Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


12 április
12komment

Elkötelezett lesz a bölcsesség és a szenvedély

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száztizenötödik kiadásában meghajtjuk bozontos fejünket a népakarat előtt: be kell látnom, valamit nagyon rosszul látok a világban, az már csak nem lehet véletlen, hogy a magyarok nagy többségének annyira tetszik, ami itt van, hogy ismét megbízta kőkemény munkával a felvirágoztatókat, akiknek így alaposan fel lett adva a lecke: a kormányalakítást követően muszáj lesz egy komoly ötletbombázással kitalálni, mi lesz az a forrás, ami – Tóta W. Árpád megrázóan igaz gondolatát kölcsön véve – e pillanatban még nálunk, magyar állampolgároknál található, hamarosan azonban nem pont így lesz. A módszer lényegében lényegtelen, törvényes lesz és demokratikus. Biztató, hogy a külföldi sajtó(bérencek) már posztdemokratikus országként emlegeti(k) Magyarországot – jelesül épp abban a Telegraph-ban jelent meg egy cikkecske, amit, ha jól rémlik, túlzott ballibséggel nem lehet vádolni, bár… sok rekord dőlt már meg e tekintetben az elmúlt négy évben. Elég komoly cuccokat tolhattak fel amúgy a választás estéjén a győztesek – olyan mondatok hangzottak el, hogy tízszer kellett visszatekernem az összefoglalót, hogy egyszer elhiggyem, jól hallok… A legegységesebb ország vagyunk Európában, és gondolom, a világon is benne kell legyünk az első háromban – úgy tippelem, Észak-Korea a legegységesebb, ott mindenki elégedett, talán ezért is nyitunk feléjük is egy kicsit, Kim Dzsong Il szülővárosának nagyszerű kulturális emlékeit kereste fel nemrégiben külügyi delegációnk, semmi gond, a jobbtól tanulni soha nem szégyen. Amúgy 44 százalékkal kétharmadosnak lenni, na, az a nem mellékes tény – egy szavunk se lehet, itt csinálták meg, előttünk, még ha az érdekes részeket többnyire éjszaka, kissé burkoltan  is, mindegy, most már pofa be. A mérsékelten kellemes részek mindazonáltal majd csak most következnek. Hamarosan fantasztikusan szép lesz a város központja, ami a műfüves futballpályák után a második legfontosabb dolog, a vasművel és hasonló kis semmiségekkel bőven ráérünk foglalkozni, valaki majd megint okosan tárgyal az oroszokkal vagy hazazavarja az ukránokat – ha egyszer nagy és erős vagy, akkor nagy és erős vagy. Ja, igaz, csak 2018-ban lesznek választások… akkor meg le van szarva. A nagy földtúrásokról azonban eszembe jutott egy elásott kis szardíniásdoboz, 1974-ből… ha valaki netán megtalálná… Titkos üzenetek beljebb…

Hirdetés

* Poszt-demokratikus országként aposztrofálta Magyarországot a Telegraph.

Nem, nem záró- vagy idézőjelben, és smiley se volt a mondat után: így simán, ahogy írjuk, úgy ejtjük, post democratic, szem se rebben, pont. Annak idején, mondjuk ’90-től, ha valaki még emlékszik, leginkább a post-communist volt a kelet-közép-európai országok eposzi jelzője – a miénk most egy icipicit változott. Élet a demokrácia után: és csak jelzem, a Telegraph nem kimondottan az a ballibsi szemét. Vagyis nem az volt, egészen eddig: mert most már viszont az. Nemzeti hatodika óta egyébként volt még pár tucat szűk körben ismert, hatás- és befolyásmentes szennylap, mint például a New York Times, a Financial Times, a Le Monde, a Washington Post, talán hallottam már róluk, szóval elég sok helyen elég sok minden miatt értetlenkednek Magyarország ellenségei, azaz, hogy lefordítsam, lényegében mindenki – például hogy hogyan érhet negyvenpár százaléknyi választó ismét kétharmadot. Pedig egyszerű: ha győzni akarsz, de szabályos akarsz lenni, alakítsd úgy a szabályokat, ahogyan neked, de csak neked a legjobb. Mondok egy egyszerű példát, ráadásul olyan területről, aminél szebb ma nem is létezhet széles e föld felett: annak idején nagyszerű futballcsapatunk, a feledhetetlen Egyesült Lumbágó FC – David Hasselhoff Kft., mely a városi kispályás labdarúgó-bajnokság D-csoport Nyugati alcsoportjának vége felé vitézkedett (azért volt ez nagyszerű pozíció, mert innen már tényleg nem lehet kiesni sehová), jó néhány sajátos belső regulával vívta ki rajongói és ellenfelei csodálatát. Most csak egy vág a témába igazán: nálunk például az öngól is rúgott gólnak minősült. Látszólag kikaptunk mondjuk 8-1-re, de öt öngólt szereztünk, mi máris a 6-3 mámorában pacsiztunk a végén. És ha meglett volna a megfelelő érdekérvényesítő képességünk, és elérjük, hogy ez a szabály érvényes legyen, de csakis miránk, meggyőződéssel állítom, két-három szezonon belül simán BL-győztes a Lumbágó. Ugye érthető? Azt kell ugyanakkor mondanom, erőteljesen átgondoltam, mondok-e még egyetlen rossz szót is arra az országvezetésre, amely, mint a Győzelem Estéjén (Nocs Pábédi) elhangzott gyújtó hangvételű, fűtött, lelkes, mégis oly mélységesen emberi, legmagasabb szintű villámértékelésből megtudtam, alaposan megdolgozott e sikerért, s hisszük vagy nem, honatyáink engednek a nemzet szelíd, szeretetteli erőszaknak, s készek még négy évig vállalni a még az eddigieknél is keményebb erőfeszítések maradéktalan megtételét, míg mi tovább hepajkodunk, szórjuk a lét felelőtlenül idelent, a napsugaras Eldorádóban. Kétmillió ember happy, kedves polgártársak, nem is beszélve a határon túl élő döntéshozóinkról, akik egy emberként elégedettek a mi sorsunkkal – és négymillióan voltak kedvesek otthon maradni, azaz szintén úgy dönteni, nekik minden nagyon szép, minden nagyon jó. Valószínűleg tényleg az én készülékemben van a hiba: megfogadom tehát, hogy erőteljes önkritikát gyakorlok, polgártársak, és igyekszem minden erőmmel közmun dolgozó népünk javára lenni végre. Za rógyinu, za maty – azaz A hazáért, édesanyánkért! Kövessetek! (Még hogy poszt-demokratikus… a nyomorult kis telegráfja…)

* Magyar külügyi küldöttség járt Észak-Koreában.

Valami kis suskus lehet a dologban: két napja még Észak-Korea hírügynökségének hivatalos honlapján is olvashattam az igazán örvendetes látogatásról, angol nyelven – a kissé talán szűkszavú közlemény tudtul adta, hogy a magyar delegáció meglátogatta Kim Dzsong Il szülővárosát, a Jakab Péter vezette küldöttségnek volt szerencséje megnézni a város – érthetően – megannyi nevezetes helyét és legendás személyét… többek között nyilván a szökőkutat, amelynek vizébe a kis KiDzsI egy forró nyári nap délutánján cseresznyeajakával beleivott; az utcai árust, akitől takarékosan összegyűjtött zsebpénzéből a nyolcvanas években oly népszerű Hatékony Energiagazdálkodás elnevezésű nugátos-csalános szeletet vásárolta; vagy a kis borbélyüzletet, ahová azóta is rendszeresen visszajár – a most nyolcvannégy éves tulajdonos, Hai Foth-Ras egy hevenyészett, visszafogott ereklyetartóban még ma is őrzi, s kérésre készséggel meg is mutatja a Kedves Vezető pár koromfekete, gyerekkori tincsét, a fodrászat előtti megállási tilalom pedig értelemszerűen nem vonatkozik a KiDzsI-t szállító autóra… Régebben, mondjuk 2010 előtt még felmerülhetett volna néhányunkban a kérdés: mi a búbánatos lószaxofont bazsalyog vajon Magyarország diplomáciai küldöttsége egy olyan országban, mint Észak-Korea? Már pontosabban, amilyennek akkoriban, ma már egyre tisztábban látjuk, kissé elhamarkodottan Észak-Koreát gondoltuk. Mert azért, lássuk csak okosan be, ahogyan a nőkkel való bánásmód terén bőségesen van mit elsajátítanunk például Szaúd-Arábia roppant hatékony és korszerű gyakorlatából, úgy bizony Észak-Korea is alapos leckét adhat az élet legkülönfélébb területein, mint például kiemelten a szolid mértéktartásra ösztönző lakossági élelmiszerellátás, illetve az állampolgári komfortzóna szinte minden más szegmensének folyamatos fejlesztése, összehangolva a korszerű egészségügyi és szociális vívmányok maximális alkalmazásával; az önszerveződő civil mozgalmak teljes körű támogatása, szükség esetén közösségformáló táboroztatása; eltérő véleménnyel rendelkező állampolgárok, mérsékelten lelkesen vastapsoló, azaz hazaáruló katonatisztek, és/vagy egyes felső vezetők különutasnak tűnő, vagy annak gondolható rokonainak hathatós meggyőzése, vagyis integrálása a föld alatti mozgalomba. És persze van mit ellesnünk a demokratikus választás lebonyolítási rendjét illetően is – 2018-ra igazán itt lenne az ideje legalább a 3/3 elérésének. Nem titok az a kormányzati szándék sem (már hozzá is láttak a részletek kidolgozásának), hogy a következő választásokon az urnákhoz járulhassanak (úszhassanak, repülhessenek, csúszhassanak, indáikkal fonódhassanak) mindazon állat- és növényfajták felelős képviselői is, amelyeknek nevében szerepel a magyar, vagy valami hasonló hangzású szó – így tehát várhatóan voksolhatnak majd a vizslák (és persze azok a kutyák is, amik egy nyilatkozat alákaparásával vizslának vallják magukat), a szürkemarhák (illetve, alkonyatkor a többi színű is), az összes magyar baromfi (azaz az itthon és a történelmi Magyarországon tenyésztett kétlábúak), valamint a magyar fafajták és a magyalbokor, ami ugye majdnem. Meg akkor már a fagyal is. A fák és bokrok természetesen levélben szavaznak majd. Ja, igen, amit akartam: szóval két napja még angolul olvastam a híradást az észak-koreai MTI honlapján – de ma már csak koreaiul lehetett. Hiába, ilyen a diplomácia. Mindegy is: szépen lefordíttattam az egészet a google-lal, és alaposan átböngésztem – íme, egy mondat a Sokan nem veszik észre a szocializmus előnyeit című kis alapműből, nevetgéljünk rajta egyet. “Ismerem a koreai nép ma nem veszi észre Benefit Benefit több mint hálás, hogy él a szocialista rendszer, hogy a mélysége a büszkeség és a boldogság a megtakarítás a haza jólét virágzó elkötelezett lesz a bölcsesség és a szenvedély. (Vége)” Amíg szabad. (Vesd össze még: Orbán Viktor a Nemzeti Múzeumnak ajándékozza elvásott hátizsákját.)

* Gőzerővel épül Dunaújváros központja. 

Még múlt pénteken átadták az új kormányablakot és a hozzá tartozó parkolót, az Aldi új üzletével viszont sajnálatos módon csúsztak négy napot, pedig oda is felvonulhatott volna mindenki, aki ilyenkor, választás előtti szép tavaszi napokon egyszerre több helyen is képes megmutatni magát, na mindegy, ha majd a kormányalakítás nagy munkáján túllendülünk, csak lesz pár perc rápillantani a német élelmiszerláncok profitképző mechanizmusára is, nem szeretnék árulkodni, de szerintem a huszonnégy körcikkes sajton két százaléknál szinte biztosan több a hasznuk, ideje lenne lendületesen odasújtani, nagyon elbízták magukat. A Duna-part felé eső részen elég nagy még a felfordulás, de majd csak szép lesz az is hamarosan – örülök én az ilyesminek, szerintem tényleg ez volt a legnagyobb gondunk, el sem tudok képzelni jobb helyet annak a pár forintnak, ami belement a projektbe – jó, befogtam, tudom, célzott támogatás, nincs mit tenni, a vasmű ügyében meg Szijártó Péter Putyint fingatja továbbra is, majd csak elkushadnak az orosz meg az ukrán befektetők, tudomásom szerint ilyen a természetük, a kormány végre megveheti az egész üzemet, Tőkés László lesz az ügyvezető igazgató, és átállunk vaskalapra. Vagy acélos elvekre. De nem is ezt akarom mondani: van ugyanis még ennél is lényegesebb dolog, sőt, sokkal lényegesebb. A szardíniás dobozom, nevezetesen. Elég sokat sétálgatok mostanában a kiásott gödrök tájékán, abban reménykedem, hátha meglátom valahol, a föld alatt, vagy valamelyik lyuk melletti piramisban a sárga kis pléhszelencémet, amit még 1974-ben csórtam el a bátyámtól, aki az egyik sarkát két helyen átfúrta, úgy, hogy egy kis kék lakattal épp frappánsan lezárható lett. A dobozka fedelén egy olasz város képe volt, fotószerűen, színesben, iszonyúan jól nézett ki, és furcsamód a tenyérbe simuló kis ládikának felfelé nyílt a fedele, továbbmegyek, helyes kis zsanírokkal volt rögzítve. Hogy hogyan volt benne a szardínia, ne kérdezzétek, már akkor sem ettem halat, amikor én elloptam, már ilyen volt, kész, lehet, hogy apu alakította át. Vagy a tesóm. A lényeg, hogy akkor, 1974-ben a Csuhaj Tibi, a Fazekas Zsolti, a Kovács Zsolti meg én elkészítettük A TERV-et, s hosszas titkos megbeszélések, pincebéli suttogások után egy dokumentumban rögzítettük az egészet. A dolog lényege nem kevesebb volt, mint hogy 1985 júniusában (meg akartuk várni, hogy Fazekas Zsolti is betöltse a tizennyolcat) Lengyelországba fogunk utazni, én meg a Kovács Zsolti motorral (MZ TS 250), Tibiék meg egy Polski Fiat 126-ossal, aminek a gyártását 1973-ban kezdték meg, és őrülten beleszerettünk. Mármost mindent szépen leírtunk, filctollal szépen dekoráltuk a fogadalmat, aztán belehajtogattuk a szardíniásdobozomba, és rázártuk a kék lakatot (a kulcsa szerintem még megvan, nálam), végül egy este titokban és ünnepélyesen elástuk a Mező Imre (elnézést kérek az érzékeny idegrendszerűektől) utca parkjában, az egyik bokor tövébe. Én azt gyanítom, valahol ott lehetett, ahol most túrnak: mi akkor azt gondoltuk, 1985-ben, mielőtt indulunk, szépen kiássuk majd a dobozkát, és mekkora móka lesz – csakhogy alig pár év múlva sajnos elkezdték építeni mögöttünk a tízemeleteseket, és már nem volt időnk megkeresni. Valahol pedig ott van: ha valaki netán megtalálná, nagyon nem lennék hálátlan – őszintén szólva én 2015-ben is szívesen lenyomnám azt a lengyel túrát, és még azt se bánom, ha kis Polskival meg MZ-vel megyünk… hm? Tibsi, Zsoltik???

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (33 lövet, átlagosan: 6.76 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

12 komment

  1. L70c szerint:

    Tessék örülni! Nem meg mondták: Magyarország jobban teljesít…. Mi vagyunk az éllovas…(nyáj)Varázsló No.1 juhászunk, szépen vezet(terel) minket, a végtelen, euforikus jólét felé. Ha nem vigyázkodunk ügyesen, még a végén nekiütközünk a kánaáni kapuknak, és majd jól beverjük folyton nedves nózinkat. Ügyeljen tehát mindenki, s ha elétek tárul a tejjel-mézzel hömpölygő, akkor ne felejtsetek elmerülni, az élvezet végtelen habjaiban.. Mert akkor lesz itt jólét-bőség, ha Vektor lesz itt az ő felség. Már tényleg csak egy korona kellene arra a szép Magyar, becsületes, igazmondó száját is magában foglaló buksijára. Mondjuk olyan, amilyet szegény néhai Dózsa Gyuri is kapott…

  2. Spingár László szerint:

    Az írás témája most is fájóan aktuális, húsbavágó. :( Stílusa élvezetes és kellően vitriolos. Szerzője jobban teljesít! Jó volt olvasni így napos szombati pirkadatkor, várva a nővérkét..

  3. szverda szerint:

    Ha már egy phenjani tudósításból értesülhettünk legújabb diplomáciai “sikerlátogatásukról”, nem kéne megfontolni az amúgy is korlátozottan működő MTI megszüntetését? Már a fotósok is csak részlegesen végezhetik el ott a munkájukat.
    Ja, és persze… (Как) закалялась сталь :)

  4. Hatlövet szerint:

    Remek írás! Három szóval: nagyon remek írás!
    :D

  5. t0s0 szerint:

    poszthumanista :)prepávián

  6. rizsapista szerint:

    Azért sem vagyok hajlandó felvenni a kesztyűt, inkább csak kérnélek szépen! :) Az általad említett világlapoknak írnál a nevemben ( sokkal jobban bírod a nyelvet ) egy olvasói levelet? Nem vészes, csak az 1994-es országgyűlési eredményeket kéne emlékükbe idézni. Tudod, amikor 32% voks ( 1.800.000, pontosan ) eredményezett abszolút többséget, szemben az ellenzék 35% val. Majd két harmadott is, szinte pontoson ugyan ilyen részvételi arányok mellett. Biztosan fognak emlékezni rá, hiszen akkor is védelmezték már e kis hont a diktatúra fenyegető rémétől, majd előveszik az archívumból…
    :)

    • Boda Kapitány szerint:

      Ha jól tudom, 32 százalék volt az MSZP-szavazat, amihez mintha még társult volna 18.6 SZDSZ – de majd megmondod, az miért nem számít. Mindenesetre szerintem kicsitnagyon az is játszik a képletben, ki mit kezd az abszolúttal, a két- meg (majd) a hatharmaddal. Mélységesen sajnálom, de én akkor is sokkal, de nagyságrendekkel szarabbul érzem magam ebben, mint éreztem abban – és nem pont azért, mert annyira imádtam volna a szoclib nagyszerűsködést…

      • rizsapista szerint:

        Nem a számít, vagy nem számít. Még egyszer, egyszerűen. Az MSZP, és SZDSZ külön indult Az MSZP a választásokon leadott szavazatok 32%-val a parlamenti mandátumok 54%-át szerezte meg. Akkor. Úgy. Ez után „társult” az SZDSZ 18.6 %-a, ami a mandátumok 25%-át eredményezte, amikor nem lejtett a pálya. Javaslom, aki ezen szlogen mentén gondolja megítélni országunkat, próbálja meg tanulmányozni az általa kritizált választási rendszert. Ezt megtette az EBESZ, a Velencei Bizottság, valamint az Európa Parlament. Egyik szerint sem lejt a pálya. Tisztában vagyok vele, hogy most éppen nem mérvadó a véleményük, ez inkább csak akkor fordul elő, ha éppenséggel sajtószabadság – és demokrácia deficittel, decens diktatúrázással állnak elő, ám akkor nagyon! De, már csak azért is érdemes tanulmányozni, mert 2010-ben ugyanilyen, ha nem nagyobb bucira verte a jobboldal a balt, lejtő nélkül! Még egy érdekesség: Mielőtt valaki a „ Lejtett a pálya!” , meg egyéb instrukciók alapján kívánna megnyilvánulni, kérem számolja ki a végeredményt a régi, ezt megelőző rendszer alapján. Macerás, de a meglepi igen csak megéri! ;) Budapesten nyolc egyéni körzetben ( Miskolcon is, Szegeden is egyben, egyben, ha jól tudom?) szerzett mandátumot a Kormányváltók jelöltje. Ott más pályán játszottak? Ott mások voltak a szabályok? Csak ezeket a kérdéseket kéne megválaszolniuk a lejtősőknek, hogy belássák, ez önmagában cáfolja az egész hisztit. Hogy mit kezd a kétharmaddal? Jó kérdés, de van rá válasz. Ezt a választ fogalmazták meg a választók. Eszembe nem jutna megkérdőjelezni, hogy Te mikor érezted magadat jobban,akkor-e, vagy most? Viszont felmerül bennem egy kérdés: Nem lehet, hogy a mai választók válasza is ebből fakad? Hogy ti. most jobban érezték magukat, mint akkor. És ha így van, akkor nem kéne ezt ugyan úgy elfogadni, megérteni, és nem gyalázkodva lejtőzni, csalózósozni,…stb? Ez is lehetne egy szabály, s talán előbb is járnánk.

  7. Misike szerint:

    Szóval tudod az egészről az jut az eszembe,amikor a Koncz Zsuzsa elénekelte a Micimackót.Majd a dal után bekonferálta a Bródyt,miután a dal is ugye Bródy szerzemény,és a Bródy prózában már persze azt mondta;
    egy demokráciában mindenki olyan állat lehet amilyen csak akar.Nem kell feltétlenül se Micimackónak se malackának lenni…
    Nos ha még létezik az a háztartási eszköz,hogy tükör,már pedig állítólag sok háztartásban van,akkor úgy kellene egy jó pár embernek belenézni,hogy ott igazából,kit,vagy inkább MIT lát…

  8. rizsapista szerint:

    Csak hogy lássuk. Ez ugyan az a Financial Times, amely a szabályok alakításáról ír. Pontosan 18 órával később, kelet európai szakértőjétől ( Ivan Krasztev ):
    „Orbán Viktor vidáman áttáncol a Brüsszel által kijelölt vörös vonalon. Ő épp a konszenzust kereső, liberális elhajló, az EU-s intézményekért lelkesedő Merkel ellentéte. A nagyrészt külföldi tulajdonú bankok elleni támadás egyenesen az Occupy Wall Street hősévé avatja Orbán Viktort. Közben a magyar költségvetés helyzete kifejezetten jó, más kérdés persze, hogy a kormány gazdaságpolitikája hosszú távon eredményes lesz-e. Orbánnak mindenesetre úgy sikerült megtartania a választóit, hogy a piacok sem jártak rosszul” – vélekedik Ivan Krasztev, aki szerint a józan helyzetfelismerésének, pragmatizmusának köszönheti sikerét az Orbán-rendszer. Megjegyzi azt is, hogy miközben Orbán Viktor élesen kritizálja az Európai Uniót, addig erősen elhatárolódik például a Jobbiktól, amely kilépne a közösségből. „Kritikusai szerint a mai autoriter Orbán már nem is hasonlít a kilencvenes évekbeli liberális önmagára, de ez az írás szerzője szerint nem igaz. Orbán ugyanis nem sokat változott: politikusként különleges tehetsége van ahhoz, hogy megértse az idők szavát. Orbán vakmerő, nem szentimentális és hatékony” – állítja Ivan Krasztev. Az elemző úgy látja, az európai klub nem képes megnevelni a tagországokat. „A tapasztalatok szerint a külső nyomásnak csak akkor van értelme, ha abból az adott ország liberális pártjai profitálni tudnak. A Fidesz mostani sikere azonban azt jelzi, hogy ha nincs hiteles ellenzék, akkor a Brüsszel irányából érkező támadások egyszerűen a kormánypárt malmára hajtják a vizet” – írja a szakember.

    • Boda Kapitány szerint:

      A demokráciában a választók játsszák a legfontosabb szerepet, de a cikk írója szerint a magyar történések legfontosabb tanulsága, hogy a választók nem mindig döntenek jól. Ha pedig két rossz közül a kisebbik rosszat választják, hamarosan azt vehetik majd észre, hogy mindkettővel együtt kell élniük.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


egy + = 5

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz