Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


08 november
5komment

A Harrach napja

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száznegyvenharmadik kiadásának első darabját csupán azért válogattam be a heti merítésbe, mert kedvenc politikusommal, José Mujicával kapcsolatos. Uruguay 79 éves elnökével már több ízben foglalkoztunk e hasábokon: hát úgy gondolom, most sem mulasztom el megmutatni, igenis előfordulhat, hogy valaki ember marad akkor is, ha a csúcsra sodorja a sors. A világ legszegényebb elnökeként emlegetett Mujica beiktatása óta elnöki fizetésének 80 százalékát fordítja jótékony célra, egy 27 éves, égszínkék VW-bogárral jár, testőrök hada nélkül – nos, kedvenc autójára tett most vételi ajánlatot egy arab sejk, aki egymillió dollárt ajánlott fel a legendás járműért. Az elnök először legyintett, ám a hírek szerint most már fontolgatja az eladást – a tekintélyes összeg sorsáról természetesen a csak rá jellemző módon döntene… Nagyot ugrunk, kérem, vigyázzunk: Harrach Péter, az úgynevezett Kereszténydemokrata Néppárt frakcióvezetője jelentette be, hogy a kormány támogatja javaslatukat, amely a boltok vasárnapi zárva tartását célozná – a KDNP e módon szeretné elérni a családi kötelékek megerősítését. A vasárnap Harrachék szerint így definiálható: “Olyan szabadnap, amelyen a családi együttlétre nyitva álló rövid időt nem kurtítja még a vásárlással eltöltött idő is.” Nos, a kormány, úgy tűnik, az internetadó ügye után kicsit megfontoltabbnak és körültekintőbbnek igyekszik mutatni magát – előbb egyeztetni kívánnak. Mint rendesen, ugyebár. Kényes témához nyúlunk a harmadik kisdolgozatban, aki étkezés előtt áll, inkább tegye el későbbre – mint közismert, enni kell: de van az étkezési folyamatnak egy olyan része, mondjuk úgy, a vége felé, amihez inkább a muszáj kapcsolható… Nos, bevallom, én se vagyok kivétel, szerencsére, azt is elárulom, általában e speciális területen is egészen normálisan működik a szervezetem – a múlt héten viszont olyan horrorisztikus élmény ért az aprócska helyiségben, amit, úgy gondolom, kötelességem megosztani mindenkivel, természetesen elsősorban a tanulság és az okulás kedvéért. Véres történések, csak erős idegzetűeknek…

Hirdetés

* Egymillió dolláros vételi ajánlatot kapott idős Volkswagenjére az uruguay-i elnök.

José Mujica sok éve a kedvenc politikusom, s ha jól meggondolom, lényegében a világon senki nem veszélyezteti e pozícióját. A 79 éves elnök hihetetlenül népszerű, nemcsak saját országában, de szerte a világon milliók rajonganak érte, s ez aligha véletlen: érthetően sokan szeretnének hasonló politikus vezetése alatt élni. Még akkor is, ha persze Mujica sem csodatévő: nyilván Uruguay sem lehet maga a földi paradicsom minden polgára számára – de szinte bármit sokkal könnyebb elviselni, ha az ember azt látja, “odafönt” a saját példájukkal adnak erőt a vezetésük alatt élőknek a mindennapokhoz. Márpedig az egykori baloldali gerilla, aki 14 évet szenvedett végig az Uruguayt a hetvenes-nyolcvanas években uraló katonai diktatúra börtöneiben (ebből tíz évet úgynevezett magánzárkában, azaz egy földbe vájt lyukban töltött), ebben verhetetlen. Beiktatásától kezdve elnöki fizetésének kilencven százalékát jótékony célokra fordítja; ő maga mondta el, családi vállalkozásban működtetett farmjának bevételeiből épp olyan jól megél, mint korábban; 27 éves, égszínkék Volkswagen Bogara bárhová elviszi, ahová kell; hivatalos útjaira a turistaosztályon repül; megválasztása után szinte azonnal eladatta az egyik tengerparti elnöki rezidenciát, a 2.7 millió dolláros vételárból a mezőgazdasági oktatást fejlesztette; ő maga sem költözött be az elnöki palotába, szinte spártai körülmények között, egy 45 négyzetméteres, bádogtetős házikóban él, s mindezt persze nem a látszat kedvéért teszi – ahogyan ő fogalmazta meg: “Nem akarok a szegénység apostola lenni, de ki nem állhatom a pazarlást, a haszontalan költekezést, az energiapocsékolást.” Persze “Pepe” sem szent ember, gyakran nem csupán nyíltan, de egyenesen sértően fogalmaz: az argentin politikusokat rendszeresen lehülyézi, a brazil turistákat lesznobozza, Hugo Chávez venezuelai elnököt pedig autokratának nevezte. Néhány intézkedésével persze sokan nem értenek egyet: ilyen volt például, amikor 2013 decemberében elfogadtatta azt a törvényt, amelynek értelmében legális lett, mi több, állami kézbe került a marijuana kereskedelme – ezzel az egy húzással 75 millió dollárra becsült összeggel gyarapította a kincstár bevételeit. Az intézkedéssel persze alighanem alaposan felzaklatott néhány drogbárót, Mujica mégsem járkál testőrök gyűrűjében, megmaradt egyszerű embernek, mert soha nem gyűrte maga alá, nem részegítette meg a hatalom, és, már csak múltjából fakadóan sem tisztel semmiféle tekintélyt. Ezért is mennek élményszámba azok a beszédei, amelyekben az egész világ sorsát érintő kérdéseket feszeget – és szájkosár nélkül, egyszerűen és tisztán fogalmaz: “Tisztában vagyok a korlátaimmal, ezért megengedhetem magamnak azt a luxust, hogy arról beszéljek, ami csak eszembe jut.” De miről is akartam beszélni? Ja, egy arab sejk egymillió dollárt adna a legendás Bogárért, s az elnök fontolóra is vette az ajánlatot: a pénzt “természetesen” a hátrányos helyzetűek otthonteremtésére létrehozott programjába forgatná. Végül hadd adjak még két sort ennek a nagyszerű embernek: “Egész életemben az árral szemben úsztam. Mit tehetek? Úgy tűnik, így születtem. Mindazonáltal, ha nem vagy képes megváltoztatni a dolgokat, legalább beszélj róla.” Köszönjük, Pepe: beszélünk.

* A boltok vasárnapi zárva tartását szorgalmazza a Kereszténydemokrata Néppárt.

Illetőleg az úgynevezett keresztény, úgynevezett demokrata, úgynevezett nép, úgynevezett párt: legyünk már pontosak. A KDNP valami egészen elképesztő organizmus: ha nem itt élnék, tulajdonképpen szórakoztatna a jelenlétük/tevékenységük, így viszont inkább végtelenül elkedvetlenít, amikor azt látom, hogy vegytiszta idiotizmusból és amolyan unaloműzésből időnként Magyarország haladási irányát jelöli ki teszem azt Semjén mester, aki egyébként pártját “a katolikus egyház lándzsájának hegyeként” aposztrofálta, well, azt hiszem, ehhez nem nagyon szükséges hozzáfűzni egyebet. Lándzsahegy. Vagy itt van épp Harrach Péter, akinek egy tanácsadója valamikor alighanem azt mondhatta, ha halkan és visszafogottan beszél, azzal egyszerűbb/figyelmetlenebb emberekben azt a hatást keltheti, mintha intelligens lenne – nos, ha levesszük a tévén a hangot, miközben beszél, az kétségkívül nagyon sokat segít, és késlelteti a megháborodásunkat, ha viszont halljuk, amit beszél, már sokkal egyszerűbb felmérnünk, kivel állunk szemben. Harrach Péter most a vasárnap mellé állt. Valószínűsítem, úgy érezhették, régen nem bizonyították már, mivégre is tartoznak az úgynevezett kormányzó erőhöz, szóval kellett már valami action, ami igazolja a jelenlétüket – hát előálltak (bocs, most olvasom, az elmúlt években már nem először) a kissé valóban szétesőben lévő magyar családok totális megmentésének receptúrájával, egyszerű, mint a hiszekegy: vasárnap be kell zárni a boltokat, akkor majd a nyugatmajmoló soppingolás helyett szépen mindenki hazatér a meghitt otthonba, a család szélesen mosolyogva körbeül, s miután az asztali áldást követően komótosan elfogyasztják az aranykarikás húslevesből, meggymártásból (főtt marhahússal és pirított darával), rántott húsból (krumplipürével és tejfölös uborkasalátával), továbbá diótortából álló ebédet, fél egytől este nyolcig megbeszélnek minden ügyet és bajt, közben halkan duruzsol a Kossuthon a hírmagazin, tévé tilos, a végén jöhet egy Gazdálkodj okosan. A leglényeg, hogy az emberek ne menjenek vásárolni aznap, mert az szétizéli a családot, ez a kereszténydemokrácia megfigyelése. Na jó: legalábbis ne menjenek négyszáz négyzetméter alapterületűnél nagyobb egységbe, mert az az igazán kereszténylélek-mérgező. És itt látható, mennyire izzasztó egy munkát vesz a nyakába, aki a törvényalkotás szép hivatását vállalja magára: mert ugye itt, lássuk meg, barátaim, az is fontos szempont ámde, hogy a kisebb, családi üzemeltetésben lévő üzletek nyitva lehessenek. Kérdés persze, mi lesz a vasárnap üzletet üzemeltető családok vasárnapi együttlétével – kétségem nincs, hogy ha más nem, Simicskó István vagy Pálffy István erre is kitalál majd valami módosítót, teszem azt, ők ott, az üzletben ebédelhetnek majd együtt vasárnapilag, és utána beszélgethetnek mondjuk egy órát. Az Országos Kereskedelmi Szövetség szerint egyébként 15-20, a Magyar Bevásárlóközpontok Szövetsége szerint 35 ezer embert rúgnának ki első körben a vasárnapi üzemszünet közvetlen hatásaként – kérném mellőzni a hisztit, na és akkor mi van? Álljon ki ide elém, aki azt állítja, lett valami baj abból, amikor pár éve kissé átalakult a szerencsejáték-rendszer, hogy csak egyet mondjak… No ugye: az is csak azért kellett másfél nap alatt, a közelebbről meg nem fogalmazott, nyolcvan évre titkosított nemzetbiztonsági érdekek miatt, hogy azok a szenvedélybetegek, akik addig bedobtak havi kétmilliót a gépekbe, hogy azoknak el kelljen menniük az Andy G. Vajna kaszinóiba, szépen a családjukra fordítsák inkább azt a pénzt. És persze úgy is lett. Legalábbis erősen hinni kell benne: na, erre is kiemelkedően alkalmas a megalapozott, kőkemény kereszténydemokrataság. Harrach Péter egyébként először azt mondta, a kormány megtárgyalta és támogatja a javaslatukat – aztán kicsivel később a Nemzetgazdasági Minisztérium értetlenkedő nyilatkozata után kénytelen volt picit módosítani: de semmi gond, mert ekkor meg úgy fogalmazott, a kormányfő istenzicsi támogatja őket, s neki ez “elegendő”. Jut eszembe: tudja valaki, mekkora egy átlagos CBA-áruház? Na jó, befogtam, tényleg nem szeretnék istenkáromolni…

* Horrorisztikus élményben volt részem a saját fürdőszobámban.

Mindenféle ellentétes híreszteléssel szemben okadatolni tudom, hogy engem is anya szült, sajnos a számomra kívánatosnál kissé jobban is láthatóan emlős vagyok – abból se csinálok tehát titkot, hogy anyagcsere játszódik le a szervezetemben, melynek kezdőpontján jellemzően a Corso étterem áll, ahol napi energiaszükségletemet orálisan beviszem, a folyamat végpontja pedig az esetek 99.9 százalékában kies fürdőszobám megfelelő technikai eszközén játszódik le: jó, jó, tudom, ne is mondjátok, ilyesmiről nem beszélünk, nem írunk, nincs, nincs és nincs, kakilni legfeljebb a kisbabák szoktak, aranyosat, formásat, kedveset, ámbraillatút. Tényleg ki is hagyhattam volna ezt az esetet, de értsétek meg, okulásul szánom: ha csak egyvalaki megússza, amit én átéltem, már bőségesen megérte. Ígérem, igyekezni fogok, hogy kíméletes és diszkrét legyek, amennyire csak lehet. Na… hol is kezdjem? Szóval sima hétköznap délelőtt, eljött az idő, a természet a szokott jelekkel értésemre adta, hogy az öröklétig nem hordozhatom magamban mindazt, ami belső nyugtalanságom okozza, haladéktalanul hazasiettem tehát, magamhoz ragadtam egyik épp aktuális olvasnivalómat (Columbo – Két regény egy kötetben, Bastei Kiadó, 1995), és hagytam, hogy az események magukkal sodorjanak. Hogy úgy mondjam, semmi különös nem történt – szépen előrehaladtam a Columbóban, egyébiránt… na, hát minden a szokásos mederben folyt le, punktum. Miután a higiénés követelményeknek maradéktalanul eleget tettem, nem maradt más hátra, mint az öblítés – előrebocsátom, annak idején, két éve, a nagy fürdőfelújításkor, szakemberi tanácsra egy kiváló márkájú egységet vásároltam, amely szerintem akár egy mosógépdobozt vagy egy IFA első hidat is gond nélkül lezuttyantana. Bár egyes tanok szerint igen komoly egészségügyi következtetések levonására alkalmas, bevallom, én nem nagyon szoktam vizsgálgatni, mit visz a víz – ezúttal azonban, vesztemre, oda pillantottam. A gyengébb idegzetűek, kérem, itt hagyják abba az olvasást – semmilyen következményért nem vállalok felelősséget. Szóval felbugyborékolt a katlan… és… basszus… vér, vér és vér, nem két csepp… de rendesen… Mintha csak egy bő hozamú forrás tört volna fel a fajanszból – de metszően élénkvörösen… Na, nem vagyok épp egy szétesős fajta, az egészségügyi vonatkozások viszont ezen a szinten eléggé meg tudnak érinteni, és a következtetéseim ilyen szélsőséges helyzetekben elég nagyívűek – szóval csak álltam ott, rendületlenül, aztán még egyet öblítettem, titkon remélve, hogy talán piros víz folyik a rendszerből… de nem… Nem mozdultam. Hogy úgy mondjam, halálosan nyugodtnak éreztem magam: azt tudtam, hogy az ilyen szintű belső vérzés aligha az influenza jele – azon viszont rettenetesen csodálkoztam, hogy ilyen súlyos betegséggel, bármi legyen is az, ilyen jól érzem magam. Komolyan mondom, fütyörészni tudtam volna, jó, nem állítom, hogy teljesen felhőtlen lett a kedvem, de öt perccel korábban még simán, tünet nélkül éltem bele magam a gonosz pszichiáter, dr. Collier és az ingatag lelkű Nadia Donner sztorijába… Hiába, a vasszervezet – gondoltam, bár egy kicsit elkedvetlenített, hogy minden jel szerint eddig tartott a garanciális időszakom. Pár percet morfondíroztam még, nem kis dolgokon, de aztán indulnom kellett… Az autóban gondoltam át, kiket is kell felhívnom, egyáltalán: kinek mondhatom el, mi is a helyzet, beleértve az orvos ismerősöket-barátokat – magyarul melyikük az, akinél esélyem van rá, hogy nem akar megműteni, hanem csak ad egy dobozka nem keserű gyógyszert, és szépen megnyugtat, hogy igazából semmi komoly, mint mindig… Mint mindig, eddig… Merthogy eddig azért nem vérzett a gyomrom, ugyebár… A város másik végéig mentem csupán, de magamban elég messze jutottam, azt elmondhatom: és továbbra se értettem, miért nem érzek-éreztem legalább egy szúrást odabenn… és miért nem volt rossz a közérzetem, sőt, és hogyan tudtam ilyen kurva betegen megenni előző este azt az őrületesen szép adag brassóit azzal a szintén nem csekély mennyiségű céklasalátával, a nagy kedvencemmel… HOGY MIVEEEEEL???? CÉKLASALÁÁÁÁTA???? Basszus… gyerekek… kérném mellőzni a szellemes megjegyzéseket, aki meg nem érti, az ne kíváncsiskodjon… részemről röpke félóra alatt a pokol és menny minden zegzuga bejárva – és így, gyógyultan mindenkinek csak annyit mondhatok, vigyázzatok, vigyázzatok és vigyázzatok a céklával… illetve ne vigyázzatok, csak tartsátok jól észben, ha ettetek…                        

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 6.89 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

5 komment

  1. fehéri tamás szerint:

    tudom, hogy hülyén hangzik, de echte így jártam én is céklaügyben. egyszer majd privátban azt is elmesélem, mi a helyzet a spárgával, az sem egy fáklyásmenet.

  2. Csathó Gábor szerint:

    Andris!Az utolsó zseniális!Neonaturalista!Ilelvont,pszeudoizé… Viszont,amikor Tömjén Zsolt pártját fikáztad,az nem tetszett.Nem egyszerű pártról van szó,nem úgynevezettről,hanem valóságos néppártról,vagy nemzetipártról,tehát magyar tömegek állnak mögötte…Ők képviselik autentikusan a magyar nép és Jézus Krisztus akaratát!Mi soha nem is akartunk vásárolni vasárnap,csak a gonosz Tesco-ami tudvalevőleg az ördögtől való-mindig nyitva tartott,és ezzel valósággal kényszerítette a magyar családokat a válásra,mert a család egyik fele folyton otthon maradt,a másik meg vásárolt,és emiatt elhidegültek sajnos.És mikor végre megoldódni látszik az utolsó probléma is-mert a stadionok szépen épülnek,és Vida Ildikó is megtudta,hogy ki van tiltva-akkor jössz ezzel a reakciós szöveggel…

  3. t0s0 szerint:

    Szerintem most nézte meg a sejk a “kicsi kocsi” valamelyik részét, és ezen indult be.. :)
    A pártokról szólva, nagy huncutok mind. Főleg amelyek oly erős ideológiák mögé bújva “jótékonykodnak”.
    huh. már azt hittem … szóval cékla. Na ezért sem eszem én céklát. Meg egyébként se vagyok oda érte :)

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


+ 6 = tizenhárom

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz