Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for szeptember, 2015

26 szeptember
2komment

Boda őrvezető jelentkezik: munkára, harcra kész!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már száznyolcvannyolcadik kiadásában Hollandia kapja az első főszerepet – nem politikázunk, nem csúnyáskodunk, csupán a tőlem megszokott nyugatimádás egyik etűdjét muzsikáljuk el, némi egyszerű kis irigységgel a felhangokban: Amszterdam repülőterén, amely egyébként már eddig is az egyik “legzöldebb” ilyen komplexum volt a világon, mostantól 35 darab teljesen elektromos üzemű autóbusz szállítja a kedves utasokat ide-oda. A reptér vezetősége még 2013-ban döntött a nullemissziós buszok munkába állítása mellett – a tendert egy kínai gyártó nyerte. Amszterdamból pár sor erejéig átruccanunk Rotterdamba is, a kikötő jutott eszembe valamiért, meg hogy a hollandok nem nagyon viccelnek, ha melóról van szó… Bárhogy alakul is, nálunk viszont egyre csak fokozódik a nemzetközi helyzet, szemmel látható, hogy Kormány Viktor akkor is megvédi ezt az egyfolytában betámadott mérges kis tündérkertet, ha a Marsról kell ide hozatnia a betolakodókat (természetesen a mi érdekünkben és a mi pénzünkön – de ezt már szinte fájdalmasan unalmas leírni…): Simicskó István vadiúj honvédelmi miniszter elrendelte az önkéntes műveleti tartalékos katonák részleges behívását. Kicsit bizonytalan vagyok még, vajon én beleesek-e ebbe a körbe – ami azt illeti, egy kritériumnak, nevezetesen hogy a Magyar Honvédségben (akkoriban: Néphadsereg, de kétlem, hogy ez gond lehet) másfél éves katonai szolgálatot teljesítettem, minden kétséget kizáróan tökéletesen megfelelek. Vizsgáljuk a többit: ha beszólítanak, például nagy kérdés lesz, tudnak-e biztosítani nekem egy Lada 1300 S parancsnoki gépjárművet – ha netán lehet válogatni, mustársárgát. Mert ahhoz vagyok szokva. Végezetül bemásolok egy levélkét, amit én küldtem a biztosítónak: év közben kellett volna váltanom, hogy kicsit kevesebbet fizessek az autóra, de nem sikerült, külön szép, hogy újrakötöttem volna náluk, ez ért volna (nekem) majdnem egy húszast – de inkább maradt 17 helyett a 36 ezer forint, persze, tudom, én voltam naiv, hülye, felfuvalkodott, ők meg a tök jó fejek, törvényesek, ügyfélbarátok… Mindegy, legalább megköszöntem szépen, egyben ki is kértem a 2016 augusztusi váltásomhoz szükséges dokumentumokat (persze meg is kaptam szépen, ahogy kell) – ahogy visszatérek Göröghonból, szépen kitöltöm és már küldöm is őket, nehogy jövőre lemaradjak. Mert innen el: ha mindenki másnál tízszer annyi lesz a díjam, akkor is. Elektromos fapapucsok, svejkbandi, köszönjükbizalmát odabent, a szövegtestben. Tovább »»

Hirdetés
19 szeptember
4komment

Látja azt a nagy sötétséget? Na, azok már Dunaújváros fényei…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 6.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már száznyolcvanhetedik kiadásában, még lehet, azaz szabad, irány Nyugat-Európa, azon belül is München és Graz – nem tudom pontosan, merre is lehet most épeszű módon kijutni az országból, lassan csak ellenségek és szintén saját hatáskörben magunk köré vert drótakadályok vesznek körül bennünket… Münchenben mindenesetre van egy kislány, akinek a fotója körbeszaladt a világhálón: ő cukorkával köszöntötte az érkező gyerekeket, egy másik, hasonló korú kislány boldogan el is vette az ajándékot… Nos, ismerek egy hasonló, de közelebbi sztorit is: a nevek mellőzésével valaki Grazban látogatott el egy ideiglenes menekülttáborba a kis/nagyfiával – két biciklivel mentek egy kört, de csak eggyel mentek haza, igaz, fotós nem volt a környéken épp… aztán, pár nappal később már újra két bicajuk volt. Hogy mindez hogyan lehetséges, elmesélem beljebb. Nagyszerű hozadéka – mintha kellene még hozzá bármilyen hozadék – a menekültügynek, hogy kapcsán lényegében immár minden szomszédunkkal sikerült mélypontra verni a viszonyt. Furcsa tán, de van egy olyan pszichikai betegség, amelynek egyik legfőbb tünete épp az, hogy az egész világ ellenség: tudom, ebben az esetben egyáltalán nem erről van szó, csupán az a helyzet, hogy mindenki más hülye, mi pedig minden tudás birtokában vagyunk. Hogy mi lesz ennek az egésznek a vége, azt ma elég nehéz lenne megmondani – én csak reménykedem benne, hogy valamikor majd egy normális kormány normalizálja a nexust, akivel lehet: hogy nem ezek lesznek azok, arra nagyobb összegű fogadást is merek kötni. A városi közvilágítás, amit épp hogy pár száz millióból “korszerűsítettek”, felvet pár érdekes kérdést: bennem egyebek mellett épp azt, vajon ki hagyta jóvá ezt az egész szarságot, van-e felelőse (persze, én is tudom a választ) annak, hogy kidobtuk, pontosabban fogalmazva, nagyon is tudatosan beletettük valaki(k) zsebébe ezt a kis pénzt azért, hogy valami még ócskább lehessen, mint volt. Botorkálunk, evickélünk, autóval, motorral, gyalog: a nyolcvanas évek elejének Romániáját idézi az alkonyati városkép – lehet, hogy baromi energiatakarékos, de ezzel az erővel ki is csavarhattuk volna az izzókat, akkor legalább tudnánk, hányadán állunk. Grazi bicajok, rossz szomszédság, homály – ez vár mindenkit odabent.  Tovább »»

12 szeptember
11komment

Szökés a homokozó poklából…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.48 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már száznyolcvanhatodik kiadásában egy orosz óvodába robog a HL-expressz, egészen Magnyitogorszkig, hogy pontosak legyünk, ahol két kiskrapek megvalósította azokat az álmokat, amik minden egészséges ötéves kobakjában ott lapulnak – gondos tervezés után egyszerűen és szépen, napok megfeszített munkájával, a homokozólapátjaik segítségével alagutat fúrtak, kiásták magukat a magánóvodából, és megszöktek. Várj… még nem tudod, miért: úgy gondolták, vesznek egy sportkocsit. Ne mondjátok, hogy idáig gyenge a sztori – de a folytatása még kevésbé az: és természetesen, ha már így alakult, kisbodázunk is egy röpkét… Körbejárta a facebook-ot egy nagyszerű hír, szerintem százezrek osztották meg boldogan habzó szájjal, na, tessék, ugye: fényképekkel bizonyították (szintén a facebook-on természetesen), hogy az Iszlám Állam terroristáit szivárogtatták be Európába. Mint nyilván tudjátok, a facebook pontosan az a fórum, ahol a világ legtitkosabb folyamatai zajlanak – előfordul persze az is, hogy a titkosszolgálatok főbb tisztviselői valamelyik chat-oldalon beszélik meg az operatív eljárások mikéntjét: ne mondjátok, hogy nem igaz, én magam is rendszeresen dumcsizok a CIA_Colonel nevű főtiszttel, annyi hétpecsétes titkot mondott már el, hogy elképesztő, persze azért ezeket csak privátban, a legfőbb bizonyíték pedig, hogy az a neve, ami. Na. Végezetül pedig egy kis Dunaújváros: kiváló barátom, Kurucz Gergő, aki megszállott muzsikus, énekes, a Pro Cultura Intercisae-díjas, legendás Viadana Kamarakórus vezetője, pedagógus, kultúra- és közösségszervező, meg még száz más, írt egy tanulmányt, melyben a város zenei életét… khm… nos… inkább annak agóniáját veszi górcső alá. Az ő gondolatai mentén szimmantunk bele a dunaújvárosi kultúrszcéna mai helyzetébe: ha azt mondjuk, a helyzet siralmas, igazából nem mondtunk semmit. Igaz, látszólag senki nem hal bele, még csak nem is sérül, ha a kultúrára nem fordítunk pénzt és figyelmet – valójában viszont elég körülnézni az országban, hogy lássuk, de, bizony nagyon is sokan sérülnek és halnak bele abba, hogy ez a kurzus minden szinten módszeresen leépíti, vagy álnokul csak hagyja elpusztulni az amúgy is nagyon gyanús szereplőket felvonultató szektort. Gergővel anno együtt írtuk egy jó kis helyi könyv néhány fejezetét, mármint ő is, meg én is: a felejthetetlen Horváth Béla bácsi egyik gondolatának szeletkéje volt a címe: “Hogy itt is legyen muzsika…” Soha aktuálisabb mondatot, sajnos… Orosz kisvagányok, fb-n terjedő terror, és kultúrvégnapok – így, ebben a mixben ma is csak a HL hasábjain. Tovább »»

05 szeptember
22komment

Itt a Közút – közöd?

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.74 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már száznyolcvanötödik kiadását Izlanddal kezdjük – a meglehetősen barátságtalan éghajlattal, ám (ha eddig nem tudtam volna, mostantól tudom) nagyon is barátságos lakókkal megáldott szigetország kormányzata ötven szíriai menekült befogadását vállalta (Magyarország, csak jelzem, egy mosolygós nullát írt ugyanebbe a rubrikába), ezt azonban képviseltjeik kissé gyenge humanitárius gesztusként értékelték. Egy népszerű izlandi írónő, Bryndis Bjorgvinsdottir kampányt indított a facebook-on, melynek hatására igen rövid idő alatt több mint tízezren jelezték, befogadnának valaki(ke)t… Hát… így is lehet – meg úgy is, hogy a hetvenegy ember kínhalálát követelő teherautós tragédia után egyesek olyan gyalázatos, alávaló, nyomorult kommenteket fűznek a hírhez, ami nem hogy emberhez, de emlős állathoz sem méltó… Jut eszembe: hisszük vagy sem, a legújabb bűnbakok mellett továbbra is minden mai bajunkért (is) a Gyurcsány-Bajnai kormányzás a felelős – a magyar reformok pedig, ha valaki netán nem hallgatná-nézné-olvasná a valahol bizonyára minden percben látható-hallható-olvasható “társadalmi célú reklám”-okat, nos, azok betyárul működnek. Ezt nemrégiben egy betyáros pártközleményben is a módfelett tisztelt lakosság tudomására hozta az Erő, a szöveg pedig oly ragyogó, egyszerűen nem tehetem meg, hogy ne csináljak közkincset belőle. Végezetül egy levélből idézgetek majd, klasszikusokat csak pontosan – ebből már sejthető tán, hogy magam írtam, a címzettje a Magyar Közút megyei kirendeltsége. A tartalmáról beljebb majd bővebben is szólok, így elöljáróban csak annyit kérnék, tegye fel a kezét, aki úgy gondolja, a lassan egy hete elküldött, szerintem meglehetősen jó szándékot mutató mailre érkezett bármiféle válasz is… Egy pillanat, körbenézek és összesítek… ó, milyen rutinos társaság… senki??? Nyertetek – tényleg senki egy árva szót se vakkantott a buszsofőr közparasztnak, aki okoskodik – gondolom, akkor se lesz nagyobb a kapkodás, ha meglesz majd az első súlyosabb baleset a nemrég átadott 62-es valamelyik kereszteződésében… “Nem a látási viszonyoknak megfelelően…” – szól majd a mindenre jó varázsige. Forró szívű Jégország, az SZKP közleménye, közutas önkézmosó – bent vár rátok minden, meneküljünk… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz