Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


24 május
19komment

Aranyhörire, sörétessel

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százhuszonegyedik kiadásában egy igazán nemes, példát adó esetről emlékezünk meg: Franciaországban történt, hogy egy súlyos beteg kisfiú édesapja – a gyermek ápolására – felhasználta minden munkahelyi szabadságát. Kollégái, látva a bajt, önként lemondtak annyi szabad- és pihenőnapjukról, amennyiről csak tudtak, így százhetven plusz napot “ajándékoztak” oda a családnak, az édesapának. Szép, ugye? De a történet itt korántsem ér véget – a politikusok úgy döntöttek, ők is felsorakoznak e valóban megindító ügy mögé. Franciaországban történt, mint mondom… Itthonról kissé prózaibb hírt választottam: igazi mélyrepülésbe vitte a magyar úgynevezett közszolgálati televízió egyik úgynevezett hírműsorát Obersovszky Péter, akit fürge nyelve, számos alákérdező interjúja és minden mértéket meghaladó elfogultsága után méltán tartanak a szervilista médiamunkások ikonikus figurájának – röpke 70 százalékot esett az elmúlt hónapokban hitbizománya, az Este nézettsége, s ez azért, legalábbis az én számomra, reménykeltő: talán mégsem zabálja annyira az egyértelmű hazugságokat az istenadta, mint amennyire hiszik. Van, lesz persze OP nélkül is elég puhatestű senki, akiket lehet tovább nézni-hallgatni-olvasni – és van egy ötletem azzal kapcsolatban is, hová bukik majd fel szegény mélyhangú ember. Végül egy vadászatról: Ausztriába készülök az ősszel, elsősorban aranyhörcsögre meg gorillára hívott meg régi úri barátom, Graf Tasylow von Schuster-Prinzficken Bratkartoffel, de úgy fest, más értékes kisvadakból is szemezgetünk majd a grazi óratorony tövében felállítandó vadászbázisunkról portyázgatva. Most mi a gond? Hát nehogy már ki se kapcsolódhassak, parasztjaim! Olyan 23.1 millióba fáj az egész buli, nem tétel, amúgy is ketten fizetjük, az ellátásról természetesen Tasylow frajndom gondoskodik, egy délutánra megyünk, nem érek én rá annyira, a fényes tervekről minden odabent. Gyerünk!

Hirdetés

* Törvény lett a szabadnap-ajándékozásból Franciaországban.

Christophe Germaine kisfia, Mathys májában még 2008-ban találtak rosszindulatú daganatot: a gyerek folyamatos ápolása természetesen hamarosan felemésztette az apa összes szabadságát. Amikor kollégái látták, mi a szomorú helyzet, a szolidaritás, a barátság és az emberség egészen különleges, megható, egyben zseniálisan egyszerű megoldásra sarkallta őket – mindannyian szabadnapokkal ajándékozták meg Christophe-ot, aki így összesen még százhetven napot tölthetett el Mathys-szal. Az utolsó százhetvenet… mert sajnos a kisfiút pár hónap után legyőzte a betegség. Az eset azonban túlnőtt a Germaine-család tragikus magánügyén: a szabadnap-ajándékozás egészen a magas politikáig gyűrűzött fel, s végül a francia szenátus, hosszas tanácskozás után úgy döntött, másoknak is biztosítja azt a lehetőséget, amit Christophe kollégái spontán teremtettek meg. Így tehát megszületett a Mathys-törvény, amely arra ad lehetőséget, hogy bárki saját belátása szerint, akár anonim módon szabadnapokat adományozhasson annak a kollégájának, akinek húsz év alatti, súlyos betegségben szenvedő gyermekét kell ápolnia. Azt hiszem, tévedünk, ha azt gondoljuk, nincs túl nagy jelentősége ennek az igazából semmibe nem kerülő, egyszerű kis törvénynek: a magam részéről egyrészt irigykedve gondolok arra, hogy élnek/tevékenykednek a világon olyan politikusok, akik próbálnak az elesettek érdekében (együtt)működni. Nálunk, hogy a másik pólust említsem, most olvastam, a főváros 2013-14-ben mintegy 300 millió forintot fordít arra, hogy “megoldja” a hajléktalanok ügyét – hogy jól értsük, A Város Mindenkié csoport szerint ennyibe kerül azoknak a kormányhivatali egységeknek a működtetése, amelyek az életvitelszerű közterületen tartózkodás miatt előállítják a hajléktalanokat. Ebből a pénzből, ötvenezres hozzájárulással számolva, nagyjából 450 ember normális lakhatása lenne megoldható. Tudom, tudom az összes ellenérvet, és azt is, a két dolog nem ugyanaz a kategória, persze. De én nem vitázni akarok: csak az elvet mutatnám fel csendesen, és közben újra, ezredszer is szeretném megjegyezni, hogy lenne itt, ebben a roppant katyvaszban több tonna olyan megoldás, ami nem is igényel különösebb pénzt (tudom, ez is gond persze: miből éljen akkor a sok derék “segítő”…), csupán némi normális, mondjuk azt, emberhez méltó hozzáállást. Nézzük meg, mi történt Franciaországban: felbukkant egy remek, egyszerű és nagyszerű megoldás, ami mindenkinek jó, s mindenkit felemel – az érintettek, a szenvedők egy kis levegőhöz jutnak, az önzetlen segítők pár szabadnapjuk fejében elnyerik a legszebb jutalmat, ami csak ilyesfajta jó cselekedetért jár, amit persze soha senki nem ad át, mégis örökre bevésetik a lélekbe… a törvényhozás pedig a jó ügy mellé áll, mert tudja, az egész társadalom lesz jobb minden ilyen csodás összefogástól. Ott. Félre ne értsük: mi sem vagyunk rosszabbak, jottányival sem, sőt – ezerszer bebizonyosodott már. Csakhogy mi láthatóan még ott tartunk, hogy más dimenziókban parádézó, valóságtól végletesen elszakadt honatyáink már azzal is sokat segítenek, ha nem csinálnak semmit, s így legalább nem tesznek keresztbe a valóban jó szándékú kezdeményezéseknek. S különösen sajnálatos, hogy oly ritka kincs az önmérséklet odafent…

* Nézőinek hetven százalékát elveszítette az Este.

Obersovszky Péter, a szakma fürge nyelvű titánja megtette a magáét – lassan több mint egy hete nem hallani búgó hangját: szomorú jellemzése ennek a mostani helyzetnek, hogy már önmagában ez a tény is nagyságrendekkel elviselhetőbbé teszi a műsort. Jegyes-Tóth Krisztát gyorsan előretolták a Dunáról, ő pedig érezhetően feszegeti az úgynevezett közmédia kereteit, amennyiben időnként már-már kérdésként is értelmezhető mondatokat intéz a szerkesztők által továbbra is széles futószalagon szállított idiótákhoz. Épp két napja hallottam például, oda is kaptam a fejem, hogy Zsigó Róbertnek, aki valamelyik harmadik soros ellenzéki figura szokásos, választás előtt esedékes adóvizsgálatán habzott teli szájjal, többször is feltette a kérdést, vajon a Párt minden emberének vagyonáról mindent tud-e, továbbá kifejezetten értetlenkedett, amikor a nagy formátumú szóvivő a kérdésre lényegében azt válaszolta, hogy “A vízből vonja ki a zokszigént.”  Kétlem is, hogy Jegyes-Tóth túl sokáig maradna – bár arra a hetven százalékos nézővesztésből talán még a Párt sajtófelelősei is ráeszméltek, hogy az átlagos tévéműsor-fogyasztó, minden kormányzati erőfeszítés ellenére, sajnálatosan nem hülyült még le arra a szintre, ami emészthetővé tenné számára például Obersovszky “riporteri” tevékenységét. De szívesen megemlítem az Echo TV szakmai műhelykagylójának másik kiizzadott igazgyöngyét, Gulyás Istvánt, aki viszont az m1 reggeli műsorában brillíroz – naponta látom, amikor őszintén rácsodálkozik az aktuális kolléganő által felolvasott névnapok közül a ritkábbakra, mondjuk azt mondja, hümm, hát Isten éltesse a Dévaldokat és a Teofilákat… és közben olyan pajzán pillantásokat vet a szemüveg fölött, hogy méltán ez a kétórás műsor szakmailag legszínvonalasabb, egyben legőszintébb és -hitelesebb része. Percemberkék őrjöngenek most lassan már mindenhol. Érteni kell persze ehhez is: minden nap megfelelni a leghülyébb, a szakmát alázó, gyalázó, erőszakoló elvárásoknak, hiszen köztudomású, hogy megfogalmazóikkal jóban kell lenni. Meg kell élni, ugyebár, mindenkinek – márpedig az elég hamar egyértelművé lett téve, mi vár azokra, akik nem szeretnék ugyanúgy látni a dolgokat, ahogyan a központi direktívák megfogalmazói sugallják. A legviccesebb, ha lenne még kedvünk nevetgélni, hogy igazából nem is nagyon kellett semmit tenni: elég volt néhány dörgedelem, aztán már csak azokat a puhatestűeket kellett helyzetbe hozni, akik képességeik alapján konkrétan az idők végezetéig várhattak volna egy közepes pozícióba történő kinevezésre: ma ők diktálnak, boldogan. Nemcsak készségesen megfelelnek, de kérés nélkül, szívesen elő is nyalnak – érdekes látni, hogy hatvan év elteltével is ugyanolyan kitűnően és olajozottan működik az öncenzúra, mint a mostanság nem véletlenül sokat idézett ötvenes években: a felelős szakember már képernyőre/rádióba/újságba kerülés előtt csalhatatlanul tudta/tudja, melyik az a vélemény, ami veszélyes lehet a kedves közönség tudati és kedélyállapotára. S innentől egy apró lépés, hogy a kedves szerző is rájöjjön, mit kell kihagynia ahhoz, hogy mindenkivel zökkenőmentes legyen a kapcsolata. Vagy más szóval: orál is.

* Egy kis vadászatra készülök, külföldre – ősszel Grazban találkozom Graf Tasylow von Schuster-Prinzficken Bratkartoffel-lel. 

A családi legendárium szerint születésem után közvetlenül, az ősi szokás szerint rengő bölcsőmbe tették egy Ikarus 55-ös busz kormányát, egy szép Parker-golyóstollat, és egy kétcsöves, szintén golyós Beretta vadászpuskát, hogy meglássák, buszvezető, író avagy államtitkár leszek-e. Utóbbi, mármint nem az államtitkár, hanem a Beretta, sajnos töltve volt, pár hónapnyi gyász után így kerültem az angolkisasszonyokhoz. Már négyéves koromban kiváló vadásznak számítottam, igaz, az idő tájt még kissé hebehurgyának tartottak: igaz, ami igaz, lőttem mindenre, ami mozgott – mára persze sokat finomodott a stílusom, minden tekintetben. A stílus egyébként, szerénytelenség nélkül mondhatom, magam vagyok, és, őszintén reménykedem benne, hamarosan az állam is én leszek: eccer homo. De vissza a vadászatra: hát mondják meg önök, kedves választópol parasztok, vajon mit kéne tennem? Ne vadásszak, csak mert az lett belőlem, aki vagyok? Hát én tehetek róla, hogy sokat érek? Hogy tudásom és tapasztalatom így felértékeli a piac? Utasítsam vissza, amit tálcán kínál az élet? Ti megtennétek? Meg, mi? Na, megnézném… kár, hogy soha nem fogtok ilyen magasra jutni, ahol én vagyok. És sajnálom, ha nektek az őszinte szó is fáj. Ausztriában szeretek vadászni: Magyarországon túl olcsó az aranyhörcsög (csak a huszonnégy karátos jöhet szóba, természetesen) és a Fekete-tengeri malac – általában ezekre megyek, meg, ha sikerül akciósan közbe’ szereznem, gorillára. Szeretem, hogy olyan szomorú a szeme neki. Grazban él egy kitűnő barátom, Graf Tasylow von Schuster-Prinzficken Bratkartoffel. Nagyon rendes, régi vágású arisztokrata, remek ötletei vannak, Oszter (Rózsa) Sanyinak is egyik kedvence amúgy. Na, vele szoktunk úgy vadászgatni, hogy fent, az Uhrturmot, ne kapkodj, mondom magyarul, tehát az Óratorony környékét lezáratjuk, de az egészet ám, az ottani Siklóval együtt, az hordja fel a célzóvizet olyankor, érted. Most is így lesz. Délutánra érek ki. államügyek után, még nem döntöttem el, vagy tankkal megyek, vagy legfeljebb pár helikoptert veszek igénybe – nem közpénzen, ne fossál, ne féltsd már állandóan a szaros fillérkéidet, bauerjancsi, saját lóvéból megyek, törvényesen szereztem mindet, különben is, csökkentettem a rezsidet vagy igen? Na, mondom a menetrendet: amikor kiérek, az aperitif után bevezetésképpen vasalt csizmával összetaposunk a gróffal, meg egyéb arisztokráciákkal tízezer ripőkbodobácsot, és nyolcezer dél-afrikai óriás cserebogarat. Ez csak úgy van: úri passzió, taposás. Olyasmi, mint a vadászat, amolyan felvezető – mi csak azt tesszük, amit régen a természet, érted… á, dehogy érted… Na mindegy, ez olyan ötezer euróból meg is van. Utána szépen befogunk egypár parasztot hajtónak, és késő délután szétengedtetjük a tengerimalacokat meg az aranyhörcsögöket. Ahogy ott szaladgálnak a lábunknál meg mindenhol, söréttel elkezdjük kilőni őket. Amikor az is megvan, megyünk még hódra, gólyára, gorillára, zebura, sivatagi törperókára, és minden másra, amit csak Tasylow épp be tud szerezni szezonálisan. Estig lövünk. Akkor leülünk az Uhrturm tövébe, és beszélgetünk. “Aber das ist gut.” – szokta mondani von Schuster Prinzficken. Oszter Sanyi meg rábólint, mint a filmben, ő aztán nem szól sokat. Mindegy: nekünk így jó és kész. Cálen bitte. A sajátból.

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

19 komment

  1. mezei Zsolt szerint:

    András!
    Minden betűddel egyetértek. Csoda, hogy még megjelenik az írásod, habár anno az átkosban is volt szelep, ahol engedték kicsit fricskázni bizonyos újságírókat.
    Habár a kormanypártra szavazó kollégák szerint, te a baloldaltól kapod a fizetést…

    • Boda Kapitány szerint:

      Ühüm… ez tetszik, ez a fizetéses… azt kívánom a kollégáknak, hogy keressék életük végéig azt a pénzt, amit én – bárhonnan – kapok. Nem is: jó napom van – keressék meg a tízszeresét. A százszorosát. Sajnos a betűvetés nagyjából az egyetlen dolog, ami a közvélekedés szerint szép hobbi, és kizárólag ingyen végezhető jól. Ha nem is értem, lassan megszokom – nincs más lehetőség.

  2. Dömény László szerint:

    Mint már munkanélküliként sem regisztrált, ilyetén módon nem létező ember ki bizonyítottan tovább dolgozik,…a toll nem pihen…. az jut eszembe, hogy van körülötted egy Nikola Tesla féle toroid tekercs melyből rendesen kapod az ívekeket ! Csak azt nem lehet tudni ki, mikor és hol teszik feszkó alá…. de az ív az jön…..ahogy olvastam most … úgy hallotta ….úgy véli stb … zsebedben kotorászik! Püff neki! Igaz az írásod teljesen más síkon mozog;…hm… majd egyszer felmásznak talán ahasonlók is! Ha nem akkor a szimbiótikus hierarchiában szükség van az egysejtűektől a gyűrüsökön át min

  3. Dömény László szerint:

    minden szintre! /Tévedés jogát fenntartom!/

  4. Gerbera Álmos Ébren szerint:

    Jól indúlt az első írás aztán váltottál a mai magyar valóságba, az már annyira nem tetszik. De ez van. Valahogy meg kéne szokni, de nekem még egyenlőre nem megy.

    A közmédia a Szépenbeszélő Filippe barátunk vezetésével csodaszép időszakot él meg, igazi pozitív csanel.

    Tehát jól láttam rajtad azt a marcona büszke setenkedő mozgást ami egy igazi vadászra jellemző. Jó ez az ausztriai vadászat, bár afrikában drágában is lehetne 24Karanyhörcsögözni.

  5. KEndre szerint:

    Meg kell élni, ugyebár, mindenkinek.

    Erről a partvonalon kívülre került politikusok jutnak az eszembe, akik MLM-ben pirulákkal kereskednek. A politikailag motivált nagyérdemű most nyavalyog, de ha csak ehhez értenek az elmeszeltek, mármint az agymosáshoz, akkor most mit tegyenek?

    Meg kell élni, ugyebár, mindenkinek.

    Persze ez utóbbi még mindig etikusabb, mint közpénzen hülyíteni az alattvalókat a királyiban.

  6. Hatlövet szerint:

    Fantasztikus munkatársai vannak Christophe Germaine-nek, és fantasztikus politikusai Franciaországnak.

    Igen, halvány fény az alagút végén ami az Este című műsorral történt Érdesnyelvű Királyi Nyalonc Obersovszky Péter vezetésével.
    Ha jól emlékszem ezt a műsort még anno Krizsó Szilvia hozta létre érdekes lenne megtudni hogy az akkorihoz képest mennyit esett a nézettség.
    Szerintem több ezer százalékot!

    Jó vadászatot barátom, cseppet sem vagyok irigy érte.
    :D

  7. Csathó Gábor szerint:

    Andris!Bennem is felvetődött hasonló,mint az első hozzászólóban.Nem lehet valakit letiltani kormányzatilag a izéről..min vagy Te Dunaújváros onlinén,facebookon,vagy twitter ez,vagy…más ilyesmit nem tudok…szóval,akárhol is,nem tilthatnak el?Vagy nem gázolsz Te Ober,meg lázár becsületébe,vagy milyébe?Sebaj,ha eltiltanak,felolvasod nekem a Hétlövetet,én a dupláját fizetem az eddigieknek…

    • Boda Kapitány szerint:

      Az internet bezárása szerintem régi projekt, ahogy az elmeállapotokat elnézem, alighanem dolgoznak is bőszen rajta, de azt hiszem, ez nem lesz olyan egyszerű projekt. Én pedig olyan kis szemcse vagyok az egészben, hogy rajtatok kívül a kutyát nem érdeklem, ráadásul visszafogottan fogalmazok, mert úgy elegáns.

  8. Csathó Gábor szerint:

    Jaj,Lázár nagybetű,sőt LÁZÁR…Te,nem Ő van a Bibliában?…

    • Boda Kapitány szerint:

      De, de, ő az: János evangéliuma, 11. rész: “Vala pedig egy beteg, Lázár, Bethániából, Máriának és az ő testvérének, Márthának falujából.” Ahol Mária nyilván Wittner.

  9. senkise szerint:

    Jövő héten lehetne egy olyan, hogy ezeket lövik ki? Mintegy álomszerűen, változatos módon.
    Bárcsak valósággá is válna nagyon hamar…

  10. K Vidor szerint:

    “Nézőinek hetven százalékát elveszítette az Este. … Obersovszky Péter”

    Mert az emberek megértik a híreket, nincs szükségük külön hírmagyarázat…
    A Vacsoracsata, Győzike, a Valóvilág és Berki Krisztián, Bódi Guszti és Margó … na, ezeket szeretem. Ezektől tanul az ember gyereke.
    A reklámokm is a kedvenc műsoraim közé tartoznak, és ebben nem értek egyet Puzsérral, aki egy fenegyerek akar lenni, de nem sikerül.
    :)

  11. Csathó Gábor szerint:

    K Vidor!Tudod,volt Az Este Krizsó Szilvivel,hétszer ennyi nézővel.Azóta nem az emberek lettek igénytelenebbek,hanem a műsor.Aztán volt egyszer egy Záróra Veiszer Alindával,szintén nagyon jó volt.Való igaz,hogy nem Lázár Jánossal és üzletfeleivel készített riportot,meg is szűnt.Szóval,aki nem szereti Obersovszky Pétert,nem feltétlenül Berki Krisztiánért rajongó,vagy,ha igen,akkor a tornász fenomén Berki Krisztiánért.Puzsér pedig legjobb pillanataiban polgárpukkasztó humanista,nézd meg a fehérbűnözésről készített jelenetét.Az Olimpiával kapcsolatos felvetéseivel is egyetértek.Őt egy szinten emlegetni Győzikével…nem Őt minősíti.

  12. Csathó Gábor szerint:

    Andris!ha viszont Ő az,akkor a francnak kellett feltámasztani…

  13. Csathó Gábor szerint:

    Persze,de Ő aztán eltűnt,illetve feltűnt…Lázárt meg itt hagyta ránk…

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


5 + nyolc =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz