Free Makrancka!!!
Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százhuszonkettedik kiadásának első darabjában forró vidékekre kalauzolom kedves olvasóimat: a Szahara vidékére, Nigériába, egészen pontosan Agadez városába utazunk, ahol – mint erről a BBC riportere beszámol – a 45 fokos hőmérséklet egészen átlagosnak számít, és ha végre megmozdul kissé a levegő, az olyan, mintha egy professzionális hajszárítóval fújnának közvetlen közelről arcba. Kicsit talán fura mindezek fényében, hogy Abdelkader Baba, ismertebb nevén Danger, harminc éve épp e tájon látta meg a rést, amely a síkölcsönzők piacán tátongott. Nos, a biznisz soha nem dübörgött, de 2007 óta egyetlen ügyfele sem volt: mégse gondolja, hogy be kéne zárnia. Hetek óta egy szót nem ejtettünk rendőrségi tevékenységről – magam is érzem, nem mehet ez így tovább, itt az idő egy kis diskurálásra: vegyük át most azt az alapesetet, hogy a Kúria döntése szerint immár nem csupán mobiltelefonálni, de az esetleg megszólaló mobilt kinyomni sem szabad, ez ugyanolyan büntetendő cselekménynek minősül, mint amikor buzgón telefonálunk. Nem lenne ezzel semmi komoly bajom, minden kísérletet nagy örömmel figyelek, amivel újabb
forintokat lehet kiszivattyúzni szerencsétlen autóvezetők életeket ment meg az épségünkért semmilyen áldozattól vissza nem riadó kormány – de azért megpróbálok pár dolgot összeszedni, amit viszont egészen nyugodtan, s legjobb tudomásom szerint büntetlenül végezhetünk autóvezetés közben. Akkor most mi van? Végezetül egy súlyos hír, kérném nem félvállról venni: elveszett Makrancka! Egyik barátom kisfiának, Petikének a kedvencéről van szó – de Makrancka (remélhetőleg csak időleges) elvesztése az egész családot megrázta. Makrancka, a felületes szemlélő talán így látja, csupán egy helyes kis báb – jelentem, beszéltem az egész családdal, és igazolhatom, Makrancka él. Ez úton is kérem a becsületes megtalálót, keressen meg, hogy Makrancka visszamehessen oda, ahová való. Én csak tudom milyen ez: egyszer szegény Vakond is leugrott a motoromról az autópályán – aztán, hála a sorsnak, valahogy mégis hazajött a föld alatti járatokon, s azóta is hű társam. Felhívás, fantomképpel, homoksí és telefonos kérdések: ma, a HL belsejében. Tovább »»