Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for április, 2014

26 április
3komment

A jó Közgépnek is kell cégér

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (41 lövet, átlagosan: 6.98 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száztizenhetedik kiadásában elsőként is bemutatom önöknek Mr. Alkoholt, akinek karrierje az Egyesült Államokban zöld utat kapott. Újszerű a dologban, hogy alkoholporról van szó – a kis tasakot szépen feltépjük, mint a nescafét, vízben oldjuk, aztán felhörpintjük, és szépen klasszikusan lefekszünk tőle. Különféle ízekben készül, és egyik legnagyobb előnye, hogy a világ olyan helyein is a zsebünkben lapulhat, ahol méregdrága a pia. Például Skandináviában. Örömhír, örömhír: végre elkészült, és át is adták az Orbá Pancho Arénát Felcsúton, persze nem az átadás volt a lényeg, hanem a Suzuki Kupa döntője, amit utánpótláskorú ifjak vívtak. A Makovecz Imre tervezte csodabogárban húsvéthétfőn ott volt mindenki, aki számít, a bronzérmeket például heten adták át – egyedül Jókai Annát hiányoltam, de lehet, hogy csak azért nem láttam, mert a B-középbe kérte magát. A “köz”"média” gigászi műsorfolyamban számolt be az év legfontosabb történéséről, s nekem a legjobban tetszettek a pálya szélén a Közgép, továbbá Mészáros Lőrinc cégeinek és hasonló “vállalkozásoknak” a reklámtáblái – hiába no, aki a szabadpiacon vív élethalálharcot, annak a jó reklám mindennél többet ér. És végül egy valódi kincsről röviden, amiből egyébiránt egyszer, ha majd nem bírom már el a motort, s egy eldugott kis mikronéziai sziget vakító fövenyén heverészve múlatom az időt nap közben, az esti szieszták közben könyvet fogok diktálni: megkaptam ugyanis a Nagymama “naplóját” – ó, nem holmi himmihummi érzelmek és ömlengések káoszát, sokkal inkább a napi kiadások és bevételek jegyzékét. E célra egy 1972-es kiadású Vilati-naptárt látott legalkalmasabbnak a Nagymama – a kalendáriumot a Vilati izgalmas tevékenységét bemutató színes fotók díszítik… A felsorolt vásárlási/invesztálási tételek között természetesen én is szerepelek – bejegyzések, blokkok, cetlik vizsgálatával próbáljuk kinyomozni, hogyan is élt a Boda-család a hetvenes években. Titkok, talányok ma is kizárólag itt, a HL-ben… Tovább »»

Hirdetés
19 április
5komment

El Suszter y Don Bandido menos rápidos en La Banzia

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száztizenhatodik kiadásának már a kezdetén nyersek leszünk kissé, s az emberélet egy olyan szegmenséről igyekszünk majd visszafogottan csűrni-csavarni a szót, mely épp annyira hozzátartozik a mindennapokhoz, mint a levegővétel, mégse nagyon beszélünk róla – Charleston-ban azért csuktak le egy férfit, mert nem tudta beütni a Francis Marion Hotel mellékhelyiségének ajtókódját, így aztán kínjában az ajtó elé guggolva cselekedte meg azt, amit eredendően odabent szeretett volna. 940 dollár óvadék ellenében helyezték szabadlábra, és persze örökre kitiltották a szállodából. Lényegében mindenkinek van hasonló sztorija – nem akarok túlzottan, a szokottnál is ízléstelenebb lenni, de a legnagyobbakat mégis ezeken szoktuk röhögni… az meg csak nem árthat… Sokan kaptak a közelmúltban hivatalosnak tűnő levelet egy bizonyos Magyar Kereskedelmi Nyilvántartási Intézettől, hogy fizessenek 24 ezer forint nyilvántartási díjat – engem tegnap az a szervezet figyelmeztetett, véletlenül se fizessek, amelynek évek óta köteles vagyok tagsági díjat fizetni, ha nem akarom, hogy több mint húszéves nagyvállalatomat százezrekre vágják meg: ha jól emlékszem, az elején egy darabig kötelező volt a kamarai tagság, aztán viszont pár évig úgy gondolták, tudnak ők annyi jót és hasznosat adni, hogy a vállalkozások önként is eltartsák őket… természetesen kiderült, hogy nagyon nem, na, azóta ismét kötelező, hogy miért, azt tudom, de fel nem foghatom. Végezetül ismét csak rendőrözünk – bebuktam, már megint, gyorshajtáson értek, ráadásul Ausztriában: és mégis azt mondom, megérte, ugyanis a jármű, amivel a sebességtúllépést elkövettem, nem más, mint az irtózatos, a rettenetes, az aszfalttépő, betonharapó, sztrádaszaggató 26 lóerős, 630 ezer kilométert eredeti állapotban, bontatlanul teljesített Kék Villám, igen, a Legenda. 20 euróért olyan dokumentumhoz jutottam, ami egy nap, amikor a szabadpiaccal megméretjük a Villámot, hallatlan értékes bizonyíték lesz. És hogy hogyan és miért ugrott át T. J. Suszter a motorháztetőn??? Bent mondom az igazat. Tovább »»

12 április
12komment

Elkötelezett lesz a bölcsesség és a szenvedély

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (33 lövet, átlagosan: 6.76 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száztizenötödik kiadásában meghajtjuk bozontos fejünket a népakarat előtt: be kell látnom, valamit nagyon rosszul látok a világban, az már csak nem lehet véletlen, hogy a magyarok nagy többségének annyira tetszik, ami itt van, hogy ismét megbízta kőkemény munkával a felvirágoztatókat, akiknek így alaposan fel lett adva a lecke: a kormányalakítást követően muszáj lesz egy komoly ötletbombázással kitalálni, mi lesz az a forrás, ami – Tóta W. Árpád megrázóan igaz gondolatát kölcsön véve – e pillanatban még nálunk, magyar állampolgároknál található, hamarosan azonban nem pont így lesz. A módszer lényegében lényegtelen, törvényes lesz és demokratikus. Biztató, hogy a külföldi sajtó(bérencek) már posztdemokratikus országként emlegeti(k) Magyarországot – jelesül épp abban a Telegraph-ban jelent meg egy cikkecske, amit, ha jól rémlik, túlzott ballibséggel nem lehet vádolni, bár… sok rekord dőlt már meg e tekintetben az elmúlt négy évben. Elég komoly cuccokat tolhattak fel amúgy a választás estéjén a győztesek – olyan mondatok hangzottak el, hogy tízszer kellett visszatekernem az összefoglalót, hogy egyszer elhiggyem, jól hallok… A legegységesebb ország vagyunk Európában, és gondolom, a világon is benne kell legyünk az első háromban – úgy tippelem, Észak-Korea a legegységesebb, ott mindenki elégedett, talán ezért is nyitunk feléjük is egy kicsit, Kim Dzsong Il szülővárosának nagyszerű kulturális emlékeit kereste fel nemrégiben külügyi delegációnk, semmi gond, a jobbtól tanulni soha nem szégyen. Amúgy 44 százalékkal kétharmadosnak lenni, na, az a nem mellékes tény – egy szavunk se lehet, itt csinálták meg, előttünk, még ha az érdekes részeket többnyire éjszaka, kissé burkoltan  is, mindegy, most már pofa be. A mérsékelten kellemes részek mindazonáltal majd csak most következnek. Hamarosan fantasztikusan szép lesz a város központja, ami a műfüves futballpályák után a második legfontosabb dolog, a vasművel és hasonló kis semmiségekkel bőven ráérünk foglalkozni, valaki majd megint okosan tárgyal az oroszokkal vagy hazazavarja az ukránokat – ha egyszer nagy és erős vagy, akkor nagy és erős vagy. Ja, igaz, csak 2018-ban lesznek választások… akkor meg le van szarva. A nagy földtúrásokról azonban eszembe jutott egy elásott kis szardíniásdoboz, 1974-ből… ha valaki netán megtalálná… Titkos üzenetek beljebb… Tovább »»

05 április
4komment

Cicák, markecing, crossbar

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (27 lövet, átlagosan: 6.96 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száztizennegyedik kiadásában kezdésnek cicázunk egy kicsit, kampánykuss lévén (pontosabban nem is tudom, van-e még ilyesmi) szívből remélem, hogy ezzel egyik pártszerveződés esélyeit sem növelem drámaian… Kutyás vagy macskás vagy? Erőteljes kérdés – én általában elég könnyen meg szoktam válaszolni: mint a legtöbb élőt, a kutyákat nagyon szeretem, de valahogy sokkal jobban szórakoztatnak a macskák, ráadásul nekem kifejezetten imponál/példát ad néhány jellemvonásuk, leginkább is az, ahogyan nem igazán hajlandók behódolni, bármi lenne is a jutalma. Japán kutatók nemrégiben bebizonyították, hogy a macskák tűpontosan felismerik ugyan gazdájuk hangját, de eszük ágában sincs mondjuk hívásra lejelentkezni – mi több, azt az érdekes tényt is most olvastam, hogy a macska tulajdonképpen magát háziasította az ősidőkben, s ez sok mindenre magyarázattal szolgál, azt hiszem. Zavaró, durva, olykor egyenesen felkavaró spameket, kéretlen reklámokat kaphat, akinek a nevét valahogyan lehalászták, s most szerepel valamelyik levelezőlistán. Vagyis nagyjából mindenki. Régóta kapom a sok okosságot, de a múlt héten, úgy éreztem, ismét léptünk egy szintet: Gabi invitált kedvesen Gábor temetésére, remélve, hogy találkozunk, a nagyszerű levél közepén persze azért elszórt egy linket, kattintsak, ha netán szerintem is jó lenne megelőzni az elalvásos baleseteket… Természetesen van, akinél telitalálat volt a mail – egy 56 éves férfi fia Gábor, volt felesége Gabi, és nincs napi kapcsolatban velük… A netes marketingben tényleg nincs olyasfajta határa a jóízlésnek, amit nem illik átlépni? Végül egy kis rácsodálkozás a szép új világra: egy apró baleset következtében pár karcolás érte a Drágaszágot – kénytelen voltam pár éjszakát a monitor előtt tölteni, s beszerezni egy kis ezt meg azt a baráti Amerikából, minden úton, hamarosan régi fényében csillog, aminek csillognia kell: csak úgy eszembe jutott, mit szenvedtem volna hasonló helyzetben akár csak tizenöt éve… Fáradjatok beljebb: képedjünk együtt… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz