Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for április, 2015

25 április
4komment

El a kezekkel Bodától!!!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (25 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhatvanhatodik kiadásában egy igazán különleges japán sörről számolok be, mellyel a hölgyeket igyekeznek fogyasztásra ösztönözni. A Precious elnevezésű folyékony kenyér öt százalék alkoholt tartalmaz, ám ami ennél is lényegesebb, két gramm kollagént is. Márpedig ha valami kollagént tartalmaz, azt a japán nők megveszik, és kíméletlenül elfogyasztják – a japán közvélekedés szerint ugyanis e kötőszövetekben található fehérje fogyasztásával megőrizhető a fiatalság. Nos, nem biztos, hogy a kollagén teszi, de az tény, hogy a japán nőkről elég nehéz megmondani, hány évesek… Másrészről viszont az alkoholfogyasztás nem a japánok erőssége – erről volt szerencsém személyesen is meggyőződni párszor: ma elmesélem az amszterdami tapasztalatokat… Szintén erőteljes személyes érintettség miatt vagyok kénytelen foglalkozni egy másik, immár hazai témával: nemrégiben olvastam, hogy összefog a pécsi ellenzék egy atomtemető megépítése ellen – nos hát, azt hiszem, kutya kötelességem bekapcsolódni ebbe a mozgalomba, ha nem épp az élére kell állnom… Utóbbit nem valamiféle címhajhászásból tenném: azt hiszem, megérthetitek, hogy ha egy ilyen csúf beruházás komor viharfelhői épp a Pécstől tizenöt kilométerre fekvő kis falucskát, Bodát fenyegetik, az engem semmiképp nem hagyhat hidegen… Boda egyébként nem csak szép, de jó kis hely is: pár éve magunk is családilag vettünk részt az ott szervezett Boda-találkozón… Ha már Bodát készülök megmenteni, csak egy ugrás a világ megóvása egy komoly katasztrófától – a buszon töltött (persze csak látszólag) ritka holt időkben néha azért megpörgetem a fogaskerekeket a fejemben: a minap a méhek körül forogtak a gondolataim, pontosabban eszembe jutott, hogy valahol olvastam valamit arról, hogy erősen pusztulnak a szimpatikus kis mézgyűjtők… Einstein megjósolta, ha a méhek kipusztulnak, az emberiségnek négy éve van vissza… Ezt már csak nem hagyhattam: megszületett egy fantasztikus ötlet – pár óra múlva már Suszterrel beszéltem izgatottan, nem sokkal később fejben már költöttem is a milliárdokat, hogy aztán az utóbbi idők legnagyobb csalódása vágjon hókon és rántson vissza a földre. De csak időlegesen. Különféle brúszvilliszkedések, odabent. Tovább »»

Hirdetés
18 április
10komment

Indulj el egy úton, én es egy másikon…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (25 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhatvanötödik kiadásában egy (úgy hittem: vetítek előre kissé) igazán ínyemre való falatot csócsálgatunk, nagyjából, gondolom, a szokott unalmas tanulságokkal – például arról, hogyan is lehetne normálisan élni a maradék pár éven át legalább, mert hogy megérdemelnénk, afelől szemernyi kétségem sincsen. A megoldás most közelebbinek látszik, mint valaha: a neve Liberland, hozzánk igencsak közel, a Vajdaság tőszomszédságában fekszik, nagyjából hét négyzetkilométer területű, egy cseh fazon alapította, ő az államelnök is. Nem csoda, hogy pár napig úgy éreztem, egyre pregnánsabban körvonalazódik a jövőm: vagyis hogy felveszem a pastafari vallást, virtuális észt állampolgárságért folyamodom, amikor pedig mindezzel megvagyok, átköltözöm Liberland-be, ahol remélhetőleg legalább egy buszjárat üzemelni fog valamikor, és ezzel meg is volnék, hip-hip-hurrá, gondoltam naivan… S hogy mi az egyetlen aprócska probléma? Azt is elmesélem mindjárt. Még a múlt héten ikszeltem be azt a hírt, amit akkor hátrébb csúsztatott egy másik, de azért nem hagyom lövetlen – ez ugyebár bölcs hodzsánk kazah látogatásához kapcsolódik, ahol is kijelentette, idegenek vagyunk Európában… Nos, ezt a többes számot, illő tisztelettel és kulturáltsággal ugyan, azaz kurvanyázás nélkül, de tisztelettel kikérném magamnak, Mr. Orban. Mert én bizony baromira nem vagyok idegen Európában, sőt, eddigi röpke öt évtizedem során lényegében mindenhol baromira jól éreztem magam, rengeteg barátom van az egész kontinensen, és változatlanul azt gondolom, kisebb-nagyobb eltérésekkel valami olyasfajta életet szeretnék/szerettem volna élni, amilyet egy szürke, egyszerű holland, német, francia, portugál, stb., stb. polgár. Semmi bajom a kazahokkal, a mongolokkal – de köszönöm szépen, nekem rohadtul nem kell a lóhát, a jurta meg a kumisz, se a két évszázad mínusz… És végül néhány szó arról, mennyire fáj, amikor kifelé pattogok a busszal a városból – hogy változatlanul azt merészelem gondolni, némiképpen fontos lenne így pár évtized elmúltával legalább a főbb utakat olyan szintre hozni, hogy ne csak konflissal és/vagy két kilométeres sebességgel lehessen úgy végighajtani rajtuk, hogy nem esik ki a protkóm. Dohogások, lelkesültség és döbbenet – mindez itt, a hajtást követően… Tovább »»

11 április
8komment

Valódi spóremberi erények

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.96 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhatvannegyedik kiadásában először egy szomorú, de sajnos teljesen megszokott hírrel szolgálok – huszonegyen vesztették életüket egy buszbalesetben, ami Kínában, egy kanyargós hegyi úton történt, a jármű egy folyóba zuhant, amikor vezetője feltehetően egy olyan szakaszon próbált átjutni, amit kisebb autókra méreteztek. Huszonegy áldozat, tényleg szörnyű – mégis átsiklunk rajta, akár például a Kenyában lemészárolt százötven diák felfoghatatlan tragédiáján: a világ másik felén történő szörnyűségekre mintha valahogy immunisak lennénk… Ezúttal azonban moralizálás helyett inkább csak hálát adok a sorsnak, hogy néhány kínai buszutam nem zárult hasonló tragédiával – elmesélek párat az ott szerzett közlekedési élményekből: némi vérfagyasztás mellett azért szerencsére szórakozhatunk is kicsit. Jó évet zárt tavaly egyik rendszeres vendégünk, Szijjártó Péter külügyminiszter úr: 9.7 millió forintot keresett, amiből 12.5 milliót tudott félretenni. Keszler, valamint Kobzos tanárnő és tanár úr egyaránt megmondhatója, hogy középiskolás éveimben nem merészkedtem túl mélyre a reáliák óceánjában – de azért ez a két adat még bennem is felszínre sodor némi kétkedést az irányban, vajon lehetséges-e ilyen kiemelkedően szép spórtevékenység… Miközben ezt boncolgatjuk majd, eszembe jut tán, hogy felvetődött itt a napokban a Quaestor-ügy egy eddig nem igazán széles körben szellőztetett szála, nevezetesen hogy vajon hová tűntek a befektetett közpénz-milliárdok szerény kis kamatai… Mi persze már megint csak kérdezünk, fullamatőr és ultrademagóg módon, ahogy szoktuk. Végül: a kezembe került a napokban egy elég komoly lista, mely a hazai átlagkereseteket veti össze – a termetes diagram tartalmazza szinte az összes fontosabb foglalkozási ágat, természetesen azonnal tanulmányozni kezdtem, s azt találtam, hogy a buszvezetés nagyjából a toplista 240. helye környékén található: azaz nagyjából középtájt… Statisztikát értékelni sokféleképpen lehet – egy variációval megpróbálkozom hát én is, ahogy törzsolvasóim megszokhatták már, odabeljebb. Tovább »»

04 április
18komment

www.onszoktetesmailben.co.uk

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (35 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhatvanharmadik kiadásában egy brit csalóval ismerkedünk meg, de nem ám valami kispályás, piti bűnözővel: Neil Moore azért került rács mögé, mert összesen 1.8 millió fontot csalt ki áldozataitól, méghozzá úgy, hogy négy különféle személyiség bőrébe bújva, bankmenedzsernek kiadva magát verte át őket. Ha a szükség úgy hozta, nőként csicsergett a telefonba, hogy tökéletesen meggyőzze ügyfeleit. A legelképesztőbb mégis az, hogyan szökött meg a börtönből – elmesélem egy kicsivel beljebb, mindjárt. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, nekem valahogy elég nehezen sikerül túllendülnöm ezen a vasárnapi zárva tartás ügyön: tudom, süssek magamnak kenyeret, tudom, régen se volt vasárnap bolt, tudom, ne rinyáljak már ilyen szarságokon, nézzek mélyen a családom szemébe, énekeljük el a Mennyből a semjént, rendben van… De igazából, rájöttem, nem csak a soppingolás lehetőségének megvonása zavar ebben az egészben: hanem az, hogy 2015-ben valakik (az már csak a ráadás, hogy éppen kik) élő egyenesben megmondják, mi jó nekem, meg még pár millió itt élőnek. Hogy mit akarunk és épp mit nem. Hogy egy 0.7 vagy hány százalékot “elért” “párt”, továbbmegyek, egyenesen “néppárt” egy egész ország életébe túr bele könyékig, és keveri meg a masszát, mint a kolbásznak valót. Talán még ezzel se lenne baj, ha fűszerként szórnának bele két gramm értelmet – de ebben annyi sincs. Mi sem természetesebb, mint hogy itt se lesz megállás, hiszen újabb területek bevonásán “dolgoznak”, ígéri a halálarcú Harrach mester – és mi sem természetesebb: az érintettek szinte azonnali autentikus válaszokat adnak a KDNP-s adjonistenre, az egyik kisbolt főnöke például feleségül vette az alkalmazottját… Hatvanöt éves Dunaújváros, az én városom – én továbbra is úgy érzem, kicsivel több van azért benne, mint amennyit perpill kihozunk belőle: de most nem kárálni szeretnék, csak pár tőmondattal igazolni, miért is nem volt/nincs kedvem hosszú távra elhagyni ezt a különös helyet, aminek minden köve, minden szeglete, minden szobra, minden fája történeteket mesél nekünk, akik itt születtünk, itt nőttünk fel, itt élünk. És ne feledjétek az ősi alapigazságot: ha valami nagy történik ország-világban, a közelben biztosan találsz egy dunaújvárosit… Büszkülünk és szikár/lírai tőmondatokban emlékezünk – tarts velünk. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz