Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


12 július
10komment

Falut, olcsón, Olaszba’…

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százhuszonhatodik kiadásában legelsőbb is megvásárolunk egy olasz falut – van tízezer forint megtakarításom, ez lesz az alap, valahonnan szereznünk kéne hozzá 75 millió 990 ezret, és megvagyunk. De most komolyan: 76 millióért, az ebay-en eladó egy tizennégy házból álló település, tokkal-vonóval ennyiért, szerintem vicces az ára, egy megyei első osztályú futballcsapat éves támogatásából szerintem elég lazán kijön az ára, és mennyivel nagyobb buli… Lehet persze mosolyogni, de ha jól belegondolok, az engem ismerők közül azt se sokan hitték volna, hogy egyszer még szőlőm lesz Borsodban, hogy egészen konkrét legyek, Büttösön – aztán tessék, a NAV árverésén úgy megvettem, hogy csak úgy hupogott. Feledékenyebbeknek a teljes sztori (első része) itt. Aztán: egy felmérés szerint 20 százalék azon honfitársaink aránya, akik képesek egy egyszerű beszélgetés lebonyolítására – angol nyelven. (Jut eszembe: kíváncsi lennék arra az arányszámra is, ami azt mutatja meg, hányan képesek ugyanerre az úgynevezett anyanyelvükön, vagyis magyarul – de ez egy másik sztori…) A 20 százalék mindenesetre az európai mezőny tök utolsó helyére volt elég: Románia 31, Szlovákia 26, Bulgária 25, de még Spanyolország is 22 (mellesleg, egy érdekes adat: Nagy-Britannia 95 százalékos) – szerintem viszont, ha Európán kívülre merészkedünk, Kínát biztosan megelőzzük, bár tudom, hogy az újabb generációk már bőszen tanulják a világnyelvet. Volt viszont pár élményem e tárgykörben – ami belefér, megosztom veletek. A végére egy egyszerű kis cikk-ismertető – az indexen látott napvilágot az a felmérés, amely hírül adja, hogy a honi polgármesterek közül Dunaújvárosé, ha úgy tetszik, a miénk, Cserna Gábor viheti haza a legkomolyabb tiszteletdíjat – kicsivel több mint 920 ezer forint a havi járandósága. Nem a zsebében turkálunk, csak körbejárjuk kicsit a témát – volt már városi média, amely megpróbálkozott ezzel, de onnan titokzatos körülmények között gyorsan lekerült az írás: csak reménykedem, hogy itt megmaradhat. Ellenőrizzétek.

Hirdetés

* 245 000 euróért eladó egy olasz kistelepülés az ebay-en.

Nagyjából 76 millió forintról beszélünk, amennyiben a forint ma is sikeresen megmaradt a nagyszerű 310 fölötti kategóriában – ez, ha jól követem az ingatlanárakat, egy középkategóriás bodapesti lakás, vagy egy szintén nem csúcsszínvonalú balatoni ingatlan ára. Vagy ilyesmi. Mindegy is: kétségkívül nem túlzó az ár tizennégy szép régi házikóért, meg, ahogyan én képzelem, a hozzájuk tartozó területekért és a többi. Az aprócska alpesi falu Torinótól nem messze található, fantasztikus környezetben. Na jó, az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy az esetleges vásárlónak további komoly összegekkel kell rendelkeznie: a kétségtelenül hangulatos, de alaposan düledező, elhagyott kőházakat ugyanis szerződés szerint fel kell újítania – ha viszont ezzel megvan, a mintegy ötven kiadható szoba feltehetően már szépen hozna a konyhára. Gondolom én – és ezt azért nem szabad készpénznek venni. Osztrák második otthonunk, ahol minden évben eltöltünk egy hetet, Tirol és Karintia határmezsgyéjén, a Grossglockner tövében található. Pár kilométerre a mi kis falunktól húzódik a Mölltal, ahogy az egyik kanyarból kiér az ember, szemben lélegzetelállító látványt nyújtva tárul elébe egy alpesi hegylánc monumentális íve. Épp ebbe a kanyarba telepített valamikor egy jó szemű és jómódú tulajdonos egy csinos kis (illetve nem is olyan kis) panziót, étteremmel, a neve Mölltaler, a teraszról egyenesen a már említett fantasztikus sziklákat falhatja tekintetével a kedves vendég egy kellemes kávé vagy egy pohár sör mellett ücsörögve. Amióta csak arra járunk, szent meggyőződésem volt, hogy bombaüzlet egy ilyen út menti fogadót üzemeltetni. Két éve aztán egyszer be is kéredzkedtem a teraszra: gondoltam, jó ihletet ad majd az a remek panoráma részletes úti beszámolóm aktuális darabjának parádés elkészítéséhez – mellesleg praktikus oka is volt a szimpátiámnak, wifis a hely, ami a mi 1500 méteren fekvő kis faházunkról nem mondható épp el, oda még a villanydrót se jön fel, sőt, a Szent Térerő is meglehetősen ritka vendég. Ékes osztráksággal kértem egy kólát, mire a kedves pincér hölgy – aki kiszúrta a motor magyar rendszámát – magyarul kérdezte meg, szeretnék-e enni is valamit… Hamar kiderült, az egész objektumot egy honfitársunk üzemelteti. Öt perc múlva már vele is megismerkedtem, gratuláltam neki, hogy ilyen remek helyre bukkant, s őszintén ledöbbentem, amikor elmondta, alig tudják kint tartani a fejüket a vízből, s már azon gondolkodnak, hová lépjenek le szezon végén. Kiderült, húsz, de tán még tíz éve is valóban dübörgött a hely: a szimpatikus vendéglős elmondta, hogy amikor megnyitottak, a pár száz méterre lévő konkurens, de barátságos bácsi mesélte neki, hogy általában június közepén-végén szokta kibontani az első pezsgőt a szezonban századik megálló turistabusz örömére… Kérdezd meg, hánynál tartunk most, július elején – biztatott a fiatalember, mire megkockáztattam az ötvenet, ő pedig elárulta a valós számot, tizenvalamennyi volt, ha jól emlékszem. Időközben megépült ugyanis a völgyet-tetőket elkerülő műút, a buszoknak sokkal kényelmesebb, biztonságosabb, olcsóbb odalent járni. A síturistákat pedig felszippantják a nagy síhotelek, amik saját buszokkal hordják őket a pályákra… Mindegy: azért ezen az olasz falucskán még túráztatom kicsit az agyam – emlékezzetek csak, Büttösön is megvettem a szőlőt, 3500 forintért, 14 négyzetmétert – pedig abban se hitt senki rajtam kívül…

* A magyarok 20 százaléka képes egy egyszerű angol beszélgetés lebonyolítására.

Ezt állítja egy nemrégiben elkészült felmérés, amelyben e szempont alapján rangsorolták az Európai Unió tagországait. Az élen – mi meglepő – Nagy-Britannia végzett: az nekem már kicsit mellbevágóbb adat, hogy 95 százalékos mutatóval, na, erről még megemlékezünk valahol, ha nagy lesz a témahiány. 90 százalékosak a Benelux-államok, 80 fölöttiek a skandináv területek, ebben nem sok meglepetést találtam; imponáló Ausztria 73 százaléka, Szlovénia 59 százalékos mutatója is szép, logikus a görögök 51 százaléka is, a turistákért mindent – és akkor nézzük a sereghajtókat is, 27 százalékon állnak a csehek és a portugálok, 26 Szlovákia, 25 Bulgária, 22 Spanyolország. És maradtunk mi: 20 százalék. Vagyis elvileg minden ötödik ember tud válaszolni, ha egy külföldi turista megkérdez tőle valamit. Gondolom, a mostani honi alapvetések sodorvonalát elnézve erre valami olyasmit kell magyarmiskásan felböffenteni, hogy egyrészt ez hülyeség, pláne ha a szemét EU készíttette a felmérést, szándékosan be akarnak feketíteni már megint, mert pikkelnek ránk – különben meg, igaz is, ha akarnak tőlünk valamit azok a köcsög külföldiek, akik idejönnek ólálkodni, meg felvásárolni Mészárosék anyaföldjeit, hát tanuljanak szépen nyelveket. Azaz nyelvet. Magyart. Itt az megy – ha meg nem tetszik, szabad odébb ballagni, nincs itt semmi látnivaló. Európában tehát, maradjunk annyiban, utolsók vagyunk e mutató tekintetében: de tudok olyan országot mondani, ahol szerintem lényegesen kevesebben beszélik az angolt: Kína az. Igaz, a hírek szerint a fiatalok, mondjuk a húsz év alattiak körében rohamosan nő az angolt beszélők száma – de azért még mindig viszonylag csekély az esély rá, hogy olyasvalakit találjunk az utcán, aki egy egyszerű kérdésre meg tud felelni, és nem az a fő gond, hogy kevés az ember az utcákon. Pár éve Szecsuán tartomány fővárosába, Csengdu-ba sodort a jó sors – az agglomerációval együtt tizennégymilliós porfészek, nem csodálom, ha nem hallottatok róla, amíg oda nem mentem, én se tudtam, hogy a világon van. No, ha már ott voltunk, kitaláltuk, hogy megnézünk egy helyi nevezetességet – száznegyven kilométerre délre, Leshan-ban található egy óriás, vagy nyolcvan méter magas Buddha-szobor, a sziklába vésve, tán ha háromezer éves, na, ezt látni kell. Oké. A szállodánk kínált szervezett utazást, méregdrágán, ahogy kell – én azonban a nem messze lévő helyi utazási központban kiderítettem, a századából is el tudunk menni, simán, távolsági busszal – és még kaland is. Megvettük a jegyeket, megmutatták, melyik a mi buszunk, felszálltunk, két óra múlva meg leszálltunk Leshan-ban, mi alaposan megnéztük a Buddhát, a kínaiak minket, végeztünk. Hát akkor: irány haza. Vidáman kivágtattunk a buszállomásra: kínai viszonylatban nem volt az nagy, mondjuk olyan tíz Felvonulási tér, vagy ilyesmi. Állt rajta nagyjából ezer busz. Hm. Mindegyiken volt felirat, egy percig se tagadom – de valahogy kicsit nehezen akart beugrani, hogyan is rajzolják azt a kurva Csengdu-t. OK. Érdeklődjünk. Végigmentem a téren, keresztbe-hosszába, rendesen kitikkadtam, megkérdeztem ezer embert, köztük száz taxist, senki, egyetlen árva szót se. Heuréka!!! Találtam az egyik sarokban egy Tourist Information feliratú kis bódét, posztolt benne egy hölgy, nem alaptalanul épp, ugyanis a környéken toronymagasan ő tudott a legjobban angolul – azzal a szóval győzött, hogy hello. De ezzel el is lőtte minden puskaporát. Bevallom, kicsit kezdtem elveszíteni a reményt, amikor egy 90-120 közti, galambősz, varkocsos bácsika tipegett felénk, görbe botra támaszkodva – őt természetesen már meg se kérdeztem. Még jó, hogy ő viszont megszólított minket, s megkérdezte, segíthet-e – nos, hogy oxfordi vagy eton-i volt-e az akcentusa, máig sem tudom, de nem is nagyon volt jelentősége: annak annál inkább, hogy tíz perc múlva a megfelelő buszon ültünk, és estére mindenfajta gond nélkül hazaértünk. Szóval ez az egy lehet talán a magyar ember vigasza: hogy Kínában még nálunk is kevesebben beszélnek angolul. Igaz, nekik van egy nyelvük, amit úgy szúk másfél milliárd ember beszél – és ez elég sok mindenre magyarázat, ha nem is mentség…

* Dunaújváros polgármesteréé a legjobban fizető ilyen poszt az országban.

Nem szeretek, nem is szeretnék senki zsebében turkálni, Cserna Gáboréban sem – ezek az adatok azonban nem titkosak, így aztán azt gondoltam, kivonatosan megosztom azokat a tényeket, amiket az index.hu összeállításában amúgy is részletesen átböngészhet, akinek kedve van. A törvény ugyan viszonylag szűk keretek közé szorítaná a polgármesteri fizetéseket, mégis 163 ezer forint a különbség a megyei jogú városok legjobban és legrosszabbul fizetett első embereinek tiszteletdíja között. Utóbbi Hódmezővásárhely polgármestere – ő 545 ezer forintot vehet fel havonta, míg szerény kis városunk büszkélkedhet a legjobban kereső városvezetővel: Cserna Gábor alapilletménye 708 ezer forint. A törvény egyébként a köztisztviselői alapot (38 650 forint) tekinti kiindulási pontnak. Minél többen élnek az adott városban, annál magasabb a szorzó, vagyis annál több pénzt kap a polgármester. Ennek a bizonyos köztisztviselői alapnak a 14-15-szörösét kaphatják (elvileg) a megyei jogú városok polgármesterei, hogy tizennégyszeres vagy tizenötszörös a szorzó, nos, ebben a kérdésben határozhat a képviselőtestület – biztosan sokan felkapják a fejüket, ha elárulom, szinte mindig a tizenötszörös szorzóra szavaznak a képviselők. Nincs nagy jelentősége, hiszen mindössze 38 650 forintról van szó. Ez lehetne a maximális különbség is a polgármesteri illetmények között, a maximális fizetés pedig 579 750 forint. Lenne. Van ugyanis, miért is ne lenne, egy másik lehetőség – egyes városokban nem a köztisztviselői illetményalapot vették alapul a fenti számításhoz, hanem az úgynevezett helyi illetményalapot – ez Cserna Gábor esetében 47 200 forint volt. Hogy miért azt? Hát mert… izé… Korábban volt egy törvény, ami átmeneti rendelkezésként azt mondta ki, ha a helyi képviselőtestület által megállapított helyi illetményalap magasabb az államigazgatásban érvényesnél, akkor nem lehet csökkenteni, és a polgármester illetményének számításánál mindaddig a helyi alapot kell alkalmazni, amíg az államigazgatásban érvényes alap utol nem éri azt. Ez a törvény 2012 nyara óta már nem hatályos. Viszont amikor egy salátatörvénnyel hatályon kívül helyezték, lefektették, hogy a hatályon kívül helyezés nem érinti a régebben keletkezett jogviszonyokat. Micsoda gondosság, ugye tetszenek látni… Amúgy én látom ennek is a pozitív oldalát: ez az illetmény ugye mégiscsak helyi, vagyis a miénk, ilyesformán megvalósulhat az a pompás alapvetés, ami angolul szól igazán jól: Think global, act local. Na. Így jön tehát ki a tizenötszörös szorzóval a már említett 708 ezer forint. Könnyű belátni, azt hiszem, hogy a mai világban ehhez a keresethez illik tartoznia némi költségtérítésnek is – a mi első emberünk esetében ez az alapilletmény törvényi maximuma, 30 százaléka, vagyis 212 400 helyi egység, szintén havonta. Így tehát a vége 920 400 forint. Na. És akkor most hadd mondjak el még annyit, hogy egészen másról gondoltam írni ezen a héten – a fenti kis kivonatolást mindössze egyfajta figyelemfelhívásnak szántam, ha lehetek ilyen nagyképű. Egy hasonló dolgozatot ugyanis közzétett a Dunaújváros Online felületén tanult kollégám – ám ez meglehetősen rövid életűnek bizonyult ott, a honlapon: ha valakinek még megvan a rá mutató link, immár csak egy 404-es hibaüzenetet talál a valamikori írás helyén. Az okokról természetesen fogalmam sincs, az internet útjai kifürkészhetetlenek, és természetesen csak suttogásokból tudom (nem is biztos, hogy jól), hogy az önkormányzat megvásárolta a DO-t, ha jól vagyok értesülve, nem másért, mint hogy továbbra is fenntartsa és fejlessze azt a pártoktól mindenkor független szellemi műhelyt, ami az elmúlt tizennégy évben szép eredményekkel működött ott. Érdeklődéssel figyelem tovább a fejleményeket – tiszteletdíj és költségtérítés nélkül.

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (27 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

10 komment

  1. Tüske Hajnalka szerint:

    Szerencsére mindig bekötöm magam a székbe, mielőtt a 7lövetet olvasom. Számtalan gondolat jutott eszembe röhögés közben / ld.: Büttös… / , de a végén szinte sírhatnékom támadt. Itt már mindent lehet?! 3:)

  2. öreg barátnéd szerint:

    Csak néhány aprócska hozzászólás:
    1. ha lottóznék és megnyerném a héten az 5-öst esküszöm megvenném az olasz falucskát. Ehhez csak még egy kérdés. Hány szőlőtőkéd van a 14 négyzetméteren? :)
    2. Valami nagy csoda folytán Gergő nevű gyermekem most éppen azon munkálkodik Hefei-ben, hogy kicsit javítsa a kínai állampolgárok angol nyelvtudását.
    3. A régi hagyományokat mindig őrizni kell. A régi időkben is városunk polgármesterének volt az egyik legjobb fizetése.

  3. Hatlövet szerint:

    Szerintem meg nyelvtudásban nagyhatalom vagyunk már ami a hatalmasságok fenekét és sokak nyelvét illeti. :D

    Igen annak az olasz falucskának a megvétele nagy előnnyel járna, például megválogathatnám a szomszédaimat.
    Egy házat azért kapnál András és Te lennél a helyi újság főszerkesztője!

  4. senkise szerint:

    Ha azt akarod hogy eltűnjön a cikked, vagy meg se jelenjen, szerintem a térfelújítás és a körforgó költségvetését kéne megvakarni kicsit…

  5. zseles szerint:

    “Vagyis elvileg minden ötödik ember tud válaszolni, ha egy külföldi turista megkérdez tőle valamit.”

    Na ez azért így nem igaz… Kellene valami statisztika, hogy az ideérkező turisták mely nyelvterületről hányan érkeznek, de gyanítom, hogy a németek nem csekély hányadot képviselnek. És bár nyilván németet sem beszél minden hazánkfia, de mondjuk a kamionosok meg a sváb falubeliek igen (talán még a Balaton környéki Zimmer Feri bácsiék is)… A még azért így is siralmas összképen ez valamit kozmetikázhat…

    Mondjuk az meg bájos, hogy a DO-n még mindig linkelik ezt az oldalt, ki tudja, mikor linkelnek majd inkább egy 404.html-t…
    Azt meg jól látom, hogy amott már hozzá se lehet szólni a dolgokhoz, vagy ez már régi dolog, esetleg csak a böngészőm állította el magát?

    • Boda Kapitány szerint:

      Valóban, valószínűleg teljesen igazad van a kozmetikázást illetően – az általam említett felmérés mindazonáltal kizárólag az angol nyelvet szemlézte, azt hiszem, ezt írtam is. A DO-n, amennyire emlékszem, mindig is voltak olyan anyagok, amikhez nem lehetett hozzászólni, volt néhány olyan eset, ahol a kommentek színvonala ezt tette kívánatossá sajna. Hogy most több lesz-e, az csak tippelhető, gyanúm szerint igen, továbbá lesznek meg sem születő anyagok is, úgy vélem…

  6. Gerbera Álmos Ébren szerint:

    Már pár hónapal ezelőtt lehett olvasni anyagi helyzetről egy kis vallomást Cserna városatyatól, egy látszólag független dunaújvárosi ingyenes újságban. Valamiért ott kimaradtt a fizetés és egyébből befolyó aprópénz. Ami le volt írva az vicces volt. A szerint kb. egy újvárosi melós szintjén él a polgármester.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


hét − = 5

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz