Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


17 május
12komment

Mor. mak. magy. mintpolg.

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százhuszadik kiadásában Norvégiával kezdünk – mi mással is kezdhetnénk? A köztudomásúlag szerény körülmények között tengődő norvégek/norvégok elég egyszerűen és természetesen indulatmentesen nyomtak egy laza tockost a szociális és egyéb érzékenységből köztudomásúlag elég szerényen ellátott Lázár nagymesternek, aki szerette volna elérni, hogy bizonyos körök ne kaphassanak a norvég támogatásokból. A norvégek hajlottak a jó szóra: amit Lázár megvont volna, maradt. a többit (amit Lázár osztott volna) leállították. Pusztuljon mindenki tehene, ha már nem mindet mi fejjük (egyelőre). Szakállas nő, fogalmazzunk szabatosabban, egy drag queen, a beszédes nevű Conchita Wurst, azaz Punci Kolbász nyerte az Eurovíziós Sms-fesztivált, mert azért el ne higgye már senki, hogy különösebben érdekelnek bárkit is a dalok, pontosabban azok az izék, amik évről évre elhangzanak – na jó, akad néhány értékelhető zenei momentum a giccs-megatonnák és az ócskablődli-hegyek között, de ritka, mint a szakállas nő. Már azt se nagyon értettem, miért van olyan felvezetése ennek a szarnak, mintha Kállay-Saunders András a Nobel-díjért szállna ringbe – de legalább ennyire nem értem a gyilkos indulatokat, amik egy közepes előadó közepes produkciója láttán elfogták a morálisan makulátlan magyar mintapolgárokat. Azaz: pontosan értem őket, de ettől még nem jobb. Végül egy kis privát történelem: Kányádi Sándor, a szerintem legnagyobb élő magyar költő 85 éves – szeretnék pár sort szentelni ennek a nagyszerű ténynek, kicsit dicsekedni is fogok a szerencsémmel, egyszersmind szerét ejtem, hogy közszolgálatilag megosszam veletek a kedvenc versemet, amit épp ő írt, lassan majdnem húsz éve – tizenhat rövidke sor, minden benne, ahogyan kell. Távolodóban: ez is vár rátok, odabent.

Hirdetés

* Norvégia megmutatta, hogyan kell kezelni azokat, akiket mi sajnos nem igazán tudunk.

2014-2020. között Magyarország várhatóan (ha sikerül legalább eljátszani, hogy viszonylag tisztességesen bánik a beérkező pénzekkel) 20.5 milliárd eurót kap a szent szabadságharc célpontjától, az Európai Uniótól. Ráadásul, reméljük, a tiszteletet. Mert anélkül nekünk a lóvé se. Vagyis azért de. De mindegy. Ez amúgy, mostani áron, ha pár napig senki nem szólal meg, olyan 6200 milliárd forint. Egyelőre ugyan nem szükséges küldenünk a számlákat, vannak nüansznyi gondok, de spongyát rá, majd csak megoldódik valahogy. Van azután egy másik fejlesztési forrás, egy 2011-es megállapodás alapján az EGT/Norvég Finanszírozási Mechanizmuson keresztül 2013-14-ben 150 millió vissza nem térítendő eurót (45 milliárd forintot) kap Magyarország, s ebből a pénzből 16.5 millió euróra (5 milliárd forint) magyar civil szervezetek pályázhattak. Itt, ez utóbbinál volt a nagy gond. Lázárnak, teljesen érthető, nem elég, hogy az új, enyhén vitatott lóláb-szisztéma alapján ő diszponál a 6200 milliárd, plusz a 45 milliárdból 40 fölött – ő úgy gondolja, azt az ötöt is neki kell leosztania. Ezért is kérte levélben Norvégiától, hogy – mivel az ominózus ötmilliárdot egy olyan alapítványon keresztül osztják tovább, amelyhez állítólag LMP-s politikusok köthetők – függesszék fel az Ökotárs Alapítványnak juttatandó összegek folyósítását, mert tűrhetetlen, hogy, idézem, ”a hazai civil társadalom fejlesztésére szánt forrásokat egy olyan civil szervezet kezelje, amely több szállal is kötődik egy politikai párthoz; ez a lépés belpolitikai beavatkozásnak is tekinthető”. Különösen tetszik, hogy ezt a mondatot egy olyan államalakulat második embere bírja kimondani a szájával, amely köztudomásúlag semmilyen forrásokat nem kezel politikai alapon – hopp, bocsánat, most kicsit helyre kell állítanom a plafonomat, mert még a mondat megismétlésétől is megrepedezett. Norvégia a levélre kissé megrezzent: azonnal leállították… nem, nem az Ökotársnak, hanem a kormánynak juttatandó pénzek kifizetését, mivel Lázárék rutinosan/okosba’ átszervezték a rendszert, és tán úgy gondolták, tíz százalékért a norvégek is hajlandóak lesznek kacsintani a mutyeszra. De nem. És akkor mi most a magyar álláspont, amiről Lázár újabb levelet szándékozik küldeni? Megmondom: az, hogy a kifizetések felfüggesztését terjesszék ki a többiekre is, köztük elsősorban is a civil szervezeteknek pénzeket osztóra. Ez az igazán szép, magyaros megoldás, az új idők új hungarikuma, még inkább lazarikuma – ha nem én osztom (mint minden szinten érzékelhető, abszolút politikamentesen) a lét, ne ossza senki. Dögöljön meg a szomszéd tehe is, ahol van. Mert mámorítóbb érzés, mint hogy ehhez is megvan a hatalmunk, nincs: sajnos naponta látni.

* Conchita Wurst osztrák énekes/énekesnő nyerte az Eurovíziós Dalfesztivált.

Vagy mit. Eredetileg arról szerettem volna kérdezősködni, hátha ti tudjátok, mert biztosan tudjátok, hogy mi a francért volt akkorára pumpálva ez az egész nyuszis lufi, hogy lassan egy hónapja minden közszolga-híradóban vezető hír volt (jó, néha-néha beelőzött egy-két véresebb ukrán riport), hogy Kállay-Saunders András ma megnézte a Google-térképen, hol fog lakni Koppenhágában… hogy ezüstpapírba csomagolta a szendvicseit az útra; hogy szerencsésen megérkezett a helyszínre; hogy előzetes koncertet adott, éspedig óriási közönségsikerrel; hogy a versenyzőtársai is de mennyire szeretik a Running című dalt, ami egyébként, el ne felejtsük, a családi erőszakra hívja fel a figyelmet ámde, azaz mondanivalója is van, méghozzá very súlyos; hogy már csak öt nap és négy és három és kettő és holnap és ma este de 21.20, ott üljél, különben idegen a szíved, megátkoz a Semjén doktor. És akkor ez a lángoktól ölelt kis ország szépen engedelmesen odaül a tévéhez, kis hokedliken, mint a hatvanas években a Kloss kapitánykor, odaül megnézni a diadalt, hogy ez a mi fiunk, ez a mi Andrásunk, ugye, hát jó, nem szőke-kékszemű éppen, no de nem élünk a középkorban, Icukám, hát most jól van, kit érdekel, ugye, házasok-e voltak vagy esetleg nem, biztosan rendes ember az apja, szépen énekel, az kétségtelen, jó, hát angolul, de most az mindegy, ez a fórsrift a hülye unilyó miatt, jobb lenne magyarul, még jobb, ha rovásírással, de még így is hogy de érezhető, miről van szó, na. És akkor jön egy szakállas osztrák nő, egy buzi, egy herma, egy semlegesnemű, maga a két lábon járó Das, és megveri ezt a szegény Szóndersz-gyereket: hát még jó hogy ilyen későn volt az egész, különben a Lacikának mit mondunk? Mert hát jó, legyen szakállas, mit bánom én, ha ápolt az a szakáll amúgy, na jó, ha még zsidó is szegény, talán… Áh… elkalandoztam… bocsánat… Szóval tényleg: volt itt ez a hülye helyzet, amiben egy meglehetősen közepes előadó lenyomott egy meglehetősen szirupos szart – viszont Punci Kolbásznak hívják, darázsdereka van, s mellé olyan szakálla, mint valami venezuelai sorozat szívtiprójának: az aktuális rész elején kékre borotválkozik, negyedórával később már szúr… na, nekem se volt különösképp szimpatikus figura, nem hívnám el sörözgetni, több okból sem, de mellette volt még húszegynéhány produkció, ami legalább ennyire nem tetszett. Az Eurovíziós Akármi amúgy elég rég leginkább a mobilszolgáltatók euróvízióiról szól: hogy tudniillik harmincakárhány országban bő negyven percen keresztül nyomkodják az sms-t a boldog lelki szegények, mert övék a hatalom és a dicsőség, mindörökké – közben becsöpög pár millió euró, és ez már korántsem vízió, nagyon is konkrétum. Conchita Wurst dala után nálunk mindenestől leakadt egy ország, és nem tudta újra betölteni az operációs rendszerét: kibillent a világ tengelye, ó, kárhozat. Megölni, elpusztítani, kínhalállal kivégezni, felnégyelni, ledarálni, savban oldani fel, kilőni az űrbe – csak itt, ebben az univerzumban ne legyen, kevesebb nem elég. Mert milyen példát ad az ilyen a mi derék fiainknak, horkanták fel például morálisan makulátlan magyar mintapolgárok milliói. És tényleg. Mert itt nem lehet csupán azt mondani, ez bizony elég szar volt, fiam, ha koktélruhában nyomtad, ha mackóban, ha hetero vagy, ha más, ha Thomas, ha Tamás. Nem: mi végre ismét találtunk valakit, aki ócska, alpári, ízléstelen, gusztustalan, bűnös, mocskos, alávaló, ráadásul más, mint amit látni szoktunk – végre jött valaki, aki elviheti az összes nyomorúságunkat, akin végigvághatunk, leverhetünk mindent. És sok más mellett azért se olyan jó most itt élni, mert nagyon sokan gondolják azt, hogy ez így rendjénvaló. Pedig nagyon nem az: és bármilyen furcsa, ezzel, ha még nem derült volna ki, mégsem mondom azt, hogy Conchita Wurst produkciója ér egy fabatkát is. De azért, ha nem ér is, szerintem, élhet: mert bőven elfér. Egy normális világban egy kis abnormitás.

* Kányádi Sándor 85 éves. 

Egy hete volt épp, napra: boldogságot neki, s vele azt kívánom, sokáig legyen még köztünk, mert fontos. Szerintem a legnagyobb élő magyar költő, nagyon szeretem: leginkább az egyszerűsége nyűgöz le, ami csak az igazán nagyok sajátja. Soha nem felejtem például azt a Szent-Györgyi Albertről még a nyolcvanas évek elején készült portréfilmet, amelyből sok más mellett az is kiderült, hogy minden munkatársának, a takarítónőig bezárólag, Papának kellett szólítani. Az évszázad egyik legnagyobb tudósát. Mert így szerette. Amikor Kányádit hallgatom vagy olvasom, az egyszerűség nyűgöz le – ha az ő szavaival csodálkozom rá a világra, olyan, mintha én fedezném fel mindazt, amit észrevétlen megmutat. Mint amikor Szent-Györgyi meséli el a C-vitamin felfedezését a zöldpaprikával: szinte pirul az ember, hogy nem ő találta fel, olyan vérfagyasztóan szimpla ügy. Óriási szerencsém van, de tényleg: Kányádi Sándorral kétszer is találkozhattam – mindkétszer Hargitafürdőn. Először még a kilencvenes évek végén, akkor, a legjobb barátomnak, Szilárdnak köszönhetően egy kitűnő tévéműsor stábját szállítottam a saját autómmal, és Sándor bácsit is felkerestük a legendás kis nyaralóban. Lélegzetvisszafojtva hallgattam-hallgattuk, ahogy és amit beszélt – s amikor a csikorgós padlójú manzárdszobában, a résre nyitott redőnyökön át beszűrődő éles fénypászmákban csillogó porszemek között csodásan elmondta a Távolodóban-t, az életem egyik legmélyebbre maró élménye volt és maradt. Más emberek voltunk, amikor kiléptünk azon a kertkapun. És azt se felejtem soha, amikor délután megkért, vinném át őket, a feleségével Segesvárra, a vonathoz, mert Magyarországra utaznak – s az a néhány órás, fantasztikus mesefolyam Erdélyről, amikor minden sziklának, hegynek, lankának története volt, maga volt a csoda. Pár évvel később Nyulasi harcostársammal, családjával, no meg Boda jr-ral kalandoztunk arrafelé, “véletlenül” elsétáltunk a ház előtt, aztán némi hezitálás után csak bezörgettünk, persze bebocsáttattunk, s néhány újabb órát tölthettünk el úgy, mintha világéletünkben oda tartoztunk volna. Kányádi Sándor, 85: köszönöm szépen az egészet. Ha valaki netán nem tudná, mit, hadd idézzem ide a már említett verset, 1996-ból, nekem minden benne, gyakran mantrázom:

Távolodóban

távolra még ellát a szem
de a közeli apróságok
már a betűk is megkívánnak
félkarnyújtásnyi távolságot

és ködösül a távol is
heggyel az ég egybemosódik
és kezded el-elhagyogatni
fontosnak vélt vinnivalóid

süllyedőben emelkedőben
látod a foszló láthatárt is
osztogasd szét amid maradt
ingyen is átvisz ha ki átvisz

s hátra ne nézz kiket szeretsz
a maguk útján nem utánad
mendegélnek akaszd a fára
üresen maradt tarisznyádat

 

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

12 komment

  1. K Vidor szerint:

    BIBLIA
    Mózes 3. könyve, a Léviták szolgálatáról 18:22 Férfiúval ne hálj úgy, mint asszonnyal hálnak: utálatosság az.

    http://immanuel.hu/biblia/biblia.php?konyv=3&fejezet=18&o1=3&o2=1&o3=1

    Conchita Wurst tetszett Európának, erénnyé változott a bűn.
    Conchita Wurst nő nem lesz, legfeljebb menyasszony… :)

    • Boda Kapitány szerint:

      Nem lennék ennyire szigorú talán… Nagy művészek felét kéne leengedni a lefolyón, olyanokat, akik sokaknak adtak/adnak sokat… Nem hiszem, hogy rosszabb, de sokkal jobb lesz tőlük a világ…

  2. messecina szerint:

    Azert aki egy ilyen vicces poszt es gyönyörü Kànyàdi-vers utàn bibliaidézettel jön buzizni, ott azért van baj… Mindjàrt idézek is vmit a kedvenc Kockàs-képregényújsàgomból, az is kb ennyire relevàns és közérdekü. A vallàs olyan, mint a pénisz; jó ha van, de mindenki tartsa meg magànak, és ne lóbàlja kéretlenül az arcomba.

  3. csathó gábor szerint:

    Kedves Messecina!Ez a hasonlat a vallásról,meg az izéről olyan jó,hogy-Karinthy után szabadon-mától kezdve ezt én mondtam…Olyan jó…mint a Hét Lövet!Mint a Távolodóban!…

  4. Gerbera Álmos Ébren szerint:

    Szegény Lázár elvtárs. Már nagyon hozzá szokot hogy hülyének nézze a világot azt most fen akadtt a Norvégokon.

    Egyszer valahol egy transzvesztita hölgy mondta: Aki kételkedik a nőieségemben az kapja be a farkamat.

    Kösz a Kányádi Sándorol írtakat! Én nem ismerem, de próbálom megismerni, művei alapján.

  5. Hatlövet szerint:

    K Vidor barátunk ezt a bibliai idézetet inkább homokos és pedofil pap barátainak idézgesse.
    Mi aszerint élünk ne aggódjon, pedig nem is verjük a mellünket hogy mekkora hívők is vagyunk és nem ítéljük el azt aki nem aszerint él, de tisztességes becsületes ember.

  6. K Vidor szerint:

    “A vallàs olyan, mint a pénisz” messecina

    Csodálatos.
    Beírom a kéménylyukba!

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


4 + négy =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz