Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for november, 2015

28 november
2komment

Illiberális séróbárók alkonya

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.76 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvenhetedik kiadását nem akárhol indítjuk: Észak-Koreába invitállak benneteket. Az illiberális demokrácia orbáni eszményét megalkuvásmentesen csúcsra járató Kim Dzsongun birodalmában ismét nagyot dobtak, ha hinni lehet a híradásoknak: a legújabb parancs most éppen az, hogy minden észak-koreai férfinak (legalább közelítőleg) olyan hajat kell készíttetnie, mint amilyen a Kedves Vezető fantasztikus fejét díszíti, egyedül az előadóművészek dönthetik el, milyen frizurát engednek meg maguknak – persze nyilván nekik is ügyesen meg kell indokolniuk, az adott hajviselet mennyiben járul hozzá a széles néptömegek igényes, nemzeti műveltséget is emelő szórakoztatásához. Hogy azért némi tényleges kultúráról is szót ejtsünk: Törőcsik Mari a héten volt nyolcvanéves – miközben ez úton is gratulálok a művésznőnek, felhasználom ezt a remek és örömteli alkalmat arra, hogy elmeséljem, vele is olyan fura a kapcsolatom, mint többekkel, hogy tudniillik valami rejtélyes és megmagyarázhatatlan oknál fogva igen nehezen viselem, ha például magánemberként vagy egy portréműsorban nyilatkozik, viszont soha nem feledhetem például a Száz év magány szolnoki csodaelőadásában, amikor is Garas Dezsővel együtt mutatták meg, hol találhatók a színházművészet csúcsai… Szim- és antipátiák – egyebek mellett azért is csodálatos a művészet, mert feledtetni tud mindent, de tényleg mindent. Csak a pillanat van, a varázslat, a csoda – az összes többi csak akkor jut eszünkbe, ha kijózanodtunk… A végére pedig egy kis szolgálati, csipetnyi öntömjénnel, ahogyan ez már lenni szokott: ha már magamat se dicsérem, ugyan kitől várhatnék bármit is – a Nyugdíjas Pedagógusok Klubjának meghívásának tettem eleget egy bő hete: szokásos kis bohócműsorommal igyekeztem pár szórakoztatónak hitt percet szerezni néhány tucat igen fiatal lelkű hölgynek és úrnak, és büszkén mondhatom el azt is, hogy kedves közönségem jóságának köszönhetően újabb édesség-adományt vihettem még aznap este a kórház gyermekosztályára, ahol ugyan a nővérkék és orvosok kezdetben kicsit bizalmatlanul méregettek, de aztán kiderült, jó szándékkal érkeztem, s ők örömmel vették át az ajándékot… Borbélyházi hajtalankodás, színházi varázs, rendkívüli gyereknap – szokás szerint csak nálunk, csak mindenkinek, aki olvassa… Tovább »»

Hirdetés
21 november
5komment

Hitel, Világ, Stadion

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (14 lövet, átlagosan: 6.57 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvenhatodik kiadásában először is megismerkedünk, kedves gyerekek, egy aranyos amerikai óvó nénivel, Karen Kellerrel, aki pedagógiai munkássága legfontosabb feladatának véli, hogy a csoportjába járó kisfiúk a szabad foglalkozás idején ne legózhassanak, míg a lányokat minden létezhető eszközzel szeretné rábírni, hogy ők viszont a babázás helyett válasszák végre a kis kockákból építkezés mesterségét… Egy óvoda, ahol alighanem mindenki irgalmatlanul rosszul érzi magát – leszámítva talán a szegregáció elleni szent háború magányos, súlyosan beteg hősét: ha nem is megnyugtató, de mindenképpen szikár tény, hogy nem csak nálunk hódítanak szorgalmas idióták… Természetesen nem ehhez az utóbbi félmondathoz kapcsolódik a következő hír, amivel foglalkozunk: mint köztudott, a magyar labdarúgó válogatott pótselejtezőn oda-vissza verte Norvégiát, s ezzel bejutott a 2016-os Európa-bajnokság huszonnégyes mezőnyébe. Magyarország negyvennégy éve nem szerepelt EB-n, de más, rangosabb megmérettetésből se jutott túl sok – nem csoda, hogy örömmámorban úsznak a szurkolók, és persze a maga módján az ország futballpápája is kifejezte érzelmeit. “Na, ugye” – ennyire futotta Orbán Viktor facebook-kezelőjétől, aki azért, aligha kétséges, főnöki engedéllyel posztolta a tömör kinyilatkoztatást. Na, ugye: hát mégsem ment el hiába az a pár ezer milliárd, amit a siker érdekében beleöntögettünk a sportágba. Vagy a környékére. Vagy ide-oda, különféle zsebekbe – ez persze nagyjából mindegy is: tessék, ott vagyunk, na ugye, oszt jónapot, ha kell, meghosszabbítom Lovasberényig, az ólom én vagyok. A nehezék. Végezetül pár tétova sor az egészségi állapotomról: a minap munkaalkalmassági vizsgálaton kellett részt vennem, nem mondom, hogy nagy volt a lazaság – végül kis híján ki is szuperált a doktornő, merthogy látott valami gyanúsat az EKG-görbémben… Finoman szólva is kizártnak tartottam, hogy az én szívemmel van valami, de azért fő a nyugalom és az egészség – meglátogattam hát egy remek specialistát, hogy ha netán tényleg van valami, egye fene, derüljön ki, ha viszont nincs, akkor vessünk véget a pánikkeltésnek, egyszer és mindenkorra. Berekesztő óvó néni, Naugye bácsi és egy jó nagy csattanás szívtájékról: mindez odabent, ritmuszavar és zörejek nélkül… Tovább »»

14 november
9komment

Még kér a nép: halál a tolvajokra!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 6.89 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvenötödik kiadása a tengerre szólít minket, végre, barátaim, újra érezhetjük a szakadatlan szelet, a hullámok ringató kényeztetését – már persze amikor nem jön valami emberesebb vihar, mert olyankor azért sokkal kellemesebb a fotelvitorlázás a jól fűtött szobában. Ráadásul véleményezni is sokkal könnyebb a tengereken bakizók ténykedését. Itt van például egy tizenhét éves fiatalember, Nagy-Britannia legfiatalabb kapitánya, aki két hete egy háromszázezer fontos (nagyjából 130 millió forintos) halászhajót zúzott cafatokra egy sziklaszirten – ráadásul ez a második volt az idén. Ha netán nem tudjuk, untig elég a magyar szakemberek kommentjeit elolvasgatni, hogy rájöjjünk, micsoda fakezű kapitány is Jake Bowman-Davies – a brit parti őrség, aminek, mint jól tudjuk, nincs tapasztalata tengeri ügyekben, mindenesetre angolosan fogalmazott: “Nem vagyunk abban a helyzetben, hogy megkérdőjelezhessük a képességeit…” Én mindenesetre szintén Jake-kel vagyok – aki mellesleg mindkét haváriánál sikeresen megmentette minden hajósát, és utolsóként hagyta el a roncsokat… Itthon egy borosgazda bírósági ítélete bolygatta fel a közvéleményt: a vácszentlászlói férfinak elege lett belőle, hogy valakik folyton megdézsmálják a borát, elhatározta, megleckézteti a tolvajokat – egy hordó meggyborba fagyállót kevert, a halálos adag tizenöt-hússzorosát, aztán várt. Nem kellett sokat: a tolvaj ismét meglopta, ivott és el is ajándékozott a mérgezett italból – ő meghalt, többen kórházba kerültek. A borosgazda hét év letöltendőt kapott – a net népe pedig felháborodott az ítéleten: elvégre is “csak” egy tolvaj halt meg, természetesen mindenki tudja/tudni véli, hogy “cé” volt (mostanában így írják ki jobb körökben, hogy cigány), azért meg a mai közvélekedés szerint ugyebár nem kár. És annak a bácsinak is de igaza volt, aki áramot vezetett a kerítésébe, mert elvitték az uborkáit – ott is egy ember halt meg pár éve, biztosan akkor is neki drukkolsz, ha a te gyereked fogja meg a drótot. Tudom, hogy magamra rántom az abroszt – de egye fene, eggyel több vagy kevesebb, nekem már nem nagyon számít, elmondom, mit gondolok. A végére egy kis boltolás: konkrétan azt szeretném csak megkérdezni, miért olcsóbb Magyarországon hat darab külön túrórudit venni (6 x 85= 510), mint egy hatos csomagot (529). Tudom, apróság, engem mégis érdekelnek a világ ilyen semmi forgácsai. Étolaj, ananász és egyebek, meg egy harminc évvel ezelőtti banánozás Belgiumban. Veszélyes vizeken – evezzetek velem… Tovább »»

07 november
12komment

Peter Harrach Superstar

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.82 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvennegyedik kiadását egy Japánból érkezett hírrel indítjuk – a szigetországban dolgozó tudósok ultrakemény, igen vékony, a fizikai behatásoknak mégis roppant mód ellenálló üveget fejlesztettek ki. Ez önmagában csak egy örvendetes hír lenne – ám a cikk szerzői arról is szót ejtettek, hogy az új üvegnek köszönhetően jóval tartósabbak lehetnek majd például a (z okos)telefonok, a járművek, és sok-sok fogyasztási cikk… Nos hát… ezzel kapcsolatosan ébrednek bennem bizonyos kételyek – a világ iparcikkgyártói ugyanis szinte kivétel nélkül, jó néhány évtizede épp arra fordítanak különös gondot, hogy minél bizonyosabb legyen, hogy bizonyos idő elteltével cuccaink megadják magukat. Hol vannak már az autógyártók, akik az örökkévalóságnak gyártották a kocsikat, hol a tartósság terén versenyző cégek: őrülten pazarló világunkban ma már minden eldobható és el is dobandó, igazából egyetlen tárggyal sem érdemes hosszabb távú kapcsolatot terveznünk, márpedig az én esetemben ez komoly megrázkódtatást jelent… Harrach Péter: kedvenc keresztényeim, demokratáim, mi több, embereim egyike – néhány nem kevésbé korszakos kollégája társaságában sikerült a szokásos örömteli arckifejezésével bemorognia a nemet egy olyan kezdeményezésre, amely a magyarországi gyermekéhezés felszámolásáért szeretett volna tenni. Gyermekéhezés, 2015-ben, Európa közepén – évek óta próbálom, de egyszerűen képtelen vagyok felfogni mindezt abban az országban, ahol száz- és ezermilliárdok úsznak el évente bűnözők hizlalására, egyéni őrültériákra. Aligha csoda, ha eszembe jutott, mi lett volna, ha Jézus Krisztus Harrach képében jelenik meg e sártekén. Közvilágítás reloaded: a fél, vagy tán egészen homályba burkolózó gyalogátkelőhelyek előtt fényvisszaverőket építettek az útburkolatba, most a fákat vágják vissza, hátha az a baj – nos, elárulom, nagyon nem, a hiba sajnos marad, továbbra is azokban az ostorlámpákban, amelyeket sok-sok pénzért “korszerűsítettek”: a tragédia most, az ősz beálltával immár sajnos kódolva van, tényleg csak azt kívánom, legalább most ne legyen igazam… Épp tegnapelőtt telefonált rám egy sok vihart megélt barátom, nem az a kiborulós fajta, mégis eléggé megrázta, amikor negyvennel haladva hajszál híján elcsapott valakit alkonyat táján – csak azt tudtam mondani neki, hogy Dunaújváros új lakott területi esti sebességhatára a 10 km/h: e fölött minden méter életveszélyes… Kemény üveg, kemény őskeresztények, kemény közlekedés – itt a metal HL, induljon a headbang. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz