Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


28 június
7komment

Vörös kapitány, skandináv elvonó után

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százhuszonnegyedik kiadásában egyik nagy kedvencemet, szerény véleményem szerint napjaink legmeghatározóbb zenészét, Sting-et idézzük ide, akiről most az a hír röppent fel, hogy 62 évesen úgy döntött, nem hagy nagy vagyont hat gyermekére, inkább elszórják azt a kicsikét, amijük van – mint mondta, nem akarja vagyonkezelő alapokhoz kötni a gyerekeket, inkább tapossák ki ők is a maguk útját. Hogy Sting zseniális zenész, azt eddig is tudhattuk – mostantól az is világos, hogy bölcs ember. A Kúria szerint nincs immár törvényes akadálya a Magyar Kétfarkú Kutya Párt hivatalos bejegyzésének – korábban, első fokon egyebek mellett azt kifogásolták, hogy az MKKP céljai komolytalanok; másodfokon az általános erkölcsi elvek megsértését olvashattuk az indokok között; a komolytalan szándékok ellenére kedvenc politikai szerveződésem eljutott a legfelsőbb jogi fórumhoz, s végül, úgy tűnik, sikerrel is járt. A kétfarkúak facebook-os oldalukon így kommentálták a nagy hírt: “Nna de legalább 4 év múlva majd akkor tényleg nyerhetünk.” Úgy legyen. Igaz, ugyanezen az oldalon akadt kommentelő, aki szerint az MKKP-t csak azért jegyzik be most, mert több választás már úgyse lesz Magyarországon. Ez pillanatnyilag csak vicc – igaz, elég sok mindenről gondoltuk ezt, amiről később kiderült, hogy mégse. Egyelőre visszatértem skandináv kiküldetésemből, a teljes részletezéssel vagy egyelőre vagy véglegesen adós maradok, mindenesetre érdekes, milyen felbuzdulást keltett ez a kis kirándulás a trollklub legjobbjainak körében – hogy egyebet ne mondjak, a Dunaújváros Online-on még egy tragikus kimenetelű baleset hozzászólásai között is csak az izgatta a legaktívabb remekírókat, vajon kigyógyulok-e végre idült alkoholizmusomból a komoly szeszárakról hírhedt északon. Névtelenül szép az élet, hiába no: Vörös kapitány is, kommunista is, meg csöves is vagyok, akinek ideje lenne kicsit igényesebben öltözködni, és elhúzni fodrászhoz, továbbá pár érces gondolat arról, miért lenne ildomos nem írni a nincstelenségről, ha van még mit enni. Minden odabent: egy hét elvonó után végre fel, a vörös Betű-tenger tarajos hullámaira…

Hirdetés

* Sting nem akar vagyont hagyni gyermekeire.

Pedig, én úgy sejdítem, lenne miből: a 62 éves művész lemezeit több mint százmillió példányban vették meg, ma is aktívan koncertezik, stábjában több mint száz embert tart el, s vagyonát 180 millió fontra becsülik. És akkor nem beszéltünk a szerzői jogdíjakról, amik alighanem szintén elég szépen csöpörésznek – ha egyetlen sláger körbeszalad a világon, és pár szezont kihúz a rádiókban, szerintem már abból is elég nyugalmasan lehet láblógázni Barbadoson: a tizenhatszoros Grammy-díjas Sting pedig elkövetett pár örökbecsűt az elmúlt bő három és fél évtizedben, amióta folyamatosan a csúcson van. Szóval száznyolcvan milla, fontban, meg egy pici csepegős, amiből azért szerintem szintén lehetne rendezni pár szolid partit hetente valami hangulatos tengerparti kiskocsmában: de Sting (aki szegény családból származik, az apja tejesember, az édesanyja pedig fodrász volt) azt mondja, mostantól inkább élnének egy kicsit, hogy biztosan ne maradjon túl sok belőle, ha egyszer indulni kell. Jó gondolat, szerintem többfajta értelemben is. A mondás szerint, egyfelől, ha igazán jót akarsz a gyerekeidnek, adj nekik dupla annyi szeretetet és feleannyi pénzt, mint gondolnád – mind ismerünk pár tucat történetet azokról a boldogtalan emberekről, akiknek minden anyagi hátterük bőségesen megvan egy felhőtlen élethez, mégis jószerivel csak végigkínlódják az egész előadást itt a nagy világszínpadon – miközben mások a töredékéből, vagy épp a semmiből is széles mosollyal élvezik a játék minden percét, ami adatott nekik. És még csak azt se mondom, hogy a pénz nem számít: fontos tényező, de nem a minden. Tetszik, amikor Sting azt mondja: nem szeretné a gyerekeit vagyonkezelő alapokhoz kötni. Mert pontosan tudja, azzal csak a bajt szabadítja rájuk. Természetesen azt is hozzáfűzi, mindenben segítené őket, ha rászorulnának – de szerencsére mind a saját életüket élik, normálisan és boldogan. Így van ez, ha valaki épeszű ember marad akkor is, ha világhírű és sok pénze van – csak zárójelben jegyzem meg itt, hogy Sting amúgy is, évtizedek óta, folyamatosan értelmes jótékonysági szervezeteket/ügyeket támogat, nagyon komoly összegekkel. Eszembe jutnak Michiels-ék, Belgiumban, akiket majdnem negyven éve ismertem meg, amikor a Móricz kórusával azon a vidéken gyűjtöttük be egy nemzetközi kórusfesztivál nagydíját. Családoknál szállásoltak el minket, és engem hozzájuk sodort a sors – a papa, Jos pénzügyminiszter-helyettes volt pár éven át, nem szűkölködtek éppen, elmondhatom… és mégis, az egyik legnormálisabb,  legszeretetteljesebb, legjobb család volt, amit csak életemben szerencsém volt látni. Négy gyerek nevelkedett Michiels-éknél, akikkel egyébként még sokáig, évtizedeken át tartottuk a kapcsolatot, élőben is. Csak egy emlék: a velem egykorú lány, Lisbeth úgy tizenhat évesen el szeretett volna menni a Mozart-fesztiválra, Salzburgba. Az apja nagyon örült, egyszersmind javasolta Lisnek, pár hétre menjen el árufeltöltőnek a sarki kisboltba – és így is lett. Három hét után Lis lerakta az ebédlőasztalra, amit keresett, Jos pedig odarakott ugyanannyit , és mosolyogva jó utat kívánt. Nagyon máshogy is csinálhatták volna: de ők így látták jónak. Jos pár év után, váratlanul, ereje teljében, tíz perc alatt elment. Biztos vagyok benne, hogy komoly vagyon maradt utána – de ez sajnos sem őt, sem az itt maradott szeretteit nem vigasztalta már. Hát ezért (is) van nagyon igaza Stingnek, és mindenkinek, aki addig él boldogan, amíg lehet – mert írásos-pecsétes garanciája itt semmire nincs, egyikünknek sem…

* Hosszú huzavona után mégis bejegyzik a Magyar Kétfarkú Kutya Pártot.

Javaslom, pattintson mindenki egy jó sört e nagyszerű hír hallatán: ha minden jól megy, és az MKKP négy év múlva megnyeri a választásokat (már persze ha és amennyiben, több szempontból is…), utána, korábbi ígéreteiknek megfelelően úgyis eljő az ingyen sör és az örök élet, és a plusz egy nap, nem, ne ingassátok már a fejeteket, ne legyünk diszkrimik, ugyan miért is épp nekik ne hinnénk, ha az elmúlt huszonpár évben mindenkitől készségesen beszoptunk mindent…  A kétfarkúak hosszú idő óta, változatlan hevességgel a kedvenceim, az egyetlen őszinte és szórakoztató szerveződés a honi politikában, már amennyiben egyáltalán létezik ilyen fogalom érdemben. A törvényszék első fokon úgy vélekedett, a párt elnevezése nem felel meg a névvalódiság követelményeinek, céljai komolytalanok – már akkor azt gondoltam, vajon a fiatal demokraták kitétel kimeríti-e a névvalódiság kritériumait; igaz viszont, hogy annak a pártnak aztán komoly céljai voltak, ráadásul, ahogy elnézem, minden meg is valósul, sőt, egyre komolyabbak a kitűzések… És érdekes volt figyelni azt is, miféle komoly céljai lehettek azoknak a “pártoknak”, amik a legutóbbi választások előtt tűntek elő a semmiből; jó, rendben, megengedem, pár milliárd forint jogszerűnek álcázott felvételét se lehet viccnek tekinteni. Nem is szólva a valódi nevekről… Másodfokon azután azt kifogásolták a bíróságon, hogy “a szervezet neve nem tükrözi céljait és tevékenységét, sérti az általános erkölcsi elveket, méltatlan asszociációkra ad okot, és nem tükröz komoly pártalapítási szándékot”. Kicsit nehezen bírtam felfogni, vajon milyen általános erkölcsi elvek sérülnek, továbbá milyen méltatlan asszociációkra adhat okot egy szegény, génhibás, kétfarkú kutya, leszámítva azt az esetet, hogy valaki túl sok állatos jellegű természetfilmet néz a megfelelő vírusszóró oldalakon, és a farokról nem csak az jut eszébe, amit a kutyák többnyire csóválni szoktak jókedvükben. Szerintem amúgy sincs ezekben az asszociációkban semmi különös – legfeljebb az a szemforgatóan prűd, visszatetszően álszent társadalom nem tud velük mit kezdeni, amelynek számos morális pillére amúgy is minimum omladozófélben van, sokak évtizedes, kitartó aknamunkájának köszönhetően. Mindegy: a Kúria végül úgy döntött, hogy a humor és szatíra alkalmazása nem kizáró ok, s ha egy párt céljai máskülönben nem sértik az egyesülési jogot, be kell jegyezni. Az MKKP egyébiránt viccpártnak számít, de hiba lenne legyinteni rájuk. Kanadában, Új-Zélandon, Belgiumban, az Egyesült Királyságban is működik viccpárt, mi több, a remek humorukról közismert németek is ismerik a fogalmat. A viccpártok egyik kedvenc parodizálási területe a következmények nélkül tett ígéretek világa:  az Új-Zélandon 1984 óta működő Serious Party, azaz a Komoly Párt például ígéretei szerint titkosügynököket küldene szét a világba, akik leradíroznák a szigetországot minden létező térképről, s így elérnék, hogy Új-Zélandot soha senki ne tudja megtámadni. Egy másik ígéretükben teljes körű, országos munkanélküliséget ígértek választóiknak. Német elvbarátaik pedig megfogadták, hogy megválasztásuk esetén újraépítik a berlini falat. Parlamenti választásokon egyébként minden idők legsikeresebb viccpártja a lengyel Sörimádók Pártja volt, ők 16 mandátumot, azaz 3 százalékot szereztek az 1991-es választásokon; a legsikeresebb izlandi viccegylet, a Legjobb Párt pedig a helyhatósági választásokon ért el sokak által nem várt sikert: 2010-ben 15-ből hat helyet szereztek a fővárosi önkormányzatban, így ők adhatták a főpolgármestert.  Jón Gnarr humorista, színész és punkzenész egészen szűk két héttel ez előttig irányította Reykjavikot – ha azt mondom, meglehetősen színesen, akkor nem mondtam semmit, olvassátok el itt. S hogy mi a titka a viccpártok népszerűségének? Hogy legyenek bármilyen bárgyúk, idióták, sokkolók, mindig sokkal szórakoztatóbbak, mint azok, akiket gúnyolnak. Ha tehát netán hatalomra kerülnek, s ugyanúgy kilopják a szemünket, mint a nagyok, még akkor is jobban járunk – mert legalább szórakozunk meg röhögünk egy kicsit. Ránk férne: hajrá, kutyák!

* Csak két hétre tettem ki a lábam, de már tobzódnak a troll-szépírók.

Nincs ebben semmi baj se, még mielőtt félreértenétek: elég ütésálló gyerek vagyok, s ami én nem voltam az elmúlt huszonöt évben, az nincs is, de legalábbis olyannak nem érdemes lenni. Érdekes persze: ahogy én látom, viszonylag keveset moccantam ez idő alatt,, az archívumnak köszönhetően elég nehezen cáfolhatóan visszaolvasható az egész életem ilyen tekintetben- a kevés moccanást persze nem csak Orbán Viktorhoz vagy épp Csintalan Sándorhoz, Pozsgay Imréhez képest gondolom (hogy csak pár igazán csontos gerincűt említsek itt, volnának még, akár helyben is, bőséggel, de annyira sem érdekesek, hogy a nevüket leírjam), hanem úgy nagyjából abszolút mértékben. De nem erről akarok mesélni. Mondom, megszoktam már a névtelen véleményeket, értékén kezelem mindet, a legkellemetlenebb vonatkozás, hogy elég sűrűn cserélnem kell a kispárnám huzatát, mert a sós lé kikezdi. Most azonban, hogy különb s különb okokból elszaladtam egy kis skandináv körútra, hirtelen szimatot fogtak a trollok, s élesítették az erőteret, méghozzá anyahajóm, a másik ős-közellenség, Nyulasi barátom vezette DO felületén. Először is jött a múlt heti beharangozó, amikor is nem volt mit beharangozni, leszámítva, hogy nem lesz HL. Többen megjegyzik, hogy na végre, mire Anonymus 1 összegez: “Szerintem is maradjon ott ahol van ez a balos csöves. Boldogítsa a skandinávokat, ossza csak ott az észt, majd picsán rúgják ott is.” Hát ja. Tény, sokkal jobban örülök, hogy csövesnek látnak, mint ha azt mondanák, popper vagyok, hogy a nyolcvanas évek terminológiájával éljek – mellesleg éles világlátásra utal annak a lehetőségnek a felvillantása, hogy észosztásért ott is farba billentenek, mondom egy kicsit enyhébben… igaz, itt se billentettek még nagyon, az a világ még talán – egy kicsit – odébb van. A lelkes kommentelő nyilván epedve várja már. Kevéssel lejjebb aztán egy monogramos névtelen, K. F. jön a frankóval, ő még alaposabban ismer, hiszen az életszínvonalammal is tisztában van. Rólam írja: “De és igen a de a lényeg talán,hogy egy olyan ember aki közel sem a nyomor szélén él, az a nyomorúságról és az ahhoz kapcsolódó dolgokkal kapcsolatban publikál és kritizál,az szerintem HITELTELEN!” No. Hát itt a lényeg. Azaz dehogy. Mert egy másik hír alatt, csak azért jegyzem meg, hogy érzékeltessem a szerző lelki cizelláltságát, szóval nem máshol, egy tragikus baleset kommentjei között először egy elírást vesz észre néhány éles szemű polgártárs, mire az egyik így fogalmaz, némi városkritikával vegyítve: “Hagyjátok már szegény öcát (ez a Nyulasi – BA).Úgyis az lesz a kifogása,hogy nagyon sokat dolgozik és nem volt idő a rendes átolvasásra…. hahahaha… Ahelyett,hogy a szintén nagyon jól öltözött boda haverjával együtt egy kis önkritikát gyakorolnának,és elmennének fodrászhoz,és kerülnék a kocsmákat…de hagyjuk,itt ebben a városban bele illenek a tájképbe.” És erre is létezik tromf, egy másik kommentelő érzi, múlhatatlanul szükséges az alábbiak közhírré tétele: afféle helyzetjelentés, nyilván a tragédiáról jutott eszébe: “Boda elvtárs most a svédeket boldogítja. Ismerve a svéd alkohol világbajnok árait, kötve hiszem, hogy mostanában be tudna rúgni a vörös “kapitány”. Jó elvonó lesz neki a skandináv kalandja.” És valóban, kedves Névtelen 32, jó kis elvonó volt. Szükségem is van rá pár évente, azt is bevallom. Általában egyébként a melegfesztivál után pár nappal szoktam menni, mert azt mindig végigtáncolom az élettársammal, egy fiatal pueblo indián sráccal, aztán megigazíttatjuk a pajeszunkat és bemegyünk a zsinagógába egy kicsit elmélyülni, majd hazajövünk, hogy a pincénkben fogva tartott csecsemők véréből csapolhassuk le a szükséges mennyiséget, merthogy azt is iszunk, nyakló nélkül – drogozás közben jólesik, mit csináljunk, na. Ja, igen, ez ugyanaz a pince, ahol a titkos munkásőr-kiképzőbázisom is van – más most nem jut eszembe, ha netán volna még valami, haladéktalanul írjátok meg – mondjuk az időjárásjelentéshez, mert ott még hírem-hamvam sincs.

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (37 lövet, átlagosan: 6.86 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

7 komment

  1. öreg barátnéd szerint:

    Hát tudjátok “boldogok a tudatlanok”. Bár kicsit sajnálom őket.

    • kroonstadt szerint:

      az elírást én vettem észre,-vagy legalább is én írtam meg először.(szemközti sárba)

      -gondoltam kijavítjátok.

      -én is pont a popper-csöves korban nőttem felnőtté,-büszkén voltam un. csöves a kádári szocializmus tagadásaként,-meg persze mert jó volt fiatalon csavarogni is.
      -a személyeskedő kisgetzike pedig épp az a fajta akire mindig számíthat az aktuális rezsim,mint szolgájára.

      -üdv:virtu haverod

      • Boda Kapitány szerint:

        Természetesen ki szokták javítani – nekem ugyan konkrét közöm nincs az ügyhöz, de tudom, hogy így van. Én egyébként, de ezt csak halkan mondom, a hasonló elütéseket, hibákat nem nyilvánosan szoktam szóvá tenni, bárhol találjam is, inkább küldök a szerkesztőnek egy mailt – de ezek ízlésbeli kérdések… És akkor: hajrá cső! :-D

  2. Hatlövet szerint:

    Sting valóban bölcs ember, de ahogy megközelítetted döntésének lehetséges okait az tényleg parádés és remek.
    Ahogy hallom hasonlóan tett a világ két leggazdagabb embere Warren Buffett és Bill Gates is. Haláluk után mindketten a vagyonuk ~95%-át jótékonysági alapítványokra hagyja és nem a gyermekeikre. Azt mondják így adják vissza a társadalomnak mindazt amit kaptak tőle.

    Szurkolok a MKKP-nak, de a magyarokat ismerve nem sok sikerük lesz. Mi ahhoz is hülyék vagyunk hogy a humort komolyan vegyük.

    Nem gondoltam hogy a HL kétheti megvonását ilyen nehezen bírom, bár tökéletesen megértem azokat az objektív okokat amiért hiányzott a reggeli kávém mellé.
    Téged van szerencsém pár éve (felületesen ugyan de) ismerni és őszintén szólva kevés nálad remekebb embert mondhatok ismerősömnek. Néha váltunk pár mondatot és többet mondtunk mint mások órákon át.
    Nem kell a rosszindulatú, sekélyes, irigy emberekkel foglalkozni és tudom hogy ez ügyben is pontosan a helyén kezeled a dolgokat, bár én nem olvastam azokat a kommenteket amelyekben kóstolgattak.

  3. Gerbera Álmos Ébren szerint:

    Mindenki tudja hogy szombatonként lángosba sütve kapod a fizetést és a megrendelést a következő heti Hétlövet témájához. Ideje lenne színtvallani!

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


hét × 6 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz