Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


30 május
9komment

A szabad kötözködés joga – avagy újkori jobb-rosszabb ágyok

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhetvenegyedik kiadásában először is leszögezzük, hogy a medve nem játék – Madéfalva mellett, egy esztenán (mondjuk talán egyszerűen: hegyi szálláson) emberre támadt egy anyamedve, miután a juhászkutyák megölték az egyik bocsát. Erdélyben lényegében minden kocsmába járó atyafinak van medvés története – persze eszem ágában sincs elviccelni a dolgot, ott azért tényleg nem ritkaság, ráadásul nem csak a sportcentrumban jöhet létre mackós találkozás: pár komolyabb meg néhány viccesebb esetet igyekszem megidézni kis külmagyar összefoglalómban. Ha már állatokról esett szó: hallottátok-e azt a pompás hírt, hogy a bérbe kapott állami földeken dolgoztatná a legszegényebbeket a derék egyház, azaz növényeket termelnének, nem ám traktorral vagy kombájnnal, drága a dízel – inkább ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes, persze, jó kis megbízható emberi munkával. Ugye hogy szép? Mi több, Beer Miklós váci püspök azt is kigondolta két nagymise között, szalmaházakba költöztetné a jobbágyokat – gondolom, a szabad költözködés jogát majd kicsit később vívhatnák ki a parasztok, mondjuk egy felkelés során, amikor is természetesen csak kaszával-kapával támadhatnának. A püspök már le is beszélte két megbízható földesúrral a dolgot: jó Lázár János és jó Semjén Zsolt “tárgyalási alapnak tekintette az ötletet”. Vissza a középkorba telibe vaze, ne cicázzunk már tovább kis lépésekkel! A végére egy kis fürdőzés élményesen: a helyi igazmondóból vettem hírét, hogy az önkormányzat ismét fontolgatja a pompás előéletű Aquantis élményfürdő újbóli átvételét és üzemeltetését – azt meg a facebook-on láttam, sokan milyen kitörő örömmel fogadták ezt a bejelentést. Életem talán legszigorúbb fogadalmát tettem anno, amikor a kezdetektől láthatóan nyilvánvaló rablási és több más aljas szándékkal életre hívott fürdő építése megkezdődött – nevezetesen hogy soha be nem teszem a lábam, szóval csak azt akarom mondani, nekem alapvetően tök mindegy lenne, kinyit-e a fürdő vagy sem: a gond azonban az, hogy én is fizettem, fizetem és fizetni is fogom ezt a nagyszerű játékszert valakiknek… meg persze te, és te és te… szóval mi mindnyájan, ezredszer is. Kétségben az erő – mondom a makacs számokat, már vagy ötször megtettem, hátha majd pont most. Lubicka, jó nagy hasasokkal, odabent.

Hirdetés

* Embert támadott meg egy anyamedve Erdélyben.

Az eset a múlt héten történt, Csíkszeredától nem messze, Madéfalva mellett, egy esztenán, azaz, mondjuk egyszerűbben, hegyi szálláson. Nem tudom, jártatok-e már ilyenfajta hegyi szálláson: mi, Boda jr-ral és a Nyulasi családdal tizenpár éve egy ízben meglátogattuk Pistát és Gizit – három nagy fiukkal április végén felköltöztek a hargitai hegyek közt meghúzódó kis paradicsomba, felhajtották magukkal falujuk lényegében teljes állatállományát, lovakat, teheneket, juhokat, kecskéket, s ők gondoskodtak mindenki minden jószágáról egészen szeptemberig, ez volt a főállásuk. Így aztán mindenki más nyugodtan tudta csinálni a nyáron esedékes egyéb mezőgazdasági munkákat – Pistáék meg legeltettek, csinálták a sajtot, az ordát, a túrót, gondozták a szaporulatot, és szeptemberben elszámoltak mindennel és mindenkivel, mindenből megkapták a jutalékukat, az egész valami tökéletesen felfoghatatlan rendszer, de fantasztikusan működik. Ilyen éléskamrában persze az éhes medve gyakori látogató, s ha feltűnik, nem szeretne üres manccsal távozni – no, Pistáéknak volt vagy hat olyan kutyájuk, ami az egyetlen gyógyszer a bundás fosztogatók ellen: már a szelindekek borzasztó, loncsos, bozontos külseje és fenyegető, rekedt hangja is tömegoszlató jellegű, legkomolyabb fegyverük viszont az együttműködésben rejlik, hatan hatfelől dolgozzák az ellenséget, s szép gyorsan fel is őrlik az erejét, bármekkora legyen is. Pár ilyen támadt rá a címünkben szereplő bocsos anyamedvére, amikor tájékozódó látogatást tett a juhakolban, s az egyik kis medvét meg is ölték a harc során. A medve nagyon nem játék: egy felbőszült anyamedve viszont egyenesen fékezhetetlen fegyver – a madéfalvi incidens során végül a juhász feleségét sebesítette meg a vadállat, amikor ráugrott és többször megharapta. A nő sérülései szerencsére csak enyhébbek, de természetesen veszettség és a medvétől könnyűszerrel beszerezhető fertőzések ellen is beoltották a kórházban. Erdélyben, de különösképpen a Hargita vidékén egyszerűen nincs ember, akinek ne lenne medvével kapcsolatos története. Ezek jó részét persze ivóhelyiségekben hallhatja az ember – de ne gondoljunk amolyan szokásos kocsmai nagyotmondásokra: egyszerűen azért van így, mert a szófukar székely atyafiak leginkább csak pár deci jóféle égetett elfogyasztása után oldódnak fel annyira, hogy meséljenek. A szép nevű Ivópataka egyik műintézményében egy történésekben különösképpen gazdag este során találkoztam például olyan túlélővel, akinek fent, a Madarasi-Hargitán sikerült ugyanarról a bokorról szednie a málnát, mint egy elég jó kiállású mackónak – a hegyi ember félrehajtotta az egyik lombos ágat, aztán mindketten meglepődtek: a medve sajnos annyira, hogy gyorsan, de annál alaposabban szétszedte konkurensét, akinek a végén maradt még annyi ereje és vére, hogy elvonszolja magát az útig, ahol a fahordó kamionok járnak. Óriási szerencséje volt, mert azonnal jött egy, észre is vette, kórházba is vitte. Külön irodalma van egyébként a felbukkanó medve elleni védekezés módszertanának, nagy jókedvet csinál ez a kis idegenvezetős filmecske: ezen a másik videón pedig egy svéd turista mutatja be szépen a legelfogadottabbat, a lényege a következő – próbálj minél nagyobbnak látszani, és ordíts, ahogy csak bírsz… Utóbbival, azt hiszem, kevés gondom lenne egy találkozásnál – ha pedig őszintén, feltáró jelleggel, egész alakosan megnézem magam a tükörben, szerintem a karjaimat se muszáj olyan hülyén kiterjesztenem, hogy szépen elkullogtassak akár egy grizzlyt is…

* Az államtól bérbe kapott egyházi földeken dolgoztatná a legszegényebbeket a váci megyéspüspök.

Érdekes: korábbi megnyilvánulásai (például az emlékezetes karácsonyi szentbeszéd) alapján nekem úgy tűnt, Beer Miklós az egyház azon képviselői közé tartozik, akikre érdemes odafigyelni (egyes hangok egyenesen Ferenc pápa gondolatait vélték felfedezni Beer mondataiban) – most viszont olyan ötlettel hozakodott elő, amit áttanulmányozva azt kell gondolnom, akadnak azért apróbb-nagyobb gondok nála is. Pláne hogy azt is megtudtam, 2015-ben kissé… khm… nos hát… formabontó elgondolását két remek államférfiúval, magával Lázár Jánossal és Semjén Zsolttal is megosztotta, s ők “tárgyalási alapnak tekintették”, bármit jelentsen is ez. Mondom tehát vázlatosan, miről is lenne szó, aztán dumáljunk róla: Beer tehát arra gondolt, olyan kultúrnövényeket termeltetne az egyházmegye állami, bérbe kapott földjein, amelyek jellemzően emberi munkát igényelnek. Nem kell hozzájuk traktor, kombájn, mifene – bőven elég, ha a legszegényebbek beállnak a sorba és elvégzik, ami szükséges: amolyan agrikulturális közmunkáról van szó, ha jól veszem ki, jó a vonal, slágertéma, biztos haladás. Fizetésről egyelőre szó se essék, a nullánál ugye minden szebb, a magam részéről azt is el tudom képzelni, hogy mondjuk két mérő búzát, négy rőf kukoricát meg hat meszely bort kapjanak havonta azok a szerencsések, akiket kiválogatnak e szép, a XXI. század hajnalához mindenképpen példásan illeszkedő küldetésre. A legjobbaknak esetleg oda lehet még adni a makkoltatás jogát a tölgyesekben, egye fene. Ja, el ne felejtsem: a Middle Age-projekt része továbbmenőleg, hogy a püspök a jobbágyok elhelyezésére is gondolt – szalmabálákból készülő “házakba” költöztetné dolgozóit, a bálákat kívül-belül agyagvakolattal vonnák be, statikai megfelelőségüket fából készült váz biztosítaná. Eddig megvagyunk? Minden oké? Akkor most megismételném halkan: ezeket a nem kis ívet átfogó terveket tárgyalási alapnak tekintette két avatott földesúr is. Kérdés persze, hogy minden rabszolga külön bálaházikót kapna-e, azaz kialakulhatnának-e afféle romantikus kis bálafalvak a barázdák takarásában, avagy inkább a komolyabb bálabarakkokat méltóztatik preferálni püspök uraméknak. Mert azért az nem teljesen mindegy, hány teknőt kell vájatni, vagy például legyen-e mindegyikben, avagy csak három-négy bálaházra jusson mángorló, amivel a patakon havonta egyszer ki lehetne mosni az egyszerű darócruhát, amit persze szintén az állami gondoskodás részeként kapnának a pórok. Azt hiszem, abban egyetérthetünk, egyelőre nem lenne helyes, ha a szegények csak úgy összevissza kódorognának a világban, úgyis csak elkeverednének benne – összefoglalnám, felesleges lenne egyből megadni nekik a szabad költözködés jogát, s ha javasolhatom is mindjárt, mindezt egy megfelelő hosszúságú, a földbe mélyen beásott vascölöphöz rögzített lánccal lehetne finoman, metaforikusan jelezni számukra. A csinosabb jobbágyleányok, esetleg fiúcskák személyes szolgálatra is jelentkezhetnének az arra igényt tartó vármegyei uraságoknál és más notabilitásoknál, Orbán Viktor pedig mihamarabb feldobhatná az unióban, hogy míg ők buzulnak, mi szeretnénk saját hatáskörben dönteni az első éjszaka jogának kérdéskörében, továbbá napirenden tartani ezt a sokakat érdeklő, még többeket érintő ősi magyar témát, kvázi újabb hungarikumot. Hibátlanul, rendületlenül épül körülöttünk a középkor, feleim: soha nem hittem volna, hogy részem lesz ilyesfajta időutazásban, és tessék – ami azt illeti, a legjobb hűbéresek elég szépen kapják az adománybirtokokat vagy bármi egyéb hitbizományt király urunktól; vasárnap otthon van legjobb helye a parasztnak; megvalósult a sóadó új változata, a chips- meg a kólaadó; robot is van bőséggel, értelme és bére is lényegében nulla… Egyvalamit hiányolok: a tizedet. De komolyan, képzeljétek csak, paraszttársaim, milyen szép lehetett, mikor csak a javak egytizedét gyűjtötték be a kapzsi földesurak – most ennyit hagynak nálunk, szabad polgároknál… Dózsa György, Budai Nagy Antal, vagy mit bánom én, Eke Máté, Buga Jakab, Spartacus vagy Kunta Kinte – ha ráérne valamelyikőtök… igény már volna rá…

* Ismét a közgyűlés elé került az Aquantis élményfürdő ügye.

Nevezetesen, ahogyan A Hetilap írta, “arról döntöttek a képviselők, hogy tárgyalásokat kezdeményeznek a tulajdonos Recovery Ingatlanhasznosító és Szolgáltató Zrt-vel a megvásárlásról”. Tavaly már esett szó erről: akkor úgy volt, “jelképes összegért” venné vissza a város a fürdőt. Nem tudom persze, ez mit jelenthet: egy-két milliárd ebben az országban egyeseknek még a jelképiség szintjét se nagyon karcolja. De idézzük fel újra ezt a meseszép történetet: az igen gyorsan, mondhatnám, percek és fű alatt eldöntött építést a CIB finanszírozta. A 3.4 milliárdos kölcsönt a város húsz év alatt, évi 270 millió forinttal gondolta visszafizetni – az üzleti tervek évi 300 ezer látogatóval számoltak… Khm… ezt a pirulát, emlékszem, már akkor se volt egyszerű lenyelnem. 2008-ban, amikor az önkormányzat megpróbálta valami balekra üzemeltetési szerződéssel rálőcsölni a fürdőt, az agárdi termálfürdő adataival számolgattam kockás papíron: náluk negyvenezer látogató termelt évi 68 milliót, mínusz költségek… De mondok frissebbet: Gyulán, ahol azért szintén van némi múltja a fürdőzésnek, plusz infrastruktúra, 2013-ban 2.4 milliárdért (hét évvel később, egymilliárddal olcsóbban, vegyük észre…) épült meg az AquaPalota, ott boldogok voltak, amikor 2014-ben elérték az évi 173 ezer fürdőzőt… Ami minket illet, balek nem lett, így nem maradt más, mint lényegében bármi áron kifarolni a ragyogó bizniszből – aminek keretében (persze csak a rossz nyelvek szerint) azért néhány pártkasszát feltöltöttek kissé abban a kritikus évben. Hosszú vajúdás során 2010-ben bérleti szerződést csináltak a lízingből, aztán 2011-ben pár tízmillió fejében a CIB lenyelte a békát, és kikerültünk a szorításból – amelybe most, ha jól veszem ki, mintha újra visszavágynánk. No, nézzük is a ránk váró szép jövőt, persze, mindenképpen hangsúlyozom, ez egyelőre csak felvetés, gondolatkísérlet: nincs nehéz dolgunk, ha meg szeretnénk tudni, mennyi a “fürdőnk” ára: a Recovery oldalán szerepel a mostani ára, ez 950 milla plusz áfa. Jelképes. Vagy ki tudja. Na, tegyük fel, szerencsés napunk van, lealkudjuk az egészet a felére, szerintem az nem rossz arány, 500 millióért cakkumpúder meg is vagyunk. Oké. Veszünk egy nagy levegőt, benyitunk. A fürdő három éve nem ment egy percet sem: nem kell hozzá vernei fantázia, hogy elképzeljük, mi van odabent, odalent, odakint. A gépészet, az összes cucc, lényegében minden más mehet a levesbe, ráadásul a már említett összegből (illetve ami ténylegesen az építkezésre maradt belőle) alapvetően sem túl időtálló anyagokat használtak a mesterek – na, legyen mondjuk nagyon szolidan számolva még egy milliárd a tapétázás. És akkor újabb másfél milliárd beköhintése után indulhat is a móka-kacagás, lubicka és fröcsi, jó szájízt kívánok mindenkinek, mulassunk, elvégre eddig is, ez után is mi álljuk a bulit – igen ám, kedves mindnyájan: de ugyan mitől is lenne most bármivel is nyereségesebb az élményfürdő üzemeltetése, mint volt mondjuk négy, hat, vagy nyolc éve? Oké, adom, tulajok leszünk végre, azaz nem kell havi huszonhárommilliót kiköhögni, ez kétségtelenül előny. De hány látogatóval számolunk most? Marad a 300 ezer? Csak úgy ütemtelenül belekérdezek: akik közülük akár két napot is maradnának, azokat hol altatjuk? Mindenkit küldünk a fősuli koleszába? Vagy a földvári kempingbe? Pestre? Mivel töltjük fel a medencéket? Merthogy vizünk ugyebár, az idő sajnálatos rövidségére való tekintettel, annak idején nem tört fel – paraszti eszemmel úgy gondolom, nyomjuk bele az ivóvizet, 247.16 forint (plusz áfa) köbméterenkénti dvcsh-s áron, mondjuk… na… vitán felül áll, ez azért, hogy kellőképp homályosan fogalmazzak, már nem mindenkinek rossz. 1016 négyzetméter vízfelület… az mondjuk átlag másfél méteres vízmélységgel számolva… hm… ezerötszáz köbméter, 360 ezer forint. Földváron, azt tudom, minden nap leengedik a termált és másnapra újra töltik… Akármilyen lesz a szűrés meg a visszaforgatás, biztosan itt se árthat… az egy tíz millás bizkó havonta. Ne foglalkozzatok velem, csak úgy kotyorászok magamban. Szóval: mindez, mondom, csak rosszindulatú feltételezések tömkelege – de azért elég jó összeget mernék rá tenni, hogy ha már felvetődött, nem teljesen véletlen, azaz meglesz; azt is sejtem, lesznek, akiknek nagyon jó lesz ez az egész. Az odabent önfeledten csúszdázgató széles néptömegek mellett gondolom, persze…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

9 komment

  1. Csathó Gábor szerint:

    És mindenki szabadlábon van,nem történt hűtlen kezelés,minden rendben,mint a zöld SZTK-ban.

  2. Hatlövet szerint:

    Ez van ha az állam a keblére öleli az egyházat. Egyre kevésbé tisztelem az egyház képviselőit és remélem egyenesednek már a kaszák.

    Úgy látszik elfogyott a szabadon lopható közpénz, ezért az Élményfürdő visszavásárlásával, felújításával és üzemeltetésével teremtenek egy kis forrást maguknak a közgyűlési pártok, mert ezzel lássuk be nemcsak a Fidesz fog jól járni, csurran cseppen azért az MSZP, Jobbik, DK, PM Bermuda négyszögnek is.

  3. Besztercei szerint:

    A püspök elképzeléseit mellőzve, kizárólag a szalmaház projektre koncentrálva…
    Azért az nem akkora hülyeség Boda, mint ahogy írsz róla…
    Az utóbbi években én is sok cikket olvastam és jó pár építkezésről néztem végig fotóalbumokat… tele van vele a net…
    persze, nem egy 44 cm-es wienerberger vagy ytong de most ez az újra “felfedezett” “öko”, “bio”, stb.stb. környezetbarát, környezettudatos, energiatakarékos és olcsó épitkezési verzió…
    tettem ide pár linket, ha érdekel..
    http://www.szalmahaz.hu
    http://www.szalmaepitok.hu
    http://www.lakaskultura.hu/zold-tippek/szalmahaz-konnyeden-5855
    http://www.energiaeskornyezet.hu/szalmabala-epiteszet

    6lövetnek csak annyit…
    értem én, hogy bermuda meg csurran-cseppen de azért jelezném, hogy amíg én képviselem a közgyűlésben a DK-t, addig nemcsak üzlet nincs a fidesszel de semmi sincs velük… ;)

  4. Juhász Maxim szerint:

    Szívesen beköltöznèk egy-egy ilyen szalmaházba, ugyanis számos előnye
    mutatkozik. Pèldául itt van rögtön, hogy ellenáll a földrengèsnek, nem kell alapot èpíteni ès bio az ingatlan.
    Termèszetesen, nèmi hátránya is akad; a lótartás egy szalmaingatlan körül csak ideig-óráig megoldható, ugyanis vagy ő zabálja föl a házat egy átnyerített èjszaka után, vagy èn dolgozom be a lovat disznóbèlbe parizelnek.
    Ès van itt mèg valami! A legfőbb kèrdès nyitva maradt: lehet-e ezen szalmaingatlanokra hosszúlejáratú devizahiteleket felvenni? Mert ez esetben a ló marad! Így ő lenne a bankban, no, nem a fedezet…a fedező.

    (A költő ès fejedelem)

  5. K Ferdy szerint:

    Remek Kapitány,főleg az élményfürdővel kapcsolatos írásod nagyon tetszett!

  6. Tóth Judit szerint:

    Neveket akarok! Ne legyünk már mindig ilyen szemérmesek! Itt a köz szolgálatára felesküdött emberekről van szó, nem magánszemélyekről. Mindennek nyilvánosnak kell lennie! Kinek a zseniális ötlete volt az ezredik élményfürdő megépítése a turistaparadicsom Dunaújvárosban, és kinek most a visszavásárlás? Ki szavazta meg annak idején a közgyűlésben, ki írta alá a projektet? Ki a felelős a várost ért veszteségért?

    • Besztercei szerint:

      Kedves Judit!

      Az alábbi linken található jegyzőkönyvekből kihámozható, hogy mikor, ki és milyen döntést hozott, támogatott, szavazott… kikeresheted az általad vágyott neveket…

      http://kozadat.dunaujvaros.hu/kozgyules/jegyzokonyv/nyilt-ules/

      Az élményfürdő a 2006-os év projektje volt, ott érdemes kotorászni… ;) Ott megtalálod, hogy kinek volt a “zseniális ötlete az ezredik élményfürdő megépítése a turistaparadicsom Dunaújvárosban” és “ki szavazta meg annak idején a közgyűlésben”, illetve “ki írta alá a projektet?”…

      Ami a jelenlegi helyzetet illeti…
      Én pl. támogatom, hogy kezdjünk valamit az élményfürdővel… ezzel kapcsolatban a közgyűlési jegyzőkönyvet vagy a DSTV közvetítését ajánlom mint forrást…

      Ahogyan a közgyűlésben is elmondtam…
      Valamit muszáj kezdeni azzal az épület komplexummal… a 9 évvel ezelőtti történet az egy dolog… nem tudok vele mit kezdeni 2015-ben…
      viszont most ott van egy épület komplexum amely nem kell a piaci szereplőknek (vállalkozóknak)… gondolom, nem véletlenül…

      Tehát azzal egyet tudok érteni, hogy valamit kezdeni kell az épülettel… mivel a piacnak nem kell, így ha nem akarjuk a zöld SZTK sorsára juttatni, akkor muszáj csinálni valamit…

      Én szeretném látni a jelenlegi (2015-ös) számokat azzal kapcsolatban, hogy mibe kerülne az üzembe helyezés és az üzemeltetés…
      Ezeket a számokat még nem kaptam meg, de remélem látni fogok ezzel kapcsolatban valami adatsort… (Ha nem, akkor nem tudom támogatni a projektet…)

      Ha meglesznek a számok, akkor majd hozok egy döntést… addig nem… előbb látnom kell…

      Minden esetre amit 6lövet megjegyzett, a Bermuda négyszögről és a csurran-cseppenről, az számomra nem aktuális…
      Én mint a DK helyi képviselője semmilyen kapcsolatban nem vagyok a helyi fidesszel… sem üzleti, sem semmilyen kapcsolatban…
      Tehát nem üzleti, hanem elvi döntés a részemről az, hogy támogatom a helyi élményfürdő épületének a hasznosítását…
      A többit pedig meglátjuk…
      :)

  7. Tóth Gábor szerint:

    Az írás remek, de ez szinte már közhely.
    A fürdős sztorit sosem értettem, a vasmű kéményeinek tövében nagy élmény lehet a fürdőzés jó drágán – igaz, a füst nagy része pont elszáll felette déli szélben.
    Persze ez mellékes – nekünk, akik már megszoktuk,és imádjuk a strandot mellette (amit részben feláldoztak a fürdő miatt, ha jól láttam a buszból) de egy máshonnan jövőnek nem biztos.Azon is meglepődtem, hogy az ország olyan jól áll termálvíz ügyben, hogy még nálunk, a fennsík elején is feltör a mélyből az aranyat érő víz, ami nyilván nem azonos a talajvízzel.Egyszóval sehogy sem értettem, mi ebben a pláne. Hát persze,hogy nem jó helyes kapiskáltam…
    Az egyház nagyszerű ötlete szembe állítva az írek egyházi személyeinek álláspontjával a minapi népszavazás ügyében, ég és föld, ha úgy tetszik: menny és pokol.
    Ami pedig a közgyűlés (vagy mi) Bermuda háromszögét illeti: eltűnhetne mind a süllyesztőben, mert 25 évnyi tevékenységük eredménye szánalmas: senkinek sem az ország maga volt a fontos, hanem a hatalom és a saját zsebe. Ezt mutatják az eredmények és a sok-sok kiderült szemétség: többek között az ország javainak és lehetőségeinek döbbenetes mértékű elkótyavetyélése.
    Ezen nem segít, ha az egykori kommunista pártból szemrebbenés nélkül mszp-vé vált párt egy része most DK-nak hiszi magát.
    A tisztesség azt kívánná,hogy a gyászos és egyben végtelenül tragikus eredmények láttán mind elsomfordálnának.Ha már a nép nem űzi el őket a francba.
    Függetlenül attól, hogy együttműködnek-e a fidesz nevű birodalommal vagy sem.
    Teljesen mindegy ugyanis.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


1 × négy =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz