Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


19 december
31komment

Induljon a banzáj: ez itt a kéééééétszááááázadik HL!!!

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy, néhány héten belül már tizenöt éves rovatunk ma szakít a szokásokkal: ünnepelni fogunk, kedves mindnyájan, azaz számvetést készítünk, hiszen izgalmas jubileumhoz érkeztünk: ma (legalábbis itt, az “új” helyen, a zinterneten) éppen kétszázadszor másoltam be a beköszönő szöveget… Hogy egy kicsit hátrébbról fussunk neki: 2013. december 28. nem csupán arról nevezetes dátum, hogy ekkor még mindössze tejfölösszájú hetvenéves volt Keith Richards, hanem arról is, hogy ippeg századik alkalommal jelent meg a Hétlövet “Classic”, vagyis a szombati különszám. Ugorjunk még egy kicsit vissza az időben: 2012 januárjában tanácsoltak el egy városi napilaptól, a neve most nem ugrik be, korábban eltöltöttem a szerkesztőségében pár hetet meg néhány félórát, gazdasági okokról szólt a felmondópapírom, amúgy azt mondták, az volt a baj, kevés betűt írtam. Meglehet: kétségtelen tény, hogy az orgánum manapság már sokkal több betűt tartalmaz, egyébként meg nincs semmilyen jelentősége, már ezzel is túl sokat beszéltem róla. Két nappal később indultam meg, igazi vadállati tempóban, naponta írtam/fényképeztem/töltöttem fel friss anyagot, volt nap, amikor kettőt is – hiába, fiatal voltam és naiv, s még egy kicsit reménykedtem benne, hogy szolidan talán meg fogok tudni élni az irkafirkálásból, hiszen rengetegen jelezték, velem vannak a nehéz órákban, nem számos, de épp számtalan izgalmas ígéret kecsegtetett és vigasztalt minden irányból, szóval dolgoztam, mint a güzü, hogy mindenkit elkápráztassak… Hogy az ígéretekből és a kecsegtető visszajelzésekből mi vált valósággá, azt viszonylag gyorsan összefoglalhatom: … izé… Mehetünk is. Mivel, mondom, naponta több poszt is napvilágot látott a HL-en, így elég hamar elértünk a százhoz – 2012 májusában már összesíthettük is az addigi eredményeket mindmáig nélkülözhetetlen ügyvezető igazgatóm és operatív vezérezredesem, Suszter mester segítségével, aki sok minden más mellett statisztikában is verhetetlen szaktekintély. Jött aztán… áh, jut eszembe, gyerünk már beljebb, ne itt kint fagyoskodjunk…

Hirdetés

Ugye mennyivel barátságosabb? No, szóval hangyaszorgalmamnak köszönhetően igen hamar meglett a századik poszt – ezek között volt sok minden, egy csomó régi sztori, aztán újabbak, motoros kalandozások, miegymás… ajánlgattam pár Delfin-könyvet, bemutattam párat a kedvenc fura tárgyaim közül… és persze szombatonként, hajnali öttől, egyetlen kihagyás nélkül, bárhol voltam, bármit csináltam is (nem igaz: azt hiszem, egy kimaradt, amikor tavaly nyáron Skandináviában buszoztam, és a legelején még a nevem se nagyon tudtam volna megmondani… na de akkor is, lányok-srácok, egyetlenegy…), szóval jött szépen a Hétlövet Classic, azaz a szokásos hétvégi cucc, három hírrel, hozzájuk némi motyogással. Ebből is meglett a száz, egészen pontosan 2013 decemberében, 28-án, hogy tárgyszerű legyek. Szinte napra pontosan két éve, hiába, a kalendárium nem hazudik. Akkor is rittyentettünk egy szerény kis összefoglalót, aminek a végén így fogalmaztam: “Bevallom, volt már úgy, hogy különb s különb okokból (bár többnyire mindig ugyanabból) felmerült, leállunk a show-val – aztán mégis maradt minden, legkésőbb pénteken kötelességtudóan visszaültem a géphez, és bemásoltam a szokásos kezdést: “Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön…” Nos hát, jön és jön: remélem, a kétszázadikat is ünnepelhetjük majd, együtt, valamikor 2016 táján – hogy ki hol lesz, azt még nem tudom, de a virtuális univerzum előnyeit kihasználva talán nem is túl fontos…” Hát igen. Itt vagyok, földrajzi tekintetben leginkább és jellemzően Magyarországon, még azon belül is Dunaújvárosban, huzamosabb időre messzebbre mostanában nem is megyek. Ja, és persze jött és jött, és még perszébb: ünneplünk, 2016 tája van, tessék, ekkora látnok vagyok… És azt se tagadjuk… felmerült, felmerülgetett. Ez meg az.

Például az, hogy abbahagyjuk. Nagyjából két éve például úgy volt, stílust és HL-t váltunk – végül annyi lett belőle, hogy idő, energia és pénz híján elmaradtak az egyéb posztok, maradt csak a szombati HL, slussz. Akkor egyébként írtam egy elég kesernyés hangú előzetest, de persze maradt a fiókban, és marad is, egy részletet mindazonáltal megosztok, csak hogy belelássatok egy picit a boszorkánykonyhába: “Pár napja csak billegek: leginkább is azt érzem, nem kellek. Úgy általában se, mondjuk a családomat-barátaimat leszámítva senkinek, semmire. Szar. Nem nyafizok, nem depressziós vagyok, ne értsétek félre – csak úgy ténymegállapítok, csendesen, nem hisztizve, csak úgy mostanra felfogva a dolgot, megértve, elfogadva, beletörődve, oké, semmi gond, ez van. Nem kellek, mert nem kell a betű, pláne, ha sok – ezt gondolom, úgy látom, ezt érzem. Mondok egy egyszerű példát, utolsó csepp, vagy ki tudja: legutóbbi grazi kalandom, harmadik rész, nyolc lájk, bő két, lassan három nap alatt. Nyolc. Kábé két-három megosztás talán, és slussz, Graz, jó kis kolbászlengető I. Lipótommal és még húsz tűrhető poénnal, száz képpel együtt elsüllyed, mint Atlantisz, glugy-glugy. Megint csak nem szeretném, ha félreértenétek: nem gondolom, hogy ez lenne a világ legpompásabb dolgozata… de, nagy arc nélkül, azt is tudom, hogy nem is a legrosszabb, és azt is tudom, ha az újságírás a perc, a blog a másodperc műfaja… és persze hogy nem a megosztások meg a lájkok mennyisége számít, édes, jó, őszintén és komolyan mondom, ritkán láthatóan minőségi olvasóim. De azt azért észlelni vélem, hogy az utóbbi hetekben-hónapokban egy nagy csomóan eltűntek a HL környékéről, akik korábban itt nyüzsögtek, és fontosak is voltak. Nem szólnak hozzá, nem véleményeznek, nem igazolnak vissza, nem tudom, mi van velük, hogy meguntak-e, más dolguk van, vagy csak bölcsen mosolyognak a háttérben, és valamiért nem szólnak hozzám…” Hát… igen… vissza-visszatérő impulzusok, fel-feltolulgató kérdések egy-egy hullámvölgy alján vagy arrafelé tartva – oké, persze, tudom, van egy lelkes mag, egy kisebb-nagyobb közösség, ha úgy tetszik, akinek némiképpen, valamennyire, bizonyos szinten fontos ez a felület… Abba viszonylag hamar bele kellett törődni, hogy ebből bizony kábé semmilyen szinten megélni nem lehet, de elárulom, az autóbuszvezetés is hatalmas királyság. És megmondom a frankót, sokszor úgy érzem, talán már akkor se nagyon tudnám ezt az egészet abbahagyni, ha egyszer csak csúnyán kiderülne, hogy már régesrég csak én olvasom. Meg esetleg a Suszter. Februárban lesz tizenöt éve, hogy kitaláltam a valamikori kéthasábos formát – tizenöt év az hétszáznyolcvan hét, csak úgy hirtelen fejben kiszorozva. Az, ahogy mondani szokás, nem gombócból, de csipetkéből is elég jó mennyiség, mindennel együtt most lehetünk olyan hétszáz (persze szor három) apró etűdnél.

Na, de ha már így belenyúltunk, félre bánat, félre bú, elkezdek inkább egy kicsit dicsekedni meg számokkal zsonglőrködni, az mindig jót tesz a hangulatnak. Azt írja nekem a Suszter tegnap este, hogy a 199 HL összesen 363 194 szóból áll, s hogy pontban 2 545 899 karaktert ütöttem le ebben a szűk négy évben (átlagosan tehát hétbetűs egy szavam – mik ki nem derülnek…). 2 545 899, csak itt, jelzem, semmi facebook, messenger, bármi egyéb, pedig szájbergyerekként ott is nyomkodok ám pár milliót, bármibe lefogadom. Komolyan mondom, csodálom magam: azaz nem, nem is magam, sokkal inkább az ujjam. Nevesítve a jobb középsőt meg a bal mutatót. Az anyagukat, hogy teljesen pontosan fogalmazzak. Hogy például van még rajtuk egyáltalán lenyomat – ráadásul holtbiztosan tudom, pontosabban hivatalos bizonyítékom is létezik rá, hogy van, merthogy épp két napja lett kész az útlevelem, az új, hipergyorsan átvettem, újra nálam, akár a régi, pár éve mindig. Hogy miért, majd elmondom a 2016-os első HL-ben. 2 545 899 betű. Komolyan, érdekes, hogy attól a már (nem) említett újságtól azért tanácsoltak el, mert keveset írtam… Na de ne is ezen zümmögjünk már, srácok. Hadd mondjam el inkább, hogy az indulástól (2012. február 1.) máig pontban 84 191 látogatónk szemlézte több-kevesebb rendszerességgel a lapot, 164 232 (hadd legyek szakszerű) munkamenet során összesen 266 791 oldalmegtekintést összehozva. Volt jó néhány kiemelkedő népszerűségű anyagunk, volt például jó néhány ezer látogatós napunk, és volt egy, amikor, már-már szervereink működőképességét veszélyeztetve kis híján kétezren kattintottak ránk: hogy annyira mégsem örültünk neki, annak csak az az oka, hogy ez épp az a dadogós cikk volt, amelyben kénytelen-kelletlen bejelentettük, hogy az önkormányzat bravúros/korrekt benyúlásának köszönhetően sajnos mégsem tudjuk elkezdeni a Vidám Park közös közparkká alakítását… ez a szám is elég jól mutatta, hány “hívet” szerzett magának a dunaújvárosi testület, amely inkább megvilágított kispályás labdarúgópályákat építtetett a park területére… De talán még ezeknél a rekordoknál is fontosabb számunkra, hogy a hétköznapokon is stabilan tudtuk-tudjuk hozni a jó pár tucatos/százas számokat. És persze ott van még korunk legfontosabb felülete, a facebook, ahol az elmúlt egy-másfél évben szintén szépen fejlődünk: a HL oldalát kereken egy tucat híján ezerötszáz ember kedveli, még a simának mondható kis beharangozóink is rendre 2-3000 felhasználót érnek el, és persze rendkívüli népszerűségnek örvendenek Suszter mester nem kicsit szellemes magánszámai/írásai/fotói is ugyanitt. Nagyot hibáznék, ha elfelejteném megköszönni jó bajtársunk és barátunk, a castellum.do városi hírportál segítségét: ők indulásuk óta (s persze még korábban, egy másik, szintén nem nevesítendő valamikori portálon ugyanígy), hétről hétre népszerűsítik a HL-t, s persze a kölcsönösség jegyében mi is rendszeresen igyekeztünk, s a jövőben is igyekszünk hírt adni a Castellum körüli fontosabb akciókról.

Olvasóink 45.85 százaléka nő, 54.15 férfi. Reménykedünk benne, hogy ez az arány mondjuk a KDNP vezetősége szerint is megfelelő – ha nem, a mindenható irgalmazzon Zuckerbergnek, akit maga Kocsis Máté fog kipenderíteni a hülye kis bizniszével egyetemben, utána pedig Németh Szilárddal töröltetik az egész internetet, miáltal a magyar családok megtakarítása nő. Azaz nőll, mert Tállai András jelenti be. Böngészőink egyharmada fiatal, 25-34 év közötti, és nekem jót üzen a 18-24 évesek közel 27.5 százalékos aránya is. További 28 százalék a 35-54 éveseké. Ami látogatóink kedvenc érdeklődési köreit illeti, nos, e tekintetben a feldolgozottság, számomra úgy tűnik, nem teljes: a legnagyobb csoport, böngészőink 5.49 százaléka az egyéni sportok, azon belül is a futás iránt érdeklődik… na, ezt a versszakot nem is kommentálnám különösképpen… Érdekes volt még az elemzés “elköteleződés” című rovata: ebből (számomra) az derül ki, hogy több mint kilencezren töltöttek el alkalmanként tíz-harminc percet az olvasgatással, s kereken 2164-en vannak, akik (itt sajnos már nincs további részletezés) rendszeresen harminc percnél is többet lógnak rajtunk. Ők az igazi kemény mag, gondolom én. Nekik írom-írjuk a dalt – no meg persze azoknak is, akik csak be-bekattintanak pár mondatra, s már libbennek is tovább…

Hadd jöjjön most a nagy kedvencem, az ország-város. Továbbra is hasítunk a világban, mint üstökös: Magyarország vezet, no, még szép, a második helyen közös múltunk szellemét őrizve Ausztria, harmadik legfontosabb partnerünk (amíg minden szerződést fel nem bontunk) Németország, majd az USA, Nagy-Britannia és Románia következik. A teljes lista nem kicsit érdekes: összesen 128 országból regisztrált kattintásokat oldalunkra a google – nos, annyira azért természetesen nem vagyok beteg, hogy azt gondoljam, szándékos lehetett az az egy varázsklikk mondjuk Namíbiában vagy épp Jamaikán; ellenben a kenyai 29 már elgondolkodtató, a finn 53 aligha véletlen, az ausztrál 160, illetve az 549 olasz pedig napnál világosabban mutatja, bizony-bizony a határokon túl is szép számmal vannak, akik szívesen szemlézik rendszeresen a HL-t, nagyszerű, maradjon csak így… Ja, és itt szeretném mindenki becses figyelmét felhívni, hogy (természetesen kontinenstől függetlenül) nagyon szívesen vállalkozunk(znánk) amolyan klasszikus HL-találkozókra is, amennyiben tömeges igény mutatkozna a show-ra… Na, ez volt a tréfa helye. Amerika egyébként simán csak a miénk (2457 munkamenet), Kanadával (783) egyetemben, Brazíliában is baromi erősek vagyunk (431), és azért Oroszországot (33), Indiát (47) és Kínát (29) se kéne félvállról kezelni… Ami a városokat illeti: természetesen ros-ros-ros, Dunaújváros (43 %) az élen, aztán Budapest (18 %), Veszprém és (meg ne kérdezzétek, miért) Szigetszentmiklós jön, majd pedig Graz, némiképpen érthető okokból, Suszter migráns ugyanis életvitelszerűen ott tartózkodik. Kicsivel lejjebb Sárbogárd vív hatalmas csatát Londonnal – és szerintem nagyon komoly fegyvertény Edmonton 22. helyezése, közvetlenül Paks mögött. Összesen egyébként 2323 települést sikerült rögzítenie a google varázslatos agyának, engedelmetekkel nem részletezném túlságosan, higgyétek el bemondásra, hogy tudnám, ha akarnám, még érdekes is lenne, de már így is elég hosszúak vagyunk.

12387819_923077097773875_272474150_nPedig még hátravan: ez. Vagyis a balra látható kis gömbvillám/szabadversünk. Ez az úgynevezett felhő a Hétlövet Classic-ben leggyakrabban előforduló szavakat tartalmazza, általánosságban az a lényeg, minél nagyobb betűkből áll egy szó, annál sűrűbben használtam. Az utóbbi félórát eléggé el nem ítélhető módon azzal töltöttem, hogy összeolvasgattam pár variánsban a szavakat, és jókat vigyorogtam, mert egyik-másik elég szórakoztató… egyébként szerintem az se rossz, ahogy van, azaz ahogyan a megfelelő software összerendezgette… na mindegy, ha van kedvetek, játsszatok vele egy kicsit, hátha.

Nem maradt más hátra, mint hogy megköszönjem mindenki kitüntető figyelmét. E kicsit hosszúra nyúlt, remélhetőleg nem porszáraz statisztikai összefoglaló tekintetében éppúgy, mint az elmúlt – lassan – négy évet illetően. Nem árulok zsákbamacskát: egyszerűen csak annyit mondok, ha minden jól megy, egy újabb kis ünneplést rendezünk 2018 elején – szeretném, ha mindenki itt lenne akkor is, és önös érdekből magamnak se kívánhatok mást… A jövő héten (terveim szerint) ismét egy rendhagyó HL-lel igyekszem kirukkolni: egy 2013-as Szente István-opuszt bányásztam elő, az Igen Zeti Légállomások című történet, remélem, kedvetekre lesz. Utána pedig minden visszatér a rendes kerékvágásba – január 2-án, kerül, amibe kerül, HLC: jó lesz végre belehúzni, hogy mielőbb meglegyen a hárommillió karakterem. Én tehát, míg le nem kapcsolják a villanyt, továbbra is írom – ti pedig, ha még mindig bírjátok, olvassátok és terjesszétek… Aztán nem van ott volna minden lesz-lenne olyan régi tényleg egyszer természetesen…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (29 lövet, átlagosan: 6.93 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

31 komment

  1. Gondolatjel szerint:

    Gratulálok a kétszázadikhoz! Itt vagyok csak “csak bölcsen mosolygok a háttérben”.

  2. Tóth Judit szerint:

    Legtöbbször csak csendben olvasgatok. Jöhetnek a 200+-adikok! :)

  3. paduc szerint:

    Gratulálok a 200dikhoz. És mindezt úgy, hogy közben nem szültél, és le mondtad az Ákos-koncertre a jegyet. Ja, hogy nem is volt, meg nem is akartál menni? Ezt már nehéz bizonyítani. Mer’ ugye ma az divat, hogy gyorsan kitalálnak valakiről valamit, azt közhírré teszik, majd amikor kiderül, hogy nem igaz, akkor már senkit ne, érdekel.
    Tegnap a helyed üresen állt a Köménymag közepén, de ez alkalommal megbocsájtjuk.

  4. Juhász Maxim szerint:

    No,itt vagyok!
    Sokszor, sokfèlekèppen olvasom a HL-t. Leginkább visszafele, amolyan retrospektív módszert alkalmazva, hisz kiemelkedő gondolkodókènt pontosan tudom: a szavak trèfás rostáján utolsókènt hull alá a lènyeg, a csattanó.
    Nem ritkán olvasom- in medias res, közepèről kezdve a tèmákat. Ennek gyakorlati előnye van; egyrèszt időt spórolok a fejezet első felènek elhagyásával (az időm pènz), másrèszt fantáziám èkes játèkára bízom az elhagyottak tartalmát.
    Ám leggyakrabban csak a címeket olvasom el.Zseniális! Az elmúlt 200 HL fejezetcímeit összeolvasva, Gogol Holt lelkek befejezetlen regènyènek folytatására bukkantam. Kicsit olyan ez,mint amikor a restaurátor a Madonna festmèny alatt felfedezi saját önarckèpèt.
    Mindent összefoglalva, Isten èltesse a kètszázadikat! Magam ès az EON rèszèről áramszünet-mentes írást kívánok a Hètlövethez.
    Ámen!

  5. t_a_m_a_s szerint:

    Bár az utóbbi hónapokban időhiány miatt elsősorban read only, de – ha némi spéttel is – kb az összes posztod elolvastam. A motorozós élménybeszámolósok bevallom, kissé hiányoznak (gondolom neked is, ha más nem akkor a beszámolók alapjául szolgáló gurulások ;) ), de hát aki a kormánynál tölt be vezető beosztást, ugye…

    Egy dolog végképp elkeserít azonban: egy ideje a +további+ 28%-ot erősítem :)

    Bandi, még sok boldog 200-at, fater autóztatós FB posztot, Rush koncert videót, livelövetet meg ilyeneket!

  6. Tüske Hajnalka szerint:

    Ha megengeded, Andriska, én maradnék a helyi – már nem hírlapról szóló betűknél. Vicc. De sírniuk kéne miatta. Lehet oldalakat telefirkálni a semmiről, és lehet, sőt szinte kötelező jót, s jól írni akár rövidebben is, vagy ha van miről, akkor hosszabban is. Ezt a részt valóban nem érdemes tovább ragozni. A számok tengerében elvesztem, ezért csak annyit mondok: írjál csak nekünk! Előbb- utóbb mindig elolvassuk. Néha nem értek egyet Veled, de ettől még maradok a HL- nél. Te se vagy nagy ünneprajongó, én mégis békés karácsonyt kívánok Neked, a szüleidnek, a fiadnak!

  7. Kurucz Gergely szerint:

    Szia Andris!

    Abba ne hagyd!! Lehet, hogy nem kommentelek sűrűn, hogy ritkán szólok hozzá, és az is igaz, hogy a kétszázból úgy 10%-nyi biztosan kimaradt. De jó érzés azt tudni, hogy van itt köztünk, fehérek közt egy európai. Aki leírja, amit mi csak tőszavakban…vagy nagyon de nagyon tagolatlan mondatokban. Hogy azt érezzük, hogy nem mi hülyültünk meg. Nem a mi készülékünk ment meg. Lehet, hogy a KLIK-nél (Czunyinénál, mittoménhol) nem leszek népszerű, de leírom, mert pont leszarom, hogy mit gondolnak. Szóval, én tanítom az írásaidat. Azt, hogy milyen egy jó glossza. Milyen a minőségi újságírás. És a diákjaim örömmel olvasnak téged, gyakran mosolyogva olvasnak (ezt nagyon bírom, amikor az első mosolyok megjelennek úgy a szöveg harmadik-negyedik soránál kb.), jó kedvre derülnek, és hiszem: többnyire átmegy nekik az üzenet.

    További sok-sok lövetet kívánok mindannyiunknak nagy szeretettel.

    • Boda Kapitány szerint:

      Uh… ez nagyon keményen betalált a rútul hiú lelkembe… hívj meg kötetlenbeszélgetni, pont rá fogok érni… de dupla óra legyen… :-)

  8. KEndre szerint:

    Maradok követő, szeretem olvasni a Hétlövetet. :)

  9. G. Attila szerint:

    András, abba ne hagyd! Bevallom eddig én is read-only voltam, de ezután igyekszem legalább lájkolni, nehogy sérüljön az a kis törékeny lelkivilágod… :-) Szóval hajrá, előre a Lenini (??) úton.!

  10. Dani szerint:

    Kapitány!

    Itt voltam veled a kezdetektől kezdve. Szerintem a 2,5 millió karaktered mindegyikét olvastam. Nagyjából akkor váltottam én is munkahelyet, mint Te.
    Nem osztottam, nem like-oltam a cikkeid(nincs Facebook regisztrációm). Helyette ismerettségi körömben egyszer-egyszer ajánlottalak.
    Nagyon fontos vagy, még akkor is, ha nem értek egyet mindennel, amit leírsz. A váltásod, a világlátásod, a családhoz való kötödésed és a jókedved példaértékű számomra.

    Maradok (a következő 2,5 millió karakterre) tisztelettel:
    Dani

  11. alprosys szerint:

    Tizenegyedikként kívánok hasonlóan élménydús írásokat a következő 100-hoz is!
    Bevallom, az “Induljon a banzáj” gondolatra az elmúlt pár nap eseményeire asszociáltam és vártam egy fejezetet amolyan bonanzásan, de ez az írás most rendhagyó lett.
    A számok tengeréből kiderült, hogy a többséghez tartozom, a Google pedig azt mondja, hogy legtöbb időt életemben a Barátság városrészben tölthettem el. :-)
    Szívesen olvasom az írásaid! Sok sikert kívánok hozzá!

  12. Zsigó Ferenc szerint:

    Andrisom!
    Az elejétől olvaslak, csak párat hagytam ki, egyszer még kőbe véssük ezt a milliónyi karaktert, mert a net elszáll, a kő mégiscsak kő. Nekem nagyon…
    Köszönöm! Erőt, időt és minden egyebet!
    Zs.F.

    • Boda Kapitány szerint:

      Köszönöm szépen, Feri… te közvetlenül érintett vagy a történetben, hiszen épp a te főszerkesztőséged alatt kezdtük az egészet… sok-sok mindent köszönök, azokat az együtt töltött időket is egyebek között… Ihatnánk már egy mittoménmit egyszer… :-)

  13. Tóth Gábor szerint:

    Én csak pár hónapja vagyok itt, de maradok a végtelenségig.
    Nagyon örülök,hogy ide találtam, és annak is, hogy személyesen is ösmerhetlek valamelyest,közös gimnáziumunkból. Így még nagyobb élmény olvasni soraidat, gondolataidat, híreidet.
    Gratulálok, csak így tovább, nagyon is kellesz nekünk, Te és a hozzád hasonló emberek, a szó minden értelmében.
    :)

  14. Green szerint:

    Hálló Bodafone

    Gratulálok és bemondom készülékbe, kössz Bandi, hogy minden héten nyomot hagysz, nem csak a HL-ben, hanem az elmémben is. Remek szófordulataiddal, fogalmazókésgeddel, látásmódoddal. Amikor úgy érzem igyekszem reflektálni néhány szóban az elhangzottakra, egybként bölcsen hallgatok és osztom az igét, hogy lesse meg a HL-t, aki szeretne minőségi irományokat, mosolyogva olvasni. Üdv és jó egészség Neked és nem utolsó sorban az ujjbegyedinek!

    Green

  15. hatlövet szerint:

    Az a helyzet, hogy “sajnos” annyira HL függő lettem mint egyesek makadámdió meg Coca függők.
    Erről még a VADA sem fog engem leszedni, pedig szakmáim okán a szavak, mondatok nem a preferáltjaim, viszont olvasni értelmes szavakból összeállt mondatokat mindig is szerettem.
    Sok sikert a továbbiakhoz és kívánok még sok millió HL-es karaktert. :D

  16. OregHal szerint:

    … anno, egy szoba, étkezős tanácsi bérlakomban ráfutott a szemem egy meg nem nevezendő sajtóorgánumban két farkasszemet néző COLT-ra, meg alatta mindenféle irogatásra… ami nagyon kilógott az akkor uralkodó hivatalos stílusból.
    “Az sem normális, aki ezt írta” felkiáltással egyből nyert nálam, úgyhogy azóta is…
    :-)

  17. Eni szerint:

    Egy a lényeg: legyőztük(ted) Európát! Sőt! Az egész világot. Nem volt hiábavaló, így tovább!

  18. Kemény Illés szerint:

    Van egy faszagyerek,aki szókimondóan,nyiltan mer írni közös dolgainkról!Csak így tovább!

  19. Odorne Vago Eva szerint:

    Mar abban a bizonyos sajtotermekben is mindig orommel olvastam az irasait! A konyvtari este nagy elmeny volt! A Hetlovet egy unikum, ertek, varjuk, szeretjuk!

  20. Terray-Sógor Csilla szerint:

    Köszönöm, hogy Veszprémben is dunaújvárosi maradhatok általad, a HL által. Jó egészséget kívánok az új esztendőre is – a muníciót, tartok tőle, kis hazánk továbbra is ontani fogja. (És én is a HL-lel tanítom ám Almádiban a glosszát, nem csak Gergő a Rudasban.)

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


hat × 7 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz