Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


15 november
7komment

Buggya nakul túra, nyelvébe néla

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száznegyvennegyedik kiadásának első darabja nem kevesebbről szól, mint legújabb barátunkról, Azerbajdzsán elnökéről… ja, igaz, most jut eszembe, nem is annyira új keletű ez a bariság, két éve vagy mikor már húztunk egy nagyon szépet, amikor lazán kiadtuk a baltás gyilkosként is emlegetett Ramil Safarovot nekik, azzal a kitétellel, hogy szigorúan megbüntetik, naná, hogy megígérték, és mi sem természetesebb, hogy maradéktalanul be is tartották – Safarov már nemzeti hősként érkezett Bakuba, legszigorúbb büntetése pedig alighanem az volt, hogy az ajándékba kapott lakást neki kellett kitapétáznia… Sebaj, ha már a világ civilizáltabb fele elfordult tőlünk, legalább azokat becsüljük meg, akiknek még van gusztusa hozzánk – csupa szívjóságból persze. Két laffantás közt pár hódolatteljes pillantás – büszkék lehetünk csodás külkapcsolatainkra is. Akárcsak Vida Ildikóra, aki egyfelől mélységesen nem érti, jogállamban hogyan lehetséges, ami vele történ, másrészt meg áll a követség előtt, mint nav a lakodalomban, és miután egy hellóra és egy mosolyra sem futja, inkább elhalóan tolmácsot kér – na, persze nem mintha nem beszélne kiválóan angolul és nyilván még akárhány nyelven, csak udvarias volt, és nem akarta zavarba hozni André Goodfriend ügyvivőt, aki mindössze magyarul, héberül, franciául, görögül (klasszikus és modern), spanyolul, hindiül, arabul és jiddisül hadoválgat, s három egyetemen vásárolt értéktelen diplomákat – tényleg igaza van a fajsúlyos Rogán Antalnak, amikor azt követeli az Egyesült Államoktól, küldjön ide valami komoly, hozzájuk méltó színvonalú, felkészült és becsületes szakembert. És jön akkor még jó Tállai Andrásunk, aki megmenti a helyzetet: magyarba’ magyarul köll tunnyi a zadózást. Buggyan a kultúra, nagykanállal. Tudom, már unjátok az okos telefonomat – a farmom, köszi, jól van, palackozom a répalét ezerrel, van egy kutyám, és dől hozzám a szeder; ellenben épp most tesztelek egy új alkalmazást, ami az éjszakai nyugodalmamat vizsgálja teljes körűen, fel vagyok dobva, de tényleg, érdekes, tegnap például 94 százalékos hatásfokú volt a pihenésem, ehhez képest majd kiestem a számon egész délután, fene se érti ezt a tudományt olykor… Álmodjatok velem – már meg is ágyaztam odabent…

Hirdetés

* Új barátunk, Azerbajdzsán. (ajánlott vastaps)

Szóval van azért ebben most már tényleg valami vérfagyasztó, nem? Lassan nem marad más, akit barátnak hazudhatnánk, csak a legelvetemültebbek: Európába lényegében nincs már nagyon miért menni, osztályvezetői szint felett valahogyan mindenki kidumálja magát, csak nehogy együtt kelljen mutatkozni az emberrel, akinek a múlt héten Bécsben egy színházi díjátadón az államférfi szerepében nyújtott legrosszabb alakítás díját osztották ki; igen, akivel kapcsolatban a legnagyobb, mondhatni az egyetlen dilemmája minden európai potentátnak, hogy simán kiröhögje vagy inkább sírjon rajta; Amerikába… na jó, ezt hagyjuk, inkább nem is folytatom… Afrikában meg semmilyen baksist nem lehet kinyalni, elég értelmetlen meg csóró egy hely, Ausztrália… franc se tudja, talán egy felolvasókörutat meg lehetne szervezni az ötvenhatos magyarok közé, pár ezer dolcsi is pénz, igaz, szar, mert messze van és sok a kígyó ott is… És szerintem lassan már Ázsia se az igazi: valami azt súgja, Vietnamban se nagyon tapsikolnának ezért a mi nagy természetű első emberünkért… Azerbajdzsán viszont… na, az ellenben fasza. Mintaállam – na, erre mondom, hogy vérfagyasztó, merthogy én komolyan elhiszem, hogy komolyan is gondolja szegény beteg elme: ott a jó, mert ott már nem pofáznak bele az országépítésbe a buzi kis férgei, illetve aki netán mégis, azt simán letartóztathatják, mert mondjuk akármi, aztán el lehet vinni egy jó kis átnevelésre, ha meg netán akárhonnan is (jellemzően a pénzt adók: na, azokkal kell vigyázni, a többi a kutyát nem érdekli) rákérdeznének bármire, onnan már ismert a képlet, ezt már mi is séróból tudjuk, arcátlanul lehet szembe hazudni, úgyse történik semmi. Egy darabig legalábbis. Úgy ám. Mintaállam, hát pont ilyen kell nekünk is, mint Azerbajdzsán: és kicsit se fáj a törleszkedés, hiszen csurig vannak olajjal meg gázzal, valami zsíros kis biznisz tíz százalékát még gyorsan be kéne kaparni, és kiszaladni vele Svájcba, elásni, mielőtt a rohadt szemét szövetséges amerikaiak, az áruló Goodfriend-del az élen elkezdik felfordítgatni a kártyalapjaikat. És persze nehogy esetleg kétségek merüljenek fel szándékaink tisztaságát és mélységét illetően, nagyszerű, családorientált külügyminiszterünk egy megelőző csapás keretében a mostani elnök édes apukájának sírját koszorúzni röppen ki Bakuba, baszki köszönöm, hálatelt szívvel köszönöm, hogy az én pénzemen meg a tiéden, hogy tehát Szijjártó Péter a kis magyar haza minden hű polgára nevében Mariana-árok mélységű tiszteletét rója le a nagyszerű államférfi, a Példa, Hejdar Alijev emlékművénél – aki, csak úgy mondom, anno elég szép magasra jutott a KGB ranglétráján, aztán az Azerbajdzsáni Kommunista Párt vezetője lett, később maffiakapcsolatai miatt egy kissé vizsgálódtak ellene, de volt pár jó spanja, úgyhogy érdektelenségbe fulladt a nyomozás, cserébe viszont 1993-ban egy kackiás puccsal ismét a kormányrúdhoz pattant… Hm… Nem csodálom, hogy a mi vérbő demokratáink tátott szájjal ámulnak-bámulnak, s nem győznek tisztelegni: Alijev csodás ívekben gazdag karrierje amolyan életpálya-modell a legújabb kori magyar állampárt ambíciózus muftijainak – a kezdetei elég sokaknak ismerősek lehetnek, a folytatása pedig akár az álom. És akkor ugyebár még egy szót sem ejtettünk a baltás gyilkos kiadatásáról, ami ugyancsak egy pompás diplomáciai húzás volt jó két éve… Azerbajdzsán: a korlátlan lehetőségek hazája – igaz, azért vannak még hibák… Mintha valahol azt olvastam volna például, hogy ingyenes az internet – viszont gyanítom, csak a www.aliyev.ab oldalt lehet nézegetni rajta…

* Országszerte tüntetéseken követelik a NAV vezetőségének leváltását.

Én komolyan, de élesben komolyan nem értem ezt a követelést. Oké, mondjuk, tegyük fel, sikerrel járnak a demonstrálók, mindenki összeroppan, akinek kell, Vida Ildikó megkönnyebbülten lemond, és végre belekezd abba, ami oly régi titkos vágya volt: Amanda Lear-imitátorként meghódítja a világot. Lemond további huszonnégy leány és asszony, osztályvezető-helyettesig lényegében mindenki. Vida helyére Orbán Viktor, azaz dehogy, miket beszélek, szóval Simicska… na… a francba már… Varga Mihály kinevezi Vidra Enikőt, a további huszonnégy helyre további huszonnégy derék magyar anyát. Nem ironizálok, játsszunk el a gondolattal: tényleg makulátlanul becsületes, minden szempontból feddhetetlen, kiváló, nemzetközileg is elismert, tapasztalt szakembereket választ a munkáltató, leinformálhatóak, körbejárhatók, az életrajzuk nyilvános és színigaz, az egyik kezükben még meleg amerikai vízum, a másikban olyan erkölcsi bizonyítvány, mint a Háború és béke, szóval frankók, na. És akkor aztán mi is van? Ugyebár, mint hallom, az a terv és az egyik szlogen, hogy nem adózunk tovább olyan adóhivatalnak, amelynek dolgozóival szemben felmerülhet a korrupció gyanúja. Ám ugye ez a tényező a fenti gondolatkísérlet nyomán megszűnik: azaz minden rendben, a NAV feddhetetlen, következésképpen adózhatunk tovább, mi megnyugodhatunk, a kormány újra pénzénél van, és visszaállhat szépen minden a régi kerékvágásba, Bázarekettyén is elkezdik alapozni az európai új Maracanát, Lázár János gyorsan felhívja a cseh fácántenyésztőt, hétvégén mégis mennek, el ne ússzon már a kilenc millás előleg, Fekete György akadémiája megkapja az esztergomi fellegvárat és autonóm területként a Dunakanyart, mert úgy néz ki, kinőtték a Vigadót is, meg amúgy is megtelt a hamutartó, Tállai András beterjeszti, hogy inkább köbméterenként húsz forint legyen az internet bérleti díja, felvetődik a Nemzeti Levegőkiutalási Intézet létrehozásának jogos igénye – egy szó, mint száz, tovább erősíthetők a magyar jólétiség és demográfia körvonalai, mi pedig hazamehetünk, nyugodtan, végtére is elértük a célunkat, a NAV törvényes működése örök életünkre biztosított, köszönjük, pattan a sör, nézzük, mi újság a bariköztben. Mindegy: biztosan megint én maradtam le valami fontos részletről… Ha már itt tartunk, jut eszembe, nemrég olvastam valahol, hogy kissé korán/átgondolatlanul örül az úgynevezett ellenzék annak, hogy Amerika, úgy tűnhet, kikaparja nekik a gesztenyét: egyáltalán nem biztos, hogy annyira egyszerű a forgatókönyvük, mint amennyire látszik. Amerika most tartogat a kezében jó néhány ütőlapot – akárhogy fecnizze is ormányunk azt a kis jegyzéket, amit két napja átküldtek és nyilvánossá tettek, kétségünk ne legyen, az csak amolyan kis étvágygerjesztő volt – az igazi ászokat még korántsem játszották ki. Valószínű az is, hogy nekünk, közparasztoknak nem is fogják bemutatni a jokereket – csak az érintetteknek. Innen jöhet az igazi zsarolás: két dolgot nyilvánosságra hozunk, de a négy súlyosabbat nem, amennyiben… Vagyis: maradhatsz, ha tudsz, nem buktatunk meg, cserébe viszont időnként lenne pár kívánságunk. Diamond fish, gyémánthal: állítólag így hívják a hírszerzési szakmában az ily módon megmattoltakat, merthogy az aranyhaltól csak hármat, a diamond fishtől viszont bármennyit kívánhatsz. És még valami, csak hogy jól érezzük magunkat: az is bizonyosnak látszik, hogy bármi lesz is az ügy kifutása, fizetni fogunk, nem keveset – persze nem a kormány, nem a miniszterelnök, hanem sokadszor is mi, mindnyájan, itt lent. De ne fejezzük már be ilyen szomorkásan: inkább elmondom, hogyan mentette ki Tállai András miniszterhelyettes (!) Vida Ildikót, aki, emlékezetes, szép jelenet volt, tolmácsot kért, hogy azt tudja mondani az amerikai ügyvivőnek, hello – nos, Tállai magyarmiskásan kivágta a rezet: “Magyarországon a magyar nyelv törvényei szerint adóznak.” Kérem szépen, leszögezhetjük, tényleg zseniális emberek uralkodnak felettünk: aki ezzel az átfogó tudással eljut abba a nem alacsony pozícióba, az bizony nem hétköznapi képességekkel rendelkezik. Valamiben.

* Vizsgálom az alvásomat.

Tudom, eleget dicsekedtem már vele, milyen fantasztikus okos telefonom van: sokaknak köszönöm az érdeklődést a farmommal kapcsolatban, a deszkát megszereztem, sikeresen bővült a csűröm meg a silóm, de persze már az is kicsi, nem csoda, időközben lett egy juice-üzemecském, varrodám, meg egy kis kohóm, ahol a bányámban kitermelt ércből olvasztgatok arany, ezüst meg platina rudakat, komolyan, egy az egyben úgy megy minden, mint az életben, hopp egy aranyrúd a kedves megrendelőnek, csak tessék, ja, inkább platinát tetszik, az se gond, egy perc türelmet, már adom is… Na és akkor persze időnként megszólal a hajókürt, beáll a gőzös, szorgalmasan töltöm a ládákat, amivel köll, répa, cukornád, vászoning, sajttorta vagy szalonnás pite… Vagyis, hiába is mondanék mást, a farm-drogról még nem sikerült lejönnöm, ahogy valamelyik részét sikerülne megunnom egy kicsit, máris ott a következő izgalmas kihívás… Keveset alszom, ez tény – hát nem csoda, hogy pár napja szinte megütötte a szememet az Alkalmazás Áruházban (ahol persze szintén naponta bámészkodom pár percet) egy alváselemző applikáció, mely éjszakai nyugodalmam szinte teljes körű elemzését ígérte: naná, hogy érdekelt. A dolog így megy: lefekvés előtt a párnám mellé kell tenni a telefont, pofával lefelé, töltőre dugva. Elalvás előtt elindítom az alkalmazást (külön megadható néhány kiegészítő tényező, jelzem, ha például későn ettem, kávét vagy alkoholt fogyasztottam, nem a saját ágyamban alszom és a többi), ami innentől kezdve elemzi a teljes éjszakai tevékenységemet, fáradhatatlanul rögzíti azokat az időszakokat, amikor “ébren”, mondjuk inkább éber félálomban vagyok, regisztrálja a felszínesebb és a mélyalvási időszakokat is, óra-perc szintű teljes statisztikát készít mindenről. Reggel, az előre megadott félórás intervallumon belül igyekszik úgy ébreszteni, hogy lehetőleg ne a mélyfázisból kelljen felriadnom. Színtiszta kamunak tűnik az egész, ugye? Én se nagyon tudom elképzelni, hogy igaz, kicsit utánaolvastam tehát: állítólag a telefonban lévő gyorsulásmérő és giroszkóp képes érzékelni, ha az ágy megremeg, vagyis a delikvens mondjuk fordul egyet – ilyesmit nem teszünk például a mélyalvási fázisban. Hangelemzés is párosul a mozgások értékeléséhez: a forgolódás jár némi zajjal, a horkolás pedig azt mutatja, hogy az alvás minősége nem megfelelő. Egy nagy csomó ilyen szegmensből áll össze a végső kép: reggel csak felébredünk, és már tudjuk is, hogy egy 77 százalékos éjszakán vagyunk túl – a program rákérdez még, álmodtunk-e valamit, ha igen, rémeset vagy szépet, ha úgy tartja kedvünk, akár le is írhatjuk az álmot… Egy jelentősebb mintavétel, mondjuk úgy egy hónapnyi elemzés birtokában a program állítólag – összekapcsolódva a szintén a telefonon megtalálható mini egészségközpontommal – majd javaslatot tesz olyan nappali tevékenységekre, amikkel javíthatok az alvásminőségen, továbbá összeállítja számomra a kívánatos étrendet is. Mint rendesen, ezúttal is mindent tűpontosan betartok majd, ezt már előre látom – mindenesetre nagy érdeklődéssel folytatom legújabb tudományos kísérletemet, csak úgy mondom, 58 százalékkal kezdtem a játékot, a legutóbbi két éjszakám viszont, egész heti folyamatos emelkedés és javulás után már 97, illetve 95 százalékos volt a gép szerint… Most már csak egy olyan alkalmazás után vadászok, ami a látszólag ébren töltött időszakomat optimalizálná legalább mondjuk hatvan százalékosra…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

7 komment

  1. Hatlövet szerint:

    Az e heti Hétlövet méltán aranyoza (gyémántozta) be a hétvégémet.
    Kellene még találni pár hasonlóan remek barátot mint Azerbajdzsán.
    Javasolnám Szijjártó Petinek Kim Ir Szen és Kim Dzsongil sírjának (lehet hogy mauzóleum) megkoszorúzását is. Azzal biztos meglenne a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság barátsága is.
    Két ilyen baráttal meg szerintem kiröhögnénk Obamát és azt a köcsög USA-t.

  2. l70c szerint:

    Azért egyszer végre már hallanám, hogy valaki kijelenti/begépeli:”én a fityeszre szavaztam. Bánom/nem bánom, akármi.. Kétharmad ide, kétharmad oda, hol vannak a szavazóik?? Vagy amióta megnyerték a másodikat (2010)nem dicsőség orbán drukkernek lenni…?? Nem akarom elhinni, hogy köreinkben nincs narancszászló vivő. Mindenki csak szidja derék focimániás-hazaáruló mesterünket, és szorgos bolyát.

    • KEndre szerint:

      Nem az a baj, hogy a Fideszre szavazott, inkább az a problémám, hogy miért nem szólnak a vezéreiknek, hogy ez is hülyeség, az is baromság. Semmi haszna nincs a mezei fideszes szavazónak ezekből az ökörségekből, mégis csöndben van. Ennyire birka nem lehet a kétharmad… jó, nem a kétharmad, hanem a demokratikus többség. Egyébként most tényleg nincs alternatíva, aki ilyet állít, hát az sem teljesen kerek. Fogadjunk, hogy a jövő héten a jenkik megint kiterítenek egy piros ultit… Lázár, Szíjártó és Rogán olyan nagyon nem nyugodhat meg, vagy kemény atlantisták lesznek, vagy mehetnek a süllyesztőbe.

    • Green Fields szerint:

      Tessék itt vagyok lehet megkövezni. Igen 2010-ben a fityiszre szavaztam, mert az, a nem mondok semmit kampány nekem bejött, megetettek vele, meg 8 év szoci csetlés botlás után váltás kellett és egy versenyképes alternatíva volt a fityisz. De álmomban sem gondoltam volna, hogy ezt a borzalmat szabadítom magunkra magunkra, az összes mutyival, stadionnal, pökhendiséggel és random rossz irányba kormányzással együtt. Ennek hangot is adtam idén tavasszal mikor az egyetlen épkézláb, normálisan gondolkodó, kommunikáló pártra adtam a voksomat az LMP személyében. El is értük a parlamenti küszöböt és a politikusok valóban aktívak ebben a pártban. Remélem bennük nem kell, majd akkorát csalódnom, mint a fityiszben. A választás a pártok csatája ebben a demokráciában, várom már azért egy olyan feddhetetlen, nagy formátumú ember, politikus párt felbukkanását, aki mögé bátran beállhatunk, büszkék lehetünk rá és ő is arra, hogy minket kormányoz.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


+ kilenc = 10

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz