Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for július, 2015

25 július
5komment

Ha király vagy, nem posztolsz, csak posztoltatsz

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 6.71 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhetvenkilencedik kiadásában elsőként is kiugrunk kissé a világűrbe: nem tudom, gondolkodtatok-e már rajta, vajon hogyan mosnak az űrhajósok például a Nemzetközi Űrállomáson – én sokat és sokszor filózgatok ilyen és hasonló földhözragadt problémákon, nos, ezt most rendbe is rakjuk hamarosan. Elöljáróban annyit mondhatok azért, hogy nem mosnak. Kapcsolódásként, mert igen hasznos, megismerkedhettek még az utazásokra csomagolandó ruhaneműk (értsd: pólók) mennyiségének tűpontos megállapítására szolgáló képlettel, az úgynevezett Boda-együtthatóval is. Ki gondolná, hogy egy Facebook-oldal fenntartása havi félmillió forintba fáj: ez persze csak abban a viszonylag ritka esetben áll, ha magyar miniszterelnök az ember. Nem, higgyétek el, már egyáltalán nem is fáj nekem ez a fél milla, és baromira nem érdekel az se, milyen rokonsági/barátsági fokban van Orbán Viktorral az oldal üzemeltetője – komolyan mondom, nemhogy a fejemet nem kapom fel, ha valami nyolc-tízmilliárdos kis stikliről hallok, de már tényleg nem izgat. Lehetséges, hogy ez is volt a cél: például a legendás háromezermilliárd eltüntetésével – na, az sajog még mindig rendesen, azt bevallom, nem is véletlen, hogy szóba hozom, ahányszor csak lehet. Háromezermilliárd forint, tízmilliárd euró: nagy isten, mi mindent lehetett volna, lehetne megoldani annyi pénzből… igazán fontos dolgokat, mármint úgy értem, olyasmiket, amik sokaknak fontosak, nem csak a pár tucat kiválasztottnak, akinek mélyen zsebbe vágó szenvedély… Végül pedig pár szó a Rockmaratonról, amit a múlt héten rendeztek meg a városban, a szigeten: bent, a területen ugyan nem jártam, de volt szerencsém jó pár lélegzetelállító fejjel/hajjal találkozni, s miközben irigykedve néztem a jókedvű punkokat és rockereket, eszembe jutott, milyen könnyű dolgunk volt harminc éve az Aradi Tibivel, ha netán ki akartunk tűnni az egyensrácok táborából (és ki ne akarna, míg a világ világ…): csak rendesen meg kellett növesztenünk a rőzsét, felkapni egy piros vagy citromsárga nadrágot a tornacipőhöz, és köszi, meg is voltunk… Ma meg… ajjaj… Amúgy: balhé nélkül telt el az egész buli – pedig, még előtte valahol elkaptam pár mondatot, amikor is egy ifjú hölgy fejtette ki a barátnőjének, hogy a rockerek mindegyike “megérne egy golyót”: hát valahol itt lapulnak az igazán nagy bajok… És mégis: ameddig a Föld kerek… Űrmosoda, orbanviktor.hu és egy kis meghitt headbang beljebb… Tovább »»

Hirdetés
18 július
5komment

Fáradhatatlan kutatók, klasszicista villában

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (26 lövet, átlagosan: 6.31 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhetvennyolcadik kiadásában jó kis hippiket invitálunk képzeletbeli színpadunkra: épp a napokban olvastam arról a nem kicsit szórakoztató, hatvanas évekbeli pletykáról, mely arról traktálta a minden ilyesmire roppant kihegyezett közönséget, hogy a banán héjában található (és igencsak bonyolult eljárással ki is nyerhető) a bananadine nevű pszichoaktív szer… Az őrületes kacsa szép kis kört repült és hápogott be annak idején: végigszaladunk rajta, és egy éles kanyarral még örök kedvencemet, a nagyszerű Mark Twaint is beszólítjuk – a Hogyan szerkesztettem mezőgazdasági lapot? című kisnovellán ezredszer is könnyesre röhögtem magam… Na, ha már könnyes a szemem, evezzünk honi vizekre: a hónapról hónapra több állami pénzt kuncsorgó Fekete György, az úgynevezett Magyar Művészeti Akadémia amulettes feje jövőre már 6.6 milliárdból fizetheti a gittegyletébe szép pénzért becsatlakozott lánglelkű művészeket. Tudom, pite az éves összeg, maximum egyetlen, közepes államtitkári korrumpálásra lehet talán elegendő, de megnyugtatok mindenkit, lesz ez még a duplája is, mindegy, persze azért titkon reménykedem, hátha mégsem. Ja, tudom fokozni: 174 és fél millió megy a Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet működésére, további 143.2 millió pedig e múlhatatlan fontosságú intézmény székhelyének (még 2013-ban megkapták a Budakeszi úti, mondjuk úgy, mérsékelten csúnya Hild-villát) felújítására. Most pedig valaki azonnal legyen szíves, és kérdezze meg tőlem, hogy az elmúlt évek során immár százmilliókat kapott “kutatóintézet” hol is tart a módszertani elmélyülésekben… Jól sejtitek, igen – de odabent válaszolok is… Végül Sándor bácsit mutatom be egy kicsit mindenkinek, akivel a Vasmű úton, a motorom mellett elegyedtünk szóba, elvileg egy kérdés tisztázása erejéig – hogy aztán persze egy bő órán keresztül szórakoztasson egyrészt nem hétköznapi élettörténetével, másfelől pedig lenyűgözzön azzal a pompás és pofonegyszerű filozófiával, aminek mentén ez a folyton mosolygós, szellemes örökifjú a kezdetektől elégedetten és boldogan éli az életét, mind a mai napig és evör. Étel- és életreceptek, banándrog és nem kevésbé pszichedelikus George Black-show a mai HL-ben: kérnék egy határozott lapozást, most. Tovább »»

11 július
4komment

Csirkedrótot a tetőnkre, véreim!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (19 lövet, átlagosan: 6.58 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhetvenhetedik kiadásában Pekingbe repít benneteket a HL luxusrakétája, ahol nemrégiben különös versenyen mérhették össze tudásukat azok, akik kicsit lassabb tempóban szeretik befogadni a rohanó világ kínálta csodákat: a kínai fővárosban, kapaszkodjatok, bambulóversenyt rendeztek – nyolcvan ember érezte fontosnak, hogy megméresse bambulási képességeit. Őszintén sajnálom, hogy nem hallottam korábban erről a viadalról – hosszú évtizedek óta folytatok komoly edzéseket ebben a szakágban, és úgy érzem, méltón tudtam volna képviselni a magyar színeket… A verseny részleteiről, no meg arról, milyen rendkívül modern és nemzeti jellegű edzésmódszerekkel fejlesztem tovább magam mostanság, mindent elolvashattok beljebb. Újabb fejleményt habzik fel a Nagy Magyar Migránsügy, amely lényegében immár a köztévé teljes adását elviszi – a bármihez boldogan alkalmazkodó meztelencsigák láthatóan ezúttal is rájöttek, milyen jó biznisz felkapaszkodni a kormány kínálta kampányok megbízhatóan csühögő vonatára: bizonyos Nógrádi Zoltán, Mórahalom polgármestere a kormánytól kéri az illegális bevándorlók által okozott mezőgazdasági károk enyhítését, ugyanis károk keletkeznek a terményekben, továbbá, mély levegő, a termelési infrastruktúrában… A múltkor valamelyik “híradóban” bemutatták A Hölgyet, Aki Nagyon Megijedt, Mert A Hátsó Kertjükben Ólálkod Ott A Négy Migránsok – és egyéb szörnyűségek is szép számmal akadnak sajnos, nem is beszélve a tenoristákról, ami mind ők ezek, milliónyian. Mind e közben persze az adásidőt szépen kitöltik e borzalmak borzolását célzó intim betétek – ergo egy kockát nem kell forgatni tehát pár tucat olyan egyéb témában, amik azért engem legalábbis parányit érdekelnének, Quaestor, Lőrinc, Tiborcz, Vida, elmeállapot s a többi… Sajnos azt kell jósolnunk, várható a gazdasági menekültek áradata Ausztria, Németország, Skandinávia felől is – nincs más hátra, körbe kell keríteni és csirkedróttal be is kell fedni édes kis Magyarországunkat. Végezetül pár sor, ismét buszolási műhelytitkokkal tele – tudjátok-e például, melyik a felelősségteljesebb hivatás, a szívsebészé avagy a buszvezetőé: saját axiómám, valamelyik nap jöttem rá munka közben… És elmesélem azt is, miért a buszsofőr a legtöbbet integető ember a világon… Sofibáságok, csirkedrót, bambula – nálunk aztán tényleg nem kötelező értelmesen néznie senkinek… Tovább »»

04 július
6komment

Buta kis madárkák, akik vagyunk

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 6.67 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhetvenhatodik kiadásában egy valódi aprósággal nyitunk: egy másodperccel. Amit június 30-án – ha valaki netán nem vette volna észre – hozzáadtak a világidőhöz, egészen pontosan ahhoz az éjszakához. Egy szökőmásodperccel hosszabbították meg a keddi éjjelünket, azaz 23.59.59 után 23.59.60 jött – én meg nem teszek semmi különöset, csak felidézek egyetlenegy másodpercet, szórakozásból, őszintén szólva még én se tudom, kijön-e belőle valami vagy csak egymás mellé rakosgatunk pár szót vegyesen, de az ilyesmiben, legalábbis remélem, pont ez az izgalmas… A kis litera túra után prózaibb vizekre evezünk, merthogy áll a bál egyes telefonszolgáltatóknál: amikor megláttam a száz méteres sort, először nem tudtam, mit osztogatnak a Telenornál, aztán hamarosan megjött a válasz – aki azt akarja, hogy (most) ne emelkedjen az előfizetési díja, annak nyilatkoznia kell, naná, hogy nem (igazán) lehet telefonon vagy neten intézni ezt 2015-ben Magyarországon, személyesen kell befáradni, naná, hogy nincs meghosszabbított nyitva tartás, több munkatárs… Azért kíváncsi lennék, vajon Norvégiában is meg lehet-e tenni ilyesmit így – hát persze hogy nem… Mellesleg, mielőtt felsővezéri sunyi szándék szerint kirojtozzuk a külföldi szolgáltatók szattyánbőr popóját: nem kell-e elgondolkodni azon, vajon mi is az igazi oka, a gyökere ennek az egésznek – nem akarok Móricka lenni, akinek mindenről ugyanaz jut az eszébe, de akkor is beugranak bizonyos átháríthatatlan különadók és egyéb szorongatások, amivel a vakmerő kormányzat csuklóztat mindenkit, akit csak ér… Megy itt a nagy nemzeti kőkeménykedés, csak az az apró gond, hogy folyamatosan a mi rudazatunkkal csapkodják a csalánt. Végül folytatódik kis etológiai sorozatom: most meg egy erdei rigót láttam az utcánkban, aki épp szétverni készült a fejével egy ártatlannak tűnő, parkoló autót – a gyönyörű kis madár hosszú-hosszú órákon át fáradhatatlanul, sírnivaló elszántsággal küzdött a kocsi lakkozásában tükröződő vetélytársával, azaz önmagával. Hosszan néztem, meg is lett az eredménye: eszembe jutott róla ez-az, gondolom, sejtitek – ha igen, ha nem, fáradjatok a kalitka belsejébe, madárkáim… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz