Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


09 május
10komment

Elszemtelenedett szamócaüzérek végnapjai

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhatvannyolcadik kiadásában Dániába repít benneteket a HL expresszvonata: Skandinávia (szerintem) leginkább élhető országában most azt találták ki, hogy szép fokozatosan megválnának a készpénzes fizetéstől, és a különféle elektronikus módozatokat fejlesztenék még tovább – a szakemberek szerint nem egy, nem is két előnnyel járna a dolog. Nekünk természetesen a fülünk botját sem kell mozgatnunk, napok óta minden egyes híradó vezető híre, milyen meglepő módon nagyot ugrott a magyar gazdaság, pedig már az sem akármilyen magaslat volt, ahonnan elrugaszkodott. És ha ők mondják, az úgy is van, 11 százalék növekedés, nullás infláció, ahogy a boltokban látni. (Ja, csak zárójelben: a NAV végre rámoccant a magukból kivetkőzött, az államot több ezer forinttal megkárosító szamócaárusokra, kedden vagy mikor ez volt a nap egyik fő híre…) Megkezdődtek az írásbeli érettségik – történt pár semmiség, az m1 például szerződtetett egy nagyon kedves, tisztességben megőszült tanár bácsit, oldaná meg a matek matúra feladatait: mit mondjunk, elég sima bukás lett volna belőle… Pedig nem történik semmi különös, mindössze elkezdődött a Párt egyik alapvetésének gyakorlati bizonyítása, miszerint nem jó olyan sokat tanulni: úgyse tudod megcsinálni, mire mész egy újabb kudarccal… Tehenész meg mindig kell valamelyik Leslie L. Meszaros-ranchra, biztos megélhetés, havi 60, okosba’. Ezek a diplomás kis nyikhajok amúgy is folyton csak járatják a liberális pofájukat abban a pár évben, míg itthon vannak: elég volt. A jóból viszont soha nem elég: mint talán még emlékeztek rá, pár héttel ezelőtt városunk fáradhatatlan, méltán közkedvelt seriffje, Magasrang őrnagy személyesen járt el szerény ügyemben, amikor is egy harmincezer forinttal lettem szegényebb (már fizettem, természetesen), cserébe viszont pár büntipontival gazdagabb – az irtózatos városi baleseti gócpont Kőműves utcai terület torkolatát, ahol felháborító esetem történt, most teljes szélességében besárgasávosították, azaz “Különösen veszélyes hely”-et fabrikáltak belőle. Hogy is mondjam csak: legalábbis különös fordulat egy eddig sem túl egyértelmű helyszínen, hogy finom legyek. Az én olvasatomban persze ez egyenes beismerése, hogy tökéletesen jogtalanul kaptam a csekket – de sebaj, ha a közlemény rovatba általam beírt gipszágyra fordítják, egye fene, maradjon a lóvé. Nálam nincsenek különösen veszélyes helyek, pláne nem olvasóknak: gyertek, irány, teljes gázzal, befelé.

Hirdetés

* Dánia fokozatosan megszüntetné a készpénzforgalmat.

Elég szép ütemben haladnak a készpénz kiszorításával Skandinávia – szerintem – legélhetőbb országában: 1990-ben még a lakossági fizetések/vásárlások 80 százaléka történt cash-ben, tavaly már csak 25 százalékos volt ez az arány. A tervezett intézkedés szerint 2016 januárjától a benzinkutak, éttermek és ruhaboltok (ha valaki netán tudná, miért épp a ruhaboltok, megköszönném, ha elárulná) nem fogadnák el a készpénzt fizetéskor, így ösztönözve még tovább az elektronikus fizetési módozatokat. A dán pénzügyminiszter elmondta, a készpénz kezelése jelentős adminisztratív és pénzügyi terheket ró a vállalkozásokra, sokat kell költeni biztonsági őrökre, a pénzszállításra – a pénzváltás pedig értékes időt vesz el… A készpénzforgalom visszaszorításával egy jelentékeny bűnözői kör alól húznák ki a talajt, s hab a tortán, hogy a kormány reményei szerint a szürkegazdaságra is csapást mérhetne az olajozottan működő elektronikus bankrendszer. Hogy a dánok nem viccelnek, azt talán az is mutatja, hogy a központi bank tavaly már nem is bocsátott ki készpénzt, s több kisebb bankfiókban már nem is tartanak a bankjegyekből. Hm… Jól hangzik, ugye? De vannak azért ellenvélemények is szép számmal. Svédországban, ahol például már csupán három százalék a készpénzfizetés aránya, azt mondják, a bankrablók ugyan valóban szögre akasztották a fúrógépet, de átképezték magukat: míg 2000-ben 3300 bankkártyás csalás szerepelt a statisztikában, 2011-ben ez a szám 20 000 fölé szaladt. Másrészt, ahogy egy stockholmi újságárus, Hanna Celik rámutatott, tőle minden egyes tranzakcióért öt koronát (170 forint) von le a bank – a svéd törvények pedig megtiltják, hogy ezt továbbterhelje a vásárlóira… Szerinte tehát ismét csak a bankok járnak jól az egésszel – mi tagadás, azért ebben is van valami. Azt már csak én teszem hozzá, hogy tekintettel arra, hogy a készpénzforgalom ilyen drámai csökkentése kétségkívül valósággal szíven döfi a feketegazdaságot és a korrupciót, nálunk nagyjából 2234 környékén van rá némi esély, hogy belefogjunk – optimista szakemberek szerint akkorra egyébként várhatóan már megkezdjük a felkészülés előkészítését megelőző intézkedéseken való komoly elgondolkodásra az euró bevezetésének tárgykörében. Mellesleg: mi így is, úgy is szárnyalunk, ha cash, ha kártya – tizenegy százalékkal erősödött a honi gazdaság, iparunk táltos paripa, 2018-ra egyenesen teljes foglalkoztatást ígér vezetőnk, akinek, mint halljuk és látjuk, semmi sem drága, ha minket kell megvédeni… Kellünk neki, na, mint egy falat kenyér. Vagy egy korty joghurt: ami például a mi boltunkban az elmúlt hónapokban, ha jól látom, 109 forintról 129 lett, ami 18.34 százalékos, könnyed emelintés – elég könnyen megérthető, gondolkodjunk jó nemzetiesen, polgártársak, szóval ahhoz, hogy a mélységesen valóságos/hivatalos, 0.3 százalékos defláció kijöjjön, a tangóharmonika árának 67.24, az indonéz rizspapír-lampion árának pedig 71.08 százalékkal kellett csökkennie. És csökkent is: mert a mindent járó miniszterelnök ezt is elintézte, akárhogy berzenkedett ellene a zunió. Ami pikkel ránk amúgy, de közben titokban tőlünk szop minden jó megoldást. De van még följebb, ne aggódj: miközben szép lassan tökéletesen elfelejtjük azt a pár igazán lényegtelen százmilliárdot, melyeknek eltűnéséről az elmúlt hetekben sajnálatosan túl sokat pofáztak egyes kommunista provokátorok, miközben az utolsó, felfelé vezető nyomokat is akkurátusan, fütyörészve söpörgetik szét, akiknek épp ez a dolguk – szóval mind e közben a NAV, hallom a rádióban, egy kiterjesztett akcióval rámoccant a piacokon és közterületeken elszaporodott szamócaárusokra, akik közül többen nem adtak nyugtát. Ezek az élősdiek, akik miatt szépen fejlődő országunk több száz, de meglehet, több ezer forintos adóbevételtől esett (volna) el, számos új, nagyszerű vívmány, mint például… na… az új stadi… futba… gyepsz… eredményje… világí… na, mindegy, szóval egy csomó olyasmi, ami mindannyiunk javát szolgálja, el sem készülhetett volna. Ezek a felfuvalkodott bolgárkertészek, maszekok, epresek mohó, mi több, kielégíthetetlen profitvágyuknak engedve, hivalkodva csörgették kötényzsebükben a kétszázasokat – nos, ennek egyszer s mindenkorra vége. Fellélegezhetünk, barátaim: a köztiszteletben álló Vida Ildikó elnökasszony végre sziklakeményen lecsapott az igazi bűnösökre. És ezekhez még tolmács se kell. Viszont tényleg jó lenne visszahozni a halálbüntetést…

* Lezajlott az írásbeli érettségik egy része. 

Jó, oké: magyarból feladtak mondjuk pár érdekeset – volt nagyjából három olyan személyiség, akikről a középiskolai évek alatt kábé egy szó el nem hangzik, de mivel tudjuk, az iskolának az életre nevelés is fontos feladata, azt hiszem, egyetérthetünk, semmiképp nem árthat, ha ifjaink megszokják, hogy olyasmiről is magabiztosan nyilatkozzanak, amiről halvány segédfogalmuk sincs. Ha másnak nem, politikusnak ezzel a készséggel, már ha megfelelő mértékű, jó eséllyel beválnak majd. Mellesleg, szó mi szó, nem csúnya megoldás, hogy a diákokba négy éven keresztül belepréselt és rendszeresen számon kért sűrű lexikális masszából a végén egy betűre se kíváncsi senki – cserébe jön három tökéletesen ismeretlen szereplő, és a hozzájuk kapcsolódó kérdések… És, ismét csak mellesleg, tudom, én vagyok a hülye kisgyerek, akinek mindenről ugyanaz jut eszébe, azt gondolom, az idei érettségi már része/lakmusza annak az igazán aljas kormányzati szándéknak, amely szándékosan igyekszik mindent megtenni ennek az országnak a végletes, minél tökéletesebb és gyorsabb elbutításáért – az ideális választó ugyanis nem gondolkodik, nem mérlegel, és nem is ugat: ha valamit eleget sulykolnak, az szépen megragad a fejében, egyebekben pedig épp annyi sütnivalóval rendelkezik, ami a rá bízott egyszerű, ennek megfelelően szerényen díjazott munka elvégzéséhez, továbbá az étkezéshez, pihenéshez és hitelfelvételhez feltétlenül szükséges. Nem árt tehát már jó korán tudatosítani, hogy a tudás útja felesleges kudarcokkal van kikövezve – mellesleg amúgy is egyre kevesebben engedhetik meg maguknak, hogy megfizessék gyermekük felsőfokú taníttatását. Amúgy meg például orvosra Magyarországon egyébként sincs szükség – tevékenységük csak teljesen szükségtelenül hosszabbítaná meg a dolgozók életét, ami azt a veszélyt hordozhatná magában, hogy többen is megérik a nyugdíjkorhatárt: jó, igaz, semmi komoly gond nincs, hiszen ha megérik se kapnak semmit, de azért mégis, csak jobb úgy, ha szépen önként mondanak le róla… És – különb s különb okokból – épp ennyire feleslegesek a szociológusok, a bölcsészek, a jogászok, a közgazdászok, a mérnökök, az agronómusok, az írók, a művészek: egyrészt Orbán Viktor úgyis mindenkinél és mindenhez sokkal, de tényleg sokkal jobban ért, ráadásul nincs probléma a föld kerekén, amit egy villámgyors és merész intézkedéssel meg ne tudna oldani. Másfelől akinek a tudása, bármi legyen is az, ér valamit, s netán azt is képes felfogni, hogyan is működik ez a minden ízében a kétszínűségre, sunyiságra, hazugságra, gerinctelenségre, talpnyalásra, szervilizmusra, gátlástalanságra, mohóságra, korrupcióra, ostobaságra, kontraszelekcióra épülő “rendszer”, az úgy tűnik el innen, mint az aranyóra, hogy legfeljebb látogatóba jöjjön vissza pár évente. Oppsz… bocsánat… az érettséginél tartottunk… Nos, ami a matekot illeti, ahhoz nem sok hozzáfűznivalóm van – az azért beszédes volt, s némileg a fentieket igazolja, hogy az m1 kiválasztottja, egy nyilván kiemelkedő képességű tanár bácsi, akire élő adásban zúdították a feladatokat, elég simán bukott volna meg… Nagyon távol álljon tőlem, hogy követ vessek rá – bevallom, nekem is csak egy paraszthajszálon múlt harmincpár éve a matek: ha egy segítőkész fuvallat nem fúj be egy kóbor fecnit az ablakon, amin, nekem valami rejtélyes ösztön legalábbis azt súgta csendesen, az aktuális feladatsorhoz, mi több, annak megoldásához szorosan kapcsolódó fura jelek, számok és egyéb ismeretlen krikszkrakszok voltak megtalálhatók, szóval ha ez a csodás kis fecni nincs, hát alighanem nekem is marad valami egyszerűbb hivatás… Lettem volna teszem azt… buszsofőr… De ha már matek érettségi, a végére hadd osszam meg veletek Csuhaj Tibi barátom, azóta ragyogó dzsesszmuzsikus, egyetemi tanár csodatételét, amikor is az egyik feladat során, hipp-hopp, eljutott a gyök 100 részmegoldásig. Tibi nem rettent meg, le sem lassított: előkapta a négyjegyű függvénytáblát, és belevetette magát. Bőszen számolt, vagy egy A4-es oldalt teleírva igyekezett felfejteni a titkot – aztán a végén kitartását győzelem koronázta, amennyiben eljutott odáig, hogy 100 gyöke az 9.999987782879… Jókedvvel ment a munka, szívesen számolta volna ő hát még tovább, jó pár tucat tizedesig, de szorított az idő, így aztán a számsor végére engedékenyen odarajzolt egy hercig kis hullámvonalat, és kerekített… tízre. Máig sajgó sebe, hogy érzéketlen kezek teljes tudományos munkásságát átlósan húzták át egy nyomasztóan vastag, piros Jumbó-filctollal… Hát így vesznek el olykor örökre a legígéretesebb matematikus tehetségek, barátaim…

* Teljes szélességében sárgára csíkozták a Kőműves utca egyik részét.

Egyik részét… hm… nem is tudom igazán, hogyan kéne írnom – járdáját? Útját? Hát igen. Alapvetően ugyebár úgy néz ki az a rész, mint egy járda – de mégsem az, mert áll ott egy “Mindkét irányból behajtani tilos” tábla, a “Kivéve: célforgalom” kiegészítő táblával ellátva. Öhm… igaz, a táblát a menetirány szerinti bal oldalra helyezték ki – márpedig a KRESZ 10. paragrafusának 3. pontja így rendelkezik: “A jelzőtáblákat az úttest mellett, menetirány szerint a jobb oldalon helyezik el. A jelzőtáblát a bal oldalon, vagy az úttest felett megismételhetik.” A tábla tehát a Kőműves utcai konstellációban: szimplán csak érvénytelen. Annak idején, március 4-én 10 óra 40 perckor, amikor felháborító, már-már őrült, a társadalom gátlástalan szembeköpésével felérő cselekményemet (azaz, a kapott “Tájékoztató” tanúsága szerint behajtottam a fent említett tábla mellett) elkövettem, még nem volt teljes szélességében sárga festékkel besraffozva, azaz “Különösen veszélyes hely”-nek nyilvánítva az a szakasz, csak egy része – meglehet, ez is közrejátszhatott, hogy odaálltam, a (fentiekben már megbeszéltük, pro forma hatályon kívüli) tábla mögé. Pár napja aztán jött néhány útfestő szakember, s röpke pár óra alatt a behajtó teljes szélességét sárga csíkokkal látták el. Most tehát van egy különösen veszélyes helyünk, az okát ne kérdezzétek – na jó, mondjuk ha valaki, hát én aztán pontosan tudom, mennyire veszélyes egy hely, főleg ha maga Magasrang őrnagy hajtat arra napszemüvege mögött összehúzott szemmel, bűnös lelkek után kajtatva, mint mindig. No tehát, most már hadd írjam ki magamból az egészet, kivételesen az se baj, ha unjátok, senki nem ígérte, hogy könnyű lesz… tehát összegezzünk: azért kaptam 30 ezres büntetést és négy büntetőpontot, mert megszegtem a behajtás szabályaira vonatkozó szabályokat. Oké. De mit? Behajtani tilos, igaz: kivéve, ha célforgalom céljából hajtok be. Márpedig nekem volt célom, nem akármilyen: parkolni akartam és parkoltam is. Tehát semmi tilosat nem követtem el – és még ha elkövettem volna is, a tábla a menetirány szerinti bal oldalon áll, ily módon mintha ott se lenne… Szinte hallom a kérdést: hát ha ilyen büfé vagyok a KRESZ-ben (is), hogyan büntethettek hát meg mégis? Nos, ott és akkor természetesen nem voltam ennyire magabiztos – időközben, pár nap alatt okosított ki sok-sok szakértő ismerős és barát. Így aztán furfang kellett ott és akkor rendőri részről, barátaim, furfang, hogy ez meglehessen… Márpedig Magasrang őrnagy, aki az esetnél oly szikáran, szakszerűen és kérlelhetetlen nyugalommal intézkedett, furfangos ember: fórsriftosan megkérdezett, elfogadom-e a helyszíni bírságot, amire rábólintottam – ő meg természetesen nem érezte múlhatatlanul fontosnak, hogy arról is tájékoztasson, várhatóan mekkora is lesz ez a bizonyos helyszíni bírság, és persze azt se kötötte az orromra, hogy amennyiben elfogadom, azzal egyszersmind abba is beleegyezem, hogy későbbi fellebbezésnek helye nincs. Oké, tudom, szépen el kellett volna olvasni, hiszen ott van, feketén-fehéren – tökéletesen igazatok van… de töredelmesen bevallom, pont nem teljesen voltam olvasós kedvemben… Mindegy is, most már tényleg engedjük el szépen ezt az egész problémakört, Boda úr – de kérhetem azért újra, most már csak színtiszta kíváncsiságból, értékes véleményeteket, miért is olyan különösen veszélyes hely az ott, a rendkívüli forgalmú, hatalmas áteresztőképességű Kőműves utcában???

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (25 lövet, átlagosan: 6.88 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

10 komment

  1. Juhász Maxim szerint:

    Tisztelt Boda úr!
    Kèrem tisztelettel ès alázattal viseltetni az általam felfestetett sárga csíkokat.
    A BTK 55/1960 4. bekezdèse egyèrtelműen kimondja; tilos minden olyan parkolás, amely a bőrdíszműkereskedők áldásos tevèkenysègèt ès forgalmát akadályozza.
    Márpedig hètköznaponkènt a hosszú tömött sor vège az utca túloldalán hömpölyögne, ám az ott parkoló autók meggátolják a kènyelmes, zavartalan várakozását a vásárlóknak az üzletembe való bejutásig.
    Ezèrt a csíkok, s ha kell, a sárga Napra is sárga csíkokat festetek.
    Velem nem lehet szórakozni!

  2. Öreg barátnéd szerint:

    Az érettségihez.
    Hétfőn délelőtt hallgattam a “rádiót” – az egyetlen helyit – és figyeltem az érettségi tételeket. Arra a “szörnyű” megállapításra jutottam, hogy borzasztóan műveletlen vagyok, mert nem tudom ki Bodor Ádám. Aztán nem hagyott nyugodni a dolog. Google a legjobb barátom, tehát utána néztem. Most már tudom. Bár egyetlen írását sem olvastam (ez az én bajom). Tudtátok, hogy Kossuth díjat is kapott?
    Délután volt szerencsém két frissen érettségiző lánnyal találkozni. Csak szokásból rákérdeztem, hogy ők tudják-e ki volt Bodor Ádám. Fogalmuk nem volt róla. (Egy kicsit megnyugodtam). Megmutattam nekik wikipédiát. Elámultak. Azt kérdezték, talán mégis csak egy szóval említeni kellett volna a tananyagban.

  3. Hatlövet szerint:

    Remek összeállítást rittyentettél megint. Köszönet érte.

    Gyanítom a dánoknak nincs egy Matolcsy nevű zsenijük és gondolom az unortodox közgazdaságtan fogalmával sincsenek tisztában. Gondolom majd jönnek Matolcsy alapítványához tanulni a szakmát.

    Érdekes ez a fejlemény a Kőműves utcában, ritkán járok arrafelé, de elmegyek megnézni. Kissé félve teszem, mert amikor legutóbb arra jártam egy igen rossz arcú polár napszemüveges maffiózót büntettek egy fegyvernek látszó fekete sportautóval elkövetett kihágásért. :D

  4. K Ferdy szerint:

    Kapitány!Nagyon jó volt most is MINDEN!Köszönöm!!

  5. Tóth Gábor szerint:

    Mint mindig, most is élvezet volt olvasni.
    Sőt: még egyet is értek.
    Ha hazamegyek, azt a krva sárga sávot megnézem magamnak élőben is, hátha rájövök valamire…
    :)

    • Boda Kapitány szerint:

      Látszólag nem kapcsolódik semmihez, de persze igen: tetszik, hogy azt írod, “ha hazamegyek”. Haza. No igen. Jólesett valamiért. Kösz.

  6. LandorBoy szerint:

    Még a végén turisztikai látványosság lesz a Kőműves utca torkolata :) Legkésőbb júniusban jómagam is megtekintem, sőt még Maxim boltja látogatásának ötletétől sem bátortalanodtam el mindezidáig (itt minden angol bőrdíszmű kínai és olyan is).

    Kapitány, köszönet a mai lövésekért is, jól szórakoztam rajtuk!

    Laller

    • Boda Kapitány szerint:

      A Táskakirálynál a legmagasabb színvonalú kiszolgálást kaphatod, és természetesen a minőség tekintetében sem ismer kompromisszumot… Szóval gyere csak, majd körbevezetlek…

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


7 + = tizenöt

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz