Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


10 május
6komment

A nap, amelyen kirúgtak a munkanélküliből…

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száztizenkilencedik kiadását elsősorban is Körtének köszönhetjük mind – cserelaptopom, amihez amúgy se sikerült igazán közel kerülnöm, talán ezt megérezve péntekre bekrepált, s Körte barátomtól kaptam lehetőséget, egy üres lakást és egy remek gépet a mai darab elkészítéséhez: köszi, Körte… Nos hát akkor kezdjük egy meglehetősen érdekes hírrel: egy tökéletesen üres lapokból álló könyv vezeti az amerikai eladási listákat, ami azért felvet pár érdekes kérdést, legalább bennem – azt előre megmondom, hogy ennek a blokknak a poénja nem lehet, és nem is lesz más, mint az, hogy könyörgöm a sorsnak, hadd kapjam meg ennek a remekműnek a fordítását – ígérem, beérem a szokásos gázsim kilencven százalékával, és ezúttal megpróbálom tényleg határidőre leadni a cuccot. Kállay Saunders András, a láthatóan tényleg mindennél fontosabb euróvíziós dalfesztivál idei magyar reménysége, még pontosabban a köré szervezett hihetetlen felhajtás, úgy döntöttem, vár egy hetet, ha közbe nem jön valami: most inkább  a megbízható kaszinóüzemeltetőkkel, a friss házas filmügyi államtitkárral, Andyvel, és a debreceni focicsapat-tulajjal foglalkozunk kissé, továbbá a Szerencsejáték Szövetség elnökének a nagyszerű Királyhegyi Pált idéző mondatával – “Na, most lett elegem az egészből.” Alighanem a szövetség is megszűnik, de ugyan kit érdekel – egy 2012-es, a “nemzetbiztonság” ügyét titkos módon érintő, órák alatt meghozott döntéssel kezdődött minden, ha még emlékszünk. Én sajnos igen, erre is. Végül egy valóban megrázó hír: néhány más hely után most már a munkanélküli ellátásból is kirúgtak, erről kaptam egy hivatalos levelet – nem szívesen sétálnék mostanában a Duna-parton… de tényleg… rosszul esik, hogy még munkanélkülinek se váltam be, pedig isten bizony mindent megtettem. Na jó, mégsem: az utóbbi pár hónapban tényleg elfelejtettem bemenni beszélgetni a tényleg nagyon kedves hölggyel, akivel szoktam – kicsit megkönnyebbültem viszont, hogy nem kell életem végéig minden második hónapban bemennem a központba, még akkor is, ha közben netán Ausztráliában lennék krokodilvadász (de nem főállásban, hogy normálisan be tudnák írni a rubrikába). Szerencse, játék, muzsika és én, odabent.

Hirdetés

* Üres könyv vezeti a bestseller-listákat Amerikában.

Időről időre jön egy szerencsés flótás, aki elsütheti ezt a poént, és rommá keresheti magát vele: Sheridan Simove 2011-ben (nem) írta meg remekművét, amivel azóta is elég szépen keres, a “könyv” időről időre felszalad az eladási listákon. A műfaj egyébként nem teljesen mai keletű, és nem is csak a könyves világban jellemző: 1952-ben John Cage 4′ 33” címmel mutatta be egy művét, amely a címhez híven négy perc és harminchárom másodperc teljes csendből áll,méghozzá három, pontosan meghatározott hosszúságú tételre osztva. Cage maga egyébként a legfontosabb művének tartotta a 4′ 33”-at, annak idején mindazonáltal elég tisztességes kis botrány keveredett belőle, nem mellékesen szép nyilvánosságot/reklámot hozva a kompozíciónak. 2010-ben vetett újabb hullámot a dolog, ekkor ugyanis valaki feltöltötte a youtube-ra a megfelelő hosszúságú csendet, méghozzá azzal a körmönfont módszerrel, hogy feltöltött egy megfelelő hosszúságú zeneszámot, majd szimplán elnémította a hangsávot. A Cage-művek jogtulajdonosa szerint viszont az ily módon létrejött csend nem ugyanaz a csend, amit a zeneszerző elképzelt (Cage saját meghatározása szerint a 4′ 33” csendjének szerves és fontos összetevői a közönség és a környezet apró neszei), ezért nem engedélyezte a “sima” csend közzétételét, egyszersmind a szolgáltatóval épp csak hallható szintre hangosíttatta vissza a feltöltött dalt. Hm… Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy ez a sztori igaz, szerintem sima hoax, de nincs most több időm a nyomozgatásra – maradjunk annyiban, ha mégis igaz lenne, én maximálisan a jogtulajdonosnak/Cage-nek adnék igazat – ha kamu, akkor meg nem rossz poén. Állítólag ugyancsak városi legenda az isteni Frank Zappa lemeze, amelyiknek egyik oldalán úgy negyven percen át nem volt hallható semmi, aztán a végén Zappa figyelmeztette a hallgatót, hogy fordítsa már meg a korongot. A neten ezzel kapcsolatban is jó pár legenda kering, én viszont egészen határozottan emlékszem rá, hogy kiskölyök koromban a bátyám egyszer hazahozta ezt a lemezt, és jó néhányan hüledeztünk rajta, hogy ezt is meg lehet csinálni Amerikában. De nincs kizárva, hogy csak elképzeltem… majd megkérdezem… Az viszont tény, hogy Zappa egyszer vezényelte Cage 4′ 33”-át, itt ér körbe az egész, itt vágjuk el. Ami mármost az üres könyvet illeti, nos, az feltehetően a címével hódít: Amire minden férfi gondol a szexen kívül – azután 200 üres oldal következik, s mindez nagyjából hét dollárért beszerezhető  Remélem, lesz magyar kiadás – ha valaki gondolja, én tényleg nagyon szívesen lefordítom, akciósan, a szokásos gázsim 80 százalékáért, és kivételesen órára-percre betartott határidővel…

* Andy Vajna és Szima Gábor kapta meg a kaszinójogokat.

A két legmegbízhatóbb magyar – utóbbi futballklub-tulajdonos, ráadásul, minősített eset, Debrecenben, azt hiszem, ezzel tényleg mindent el is mondtam, ez az ércből készült erkölcsi bizonyítvány ma Magyarországon – Andy Vajna pedig szintén számos színtéren bizonyította már rátermettségét – hogy mást ne mondjak, dolgozott Rambóval, a Terminátorral, Dredd bíróval, a Vörös zsaruval… és persze producálta a Szabadság, szerelem című örökbecsűt, a vörös hajú lánnyal… na… izé… oké, megvan, Dobó Katával egyetemben. Részemről mindegy is, miért, gondolom, leginkább talán harcos antikommunista meggyőződéséért, mindenesetre tény, Andy megkapta a teljhatalmat, s vele a lehetőséget a magyar filmgyártás teljes szőnyegbombázására és talajának gondos besózására, ő pedig nem habozott élni ezzel a lehetőséggel. Amióta ő feltűnt a szcénában, filmek lényegében nem készülnek, igaz, több szempontból felesleges is lenne, hiszen például a Magyar Filmszemle – mely mindössze 1965-től adott bemutatkozási lehetőséget a szakmának – 2012-ben viszonylag csendesen kimúlt. De vissza a témához: 2012-ben, mint talán emlékszünk, irtózatos nemzetbiztonsági kockázat árnya vetült fiatal demokráciánkra – nyolcvan év múlva majd megtudjuk, mitől is akadt el jó Lázár Jánosunk szava, tán az ufók üzentek neki, hogy amennyiben két napon belül be nem szünteti a nyerőgépeket és a kaszinókat, úgy idebasznak egy méregzöld halálsugarat, hogy hat másodperc alatt lefő a kávé mindenkinek. A mindig a népért, a haza javáért szorgoskodó államférfi nem habozott, s azonnal megtette, amit meg kellett – éjjel megalkotta a szükséges törvényeket, amiket másnap elfogadtak – két hét múlva pedig egy Bács-Kiskun megyei titkos bázison egy hatalmas teherűrhajóra rakták az összes gyümölcsös nyerőgépet meg rulettkereket. Hát így mentettük meg a világot, és ezért kérnénk azt a kis tiszteletet a brüsszeli parasztoktól… és csak szerénységből nem oldjuk fel a titkosítást… de egy szép napon, hetvennyolc év múlva majd megtudja a hálátlan világ, kiket próbált itt csicskáztatni… csak akkor már késő lesz… Mostanra viszont egyértelműen kikristályosodott, kik a megbízható  elvtá polgárok: annak idején mindössze pár tízezer ember megélhetését kellett elvenni ahhoz, hogy most két rászoruló (mégiscsak tűrhetetlen, hogy Andynk idén áprilisig mindössze 115 milliót költhetett kedves feleségére) életének dereglyéje végre révbe érhessen. A Magyar Szerencsejáték Szövetség elnöke, Schreiber István csupán a nagyszerű Királyhegyi Pált idézte, amikor gondolkodás nélkül felállt a székéből, és annyit mondott: “Tudják mit? Most lett elegem az egészből.” Ami azt mutatja, hogy azért minden valamirevaló történetben akad legalább egy tisztességes ember – sajnos többnyire az, aki eltűnik a süllyesztőben. A patkányok pedig nem elhagyják, hanem elözönlik a hajót. Csak a túlsúlyban bízhatunk.

* Hát elcsaptak a munkanélküliségből is.

Rúgtak már ki innen-onnan… na jó… helyesbítek… rúgtak már ki életemben – egyszer, nagyjából huszonhárom év után, nagyjából a bejelentést követően olyan bő két hét alatt, nem szólhattam egy szót se, mert elmagyarázták, gazdasági szükségszerűség volt, ráadásul magamnak köszönhettem a bajt, mert korábban többször is figyelmeztettek barátilag, hogy túl kevés betűt írok havonta, és a felső szintű vezetés ezt számon tartja. Érdekes szép új világ: a kutyát nem érdekli, mit írsz (azaz: most jövök rá, ez már nem is igaz, nagyon is vannak, akiket most már újra érdekel a mondanivaló, mi több… na, majd valamikor erre is rákanyarodunk…), a lényeg, hogy hány karakterrel tudod körbeölelni a hirdetéseket. Na de ne szakmázzunk… Lényeg. hogy munkanélküli lettem, rendesen bementem a hivatalba, ahol nagyon kedvesen fogadtak, beszélgettek velem, meg is írtam annak idején, méghozzá két folytatásban, milyen jól érzem magam, amikor ott vagyok – megkérdezték például, milyen munkát szeretnék, mire azt válaszoltam, nem akarok válogatni a világért sem, igazából semmilyet, de ha már, akkor jó lesz az állandó éjszaka. Hamarosan megkaptam a járandóságomat is, ha jól emlékszem, három hónapon át, egyszer reklamáltam is, de gyorsan kiderült, egyszerűen csak nem tűnt fel az utalás a számlámon, mentségemre mondhatom, akkoriban még előfordult, hogy innen onnan több ezer forintokat kaptam különféle munkákért, ez okozhatta a félreértést, én kértem elnézést. Volt igazi kiskönyvem is, abba szépen mindig beleírtuk a jelentkezéseimet, és mindig beszélgettünk, kérdezték, találtam-e valamit, én mondtam, hogy nem, pár kedves szóban megbeszéltük még a világ dolgait, aztán leléptem, s igyekeztem észbe vésni a következő jelenésem időpontját, mert erre mindig felhívták a figyelmemet, jelenjek meg, mert… Hát igen… Mert mi? Ugye ez egy elég nehezen megválaszolható kérdés. Mint az is, amit egyszer én tettem fel: nevezetesen hogy ettől kezdve életem végéig be kell-e járnom három havonta érdeklődni, ha netán Ausztráliába mennék krokodildundinak, de csak részmunkaidőben, svarcban, akkor is vissza kell repülnöm minden hó elején, nem derült-e ki, hogy valahol keresnek valakit, lényegében bármire, ami engem érdekelhet. Ez persze csak a saját rosszindulatú megfigyelésem/teóriám, mely nélkülöz minden alapot – sejtem, hogy minden a legnagyobb rendben e téren is, igaz is, valamelyik nap pont hallottam Untersovszky “Tyűazanyjátdemélyahangom” Pétertől, hogy legkevesebb munkanélküli és legtöbb munkavállaló van evör, teljesen életszerűnek tűnt, igaz, nem kell meglepődni, hiszen a gazdaság is parádézik, pláne, amíg a Mercedes és/vagy Audi is meg nem unja egy nap a stratégiai szopatást, és el nem húz a véresbe. De mondom a lényeget: csütörtökön hivatalos levelem jött: “ügyfelet az álláskeresők nyilvántartásából 2014. 03. 17. napjától t ö r l ö m. Így, vastag betűvel, szünetekkel. Hogy a könnyfátyolon át is el tudjam olvasni. Kirúgtak a munkanélküliek közül, barátaim – van-e még lejjebb? Én azt gondolom, sokkal már nincs. Mindegy, beleállok, most kell megragadnom sorsom szekerén a gyeplőt, különben könnyen elszabadulhatnak a táltosok – hát megfogadom, itt, mindenki színe előtt, hogy ettől fogva mindent megteszek, hogy szorgos munkával, pozitív hozzáállással visszaküzdjem magamat a központot szorgalmasan látogató munkanélküliek közé… Egy pozitívumot azért találtam az ügyben: szerény hozzájárulásommal ily módon is javult nemzetünk munkaerőpiaci statisztikája – Magyarország jobban tejesít, ahogy a tehenészetben mondták. Persze jó régen.

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 6.97 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

6 komment

  1. Hatlövet szerint:

    Annak a könyvnek a fordítását rád bíznám, ha nyerek a lottón.
    Remélem elnézi a családom és nagy hatalmú feleségem hogy ezúttal eltekintek a pályáztatástól és talán Öca sem támadja meg a döntésemet Lázár Jani pályázati kormánybiztosnál aki olyan ügyesen pályáztatta a kaszinók koncessziós jogait is.
    :D

  2. Gerbera Álmos Ébren szerint:

    Bocs Bandi, én már elkezdtem a fordítást. Ha minden jól megy karácsonyra a boltokban lehet a mű.

    Teljessen más a gazdasági környezet mint 2012-ben azért lehet újra kezdeni a casino bizniszt.

    Most akkor hogy lesz? Kirugtak és vissza akarsz kerülni? Írsz önéletrajzot? Az sokat segíthet.

  3. Gondolatjel szerint:

    Én úgy örülök, hogy rend van! Te sem szipolyozol bennünket tovább.
    Igaz nem kaptál semmilyen segélyt és fizetned kellett a felhalmozott tartalékaidból a 6500 Ft/hó eü. hozzájárulást, de … rontottad a NAGY NEMZETI STATISZTIKÁT. Az emberek meg az ilyenek miatt nem látják jól a töretlen fejlődést.

    Most mi vagy statisztikailag? mert emberileg…

  4. Jung Gáspárné szerint:

    De:Királyhegyi Pali bácsi/Béke vele!/egy figurát seggbe rúgott,amikor elege lett a megaláztatásokból.Most meg?????

    • Boda Kapitány szerint:

      Öhm… nekem úgy rémlik, hogy épp őt rúgta meg a keretlegény, és arra következett az ominózus mondat… Amúgy sem volt az a rugdalózós típus…

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


× nyolc = 48

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz