Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


21 március
3komment

Miniszterelnöki várjátékok

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhatvanegyedik kiadása ismét szaftos… na jó, ez így még majdnem nekem is erős… szóval inkább úgy fogalmaznék, kényes témával szolgál kezdésképpen. Londonból Dubaiba tartott egy repülőgép, melynek egyik – ha jól tudom, azóta is ismeretlen – utasa röviddel a felszállás után elvonult a gép legkisebb közös célú helyiségébe. Hogy mit tett ott, nem tudjuk pontosan, tán jobb is – mindenesetre a gépen olyan odőrök kezdtek terjengeni, hogy többen terrortámadásra gyanakodtak. A személyzet igyekezett semlegesíteni a szagokat, mindhiába – a kapitány végül személyesen ellenőrizte, mi a szar van, aztán, hiszitek vagy sem, visszafordult, és leszállt Londonban. És mit hoz a sors, Nagy-Britanniában épp a napokban állították üzembe azt az autóbuszt, amelynek utasai joggal érezhetik úgy, hogy tőlük is megy a szekér – merthogy nagyon konkrét biogázzal üzemel a busz. Hetek óta forgatok a fejemben egy gondolatot, most megpróbálom közfogyasztásra bocsátani: nem szeretnék most mélyebben abba az utcába bemenni, vajon vannak-e különféle pszichikai jellegű defektusai a magyar miniszterelnöknek, és ha  nincsenek, akkor miért épp Grazban kezelteti őket; avagy, ha átfogó és rendszeres orvosi vizsgálaton kell átesnie annak (ki kérdőjelezné meg), aki például, honnan is jut eszembe, buszt vezet, miért nem írják elő minimum ugyanezt annak, aki országot – szóval mondom a lényeget: legalább csak egyetlenegy nyomós vagy bármilyen okot szeretnék találni rá, miért is muszáj Orbán Viktornak a Várba költöznie. Tíz év alatt száz-, egyes források szerint kétszázmilliárdot költenének a Várnegyed felújítására – s közben senki egy szót nem válaszol rá, miért van erre szükség, a kormánydöntést indokló tanulmányok, jelentések “természetesen” nem nyilvánosak. Végül itt az utolsó figyelmeztetés, némi burkolatlan promócióval: ne feledjétek, hogy a jövő hét csütörtökén, 26-án 17 órakor Livelövet, azaz élő Hétlövet-találka szerénytelenségemmel és Suszter mesterrel a József Attila Könyvtár olvasótermében – szívből reméljük, hogy, mint legutóbb, megint kis híján kevés lesz a tér. Körvonalazódnak a részletek is, itt, az előzetesben pár apróság, ami már biztosan lesz. Felkészülni, vigyázz – hamarosan kezdünk.

Hirdetés

* Különös ok miatt fordult vissza és szállt le ismét Londonban egy Dubaiba tartó repülőgép.

Felszállás után minden szépen és simán, a szokott rutin szerint ment a British Airways járatán úgy fél órán át, aztán valaki (kilétét még homályosan sem említi az esetet feldolgozó Daily Mail) behúzódott kissé a mellékhelyiségbe. Hogy odabent mi történt, mi sem, talán jobb, ha nem tudjuk – az mindenesetre makacs tény, hogy Brüsszel fölött járva az utasok egy része, főként akik a toaletthez közelebb ültek, lényegében az ájulás szélére került az elképesztő szagtól. A probléma hamarosan a kapitány tudomására jutott, aki először kiadta a személyzetnek, teremtsenek emberhez méltó körülményeket a fedélzeten – a vezető utaskísérő azonban pár perc elteltével jelentette a főpilótának, hogy ez képtelenség. A kapitány ezek után saját szemével/orrával győződött meg a helyzet mibenlétéről, majd szűkszavú közleményben tudatta az utasokkal, hogy egészségügyi és biztonsági okokból visszafordulnak, a mellékhelyiség ugyanis a “folyékony halmazállapotú salakanyag túlcsordulása” miatt alkalmatlan hivatása betöltésére, a szag- és egyéb hatások elhárításához pedig nem állnak rendelkezésükre megfelelő eszközök. Így hát a gép szépen megfordult, és hamarosan újra leszállt Heathrow-n. Bár az utasoknak azt ígérték, hamarosan átszállhatnak egy másik gépre, a BA szerencsétlenkedése miatt végül csak 15 órával később folytathatták az utat. Azt hiszem, az se nagyon vigasztalt senkit, hogy a légitársaság elnézést kért, továbbá elszállásolta és megetette a pórul járt csapatot. Most tényleg nem kötözködni szeretnék: de egy ilyen esetben nincsen izé… személyi felelős? Szegény pára, aki ilyen energikusan bedörrentett a budiba, tényleg szép nyugodtan elsétálhatott, hogy úgy mondjam, szó szerint dolga végeztével? És ő is kapott vacsorajegyet meg hotelszobát, tőle is mélységes elnézést kért a British Airways, netán épp ő kattogott leghangosabban a reptéren, hogy mi a franc lesz már, itt dekkolunk órák óta, úgy mennék már Dubaiba, hogy ott is befűtsek az araboknak? És nem volt senki, aki tudta volna, ki volt? Tényleg annyian adják egymásnak a kilincset húsz perccel indulás után? Nem volt senki, aki emlékezett volna, hogy mondjuk mellőle állt fel, meglehetősen feszülten az az egyébként kimért és szimpatikus, porcelánöltönyös üzletember? Egyszerűen nem értem: ha mondjuk hirtelen felindulásból lekeverek egy frászt a stewardnak, mert mondjuk úgy láttam, fixírozza a csajomat, húszan rám ugranak, letepernek, lekötöznek, a gép leszáll, én meg kifizetem még a jövő évezredet is, veszek tíz teli tank kerozint a Boeingbe, 32 új gumit, fékszárnyakat meg az összes szegecset két fontjával, plusz állom mindenki repjegyét még egyszer, meg az esti bulizást a Sohóban, a szállást a Ritzben és még mindenkinek egy krómozott kulcstartót a Towerrel. Ez meg… berohant, kitört, mint a Stromboli, aztán szépen lezuhanyzott, visszaült a helyére és csodálkozó arcot vágott meg fintorgott… Mi több, még jól meg is etették, hadd legyen benne még egy kis muníció, ha netán úgy gondolja a továbbiakban, büntetne még pár száz embert… Ehhez képest szinte kispályás hír, hogy Bristol reptere és Bath városa között megkezdte menetrendszerű működését az a biobusz, ami részben fogyasztásra már nem alkalmas élelmiszerekből, részben pedig… öööö… a lakosság végtermékéből, lebontó baktériumok közreműködésével előállított, természetesen szagtalan, légnemű bioüzemanyaggal jár. Mindössze öt brit állampolgár éves élelmiszerhulladéka és salakanyaga egy teljes üzemanyagtanknyi biogázt kiad, ezzel pedig 300 kilométert haladhat a jármű… Hirtelen eszembe jutott, mi is lenne, ha mindez netán nálunk történik meg… két héten belül kilónként tizenkétezer-hatszáz forint jövedéki adó a hatósági áras szarra; kötelezően a masszára ragasztandó, hologramos zárjegy; végül az otthoni és nyilvános vécék betiltása és leszerelése, illetve a még ki nem fizetett csókosoknak kiosztott Nemzeti Szarkeverő Hivatalok és Átvevő Állomások felállítása… Hatósági bélellenőrzések, az alvilág rámegy a feketekakiltatásra, megjelennek az illegális fajansz-szalonok… Nem is folytatom: tényleg félek, hogy ötletet adok…

* A Várba költözik a miniszterelnök.

Oké, nem törekszem olcsó népszerűségre, engem nem csábít a talmi csillogás, ezért aztán, ahogy a bevezetőben is ígértem, nem kezdek bele, példának okáért valóban gyíkember-e a miniszterelnök – vagyis nem elemzem részletesen, milyen gyógyszerek szokásos mellékhatásai azok, amelyeket csak a vak nem lát mondjuk a közszereplések alkalmával; nem sorolom fel tételesen, miféle alaposan feltételezhető személyiségzavarok torzították/torzítják az ország legfőbb vezetőjének pszichéjét; hagyom az időről időre bekövetkező hosszabb-rövidebb eltűnéseket, azaz Grazot és a többit; nem gondolkodom el rajta hangosan, milyen sajátos, hermetikus magánvalóság-burkot alakított ki számára az udvartartás, hogy miféle szánalmasan szomorú paródiája lett önnönmagának ez az egykoron tán többre-jobbra hivatott ember. Lírikusabb pillanataimban talán még sajnálom is Orbán Viktort, az embert, ha úgy tetszik, a beteget – de sokkal jobban sajnálom magamat, magunkat, s még inkább a netán, valamilyen furcsa véletlennek köszönhetően egyelőre itthon maradt gyerekeinket. A Nemzeti Együttműködés Rendszere kíméletlenül, megfellebbezhetetlenül ráült ennek a szerencsétlen országnak az arcára, s e méretes tompor alatt nekem valahogy egyre nehezebben megy a levegővétel – csak azoknak roppant komfortos ez a pozíció, akik a jól bevált módszert követve tövig nyújtott, fáradhatatlan nyelvvel kényeztetik, ahol érik: nekik jó, mert egyebekben moccanniuk sem kell. A segg házhoz jön: mondhatni ez hát a történelmi korszakváltás leglényege. A hatalom persze, mi tagadás, természeténél fogva ritkán és visszafogottan emberbarát – ha behízelgően mézesmázos is itt-ott, azt is csak a maga érdekében teszi: gyakorlóit, ha kellőképpen diszkrétek és magukhoz képest visszafogottak tudnak maradni, s viszonylag emberhez méltó módon engedik élni vezetettjeiket, el- (éspedig jól) tartják azok, akik a számlát fizetik. Vagyis a mindenkori melósok, a parasztok, a mérnökök, tanárok, művészek, kereskedők, iparosok, vállalkozók: na, hát az adófizetők, ha jobban tetszik. A nép, az istenadta, tudjátok. Nálunk sajna máshogyan van, lassan a leginkább máshogyan közel s távol: én azt látom, az odafent urizáló cinikus milliárdosok, például az olyan, duzzadozó zsebű miniszterek (mert már nem is egy van), akiket, saját, kétségbeesett vagy beteges alapötletből kifacsart lázálmuk szerint, talán maguk is elhiszik lassan, nyugdíjas szüleik juttattak mesés vagyonokhoz… Ezek az újsütetű dzsentrik immár sportot űznek abból, hogyan zsigerelhetik ki, nyúzhatják és alázhatják meg, űzhetik világgá, akit csak érnek – elsősorban is persze, s ez is a súlyos jellemhiba egyik szegmense, azokat, akik a leggyengébbek, legelesettebbek, védekezésre, hangjuk-véleményük plasztikus megformálására, pláne hallatására totálisan alkalmatlanok: azaz nem léteznek. Ezért hát pont így is bánnak velük azok, akik a sorsukat “intézik”. Mindebben pedig vezető szerepe van a számos súlyos mániával megvert miniszterelnöknek. Mondja már meg egyszer, csak egyszer valaki, miért van az, hogy míg (teszem azt) egy buszvezetőnek komoly, mindenre, még a pszichés képességeket is alaposan feltérképező orvosi és egyéb alkalmassági vizsgálatokon kell átesnie, egy országot minden további nélkül (meg)vezetgethet, akinek tizenhat különféle személyisége van, nem szólva pár csipetnyi hatalmi tébolyról, üldözési mániáról és egyéb semmiségekről. Ez persze nem bizonyítható, ugye? Rendben. Azt azért meg szabad kérdeznem, miért van múlhatatlan szükség arra, hogy a miniszterelnök a százmilliárdokért felújítandó Várból vezényelje az országban zajló folyamatokat? Mi az, amit ezen a szinten nem lehet elvégezni a felcsúti palotából, a tokaji présházak valamelyikéből, a Cinege utcai otthonból, a parlamenti dolgozószobájából, vagy, tudom is én, ha itthon nem alkalmas a légkör, valamelyik svájci viskóból? És akkor most, ebben a szent pillanatban ugrik be a tűéles párhuzam: hogy hiszen Orbán Viktor a Várban, a királyok otthonában hajszálra ugyanaz a morbid vicc, mint a súlyos milliárdokért felújított stadionokban kétszáz néző előtt rangadón bohóckodó patronáltjai, úgynevezett futballistáink működése. Ezen aránypár szerint viszont pont akkorra lehet belőle fajsúlyos, de legalább elfogadható, népe érdekeit követő, azaz épeszű politikus, amikor majd a Mezőberény csapata 6-0-ra BL-döntőt nyer. Vagyis hamarost.

* Alig öt nap van vissza, el ne feledjétek: csütörtökön Livelövet!!!

Izgulok, rendesen. Legutóbb se volt másképp, és akkor a végére egész jó lett a hangulat, úgyhogy reménykedem, ugyanígy lesz. Újszülötteknek elmondom: még 2011-ben, amikor is tíz éves volt az annak idején a mostanihoz teljesen hasonló nevű Dunaújvárosi Hírlapban elindított rovatom, a Hétlövet, tartottunk egy közönségtalálkozót, hogy ilyen disztingváltan fogalmazzak. A könyvtárba hívtuk mindazokat, akik szívesen követték az újságban minden szombaton megjelent két hasábot – nem tagadom, bombameglepetésként ért, óriási megtiszteltetésnek tartom mind a mai napig, hogy több mint kétszázan voltak olyan szívesek lábbal szavazni: alig fértünk be a könyvtár olvasótermébe. A hangulat… nos… azt talán nem az én tisztem megítélni – egy dolgot biztosan állíthatok, én igencsak jól éreztem magam, és úgy gondolom, a nagyérdemű sem a busás tiszteletdíj miatt töltött velünk közel három órát (nem beszélve a kemény magról, melynek tagjaival még a Corsóba is átballagtunk egy pohárkára…). Nos, miután jövő februárban, ha minden jól megy, immár 15 évesek leszünk, Suszter mesterrel úgy gondoltuk, célszerűnek látszik egy főpróbát tartani – erre a szép aktusra kerül sor március 26-án, azaz jövő csütörtökön 17 órától a jól bevált helyszínen (ez úton is köszönjük szépen a könyvtár jóindulatát és segítőkészségét – első szóra kaptuk meg a ragyogó lehetőséget…), azaz a József Attila Könyvtár emeleti olvasótermében. Izgulok, rendesen – írtam a bevezetőben: s ez azt is jelenti, hogy készülök, készülődök. Elsősorban bizonyos, hogy lesz néhány sztori, amit szeretnék megosztani a kedves érdeklődőkkel – az ilyesfajta találkozó ugyanis a magamfajta beteges szószaporítóknak azért is Nirvána, mert nincs igazi terjedelmi korlát, mint írásban: másfelől persze az ember egyéb eszközökkel is emelheti egy-egy történet hatékonyságát, ugyebár testbeszéd, szemkontakt és a többi apróság… Történetek várnak tehát mindenkit, s ezekből, szerénytelenség nélkül állíthatom, elég tetemes mennyiséggel rendelkezem – míg egyfelől a jól bevált módszer szerint hagyjuk majd, hadd folyjon az este csobogó csermelye, amerre jólesik neki, másrészt pár fix pontot célszerűnek látszik beépíteni: gondolatébresztőnek beszámolok például egészségem pillanatnyi állásáról, különös tekintettel arra a megbeszélésre, amelyen egy fiatal és szimpatikus idegsebész kertelés nélkül elmondta, milyen lenne, ha egy mérsékelten szép napon meg kéne operálni a korábban a hetes csigolyám tájékán feltűnt nyaki sérvet… Kórházazunk tehát, ha a kedves közönség óhajtja, azt a régi mesét is leporolhatjuk, amikor életemben egyetlenegyszer (kop-kop-kop) négy napot töltöttem ispotályban – hogy is mondjam, nem vagyok egy álombeteg, a többi majd kiderül. Jön aztán száz dolog, amit soha nem mertél megkérdezni a buszvezetésről – megtudhatják például az érdeklődők, milyen is az, amikor az ember egy ötvenfős kínai turistacsoportot szállít keresztbe-kasul Skandináviában, s hogy mi van akkor, ha a (szintén kínai) idegenvezetőről a koppenhágai városnézés előtt derül ki, hogy az angoltudása kimerül a Hello szó alkalmazásában… A duma mellett tettek is várhatók: kis bemutatót tervezek kedvenc itthoni tárgyaimból – ha minden jól megy, elviszem magammal a Mező Imre utcai srácok tízparancsolatát élesben (a kulturális leletet addig is előtanulmányozhatjátok itt), és természetesen nálam lesz a moszkvai fenyő csúcsdíszem, a szigorúan oktatási célzattal bemutatandó állíthatóan villogó ötágú vörös csillag, továbbá a legendás égszínkék Elektronyika kazettás magnetofon – bemutatók utáni fogdosás és csodálat lehetséges, mármint a tárgyak esetében. És hát akkor a végére a hab(ok): ha valakinek ez se lenne elég, megjelenik az eseményen az egyenesen és külön e célból Grazból idevonatozó harcostársam, Suszter mester, valódi nevén Dankó Zoltán, akinek napi ezer és millió féle segítsége nélkül alighanem senki lennék, így, tömören. Információim szerint egy vagy több dal is érkezik vele, sőt, mi több, egyéb meglepetések is várhatók, de erről nem mondhatok többet, meg nem is tudok. Eddig csak a facebook-on kereken 94-en jelezték, hogy szerencsére ráérnek, úgyhogy leszünk szépen, aki inkognitót szeretne, meg tud lapulni a tömegben, úgy hiszem. Jó mókát, sok kacagást ígérhetek, jó társaságot, barátságot: ott a helyetek, na. És ne felejtsetek el csokit hozni, amit majd szépen beviszünk a kórház gyerekosztályára – mert egy kis jót csinálni mindig nagyon jó…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 6.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

3 komment

  1. Pannianyu szerint:

    Tizenvalahány évvel ezelőtt olvastam egy könyvet, ami OV addigi életéről szólt. Utána bennem felmerült, ha ez az ember hatalomhoz jut, lesz még koronázás a Dunán, ismét. Többen, sőt szinte mindenki lehülyézett. Akkor.

  2. a Lajcsi szerint:

    Köszi Kapitány! Nagyon jó volt a Livelövet! Még én is könyezve nevetem! (Én híressen nem nevetgélős tipus vagyok)
    Jó egészséget és minden szükséges jót kívánok a további sztorigyűjtéshez!

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


+ 5 = tizenkettő

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz