Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


12 december
2komment

Mi kell? Semmi? Öt dodó lesz…

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvenkilencedik kiadásában egy világszerte népszerű… na jó… hirtelen akartam mondani… játék… vagy antijáték antihumanistáknak, tudom is én, szóval a Cards Against Humanity megalkotói dobtak ismét egy nagyot – még a Fekete Péntek, azaz a konzumőrület napja előtt tették közzé twitteren, hogy ők roppant szívesen elfogadnak öt dollárt a semmiért, ha valaki úgy gondolja, nincs olyasmi, amire szükséges lenne, mégis jólesne valamit vásárolnia, utalja csak bátran az összeget, és ők garantáltan nem küldenek semmit cserébe. És így is lett. A CAH 71 ezer dollárral, azaz nagyjából 21 millió forinttal lett gazdagabb – mi meg a Suszterrel már megint csak a fejünket verjük a falba, hogy túl kishitűek vagyunk a legjobb ötleteink megvalósításához: ilyesmiből már legalább ötvenet vetettünk el azzal, hogy áááá, ki lenne az a hülye, aki… nos, tessék, tizennégyezer semmivásárlót már bizonyítottan kidobtunk az ablakon… Na, majd legközelebb… Itthon nem történt semmi különös, ja, egy csodálatos NAV család meghívta magához a Mikulást, elmondták, hogyan viselkedtek a gyerekek, ahogy kell, ő azután meg is csinálta a műsort szépen, mívesen – s amikor az utolsó hang is szépen kicsengett, elköszöntek tőle, a liftnél kifizették az előre egyeztetett összeget, végül visszahívták egy pillanatra a konyhába, és ott előkapták az igazolványukat. Szép történet: ráadásul abban az országban történik, ahol keresztapuék épp pár napja tették törvényessé a szabad rablást a saját pereputtyok számára is. Kovács kormányhazugságvivő életszerűségi magyarázatát betűhíven kijegyzeteltem, mégiscsak más így olvasva, mint ha csak úgy úszik a levegőben, majd meglátjátok… Ha jól számolom, ötödször fogok motyogni valamit a pompás dunaújvárosi közvilágításról – lassan már tényleg én kérek elnézést: komolyabbra fordítva viszont azt gondolom, akármekkora szónak tűnik is, ha létezik valamifajta közszolgálati feladat, hát az éppen az, hogy néhanap ilyen ügyekről ugassak, kihasználva, amíg lehet, a HL független felületét, még akkor is, ha látszólag (és/vagy nem csak látszólag) semmi értelme. Pedig nagyon is van, én legalább mélységesen hiszek benne – ahogy egy korábbi dolgozatomban írtam valamikor, még amott, egy valamikori újságban: Pofa ki, emberek! Pofa ki! Az lehet az egyetlen gyógyszer ugyanis, ha legalább nem kussolunk… Semmiárusítás, semmikulás, semmifény bentebb….

Hirdetés

* Öt dollárért lehetett megvásárolni a semmit egy amerikai vállalkozástól.

Annyi mindent feltaláltam már, hogy leírni is hosszú lenne – elég sok mindent engedtem már el könnyű kézzel és nehéz szívvel, de azért egyvalamim még van, amiben érzem a lehetőséget nyugdíjas éveim habkönnyűvé tételére (ez utóbbi szakmában akár holnap kezdeni tudnék, ha az anyagi feltételek adottak)… Ismerek egyébként olyat, akinek összejött: egy külföldi származású, de okosságból Magyarországon élő jó ismerősöm például saját hatáskörben feltalált egy speciális szülőszéket, hoppá, igen, szülőszéket, csak úgy, lényegében a semmiből, a civil szakmájához olyan sok köze legalábbis nem volt, a patentet igen gyorsan eladta egy komoly cégnek tisztességes pénzért, plusz élete végéig havonta utalnak neki egy csodaszép kerek összeget, azóta a gondjai meglehetősen speciális körökre szűkültek – nemrégiben láttam például, hogy kicsivel nagyobb csukát szeretett volna fogni, mint amekkorát sikerült szegénynek… Én most ott tartok, hogy akár már egymillió dollárért bárkinek odaadnám a speciális kis turbinám ötletét, és soha többé nem látna a kedves befektető, nem kérnék se osztalékot, se egy fityinget a képződő haszonból, márpedig az lenne bőven, a termékre pedig szükség lehetne, amíg világ a világ… na mindegy, ha esetleg tudtok valakit, akit érdekel, csak szóljatok, nem vagyok hálátlan típus, az árból meg tudok engedni mondjuk egy ötven-nyolcvan százalékot, ha igazán komoly a szándék… A Suszter két éve egyébként majdnem elkészítette az induláshoz szükséges működőképes prototípust, csak rossz alkatrészt küldtek neki a webshopból, a cseredarab meg még nem jött meg, ha jól emlékszem. Mindegy, nem azért, van még idő, csak igazából most pont volna kedvem is egy kis mediterrán motorozgatáshoz, mondjuk úgy az elkövetkezendő húsz évben csak, aztán majd meglátjuk… Meglátnánk. Amúgy közös projektünk is van pár: először is csináltunk (na jó: leginkább is a Suszter csinált) pár tucat videót, kisfilmet, miegymást, amit emberi számítás szerint minimum millióknak illett volna megtekinteni – ily módon a youtube kénytelen lett volna előbb-utóbb a kegyeinkbe férkőzni, és akkor aztán Zuckerbergnek nem kellett volna eljótékonykodnia a részvényei mind a 99 százalékát, szépen adhatott volna belőle párat, és már rendben is vagyunk, eltűntünk, köszönjük szépen, adieu… Nem mondom persze, hogy rosszul mennek a videóink, de egyelőre még nem igazán csörögtek ránk… Pedig baromi jók vagyunk, de tényleg (tessék, mutatok egyet, a címe A névnapi jóslat, lássátok, nem a levegőbe beszélek): talán csak megelőztük a korunkat, volt már ilyen – sokszor beszélgetünk erről, a francba is. Mindegy. Akkor is a fejemet tudtam volna pépessé verni a falon, amikor egy angol egyetemista 2005-ben megcsinálta az egymillió pixeles honlapot – emlékeztek rá? Itt van. Feldobott a netre egy honlapot, egymillió pixellel, egy pixel egy dolcsi, a többit aligha kell mondanom: a végén, tényleg csak az arcátlanság kedvéért, az utolsó ezer pixelt felszórta az ebay-re, ahol végül 38 100 dollárért csúszott el, Alex Tew barátunk így 1 037 100 dolcsit keresett. Kész. Nos, hogy a tárgyra térjek végre, ami a Cards Against Humanity című játék (a leírását majd máskor átvesszük) kiötlőit illeti, nem gyengében nyomják: a Black Friday, az immár szerencsére nálunk is futó vásárlási őrület előtt közhírré tették, ha valaki befizet nekik öt dollárt, ők nem küldenek semmit. Nem kell izgulni, odaér-e a futár, tetszik-e a cucc, amit rendeltél, nem lesz lelkiismeret-furdalásod, hogy egy újabb marhaságot vettél – küldöd az ötöst, és kész, megvagy. Minimalista elképzelés – ha a Suszter találta volna ki, simán kiröhögöm, és ezeket is simán kiröhögném, ha nem kerestek volna 71 ezer dollárt, azaz 21 millió froncsit… 11 248 ember fizetett öt dollárt, 1199 tudós pedig többet utalt, ők nyilván nagyobb, szebb, vagy csak de lux semmit kaptak. A CAH pedig közleményben nyomott még egy gyomrost mindenkinek: “Számos spekuláció volt arról, hogyan fogjuk elkölteni a pénzt, amit a Fekete Péntek során keresünk. Boldogan jelenthetjük most be, hogy mind megtartjuk.” Ami persze alighanem csak poén: bárhogyan igyekeznek is titkolni, közismert, hogy hasonló akcióik (2013-ban a Fekete Pénteken minden terméküknek megemelték az árát; tavaly pedig nagyon szó szerint bullshitet, vagyis konkrét texasi bikaszart árultak dobozban, szintén hatalmas sikerrel) bevételét mindig jótékony célokra fordítják… Jövőre, ha minden jól megy, megpróbálok betörni a semmiküldő-bizniszbe – jó előre szólok, mert a készleteim végesek: a Fekete Pénteken nálam is megvehetitek a szükséges semmit, jobb, mint az az amerikai szemét semmi, és úgy tűnik, menni fog két euróért…

* Lecsapott a NAV a Mikulásra is.

Szép munka volt ez is, mint mondjuk pár hónapja a szír álca – új mérföldkőhöz érkeztünk, immár a teljes NAV-család is az adóelkerülők elleni harc szolgálatába állt. Papa, mama, kisgyerek várta azt a különösen szerencsés Mikulást, aki vállalta, hogy az ilyenkor szokásos módon elvarázsolja azt, aki még hisz benne. A Mikulás megkapta a szükséges információkat: megtudta, miben ügyes a csemete, s mi az, ami miatt elbír egy kis dorgálást, csak szelíden, mikulásosan, ahogy kell. Megvolt minden, a gyermek megkapta az ajándékokat is, aztán a szülők kikísérték a Mikulást, a liftnél diszkréten átadták a megbeszélt összeget – s mivel a piros kaftán zsebéből nem ugrott elő se a nyugtatömb, se egy árva online pénztárgép, az igazolványok felmutatása mellett csendesen megkérték, egy kicsit fáradna vissza a konyhába, amíg kitöltik a jegyzőkönyvet… Ez, szerintem egyetértünk, teljesen rendben lévő ügy: legfőbb ideje, hogy lebukjanak az adócsaló Mikulások, akik (vélelmezhetően) nem ritkán több ezer forintra is szert tehetnek december 6-i portyázgatásaik során, tűrhetetlen ez az ámokfutás, ami minden becsületesen adózó magyar ember nemzeti érzelmeit sárba tiporja. Egyet sajnálok: hogy nem ezzel a Mikulással próbálkozott a pompás kis navos álcsalád – ez a kompromisszumokra mérsékelten hajlamos ember tudott volna meglepetéseket okozni, azt hiszem… Az még azért komolyan eszembe jutott, vajon mit csinálhatott jegyzőkönyvezés közben a kisgyerek… hogy például odabent, a szobában játszikált-e az új játékaival; már ha voltak persze, hiszen valószínű, hogy a “szülők” költségtakarékosságból üres dobozokat adtak át a Mikulásnak, avagy, nehogy azok miatt véletlenül is gyanút fogjon, használt, vagy korábbi akcióik során lefoglalt játékokat alkalmaztak… No, de ha nem játszott odabent, akkor mit csinált? Kiment ő is a konyhába, leköpni a csúnya csaló Mikulás bácsit, akinek öt perccel korábban a térdén ücsörgött? Úgy egyáltalán: ki lehetett az a szerencsétlen kisgyerek? Az ellenőrök utóda? Avagy külsős alkalmazott, mondjuk gyerekszínész? Emberek, bocsánat, Magyarországon tényleg lehetséges az, hogy ilyen ügybe bevonjanak egy gyereket??? Fizettek neki? Ha fizettek, adózott utána? Ha nem fizettek, akkor ingyen dolgoztatták? Gyereket? Este? Azt vizsgálja valaki, gondolkodik élő ember azon, milyenfajta károsodások érik egy kisgyerek pszichéjét ilyen esetben? Hogy milyen torzulásokat szenved el az a lélek, aminek már négy-öt-hatéves korban ilyesmiken kell átesnie? Kik lehetnek a kedves szülei, akik jó szívvel kölcsönözték ehhez a gusztustalan, legalja szemétséghez? Normálisak vagyunk mi, akár csak nyomokban is tartalmazunk normalitást, felebarátaim??? Bocsánat a kis kitérőért, mindez csak úgy eszembe ötlött… Ahogyan az is, hogy mindez, vagyis a brutális adócsaló Mikulás csalafinta tőrbe csalásának esete abban a nagyszerű országban történik, ahol a Keresztapák Konglomerátuma (lánykori nevén: Parlament) épp az elmúlt hetekben foglalhatta törvénybe a szabad rablást, visszamenőlegesen természetesen, egyrészt mert tömeges igény van rá, hogy a közbeszerzéseken a kiemelt hatalmasságok teljes kedves és kedvetlen rokonsága is elindulhasson, másfelől mert a capo di tutti capi önálló lábakon álló tehetséges milliárdos veje ellen épp vizsgálódik néhány szemétgörény európai szervezet, akik most, hogy ez a minden ízében szabályos, a moralitás minden eddigi csúcsán túl ívelő, bölcs törvény megszületett, nyilván szűkölve takarodnak haza – a frappáns válaszok királya jól alájuk pakolt. Ő nyilván tényleg így hiszi, ne is zavarjuk szegényt, elég nagy zúgás van már ott abban a fejben… Nos, bevallom, pár pillanatra elgondolkodtatott, hogy ez a törvény is egyetlen komolyabb hümmögés nélkül csusszant át a tisztelt nagypolgárság és a felsőközép szűrőjén (szegények, mint szintén a héten megtudhattam, egy ámulatra méltóan ügyes statisztikai bravúrnak köszönhetően Magyarországon szerencsére már egyáltalán nincsenek is, hipp-hopp, Csilicsala bácsi csodái…), igaz, azt is olvastam, toronymagasan vezet a Párt, minden második biztos szavazó rájuk voksolna – ami azért üzen valami nem túl hízelgőt erről az országról. De hadd kanyarodjak még vissza a kissé átformált közrablási törvényre – Kovács Zoltán, akinek indián neve F-fel kezdődik, SZ-szel végződik, vagyis a Fárosz így indokolta meg a rákérdező riporternek, miért is volt szükségszerű a változtatás, s miért nem aggályos az új törvény. Idézem, nyugodtan neki lehet futni többször: “Nézze… azért nem aggályos, mert így életszerű. Tehát öö… hogyha… önből, mondjuk öö… két év múlva vagy három év múlva a választásokon politikus lesz, az életszerű, hogyha az ön, egyébként nem egy háztartásban élő háza… mondjuk öö… családtagjai különböző… ööö… közbeszerzéseken indultak, akkor csak ezért ők hirtelen összeférhetetlenné válnak… Tehát az egész az életszerűség, a még egyszer… a betarthatóság szempontjából fogalmazódott meg.  (…) Arra kérem, hogy… tehát józan ésszel, a betarthatóság szempontjából gondolkodjanak ezen. Mindenkinek önálló egzisztenciája van, azt gondolom, a betarthatóság szabályai azok alapvetően még egyszer a parlamenti képviselőkre vonatkozó szabályokból indulnak ki, életszerűek, és azt gondolom, hogy Európában is egyébként a legszigorúbbak közé tartoznak, tehát az európai standardokat abszolút követik. Köszönjük szépen, hogy itt voltak, további jó munkát kívánok, viszontlátásra.” Ha valaki ért valamit, feltétlenül szóljon – ez nemzeti érdek lenne…

* Tüntetést szerveztek a dunaújvárosi közvilágítással elégedetlen civilek.

Elvileg szinte mindent elmeséltem már erről a szégyenteljes szarságról. 255 millióba került, egy olyan cég nyerte el a megbízást, amely 2014 őszéig közvélemény-kutatással és hasonló tevékenységgel kereste a kenyerét, akkor, tavaly szeptemberben hirtelen úgy érezték, amikor épp nem megy a közvélemény-kutatás, szerelnek egy kis villanyt, felvették hát a megfelelő tevékenységi köröket. Isteni sugallatra, azt kell mondjam: mert miközben fennállásuk öt éve alatt 112 milliót kutattak össze, addig e szerencsés váltásnak köszönhetően máris beleszaladtak egy 255 milliós megbízásba. Ez ám a mázli: elsőre ilyen meló jön szembe – életszerű, mondaná Kovács testvér. Na, mindegy, kicserélték, amit ki kellett, aztán elég hamar kiderült, a “korszerűsítés” következményeként tized annyit se látni a városban, mint annak előtte: a gyalogátkelőhelyek környékén alkonyat táján kísérteties árnyalakok imbolygását figyelhették (figyelhetik) a (jó esetben) lépésben haladó járművek vezetői. A “korszerűsítés” óta egyébként több súlyos, fogalmazzunk úgy, e szempontból gyanús baleset is történt a városban – mellékszál, gondolom jöhet a szokásos rendőrségi generálszósz, vagyis a “nem a látási és útviszonyoknak megfelelően…”, és ezzel rendben is lennénk. Nem károgok, amikor újra elmondom: az eddigieknél is komolyabb kimenetelű esetek vannak kódolva ebbe a rendszerbe, csak idő kérdése, hogy valaki, igenis nem kis mértékben a “közhomály” miatt, ott maradjon valamelyik kereszteződésben. Nincs persze különösebb kétségem, hogy az(ok) a titokzatos ismeretlen(ek), aki(k) ezt a munkát, ezt a kivitelezést a megbízó, azaz az önkormányzat részéről aláírta, elfogadta, átvette, akkor is nyugodtan hajtaná álomra okos fejét – én viszont úgy gondolom, jogunkban állna minimum megtudni, kinek is köszönhetjük, hogy hónapok óta lépésben kell járnunk, ha járművel mennénk, s fáklyát, fluoreszkáló öltönyt célszerű hordanunk, ha sétálni vágyunk. A héten felhorgadtak a civilek/ellenzékiek is: ám a tiltakozó demonstráción sajnos alig százan vettek részt, ami szerény nézetem szerint pont annyi, mint ha tízen lettek volna, az okok nyilván számosak, nyilván jól felsorolhatók – ettől viszont a tény tény marad, a 255 millát semmire (sőt: a helyzet még annál is sokkal rosszabb, mint ha semmi nem történt volna) elpattintók nyugodtan összeröhöghetnek valahol egy biztonságos zugban, na, látjátok, de nagy hülyék voltunk, hogy nem négyszázat mondtunk, ezek azt is simán felnyalták volna, jól van, sebaj, majd legközelebb… És lesz legközelebb, természetesen. A demonstráción egyébként, valahol olvastam, egy petíciót is át akartak nyújtani (átnyújtottak?) a polgármesternek: ebben arra szólítják fel a város vezetését, hogy legalább a gyalogátkelőhelyekhez építsenek ki kiegészítő világítást, a biztonságos közlekedés érdekében. Aha… na, ezt mondom én, ez a fasza: nem azt mondjuk, ha szükséges, szépen keményen az asztalra vágva felkarból, hogy hé, faszikáim, áruljátok már el, ki volt az, bazmeg, aki ezt az egész elmebetegséget idecsördítette a nyakunkba, a mi nem pont kevés pénzünkből, ha jól sejdítjük… oké, ne fizesse vissza szegény, oké, ne rúgjátok ki, biztos nagyon komoly szakember, csak legalább legyen már róla egy egész alakos kép az évi nyolcvanból ingyenes miújságunkban, egyszer, egyetlenegyszer, egyről, egyetlenegyről, azzal a címmel, hogy BOCS… Hm? De nem: mi inkább azt követeljük, az elcseszett világításhoz építsenek ki pótvilágítást – gyerekek, hát itt álom felelős nagy embernek lenni… Fogom, átveszem a petíciót… Aha… Hú, de erős… tisztára beszartunk… oké, első a népakarat, már építjük is – na tehát, diktálok, ötvenmillió a kiegészítő berendezésrendszer megépítése, Bécikém, szaladj már le a faluba, itt van nyolcvanezer, gyorsan vegyél négyszáz zseblámpát, tudod hol, hozzad szépen a számlát, világítótestek meg elem, értve, ugye, negyvenkilencmillió-kilencszázkilencvenezerről, a többi majd alakul, ja, a tízezer forinttal meg ugorj ki gyorsan a Volán-telepre, ott, a harmadik soron a Jocó bácsi csináljon vagy ötven konzolt szögvasból, heftöljön rá nyolc-nyolc zseblámpát, ne bohóckodj, számla nem kell, hétfőn rakjátok ki, Dénes megmondja, hová, újságírónak, fotósnak szólni…” És mi, derék városlakók e pillanatban már ügyesen el is felejtettük, milyen bosszúsak voltunk pár hete: már csak a forró hálát érezzük szétáradni, hogy ilyen gyorsan intézkedtek az ügyünkben, s hogy pontosan azt tették, amit mi szerettünk volna. Mert ha mi egyszer kinyitjuk a szánkat…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

2 komment

  1. hatlövet szerint:

    A közvilágítás ügyben pontosan tapintottál a lényegre András.
    Ez a szerencsétlen minden szakmaiságot nélkülöző ellenzék a gyalogátkelőhelyeknél pótvilágítást követel, ahelyett hogy az eredeti állapot visszaállítását követelné minimum. És az egész városra kiterjedően.
    No de azt nem lehet, mert gondolom a kivitelező cég ingyért elvitte a régi világítótesteket amiket gondolom jó pénzért felraknak majd egy másik településen.
    Én még azt sem tartom kizártnak, hogy az ellenzék képviselői összedugták a fejüket Dorotkáékkal és megegyeztek, hogy kiegészítő világítást követelnek aminek felülárazott kivitelezési költségein majd testvériesen osztoznak okosban.
    Összeesküvés elmélet mi?

  2. Tóth Gábor szerint:

    Szerintem pár százasizzót kellett volna felszerelni a korszerű lámpák helyett, nagyobb lett volna a fény mint most, na de pont azért, hogy a mostani “korszerű világítást” elérjük, az egész közvilágítás elé be kellett volna tenni egy szaggatót, így máris haloványabb lett vlna a fény és beállt volna a jelenlegi állapot, viszont a szaggatott áram erősen melegíti a vezetéket,tehát megoldották volna az utcák fűtését is egyben.
    Áh, nem értenek ezek semmihez…..
    :)

    Viszont újra megy újra fény gyúl kis buksimban egy kérdés formájában: miért vezet szinte töretlenül – és amikor épp kissé megtörik, akkor is irigylésre méltóan magasan állva – az ormánypárt? A kérdést persze nem védelmükben teszem fel én sem.
    Eddig mindenki azt válaszolta: ez van, más nincs, ezt kell szeretni.
    A baj csak az, hogy bármelyik jelöltet nézem is, egyik sem az,aminek lennie kéne, hanem csak egy banda, amelyik lopni akar. Vagyis az egyik vödör, a másik csöbör.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


kilenc − 9 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz