Ha király vagy, nem posztolsz, csak posztoltatsz
(24 lövet, átlagosan: 6.71 a hétlövetből)
Loading ...Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet 
Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhetvenkilencedik kiadásában elsőként is kiugrunk kissé a világűrbe: nem tudom, gondolkodtatok-e már rajta, vajon hogyan mosnak az űrhajósok például a Nemzetközi Űrállomáson – én sokat és sokszor filózgatok ilyen és hasonló földhözragadt problémákon, nos, ezt most rendbe is rakjuk hamarosan. Elöljáróban annyit mondhatok azért, hogy nem mosnak. Kapcsolódásként, mert igen hasznos, megismerkedhettek még az utazásokra csomagolandó ruhaneműk (értsd: pólók) mennyiségének tűpontos megállapítására szolgáló képlettel, az úgynevezett Boda-együtthatóval is. Ki gondolná, hogy egy Facebook-oldal fenntartása havi félmillió forintba fáj: ez persze csak abban a viszonylag ritka esetben áll, ha magyar miniszterelnök az ember. Nem, higgyétek el, már egyáltalán nem is fáj nekem ez a fél milla, és baromira nem érdekel az se, milyen rokonsági/barátsági fokban van Orbán Viktorral az oldal üzemeltetője – komolyan mondom, nemhogy a fejemet nem kapom fel, ha valami nyolc-tízmilliárdos kis stikliről hallok, de már tényleg nem izgat. Lehetséges, hogy ez is volt a cél: például a legendás háromezermilliárd eltüntetésével – na, az sajog még mindig rendesen, azt bevallom, nem is véletlen, hogy szóba hozom, ahányszor csak lehet. Háromezermilliárd forint, tízmilliárd euró: nagy isten, mi mindent lehetett volna, lehetne megoldani annyi pénzből… igazán fontos dolgokat, mármint úgy értem, olyasmiket, amik sokaknak fontosak, nem csak a pár tucat kiválasztottnak, akinek mélyen zsebbe vágó szenvedély… Végül pedig pár szó a Rockmaratonról, amit a múlt héten rendeztek meg a városban, a szigeten: bent, a területen ugyan nem jártam, de volt szerencsém jó pár lélegzetelállító fejjel/hajjal találkozni, s miközben irigykedve néztem a jókedvű punkokat és rockereket, eszembe jutott, milyen könnyű dolgunk volt harminc éve az Aradi Tibivel, ha netán ki akartunk tűnni az egyensrácok táborából (és ki ne akarna, míg a világ világ…): csak rendesen meg kellett növesztenünk a rőzsét, felkapni egy piros vagy citromsárga nadrágot a tornacipőhöz, és köszi, meg is voltunk… Ma meg… ajjaj… Amúgy: balhé nélkül telt el az egész buli – pedig, még előtte valahol elkaptam pár mondatot, amikor is egy ifjú hölgy fejtette ki a barátnőjének, hogy a rockerek mindegyike “megérne egy golyót”: hát valahol itt lapulnak az igazán nagy bajok… És mégis: ameddig a Föld kerek… Űrmosoda, orbanviktor.hu és egy kis meghitt headbang beljebb… Tovább »»
