Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


03 május
6komment

Dehumanizál-e a kék nünüke, polgártársak?

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száztizennyolcadik kiadásában először egy teljesen idejétmúlt fogalommal, a rasszizmussal ismerkedünk – nyilván szinte mindenki hallott róla, hogy banánt dobtak egy futballmeccsen a Barcelona egyik sztárjának, Dani Alvesnak, aki nyugalmasan felvette a banánt, benyomta a felét és becsavarta a szögletet, továbbá a meccs végén azt nyilatkozta, nagyon hálás az ellenfél szurkolóinak, amiért így gondoskodnak róla. Az is meglett, aki dobta – a továbbiakban nincs sok gondja a hazai futbalmeccsekkel, merthogy örökre kitiltották a stadionból. És eszembe jut az az angol szurkoló, akit vagy tizenöt éve évekre el is ítéltek, mert megdobott egy rendőrlovat. Ha már majmokról esett szó, egy másik ítélet: a bíróság mondta ki, hogy sem Orbánt, sem Gyurcsányt nem szabad majomhoz hasonlítani – mint tette ezt egy reklámfilmjében egy politikai szerveződés. Oké, és előrebocsátom, csak kérdezek. Semjént már szabad? Őt sem? És más állathoz hasonlíthatók? Például ha azt mondom, hogy Harrach Péternek bociszeme van, az már sértés? És ha Mesterházyt lehódozom, az mehet, de a patkány nyilván csúnya lesz? És a nutria? Kaszáspók? Sivatagi róka, avagy fennek? Állatozunk kicsit. Végül pedig ismét révedezünk – a múlt héten a Nagymamát idéztem ide egy kissé a Vilati-naptár, vagyis a családi gazdasági biblia röpke bemutatásával: most nem kisebb eredeti dokumentumot ismertetek meg veletek, mint a jó nevű Bofakocsu Cirkusz alapító okiratát, amelyen természetesen nem mulasztottam el felsorolni, ki miben lesz tudós, azaz az összes tervbe vett világszám is szerepel, továbbá kelléklista, és előadásrend. Meglepő lehet tán, hogy szombaton és vasárnap nem terveztünk show-t – nyilván úgy gondoltuk, valamikor azért játszani is kell. Cirkusz, névmagyarázattal – de ne aggódjatok, csak hogy csigázzam az érdeklődést, valamikor arról is fellebbentem a fátylat az elkövetkezendő hetekben, hogy mostantól kezdve miért csak és kizárólag itt, a neten olvashatja kedvenc publikumom a HL-t. Beljebb minden.

Hirdetés

* Banánt dobtak egy futballmeccsen Dani Alvesnek. 

Alves reakciója példa értékű volt: egy másodpercet sem habozott, lehajolt a banánért, egy mozdulattal kibontotta és egy méreteset harapott belőle, aztán a maradékot kidobta a pályáról, nekifutott a szögletnek és becsavarta a labdát. A meccs utáni nyilatkozatában pedig megköszönte a Villareal (akkor még ismeretlen) szurkolójának, hogy önzetlenül egy kis energiához juttatta – ki tudja, talán ez a mozzanat is hozzájárult, hogy 3-2-re győztek. Nem kevésbé példa értékű, hogy a Villareal, szurkolói és a biztonsági személyzet segítségével szinte haladéktalanul kinyomozta, ki dobta be a banánt a színes bőrű játékosnak, és szintén haladéktalanul visszakérték a bérletét, és örökre kitiltották a stadionból. Valahogy így kell ezt csinálni. Civilizált helyeken legalábbis. Amerikában pedig, ugyancsak a napokban, örökre eltiltották a Los Angeles Clippers kosárlabdacsapatának mindenható tulajdonosát, a 80 éves Donald Sterlinget, akinek rögzítették egy, a huszonéves (mellesleg: szintén nem teljesen fehér bőrű) barátnőjével telefonon lefolytatott beszélgetését, amelyben, egyebek mellett, megtiltotta a lánynak, hogy afroamerikaiakkal mutatkozzon, mert ezzel szégyent hoz rá, s kérte, ne vigyen magával feketéket a meccsekre. A férfi barátnője mindenben együttműködött az NBA-ligával, az ő segítségével rögzítették a hívást. Sterling a jövőben nem látogathatja a Clippers meccseit, edzéseit, a klubházba se léphet be, s 2.5 millió dollár pénzbüntetést is fizetnie kell, amit a liga teljes egészében a diszkrimináció ellen küzdő szervezetek támogatására utal át. Igen, valahogy így kell ezt csinálni. És hirtelen eszembe jut annak az angol “szurkolónak” az esete is, akit viszonylag sok évvel ezelőtt azért ítéltek letöltendő börtönre, mert egy meccs után megdobott egy rendőrlovat – tőle pedig már barátom, az internet segítségével jutottam el bizonyos Barry Rogersonig, aki feltehetően nem emlékezett erre a sokat mondó sztorira, s tavaly szintén megütött egy szolgálatban lévő lovat, ököllel: őt gyorsított eljárásban egy év börtönre ítélték, és további hat éven át nem szükséges meccsekre járnia. Mert valahogy így kell ezt csinálni, én továbbra is azt hiszem. Nálunk mindehhez képest továbbra is polgárháborús helyzet uralkodik mondjuk egy Fradi-bárki mérkőzés végén, lehetőség szerint ne autózz arra előtte-utána; intelligens, követendő megoldásnak számít, ha a jelentősebb Debrecen-meccsek előtt a Nagyerdőn csépeli szét egymást a szurkerek legjava – szerény megítélésem szerint a legtöbb futballtalálkozó egyébként csak azért nem végződik tömegverekedéssel, mert a magyar stadionokból hiányzik az ehhez szükséges egyik összetevő, nem, nem a verekedés az. És külön tetszik, hogy az újkori szabadságharcosok telibe úgy gondolják, egy szabad országban joguk van szétverni egymáson kívül mindazt, amiről úgy gondolják, megérett rá – és még külön tetszik, hogy mindehhez lényegében minden biztatást meg is kapnak: leszámítva a szavak szintjét, ahogyan az itt szokás. Mindez pedig alig pár száz milliárdunkba kerül – ezt pedig csak azért értem meg, mivel egyrészt már úgyse lenne mire költenünk, másfelől meg valódi futball-nagyhatalom vagyunk. Ha jól vagyok informálva.

* Nem szabad majomhoz hasonlítani Orbánt és Gyurcsányt.

Erre a fontos axiómára az Alkotmánybíróság mutatott rá – ha még emlékeztek, a 4K elnevezésű politikai szervezetnek volt egy kampányfilmje, melyben egy majom Orbán és Gyurcsány hangján szólalt meg. A filmecske leginkább a neten terjedt (jelenleg is elérhető) – sajnálom, ha csalódást okozok vele, de a magam részéről meglehetősen szellemesnek gondolom: a XII. kerület önkormányzati tévéje mindenesetre anno elutasította a spot leadását, emiatt a 4K előbb a választási irodához, majd a Kúriához fordult, az ügy végül megjárta az Alkotmánybíróságot, s a testület döntést hozott a kérdésben. Eszerint „az állattal való azonosítás mindenkor dehumanizálja az érintett személyt, és ez az adott esetben alkalmas lehet az emberi méltóság megsértésére”. Dehumanizálni? Hm. Érdekes felvetés: én úgy gondolom, az érintett csoport túlnyomó többsége ha nem is de-, de, ha szabad így mondanom, szuperhumanizálta önnönmagát, a zöm nem csupán feljebbvalónak gondolja magát az őket megválasztó póroknál, de sokszor úgy érzem, egyenesen valami kellemetlen, kicsit gusztustalan, s mindenképpen zavaró tényezőként tekintenek ránk. A 4K jelöltjét képviselő TASZ (Társaság a Szabadságjogokért) a döntés után kiadott közleményében mindenesetre úgy fogalmaz, a közhatalom-gyakorlók emberi tulajdonságaira, történetesen gyarlóságára az állatokhoz hasonlítva is rá lehet mutatni, ezzel pedig nem dehumanizálják őket. „Az alkotmánybírákat például – e bátortalan határozatuk után – leginkább a nyulakhoz hasonlítanánk” – írták. Nos, ilyen csúnya beszéd után halvány kétségeim vannak, meddig lesz még törvényes a TASZ működése Magyarországon – de az egész dolog kapcsán azért megfogalmazódott bennem még pár kérdés. Például hogy akkor szabad-e egyáltalán bárkit is állathoz hasonlítani? Van ugyebár egy kis társaságunk, szerénytelenségemen kívül a Kész meg a Körte van benne, s egy ideje, itt most nem részletezendő, de mindenképpen jelentős okokból Három Malyom néven futunk, amint arról egy íves pályafutást is bejárt, azaz egy országos népszerűségű műsorban Para-Kovács pályatársam-barátom által is viselt póló tanúskodik – mármost ha ez a tényállás, ráadásul én elég szorgalmasan malymozom is magunkat nagy nyilvánosság előtt is, számíthatok-e elmarasztalásra, végső esetben akár arra, hogy a vasököllel bekopogtat hozzám a TEK? Kérdés persze, hogy a malyom, így, ezzel a helyesírással, állatnak számít-e: ne kapkodjuk el a választ, igenis fontos az egy betű eltérés – abban ugye nincs vita köztünk, hogy bárkit hívhatok például malomnak, pláne maqomnak. Továbbmegyek: szólíthatom-e továbbra is nyuszikámnak vagy kiscicámnak a szívemhez közel álló személyt, s ő rebegheti-e vissza, macikám – vagy inkább hagyjunk fel ezzel az elfajzott gyakorlattal, ha jót akarunk? És nincs vége: mi számít jelen esetben állatnak – csak a gerincesek mondjuk? Szóval mondhatom-e aggódás nélkül Gyurcsányra, hogy szitakötő, Orbánra, hogy kék nünüke, Szijártóra, hogy sajtkukac, vagy Bokros Lajosra, hogy vörös atka? És csak állatozni nem szabad, vagy növényezni se (nota bene: lóhere)? Illetve: szabad-e egyáltalán hasonlítani embert konyhabútorhoz, traktorhoz, gyárkéményhez? Mint látjuk, meglehetősen sok kérdés kavarog itt a levegőben – az elmúlt hetek egyik leglényegesebb belföldi problémájával alighanem számos kiváló szakértőnek kell foglalkoznia, hogy társadalmunk végre megnyugtató válaszokat kapjon az igazán égető kérdésekre.

* Bofakocsu cirkusz, világszám!

Újabb felbecsülhetetlen értékű kordokumentum csusszant elő az íróasztalomon található jelentős méretű halomból. Alig egy héttel azután, hogy kiváló barátommal, Csuhaj Tibivel sikerült megejtenünk a pár havonta szokásos összefutást, amelyen valamiért épp szóba került legendás cirkuszunk, amit 1974-ben alapítottunk meg (bocsánatot kérek, arra érzékenyek ugorják át, hogy hívták gyerekkorunk színterét) a Mező Imre utcában, felemeltem egy kockás füzetből származó, kissé már viseltes papírdarabot, amelyről kiderült, a Bofakocsu cirkusz alapító levele, egyben műsortervezete és kelléklistája. Az alapítás ideje nem véletlen: ebben az évben mutatta be a televízió a Keménykalap és krumpliorr című örök érvényű gyerekfilmet, s alighanem ezzel egyidőben jelent meg, természetesen a Delfin Könyvek sorozatában. Olvastuk, láttuk, a többi nem is lehetett kérdés: csak utánoznunk kellett, amit láttunk – a házak mögötti porolóhoz siettünk, és rögvest belevágtunk a cirkuszalapításba. Van-e, nyájas olvasóim, aki kitalálja, hogyan/miből állt össze cirkuszunk remekül csengő neve? Nos, talán segítek, ha elárulom, hogy rajtam (bo) kívül Fazekas Zsolti, Kovács Zsolti és a már említett Csuhaj Tibi volt az alapító tagok között – a többit következtessétek ki magatok. Innentől pedig következzenek a szikár tények, a megsárgult dokumentumból idézgetek, minimális kommentárral. Cirkuszigazgató: Boda András. Helyettes: Fazekas Zsolt. Bohócok: Boda, Balázs, Fazekas. Idomítók: Boda, Fazekas. Törpe: Györkös. Felesége: Szilvi. Kellékesek: Kovács, Györkös. Tornász: Czinege, Szloboda. Zene: Kovács, Fazekas, Boda. (Jó, belátom, kicsit sok mindent osztottunk magunkra a Fazekassal, viszont most nézem, egyáltalán minek vettük be a Csuhajt???) Neve: Bofakocsu cirkusz, világszám!!! Törpék, bohócok minden mennyiségben. Jegyek ára: 6 3 Ft, felnőtteknek 4 Ft. Előadás: Szombat-vasárnap előadás nincs! Hétköznapokon 1/2 4-től. Jöhetnek a kellékek, figyelj: 1 liter ragacs, 20-30 kg fűrészpor, 5 darab 4 méteres léc, 30 darab égő, ponyva, macska. Fordítunk, jöhet az ív másik oldala, ne lankadj. Program: 1. műsorszám: Tornászok. 2. Törpe. 3. Idomítók. 4. Bohócok. 5. A Három Desperádó. 6. Zenebohócok. 7. Akrobaták. 8. Késdobálók. 9. Jean-viccek. 10. Újra köztünk Chaplin. 11. Zene. Nos hát, ez van, ennyi, srácok: most, így visszanézve kifejezetten sajnálom, hogy egy árva előadást se tudtunk összehozni, ha jól emlékszem, a lécek meg a fűrészpor hiánya már eleve megcsáklyázta például a sátor elkészítését, ponyva (egy árva sátorlap) még csak lett volna a bátyámtól, még ha nem is tudott róla annyira – hogy azután mondjuk a Három Desperádó hogyan szaltózgatott volna az irtózatos légtérben, arról fogalmam sincs, és sajnos negyven év távlatából már az sem teljesen tiszta, hogyan került volna újra közénk Chaplin, de az tuti, hogy világszám lett volna. Annak viszont kimondottan örülök, hogy a késdobáló-parádét soha nem próbálhattuk ki élesben: azt hiszem, ez a tény nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy mindannyian életben vagyunk…    

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (38 lövet, átlagosan: 6.84 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

6 komment

  1. kroonstadt szerint:

    Készt és Csuhajt ismerem,(tem fijatalabbkoromban))-jó gyerekek.
    -akkor régen,-szerintem csak jobbak lehetnek ma.

    -Hajrá Boda!

  2. Gerbera Álmos Ébren szerint:

    Az ott Amerika meg a nyugat ez meg itt ismét a balkán. Itt lehet raszozni, sőt kell. Mert külömben nem lenne elég izgatott a nép és nem lehetne rendesen uszítani és elsikálni az igazi -zart.

    Bandi! Arról van szó hogy csak a vezéreket nem lehet majmozni, mindenki mást lehet. Vagyis a vezéreket is lehet csak azt nem amilyik éppen pozicióban van.

    Lehet hogy azért nem jutotatok el az első cirkuszi előadásig mert, rájötettek hogy itt magyarban maga az élet egy nagy cirkusz. Jó helyre kell jegyet venni és akkor csomót lehet röhögni.

  3. Andrew szerint:

    Malyom :D

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


− három = 0

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz