Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


22 november
3komment

A pattogó mosógép esete a Csurival

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száznegyvenötödik kiadásának első darabjában egy kalandregénybe illő utazással foglalkozunk: nyilván sokan hallottatok már a Rosetta űrszonda küldetésének egyik legjelentősebb sikeréről – a tíz éve útnak indított, majdnem hat és fél milliárd kilométert megtett égi vándor kis leszálló egysége, a Philae sikerrel szállt le a célpontnak választott Csurjumov–Geraszimenko-üstökösre, becenevén a Csurira. Néhány érdekes részlettel szeretnék szolgálni az érdeklődőknek, amikor igyekszem összefoglalni a történteket – a végén pedig csak az érdekesség kedvéért elmondom, hány hasonló kísérletre jutott volna pénzünk, ha mondjuk a magánnyugdíjpénztári megtakarításainkat űrkutatásra fordítják azok, akik végül nem arra. Rengeteg, szó szerint rengeteg olyan belföldi történés van, amivel muszáj lenne foglalkoznunk: a CÖF már-már sorozatban tolja az arcunkba az ászokat és a jokereket, jövő héten szerintem ők következnek; itt van Kósa Lajos Szalacsi-mélységű magyarázata az új adótörvényekkel kapcsolatban, szintén kihagyhatatlan, szó szerinti idézésért kiáltó megfogalmazással; Kerényi Imre, akit kirúgtak valamelyik állásából, de ki tudja, nem, mégsem, dupla gázsival kerül vissza a pályára; sertéstelepet avat Ő, az ügyvezető Mészáros Beatrix, kell-e még valamit mondanom, igen, kell… azt, hogy mi is lesz ma itt, a HL-ben: nos, pihenünk, semmi politika, csupán egy kis ártatlan leleplezés, amelynek során néhány igencsak népszerű… khm… na… jó, fogalmazzunk szépen, alternatív gyógyászati módszerekkel foglalkozó netes lapot buktatott le az index.hu, gyönyörű történet, kapcsolódó kérdésem, meddig árulhatják még az indukciós vákuumpárnát meg társait a szó több értelmében is nyugdíjas-etetések keretében közönséges csalók, meddig jósolhat a mesterboszorkány a TV2-n, és ha sikerül, megidézzük Jézus fiát is. Valamelyik este indultam valahová, hát azt hittem, elnéztem vagy nazálisan szívtam fel valamit, és reggel van vagy annak hiszem, de nem, csak a 600 milláért szerelt stadionvaku döntötte el, mit is csinálunk este itt mi, a Barátság városrészben lakók. Nem bántom a focistákat, pláne a mieinket, pláne mert egyáltalán nem szeretném, hogy körém álljanak a Corsóban valamelyik délben, mert gyakran ott kajálnak ők is, helló srácok, hajrá meg minden – de ez a hat kiló… ez, sajnálom, itt és most, a többivel együtt, fáj. Csillapítás bent: hajrá, mi.

Hirdetés

* Száguldó üstökösön landolt egy űrszonda kis egysége a múlt héten, 400 millió kilométerre a Földtől.

404 millió, de ne vesszünk el a részletekben, az a négymillió kilométer már igazán nem oszt, nem szoroz. Komolyan mondom: a küldetés során ugyanis a mindössze 32 méter szárny-fesztávolságú űrjármű mind ez idáig 6.4 milliárd kilométeres távolt teljesített. A Rosetta útja nem épp mostanában kezdődött: 2004 márciusában indította útnak az Európai Űrügynökség (ESA), s a vállalkozás előjelei nem voltak túl kedvezőek – a hordozórakéta hibái miatt közel egy évet késtek a starttal. Emiatt más célpontot is kellett választaniuk a tudósoknak – a 67/P jelzésű, más néven Csurjumov–Geraszimenko-üstökös (mint a beszámolókban olvastam, a tudósok csak Csurinak becézik a távoli kométát) megközelítése és megfigyelése megfelelő kihívásnak látszott. A Rosetta ötször kerülte meg a Napot, s háromszor kerülte meg a Földet, egyszer pedig a Marsot, hogy maximálisan kihasználhassa a bolygók gravitációs lendítő hatását. Útja során két kisbolygót is megközelített, majd két és fél éven át “mélyaltatásban” száguldott a Naprendszer peremén. Idén januárban sikeresen “felébresztették”, ezután augusztus elején már 100 kilométerre közelítette meg az üstököst, aztán keringeni kezdett körülötte, a tudósok pedig a folyamatosan kapott információk és fotók alapján igyekeztek megtalálni a legalkalmasabb fertályát, ahol a Rosetta mosógépnyi méretű kis leszállóegysége, a műszerekkel/eszközökkel gazdagon felszerelt Philae megkapaszkodhat, míg fontos feladatait elvégzi. Egyszerűnek aligha nevezhetjük a manővert, a sok százból most csak egy szegmenst emelnék ki – még a fénysebességgel váltott üzeneteknek is közel félóra kell, hogy eljussanak az űregységekig, ez pedig meglehetősen bonyolítja a kommunikációt… Persze, azt hiszem, azzal a megoldandó problémával is elvacakolnék pár órát, hogy – mivel az üstökösön a földi gravitáció százezred része érvényesül – a száz kilós Philae egy gramm súlyt képvisel az ottani viszonyok között, de természetesen meg kellett oldani a rögzítését a landolás után, hiszen például fúrnia is kellett, hogy begyűjthesse a helyszíni analizáláshoz szükséges talajmintákat. Sokak szerencséjére nem én ülök a darmstadti vezérlőközpont kapitányi székében, így aztán a Philae két-három kis bucskázás után végül célba ért, igaz, egy árnyékos mélyedésbe sikerült pattognia, ahol napelemei nem jutnak fényhez – telepeiben volt viszont még 64 órára való energia, s ennek minden cseppjét okosan használta fel: megkapaszkodott, fúrt-faragott, kőzetet hevített, gázösszetételt elemzett, fotózott, a végén minden fontosat hazaküldött. A Rosetta most az üstökös mellett halad a Nap felé: a tudósoknak most először lesz lehetőségük “testközelből” megfigyelni az üstökös légkörének és csóvájának kialakulását. El ne felejtsem táplálni a nemzeti büszkeség tábortüzét: a Philae több műszeregységének fejlesztésében, tervezésében és kivitelezésében is részt vettek magyar tudósok. A végére pedig hadd mondjak egy megdöbbentő adatot, demagógia de lux on: a teljes Rosetta-küldetés mintegy 1.3 milliárd euróba került, ez nagyjából négyszázmilliárd forint. Az állítólag az államadósságba fektetett magánnyugdíjpénztári 3000 milliárdból (persze csak ha egyébként már mindennel rendben vagyunk itthon, azaz minden 300 főnél népesebb településen van stadion) hét Rosettát küldethettünk volna a világűrbe… Tudom, tudom és tudom, hogy nem így működik – de… akkor is…

* Az úgynevezett alternatívmedicina-oldalak titkaiba pillantott bele trükkösen az index.hu.

Bizonyára sokan ismerik az ilyesfajta internetes forrásokat: segítségükkel, mint erre az index szerzője is rámutat, sok más rendkívüli információ mellett akár naponta kaphatunk új információt arról, éppen milyen módszerrel kerülhetünk el különféle végzetes betegségeket, illetve miként gyógyulhatunk meg belőlük. Kedden a sumákcserje kétnapos, hajnalban szedett termését kell fogyasztani, csütörtökön kenjünk a nyakszirtünkre híg-sárgás sarat és hagyjuk megszáradni, pénteken elég ha alaposan a gyógyulásra gondolunk, szombaton pedig áztassunk tengerimalacot egy deci borba, és öblögessünk. A bajnak, legyen bármilyen természetű, órákon, de legkésőbb napokon belül híre-hamva sincs… és nehogy valaki is orvoshoz menjen, mert abba rengetegen belehaltak már. Nem szeretnék ironizálni persze: épp hogy a végsőkig felháborít, amikor kiszolgáltatott, minden szalmaszálba tíz körömmel kapaszkodó, vagy “csupán” hiszékeny embereket a legkülönfélébb, ócska mesékkel kábítanak, hol pénzért, hol csak úgy, a sportérték miatt, gondolom – a végeredmény szempontjából majdnem mindegy is, legfeljebb csak aki nem simán átveri, de le is húzza elesett embertársait, az még pár fokozattal gusztustalanabb féreg. Ne higgyük egyébként, hogy szerény olvasótáborokról van szó – a tudnodkell.info című lap például 260 ezres követői számmal büszkélkedhet, a szabadon ébredőket közel 180 ezren szemlézik… ilyen tömegű rendszeres olvasója a profi internetes oldalak közül is csak az olyan nagy portáloknak van, mint a 444, az index, a hvg és még páran. Hogy az említett “alternatív gyógymódokat” megosztó oldalakon gyakorlatilag bármi megjelenhet, mindenfajta ellenőrzés, utánajárás, bármi egyéb szerkesztői alaptevékenység nélkül, azt őszintén szólva elég régóta sejtettem: most azonban az index ékes bizonyítékkal is szolgált – szerzőjük összeütött egy levélkét, melyben magát mint a “hiperpulzatív mágneses térrel manipulált, C-vitaminnal dúsított, homeopátiásan hígított vietnami articsókatea” forgalmazóját ajánlotta négy különféle alternatív oldal szíves figyelmébe, majd pedig álnéven egy hasonló komolyságú “szakcikket” is küldött minden érintett lapnak a fenti (természetesen nem létező) csodateáról, amik közül kettő csont és betűváltoztatás nélkül le is hozta az anyagot (itt olvasható, az ominózus helyekről időközben természetesen már eltávolították), a harmadik nem reagált, a szabadon ébredők pedig egy kis pénzt szerettek volna beszedni a publikálásért… Mindez persze, mint arra a cikk is rámutat, egy gyógytea esetében nem olyan nagy ügy – csakhogy ezek az oldalak gyakran olyan nézetekkel is alaposan beoltják nagy számú, és tanaikban mélyen hívő olvasótáborukat, amikre már nem mindig lehet egyszerűen csak legyinteni. Időnként persze jelennek meg valóban tudományos komolyságú cáfolatok – csakhogy azok vagy nem is jutnak el az érintettekhez, vagy eljutnak, de minek: hogy a hívőket ritkán zavarják meg a tények, azt nem csak ebben a szcénában tapasztalhatjuk nap mint nap. Csalni tehát, e módon bátran és büntetlenül szabad: akárcsak a vákuumos mágnesindukciós párnákat/takarókat és egyéb nagyszerűségeket kissé megkopott értékítéletű nyugdíjas néniknek és bácsiknak forgalmazni, egy remek, kétszáz forint anyagköltségű, ingyenesen kiosztott, “lekötelező” célzatú ebédet követően, amikor is az “eredeti” 650 ezer forint helyett mindössze 140-ért vihető haza az egyébként 3500 forintos értéket képviselő szarság. Igaz, a múlt hetekben olvastam, hogy húsz év után végre volt négy rendőr, aki feltalálta a spanyolviaszt, amennyiben civilben beültek egy ilyen szeánszra, és a végén különösebb kérdés nélkül vitték magukkal kurta vasban a “vállalkozót”. Igaz, bármi történjen is, örökre velünk maradnak a telefonos boszorkánymesterek és jósok, távollátók, tévén át gerincet vagy bármi mást műtők: ha az utcán pár rossz arcú ittapirosozna a mosógépes dobozon a szivacsgolyócskával, öt perc alatt vinnék el őket – emezek viszont fényes nappal, a világ szeme láttára csalhatják ki javarészt ismét csak elesett, reményvesztett, kihasználható emberek utolsó pénzecskéit. A boszorkánymesterek valószínűleg eleget fizetnek be a megfelelő helyekre – mert van az a pénz, amennyiért az alávaló csalásból izgalmas ezotéria lesz…

* 600 millió forintért kapott világítást a dunaújvárosi stadion.

Már a múlt hetekben szerettem volna segíteni ennek a hírnek a világgá kürtölésében, de aztán egyéb rendkívüli fontosságú események, mint például hogy céklát vacsoráztam és ennek folyományai, szóval hátrébb szorult, pironkodva belátom, méltatlanul. Pár napja azonban egy szempillantás alatt felfrissült a memóriám: estefelé lendületesen elindultam itthonról, befordultam a kis utcába, aztán… egy pillanatig az a kellemetlen érzés tört rám, hogy minden előzetes jelzés nélkül felrobbant a közelben egy szupernova… aztán higgadtabbra vettem a figurát, és úgy gondoltam, talán csak egy figyelmetlenebb polgártárs értelmezi a kelleténél kissé szabadabban megvalósult, gyönyörű képességünket, a rendet (a költővel szólva), vagyis az egyirányúsítást, és ráadásul maximális reflektorral szeg szabályt… Mígnem rájöttem, semmi extra, mindösszesen délutáni meccs van a stadionban, fényárban úszik hát a teljes városrész, tiszta ingyen, a legszerencsésebbek, akiknek ablakuk néz a megfelelő irányba (nem úgy, mint nekem), mérkőzésnapokon nyugodtan lekapcsolhatják otthon a villanyt, és kedvükre végezhetnek bármilyen nappali tevékenységet, a lux biztosan meglesz hozzá. El tudom képzelni, hogy voltaképpen ez is beleilleszkedik valahogyan a nemzeti rezsicsökkentés nagy-nagy, mindent átszövő rendszerébe, de hogy hozzászámolható az áldásaihoz, abban egyenesen biztos vagyok. Hatszázmillióba került a négy karcsú torony a számtalan, vaku fényességű izzóval egyetemben, és ne is forszírozzátok, mert semmi esetre se szeretnék belekezdeni abba a mélységesen demagóg versbe, hány lélegeztetőgépet lehetett volna venni ebből a pénzből, hány éhes gyereket lehetett volna megetetni, hány elesett embert lehetett volna megsegíteni és a többi; pláne meg se akarom hallani például, hogy mondjuk a Kortárs Művészeti Intézet tizenöt évig működött volna hálásan ennyiből – értsük meg, nemzettársak, a futball az futball, és kész, slussz, passz, ennyi, nem kell semmit hozzáfűzni, így van, pont. És van nekem bajom elég, ezért hát azt se nagyon szeretném, hogy bárki közületek elkezdjen itt kommentelni, hogy ugyebár ki is nyerte el ezt a stadionvilágítási izét, merthogy a konzorciumban nagyon is részt vevő Elios Zrt. állítólag – természetesen, gyorsan teszem hozzá – a Közgép tulajdonában áll (pedig nem is, vagyis nem úgy, na), ha beírjuk a nevét a google-be, meglehetősen… na, nem is, legfeljebb viszonylag sok kétes és peres ügyről szóló híradás ugrik fel, és hasonló rossz ízű, hogy ne mondjam, amerikai stílusú pletykák. A céget egyébként 2009-ben alapították, két év alatt háromszázszorosára nőtt az árbevétele, csupán 2010 és 2013 között hárommilliárd forintnyi állami megrendeléshez jutott – mit van mit tenni, hát jók, na… Az sem titok, hogy a hazánkban örvendetesen szaporodó stadionok világítási munkálataiban náluk nagyobb rutinja nincs, és a közeljövőben aligha is lesz más cégnek – és akkor még egy árvadurva szót sem szóltunk az egyes települések közvilágítási korszerűsítéseiről, első megrendelésként kapták meg például Lázár János felségterületének, Hódmezővásárhelynek a felvilágosítását. Tényleg igyekszem viszonylag hangsúlytalanul, csak úgy szórakozottan kimondani, így a vége felé, hogy az Elios-hoz meglehetősen szorosan kötődik Tiborcz István vej. No. És még egy jó hír: a 600 millióval még korántsincs vége a dunaújvárosi projektnek, gyep- és székcsere, új eredményjelző, a pálya megfelelő vízelvezetése is szerepel a közeljövő terveiben, nagyjából még 2.6 milliárdért. Mert, olvasom, meg kell felelni a XXI. század követelményeinek – ha már máshol nem igazán sikerül is, legalább a stadionok terén…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.91 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

3 komment

  1. Tüske Hajnalka szerint:

    András, én örülnék ennek a new beruházásnak, ha nem lennék szkeptikus a magyar focival szemben. Az a sejtésem, h előbb- utóbb a sztálinvárosi stadionra is felkerül a for sale felirat, de a kutyának se kell majd, mint az Élményfürdő…

  2. OZ szerint:

    Az önkormányzat több száz millája se hagyjon hidegen !!!!!!!!!!!!!!!!!

  3. OZ szerint:

    Míg el nem felejtem…pár száz nézőért, melyben benne vannak a vip-es fityeszes hónaljkutyák is….

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


öt + 6 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz