt nap is kell néha. Volt néhány ígéretesen tavaszias nap, legfőbb ideje tehát egy kis szájmotorozásnak: egy pompás cikkből a napokban megtudhattuk például, miért is tesz jót az embernek, ha hosszabb motoros kirándulásokat tesz – én mondjuk minden különösebb bizonyíték bemutatása nélkül is letettem volna rá a nagyesküt, hogy így van, de mégiscsak megnyugtatóbb, ha az ilyesmi a tudományos alapokat se nélkülözi. Na jó, nem riogatok – néhány pontban azért összefoglaljuk, miért is lesz például olyan nagyszerű, csodálatos, felejthetetlen kaland már megint a nyárra tervezett Balkán-kerülésünk… Addig is, ha minden jól megy, jelentkezem jósnak, látónak és médiumnak, az is megeshet, hogy egyszerre – rábukkantam ugyanis egy álláshirdetésre, melyben olyan ezoterikus szakembereket keresnek, akik hatékonyan tudnának segíteni a hozzájuk fordulóknak. Ahogy már ez lenni szok. Épp a napokban sikerült újra végignézni egy ilyen segítő félórát: fogalmam sincs, mennyi lóvét sikerül ennyi idő alatt lesegíteni szerencsétlen, leginkább is idős és elesett betelefonálókról – az viszont tény, hogy már sok évvel ezelőtt is bőven tízmilliárd fölötti éves bevételeket produkált az ágazat, persze csatornánként. Már akkor, 2012-ben arról írt például az origo, hogy nem sokáig lesznek képernyőn a pénzenergiát közvetítő, arany táltost simogató, és egyéb mágikus kegytárgyakat bemutató mézesmázos csalók – úgy néz ki, van az a pénz… bár az is lehet, csak a nem sokáig fogalmát értelmezzük sokféleképpen. Kozmikus viszonylatban például tízezer év egy perc sincs… Végezetül egy autómosós élményemet osztanám meg a kedves nagyérdeművel – azt, legalábbis most még azt hiszem, nem árulom el, hol jártam, azt viszont igen, milyen fantasztikus tapasztalatokat gyűjtöttem röpke negyedóra alatt: elöljáróban röviden csak annyit, feliratkozott a listámra egy újabb szolgáltató, ahol várhatóan nem fogok túl sok időt eltölteni a jövőben. Motorok, látók, autómosók – akár egy Dékány András-könyv címe is lehetne: pedig csak a HL aktuális darabja. Csakis odabent. Tovább »»

Hirdetés
23 január
3komment

Magyar, tatár, két jó barát…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (26 lövet, átlagosan: 6.88 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy, néhány héten belül már tizenöt éves rovatunk kétszáznegyedik kiadásában Mongólia lesz a célpontunk, akár csak országunk első emberének. A kormányfőt elkíséri több miniszter is, továbbá vele tart egy üzletemberekből álló küldöttség – ők mongol befektetések iránt érdeklődnek, bármit is jelentsen ez. Természetesen lesz államközi megállapodás a mongol miniszterelnökkel, továbbá Orbánt fogadja a Nagy Népi (újabban, mint a fidesz.hu-n olvasom, Állami) Hurál elnöke, Dzandákhí Enkhbold is, és nem maradhat el az üzleti fórum, amelyen Ő maga is előadja, miért is fontos partner számunkra Mongólia. Ami egyébként szerintem izgalmas hely – én például úgy tíz éve megismerkedtem a Magyar-Mongol Baráti Társaság elnökével, bizonyos Bat-Ochirrel: kevés embert irigyeltem annyira, mint őt, hamarosan elmesélem, miért is… E sorok írásakor, azaz szerdán este még tüntetnek, s ha még lehet egyáltalán, alaposan lassítják a főváros forgalmát a budapesti taxisok: az Uber internetes alkalmazás beszüntetését szeretnék elérni, hogy egyszerűen fogalmazzak. A taxisok kontra Uber ügy az elmúlt néhány napban alaposan felforgatta a sajtót, mindenekelőtt a net világát: mindent és mindennek az ellenkezőjét elmondták már – nem maradt más, mint hogy én is eldadogjam a magam verzióját. Szerintem minden érintett félnek vannak részigazságai – a taxisok demonstrációja viszont azért öngól, mert az internet bezárása talán még Orbán Viktornak is nagy falat: na jó, ha csak nem sikerül rávenni Széles Gábort, hogy álljon a Párt szolgálatára az antigravitációs készülékével. Okosabb lett volna talán, ha inkább azt kérdezik meg, miért is kell nem csak őket, de minden vállalkozást, minden egyes munkaadót totálisan kivéreztetni ebben az egyre furcsább országban – igaz, ha viszont ezt a kérdést teszik fel, alighanem a második órában feloszlatják az egész bulit, kerül, amibe kerül. Végül holmi kis madarakról csiripelek pár szót – itt etetem őket a párkányon, a jutalmam pedig az, hogy ha elég óvatos vagyok, nézhetem őket, miközben a faggyúgolyókat, a magrudacskákat csipegetik, vagy épp egymással hadakoznak, barátkoznak, minden más. E tárgykörben persze a Nyulasi az igazi ász, aki már évek óta élharcosa a madáretetésnek – ja, és akkor még egy szót se szóltam Suszterről, aki ebben az évben eljutott addig, hogy pingvineket fogadott be a lakásába, akik a kezéből eszik a paradicsomos halat meg az Iglo halrudacskákat… Ha most netán azt hinnétek, kicsit hazudós vagyok, gyertek be, előtárom a bizonyítékaimat… Tovább »»

16 január
7komment

Hölgyem, dőljön szépen hátra: itt az ön népesedési megbízottja beszél

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (27 lövet, átlagosan: 6.89 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy, néhány héten belül már tizenöt éves rovatunk kétszázharmadik kiadásában bemutatnék nektek egy ausztrál matematikust, akinek gyerek- és ifjúkorát mintegy bearanyozta a McDonalds: egy levélben, melyből persze majd szemezgetünk, Allister Haire párás tekintettel emlékszik vissza a torokszorító izgalomra, amikor a Happy Meal-menük meglepetéseit bontogatta, s azt is elárulja, az egyetemi évek elhajlós éjszakáin gyakran tértek be a gyorsétterembe egy-egy gyógykajára… Ám e szép kapcsolatnak egyszer s mindenkorra vége – méghozzá egy reklámszlogen miatt, amelyben a Meki Create Your Taste elnevezésű akciójában azt hirdette meg, hogy a kedves vendég maga állíthatja össze hamburgerét harminc ínyenc összetevő “végtelen kombinációjából”. Nos hát, a lényeg: a kombinációk száma nem végtelen (hanem 1 073 741 823) – a téves állításon pedig derék emberünk úgy felhúzta magát, hogy beígérte, örökre végzett a McDonalds-szal… Nincs hét és HL mostanában KDNP nélkül – de mit tegyek, ha egyszer a gigafontos nemzeti tényező ennyire tolja magát: legújabb javaslatcsomagjukban (mely természetesen a Magyar Nép Megfelelő Mértékű Szaporítását célozza) egyebek mellett úgy vélik, minden tíz főnél többet foglalkoztató munkahelynek alkalmaznia kéne egy (húzzuk kicsit szorosabbra azt az övet, polgártársak, első a biztonság!) népesedési megbízottat. Nos, én kis utánjárással már meg is találtam az első megbízottat, a neve Maghoncz Ung Attihla, 58 éves, és egy környékbeli kisüzemben kezdte meg tevékenységét a múlt hét elején, ahová épp akkor vették fel a tizenegyedik dolgozót, a negyvennégy éves Kistraktorné Gogolák Premisszát. A neki írt hivatalos levél/kérdőív másolatát sikerült megszereznem – sokáig tűnődtem, mi legyen, de úgy érzem, kutya kötelességem közreadni. Egy kis gödrözgetés, ógás-mógás, miegymás marad a végére: hét elején ugyanis, amikor már lényegében a nagyja hó elolvadt, elég világosan kiderült, hogy (újra) megszülettek a kátyúk – ekkor alattomosan elhelyeztem pár viccesnek szánt megjegyzést a facebook-on, példának okáért hogy tán most lenne érdemes kátyúzni egy jót, hátha akkor nem kéne hónapokig várni (mint jelen esetben: ha jól emlékszem, októberben vagy novemberben volt utoljára kátyúzás, talán útfestéssel egybekötve – jó, de elég enyhe tél volt…), hogy újra kiperegjen a lyukakból a tömés, és lehessen megint kezdeni az egészet… A kátyúzás, ebben a sok helyen (persze nem nálunk…) egyértelműen lenyúlós formájában legalábbis, valódi hungarikum… Ja… igen… és akkor láss csodát: másnapra szorgosan kivésegették a lyukakat, a nagyobbakat éjszakára izgalmas módon, sokak örömére megjelölgették pár vasrúddal meg deszkával, másnap meg már foltoztak is… Na, ha ez kitart márciusnál tovább (a Nyulasi örökbecsű mondásával), vakon vezessenek a népkonyhára… Addig is: döcögjetek ma is velem. Tovább »»

09 január
10komment

Indiános képeslap, aputól

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy, néhány héten belül már tizenöt éves rovatunk kétszázkettedik kiadásában elsőként egy lemaradásomat pótolom: a karácsony előtti anyagtorlódás miatt kimaradt, most viszont közreadom egy tízéves kisfiú történetét, aki Skócia partjaitól északra vagy száz kilométerre, az Out Skerries nevű aprócska szigeten él, ahol rajta kívül egyébként mindössze hatvanöten laknak. Ő az egyedüli gyerek a szigeten – a dolognak valahogy hírét vette a sajtó, s Aron-ra azonnal rá is zuttyant a net: világméretű mozgalom indult a kisfiú “felvidítására”, s már december elejére több mint húszezren jelezték, hogy legalább egy karácsonyi üdvözlőlappal igyekeznek majd eloszlatni a srác magányát. Több apróság is feltolult az agyamban e szép, igazi karácsonyra hangoló hír olvastán – többek között például az, hogy a szép szándék egy örök ellenséget szinte biztosan beszerez Aron Andersonnak: mert hogy a sziget postása nem zárja a szívébe, arra ide a rozsdást… Az osztályelső és legrosszabb tanuló fiú okítása egyébként évi 75 357 fontjába kerül a helyi iskolaszéknek, igen, jól tetszünk számolni, harmincmillió forintba… ha nem baj, ezen is eltöprengenék egy csöppet… Nagy kedvenceim, a KDNP elnevezésű izé legnagyobb elméi újabb jelentős dobásra készülődnek – én úgy gondolom, a vasárnapi boltbezárás megvalósulása után egy pillanatra se szabad komolytalannak gondolni az egyik vezető erő szándékait. Ezúttal az ifjúsági tagozat vajúdott ki magából valami igazán megkapót – ők egyebek mellett abban látják Magyarország további felemelkedésének zálogát (már ha van egyáltalán még hová emelkednünk), hogy valamiféle adóval kéne sújtani azokat, akik esélyt sem adnak maguknak a szaporodásra, közkeletű néven szinglik… Volt még néhány remek elképzelés ezen túl is, az IKSZ, azaz az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség, ahol Semjén Zsolt és Harrach Péter szellemisólyom-utódai nevelődnek, egy vitaestet is kezdeményezett, később ezt sajnálatos módon lefújták… Végezetül egy 1973-as képeslapot mutatok meg nektek, most keveredett elő – apu küldte nekem meg a tesómnak, teljes szöveg meg minden odabent. Apu most lesz 90, és én se lettem sokkal fiatalabb… Skótok, kerdemok, családi szőttes: nyitom az ajtókat… Tovább »»

02 január
13komment

Lemmy a szigeten

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 6.89 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy, néhány héten belül már tizenöt éves rovatunk kétszázegyedik kiadása az újév, 2016 első darabja. Ha most egy pillanatra visszatekintünk a múlt mélységes, ámde kristálytiszta vizű kútjába, felidézhetjük, hogy e rovat annak idején nem kisebb célokat tűzött maga elé, mint hogy a tőle(m) telhető maximális odaadással fog munkálkodni az igazság minél teljesebb körű felderítésén és megalkuvásmentes közzétételén – igen, csak így, egyszerűen, sallangmentesen. Hát igen: épp e könyörtelen célkitűzés nem engedi meg, hogy ne igazítsuk helyre végre azokat a totális tévedésben élő embertársainkat, akik napok óta valósággal elárasztják a világhálót Ian Fraser, ismertebb nevén Lemmy Kilmister, a Motörhead frontemberének halálhírével. Egyszerűen muszáj rendet tennünk kissé a fejekben: ideje lenne már, hogy mindenki megértse szépen, Lemmy halhatatlan, a szó egészen konkrét értelmében, ugyanúgy, ahogy például Keith Richards. Tudom, elsőre kicsit tán hihetetlennek tűnik a dolog, de ettől még ez a helyzet: bizonyítékképpen legyen elég annyi, hogy amennyiben halandó lenne, már a hetvenes évek végén (de lehet, hogy korábban) megpöngette volna az arany akkordot a Rickenbackeren. Lemmy tehát él, és kész: hogy nagy valószínűséggel hol lehet, azt is elmesélem mindjárt. Ahogyan beszámolok arról is, mi történt annak a baráti házaspárnak az ügyében, akikről még október végén bátorkodtam írni pár sort - két élet megfeszített munkájából ősz végén mertek venni egy huszonpár négyzetméteres ingatlant egy fürdővárosban, nem téliesített, egyszerű kis lakrészecske, 1.6 misi volt az ára, ahogy annak idején írtam, kábé egy külügyminiszteri fizetés fele, mondjuk, nem számítva a százmilliós kölcsönöket ismeretlenektől, mint tudjuk és hisszük. Pár héttel később aztán bekérte őket és a papírokat a NAV, mert, azt is megtudták, felmerült a gyanú, hogy adóelkerülési, álnok céllal kevesebbet írtak a szerződés vételár rovatába. Mostanra továbbléptünk, nem lövöm le a poént – a jog, a becsület, a hókezű vezetők országához méltó ítélet született, ennyit tán elmondhatok. Végezetül beszámolok a Nagy Pilóta, a Vörös Báró, a Levegő Ördöge egyik hőstettéről: merthogy kaptam egy igen kellemes drónt karira, legott ki is mentem hátra a parkba edzeni egy kicsit. Hogy mire kellett nem sokkal később egy bőrlabda, két összekötött spaniferheveder a végére erősített fékbetéttel, egy seprűnyél, és két, vízzel töltött PET-palack - ezt is csak odabent súgom meg, jelzem, igen sajnálom, hogy nem filmeztük az egészet, mára már belső íven előzném a koreai gangnames embert… Senkire se várok tovább: mondom bent. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz