Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


07 március
11komment

Agy nélkül is lehetsz cuki

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százötvenkilencedik kiadásában a közmondásos lengyel-magyar barátság jegyében kezdünk – Mitrovits Miklós történész, polonista, tudományos kutató volt kedves közzétenni, mire is költik a lengyelek a 2020-ig befolyó uniós pénzeket, nem épp keveset, hat év alatt 82 és fél milliárd eurót, ha jól számolom, nagyjából 25 ezer milliárd forintot. Na, nem ötleteket szeretnék persze adni, ugyan már, kérem, a mi gagmanjeinknél pontosabban senki nem tudja, mi is ezeknek a pénzeknek a leghatékonyabb felhasználási módja – elég sokan érintettek az individuális fejlesztések terén, mondjuk így. Nos, a lengyelek ezzel szemben bölcsődei, óvodai férőhelyek kialakítására, városi tömegközlekedésre, tudományos fejlesztésekre, felsőoktatásra, az összes háztartás széles sávú internet-kapcsolatára, és félmillió új munkahelyre fordítják az összeget. A jövőre, ha összefoglalhatom. A részleteket bent fűzöm hozzá: elkeserítő lesz, előre szólok. Koalák érkeztek a budapesti állatkertbe: Nur-Nuru-Bin és Vobara érkezését hat évnyi felkészülés előzte meg, a szakemberek több mint ezer órányi külföldi felkészítőn vérteződtek. A látogatók tegnaptól már láthatják a kizárólag eukaliptuszlevelet fogyasztó kis erszényeseket – Tarlós István budapesti főpolgármester a koalákat üdvözlő helyszíni beszédében egyebek mellett az ausztrál államszövetség egész népünk felé kinyilvánított fontos gesztusának nevezte érkezésüket. Talán nem pont a hírnek ehhez a részéhez kapcsolódik, mindenesetre makacs tény, hogy a koala agya szokatlanul kicsi, koponyaürege 40 százalékát folyadék tölti ki – én azt gondolom, simán honosíthatóak, pár év múlva választhatóak lesznek. De ettől persze még cukik. Nem tudom, hányadszor jövök már elő a nyafogással, bocs, csak ennyi vigaszom maradt – sajnálatosan már megint rám terelődött a hatóságok figyelme, amennyiben egy előre megfontolt szándékkal, aljas indokból elkövetett parkolásom során egy különösen éber eszkvadron magas rangban szolgáló és védő tagja (akit, hogy pontosabb legyek, tetteit egyébként, hm, micsoda kauzalitás, épp két hete sikerült megidéznem e hasábokon) tetten ért, majd, mivel cselekményem sajnos nem csupán a Kőműves utcában oly vadul áramló közlekedés rendjét züllesztette, de társadalmi veszélyessége is rendkívüli volt, nem érhette be a visszafogott harmincezres bírság kivetésével, ráadásul négy büntetőpontot is megkaptam. Belátom, rászolgáltam. Most Csiszár Jenővel kiáltom az égre: Szerellek, Magyarország!!!

Hirdetés

* 82 és fél milliárd euró megy el hat év alatt a jövő építésére. Ja: Lengyelországban.

Lengyelország 2020-ig ennyi pénzhez jut az uniótól, ha jól számolom, 25 ezer milliárd forintról beszélünk – ez egyébként a legmagasabb összeg a tagállamok között. Nem akarom sokáig csűrni-csavarni, nézzük meg máris, hogyan is gondolják a lengyelek, mire szeretnék fordítani ezt a summát. Mondom. Kialakítanak belőle 50 ezer bölcsődei és 70 ezer óvodai férőhelyet. Nagyjából 2.7 milliárd eurót fordítanak a városi tömegközlekedés fejlesztésére, majdnem 7 milliárdot tudományos kutatásokra, innovációra. Úgy tervezik, a pénz egy részét arra fordítják, hogy a 30-34 éves korosztály ötven százalékának legyen diplomája, s minden háztartáshoz kiépítik a szélessávú internetet. El ne felejtsem: 500 ezer új munkahelyet is kialakítanak az uniós pénzből. Nem hinném, hogy lengyel barátaink túl sokat fognak unatkozni az elkövetkezendő öt-hat évben, elég erős a program, és vitathatatlanul a jövő építésére koncentrál. Nem vagyok szakértője a lengyel belpolitikának, de valami azt súgja, fő tevékenységként ott nem azzal foglalkoznak, hogy naponta szakértők bevonásával elmagyarázzák a népnek, sajnos az minden baj forrása, hogy Wojciech Jaruzelski tábornok 1981-ben kihirdette a hadiállapotot, s ez sajnos mind a mai napig súlyosan kihat az ország életének minden területére – nem: ezekből a tervekből elég világosan kirajzolódik, hogy Lengyelország túl van a felzárkózás első ütemén, s most olyan tempót készül felvenni, amivel tovább erősíti amúgy sem gyenge pozícióit Európában. Mind e közben nálunk még mindig az az ország stratégái előtt álló legfőbb kérdés, hogyan lehetne ellopni, ami valami érthetetlen okból még megmaradt, illetve hogyan lehet továbbra is elérni, hogy azokkal az emberekkel, akik még mindig nem érezték meg az idők szavát, és határon belül maradtak, továbbá olyan szerencsések, hogy dolgozhatnak is, szóval megfelelő kommunikációval elérni, hogy ezek továbbra is hajlandónak mutatkozzanak a rabszolgaságra. Mert mi másnak nevezhetném vajon azt a jól kialakított, végletesen aljas rendszert, amely annyit se hagy a dolgozó, végsőkig kizsigerelt embernél (értsük jól: ők a szerencsések, akik egyáltalán még látnak pénzt!), amiből a szó legszorosabb értelmében, azaz étel-ital nyomorszinten fenn tudná tartani magát: minden nehezen megtermelt forintunknak a felét viszi el a remekül működő és teljesítő, olcsó üzemű állam; az úgynevezett adó-ék rangsorban a negyedikek vagyunk Európában – csakhogy míg nálunk nagyjából 6 ezer euró az éves kereset, az előttünk álló Belgiumban, Németországban vagy Ausztriában ez, talán nem árulok el nagy titkot, icipicit magasabb. Mondjuk úgy a háromszorosa, alsó hangon. Zárójelben mondom csak: Lengyelország 35 százalékot von el a dolgozóitól… És ne is beszéljünk arról, hol mire fordítják az adóbevételeket – ha már a rabszolgaságot említettem, utánanézek majd, de azt hiszem, mi, például a szociális és egészségügyi szegmensben is egyre inkább közelítünk az ókori Egyiptom szintjéhez, amennyiben, ha ez netán valakinek elkerülte volna a figyelmét, orvosok és egészségügyi szakemberek híján hamarosan lényegében tökéletesen elfelejthetjük az egészségügyi ellátást, álmodozni is kár nyugdíjról, az állam lenéző félmosollyal vállat von, és egyszerűen kivonul mindenfajta segélyezésből, az elesettek, a szegények, a sérültek, betegek, idősek így jártak, sajnáljuk, magukra vessenek. Senkit nem hagynak az út szélén, való igaz: akit még nem rúgtak az árokba, az majd csak beledől magától. És szociális temetés, ugyebár: hogy még haló porában is alázható legyen, aki olyan jámbor, hogy amikor tizedszer rúgnak az arcába vasalt bakanccsal, akkor is visszamosolyog. Mert fél, hátha elveszíti a… mit is? Nos, a “közmédia” “híradóival” ellentétben itt, lent, én legalábbis úgy látom, egyre többeknek egyre kevésbé van mit… Sokadszor írom le, nem érdekel, mert ez a kötelességem: nincs, mert semmire nem lehet semmilyen mentsége annak a kormányzatnak, amelynek ténykedése alatt 2015-ben gyerekek tízezrei éheznek rendszeresen: s újabb tíz- és tízezrek vannak, akik esznek ugyan, de nem eleget, s nem jót. Az a kormányzat, amely nem ennek a szégyennek a megszüntetését, továbbá nem a szegények, a kisemmizettek, az elmúlt harminc évben ellehetetlenített milliók felemelését, de legalábbis segítését tartja elsődleges feladatának, mi több, nemhogy nem szolidáris, de gusztustalanul cinikus ezekkel a rétegekkel, az alkalmatlan az ország vezetésére. Az a kormányzat, amely nemhogy nem foglalkozik a fentiekkel, de szándékosan tudatlanságban és elnyomásban akarja tartani azokat, akiket kiszipolyoz, mi több, a felnövekvő generációk megnyomorítását célozza, aljas indokból követi el a hazaárulás minősített, soha el nem évülő bűntettét. Nem csak az ország népétől elrabolt milliárdokért, de ezekért az intézkedésekért is felelnie kell egyszer majd mindazoknak, akik kiötlötték, megszavazták, vagy akár csak szó nélkül eltűrték őket.

* Két koala érkezett a budapesti állatkertbe – tegnaptól már lát(ogat)hatók is.

Koalát tartani még egy állatkertnek sem lepkeűzés épp: azért is szeretném egy kicsit népszerűsíteni a két cukorfalatot, mert néminemű részben mindannyiunk kedvencei. Ha ugyanis már az előbb adófelhasználásról dör(m)ögtem kissé, hát tessék: az elkövetkezendő három-négy évben mintegy 25 milliárd forint állami támogatást kap az állatkert a valamikori Vidám Park területén kialakítandó Pannon Park fejlesztésére. Ha volnánk még tízmillióan, kétezerötszáz froncsi fejenként. Na, mondjuk ez tényleg rendben, ennyiért legyen is koala meg még egy csomó más látványosság, oké. És ismét csak büszkék lehetünk magunkra, düböröghet a honfiúi szív, mert ám Európa háromezer állatkertje közül csak kilencben van koala. Hat évet kellett kepeszteni, a szakemberek, az ápolók mintegy ezer órányi továbbképzésen vettek részt szerte Európában, mire a duisburgi zoo (koalakérdésekben ők számítanak a kontinens atyaisteneinek) végre úgy ítélte meg, minden feltétel adott Budapesten, s rábólintott a projektre. A két és fél éves állatkák Belgiumból, illetve Németországból érkeztek. Mindkettő hím, nem, nem tévedésből – most pár év újabb bizonyítás következik, mire az állatkert majd lehetőséget kaphat, hogy megpróbálja szaporítani is a koalákat. A koalák egyébként kizárólag friss eukaliptuszlevéllel táplálkoznak, ettől állítólag olyan a szaguk, mint a negrónak, ráadásul mentolosat purcintanak – ha mondjuk L. Simon László vagy legalább Kerényi Imre veje lennék, teszem azt, biztosan pályáznék rá, és szerintem meg is nyerném, hogy egy megfelelő kis eszközzel, persze olyannal, ami nem zavarja őket, felfoghassam a koalafingot: kis tégelyekbe vagy konzervdobozkákba porcióznám a mentolos gázt, és szépen megalapoznám a jövőmet… Igaz, jut eszembe, ha híresvej lennék, nem lenne szükségem ilyen hülye kis fingötletekre… Az eukaliptuszlevelet egyébként – nagyjából évi 6-7 millióért – Angliából kapják az elkényeztetett kis élő plüssök, hetente kétszer jön a kajájukkal a repülő, és összesen tizenöt fajta eukaliptuszból mixelik számukra a menüt – ápolóik még azt is figyelmesen jegyzetelik, melyik hogy ízlik nekik, s e tetszési index arányában állítják össze a blendet. A táp szállítását (akárcsak a két kis koaláét) egyébként a DHL vállalta magára – L. Simon László államtitkár a csütörtöki kétórás sajtótájékoztatón mindenkit megnyugtatott, hogy a cég nem kér pénzt ezért a szolgáltatásért. A DHL valószínűleg jó fej akar lenni a kormányzatnál, vagy mert átaludták az elmúlt pár évet, vagy csak nem figyeltek, és azt hiszik, ez számít bármit is… mindegy, nagyon azért nem hull a könnyem értük, 16-17 milliót valahogy csak kibírnak egy évben… Természetesen a ragyogó humoráról is ismert Tarlós István főpolgármester is megjelent az ünnepélyes aktuson, ha kicsit késve is, és egyebek mellett elmondta, tegnaptól “két nagyon aranyos megélhetési bevándorlót tartanak fogva” az állatkertben… A koalák egyébként, erszényes mivoltuknak megfelelően, nem tartoznak a veszélyesen intelligens állatok közé: speciális táplálkozásuk miatt igen energiatakarékos kivitelben állította elő őket a természet – koponyaüregükben szokatlanul kicsi agy kapott helyet, a hely 40 százalékát folyadék tölti ki. Ettől persze még nagyon aranyosak, a cukiságmérő szirénázva pirosan villog a közelükben. Nem zárhatjuk tehát ki, hogy amennyiben a budapesti állatkert a szaporításra is engedélyt kap majd, a nemzetség jelentős koalaóniává növi ki magát – fontos felfedezés lenne, valóságos áttörés a koalatenyésztésben, ha például kiderülne, hogy a díszkötéses magyar alaptörvény tökéletesen helyettesíti az eukaliptuszlevelet. A törvényrágcsáló koalák azután egyre inkább érdeklődni kezdenének a politika iránt – innentől pedig csak idő kérdése lenne az a nagykoalaíció, amelyben a szimpatikus kis arcok is helyet kaphatnának. Kedvencemet, a KDNP-t például szerintem bármikor kiszoríthatnák a nagy eszükkel…

* Közigazgatási bírsággal sújtott a hatóság a Kőműves utcában.

Mindennek a Táskakirály az oka. A Költőfejedelem. Meg ilyesmik. Hozzá mentem ugyanis, a szokásos pszichiátriai kezelésemre, plusz a szünetekben némi világmegváltás, továbbá filozófia, költészet és zene. Kultúrközpont, táskapláza, miegymás. Kóláztunk: az utóbbi napokban kicsit rámentünk az anyagra, be kell vallani, általában egy 1.25-öst beverünk, hiába, szeretünk nagy lábon élni, most mit csináljunk, neki is szalad a biznisz, és én se panaszkodhatom, elnök minden. Az autóval felálltam vele szemközt, van egy olyan behajtószerűség, részint ugyan járda, de mivel kint van a Mindkét irányból behajtani tilos tábla egy Kivéve célforgalom kiegészítéssel, no meg mivel viszonylag gyakran látok ott autókat bemenni, továbbá fel van festve sárgával egy Forgalomtól elzárt terület is, én úgy könyveltem el, hogy azért az a járműforgalom céljait is szolgálja, egyéb tiltást nem láttam, az elmúlt x hónapban y alkalommal álltam ott, soha senki nem szólt, ennyi. A Maxi épp a kauzalitásról fejtegetett valamit, amikor kauzálisan elhaladt előttünk egy szép új rendőrautó, kicsit lelassított, nagyon nézték az autót, nem voltam meglepve, nekem is tetszik, aztán elgurultak húsz métert, felkapcsolták a diszkót – na, ekkor kellett volna észnél lennem, bepattanni, és gyorsan kifüstölni onnan, akkor talán még lett volna valami halvány sansz. Kiszáll az ember, na, mondom, megint az a kurva kauzalitás, hát pont ugyanaz a magas rangú, fess rendőrtiszt, akit épp két hete emlegettem, amikor is a gyógyszertár előtt rótta a járdát fel s alá, fontossága teljes tudatában, hasábrádióval a kezében, s figyelte a gyalogátkelőhelyhez közeledő autósok magatartását, a nem megfelelőeket tüstént megtelefonálta a Városháza téri lámpánál posztoló elfogóknak, akik szépen egyenként el is fogták a szabálysértőket, nagyon helyesen egyébként. Hallottam, volt, aki okoskodni meg trükközni próbált, jelentették az elfogók, a magas rangú azonnal mondta nekik, hogyan szereljék le, aki próbálkozik. Így is van ez rendjén. Előző nap történt ott a tragikus gyalogosgázolás, ezért aztán, gondolom, úgy vélekedtek, másnap is várható valami ugyanott, hát akkor preventíve lépnek fel. Kőkeményen ment az akció egész nap. Aznap. Na, mindegy. Szerdán valószínűleg a Kőműves utcai parkolókban történhetett valami irtózatos botrány: útban lehettem a feketerigóknak vagy a cinkéknek én is, meg egy másik autó is, talán ezért. Na, ott tartunk, kiszáll az ember, mondom neki békülékenyen és farkbehúzva, izé, jó napot, nem jó helyen állok talán, mire egyetértően lendül a divatos tányérsapka, de nem ám. Kis fényképezőgép elő, máris indul a csittcsatt, mintha csak sporteseményen fényképezne, sorozatban. Mondom, ööö… nem lenne jó egy figyelmeztetés esetleg? Azt mondja, de, magának jó lenne. Hm… Ennyiből már evidens, hogy a Frappáns Válaszok Kapitányát sodorta elém a kauzalitás, jobb lesz látványosan kussolni, mert könnyen előugrik az adu ász. Véget ér a fotószeánsz, papírok… Boda úr, elismeri-e a szabálysértést? El. Helyszíni bírságot elfogad? El. Magasrang beül az Ojdiba, papíroz, közben megjön a másik tilosban álló autó tulaja is, aki az ablakból észlelte a túlzott érdeklődést. Öt perc, Magasrang kiszáll, hozza a papírjaimat és a csekket a határozattal – közigazgatási bírság, nézem a csekket… 30 pénz… öhm… na… izé… mi van… Ja, plusz négy büntetőpont, gondolom, az eset kiemelt társadalmi veszélyességére való tekintettel, vagy visszaesőnek/flegmának látszom, vagy csak úgy, mert az 1967/435 paragrafus 1/g pontja így rendelkezik, mit tegyünk… Ugyanannyi pontot kaptam volna, ha mondjuk jogsi nélkül vezetek, vagy ha – legyek már aktuális – elporzok a zebránál a másik sávban megálló autó mellett… Hasonló fajsúlyú ügyek, szó, mi szó. Nincs mérlegelési joguk, mondja még tán az akadékoskodó Maxinak magabiztosan Magasrang, aztán elindul, újabb kalandok, újabb szakmai kihívások felé. Nincs ezzel semmi baj. Tudomásom szerint nagyjából hatezer parkolóhely van a városban, és nagyjából tizenkétezer autó: söréttel lajhárra, elég hatékony sportág. Jogszerű amúgy. Azt is tudom, kell a pénz, s az őrnagy alighanem fontosnak tartja, hogy személyesen mutassa be beosztottjainak, hogyan kell határozottan beszedni. Kell a pénz, jó helyre megy, odaföntre, csupa jó célra. Ha jól emlékszem, most a szombathelyi stadion a következő – alig várom, hogy kész legyen, majd elugrom megnézni… kicsit az enyém is lesz, na. Ha csak addig ki nem jön a rossz parkolásokért járó négy pontokból az újravizsgám, pszichológussal, fél év utókezeléssel… Szerellek, Magyarország!

 

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

11 komment

  1. Fehéri Tamás szerint:

    “nálunk még mindig az az ország stratégái előtt álló legfőbb kérdés, hogyan lehetne ellopni, ami valami érthetetlen okból még megmaradt”

    ehhez ajánlom:
    https://www.youtube.com/watch?v=LAlYlqedW18

    … mind eladtuk már, ami elmozdítható, és most jön, ami nem …

    vagy elloptuk. vagy ellopták.

  2. Hatlövet szerint:

    Már most jobban járna az ország ha Nur-Nuru-Bin-t kineveznénk miniszterelnöknek és Vobarát meg köztársasági elnöknek. :D

    Nem csodálkoznék András, ha ezek után ugyanolyan szoros védőőrizetet kapnál a pintérhuszároktól mint Messi a BEK döntőn.
    Van egy olyan érzésem, hogy megkülönböztetett figyelmet fognak fordítani rád…… és még csak most indul a motorosszezon.
    Egyébként meg elmennek ezek a picsába….:(

    • Boda Kapitány szerint:

      Igyekszem maximálisan betartani a szabályokat, ezt bizton állíthatom, más gyógyszer nincs a dologra, és persze könnyedén előfordulhat, hogy még ez is kevés lesz. Sebaj, majd beszámolok…

  3. Pócsi Erika szerint:

    Sajnálom, hogy rezzenéstelen arccal végig tudtam olvasni. Ez azt jelenti, hogy így zajlik a “normális” élet nálunk.
    Életem első döbbenete akkor ért, mikor még lelkes önkormányzati dolgozóként azzal a gyanúval mentem mindennap dolgozni, hogy én az adófizető polgárok pénzéből élek, tehát értük dolgozom. Váratlan fordulat volt, hogy közölték, el vagyok tájolva… Már nem is erősítem a létszámot néhány éve. Azóta nem ér meglepetés kormányzati téren, semmi változást nem vettem észre, pedig néhány ciklusváltás történt azóta.
    Már csak azon tudnék meglepődni, ha valami fejlődés kezdemény mutatkozna, annak viszont felhőtlenül tudnék örülni.

    Az eljáró Magasrangnak pedig nekem is volt szerencsém megemlíteni, hogy tulajdonképpen és még a Tesco-s pontokat sem gyűjtöm, úgyhogy kíméljen meg tőle. Viszont kedvesem megjegyezte, majd ő gyűjti nekem…
    Szolgálunk és védünk…

    • Boda Kapitány szerint:

      Sokaknak, egyre többeknek ismerős ez a kitűnő szakember, valóban. Egy barátom is szóváltásba keveredett vele, ő a végén egyenesen azt kérte az embertől, lője le – de ez valamilyen okból nem történt meg. Elhivatott, az tagadhatatlan – veszélyes kombináció.

  4. Juhász Maxim szerint:

    Nem szeretnèk messzemenő fejtegetèsekbe belemenni.
    Bár kèpessègeim megengednèk, hogy
    Kant; A tiszta èsz kritikája című művèt
    a tőlem megszokott magas szellemi motívumokkal prezentáljam, mègis szelíd közlèkenysègem sóhajtásnyi fátylat feszít a metafizikától megbokrosodott gondolataim elè!
    A kauzalitásról, az ok-oksági összefüggèsről legyen elèg annyi; a bűntetès egy jelentős rèszèt magamra vállalom! Miután itt, a Kőműves utcai Tudományos Akadèmia megbeszèlèsèn összeültem önmagammal, közölnèm a testület határozatát. Az Akadèmia èves költsègvetèsèből 3, azaz a bűntetès három százalèkát átvállalom tekintettel arra;aki nem tud úszni ne másszon fára, mert elüti a villamos.
    Na, ez a kauzalitás!

    (A költő ès fejedelem)

    • Boda Kapitány szerint:

      Hülye vagy, a 3 % is 900 forint!!! Mi van veled??? Fogadok, hogy szombaton eladtál valamit!!! Mondtam, hogy ha nem vagyok ott, ne értékesíts!!!

  5. Varga Éva szerint:

    Üdv. András. Imádom az írásait és sose hagyom ki! A hírlapot azóta nem járatom, mióta az ön írásait mellőzték./ez komoly/! Remélem itt továbbra is olvashatom, még nagyon sokáig!

    • Boda Kapitány szerint:

      Köszönöm a véleményét, igazán kedves… Meglehetősen belső és közeli forrásokból tudom, hogy voltak és vannak öhm… mondjuk úgy, néhányan, akik valóban ilyen okokból kedvesek bojkottálni a városi napilapnak látszó terméket – ami miatt csak azért nincs lelkiismeretfurdalásom, mert túl sok veszteség tényleg nem éri őket/önöket. Sőt.

  6. L70c szerint:

    Azért csodálatra méltó András, hogy milyen kulturáltan tudsz írni ezekről a férgekről. Elismerésem. Én sajnos(?) nem tudok ilyen finoman fogalmazni, ha /ezekről/ van szó, ezért inkább nem fejtem ki a véleményem.. Egy biztos, ha hátralévő éveiket(remélem nem sok lesz) vezekléssel, jóvátételi-kényszermunkával töltenék, akkor sem tudnák akár csak a töredékét jóvátenni annak a sok sz.rnak, amit itt tettek,tesznek,tenni fognak(és nem csak ezek)de a többi rágcsáló sem,akik korábban vitézkedtek, az ország élén-szégyenünkre. A lövet jó.! A helyzet sz.r, de még csak ezután lesz reménytelen.

  7. Tóth Gábor szerint:

    Szívemből szóltál az első harmadban – meg a többiben is persze, de az első a lényeg.
    Bár úgy ültem le, hogy na akkor jöjjön az eheti röhögés adag plusz stílusélvezet, de most én is rezzenéstelen arccal olvastam végig, mert hát ez tényleg nem vicc.Ez a valóság, és már röhögni sincs kedvem.
    Hofi idejében még volt, de mára elfogyott.
    Ismét csak gratulálok!
    A busszal meg vigyázz, hátha vele is összeakadsz a hős rendérrel.
    :)

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


× négy = 8

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz