Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


06 szeptember
5komment

Gyertek velem Svédánorvégiába!

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százharmincnegyedik kiadását nagyképűen a Scandic Special névre keresztelem – ha már egyszer itt, a kietlen észak meglehetősen csinos fertályain rovom fel s alá a kilométereket épp, hűséges fehér elefántom hátán, s szállítom vele a kínai pajtásokat, legyen egy ilyen is… Kezdjük talán a fellazítást a norvégokkal avagy norvégekkel – van velük gond, ugyebár, például hogy nem adnak tiszteletet a jómagyar embereknek, ha pontosabbak akarunk lenni, a tiszteletet mindennél jobban óhajtó magyar kormánynak. mi több, az úgynevezett Norvég Alap gyanús támogatásokkal igyekezett megzavarni árvalányhajas kis országunk nagy nehezen beállt rendjét, amely szerint támogatást az kap, aki megérdemli, aki pedig másnak ad, az ellenünk van, esetleg, ami még rosszabb, nem velünk és általunk… végezetül pedig a buta kis vikingek odáig jutottak, hogy uniós szankciókat kértek hibamentesen teljesítő hazánk ellen. Norvégia ugyan nem uniós tagország, de azért van némi szava az egyletben… Na, hát aztán Svédországgal is van gond: például hogy nem adnak tiszteletet, lásd mint fent. A nagyszerű képességek egész garmadával megáldott Szijjártó Péter legott jól el is magyarázta a magáról megfeledkezett Európa-ügyi miniszternek, hogy nekünk aztán ő se szóljon be, mert kihívjuk az ÁFÉSZ mögé, ha sokat kattog… Az igazmondó kisbojtár felháborodva említette közleményében, hogy az illető hölgy “színtiszta hazugságokat állított Magyarországról és a magyar emberekről”. Hát ez azért tényleg több a soknál – nem először javaslom, támadjuk meg ezeket itt, fent, hétvégén lényegében mindenki sárrészeg, Hende vezérőrnagynak csak kéne gyorsan találnia valami havert, akinek van kedve legyártani pár millió műanyag gyorskötözőt, aztán a TEK kirepül a Sólyom Air Lines Vak Bottyán gépével, és szombat délutántól vasárnap estig összeköti minden arccal lefelé fekvő férfi csuklóját. A királyét/királynőét is. Végül Dánia – velük is van gond szépen, például a tisztelet meg Kishantos – de a dánok azért, ha tiszteletlenek is, elég vidám egy népség. Mindent szabad, amit a másik két országban szigorúan tilos – jól élnek, na. És most kezdődik náluk majd az igazi kempingszezon, és tart márciusig. Én meg nyafogok, mert beázik a sátor nyáron – nesze nekem… Scandic Special, a végén kínaiakkal: izé… vellekommen, ettebatta, öttevitta.

Hirdetés

* Szankciók bevezetését kéri Norvégia eu-s minisztere az uniótól Magyarországgal szemben.

Szóval ami sok, az sok. Norvégia átlépett egy határt, és ideje lesz elgondolkodnia, érdemes-e kiprovokálnia, hogy mi is átlépjünk párat, és átvegyük az irányítást arrafelé is. A királyt kapcsiból lecseréljük, nekem speciel lenne egy jelöltem is, kettősben szerintem tán el is fogadná: Victor Knut (ez a középső név csak a hangzás miatt) Orbansen magyar-norvég király és császárherceg. Kezdésnek. Gyorsan államosítani lehetne a norvég olajipart, egy héttel később kiírni egy megfelelő pályázatot a privatizálására, Andy Vajna megnyerné, mindenki jól járna. Nagyobb tiszteletet követelhetnénk az OPEC-től és hasonló gittegyletektől, aztán végre elkezdhetnénk diktálni a világnak a tempót. Már nem mintha eddig nem. Igaz, gyanúm szerint úgy három hét múlva leállna a teljes kitermelés, mert a szakemberek nem le-, hanem felfelé furkálnának, és nem kiszivattyúznák az olajat, hanem hordóból öntenék a földbe – de majd csak belejönnének, mint Budapest a közösségi kerékpározásba, Dunaújváros a térrendezésbe és így tovább. Időnk mint a tenger – még Vanuatu előtt vagyunk egy orrhosszal. Victor Helgesen, a norvég EU-ügyekért felelős miniszter rittyentett egy kis cikket a Financial Times címen futó liberális/hazug szennylapba, melyben kifejtette, hogy első emberünk “szellemi vaskupolát” épít az ország fölé, és eu-s szankciók bevezetését kérte Magyarországgal szemben… Na még ilyet… mindegy, a lényeg, hogy Szijártó Péter, ez a pompás képességek lenyűgöző arzenáljával megáldott agilis fiatalember két séróbárózás között megfelelt neki amúgy magyarmiskásan – szerinte a nyilatkozat “hiteltelen, homályos általánosításokon alapul, és figyelmen kívül hagyja a legalapvetőbb tényeket”. És bazmeg, riszpektet, riszpektet, norvégkáim, ha már nem vagytok EU-tagok, de beleugattok itt a mi nagy dolgainkba, adjatok tiszteletet “a legalapvetőbb európai értékeknek”, na. Nem beszélve arról, mi mindent tettünk mi már a népek szabadságáért, egyenlőségéért, testvériségéért már korábban is, de az amúgy még mind semmi, mert mostanság “A magyar megoldások sikeresek, korábban sokat támadott intézkedéseinket egyre több országban látjuk viszont.”, mi több, mi most épp Európa versenyképessé tételén munkálkodunk, ha van egy kis szabadidőnk. Na, ha csak azt nem. Ühüm. És akkor még az Aranycsapat vagy valami frappáns hungarikum meg se lett említve – na ezt hívják úgy, önmérséklet, norvégkáim, tanuljatok, zsellérek. Szijjártótól. A norvégoknak nem megy amúgy túl jól – lehet hogy még nem vettek át a sokat támadott intézkedéseinkből eleget. Például megeshet, hogy a gazdasági miniszterük nem meri még sajátjaként kezelni a közpénzt – pedig úgy lehet igazán maradandót alkotni. Meg persze úgy, hogy lecseréljük a bankjegyeket, mert a régi már unalmas és rajta sincs a szignónk – de nem, nem ezért ám: hanem hogy védettebb legyen a hamisítás ellen… Na hogy én erre nem gondoltam… a sok szemét forinthamisítónak szerte e kerek világon most aztán lefőtt a kávé – lehet új szakmát választani srácok, a kívánatos, életerős forintunkról meg lekopni de gyorsan… Jut eszembe, két hete nem voltam otthon, valaki megírná postafordultával, van-e már 400 a forint? Ja, hülye vagyok… hát okostelefonom van… na, mindjárt utána is nézek. Norvégiában annyi a Tesla, hogy naponta úgy húszat szoktam látni – ja, hogy mi az a Tesla? Hát egy új amerikai autó, teljesen elektromos, a kerekeiben van a négy villanymotor, úgy néz ki, mint a legvadabb sportkocsi, és úgy is megy, négyszáz kilométer a hatótávolsága, és félóra alatt feltölthető. Olyan százezer körüli euróba fáj, és tavaly, úgy tudom, a legtöbb új autót ebből a típusból értékesítették. Khm. Két napja beszéltem a Szilárddal, és rájöttünk, mi jelentősen megelőztük a korunkat: nekünk már, mind a kettőnknek ráadásul, több mint harminc éve is volt Teslánk, full elektromos volt az is – igaz, menni nem nagyon lehetett velük, mert az övé lemezjátszó volt, az enyém meg orsós magnó… De volt viszont tisztelet akkoriban még, hej, gyerekek, de szép volt… ti nem tudjátok, hogy tisztelt minket Bulgária, hogy csak egy példát hozzak… Á, menjünk is tovább…

* Svédország EU-s ügyekért felelős minisztere is ellenünk van.

Egy kis szívből jövő tapsot és üdvözlést kérek, amiért Szijjártó Péter velünk marad még egy kicsit, áldoz ránk az ő méregdrága külügyi és világtengely-helyrebillentő idejéből – de hát muszáj még egyszer ideidéznünk óriás méretű szellemét, hiszen szintén pár hete, a Skandináv Grand Slam keretében kénytelen volt kis oktatást tartani Birgitta Ohlssonnak is, aki, szegénykém, ugyanazon a mély buktatókkal teli tévúton kolbászol, amelyen norvég cinkosa ólálkodik: na, itt ugye fiatal csajról van szó, hát érthető módon elég jó felütéssel kezdtünk, hogy kicsit azért bemajréztassuk a dzsunkát, mit ne mondjak amúgy, remek diplomáciai érzékre utal, amikor Szijjártó, a Frappáns Válaszok Királya azt írja, Ohlsson “színtiszta hazugságokat állít Magyarországról és a magyar emberekről” “durva rágalmazásában”. Kicsit keményebben is lehetett volna talán fogalmazni, de arra is lesz még mód majd – őszintén mondom, alig várom, hogy Péterünk végre megkapja a külügy full irányítását, utána talán még érdekesebb idők várnak ránk, ha ugyan létezhetnek olyanok. A svédek egyébként tényleg elég notórius hazudozók – korrupt, minden hájjal megkent maffiózók irányítják a csúnyán szétzilált, nyugtalan, kósza országot, teljesen jogos hát, hogy egy morálisan (is) makulátlan kisbirodalom a legfelsőbb szinten, emelt hangon tanítsa ki őket, nem megriadva az igazság kendőzetlen kimondásától sem. Ja, és tiszteletet!!!!! Mert anélkül lassan egy lépést sem, sőt, ha sokat nyektetnek még minket ilyen senkiháziak, hát levesszük a kezünket Európa megmentéséről is! Pár éve amúgy, elég élénken emlékszem még, az egyik nagy botrány az volt arrafelé, mármint Svédhonban, hogy valami álmos porfészek polgármestere belekeveredett egy rettenetes ügybe, mint macska a házicérnába – már nem emlékszem, de vagy egy kóla-, vagy egy kávéautomatát helyeztek el a hivatalában, és az emberek suttogni kezdtek róla, hogy azért az a bizonyos cég telepíthette az automatát, mert a pm poharanként két örét kap… Az érintett persze tagadta a borzalmas vádakat, bizonyíték nem volt és nem is lett ellene, de azért kapásból lemondott minden tisztségéről. Mintha csak otthon történt volna… Szóval biztos vagyok én benne, hogy ott (azaz itt, mert még épp a Stockholm melletti Södertaljéban csépelem a billentyűket) is vannak, akik egy-egy zsíros biznisz tortájából kikanyaríthatnak maguknak egy emberes szeletet – csakhogy, legalábbis amennyire én tudom, ha ilyen esetben netán megbuknak, akkor utána nem belügy- vagy tárca nélküli miniszter, vezér- vagy bankigazgató lesz belőlük érdemeik maradéktalan elismerése mellett, hanem az, aminek lenniük kell, kategóriától függően, vagyis közmegvetésnek örvendő, nullás erkölcsi értékkel rendelkező ember, avagy elítélt. Ja, és persze Dániával is van baj… például nyakló nélkül cigiznek a kocsmákban a dán emberek, közben isznak, nem törődnek az egészségükkel, és egyáltalán… És népfőiskola meg Kishantos, na persze, még mit ne… Egy, a politikai korrektséget nem valami sokra tartó jó ismerősöm szerint Svédországban csak, tisztesség ne essék szólván, “Skandinávia cigányainak” becézik a dánokat – akik persze méretes ívben tesznek rá, ki mit tart róluk: ha ők novemberben óhajtanak sátorozni, hát akkor fognak (a kemping persze nyitva van hozzá), és ha úgy gondolják, hogy mondjuk Koppenhága utcáin semmin, de tényleg semmin nem óhajtanak fennakadni, megdöbbenni vagy megbotránkozni, hát akkor úgy is lesz. Így vezetheti a 16-os helyi buszt egy hölgy talpig csadorban, és így jöhet szembe az utcán egy nagyjából ötvenöt éves, korpulens úriember nagyjából egy szál tűzvörös body-ban, délutáni sminkkel, egy kis majommal a vállán. Senkit nem bántanak – és senkit nem bánt, hogy ott vannak: nekem talán ezért a dánok…

* Ma délután leadtam immár a második kínai turistacsoportomat is.

Persze nem a MÉH-ben, hanem a stockholmi Viking Line terminálon, ahonnan Finnországba hajóznak, majd onnan hazareppennek valamikor. Néhányan talán értesültetek már róla, hogy annyi évtizeden át tartó kanyargás után végre vezető állásba kerültem, amennyiben egy fantasztikusan szép és nem kevésbé jó autóbusz kormánykerekét csavargatom időnként, nem is olyan keveset – az elmúlt tíz napban példának okáért közel hatezer kilométert nyomtam, ami még átlagolva se olyan rossz. Na, szóval érdekesek ám ezek a kínaiak, turistának is. Szeretnek például naponta legalább tíz órát autóbuszon üldögélni, közben pedig sorozatokat nézni, illetve full hangerőn hallgatni, amint a., a főhős percenként tízezer töltényt kilőve golyószóróval megvédi a hont és szeretteit, b., egy kisgyerek visítva hisztizik valamiért, c., egy nő fejhangon énekel perceken át, d., egy teljes hadsereg masírozik, miközben lelkesítő katonadalokat üvöltenek, e., csörög a telefon, f., mindez együtt-egyszerre. Hogy pontosan miről szólnak ezek az alkotások, azt természetesen, mindenki szerencséjére nem tudhatom, mert az első monitor épp a fejem fölött található – tegnap amúgy volt egy jelenet, amelyben szirénázó rendőrautók indulnak meg (gondolom) a főhős üldözésére, hm… volt azért pár kellemes másodpercem, amíg végre elmúlt a kisinfarktusom, miközben a tükröket vizslattam… Szóval tíz órát ülnek, türelmesen, nem kell velük nagyon sokszor megállni, de ha beér a busz egy jelentősebb városba, és megkezdődik annak megnézése, az úgy megy, hogy megállunk mondjuk a kis hableánynál, Koppenhágában, a derék kínai turisták leszállnak, kattintanak egyet, mindenki beáll a k. h. (a dóm, a városháza, a királyi palota) mellé pozícióba, csináltat magáról is egy mosolygós képet, aztán könnyű ügetésben megérkeznek, és visszaülnek a buszra, mert még csak a nyolcadik órában járnak, ami tűrhetetlen… Ami a fotózást illeti – nos, ha nem történik semmi, akkor az átlagos kínai turista beéri percenként úgy ötszáz expozícióval. Megyünk például a svéd autópályán, ahol szerény vélemény szerint meghalni legfeljebb az unalomtól lehet, s a hátam mögött olyan kattogás van, mint valami izgalmasabb futballmeccsen gólhelyzetnél a fotós-szekcióban – sorozatban lövik a fákat, egyébre nem tudok gondolni. A sebesség fokozódik, ha bármi mozgót látnak, és a tetőfokára hág az izgalom, ha mondjuk valami még történik is. Teszem azt, jön a villamos, hogy csak egy csúcspontot mondjak. A becslésem szerint tíz terrabájtos kártyákat óránként cserélik a gépekben – s ha esténként azt érzékelitek, hogy picit mintha el-elhalványulna az asztali lámpa izzószálának fénye, az nem a véletlen műve, nem is Pakson van a baj: csupán egy kínai turistacsoport épp a napi képeket tölti le. Arra is gondoltam egyébként, hogy talán videót csinálnak ezzel a módszerrel – egy icipici szaggatás lehet csak benne, arra esküszöm. És még egy szép élmény, ugyancsak a hét termése – az idegenvezető Oslóban a város bemutatása közben kristálytisztán kimondta, hogy Johnny Rotten… De nem dzo-ni-ro-ten-t mondott, hanem ahogy kell… Gyanítom, hogy nem a Sex Pistols munkásságát ismertette a közönséggel, úgyhogy most, ha majd hazaérek, pár napot el fogok tölteni vele, hogy kiderítsem, mi a frászt jelenthet kínaiul, hogy Johnny Rotten… Ha valaki netán tudja séróból, megköszönöm szépen… Mára ennyi – két hétre elköszönök a vesztükbe rohanó, tiszteletlen skandinávoktól…

 

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (29 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

5 komment

  1. t_a_m_a_s szerint:

    “annyi évtizeden át tartó kanyargás után végre vezető állásba kerültem”

    Ahogy apám mondta anno: te most a kormánynál dolgozol, méghozzá vezető beosztásban! :)

  2. Mexivi szerint:

    Andriska! Nem lehetne, hogy egy pár hétre mondjuk valami rohadt meleg. mediterrán országban barangoljál? Imádom az írásaidat, de ezekről a skandináv országokról mindig a fázás jut eszembe… :D Aztán egyszer meg majd jól ráfázok… :D

  3. Gondolatjel szerint:

    Johnny Rotten = Van még bőven hely a kártyámon.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


nyolc − 7 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz