Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


26 július
5komment

Czibere felzárkóztató államtitkár leüzen

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százhuszonnyolcadik kiadásában először is kiváltságos helyzetbe hozom a HL nyájas szemlézőit – egy meglehetősen riasztó híradás szerint senki nem tudja ugyanis, hová tűnt/tűnik az óceánokból a soha le nem bomló műanyag szemét, nos, ti hamarosan megtudhatjátok. Egy kutatás megpróbálta megkeresni a sok-sok tízezer tonna műanyag hulladékot, amelyet továbbra is gátlástalanul zúdítunk a túlélésünk szempontjából kulcsfontosságú tengerek-óceánok vizébe – mégsincs sehol. Látszólag: a valóságban ugyanis megvan, csak nem abban a formában, amilyenben a vízbe kerül – a helyzet sokkal rosszabb, mint korábban hitték: pedig már az a feltételezés se volt túlságosan rózsás… Aztán: végre egy őszinte szó – bizonyos Czibere Károly, vagyis az új kormány szociális ügyekért és társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkára egyebek mellett kijelentette, hogy nem nő a létminimum alatt élők aránya, csak rossz a mérés, majd elbeszélget a Központi Statisztikai Hivatallal. Ami pedig az úgynevezett jövedelemegyenlőtlenségi mutatókat illeti, nos, a meglehetősen kiterjedt arci lebenyekkel rendelkező államférfi szerint azok hasonlóak a németországiakhoz vagy a svájciakhoz. Úgy érzem, ismét kaptunk egy igazán érzékeny honatyát, aki a legjobb lázári hagyományokat követve igyekszik értékén kezelni a szegények sorsát. Azaz mit is beszélek… miféle szegények??? Végül pedig egy levélkéről, amit volt szerencsém néhány napja megkapni, s amely a városrészünkben zajló munkálatok nagy ívű előrehaladása mellett egy család forró köszönetét is kifejezi a megsüllyedt járda helyreállítása miatt Valakinek, Akinek Mindez Köszönhető – a szép szavakat gondos kezek el is juttatták a városrészben élő összes többi családhoz, akik persze különb s különb okokból szintén hálásak, legfeljebb nem tudják olyan szépen artikulálni, mint a szóban forgó, teljes névvel-címmel szereplő házaspár. Magyar Krónika, helyben – mert van, akinek még fontosak a polgári értékek, ugyebár. Fáradjatok beljebb, nem tilos. Egyelőre.

Hirdetés

* Eltűnt az óceánokból a műanyag szemét. Látszólag.

A hetvenes években a kutatók úgy gondolták, nagyjából egymillió tonna szintetikus szemét úszkálhat a tengerekben. Nemrégiben viszont egy kutatóhajó vett összesen közel százötven mintát a tengerek számos pontján, s ezek alapján most úgy számolják, 7-35 000 tonna műanyag szemét keringhet az óceánokban. Fontos különbség, hogy a mostani becslés alkalmával csupán a felszíni és felszínközeli szennyeződéseket vették figyelembe, a víz mélyére süllyedt, s a tengeri élőlények által elfogyasztott  hulladékot nem. A hír tehát csupán első hallásra örömteli – ha ugyanis nem ismerjük a műanyagok lebomlásának teljes folyamatát részleteiben, akkor védekezni is nehezebb ellene. A műanyag nem oldódik fel, csupán egyre kisebb és kisebb darabokra forgácsolódik az idők során – azt is tudjuk, hogy ily módon a halak és más tengeri állatok szervezetébe is jócskán kerül belőle, aztán pedig, a táplálék-körforgás törvényszerűségeinek megfelelően, az ember a végső állomás. Már legalábbis abban a kétségkívül meglehetősen gyakran előforduló esetben, ha nem rólam van szó – én ugyanis kora gyermekségemtől fogva élénken és kitartóan kerülök minden organizmust, ami üzemszerűen vízben él, szóval bennem ilyen forrásból bizonyosan elenyészően kevés az elemi műanyag, de ez persze mellékszál. Komolyabbra fordítva a szót: hosszú idő óta figyelem mérsékelt jókedvvel, mit is művel nagyrabecsült fajom az őselemmel (hogy egészen pontos legyek: ezzel az őselemmel IS), ami nélkül, jó lenne azért egyszer már ráébredni végre, nekünk lefőtt a kávé. Ha egyszer a tenger kiteszi az Üzemen kívül táblát, túl sok opció nem kínálkozik az emberiségnek, azt hiszem, ebben nagy vonalakban megegyezhetünk. Barátom, akinek van szerencséje olykor távolabbi tengereken is hajózni, egészen döbbenten mesélte nemrégiben, hogy immár olyan helyeken is vaskosan lögybölődik a (főként le nem bomló elemeket tartalmazó) szemétréteg, ahol korábban még elvétve sem láttak – a derék turistákat elementáris erővel vonzzák a mérsékelten frekventált helyek, ezért aztán a leghülyébb/legkártékonyabb turisták ott is tömegesen tűnnek fel, ahol, azt hiszik, végre nincsenek hülye/kártékony turisták. Éppen ezért zavartalanul lehet például hanyag mozdulattal a tengerbe vágni az ájsztís butykost: csak mert jól néz ki, gondolom… Tényleg nem értem: egyszerűen képtelen lennék egy ilyen mozdulatra, némelyeknek pedig szinte magától értetődő – épp a hétvégén láttam a bányatónál egy szórakozó társaságot, úgy hajigálták a PET-palackokat a vízbe, mintha darabbérben kapták volna utánuk a fizetést… Érdekes: mert közben meg azt gondolom, viszonylag kevesen múlatják például azzal a szabad idejüket, hogy mondjuk óránként egy köbcentis kis húskockákat metsszenek ki a testükből, míg csak el nem fogynak vagy véreznek. A palack viszont simán zuttyanhat – pedig minimum ugyanannyira halálos a játék, igaz, ez utóbbi esetben nem csak a saját életét/jövőjét kockázza fel az idióta, hanem mindenkiét, jó, lehet, nem a jövő héten, csak mondjuk ötven vagy száz év múlva telik csurig a pohár. De játsszunk most magyarkrónikásat, beszéljünk a jóról, a szépről is egy kicsit – épp most olvasom, hogy Törökországban olyan utcai automatákat állított fel egy cég, amelyekbe az ember egy nyíláson bedobja a PET-palackot, mire cserébe a másik oldalon, egy alsó kis nyílásba leesik egy adag kutyakaja, illetve egy másikba lefolyik egy jó adag víz. Mindezt az arrafelé igen nagy számban kóborló kutyák fogyaszthatják el: ugye szép? A helyszín, még egyszer mondom, egyik nagy kedvencem,Törökország – az úgynevezett, ezerszer lesajnált Balkán, ha úgy tetszik…

* “Nem szabad azt az érzetet sugallnunk, hogy itt valami nagyon drámai folyamat történik.”

Ezt az igazgyöngyöt sikerült kiizzadnia Czibere Károlynak, aki az új kormány szociális ügyekért és társadalmi felzárkóztatásért felelős, köznapiasan fogalmazva szegényügyi államtitkára. Az államtitkár úrnak kétségkívül igaza van – semmifajta drámai folyamatról nincsen szó ma Magyarországon – már ha szigorúan azokat a köröket nézzük, ahol ő mozog és növeszti a fejkörméretét. Ott vígjáték van, felhőtlen kacagás, mi több, nagy röhögések, amikor netán szóba kerülünk. Négymillióan a létminimum alatt? Kacagjunk torkunk szakadtából. A kilátástalanság elől, vagy csupán némi emberi bánásmód és javadalmazás reményében milliószám külföldre tántorgó magyarok? Reped a rekeszizom. Naponta éhező gyerekek, nem tucatszám, de sok százezren? Fuldokolni kell a nevetéstől. Ostoba gőgből. hozzá nem értésből elvesztegetett milliárdok, elúszó euró, a kiszámíthatatlanság miatt sorra kivonuló külföldi, megszűnő magyar cégek? Hihihi-hahaha. Egy merő móka és kacagás az egész életünk, miféle drámáról makognak itt a kishitűek??? Az igazán biztató pedig az, hogy mindezt egy olyan tisztségviselő jelenti ki, akinek elvileg kutya kötelessége lenne az elesettek, a szegények, a nincstelenek érdekképviselete – de minimálisan legalább a szolidaritás. Vagy legalább annak mímelése. Csakhogy évek óta már mímelni sem kell semmit, nincs szükség a sugallásra, mellébeszélésre: úgy néz ki, felnőtt a magyar társadalom, nyugodtan el lehet neki mondani mindent direktben, rájöttek rég, akkor se történik semmi az égvilágon – a biztos szavazók 56, a lakosság 33 százaléka… ez mai hír. Czibere Károly azt is teljes lelki nyugalommal ki meri tehát jelenteni, hogy a jövedelemegyenlőtlenségi mutatók terén hasonlóképpen állunk, mint Németország vagy Svájc, és verjük az olaszokat meg a franciákat. Amúgy is mindenki előtt vagyunk, szerencsétlen nyugati világ éhezik rá, hogy eláruljuk a know-how-t, de nagy lópikulát, nem kapnak belőle, ha két mankóval csúsznak elénk, akkor se. Komolyan az az érzésem, ezek még mindig vagy már megint azt hiszik, hogy itt mindenki csak az ő elmondásuk alapján bírja elképzelni Európát vagy a világot – egyenesen Németországhoz meg Svájchoz hasonlítják ezt a kivéreztetett országot, ahol a legfőbb kormányzati feladat a hajléktalanok eltüntetése szem elől; ahol a féllábúnak orvosi felülvizsgálaton kell bizonyítania, nem nőtt új lába, mert csak akkor jogosult a havi tizennégyezer forintjára; ahol deklaráltan támogatják a munkát, nem megfizetik… de ugyan hogy is alakulhatnának ki normális piaci viszonyok abban a bűzös mocsárban, ahol az állammaffia minden megszerzett jövedelem minimum kilencven százalékát kaparja magához, hogy továbbra is fizethesse minden hájfejű, érzéketlen, hipertahó, zsíros kalapos, felkapaszkodott milliárdos kegyencét… Ahol az utolsó forintunkból is stadionépítésbe kezd egy elborult vezér, miközben a lepukkant kórházakba a beteg viszi magával a gyógy- meg a kötszert, ha szüksége van rá. Apropó, gyógyszer: ismerősöm meséli, az anyukája nélkülözhetetlen gyógyszere 1020 forintról 4510-re ment fel, szerdáról csütörtökre megszűnt rá a tb-támogatás, a helyettesítő gyógyszerre úgyszintén, a harmadikat kivonták a forgalomból. Némi kérdezősködés után sikerült kideríteni, ugyanez a szer 150 kilométerrel nyugatabbra, húzd szorosabbra a biztonsági övet, nyájasom, egy euró és ötven cent, értsd ötszáz honi egység, ha valaki osztrák biztosított. Ötszáz forint. Azt is leüzeni még nekünk Czibere Károly, hogy a létminimum alatt élők tekintetében nyilvánvalóan hibásan mért a statisztikai hivatal, de ha nem hibásan, társadalmi és együttműködés-rendszeri szempontból akkor sem helyesen  - na, erről alaposabban el is kíván majd beszélgetni velük. Nem tudom, átmegy-e így csevegés közben, mi szépet üzen ez a mondat: Czibere államtitkár vizitálni készül a KSH-hoz, ahol nyilván pár félmondatban sikerül majd elmagyaráznia, nem szerencsés ám mindenféle hülye adatokkal drámázni, pánikot kelteni; már annak, aki állásban szeretne maradni. Őszintén mondom, bár nem vagyok egy összeesküvéselmélet-gyártó, de egy cseppet meg nem lepődnék, ha a hivatal élén hamarosan néhány hónapja hibernált kedvencemet, Untersovszky Pátert látnánk viszont… Ne nevessetek: láttam én már itt különb kinevezéseket is: legutóbb például bizonyos Cziberéét…

* Levelet kapott a városrészünk.

A Barátság városrészt érintő tervekről, az itt folyó munkálatokról számol be néhány sorban a szűkre szabott kis levélke, mely példa értékű szerénységgel nevezi apró lépéseknek mindazt, ami felénk történik. Járda, parkoló épül, térköveznek, épül-szépül a környezet – megírom, ne érjen az a vád, hogy csak fanyalogni tudok mindenen. Nem mellékes, hogy még a kellemetlenségekért is elnézést kérnek/kértek minden érintettől – és már a terveknél járunk, a következő évek feladata épp a mögöttem elterülő park rehabilitációja lesz, olvasom, na, tényleg nem szólhatunk semmit. Aligha lehetne persze ilyesfajta beruházásokat tető alá hozni, ha nem lenne Valaki, aki, mint a levélke fogalmaz, önkormányzati támogatásból meg tudja teremteni a térkövezésekhez szükséges költségvetési feltételeket – ez “képviselői munkám sikere”, mondja az érintett, és nehéz lenne vitatkozni ezzel az állítással. És ha ezzel még netán vitatkozni próbálna bárki is, a levél alsóbb fertályán található köszönetnyilvánítás majd helyrerakja: egy házaspár köszöni meg a “szíves intézkedést” a nagyon megsüllyedt járda miatt, nem egyszer, többször is. S hogy ez hatásában több, mint egyszerű szíves intézkedés, azt egy spontán vastagon szedett mondat napnál világosabban megmutatja. Engedelmetekkel idézem: “Ennek tudható be, hogy a környezetünk rendben van, jó a közérzetünk, fellendült az elöregedő városrész forgalma: több a sétáló, a szép parkokba, játszótérre kilátogató lakó, fiatal és gyermek.” Tényleg szép gondolat, de most komolyan: nekem külön tetszik, hogy az állampolgárok ilyen nyíltsággal osztják meg őszinte köszönetüket azokkal, akik erőn felül teremtik meg a költségvetési feltételeket például. Nemrégiben egyébként én is kaptam levelet – ezen a szép példán felbátorodva megosztom veletek, ha megengeditek. Szóról szóra, ahogy illik. “Mélyen tisztelt Boda András úr! Kérem, engedje meg, hogy ez úton is forró köszönetemet fejezzem ki Önnek a Hétlövet hosszú évek óta elképesztően magas színvonalú létrehozásáért és terjesztéséért. Őszinte leszek, kérem, ne haragudjon meg érte: Ön egy zseni. Helyenként, de szinte mindenütt olyan elképesztően humorosak az írásai, hogy nemegyszer szabadságot kell kivennem a munkahelyemen, mert a folyamatos nevetés miatt napokon keresztül képtelen vagyok bemenni. De van itt más is, ha már nálam a szó, ezt is az arcába vágom: az Ön eszmefuttatásai olyan elgondolkodtatóak, hogy nem tudok elaludni, egyfolytában csak azokon az egyedülállóan bölcs mondatokon jár az eszem, amikkel hétről hétre megajándékoz. Nagyon szépen köszönöm, hogy van nekem. Hallottam egyébként Önről, hogy nem csak szakmailag, de emberileg is hosszú ideje a csúcson van. Még egyszer köszönöm, hogy áldozatos, fáradhatatlan munkájával hozzájárul szellemi és lelki fejlődésemhez, sőt, ne lepődjön meg, továbbmegyek, a testihez is – egy minapi cikkének, a Húzd ki magad! címűnek köszönhetően két centivel magasabb lettem, a Bandi Update után pedig határozottan laposabb lett a hasam is. Régóta érzem, hogy a világ számos gondja könnyedén megoldódna, ha Ön végre félretenné legendás kishitűségét, és elvállalná a bolygó kormányzásával járó feladatokat – kérem, ne higgye, hogy nagyot mondok, őszintén hiszem, hogy tényleg ott lenne a helye. Miközben még egyszer hálatelt szívvel köszönöm meg azt, hogy műalkotásaival színesebbé teszi az életet, kitűnő egészséget és boldogságot kívánok, mély tisztelettel üdvözlöm Önt és kedves szüleit, akiknek szintén szeretném szépen megköszönni, hogy az Ön világrajöttében múlhatatlan érdemeket szereztek. Mélységes tisztelettel, őszinte barátsággal köszönti: B. András.”

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 6.94 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

5 komment

  1. öreg barátnéd szerint:

    Hát úgy látom az új szegényügyi államtitkár hű marad neve jelentéséhez. A cibere a szegények étkezéséhez tartozott a legenda szerint. Bizonyára ezért nevezték ki, hogy a neve is tükrözze a foglalkozását. Látható, hogy országunk vezetői mennyire figyelnek a részletekre.
    Nekem különösen a “társadalmi és együttműködés-rendszeri szempontból” történő kifejezés tetszett a legjobban. Tudjuk a statisztika nagyon érdekes tudomány. De nem hiszem, hogy ilyen mutatót valaha is bárki kitalált volna. De majd most, lesz egy czibere-mutató, amit nemsokára már tanítani is fognak.
    Egyébként B. András levelével én is tökéletesen egyetértek. :)
    ,

  2. Mexivi szerint:

    Na kérem, annak aki nem tudná: a cibere az gyerekkoromban, Szolnok megyében egy “leves” volt. Víz, cukor, ecet, beleaprítva kenyérdarabkák. Mivel nagyon más nem volt, szerettük. :)Ennek egy gyorsabb változata volt, amikor a kenyérszeletet – egy lapos tányérba kicsi vizet töltve – egyik oldalán megvizeztük, utána kristálycukorba mártottuk. Cukros kenyér! :)
    B. András nevű levélíróval pedig maximálisan egyet tudok érteni. :)

  3. boge551 szerint:

    Egy ismeros innen visz gyogyszert edesanyjanak, itt 1£, Mo-on 3 ezer felett… csekely tizszeres kulonbseg.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


4 − három =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz