Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for december, 2014

27 december
12komment

Ezer szó semmi

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Csak ez számít. Az egyszerű. Ahogy a levegőt veszed most, szépen, egyenletesen, nyugodtan. Ülsz és nézel. Kint és bent egyszerre látod, ami lényeges. Pedig nem történik semmi: nagy jelenetek nélkül mennek a felhők, átszűrődik rajtuk a fény, a kövön ücsörögsz, a folyót látod, ezen a szakaszon, valahonnan bevillan, minden másodpercben kétezerötszáz köbméter víz úszik el előtted, az épp aktuális adagot, hinnéd, soha nem látod többet, aztán egyszer, talán pár hónap múlva, a pont a kezed fejére pöttyenő egyetlen cseppet vizsgálod – hülyeség, te is tudod, mégis olyan ismerősnek tűnik. Hát ezért tán. Üzenet. A madár cikázó röpte, hat-nyolc villámgyors verdesés után a másodpercnyi szünettel: ötször is megfigyelheted a tökéletesen pontos ritmust, mintha csak szándékosan neked mutatná – elröppen a kőgát végéig, ott visszafordul, újra végigszántja a levegőt, egészen a kikötődarukig, mint a permetező repülő, egyre közelebb hozzád. Aztán felül egy fa ágára a túlsó parton, és vár. Ennyit tudunk biztosan, a többihez nincsen közünk. Nem is baj talán. A fához lépsz, finoman megsimítod a puha mohát a kérgén – ettől mindig muszáj elmosolyodni. Hangya kandikál elő a kéreglabirintus egyik fordulójából: talán a mindent összezavaró december végi napsütés szólította ki a boly melegéből, talán csak kiküldték felderíteni – ha közelebb hajolsz, láthatod, szabályosan pofákat vág, miközben kettőt balra, egyet jobbra fordul a kéregutcácskákban. Megingathatatlan céltudatossággal halad, aztán rábukkan valamire, ha jól látod, egy kéregmorzsára – izgalomtól remegő potrohhal ragadja meg, végre van valamije, amit vihet magával, gondolom én, vissza a bolyba, ha netán megkérdeznék, merre járt, mire jutott, mit végzett, csak eléjük gurítja a morzsát, nem szól semmit, csak áll ott, hangyás félmosollyal, nesztek, van még valami? Aprócska, alig látható résben tűnik el a kéreg alá, az alagútban, úgy képzelem, felpattintja a fejére a kis piros sisakot és meggyújtja az acetilénlámpát, míg le nem ér a gyökerek alá. A morzsát begurítja a raktárba, és bebújik a többi mellé, megpihenni. Mert tél van. Amúgy. Még ha nem is látszik. Tovább »»

Hirdetés
20 december
15komment

Hangari-Nihon, két jó yujin

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száznegyvenkilencedik kiadásában először egy országba invitálok mindenkit, ahol mindent átitatott a korrupció, ahol az ország első emberének családtagjai és barátai vittek el minden zsíros üzletet, s ahol végül egy utcai zöldségárus végső elkeseredésében felgyújtotta magát, majd az ő temetése fordult át abba a forradalomba, amely elsöpörte a diktátort és egész rendszerét. Az állam nem sokkal később 550 ingatlant, 48 hajót és jachtot, 40 részvénycsomagot, 367 bankszámlát és nagyjából 400 céget foglalt le, nagyjából 13 milliárd dollár (kb. 3200 milliárd forint) értékben. Nem, nem itthon járunk: nálunk nincsenek is utcai zöldségesek. Tunéziába utazunk: ott történtek ily csuda dolgok – most pedig három közgazdász nekiállt, hogy alaposabban tanulmányozza az ilyen, mindent átszövő állami korrupció működését. Tanulságos, azt hiszem. Csússzunk honi havakra: síparadicsom leszünk, mert megmondták. Drogvizsgálatra kell menni, a gyerekeknek, az újságíróknak (még jó, hogy már nem vagyok az), meg a politikusoknak. Vasárnap zárva lesznek a szupermarketek, megszavazták, persze kivételek azért akadnak. Orbán és Semjén jókedvűen nevetgélve elfogyasztott egy csokit, amit állásukat féltő emberek osztogattak a képviselőknek, hogy ne szavazzák meg a dohányipart érintő törvényeket – természetesen megszavazták… Nagyjából ezekről esik majd szó odabent. Meg japánokról, akiket egy héten át gardíroztam a városban és a környéken – U20-as juniorok jégkorong-világbajnoksága zajlott nálunk, hat ország részvételével, jó, nem egy MAFC-Olajbányász focimeccs, de nekem azért egészen jól megfelelt: keleti blokk, benne pár felderengő japános emlék ma, csak a HL-ben. Kanpai, kodomo. Tovább »»

13 december
11komment

In team betétmentők – símaszk nélkül

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 6.70 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száznegyvennyolcadik kiadásában ismét mentjük a bolygót és pár egyéb menthetőt, amikor is bárkit örömmel beavatok a legújabb amerikai őrületbe: az óriás utcai cirkálók honában új divat hódít, ez pedig az aprócska házak építésének/birtoklásának mozgalma. Az átlagos amerikai ház nagyjából 200-250 négyzetméteres – a tiny house tulajdonosai viszont beérik maximum harmincöttel: természetesen a világért sem állítanám, hogy ez a hatgyermekes családok optimális megoldása, ám a hodály házak jó részében is mindössze ketten-hárman laknak arrafelé… Hogy mik az apró házas módszer további előnyei/szépségei, azt megpróbálom apróra összeszedni, aztán elmesélem, miért is haladtam meg a koromat már megint. Hetek óta halogatom, most viszont szélesre tárom a panaszláda tetejét – a magánnyugdíjpénztárakról szólok a középrészben, minthogy kiderült, a kormányzat a maradék kétszázmilliárdot is “meg szeretné védeni”, ha szabad azt gondolnom, leginkább is a mostani tulajdonosoktól, azaz tőlünk, akik három évvel ezelőtt voltunk olyan arcátlanok, hogy négy órát álljunk sorba a megyeszékhelyi kirendeltségen, ahová saját pénzünkön utaztunk el, s ott egy formanyomtatványon kijelentsük, azt szeretnénk, ami a miénk, az maradjon is a miénk… Nem mondom, változatos szivattyúztatás vette kezdetét ezek után, a pénztárakat, amiket végül tényleg sikerült végképp ellehetetleníteni, egymás után záratták be, hogy aztán eljussunk a végjátszmába, a mosthoz, amikor simán csak ránk fogják a slukkert, és kirabolnak, még egy símaszkot se húznak a fejükre, igaz, minek is, úgy nem látnánk a félmosolyt. Végezetül pár szó arról, hogy szinte egyszerre olvastam a CCCXXVIII. városfejlesztési koncepcióról, meg arról, hogy meglehetősen drasztikus ütemben és mértékben néptelenedik el a város – úgy tűnik, a szépre sajnálatosan mérsékelten fogékony lakosságot sem a főtéri szökőkút, sem a műfüves pályák, sem a stadionvilágítás nem ragasztja ide igazán: a franc essen beléjük, ezek inkább élni akarnak, ahogy elnézem. Azt meg itt nem olyan könnyű. Pedig nekem továbbra is lenne pár egyszerű ötletem erre-arra – és mert nekem gondolnom kell azokra is, akik ezredszer is szeretnék elolvasni, mi is lenne Boda főcsővezető szerint itt a megoldás, hát legyen: Dújv. Logistics Center, ingyen gondolat, már azt se bánnám, ha valaki végre lenyúlná… Tovább »»

06 december
15komment

Észt nem adhatok – de lehetek!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száznegyvenhetedik kiadásában ismét, sokadszor is Észtországba repülünk – talán tudjátok, a kis balti államban a közigazgatást már sok éve meglehetősen komoly alapokra helyezték, példának okáért sms-ben lehet szavazni meg választani, ami meglehetős könnyebbséget jelent a kedves lakosságnak, igen, van, ahol ez is szempont. Ebből fakadóan azután pár milliárddal kevesebb a kiadás is, igaz, mindez pár száz millióval kevesebb ellopható pénzt is jelent, de úgy tűnik, ott ezt is túlélik a politikusok. Most jön az érdekes része: már most is bárkiből lehet észt e-állampolgár, de most még oda is kell érte utazni, jövő év második felétől viszont bármelyik észt követségen is be lehet jelentkezni a csipes személyiért, ötven euróba fog kerülni – ha netán minden marad így, a magam részéről biztosan megyek. A honi történésekből e héten is dömping van, se szeri, se száma az ide kívánkozó anyagoknak, itt volt ugye McCain (figyeljünk oda: Cain-Káin!) szenátor, aki úgy gondolta, a tockosok, nyakasok után itt az ideje egy pofonnak ököllel a megfelelő helyre; aztán Harrach páter újabb remeklése a köztévé szánalmas jancsibohócának kontrázásával, miszerint az éhező gyerekek azért nem esznek, mert nem éhesek; és alig várom, hogy végre elmondhassam, érintettként mit is gondolok a maradék kétszázmilliárdos nyugdíjvagyon “megmentésének” igaz ügyéről; de mindezek előtt igen fontos és friss tanulságokat kínál Bencsik Gábor főszerkesztő napokban megjelent dolgozata, amelyről sokan sokféleképpen vélekednek, szerintem, gps-nyelven szólva kezdődik az újratervezés – na, ezzel foglalkozunk alább… Sok kedves olvasóm közül az egyik, egy igen fiatalos gondolkodású hölgy hívott fel a minap, s elmesélt egy sok szempontból meglehetősen kifogásolható ügyet, én meg továbbadom – csupán azért, mert a végén azért megegyeztünk abban, hogy mégsem veszett, s nem is veszett el végleg a világ, bár sokan tesznek meg mindent azért, hogy így legyen. Azért persze némi említés történik a HL-t vezérlő elvekről is, mert nálunk jó részben az is tartozik a kedves olvasóra. Pozitívkodás, bennfent, svédasztalos rendszerben – fogyasszátok kedvetekre, jót tesz. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz