Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


05 szeptember
22komment

Itt a Közút – közöd?

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már száznyolcvanötödik kiadását Izlanddal kezdjük – a meglehetősen barátságtalan éghajlattal, ám (ha eddig nem tudtam volna, mostantól tudom) nagyon is barátságos lakókkal megáldott szigetország kormányzata ötven szíriai menekült befogadását vállalta (Magyarország, csak jelzem, egy mosolygós nullát írt ugyanebbe a rubrikába), ezt azonban képviseltjeik kissé gyenge humanitárius gesztusként értékelték. Egy népszerű izlandi írónő, Bryndis Bjorgvinsdottir kampányt indított a facebook-on, melynek hatására igen rövid idő alatt több mint tízezren jelezték, befogadnának valaki(ke)t… Hát… így is lehet – meg úgy is, hogy a hetvenegy ember kínhalálát követelő teherautós tragédia után egyesek olyan gyalázatos, alávaló, nyomorult kommenteket fűznek a hírhez, ami nem hogy emberhez, de emlős állathoz sem méltó… Jut eszembe: hisszük vagy sem, a legújabb bűnbakok mellett továbbra is minden mai bajunkért (is) a Gyurcsány-Bajnai kormányzás a felelős – a magyar reformok pedig, ha valaki netán nem hallgatná-nézné-olvasná a valahol bizonyára minden percben látható-hallható-olvasható “társadalmi célú reklám”-okat, nos, azok betyárul működnek. Ezt nemrégiben egy betyáros pártközleményben is a módfelett tisztelt lakosság tudomására hozta az Erő, a szöveg pedig oly ragyogó, egyszerűen nem tehetem meg, hogy ne csináljak közkincset belőle. Végezetül egy levélből idézgetek majd, klasszikusokat csak pontosan – ebből már sejthető tán, hogy magam írtam, a címzettje a Magyar Közút megyei kirendeltsége. A tartalmáról beljebb majd bővebben is szólok, így elöljáróban csak annyit kérnék, tegye fel a kezét, aki úgy gondolja, a lassan egy hete elküldött, szerintem meglehetősen jó szándékot mutató mailre érkezett bármiféle válasz is… Egy pillanat, körbenézek és összesítek… ó, milyen rutinos társaság… senki??? Nyertetek – tényleg senki egy árva szót se vakkantott a buszsofőr közparasztnak, aki okoskodik – gondolom, akkor se lesz nagyobb a kapkodás, ha meglesz majd az első súlyosabb baleset a nemrég átadott 62-es valamelyik kereszteződésében… “Nem a látási viszonyoknak megfelelően…” – szól majd a mindenre jó varázsige. Forró szívű Jégország, az SZKP közleménye, közutas önkézmosó – bent vár rátok minden, meneküljünk…

Hirdetés

* Tízezer menekültet fogad(ná)nak be az izlandiak.

Sajnálom, nem tudom könnyedébben megfogalmazni, és sajnálom, hogy ki kell mondanom, de kötelességem kimondani: okádnom kell ettől az országtól. Nem Izlandtól, hanem az úgynevezett Magyarországtól. Baromira nem érdekel, ki mit süvöltöz össze a migránsokról, ki mennyire szopja be, amit az úgynevezett közmédia szolgahada sürögve, csattogó nyelvvel, lihegve közvetít, nem is beszélve más, a gyűlöletet ugyancsak szándékosan, beteg módon tovább gerjesztőkről, a neten terjedő ordas hazugságokról, és legalább annyira nem érdekel az okoskodás mögé rejtett, intellektuális mázba burkolt, de lényegében ugyanolyan gyűlölködés sem, sajnálom, sajnálom, sajnálom. Leginkább persze ugyanazok ennek az egész ügynek a haszonélvezői/kiötlői: akik hosszú évek óta élnek jól meg abból, hogy mindig másokat és másokat ugrasztanak egymásnak sunyin, leginkább persze  aljas érdekből, máskor már csak megszokásból vagy épp úri sportból, aztán, amikor már rendesen csattognak a pofonok, hullanak a felek, égre meresztett szemmel csodálkoznak nagyon, és elképedve csapják össze a tenyerüket, annyira nem értik, mitől lett ez az egész szörnyű káosz, hiszen a békének és barátságnak, a köz és a nép, a nemzet fejlődésének és felemelkedésének náluk nagyobb barátja még nem tapodta e sárgolyót. Undorító, gyomorforgató, simán csak ennyi. A múlt héten vagy mikor volt a tanárnő a neten, aki a facebook-on két fogadóóra-időpont között egy-egy jóízű náci posztot/viccet is dobott az érdeklődőknek: na, úgy felfüggesztették, hogy csak úgy csörgött, az addig oké is – az meg ugyan kinek jutna eszébe, hogy hosszú ideje kormányzati jóváhagyással, ha nem épp ösztönzéssel megy, mehet itt a kikacsintós múltba révedezés, Horthy apánk azért csak a konzervatív értékek mellett szállt síkra ugyebár, szobrot neki, ezeret, Nyirő hamvait is haza kell lopni bármi áron, elvégre is Erdélyben élt, következésképpen jó arc volt, és úgy egyáltalán, nem árt rosszba lenni mindenkivel, akivel csak lehet, itthon, magunk közt, továbbá a mindenkori köcsög szomszédságunkkal, és általában a gyanúsan szabadelvű külfölddel, mert abból csakis egy csomó kurva jó sülhet ki. Annak a pár tízezernek, a burokban. Amíg mást gyűlölsz, addig sincs időd gondolkodni azon, igazából miért, ki miatt is tartasz ott, ahol – azaz nagyjából a sehol mínusz két lépés, merthogy mondjuk még 1990-hez képest is nagyságrendekkel élhetetlenebb valamivé sikerült silányítani ezt a végsőkig szétlopott, feldúlt, lenullázott, ezer sebből vérző valamikori országot, ahonnan menekül, aki tud, a szír meg afgán átutazók mellett a magyar migránsok százezrei, utóbbiak egyébként hibridek, hiszen értelemszerűen gazdasági, de mellette háborús menekültnek is számítanak, akik nem bírták tovább, hogy az országot uraló elmebetegek/bűnözők velük játsszák az uszítóst meg katonásdit. A magyaroknak a magyarok (egyelőre még) nem állítottak kerítést. Iszonyú politikusjárás sújt minket, alsó hangon huszonöt éve – és (kommunistázók, figyelem, indulhat is a kántálás) a mostaniak ropják a legvadabbul mind közül: ők alaposabban kitanulták a mesterséget bármely korábbi szörnyetegünknél. A tatárok például egyenesen óvodások voltak – ha nem is a módszereik, de ittlétük következményeinek tekintetében mindenképpen. De nem szeretnék csapongani. Lehet fintorogni a koszos menekültektől, akiket szándékosan azért raknak közszemlére a belvárosban, hogy bátran szörnyülködhessen a derék nép; és lehet még jobban gyűlölni őket, ha a francért se zabálják meg a marhapárizsit, fene a kényes belüket; lehet továbbá humánusan fröcsögni, milyen jó is lenne az még annak a hajléktalannak, akit egyébként épp két hónapja még a világűrbe szerettünk volna kilőni, hogy ne is lássuk, de most, hogy hátrébb szorult a gyűllistán, már szinte kedvencünk lett – szóval lehet itt mindent, csakhogy lenne itt egy régen elfeledett, semmibe vett, le se szart törvény: az emberségé, kedves, helyesebben kedvetlen mindnyájan, felebarátaim. Az emberségé, igen, persze, szabad hangosan röhögni a hülye bácsin, nem gond. Ami egykoron, rég elfeledett, semmibe vett, le se szart korokban úgy szólt: ne rúgj bele abba, aki nálad is gyengébb, elesettebb, védtelenebb, kiszolgáltatottabb. Ne köpd le, ne üsd meg, ne szidd: segíts rajta inkább, hiszen furcsamód magadon is csak így segíthetsz. Vedd végre észre, hogy ha ész nélkül gyűlölsz, épp azokkal teszel jót, akik nap mint nap téged köpnek le, aláznak meg, zsigerelnek ki, míg fel nem fordulsz végre, nekik csak egy gonddal kevesebb: a játékszerük vagy, röhögnek rajtad, uralkodnak feletted – pedig te is ember vagy. Legalábbis amíg nem vagy érzéketlen a másik iránt. Vicces kommentek a teherautóban kínhalált haltakról szóló hír után, láttátok-e, olvastátok-e? Én sajnos igen: azóta kell fokozottan okádnom ettől az országtól, na jó, egy részétől, csak remélem, de azt nagyon, hogy tán a kisebbtől. A legaljára értünk mindennek, de tényleg mindennek, azt hiszem. Ötösével törlök úgynevezett ismerősöket a hálón, mert nem, nem és nem: nekem nincsenek, nem voltak, soha nem is lesznek ilyen ismerőseim – sajnálom. Őket is. Őszintén. Magyarország nulla menekültet fogad be: mi, amíg jól fizet, hithű keresztények, nem akarjuk, hogy unokáink, akiknek az életét épp most igyekszünk minden erőnkkel totálisan szétbaszni, kalifátusban éljenek, olvasom a legújabb kormánylábtörlőben. Az ugyanis célszerűtlenül fejlettebb társadalmi berendezkedés, mint ez a mi hűbéri rabszolgatartásosunk. Izland kormányzata ötven menekültet vállalt volna be: az izlandi lakosság (alig több mint háromszázezren laknak ott) nem azért kezdett tüntetni, hogy ezt az ötvenet is akasszák fel, rugdalják hasba szépen, európai módon, ó, nem… nem azt motyogták, hogy a koszos nigger takarodjon vissza, oldja meg a háborúját, de igazából az se baj, ha mind ott döglik, csak nekünk lesz tőle még több jó cuccunk végre is… Nem. Izlandon egy facebook-kampány pár napja alatt tízezer ember ajánlotta fel, hogy befogad egy vagy több embert. Ennyi. Nem kérek érveket, nem kell, hogy de izé…, nem érdekel semmi egyéb. Tízezer ember. EMBER, bazmeg. Izland messze van? Jó, mondok mást: Németországban már közel ezren jelentkeztek egy speciális netes oldalon, ahol, hasonlóan az izlandiakhoz, szállást és ellátást lehet ajánlani a rászorulóknak. Egy német kereszténydemokrata (hallod, nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes semjén, avagy harrach, pálffy és hasonló jellemszínészek???) politikus, Martin Patzel maga is befogadott az otthonába két eritreai menekültet. Oké, menjünk tovább keresztényi vonalon: Christoph Schönborn bécsi bíboros bejelentette, saját hatáskörben ezer menekültet szállásol és lát el egyháza különféle ingatlanaiban. Parancsoljatok: néhány keresztény. Pár ember. Ezer menekültet, meg még ezret, meg tízezret, és a többi, értem? A mi nullánk mélysötétjében még élesebb a fény, engem legalább kínosan vakít. A bíboros ezt mondta, olvassátok: “Ők is emberek, akik túlélni és élni akarnak, ahogy mi is. Semmijük nincs, csak a puszta életük. Európát megdöbbenti, hogy naponta százak, sőt ezrek keresnek nálunk menedéket. A mára kialakult helyzet ugyanakkor nem meglepő. Számíthattunk rá, hogy nagy tömegek indulnak útnak, ez mára bekövetkezett, és a helyzet a jövőben is realitás marad. Ez meg fogja változtatni életünket. Az autópályán történt szörnyű tragédia tudatosítja bennünk, hogy nincs más út, mint közösen vállalni a feladatot. És nem majd holnap, hanem ma.” Ma. Nincs most más mondandóm. Gyűlöljön bárkit és bármit, akinek ettől lesz jobb az élete, de hozzám ne szóljon, szépen kérem: én, ha megtehetném, ma indulnék. Izlandra például. De lassan bárhová…

* Közleményt adott ki a Párt.

Minden úgy kezdődött, hogy minapában Burány Sándor MSZP-s képviselő sajtótájékoztatón közölt néhány hatalmas nóvumot, egyebek mellett azt, hogy a Párt (gy. k. a Fidesz-KDNP konzorcium és camorra), bocs, helyesbítek, dehogyis, szóval a kormány elhibázott gazdaságpolitikája miatt a magyar gazdaság növekedési üteme lassul, miközben a fideszes fiúk gazdagodnak. Magyar gazdaság. Meg növekedési ütem. Hogyne, Sándorom, kérlek tisztelettel, parancsolj, fogyassz még valamit, mit szabad, egy csipetnyi kokót szeleteltessek, vagy inkább egy adag hernyót nyomatnál, angyalom, van steril tűd vagy megfelel carpediemben? Na jó, ne akadjunk fenn minden szaron, lendüljünk túl. Eltelik vagy bő tíz perc, Burány mester tájékoztatója átlengi a magyar légteret – hopp, már árad is a csí, helyesebben a közlemény, figyelj, azt hinnéd, már mindent hallottál, ugyan… Hát először is, bődítő nagyot tévedsz, ha azt hiszed, hogy mint a Sió-reklámban, a régi jó dolgokbó’ nem maradt semmi, mondjuk hogy az elmúltnyócévezés a múlté: az, barátaim, örök, mint Juhász Gyula Annája, avagy mint a zoknival hordott NDK szandál és hozzá a fehér atléta, avagy mint Áder János bolygómentés terén mutatott töretlen elhivatottsága. Először is meghökkenve vehetjük tudomásul azt a vadonatúj, soha nem hallott információt, hogy az országot az MSZP által támogatott Gyurcsány-Bajnai kormány tette tönkre, az ő országlásuk végén “nem gazdasági növekedés volt, hanem brutális visszaesés”, nyugodtan mondható bármi, úgyse emlékszik már senki, és ha mégis, az se számít semmit. De ez még nem minden, korántsem, most jön az érdemi rész, a nagyária, a tőkesúly, a vezércsillag, alfa és ómega. Ők tehát, vagyis a Párt vezetése és persze tagsága, képzeljétek, úgy látják, hogy a mostani kormány a., visszaszerezte az ország gazdasági önrendelkezését, b., szakított a megszorítások politikájával, c., gazdasági fordulatot hajtott végre, és d., tartós növekedési pályára és pénzügyileg is stabil lábakra állította az országot. E mértéktartóan bölcs, Európa és a világ számos országának példát adó intézkedéseknek hála a., Magyarország tavaly Európa egyik legjobb gazdasági növekedését produkálta, b., az idén is várhatóan 3 százalék körül alakul a gazdasági növekedés, c., egyre több a munkahely, d., csökkennek az adók és nőnek a bérek. Slussz. Nesze BurGyurcsány. Pofon kellett, és még házhoz is jöttél érte? Így jártál, pajti, legközelebb faszább pártot válasszál magadnak. Jut eszembe, mostanában például a Juventus rádió nagyjából félóránként adja le “társadalmi célú reklám” formájában, milyen ragyogóan működnek a magyar reformok – mint tudjátok, ugyanezt látjuk óriásplakátok formájában, nyilván a tévében is adagolják, csak a National Geographic-on nem szoktam látni. Még – de majd megvesszük azokat is kilóra. Társadalmi célú reklám: nincs ebben hazugság egy csepp sem – a reklámnak az a célja, hogy rendesen megvezesse a társadalmat, ennyire egyszerű. A jelekből ítélve tökéletesen sikerül is, egyébiránt. Évi százezer forintot spórolok a rezsicsökkentéssel, mondja Etus a plakáton meg a rádióban is – tényleg nem kis öröm az ilyesmi. Aztán hogy a gyerekek meg az unokák pénzéből egyszer majd mennyit fognak rákölteni azokra a közművekre és egyéb cégekre, amiket ezzel a ragyogó intézkedéssel sikerül lassan tökéletesen kivéreztetni, az alighanem a plakát hátlapján szerepel. És klassz, hogy végre úgy elismernek minket külföldön is, hogy a fal adja a másikat, és persze itt a lakástámogatás, meg a családi adókedvezmény és a többi nagyszerűség, halleluja, nőnek a bérek, csökkennek az adók. Na, hogy ti mit szedtek, az érdekelne engem igazán: és egy pár szemet küldhetnétek is hamar, legalább egy pár fényes napom legyen. Amúgy továbbra is azt gondolom, hogy nagyon-nagyon szépen köszönöm ezt a sok-sok gondoskodást, az áldásait mind élvezzük – mondjuk én szívesen kifizetnék mindent azon a szemét piaci áron, és támogatni se nagyon kéne, ha csak egyszer mondjuk a felét kereshetném annak, ami járna, már mindent meg tudnék oldani. Amúgy meg, ha igazán szeretnétek pár hálás reakciót, hát egyszer, ha netán az országvezetés megenged egy délelőtti lazítást, ugorjatok már le valamelyik borsodi kis faluba, lényegében bármelyikbe, ha nem tudtok dönteni, mondhatok név szerint is pár százat, aztán, ha ott vagytok, szálljatok ki kicsit a nyolcas Ojdiból, menjetek szépen oda a főutcán ácsingózókhoz (ott lesz/van mindenki, garantálom, egy évben 365 napot töltenek ott, van ugyanis azon a részen jó pár település, ha nem az összes, ahol húsz éve senki nem dolgozott, és nem, nem azért, mert nem akar, hanem mert nincs mit; lényegében cserekereskedelem működik, az egyetlen jó dologból pedig, ami ingyen van, rengeteg gyerek születik és sokszorozza a nyomort), és mondjátok el társadalmi reklámban, büszkén, hogy ti vagytok azok, hogy nektek köszönhetik azt a sok csodát, amit nap mint nap élvezhetnek, nem beszélve a minimálbér örvendetes emelkedéséről… Aztán várjatok egy kicsit – és hamarosan tartós növekedési pályára álltok, vagy valami hasonló.

* Küldtem egy e-mailt a Magyar Közút Kht. Fejér megyei igazgatóságának címére.

Augusztus 26-án, csak jelzem. Mint talán tudjátok, meglehetősen napi szinten rovom az utat szeretett kis porfészkünk és Székesfehérvár között, az egyik buszjárat, amin szolgálatot teljesítek, jórészt a 62-es úton halad, igen, a sok fáradsággal, nagy munkával szépen, mi több, gyönyörűen felújított 62-esen, amin azóta, hogy elkészült, jellemzően öröm a közlekedés: széles, tükörsima, remek vonalvezetésű, fehér kavicsos padkás, ellátva mindennel, amivel csak kell. Felfedeztem azonban egy kis bökkenőt. Ahogy az útba eső településekről kihajtunk, a kereszteződésekben elhelyeztek egy-egy méretes útbaigazító zöld táblát – ez mutatja mondjuk a Fehérvár felől érkezőknek, hogy jobbra Szabadegyháza, Perkáta, Seregélyes s a többi található. No már most: regula szerint megállok a busszal a kereszteződésben, elnézek balra… azaz csak néznék, mert szépen előttem tornyosul a “fal”, ami tökéletes pontossággal, mintha csak arra tervezték volna, kitakarja a nekem balról érkezőket. Hm… néztem egyszer, néztem kétszer, aztán sokszor, és egyszer csak az jutott eszembe, hogy ez talán mégsincs egészen jól így. Mert okés, az ember, ha már tisztában van ezzel a problémával, benézi már jó előre, várható-e valami balról, okés, szép lassan ki is lehet tolni a jármű orrát a torkolatba, értem én: és mégis azt merészelem gondolni, jobb lenne, ha az a tábla nem pont ott lenne. Felelős állampolgárként úgy gondoltam, nézeteimet megosztom a szakemberekkel is, lehetőleg még mielőtt történik valami valamelyik kereszteződésben, aminek az okát persze senki nem fogja érteni, a rendőrség szépen megállapítja, hogy valamelyik fél nem a látási és útviszonyoknak megfelelően közlekedett, az élet mehet tovább, már persze azoknak, akik megúszták. Mindent összevetve arra jutottam, hogy a főút kezelője alighanem a Magyar Közút Kht. lehet – egyik délután készítettem a buszból három fotót in situ, majd másnap este, műszak után leültem, és elküldtem őket a Fejér megyei kirendeltség mail-fiókjába, az alábbi levélke kíséretében: Tisztelt Cím! A nemrég felújított/átadott 62-es úttal kapcsolatosan szeretnék információt, állásfoglalást, de leginkább mielőbbi intézkedést kérni önöktől. A 62-es és egyes bekapcsolódó utak kereszteződésében elhelyezett információs/iránymutató zöld táblák kihelyezése – tapasztalataim szerint – erőteljesen balesetveszélyes, tekintve, hogy ezek a táblák, úgy gondolom, átgondolatlan pozicionálásuk miatt lényegében teljes mértékben kitakarják a kereszteződésben megálló, elsőbbségadásra kötelezett járművek vezetői elől a jellemzően balról érkezőket. Én autóbuszt vezetek, ha ott állok meg, ahol meg kell, olyan, mintha egy méretes fal lenne előttem az említett irányban. Kérem, jelezzék, ha önök szerint ez így rendben van – ha netán egyetértenek, hogy nem, szeretném, ha intézkednének, még mielőtt valaki nagyon csúnyán benéz valamit a jelzett kereszteződésekben, és kereshetjük az okokat, vajon miért történt baleset… Mellékletben, néhány tegnap készített fotón illusztrálnám, mit is (nem) látok a buszból a perkátai, a szabadegyházi, illetve a seregélyesi útkereszteződésekben. Válaszukat várva maradok tisztelettel. Elégedett voltam. Nem vagyok épp a legutolsó hivatalos levelek megfogalmazásában, annak idején, amikor egy kis fülemüleper kapcsán a Pannon GSM központjával levelezgettem pár hónapon keresztül, egy bennfentes forrásom megsúgta, hogy a leveleim best of-jait rendszeresen kiszögezik a falújságra a főhadiszálláson, állítólag elég népszerűek voltak (legvégül, bár nulla esélyt adtam rá, szépen be is térdelt a Pannon)… Szóval úgy gondoltam, megtettem, amit megtehettem, hivatalos is lett, érthető is, szerény is, bár határozott, de semmiképpen nem gunyoros – ahogy bátorkodtam is írni a végén, várom a választ. Azóta is. Mert ez itt ismét csak Magyarország. 26-án, mondjuk kilenc napja küldtem a cuccot. Sunyi kis nyomkövetőm szépen mutatja, hogy másnap kétszer is megnyitották a levelet – hogy elolvasták-e, azt persze nem tudhatom. Csak azt, hogy nem válaszoltak. Oké, tegyük fel, vizsgálják a dolgot – de akkor 27-én Ügyintéző Ubul vagy Hivatalnok Hortenzia miért nem szán rám értékes munkaidejéből nyolc másodpercet, és küldi el válaszként a következőt: Tisztelt Uram! Bejelentését köszönjük, vizsgálódunk, a továbbiakról a megfelelő időben híradással leszünk. Üdvözlettel: Ü. U. avagy H. H. Tartanak tőle, hogy a végén még valaki rájuk sütné a bélyeget: ügyfélbarát cég? Nincs kapacitásuk egy ilyesfajta komoly válaszlevél megfogalmazására? Úgy gondolják, csak át akartam verni őket, trollkodom? Vagy mi? Mindegy, hagyjuk. Addig elmesélem századszorra is, hogy másfél éve egy német generátor-forgalmazó céggel támadt némi afférom, akik megpróbáltak lerázni magukról, mint kutya a bolhát, és abszolút tajparasztok voltak minden téren. Megmérgesedtem, írtam egy cirkalmas német körmondatokkal megspékelt levelet az ottani fogyasztóvédelemnek – nem felejtem el, a küldés után negyvenkét perccel jött meg a válaszuk. Egy héttel később a tartományi rendőrséget is bevontam az ügybe – ők este kapták meg a levelemet, és másnap délelőtt írtak… Amúgy, visszakanyarodva a Közúthoz, ha őszinte akarok lenni magamhoz, nem igazán hittem, hogy válaszolnak. Egy kicsit már azon is csodálkozom, hogy valaki egyáltalán ránézett arra a mail-fiókra – ha pedig pozitívan közelítünk a kérdéshez, és miért is ne tennénk, hiszen Magyarországon élünk, tekinthetjük ezt a tényt fejlődésnek és eredménynek: lehet, hogy a következő tízéves vállalati vízió része, hogy ilyen esetekben válaszolni is fognak, a húszévesé pedig, hogy mondjuk egy éven belül… Ha szabad egy mondatban összefoglalnom: hosszú évtizedek szívós munkájával elértük, hogy fejlődő ország lett belőlünk, felkészül Belső-Afrika.

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.74 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

22 komment

  1. Erika Nonn szerint:

    Kedves András!
    Öt éve lakom és dolgozom külföldön,a blogot,egy volt iskolai osztálytársam küldte át előszőr.Keresgélem,honnan merithetnék információt úgy általában.Nézetem szerint ahány szem,annyi szempont.De a Hétlövet megközeliti az enyémet.Mit mondjak?Szivesen olvasom.Ilyenkor van válaszom a saját magamhoz intézett kérdésemre: mi a francot csinálok a fészbukkon? Egyre kisebb lyukú a rostám,ami átmegy pl.ez.Szép hétvégét!Erika
    Ja! Lehet,hogy buta kérdés: történt változás az utóbbi időben a nyelvtani szabályokban,konkrétan:lehetséges,hogy már az -aki megosztja- helyett úgy a helyes:aki megosssza? Mert akkor végleg kint maradnék.

  2. Juhász Maxim szerint:

    Tárgy: Válaszlevèl.

    Tisztelt Boda András!
    2015. Augusztus 26.-án keltezett levelère megküldjük a felvetett èszrevètel szakmai vizsgálatának eredmènyèt.

    Szakembereink megfeszített munkájuknak eredmènyekènt azt a tènymegállapítást nyertèk, hogy az ön által említett kereszteződèsekben nem a táblák vannak rossz helyen, hanem az utak. Amikor társaságunk kihelyez egy jelzőtáblát a majdan èpített aszfaltút nyomvonalára, az utat tervező mèrnökök feladata, hogy az aszfaltút oda kerüljön, ahol a tábla előzőleg kihelyezèsre került. Ennek szinkronizálásán a feladat súlyát felmèrve dolgozunk.
    Addig is engedje meg, hogy kèt javaslattal èljünk; vagy a buszvezetèsről szokjon le, vagy a levèlírásról.

    Köszönjük, hogy társaságunk jelzőtábláit választotta, maradunk tisztelettel: Magyar Közútköhögő KHT.

  3. szabozsuzsanna szerint:

    Induljon, tisztelt Boda András, minél hamarabb! Gondolom, tárt karokkal fogják Önt várni. Inkább ott okádjon, mint itt. Látja, máris van két komment. PS: ( ha nem tudja, mit jelent, interneten megnézheti), Ön befogadott valakit? Mélységes tisztelettel

    • Boda Kapitány szerint:

      Indulnék, már ebben a pillanatban, mélységes tiszteletű asszonyom, ha nem lenne, nagy szerencsémre két éltesebb korú szülőm, akikkel naponta foglalkozom, remélem még nagyon sokáig. Záró kérdését természetesen már vártam, kicsit elő is készültem, egyelőre annyit mondhatok, folyamatban… Még valami?

    • Kováccsaba szerint:

      Kár, hogy ebben az országban a “nagytiszteletű” asszonyoktól is hányingert lehet kapni!

  4. Hatlövet szerint:

    Talán az eddigi legjobb HL.

    szabozsuzsanna csupa kisbetűvel az IQ-hoz de még inkább az EQ-hoz méltóan telitalálat.

  5. Lugossy szerint:

    Sajnos kis hazánkban a trendi az,hogy “le vagy te szarva”.Így szépen jól magyarul megfogalmazva.Bármi is legyen a téma,a gond a probléma,sajnos ez van.
    Nagyon tetszettek a mostani írások is!

  6. Green szerint:

    Elmés, csodás írások ismét óriás gratula sokadszorra is!

    Migráns kérdésben sokáig nem tudtam állástfoglalni, engem kicsit hírelen ért a tömeg hallata, ami persze a tekintélyeseket biztosan nem. A titkosszolgálatok biztosan félévvel előtte pontosan látták mind ezt elpre és jelentettek is. Utána már csak Habony mindenttudónak kellett belőle csodafegyvert faragnia ellenünk. Egyébként monstanra Böjte Csaba szerzetes álláspontját osztom, miszerint talán úgy kéne velük szemben eljárni, mint az 56-os magyarokkal jártak el a Sógorok. Mikoris lágerekbe tereléték az ott lévőket, ellátták,tanították őket és ha már tudtak egy ilyen társadolomban alapnormákat, akkor mehettek tovább a lágerekből vagy vállahattak helyben munkát, mindenki hasznára. Egyébként, ha tehetném én is költöznék Izlandra vagy a rohtadó nyugati világ valamelyik nyomorult szegletébe, hívajank akár migránsnak csak ne kelljen ennek nyomorult csürhének a fennhatósága alatt élnem.
    Elmúltnyolcévezés van, volt, lesz. Sajnos ennek az eltűnéséhez nekem is el kell tűnnöm, talán még az unokáimnak is!
    Az autóvezezetésben, pedig mindig az autós a hibás, nem a “vezetés”! Válasz pedig holnapután kis kedden! Mert kifogyott a hivatali ceruza, meg különben is Gyurcsány! :D

  7. Tarány Sándor szerint:

    Nem csalódtam benned Bandi… jómagam kimentem a keletihez és amikor másodszor mentem, akkor vittem ezt azt, de amikor olvastam az izlandiakról akkor azt mondtam lennék inkább jeges izlandi mint forró magyar….

    És persze mindenért megint “a gyurcsány” a felelős pedig ő volt eddig az egyetlen, aki saját otthonába fogadott be néhány embert.

  8. Csathó Gábor szerint:

    Fontos írások, és persze ironikusak,szellemesek,humanisták,bölcsek-röviden Bodások!Viszont a Köműves utcai hiperuniverzummarket tulajdonosával jól lesz vigyázni, a babérjaidra,a rajongóidra,és talán még a vagyonodra is pályázik,írni mindenesetre nem ír rosszul…Nekem is sokszor mondták már,ha így védem a bevándorlókat-pedig nem is védem ,csak nem kriminalizálom őket,és nem örülök,ha szó szerinti lélekvesztőikkel elsüllyednek a tengeren-szóval,miért nem fogadom be őket,hogy már azzal benne vagyok Magyarországon a TOP egymillióban,hogy nem gyalázom a szerencsétleneket,és nem bennük látom minden bajunk forrását…Én még az életben nem találkoztam eggyel sem,de ha jönnek Dunaújvárosba egy vacsira,fürdésre,ittalvásra a vendégeink,ahányan elférnek.És még jó embernek se fogom érezni emiatt magam,legfeljebb a katolikus egyháznál jobbnak…

  9. Orgovány Zoltán szerint:

    Sokan szívesen “elfelejtenek” történelmünkből megrázó tényeket.
    Álljon itt József Attila, Hazám című verse.
    Keressétek meg az egészet, érdemes, én csak részletet emelek ki. Tán érthető miért….
    Ja és tán az is érthető, hogy ez a vers miért nem része Nemzetinek mondott tantervünknek….

    „Sok urunk nem volt rest, se kába,
    birtokát óvni ellenünk
    s kitántorgott Amerikába
    másfél millió emberünk.

    Szíve szorult, rezgett a lába,
    acsargó habon tovatűnt,
    emlékezően és okádva,
    mint aki borba fojt be bűnt.

    Volt, aki úgy vélte, kolomp szól
    s társa, ki tudta, ily bolondtól
    pénzt eztán se lát a család.

    Múltunk mind össze van torlódva
    s mint szorongó kivándorlókra,
    ránk is úgy vár az új világ.”

  10. szabozsuzsanna szerint:

    Kezdem újra, mert valamit elnyomtam. Ja, az IQ-m. Tisztelt Boda András, ha megsértettem volna, elnézést kérek, nem volt szándékomban. A családom nagy része 1956-ban disszidált, a Nyugat politikai okokból befogadta őket. De ez most valami más. Természetesen tisztában vagyok a mostani menekültek hátterével, polgárháborúval, stb.Rettenetes, de szerintem nem az a megoldás, hogy elindulnak, tömegesen, bele a vak világba. Könnyen beszélek én itt, de szerintem a hazájukban kellene rendet teremteni. Más. Az sem túl vigasztaló,ami Magyarországon történik. Nem véletlen, hogy ilyen mértékű a kivándorlás. De ez össze se hasonlítható a migránsok helyzetével. A Szüleinek jó egészséget kívánok, Ön pedig maradjon itthon! Ha m

  11. szabozsuzsanna szerint:

    Kezdem újra, mert valamit elnyomtam. Ja, az IQ-m. Tisztelt Boda András, ha megsértettem volna, elnézést kérek, nem volt szándékomban. A családom nagy része 1956-ban disszidált, a Nyugat politikai okokból befogadta őket. De ez most valami más. Természetesen tisztában vagyok a mostani menekültek hátterével, polgárháborúval, stb.Rettenetes, de szerintem nem az a megoldás, hogy elindulnak, tömegesen, bele a vak világba. Könnyen beszélek én itt, de szerintem a hazájukban kellene rendet teremteni. Más. Az sem túl vigasztaló,ami Magyarországon történik. Nem véletlen, hogy ilyen mértékű a kivándorlás. De ez össze se hasonlítható a migránsok helyzetével. A Szüleinek jó egészséget kívánok, Ön pedig maradjon itthon! Itt jobb!

    • Boda Kapitány szerint:

      A sértési határértékem meglehetősen magas, ezt csak úgy jelzem, kísérletek persze mindig vannak a karcolgatására, ez van, elég jól megtanultam együtt élni vele az elmúlt huszonöt évben. Hogy a helyzetnek mondjuk Szíriában mi a megoldása, azt innen, kényelmes karosszékekből, jóllakva, pihenten, egészségesen, viszonylag könnyű elmagyarázni, nekem az a véleményem. Ha valaki elindul, olyan körülmények közül, amikről fogalmunk sem lehet szerencsénkre, és lenyom pár ezer kilométert olyan körülmények között, amikről fogalmunk sem lehet szerencsénkre, azt gondolom, semmiképpen sem jókedvéből teszi. Mi nyilván ügyesen ott maradnánk, és meggyőznénk a gépfegyveres/baltás embert, hogy nem helyes cselekedet a gyerekünk fejét levágni – és persze ott maradnánk azért is, nehogy véletlenül megzavarjuk Magyarország pompás és tökéletes társadalmi rendjét, nem is szólva az undorkeltésről, amit testszagunkkal okozhatunk a civilizált, derék, amúgy nagyon jó szándékú keresztény emberek szaglószerveiben. Nem tudom, volt/van-e épeszű ember, aki komolyan elhitte, örökké működni fog az a modell, hogy a világ összvagyonának/javainak 99 százalékát a világ népességének egy százaléka birtokolja… Kiderült, hogy át kéne gondolnunk sok más mellett ezt is… Hogy pedig itthon jobb-e… nos, a mai Szíriánál feltétlenül – egyéb téren sajnos nem túl sok országot tudok megnevezni…

  12. szabozsuzsanna szerint:

    HATLÖVET ! Ezzel mit akar mondani?

  13. Csathó Gábor szerint:

    Kőműves hosszú ő, a többi stimmel…

  14. Tóth Gábor szerint:

    Kedves András!
    Nagyon tetszett a mai adag, különösen az első rész,ami a menekültekkel foglalkozott.
    Sajnos magam is kissé össze-vissza gondolkodtam a kérdésről az elején, a debreceni kitörésükről még írtam is hülyeséget a fészbúkra, féltve magunkat, bár itt is inkább azokkal vitatkozva akik akkor még úgy vélték, a kormány csak eltereli a figyelmet a többi problémáról,miközben a menekült ügy maga az újabb,óriási probléma. Ma már én is értem-érzem, hogy jól meg vagyunk vezetve, nem szeretve nem tisztelt vezetőink mindenáron gazdasági menekültet akarnak csinálni a háborús menekültből, s egységet akarnak kovácsolni lappangó gyűlöletből gyúrva.
    Én akkor kezdtem észbe kapni, amikor a Keletiben megjelentek, és ahhoz képest,hogy miket feltételeznek róluk – csak mert pont olyan barnák mint a mi romáink – egészen másként viselkedtek: békésen tűrve a várakozást és a hajléktalanságot. Békésen, pedig a pokolból jöttek.Több hét után nem csoda, ha elfogyott a türelmük, különösen Merkel félreérthető vagy félreértetten közölt üzenete és a hazaiak átverései után.
    Amikor találkoztam velük a Népligetben, semmi olyat nem tapasztaltam, amiben bármi kivetni valót találtam volna az ő helyzetükben – nem úgy, mint egyes roma ,valamint úgynevezett “ultra” honfitársaink környéken tanúsított viselkedése közben.
    A fészbúkon magam is megosztottam egy lengyel oldalt, ahol kegyetlen,sokkoló képeket látni az ISIS rémtetteiről onnan, ahonnan a menekültek jönnek. Persze nem csak az ISIS kegyetlenkedik, van ott még pár ilyen-olyan hadsereg és /vagy szabadcsapat, ami nem éppen emberbaráti módszereiről ismert, plusz polgárháborús helyzetek.
    Magam is ledöbbentem,hogy saját kollégáim egyike -másika, például egy olyan kolléga, aki maga is olyan kisebbséghez tartozik, amelyiket itt keleten nem szeretnek , az arab országokban pedig hivatalosan ölik őket, mégis náci vonatokat ajánlott a menekültek figyelmébe – merő tanulatlanságból és ostobaságból.
    Pénteken egész véletlenül pár méterre voltam az ultrák balhéjától a Népligetnél, később nem közéjük hanem a “normál” szurkolók közé vegyülve hagytam el a helyszínt az Ecseri út felé. Menet közben akkorára nyílt a fülem, mint egy stadion.Őszintén szólva ennyi ordenáré bunkót magam körül nem szoktam hallani,pedig még egyszer mondom, nem az ultrákkal gyalogoltam.
    Legtöbbjükön a Magyarország feliratú póló virított, én pedig kis híján sírógörcsöt kaptam – 50 éves “férfi” létemre – amikor belegondoltam e szó valódi ,valóságos jelentésébe.
    Hazafelé hévezve azon filóztam, mi lesz itt, ha a szemétládák egymásnak ugrasztják az úgynevezett népet, micsoda sötét lelkekből előtörő ,elemi erejű gyűlölet robban majd felszínre, esztelen rombolást végezve.Mert a nép – én ma úgy látom – nem az, aminek titkon reméljük, hanem sokkal-sokkal rosszabb állapotban lévő embertömeg, ha úgy tetszik,társadalom.
    Nincsenek illúzióim, s bár eszem ágában sincs általánosítani, nagyon úgy néz ki, hogy jobb félni mint megijedni. Talán ezt tudja a jelenlegi hatalom is, és ezért játszik az aljasságra.
    Egy szó mint száz: örülök, hogy ezúttal beletetted az érzelmeidet,indulataidat is az írásba – erősebben,mint szoktad, mert most már nem is lehet másképp írni a kérdésről, az országról.
    És örülök annak is, hogy a fejemben végül is kialakult véleményem – úgy érzem -azonos a tiéddel – azaz talán nem járok messze az igazságtól és a valóságtól.

  15. Ibolya Farkas szerint:

    Szívemből szóltál, Boda Kapitány!

    Én is csak sajnálni tudom, ami itt folyik, és – bár ez ma már szinte unalmas közhely – szégyellni, hogy magyar vagyok. (Meg törölgetni a Facebookon rendszeresen.)

    Persze, egy végletekig szétzilált, kizsigerelt országnak nem hiányzik még pár tonna teher a nyakába (és itt most nem mennék bele abba, hogy ki mennyit kitől lopott, pusztán legyen ez csak tény), mégis úgy érzem, egyvalaminek minden körülmények között meg kell maradnia: az emberségnek.
    Akinek ez a fogalom új, annak kívánom, kerüljön olyan helyzetbe, ahol más határozza meg, teszem azt, pl. az anyagcseréjét (mikor és mit eszik, iszik, mikor mehet vécére); garantálom, igen rövid idő alatt körvonalazódna benne az igény egy kis humánumra.

    Szerencsére sokan, biztatóan sokan vannak, akik – ha magukért (remélem MÉG) nem is mozdulnak – érzik, tenniük kell ezekért az emberekért. Tesznek is.
    (Mielőtt bárki számon kérné rajtam: nem, én még nem fogadtam be senkit. De gyanítom, hogy lesz még rá alkalmam, bármennyire is korlátozottak a lehetőségeim.)

    Néztem a képeket. A szemükben a kétségbeesést és az elszántságot. Voltam olyan meggondolatlan, hogy kicsit utána is olvastam, miért indulhattak neki egy ilyen útnak… borzalom.
    Úgy gondolom, van mit tanulni ezektől az emberektől. Hogy mire képes az összetartás, állhatatosság és kitartás. Mindezt végtelen béketűréssel. Hja, hogy néhányszor megbontották a “Rend”-et? Én feleannyi provokálást se bírnék. Menekültként nagyon örülnék mondjuk pár anyanyelvemen írt tájékoztatónak, hogy mit, mikor és miért tehetek, tesznek velem, mit muszáj tenni…

    Lehet, hogy tévedek. Lehet, hogy valamelyik összeesküvés-elmélet nem is elmélet… Lehet, hogy nemsokára az egyik elvágja a nyakamat vagy felrobbant. Akár félhetnék is. Talán félek is kicsit.
    De ha beállnék a megvezetett nyájba és habzó szájjal acsarkodnék a menekültekre, a félelem nem múlna el, csakis az önbecsülésem. Ahhoz pedig ragaszkodom.
    Amúgy mi is menekülünk évtizedek óta nyugatra – aki teheti, amíg teheti. Ez nem tűnik fel azoknak a húdemélyen magyaroknak, akik minősíthetetlen kommenteket írtak a 71 kapcsán?
    Csak remélni tudom, hogy ha lesz még egyáltalán lehetősége valakinek elmenni innen, ahhoz a befogadó országok nem úgy viszonyulnak, hogy “ja, te magyar vagy, akkor takarodj vissza, ahonnan jöttél…”.

  16. eszti szerint:

    Nálunk is vannak még civil, emberséges kezdeményezések, sokan kimentek az autópályára segíteni, tán még nem teljesen reménytelen a helyzet. Nagyjaink “gyorsan ” felismerték a helyzetet és egy hét után azt teszik, amit mindenki más, segítik a menekültek továbbjutását. Szerencsére a “kalandvágyból” kiutazó magyarokkal nem így bántak. Szeptember 16.után mi lesz? Határzár, fegyverhasználat, taposóakna, szögesdrót?!

  17. Fehéri Tamás szerint:

    egyetlen kérdésem van (de az legalább tiszta forrásból).
    ki a faszom az a szabózsuzsanna?

  18. kroonstadt szerint:

    Jól írsz Boda kapitány.
    Ha tudnék én is hasonlóképpen tenném.
    remek írás volt,köszi!
    -és,bár ismerlek látásból mégsem jelöllek ismerősömnek,-mert egyrészt nem kedvelem a facebookot,másrészt meg valójában az nem ismeretség,hogy itt laksz az uccánkban.

    -de legalább nem is kell törölnöd,-mondjuk szerintem nem is adnék rá okot.
    -további minden jót!!

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


9 − kettő =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz