Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for október, 2014

25 október
8komment

Szabad Európa Hotspot, Holzkirchen

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száznegyvenegyedik kiadásában több felvonásban is megkísérlem a lehetetlent, amennyiben először átvizsgáljuk kissé a hat magyart érintő amerikai kitiltás némi jóindulattal ismertnek mondható körülményeit, különös tekintettel az épp felhőtlen szabadságát töltő NAV-elnökasszonyra és további hölgyekre, valamint személyes kedvencemre, Lázár Jánosra, aki mintha a szokottnál kicsit kevésbé lett volna… na… izé… magabiztos az elmúlt napokban, egy tájékoztatón kereken háromszázszor sikerült kimondania a baráti és a segítség szavakat – és Varga Mihályra, aki szintén jól láthatóan feszengett, és néhány igazán szórakoztató magyarázattal igyekezett válaszolni a sajtó még kérdezni merészelő munkásainak… Azt hiszem, a fentihez minimum némiképpen kapcsolódó hír zaklatta fel alaposan a virtuális szférák népét: az internet-adó bevezetését lengették be – sokan vélekednek úgy, hogy csupán szándékos figyelemelterelésről van szó, nos, e pillanatban ezt nem is olyan könnyű eldönteni, az elmúlt néhány év történéseit felidézve én továbbra is azt gondolom, itt semmi nem lehetetlen: az én fantáziám például a jelek szerint nevetségesen sekélyes ahhoz, hogy olyan abszurdot lökjön ki magából, amit meg ne valósítanának/be ne vezetnének szemrebbenés nélkül, ha épp úgy tartja úri kedvük… Márpedig megfigyeléseim szerint pár (tíz? száz?) milliárd bőségesen elég motiváció úrikedvileg… Vadonatúj vásártér nyílt Dunaújvárosban, már el is olvastam az egyik független és mértékadó helyi orgánum hálaadó jellegű tudósítását e tárgykörben – a tömegjelenetekben bővelkedő nyitó vasárnapon egyébként személyesen igyekeztem benyomásokat szerezni az új helyen: valóban hófehér a kavics, és természetesen nagyságrendekkel kulturáltabb a vasmű főkapujával szemközt megnyitott placc, ám lenne pár apróság, amit már megint nem értek tökéletesen, előrebocsátom, nyilván az én készülékemben van ismét üzemzavar… Sétáljunk, parkoljunk együtt – persze csak szabályosan… Tovább »»

Hirdetés
18 október
2komment

Paraszt vagyok, parasztnak születtem…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 6.70 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száznegyvenedik kiadásában mindenekelőtt Ausztráliába röppentelek benneteket, kedves/nyájas olvasók – megismerkedünk egy fiatalemberrel, Simon Leadbetterrel, aki a pastafari vallási közösség tagja. A tésztahívők rendje 2005-től létezik, beljebb majd, ha jól megkapaszkodott mindenki, összefoglalom pár szóban a velejét. A lényeg, hogy Simon tésztaszűrővel a fején szeretett volna fotót készíttetni a jogosítványához, ezt azonban az ausztrál hatóságok nem engedték meg – amit viszont ő úgy értelmezett, hogy a szabad vallásgyakorlásban korlátozták. Jogi és vallási esetek a világ másik feléről, persze tanulságokkal. Újra elítélték a jelenleg is börtönbüntetését töltő Stadler Józsefet, fejből most nem tudom, hányadszorra, de mindjárt igyekszem utánanézni – most mindenesetre két év tíz hónappal mérték meg, egy 2008-ban engedély nélkül nyitott kocsma, valamint fedezet nélküli jelzáloghitel felvétele miatt. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én kezdem egyre inkább úgy érezni, hogy Stadler a magyar bűnevő – ő az, aki a jelek szerint minden öltönyös, köztiszteletben álló tolvaj, csaló, gazember helyett ül. És én továbbra is azt gondolom, hogy ezer olyan embert tudnék mondani fejből, aki ezerszer jobban megérdemelné, hogy Stadler helyén legyen: még ha ezzel nem is szeretném felmenteni az apróbb-nagyobb bűnök alól az akasztói vállalkozót. Akinek a boltjában azért egyszer magam is megéltem pár furcsaságot, miközben megvásároltam a Stadler-képes pólót például… Ha valahol összefutnánk mostanában, és úgy látjátok, kissé karikásak a szemeim, az nem a véletlen műve: sajnos újabb súlyos függőségem alakult ki, már komolyan fontolgatom, hogyan tudnék lejönni a legújabb szerről, amire ráakadtam – a (számítógépes) kamionozás meg buszozás szerencsére már a múlté, erre, puff neki, farmer lett belőlem: búzát, kukoricát, szóját, levendulát, almát termesztek, teheneim, malackáim és tyúkjaim vannak, és ha valaki tudna gyorsba’ adni négy szál deszkát, könyörgöm, tegye meg, mert azzal végre tudnám bővíteni a csűrömet, ami nagyon fontos lenne. Egy megszállott paraszt hétközéjszakái, csak bent. Tovább »»

11 október
2komment

Egy a tábor, egy a Tibor

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (27 lövet, átlagosan: 6.89 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százharminckilencedik kiadásában, a küszöbön álló álasztásokra (tudom, hiányzik a kezdő “v” betű, ne jelezzétek, nem életlen, köszönettel) való tekintettel, igazi önmérsékletet tanúsítva, mellőzzük a politikát. Így aztán első hírünk… na… várjunk, ebben is van… szóval… a második… basszus… állj, kis türelmet… nézem már… aszongya… na jó, hagyjatok engem békén… az azért mégse megy, hogy emiatt maradjon el a heti merítés… tehát akkor jöjjön egy igazi európai hír az elejére, egy européerrel, sőt, már-már amerikánerrel, Navracsics Tiborral, aki a jelek szerint mégsem lesz kulturális és oktatásügyi biztos az Európai Parlamentben – pedig igazán elmondható, mindent megtett érte, és még azon is túl, nyilván nagyon szerette volna ezt a nyilván igen szolidan fizető pozíciót. Navracsics, talán maga sincs tisztában vele, tökéletes állatorvosi ló: válaszai mélységében mutatják meg, mik is a sikeres magyar politikus legfőbb jellemzői: gerinctelenség, hazugság/mellébeszélés, cinizmus. Ám a Párt még ezek után sem lökte ki kebeléből: sőt… És akkor, ha már itt tartunk, nem mulasztanám el annak rögzítését sem, milyen szépen, cizelláltan üzente meg a legfőbb hadúr a magyar városok lakóinak, mi lesz a célszerű magatartási forma a holnapi napon, íme, a Vas Népe írásából idézem: “A miniszterelnök ezért azt kérte az emberektől, hogy olyan önkormányzati vezetőket válasszanak, akik őszintén tudnak közösen dolgozni a jelenlegi kormánnyal. ‘Ahol ilyen képviselők, polgármesterek lesznek, ott kialakul az összefogás, és az emberek érezni fogják a közös munka előnyeit.’” – fogalmazott a miniszterelnök. Egyenes fogalmazás, érthető beszéd – senki nem vádolhatja majd azzal Orbán Viktort, hogy nem szólt előre, jobb lesz összefogni. Hát így ikszeljünk, tisztelettel. Ami engem illet, ismét nincs nagy újság – egy kis semmittevés után alaposan kipihentem magam, úgyhogy legfőbb ideje, hogy izgalmas beavatásra hívjalak benneteket: elmesélem, miféle rohamtempóban, micsoda stresszes lelkiállapotban készül hétről hétre a HL. Elindulunk haza, együtt, mondjuk fél egy tájban, ebéd után, hogy dolgozzunk – majd meglátjátok, mire nem vagyok képes, hogy mégse… Mert az ember, régi meggyőződésem, nem munkára teremtetett – ez csak azok dumája, akik mások verejtékéből élnek, és soha egy percet sem dolgoztak… Közveszélyes kerülés, odabent. Tovább »»

04 október
2komment

Ha megy az origami, klassz a hoteled

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százharmincnyolcadik kiadásában egy iráni fotóssal teremtünk alaphangulatot, aki ötvenezer eurót és egy rangos díjat nyert egy – egyébként, legalábbis szerintem – nagyszerű sorozattal. Newsha Tavakolian már fel is vette a nem csekély összeget, amikor szépen kiderült, az anyag szerkesztői pár dolgot szeretnének megváltoztatni az anyagában: például más címet adnának a sorozatnak, meg kihagynának néhány képet, ami nem illik bele az általuk megálmodott koncepcióba. A fotós erre szépen visszaadta a díjat a pénzzel együtt, ami azért, mondjuk ki, nem piskóta húzás – az már csak a ráadás, hogy az alapítvány elnöke ezek után egy közleményben kürtölt szét pár apróbb hazugságot: ezeket a művész szépen, kézből megkontrázta, majd az egész levelezésüket közzétette… Bizony, így is lehet, kedves mindnyájan – pedig ötvenezer euró azért… no… hát itt nem volt rés a moralitás bástyáján, mondjuk ki… Lépjünk tovább: ebbe a szekcióba ugyan eredetileg mást gondoltam írni, de aztán jött L. Simon László, és néhány meghökkentő tudományos axiómája köztudatba hajintásával keresztülhúzta minden számításomat. LSL Paks mellett kívánt érvelni, amikor azt találta mondani, hogy azért nem lehet a megújuló energiákra alapozni az ország energiaellátását, mert “áramra éjszaka is szükség van, valamint akkor is, amikor nem fúj a szél”. Hagynék most egy kis időt, megértem, amit éreztek, szerintem igyatok valamit, vagy csak csendesen nézzetek ki az ablakon, ha meg egyedül vagytok a környéken, nyissátok ki, és kiabáljátok a légtérbe, amit gondoltok, valamennyire az is segít. Egyre inkább érzem, itt nem elég hülyének lenni, annak is kell látszani. Ez legalább szépen sikerül is. Végül bizonyos szállodai fortélyokról szólok pár keresetlent: az most a legnagyobb kedvencem, hogy láthatóan hotelmanagementi trend, ha visszaorigamizzuk a vécépapír végét ilyen kis nyíl alakú izébe, az baromi elegáns, továbbá közmegegyezéses alapon azt jelenti, hogy a tekercs új, bármekkora legyen is. Hát köszi a négy tekerést nyolcszáz koronáért… További lepelrángatás odabent, tessék.   Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz