Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


27 június
4komment

Ha van lóvéd, szabhatod a HL-t!

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhetvenötödik kiadása úgy jelenik meg, hogy én (optimális esetben) éppen hazafelé tartok Ausztriából – leghűségesebb olvasóim nyilván pontosan tudják, hogy június utolsó hetét évek óta Karintia-Tirol határán, Mörtschachban és tágabb környékén töltjük némi unalmas motorozással: én mégis úgy gondoltam, szabadság ide vagy oda, nem hagylak benneteket betű nélkül… Nyár van, kezdjünk hát valami habkönnyűvel: mit szóltok, ha azt mondom, kiderült, hogy a csimpánzok sem vetik meg a tütükézést – Guineában megfigyelték, hogy közeli rokonaink rájárnak a helyiek által tartályokban erjesztett pálmaborra. Megrágják, így amolyan szivacsként használják a pálmaleveleket, azzal szívják fel a nedűt, és emberesen be is nyomnak… És ha már csimpánzok: a napokban Budapesten járt és két előadást is tartott Jane Goodall, az a hölgy, aki talán a legközelebb került hozzájuk lélegzetelállító pályája során – róla is megemlékezünk… Jöjjön némi sport: olimpiát óhajt rendezni Magyarország 2024-ben. Jubilálunk: kereken tizedszer kerül elő ez a pompás téma – szívesen kacarásznék rajta most is, csak attól félek, ez a sok tekintetben sajnos végzetesen elszánt kormányzat ebben a projektben is észrevette azt, amit a többi kedvencében, vagyis hogy mérhetetlenül sok pénz lopható el, az eddigi tapasztalatok fényében gyakorlatilag komolyabb kockázat nélkül. Megszólalt már az olimpia ügyében Kovács “Nemvoltamfideszes” Kokó István is, aki korábban szenvedélyesen magyarázta el, nem azért ült a tribünön minden fideszes rendezvényen, amiért a rosszindulatú emberek hitték… na, mindegy is, én úgy érzékeltem, valamivel csak sikerült most kiengesztelni, lehet, hogy új étterme nyílik valahol… Végül pedig egy korszakalkotó ötlet, ami pszichiáterem/barátom, a Táskakirály és Költőfejedelem, azaz Maxi fejéből pattant ki – a dolog lényege, hogy némi készpénzért cserébe bárki elkészíthetné a saját szája ízének leginkább megfelelő Hétlövetet. Bármelyik már meglévő és ez után születő HL szavait kicserélhetné az, aki szánna a dologra némi anyagi jót: Maxi szerint hosszra való tekintet nélkül tíz euró kell legyen egyetlen szó megváltoztatása vagy kihagyása (előrebocsátjuk: az alapcsomag minimum öt szavas) – így egy cikk teljes átszabása is megállna nagyjából 20 000 euróból, de természetesen ilyen mértékű tételek esetén már akár húsz százalékos kedvezményt is tudunk biztosítani. Üzleti tippek és titkok, párolt vajgerinc odabent.

Hirdetés

* A csimpánzok rákaptak a borozgatásra.

A pompás Sivatagi show című örökbecsű film óta sokan tudjuk, az állatok is hajlamosak olykor leemberiesedni – bizonyos földre pottyanó gyümölcsök gyors erjedésekor a fél szavanna egy merő bacchanálián nyomja a rockot, majmok, elefántok, orrszarvúk, rókák, madarak, szóval a komplett Noé-bárka: jóllehet részletes kutatásokat még nem folytattam ez ügyben, de én bizony ezen alkoholmámoros szeánszok rovására írom például az okapi elnevezésű állat kialakulását, nézzétek csak meg alaposan, van ebben minden, mint kutyafajtából a negyedik generációs Morzsiban a falu szélén – az okapiban ott egy kis zsiráf, pár egységnyi antilop, némi zebra, csipetnyi gnú, de tán még fekete párduc meg skorpió is… Szóval az ilyen, úgynevezett véletlenszerű alkoholizálásról már értesültünk az elmúlt évtizedekben is – a kutatók azonban sokáig azt hitték, az önkéntes, mondjuk úgy, tudatos alkoholfogyasztás az ember kiváltsága. Csak nemrég figyelték meg, hogy például igen közeli rokonaink, a csimpánzok elég szépen rájárnak az afrikai falvakban épp gyártás alatt lévő pálmabor-készletekre. Nem lopják el az edényeket, ugyan már, embertársak, majd hülyék lennének cipekedni – inkább megrágcsálnak egy-egy pálmalevelet, s azt amolyan szivacsként használva szépen kitunkolják a bort, míg csak ott, a helyszínen fel nem dőlnek, mint a jancsiszög. Csak a kölyköknek nem jut a szeszből, de leginkább nekik is csak azért nem, mert még nem tudják megfelelően elkészíteni a lopáshoz nélkülözhetetlen “szivacsot”. Volt amúgy egy kedvenc sorozatom tán a Discovery-n, ami az Indiában valóságos bandákba szerveződő makákók kalandjait mutatta be, fantasztikusan nagy mozi volt, igazi jellemekkel, hősökkel, nagy sztorikkal, el se tudom képzelni egyébként, hogyan csinálták, nálam megkapta az Oscart – na mindegy, abban mutatták egyszer, hogy az egyik klán egy résnyire nyitott ablakon át beszabadult egy lakásba. Rápattantak a bárszekrényre, percek alatt válogatás nélkül összevedelték, amit csak találtak, mit mondjak, az ötkilós kis majomtestekben elég jó hatásfokkal dolgozott a Jack Daniels – előbb tántorogtak, aztán baromi agresszívek lettek, és nekiálltak módszeresen szétverni és minden elképzelhető módon összemocskolni a lakást, mit mondjak, elég csúnya munkát csináltak, aztán az összes krakéler nagylegény összeesett és elaludt. Szóval isznak a majmok – őszintén szólva nem is csodálom, nekik sem kedvez ez a hülye világ, a helyükben (meg a helyünkben) én se lennék túl optimista. Miközben drámaian szorul össze az életterük, rengeteg helyen őrült tempóban vadásszák őket, és persze nagyon sok példányt fognak be cirkuszok és állatkertek számára, hol legálisan, hol nem. De ha már majmokról, csimpánzokról beszéltem, hadd említsem meg Jane Goodall, a világhírű főemlős-kutató, etológus és természetvédő nevét, aki nemrég Budapesten járt, hogy leleplezze Teleki Géza, egykori munkatársa emléktábláját az állatkerti majomházban, s ha már jött, úgy gondolta, tart egy előadást is – az érdeklődés mértéke miatt természetesen szinte azonnal kettő lett belőle, és alighanem még tizenkettő is elment volna telt házzal bárhol. Goodall magával ragadó egyéniség – pár éve Pécsett tátott szájjal hallgattam végig egy kétórás előadását, tényleg fantasztikus volt érezni azt a lobogást, amit a nyolcvanhoz közel még mindig sugároz magából. Szédítő akár csak végigolvasni is hihetetlen fordulatokból álló életútját: számos remek könyve egyébként magyarul is elérhető. Őt, szikár és bölcs gondolatait hallgatva-olvasva tényleg hamar rájövünk, hogy sajnos tényleg mi vagyunk a legnagyobb és legkártékonyabb állatfaj a Földön – még egy, bármivel áltatjuk is magunkat, ha így folytatjuk, meglehetősen rövidke darabig.

* Olimpiát szándékozik rendezni 2024-ben Magyarország.

A méret a lényeg: merjünk nagyot álmodni, nem számít, ha baromság, csak kurva nagy legyen. Kereken tizedszer bukkan elő a téma, nagyjából az egyetlen reménysugár, hogy ezúttal is úgy járunk, mint az eddigi kilenc esetben – mert ha netán egyszer tényleg sikerül belecsapnunk a lecsóba, s lesz az a pénz, amiért a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elfogadja az aspirálásunkat, nem marad más hátra, mint térdre, imához. Tényleg nem kell semmi ennek a végletekig felvirágoztatott országnak, Európa éllovasának és iránytűjének, csak valami olyasmi, amibe szépen belefolyatható még pár ezer milliárd – és ha még bele folyna… A 2004-es görög olimpia nagyjából 9 milliárd euróba került, a 2012-es londoni úgy tízmilliárd fontba – tegyük fel, hogy 2024-ig semminek nem emelkedik az ára, akkor tehát mondjuk olyan három- és négyezermilliárd forint körül megúszhatjuk az egészet. Igazán bagatell: magasztosan szép feladat persze azok számára, akik ezt a csinos kis summát kezelik – pár száz milliárdot eltüntetni nem egy nagy wasistdas errefelé, abból meg azért betömhető pár éhes kormányközeli száj. Megszólalt az ügyben Kovács “Nemvoltamfideszes” Kokó István is, aki egyébként néhány hete még négyezer szavas facebook-dörgedelemben részesítette a magyar társadalom azon elfogult, rosszindulatú és tudatlan tagjait, akik elhitték róla az alantas vádakat, miszerint ő a Párt nyalonca lett volna. Kokó akkor rávilágított, nem azért ült ő lényegében minden választási rendezvényen a tribünön, mert törleszkedett, nem, nem, épp csak ott volt hely, nemhogy fideszes, de Fidesz-közeli sem volt, idézem: “Értékeket és elveket vallottam, ami nagyon sokszor egybeesett a Fidesz értékeivel és elveivel.” Azt hiszem, ez így rendben is van. De mi több, Kokó nagyon is kritikus volt és maradt azokkal az intézkedésekkel szemben, amik sok esetben bizony nem is tetszettek/tetszenek neki, és pártmegbízásokat sem vállalt el, például Gyurcsány ajánlott neki egy országjáró, sportot népszerűsítő körutat, és ő nem ment bele. Talán épp e példa értékű szembenállása miatt is eshetett meg, hogy nem kaphatott komolyabb (értsd: államtitkári vagy hasonló szintű) szerepet a magyar sportpolitikában, vagy legalább az olimpiai bizottságban, s úgy általában sehol sem. Nos, tényleg az internet a modern világ legnagyobb átka, merthogy semmit nem felejt – ott volt ugye egyfelől ragyogó ökölvívónk 2002-ben nyitott étterme, a Boxutca, amihez a Széchenyi-program keretében szerény 25 és fél millió forint vissza nem térítendő ajándékot kapott, nyilván nem szolgálatai jutalmául; 2011-ben a Magyar Olimpiai Bizottság ugyancsak őt delegálta a közmédiumok társadalmi felügyeletét ellátó Közszolgálati Testületbe, plusz kapott egy szerény műsort a “köztévében” – az Út Londonba című magazinműsorban kéthetenként a brit fővárosból kellett beszámolnia arról, hogyan is haladnak a 2012-es olimpia munkálataiMindegy is: a lényeg, hogy most, a magyar olimpia terveinek újabb kibontakozása, úgy tűnik, gyógyír volt a csúf sebekre, Kokó ugyanis ismét megszólalt, s a “köztévében” egyebek mellett elmondta, “a köztudatban az az elképzelés él, hogy rengeteg sportlétesítmény épül egy olimpiára, és ezekkel később nem tudna mihez kezdeni Magyarország. Valójában viszont infrastrukturális fejlesztések sora valósulna meg, amelyekre egyébként is szükség lenne: autópályák épülnének, bővítenék a repülőteret, növelnék a közbiztonságot, ezért költségek helyett befektetésként kell felfogni a beruházásokat.” Szerintem így már rendben van: ha a repteret is bővítenék (érdemes lenne esetleg elgondolkodni egy magyar légitársaság beindításán is, hm… mi lenne, ha Sólyomnak neveznénk, például), és ráadásul még a közbiztonság is nőne, akkor tényleg hajrá, olimpia… Nyilvánvaló, hogy a nagy esemény után is piszok jól kihasználják majd a létesítményeket a sportoló magyar néptömegek, akiknek amúgy egyéb gondjuk sincs, mint hogy hol baseballozzanak/szlalomkajakozzanak. Ja, nem is beszélve arról, hogy – szintén Kovács Istvánt hívom segítségül – “Ekkora dologba még nem vágott bele az ország, viszont akkora élményt adna, amely évtizedekre meghatározná a magyarok önbecsülését, önértékelését.” Hát élmény az lesz, évtizedekre meghatározó, ha egyszer végre belevágunk. Zárásképpen hadd osszam meg veletek azt a képgalériát, amely a 2004-es görög olimpia néhány helyszínét mutatja be érzékletesen: persze tudom, tudom, ezeknek a hülye görögöknek aztán lövésük sincs az olimpiához…

* Némi készpénzért ki-ki testre szabhatná a HL-t.

A bevételeket persze csupa jó célra fordítanánk, mármint csupa olyasmire, ami nekünk jó. Az ötlet egyébként múlt héten pattant ki a fejünkből – míg Suszter mesterrel a fizikai korlátok miatt általában a net csatornáin igyekszünk kiugrasztani sarkaiból a világ tengelyét, Maxi barátommal heti néhány alkalommal élő szeánszokon vitatjuk meg az aktuális problémákat. Lehet persze ezeket az összejöveteleket semmiségnek tekinteni, de elárulom, a Maxi egyebek mellett részleteiben is kidolgozta már azt a gazdasági programot, ami igen rövid idő alatt megoldaná Magyarország jelen kori problémáinak nagy részét – nincs felhatalmazásom rá, hogy közkinccsé tegyem ezeket a nagy ívű gondolatokat, de ő szerintem bárkivel örömmel megosztja őket, pláne, ha a nyomaték kedvéért vesztek is valami szép portékát, ha már úgyis húztok kifelé végleg, mondjuk egy jó bőröndöt; ha maradtok, egy szép táskát az asszonynak, na jó, legalább egy derékszíjat magatoknak, összehúzás céljából, vagy egy pénztárcát, hátha egyszer majd jó lesz valamire. Na szóval, épp váltjuk a világot, amikor azt mondja a Maxi, milyen jó lenne, ha nem csak azok olvashatnák a Hétlövetet, akik úgy általában kedvelik valamiért, hanem azokat is magunkhoz édesgethetnénk, akik más véleményen vannak… Mondom, oké, de hogyan kéne megcsinálni? Rám néz, ravaszkásan hunyorít egyet, ebből tudom, hogy már rég kész van az egésszel, csak az alkalomra várt, hogy eldurranthassa: “Hát úgy, hogy amit te megírtál, abban ő a saját ízlése szerint kicserélhet vagy kihagyhat szavakat. Vagy mondatokat, akár egész bekezdéseket – ha van rá pénze, akár az egészet is.” És innentől kezdve megindulunk, mint vihar a tajgán. Hamarosan már a díjszabás is kész, az lényegében az utolsó mozzanat – így aztán most nincs is más dolgom, mint ismertetni a feltételeket, aztán várni, hogy csöngessen a kassza, hajrá biznisz HL. Tehát: tegyük fel, hogy valakinek nem tetszik egy mondat. Vegyünk egy mondatot, azaz egy mondat részét gyorsan, mondjuk a maiból, tessék: “Kokó akkor rávilágított, nem azért ült ő lényegében minden választási rendezvényen a tribünön, mert törleszkedett, nem, nem, épp csak ott volt hely, nemhogy fideszes, de Fidesz-közeli sem volt.” Nézzük, mit lehet ebből kihozni, ha mondjuk Kokó szeretne rajta módosítani: “Kokó nem ült a tribünön, nem törleszkedett, épp csak eszes volt.” Hipp-hopp, meg is vagyunk: a kihagyott, vagy félbe tört (fideszes-eszes), illetve megváltoztatott szavak egyformán tíz euróba kerülnek, így ez a változtatás kijön 170 euróból. A befizetés fejében elkészítünk egy B-változatot, s e variánsokat a Hétlóvét című (www.hetlovet.az – azerbajdzsáni domainnel) új oldalunkon helyezzük majd el, természetesen a szerző/módosító nevének kívánság szerinti közlésével, illetve kívánságra, díjmentesen anonimitást is biztosítunk. Archívumunkban természetesen visszamenőlegesen bármelyik írás tetszőleges mértékű módosítására lehetősége nyílik kedves olvasóinknak. Felhívjuk figyelmüket rendkívüli akciónkra: akár teljesen új írásművek alkotása is lehetséges – ha valamelyik dolgozatnak például csupán a címe marad meg, egyebekben a kedves ügyfél teljes körűen átalakítja, azt rendszerünk természetesen úgy értelmezi, hogy minden egyes szó megváltozott. Mivel írásaink általában nagyjából kétezer szavasak, ily módon ez a megoldás 20 000 euróba kerül – ám ebben az esetben automatikusan jár a kiemelt ügyfeleink számára szóló mindenkori 20 százalékos nagy kedvezmény, tehát elegendő 16 ezer eurót átutalni számlaszámunkra. Fontos tudni, hogy öt változtatás alatti mennyiség esetén minimálisan 50 eurót vagyunk kénytelenek felszámolni, tekintettel ügykezelési költségeink állandó mivoltára. Kalandra, változtatásra fel: játsszon, alkosson, változtasson velünk – tegye jobbá a HL-t, s gazdagabbá az ügyvezetést. Várjuk megtisztelő ajánlataikat…    

 

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.81 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

4 komment

  1. Hatlövet szerint:

    Igen a paksi 4.000 milliárdos beruházás már a zsákban, ha csak 25-30%-át lopják el máris 1000-1200 milliárdnál vannak egyesek.
    Most ez az újabb 4.000 milliárdos fejőstehén is kell mert telhetetlenek a fiúk de nagyon.
    Az a baj, hogy az agyilag igen egyszerűen berendezett magyar emberek többsége azt még felfogja ha valakik néhány milliót esetleg tízmilliót ellop, de azt már képtelen felfogni ha tíz,- vagy százmilliárdos nagyságrendben lopnak egyesek.
    Szerintem azt gondolják, hogy a milliárd a millió kisebb egysége, azaz aki milliárdokat lop az kevesebb mintha néhány milliót.
    Sajnos hülyül a magyar, tisztelet a mikronnyi kivételnek.

  2. haraszt szerint:

    Nem tudom volt-e már, de egy független (magyarán: nemzetárulóliberálisbolsevik) firkász talán utánanézhetne annak a mendemondának, hogy állítólag egy Dunaparti városban, talán Magyarországon, egy keleti multi leányvállalatánál távozott egy gazdasági igazgató (a szomszéd ükanyja szerint kirúgták, de hát ő ugye süket és különben sem ért az energiaszektorhoz…), hát nyilván mutyiországban ha egy gazdasági igazgató távozik, annak csakis az lehet az oka, hogy nem alaposan törli le a sarat a cipőjéről az épületbe lépvén, mert a mutyi mindig csak “máshol” van, nos hát az említett sáros cipőjú úr nem kell, hogy lemondjon a kaviárról a szárazkenyér mellé, mert abban a bizonyos városban ő amúgy (hogy-hogynem?) épp gazdasági alpolgi volt és van, de eddig csak úgy szabadidős társadalmi megbízatásból, majdhogynem ingyen, most meg, hogy lett sok szabadideje, néhány százezer forintos fizetésért, gondolom, mert mire vannak a jóbarátok. Szóval az érdekelne engem, hogy odafigyelnek-e a mostmár egyetlen munkahelyén, hogy a sarat ne vigye se be, se ki az épületből? Vagy követelmény-e egyáltalán egy Dunaparti városban az alpolgármesterek cipőjének tisztasága?

    • Boda Kapitány szerint:

      Vannak ilyen mendemondák, valóban… A kérdés már csak az, ki írja és hol jelenik meg… Nem teljesen vagyok biztos benne, hogy az évi 70 millióból üzemeltetett Igazmondó göngyölíti fel az ügyet…

    • Hatlövet szerint:

      Csak annyi kiegészítést tennék, hogy nem gazdasági igazgató hanem ügyvezető igazgató volt a “távozás” pillanatában a fideszes gazdasági alpolgármester “úr”.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


három × = 6

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz