Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for december, 2015

26 december
3komment

Igen Zeti Légállomások

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (14 lövet, átlagosan: 6.86 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől… Hopp-hopp-hopp, egy pillanat, álljunk meg egy szóra, tanár úr… Nos, kedves mindnyájan, drága olvasók, olcsó nemolvasók: reménykedem, mindenki túl van a karácsonykor szokásos fitneszprogramon, amikor is a minimálisan óránkénti felhorgadások keretén belül alkalmanként bevisszük a szervezetünkbe azt a minimálisan szükséges 15-18 ezer kalóriát, a következő szeánszig elcsorgó negyvenöt percben igyekszünk legyőzni magunkat, pontosabban az elemi erővel ránk törő rosszullétet, majd örömmel konstatáljuk, hogy minden jel szerint ismét képesek leszünk beszuszakolni a szánkba két rántott húst, három gombóc töltött káposztát, és a végére egy hatvan centi hosszúságú hamis mézes krémest – mindezt csak azért ilyen mértékletesen, hiszen hamarosan ebéd, már rotyog a gázon a maradék negyven liter halászlé. Ha valakinek bármikor is kétsége lett volna afelől, hogy az ember a legerősebb, a magyar hagyományok ünnepi világa némán bizonyít. Ilyen körülmények között talán érthető, hogy nem frissen főzött, hanem konzerv anyaggal rukkolunk elő most: egy 2013 végi kis dolgozatomat szeretném ezúttal szélesebb körben is ismertté tenni. A Szente István politikus és környezete életét bemutató kis sorozat 2006-ban indult el, akkor még papír alapon, s a Szente István-híd igaz történetét mesélte el – a második egy évvel később jelent meg nyomtatásban, ez pedig a Szente István Gőztársaság Kht. aktuális ügyeit göngyölítette fel. 2008-ban bemutattam, milyen az, amikor igazi profik rendeznek olimpilyát, utána pedig, 2009 szilveszterén a Biblilyakör is megalakult Szentééknél. A 2010-es etűdben (ja, el ne felejtsem, készült még egy darab hasonló tematikában, amelyben Sipőcz Pistával fellázadtunk – de abban az évben épp nem volt túl sok hely a Hírlapban, úgyhogy fele akkora, mint az eddigiek, ínyenceknek azért itt a linkje, hm… hogy miért nem én vagyok szerzőként feltüntetve, miért Hétlövet S a dolgozat címe és a többi, ne tőlem kérdezzétek, szépen kérlek) megalakul a Mélynemzeti Agyar Királyság Intézet, azaz a MAKI. És volt aztán még egy ritörn of the Szente, 2013-ban, amelyben a régi harcostársak elhatározták, hogy életre hívják az igen zeti légállomások hálózatát – nos, ezt a részt még nem mutattam meg, jöjjön hát ez. Ahogyan a Szente-sorozat többi darabjánál, ezúttal is szeretném mindenkiben tudatosítani, hogy bár a szöveg teljes mértékben a fantáziám műve, ha netán bármifajta hasonlóságot vélnétek felfedezi a leírtak és a napi realitások között, az biztosan nem a véletlennek köszönhető… Jó szórakozást, boldog új évet, találkozunk januárban, másodikán, amikorra is remélhetőleg elkészülök egy vadonatúj HL-tel… Most pedig kerüljetek beljebb, a Szente-birodalomba.   Tovább »»

Hirdetés
19 december
31komment

Induljon a banzáj: ez itt a kéééééétszááááázadik HL!!!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (29 lövet, átlagosan: 6.93 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy, néhány héten belül már tizenöt éves rovatunk ma szakít a szokásokkal: ünnepelni fogunk, kedves mindnyájan, azaz számvetést készítünk, hiszen izgalmas jubileumhoz érkeztünk: ma (legalábbis itt, az “új” helyen, a zinterneten) éppen kétszázadszor másoltam be a beköszönő szöveget… Hogy egy kicsit hátrébbról fussunk neki: 2013. december 28. nem csupán arról nevezetes dátum, hogy ekkor még mindössze tejfölösszájú hetvenéves volt Keith Richards, hanem arról is, hogy ippeg századik alkalommal jelent meg a Hétlövet “Classic”, vagyis a szombati különszám. Ugorjunk még egy kicsit vissza az időben: 2012 januárjában tanácsoltak el egy városi napilaptól, a neve most nem ugrik be, korábban eltöltöttem a szerkesztőségében pár hetet meg néhány félórát, gazdasági okokról szólt a felmondópapírom, amúgy azt mondták, az volt a baj, kevés betűt írtam. Meglehet: kétségtelen tény, hogy az orgánum manapság már sokkal több betűt tartalmaz, egyébként meg nincs semmilyen jelentősége, már ezzel is túl sokat beszéltem róla. Két nappal később indultam meg, igazi vadállati tempóban, naponta írtam/fényképeztem/töltöttem fel friss anyagot, volt nap, amikor kettőt is – hiába, fiatal voltam és naiv, s még egy kicsit reménykedtem benne, hogy szolidan talán meg fogok tudni élni az irkafirkálásból, hiszen rengetegen jelezték, velem vannak a nehéz órákban, nem számos, de épp számtalan izgalmas ígéret kecsegtetett és vigasztalt minden irányból, szóval dolgoztam, mint a güzü, hogy mindenkit elkápráztassak… Hogy az ígéretekből és a kecsegtető visszajelzésekből mi vált valósággá, azt viszonylag gyorsan összefoglalhatom: … izé… Mehetünk is. Mivel, mondom, naponta több poszt is napvilágot látott a HL-en, így elég hamar elértünk a százhoz – 2012 májusában már összesíthettük is az addigi eredményeket mindmáig nélkülözhetetlen ügyvezető igazgatóm és operatív vezérezredesem, Suszter mester segítségével, aki sok minden más mellett statisztikában is verhetetlen szaktekintély. Jött aztán… áh, jut eszembe, gyerünk már beljebb, ne itt kint fagyoskodjunk… Tovább »»

12 december
2komment

Mi kell? Semmi? Öt dodó lesz…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvenkilencedik kiadásában egy világszerte népszerű… na jó… hirtelen akartam mondani… játék… vagy antijáték antihumanistáknak, tudom is én, szóval a Cards Against Humanity megalkotói dobtak ismét egy nagyot – még a Fekete Péntek, azaz a konzumőrület napja előtt tették közzé twitteren, hogy ők roppant szívesen elfogadnak öt dollárt a semmiért, ha valaki úgy gondolja, nincs olyasmi, amire szükséges lenne, mégis jólesne valamit vásárolnia, utalja csak bátran az összeget, és ők garantáltan nem küldenek semmit cserébe. És így is lett. A CAH 71 ezer dollárral, azaz nagyjából 21 millió forinttal lett gazdagabb – mi meg a Suszterrel már megint csak a fejünket verjük a falba, hogy túl kishitűek vagyunk a legjobb ötleteink megvalósításához: ilyesmiből már legalább ötvenet vetettünk el azzal, hogy áááá, ki lenne az a hülye, aki… nos, tessék, tizennégyezer semmivásárlót már bizonyítottan kidobtunk az ablakon… Na, majd legközelebb… Itthon nem történt semmi különös, ja, egy csodálatos NAV család meghívta magához a Mikulást, elmondták, hogyan viselkedtek a gyerekek, ahogy kell, ő azután meg is csinálta a műsort szépen, mívesen – s amikor az utolsó hang is szépen kicsengett, elköszöntek tőle, a liftnél kifizették az előre egyeztetett összeget, végül visszahívták egy pillanatra a konyhába, és ott előkapták az igazolványukat. Szép történet: ráadásul abban az országban történik, ahol keresztapuék épp pár napja tették törvényessé a szabad rablást a saját pereputtyok számára is. Kovács kormányhazugságvivő életszerűségi magyarázatát betűhíven kijegyzeteltem, mégiscsak más így olvasva, mint ha csak úgy úszik a levegőben, majd meglátjátok… Ha jól számolom, ötödször fogok motyogni valamit a pompás dunaújvárosi közvilágításról – lassan már tényleg én kérek elnézést: komolyabbra fordítva viszont azt gondolom, akármekkora szónak tűnik is, ha létezik valamifajta közszolgálati feladat, hát az éppen az, hogy néhanap ilyen ügyekről ugassak, kihasználva, amíg lehet, a HL független felületét, még akkor is, ha látszólag (és/vagy nem csak látszólag) semmi értelme. Pedig nagyon is van, én legalább mélységesen hiszek benne – ahogy egy korábbi dolgozatomban írtam valamikor, még amott, egy valamikori újságban: Pofa ki, emberek! Pofa ki! Az lehet az egyetlen gyógyszer ugyanis, ha legalább nem kussolunk… Semmiárusítás, semmikulás, semmifény bentebb…. Tovább »»

05 december
11komment

Navdeep Bains iszonyú menő bajsza

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.86 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvennyolcadik kiadását Kanadában kezdjük, más fontos személyiségek mellett az utak királya tizennyolc keréken, azaz Suvi barátom és kedves családja választott hazájában, ahová mellesleg engem is rendszeresen invitál hosszabb távra, állítólag szépek a buszok is – nem mondom, hogy ne lenne kedvem, de egyelőre kicsit messze van, különös tekintettel Boda sr-ra és becses nejére… Ha ott vagyok, ha nem: Kanadának új kormánya van, s az összetétele meglehetősen érdekes – az elmúlt hetekben csak úgy zengett az internet, vannak, akik istenítik a 44 éves miniszterelnök, a liberális Justin Trudeau stábját, mások fanyalognak, mondván, az egész csak olcsó marketing, kínlódni és bukni fognak. Én azt mondom, egy bő felsorolást megér a dolog – arrafelé, nekem mindenesetre úgy tűnik, tényleg lehet más a politika… Ami az itthoni helyzetet illeti… nos… semmi különös… tudom, ezerszer mondtam már, hogy ennél lejjebb talán már nincs, aztán mégis lett, de szóval ez a két menet a héten… ez most tényleg egy picit betett… egyrészt ugye egy jótékonysági sütizés résztvevőire csapott rá a szakszerv – Győrben a civilek negyedik éve rendezik meg az akciót, nagymamák és anyukák sütnek jó pár tepsi finomságot, cukrászdák is beszállnak az adományozásba, a befolyt összegből valami jót próbálnak tenni, az idén egy életmentő készülék beszerzéséhez járultak volna hozzá. A Nébih azonban “állampolgári bejelentés” alapján kiszállt a helyszínre és haladéktalanul megtette a szükséges intézkedéseket, azaz véget vetett a bulinak és elkobozta a zserbókat… Gyerekek, bazmeg, már oppardon, nem kell ide semmilyen külső ellenség, aknamunka, magyarellenes fenekedés, köcsög Európa és szemét világ: tudunk mi magunk is, saját hatáskörben olyan, de olyan szar országot csinálni, hogy a tíz ujját nyalja meg tőle féreg édesapánk, a kormány – amely egyébként épp most hozott visszamenőleges törvényt a szabad rablásról, indulhat a vastaps, aki szeretne boldogulni a szép új világban, annak halljam a sikoltozását is szépen… És a végére egy névnap, méghozzá az enyém, csoportokkal, jelölésekkel, hajnalban pittyegő telefonnal, millió és millió köszizéssel, és boldogságosságosságokkal… Nagy ég, de jó, hogy drága szüleim nem Boda Tibor Károly Tamás Béla Nándor Euzébió Andrásnak kereszteltek – így jövő november végéig tán egy kis nyugtom lesz… Kanadai libsik, honi bolsik meg én a remek némdéjjel – köszöntsetek már fel egy kicsit, kérlek… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz