Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


10 október
5komment

A kreol bőrű revizor nagy napja

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvenedik kiadásában egy súlyos elmebeteg tulajdonossal kezdünk: Talat Deger egy német vállalatot birtokol és vezet, előttem immár egy pillanatra sem kétséges, a végromlás irányába, elszántan, még mielőtt bármit szólnék, mondom is a szégyenteljes cégnevet, fűzzétek be a napi átoksorba, Mutanox. Mutanox, Mutanox, Mutanox, bukni fogsz, bukni fogsz, bukni fogsz, ha lesz egy kis időm, kifaragom németül is… Na szóval, ennek a nyomorú kis gyártócskának, ennek a Mutanox-nak szépen felvirágozhatott volna: több ezer tekercs pengés drótot óhajtott rendelni tőle Minden Idők Legnemzetibb Keresztény Magyar Kormánya, félmillió eurót kereshettek volna, még raktáron is volt nekik, erre mit csinál ez a Herr Deger, na mit? Nyilatkozgatni kezd, hogy hát ő nem ért egyet a magyar kormány menekültpolitikájával, és ezért inkább nem ad el nekik… Na… ne csodálkozzatok, ha nehezen tudom visszafogni magam odabent… Hát azt hallottátok-e, hogy a NAV ellenőrei migránsjelmezt öltöttek, és abban járták a vidéket, tört ánglius nyelven beszéltek, euróval próbáltak fizetni, és mindenféle más mókákat is elkövettek ott, a déli végeken… szóval… na… hogy is mondjam csak… értem én, hogy a (pórok által elkövetett) törvénytelenségeket minden létezhető módon és eszközzel üldözni, büntetni szükséges, de valahol… valahol talán… izé… csak lehetne valami határ… Mi lett volna, ha valahol agyonrugdossák őket, adóellenőr migráns – mit ne mondjak, nem egy életbiztosításos kombináció ma Magyarországon… És akkor innen kötünk az utolsó darabkához, ami egy kis görög maradék – tíz nap alatt tökéletesen megfigyelhettem a Mindennel, De Tényleg Mindennel Elégedetlen Magyar Turista számos alaptípusát: nem mondhatnám, hogy nagyon meglepődtem, de ebben a töménységben azért nem volt akármilyen élmény… Vaszilisz azt mondja, márpedig ha ő mondja, az mondva van, hogy a magyar turista azért kérdezi meg mindig, milyen idő volt az előző héten, hogy amennyiben jó, irigykedve gyűlölhesse kicsit az előző turnus tagjait, ha szar, akkor meg kárörvendhessen… Hogy neki milyen egy hete lesz? Bárhogyan erőlködik is a természet, a nap, a tenger, Vaszilisz, és mind a többi görögök – ócska, unalmas, túl forró, túl hideg: az önsorsrontás szomorú művészei, akik vagyunk. Dugd fel magadnak a drótod, Butanox, álszírek a spájzban, és panaszkönyvsorozat – sírjunk együtt.

Hirdetés

* Nem adott el pengés kerítésdrótot a magyar kormánynak egy német cég.

Lassan azért csak eszkalálódik a háborús helyzet egykori szövetségesünkkel – ami sok, az azért tényleg sok, barátaim, lássuk is mindjárt a casus bellit. Tudjuk, baj van, merész a tempónk, ugye, elfogyott itthon a kerítésnek való anyag (amiből is látszik, hogy tovább kell fejlesztenünk a nehézipart, javaslom, legyünk a vas és acél országa, nézetem szerint Mohácsnál például célszerű lenne egy korszerű, Martin-kemencés vasmű megépítése, ja, nem, a jugókkal se vagyunk jóban: akkor legyen Dunapentelén, mit szóltok?), pedig van még vissza jó pár kilométer a birtok körbezárásáig, amely ünnepi napon majd újra fel lehet használni az Állami Nyomda készleteiben a nyolcvanas évek végén sajnálatosan bent ragadt piros/kék útleveleket, amik pedig olyan jó szolgálatot tettek, s oly áttekinthetővé tették az életet jó pár évtizeden keresztül – ifjabbaknak mondom, a piros szolgált a testvéri országokba történő utazásokhoz, segítségével különösebb korlátozás nélkül utazhattak boldog honfitársaink a Német Demokratikus Köztársaságba, Csehszlovákiába, Bulgáriába, Lengyelországba, Romániába – meg Jugoszláviába és a Szovjetunióba, bár ez utóbbiak azért kicsit speciális barátaink voltak, nem is beszélve Kubáról és Albániáról. Volt kék útlevél is, azzal a kapitalista, nembarát országokba  lehetett menni, három évente, a megfelelő kiutazási engedélyek és vízumok birtokában, ha minden rendben volt, a kedves utazó vásárolhatott nyolcvan dollárt, és már mehetett is, isten hírével. De ne révedezzünk a múltba, hiszen nem is szükséges, hiszen a múlt 2.0 újabban nagyon is itt van, minden napunkat átlengi, meghitten áporodott levegője átitatja a nemzettest szövétnekének minden rétegét. A felelős vezetés, mely boldogan rohan a szakadék felé, s közben, szent ígérete szerint, a világért el nem engedné egy szerencsétlen magyar kezét sem, tehát a Kormány és/vagy a Párt, mindegy, hiszen lényegében oda-vissza ugyanaz újra, észlelte, hogy csúnyán fogynak a dróttekercsek: s amikor már csak pár tucat maradt a nagy raktárban, a Legfőbb Hadúr napi szemléje közben észbe kapott, s rögvest kiadta hoppmesterének, tárcsázza jó Mészáros Lőrincet, a nemzet barátját, s kérdezze meg ízibe’, ugyan mikor áll már végre teljes termelésbe a Borderlock and Mészáros Yesprofit Holding GmbH, mert piszkosul kéne a drót, nehogy megakadjon a nemzetmentés csodálatos, ámbár emberfeletti államférfiúi erőfeszítéseket igénylő nagy munkája. Na, részletezés nélkül annyi a lényeg, hogy a hívott fél nem volt kapcsolható – így aztán a hoppmester feladatul kapta, pénz-ékszer nem számít, a magyar emberek bölcs döntése alapján azonnali hatállyal, bárhol a világban szerezzen drótot, méghozzá pengéset, azaz migráns- és terroristavisszatartó szoftverrel szereltet. A hoppmester felpattant a netre, rákeresett a cuccra, s a gugli az első oldalon kidobott egy megfelelő méretű kerítésgyártó céget, mindjárt itt, a szomszédos Berlinben. Guttentág, köszönt illedelmesen a legény a telefonban, ihbin herr Antal, bitte gében zi grószesz bossz, vájl virmöhten kaufen für ungarise nacionalise lenkrad fíl-fíl kilométer drát mit zsilett, für mér alsz half millió ojró, dankesőn. Azt hitte, azok ott a megilletődöttségtől nem tudnak megszólalni, esetleg a mély hála miatt fúlt el a hangja a német tulajdonosnak, netán azon gondolkodik csendben, mennyi is legyen a visszaosztás – de aztán már hallotta, hogy csak megszakadt a vonal. Másnap e-mailt kapott, melyben a Mutanox vezetősége kimérten közölte, sajnos, bár akár raktáron lévő készleteik is bőségesen megengednék, nem áll módjukban teljesíteni a megrendelést, mivel nem értenek egyet a kedves ügyfél menekültpolitikájával. “A pengés drótot tolvajok és betörők, nem pedig olyan emberek megállítására tervezték, akik az életüket próbálják menteni. A menekültek nem bűnözők.” – ez állt a rövid visszautasításban, amelynek aláírásával  Talat Deger, a cég tulajdonosa nagyjából félmillió euróról mondott le. Úgy kell neki: ő még nem tudja, de én igen, hogy a Cinege utcai szentélyben, a pincében berendezett harcálláspont szépen megvilágított, hatalmas Európa-terepasztalán Napóleonka kövérkés kis ujjai a múlt héten, egy magányos estén, egészen pontosan a berlini Ringbahnstrasse irányába fordítottak három kis interkontirakéta-makettet… A terv megfogant – már csak egy nemzeti konzultációra, az istenadta nép újabb felelős döntésére van szükség, egy darabon törvényi felhatalmazással megnyitjuk a kerítést, és megindulunk. Fel, Berlinre: abcúg Mutanox!

* Szír menekültnek öltöztek a NAV ellenőrei.

Az a baj, mármint az egyik, hogy túlságosan élénk a fantáziám. Helyszín: a NAV központja, Budapest, kelt mint fent, osztályvezetői iroda, a nyitott ajtón át. – Bariscsák kartársnő, kérem, jöjjön be egy pillanatra. – Igen, osztályvezető úr? – Kérem, ismeri maga a Vanyuk Árpádot, az ellenőrzési osztályon? – Azt a kreol fiatalembert? – Igen. – Ismerem, persze. – Szóljon neki, legyen szíves, jöjjön át. – Igenis. (Öt perccel később, ugyanitt.) – Vanyuk úr, nézze, egy igen fontos feladattal bíznánk meg, nagy potenciál van benne, ha jól oldja meg, egy jó darabig igen foglalkoztatott ember lehet nálunk, gondolom, nem kell magyaráznom, mivel járhat ez, célprémium, előléptetés… Milyen szinten beszéli az angol nyelvet? – Van nyelvvizsgám, középfokú, osztályvezető úr. – Okay. So what you think about the weather today? – Öhm… Hát… Yes, I are. – Rendben van, ez a része tökéletes lesz. Nos, Vanyuk, először is ismer-e még néhány olyan adottságú kollégát, mint maga? – Mire tetszik gondolni konkrétan? – Nézze, ezt most csak bizalmasan mondom, nem szeretném, ha valami rasszizmust magyaráznának a dologba: a küldetéshez, amit kitaláltam az éjszaka, kreol bőrű emberek kellenének, fekete haj, egy kis borosta se ártana, némi táska a szem alatt, érti… Olyan fizimiska, mint a magáé… – Hát… szerintem akkor megfelelne még a Povázsai a szomszéd irodából, neki, úgy tudom, az apja ci… na… tehát… izé… etnikai származású volt… aztán ott van a Duncan a második emeleten, az a jó kondiban lévő gyerek, az szenegáli, őt tetszenek általában küldeni a futballklubokhoz, mint új igazolást… meg hát… ha szabad javasolnom, végül is sminkelni is lehet, a múltkori akciónál a maszkmesterek olyan négy kínait csináltak a számlázási osztályból, hogy két hétig árulták nagyban a Reabock meg Adibas cipőket a piacon úgy, hogy senki rá nem jött, ötvennégy viszonteladót döntöttünk be velük… – Ragyogó, Vanyuk, ragyogó, ezt nem is hallottam még, múlt héten szabadságon voltam, azaz persze akkor is dolgoztam, Purcsányi Icukával nászutasnak adtuk ki magunkat, Zalakarosra meg utána Törökországba mentünk, hát, eszméletlen, mekkorákat bírságoltunk végig… a repülőn például hazafelé bedőlt az összes stewardess, amikor nem adtak nyugtát a sörről, jó, még a csekk kitöltése közben kiderült, hogy KLM-gép, de akkor is… Na, de a tárgyra, ide figyeljen, nekem mindegy, hogyan csinálja, aki jó simán is, az úgy, akit ki kell bokszolni, mint Rémusz bácsit, azt úgy – a lényeg, hogy törik-szakad, kell nekem holnapra nyolc migráns. Szírek. Vagy felőlem lehet négy szír, két afgán, két iraki, bánom is én. Kurva sürgős: az isten tudja, meddig van még itt ezekből, addig kell ütni a vasat, amíg meleg, ebben most van még sansz… Szóval: ahogy megvannak az emberek, leviszi őket a jelmezraktárba, ott szépen beöltöztet mindenkit. Viseltes mackó, ócskább farmerek, szakadt vászonnadrág, valami kinyúlt pulóver… nézzenek körül, a múltkori akcióból, amikor féllábú koldusnak meg hajléktalannak álcáztuk a Rabicsák Gyuláékat, még meg kell lennie nagyjából mindennek… Ha mindenkinek megtalálta a megfelelő jelmezt, átviteti az egész bálát a koszolóba meg a büdösítőbe, a kollégák két óra alatt megvannak vele. Utána beülnek a buszba, és irány délnek, Szeged, Röszke, Horgos, Mórahalom, meg ami útba esik. Ahogy elérik valamelyik település határát, megállnak, félrehúzódnak, meglapulnak, konspiratíve, ha nem jön senki, tűz ki a buszból, irány a falu vagy város, mehetnek csoportosan, életszerű. Euró legyen maguknál, meg dollár is. Nem kell nagyon sok, nyolcukra legyen mondjuk ezer-ezer. Vételezzen a szokásos protokoll szerint. Aztán nem elkölteni az egészet, megszorítás van, itt most nem lesz erotikusmasszázs-teszt német turistáknak, és azt sem kell kipróbálniuk, milyen a számlaadási fegyelem az éjszakai bárban a hatodik Jack után: vegyenek szépen egy-egy ásványvizet meg pár csokit a vegyesboltban, valamit makogjanak angolul, meg mutogassanak össze-vissza, aztán meglátjuk. Szegeden taxizhatnak is, az tuti bejön. Délben beülnek valami restibe kajálni, de szerénység, Vanyuk, szerénység! És ne kérjenek rántott húst vagy csülköt, ha javasolhatom: hitelesség, Vanyuk, hitelesség! Még ma éjszaka olvasson utána alaposan az egész iszlámosdinak, lefelé menet kiképzi a kollégákat, szeretnék egy igazán sikeres akciót, minden tekintetben. Megértett? – Igen, osztályvezető úr. – Akkor induljon is: mondtam, hogy nincs sok időnk, nem szeretném, ha ramadánig tökörésznének, mert akkor cseszhetjük az éttermeket meg a boltokat… Hivatás, Vanyuk, hivatás! Felkészültség! Jut eszembe, ha a jelmezraktárba megy, szóljon már a kollégáknak, hogy ne felejtsék el előkészíteni a juh- meg kecskebőröket – jövő héten átfogó razziát tartunk a pásztorok között, névtelen bejelentést kaptunk, hogy abban a rétegben meglehetősen alacsony az adózási fegyelem. Öhm… igazából… most nézem, Vanyuk, maga nem csak kreol bőrű, de elég aprócska termetű is…

* Nehéz kedvére tenni a magyar turistának.

Erre a nagy igazságra a múlt héten jöttem rá (ismét), amikor kicsivel több mint egy hetet töltöttem el a görög tengerparton, évi kétszeri, spórolási célzattal megejtett nyaralásom során – már alighanem dicsekedtem vele párszor, mindig elő- és utószezonban utazom, naná hogy autóbusszal. Huszonnégyezer körül áll meg az egész mutatvány cakkumpúder, ezért a pénzért, bevallom, viszonylag kevés elégedetlenségre okot adó körülményt bírok felfedezni egy görög útban, de ezzel a hozzáállással én vagyok a kakukktojás. Az átlagos magyar turistának nem jó a szoba, mert a., földszinten van, mindenki belát, b., magasan van, nehéz felcipelni a koffereket és a hűtőtáskát, b1., oké, hogy van lift, de a., kicsi, b., lassú; nem jó továbbá a szoba, mert c., kicsi, d., kicsi a fürdőszoba, e., kicsi a konyha, f., kicsi az erkély, f1., nincs erkély, f2., van erkély, de mindenki belát, f3., van erkély, de nincs árnyékoló, f4 van árnyékoló, de kiszívta a nap és csúnya. Az átlagos magyar turistának nem tetszik a görög est, mert a., 12 eurót kell érte fizetni, b., az ár csupán egy főételt, salátát, desszertet, egy sört vagy két deci bort tartalmaz, ráadásul b1., a hús keserű, b2., a bor savanyú, b3., a bor édes, b4., a sör keserű, b5., a sör édes, b6., a sör meleg, b7., a sör túl hideg, b8., a bor nem is volt két deci, csak 1.98, lemérte, b9., a desszert keserű, b10., a desszert savanyú, b11., az nem is desszert volt, nem tetszik továbbá, hogy c., nincs táncegyüttes, d., hogy táncolni kell, e., hogy túl korán abba kell hagyni a táncot, f., hogy hangos a zene, g., hogy halk a zene, nincs hangulat, h., hogy a zenész alig játszik magyar számokat, i., hogy a zenész nem kizárólag görög zenét játszik, j., hogy éjfélkor már kinézik azt, aki szórakozni szeretne, k., hogy 12 eurót kellett érte fizetni, és ha kiszámoljuk, a kaja meg a pia maximum 11.50 volt, l., vagyis ki rakta el a fél eurót? Az átlagos magyar turista érkezéskor megkérdezi, milyen volt az idő az előző héten: ez tényleg minden alkalommal megtörténik, őszintén szólva egészen mostanáig nem értettem, ez miért lényeges – hiszen ezzel az erővel szeptember 25-én azt is megkérdezhetné az idegenvezetőtől, milyen volt az idő mondjuk június közepén… Vaszilisz barátom viszont, aki sok más mellett aranykoszorús idegenvezető is, most végre elmagyarázta, miért is kell ezt megkérdezni, mi több, hogy miért kristályszerkezetű ez a kérdés, miért hibátlan hungarikum, néplélek-mutató és effélék. Nos, ha a múlt heti időjárásról azt mondják a népek, hogy végig sütött a nap, lényegében csak aludni jártak be a strandról, akkor máris minden alap megvan az előző csoport emelt hőfokú utálatára, melyet még a rútul lebarnultak elhúzásáig, azaz pár órán keresztül kimutathatunk (ha netán kezdő magyar turisták lennénk, fokozottan ügyeljünk rá, hogy arcunkra szünetmentesen üljenek ki az érzelmeink). Ha azt a még kellemesebb hírt kapjuk, hogy az előző turnus időjárása szar volt, számunkra kiemelten kedvező esetben mondjuk öt napig zuhogott az eső, akkor nincs más dolgunk, mint kárörvendeni – természetesen teli arccal ezt is, ilyenkor érdemes egészen a buszig kísérni a távozókat, hogy minden másodpercet kiélvezhessünk. Az átlagos magyar turistának nem ízlik a gyros, mert a., 2 eurót kell érte fizetni, b., kevés benne a hús, c., sok benne a hús, d., kemény, e., puha, f., se nem kemény, se nem puha, g., túl mustáros, h., van benne sültkrumpli, i., nincs benne sültkrumpli, j., van benne, de kevés. Az átlagos magyar turista nehezen kapcsol ki, mert állandóan szolgálatban, műszakban van: mindig történik szegénykével valami, illetőleg lát, hall, szagol, ízlel valamit, amiről, néha bizony expressz sebességgel muszáj megállapítania, hogy az sem jó. Hogy semmi sem jó. A tenger sós, és hideg, meleg, langyos, sima, hullámos, homokos, kavicsos és persze a medúza. Csíp bazmeg. Az átlagos magyar turista egy hét után kénytelen nagy sóhajtások közepette elsírni, hogy sehol sem jó, de legjobb otthon, édes otthon. Az átlagos magyar turista minden egyes határátlépést megszenved: nem érti, mire kell annyit (bármennyit kelljen is) várni; amikor sofibá összeszedi a passzusokat és elviszi, fél, hogy nem kapja vissza; ha a határőr alaposabban megvizsgálja a feltartott okmányon a fotót, megsértődik; ha a másik határon a másik határőr épp csak átszalad a buszon és a személyiken, épp oly sértetten és szemrehányóan megjegyzi, hogy ezeknek akár a smartkártyáját is felmutathatta volna. Az átlagos magyar turista életre-halálra küzd és fröcsköl végig egy tizenórás buszutat azon, hogy az előtte ülő mennyire (nem) döntheti hátra az ülését – igaz persze, ő alapvetően azért nem fér el, mert a., nem tudja, mit kellene csinálni azzal a kallantyúval, amibe a keze folyton beleakad, hogy baszná meg, ilyen szar egy buszt; b., a négyszáz literes hűtőtáskát a lábához tette, nehogy a migránsok ellopják a hazaútra szánt másfél mázsa megmaradt hazaiját. Az átlagos magyar turista sokkal fáradtabban megy haza, mint ahogy útnak indult: de boldog, jóleső fáradtság ez – mert közben sikerült nyomot hagyni a gonosz világban és rosszakaróinkban, vagyis mindenki másban. És (ha csak az előttünk ülő nem dönti meg nagyon a támlát) már a hazaúton mehet az álmodozás, hol is fogjuk még szerencsétlenebbül érezni magunkat jövőre…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (15 lövet, átlagosan: 6.73 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

5 komment

  1. l70c szerint:

    Csak egyetlen észérvet, pozitívumot kérek (akárki?) hogy miért kell befogadni a menekülteket?? (az emberséget most hagyjuk) Ebből a csodálatos bírkaságból amit csinálnak Brüsszeli nagyjaink, eszméletlen nagy szívás lehet.. Megkockáztatom, lesz is, csak idő kérdése. Ott kell megoldani a problémát, megszüntetni a kiváltó okot, okokat, az nem megoldás hogy Európát is lehúzzák miattuk/általuk.

    • Boda Kapitány szerint:

      Ja, hogy hagyjuk az emberséget? Akkor remek megoldásokat tudok, nyilván tetszeni fognak a nemzeti keresztény polgárságnak: például telepítsünk aknazárat száz méter szélességben körbe végig az országhatár mellé, tiszta, olcsó munka, annyi az egész, hogy ahonnan pukkanást hallunk, oda kell telepíteni egy újat, azzal kész is. De ha esetleg szimpatikusabb pár konténer, zuhanyrózsának álcázott gázrózsákkal, szerintem annak se lehet túl nagy akadálya, roppant racionális, remélhetőleg a gázszag nem fogja zavarni a vendégszerető magyar lakosságot. Kívülről rá lehet írni, hogy Registration, amikor besétálnak, gyorsan zárni és mehet – persze fontos a jó hangszigetelés, ne zavarjon senkit a lárma a jól megérdemelt pihenésben. Egyébként komolyan azt kívánom, soha ne kelljen eszedbe jutnia ennek az üzenetváltásnak – azaz soha ne kelljen egy elmebeteg polgárháborúból vagy bármilyen másfajta pokolból menekülnöd (a fotelhős hazafiak természetesen bátran harcolnának, ahogy a Dredd bíróban látták, persze akkor is, ha a szomszédjukat vagy a saját testvérüket kéne fejbe lőniük, ez a dilemma nem dilemma), a gyerekeddel/gyerekeiddel a hónod alatt letolnod egy szál ruhában, egy batyuval ezerötszáz kilométert; azon gondolkodnod a pihenőkben, az út szélén eldőlve, vajon a “biztonságos országban” hátrahagyott családod meglehet-e még; és főként soha ne kelljen olyasvalakikkel találkoznod, akik felsőbbrendű európaiként vagy csúcsmagyarként úgy vélekednek, “most hagyják” az emberséget, és még inkább főként ne függjön tőlük a sorsod semmilyen értelemben sem. Uff. Ha vitázni szeretnél, velem a továbbiakban nem fogsz, ennyi volt.

  2. Tóth Gábor szerint:

    Szóval az biztos,hogy emberség is van a világon, meg az is biztos, hogy a menekülőkre és/de a nem menekülőkre is vonatkozik.
    Amikor majd a drezdai piactéren robban a bomba, akkor is beszéljünk az emberségről.
    Vállalom, hogy elmentek itthonról, még mindig jobb, mintha tényleg bekövetkezik.
    Nem, nem a menekülők robbantanak először, ők majd akkor, amikor nem jön össze az álom, és valaki felkarolja őket.
    Aki például itt rohant át rajtunk mostanában, célzottan, küldöttként.
    Tudhatjuk,hogy így volt(lesz)?
    Tudhatjuk,hogy nem így volt (lesz)?
    Sajnos nem igazán, mert a többség – ha hinni lehet a híreknek – ismeretlenül jött és ment.
    A menekülők az istennek se akarták regisztráltatni magukat, nyilván nem kiváló országunkat akarták első belépésük színhelyéül dokumentálni, de akkor honnan tudjuk, hogy mind menekülők?

    Nem mondok ellent ezzel, a pengés drót nyilván nem megoldás – nem is vált be, de az sem, hogy csak úgy átrohannak milliók rajtunk – bár ez még a jobbik eset.
    Amikor a mieink menekültek – akármikor is, ők sem csak úgy mehettek össze-vissza, ezt ne feledjük.
    Azt akarom csak mondani, hogy az emberség, a humánum, igen, az nagyon fontos dolog, és ebben a civilek voltak csak a helyzet valamely fokán, néha magaslatán, más nem nagyon.
    Ha erre gondolsz, no meg a horroros pengés megoldásra – egyetértek.
    Tudom én, hogy nem akarsz rosszat, sőt, aki olyat tud írni a kopácsoló kismadárról,mint te….de ez most nem a délszláv “helyzet”, amikor nem volt kérdés….
    Mennyire lesz humánus, amikor deportálják – a norvégoknál így mondják – vissza tömegesen azokat, akik nem menekültek. Pl: nem szírek.
    Miért éppen most indult be mindenhonnan a menekülés – onnan is, ahol évek óta szar az élet, mert háborús helyzet van szinte állandóan?
    Vannak még kérdések, melyekre nincs válasz.
    Ezért mondom én azt, hogy a humánum mellett észnél is kell lenni, van már tapasztalat az ilyen meg olyan vallású/kultúrájú etnikumok tömeges európai életéről több generációra (algériaiak franciáknál, törökök németeknél, egyéb muszlimok egyéb országokban), s ha jól vagyok tájékoztatva, nem diadalmenetről zeng az ének.
    No persze pro és kontra….

    Persze az élet nem habos torta, és az emberek benne nem grillázs figurák. Lásd a magyar turistákat – bárhol a világon…..:) Nem is értem, miért nem estünk még egymásnak itthon.
    Bár nem tudom, lenne-e hová menekülni….

    • Boda Kapitány szerint:

      „Az illegális migráció a szervezett bűnözést érinti, kifejezett terrorrelevanciával nem bír” – írta egy tanulmányában a Terrorelhárítási Központ tudományos tanácsának elnöke. Böröcz Miklós rendőr alezredes írása a TEK (T)Error & Elhárítás című folyóiratában jelent meg még tavaly év végén, és arra a következtetésre jutott, hogy a terrorszervezeteknek egyáltalán nem éri meg menedékkérőnek álcázott terroristákat indítani Európába. Az embercsempészek szolgáltatása túl drága, a terroristák az illegális határátlépésnél könnyen lebukhatnak, és ha be is jutnak a kontinensre, semmilyen helyismeretük és erőforrásuk nem lesz.

  3. dirtydog77 szerint:

    Morphlövet /mátrix=morpheus/melyik utlevelet vagyis kapszulát vegyembe a kéket vagy a pirosat,ez hihetetlen hogy ilyen útlevelek voltak…Hát ez a drót..milyen emberséges nemad mert sajnálja őket de azt nemhogy a nyakunkba szakad a szar,meg majd jön azolcsó drótos és majd neki is szakad a szar a nyakba.Smart kártyát minden Magyarnak!Köszönönjük jóvolt a téma és az írás!170c egyet értek veled a gazt is úgy szüntetjük meg végleg hogy gyökerestöl kitépjük…

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


hat + 9 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz