Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for március, 2014

29 március
5komment

Rezsifronthuszárok Harcálláspontja

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száztizenharmadik kiadásában a szieszta dicséretével kezdünk – illetve, kicsit pontosítok, a mifelénk mostanság szárnyát bontogató slow-mozgalomról ejtünk pár szót: szerintem ha akarnám se nagyon tudnám titkolni, mennyire tetszik a dolog, még ha a teljes megvalósítástól sok tekintetben elég távol állok is… Nyulasi mester e tekintetben is évtizedekkel előzte meg korát: remélem, nem haragszik meg érte, ha kifecsegem, miért felesleges déltájban zaklatni – bizony, Olaszország Don Gioltónál házhoz jön, egy óra szunyóka csodákat tesz, vallja a barátom, és nincs okom, hogy ne higgyek neki. Nem vitázik a miniszterelnök: bár a Fidesz szerint a demokrácia lényegéhez tartozik, hogy legyenek az ország jövőjéről folyó viták; úgy látják azonban, hogy nincs kormányzóképes, igazi jelölt a baloldalon, ezért vitának sincs értelme. Jó szöveg: ha beljebb lapoztok, rájöttök, miről jutott róla eszembe Jézus leszületett fia, akivel egyszer interjút készítettem. Megkaptam az idei első félévre esedékes számlatömbömet az extraprofitra éhes imperialista energiaszolgáltatótól: nos, jóllehet a rezsicsökkentés eltántoríthatatlan hívének tartom magamat, a negyedik ütemnél csak az ötödiket várom jobban, amikor is szerény javadalmazásra számítok fogyasztásom fejében – én, bevallom, az egészet úgy fogom fel, hogy ily módon azért mégiscsak hozzájuthatok majd némi nyugdíjszerűséghez… Nos, a nemrég megkapott számlákon áhítattal láttam, hogy a tudatos tervezésnek hála legjobbjaink simán a jövőbe látnak: én például júniusban 1021 forinttal fogok kevesebbet fizetni, törik-szakad, így lesz és kész. Nagy kérdés viszont, nem sikerülhetne-e most, a rezsiharc e küzdelmes hónapjaiban extraprofit-mentesen leszereltetni a gázórámat, s így az öt éve nullás fogyasztásomért nem fizetni tovább a díjat… Óriási sikersztorik minden mennyiségben, kicsit beljebb… Tovább »»

Hirdetés
22 március
6komment

Amikor Ascher adott (volna) egy szerepet

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (34 lövet, átlagosan: 6.82 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száztizenkettedik kiadásában először egy norvég halkonzervet hatástalanítunk: elsősorban is azon hős tűzszerészek tiszteletére, akiket a fenyegetően duzzadó, 24 éves Surströmming-konzerv hatástalanítására hívott a helyszínre a veszélyes élelmiszer nyugdíjas tulajdonosa. A szakemberek persze mentek, csakúgy, mint egy avatott Surströmming-specialista, aki messzi földről érkezett, s kijelentette, ha a dobozban van még hal, ő bizonyosan elfogyasztja majd. A Surströmming egyébként erjesztett hering, s ez esetben az erjesztett meglehetősen finomkodó kifejezés – valójában rothasztott halról van szó, ami Skandináviában ínyencségnek számít: ha egyszer netán meg akarna ölni valaki, bőven elég lesz, ha felbont egy ilyen szelencét a jelenlétemben. Néhány hete, épp 65. születésnapján köszönt le posztjáról a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora, Ascher Tamás. Nem fennhéjázni, inkább csak mosolygósan emlékezni szeretnék, amikor elmesélem, milyen körülmények között ajánlott nekem szerepet egyik (nem pont és nem csak ezért) kedvenc színházi rendezőm, bő harminc évvel ezelőtt, Dunaföldváron. Amatőr színjátszó táborban csiszolódtunk – a kéthetes bentlakásos kurzus mesterei között volt Ascheren kívül Ács János, Szikora János, Montágh Imre, Angelus Iván… Bizony, ilyen legendák foglalkoztak velünk, tinédzser senkiháziakkal: derűs idők voltak, ha hiszitek, ha nem – esküszöm, nem a pénz volt a lényeg, ráadásul mindenre volt idő, kedv, lehetőség, energia… és meg sem említem, milyen mértékben éreztük szabadnak magunkat. Na, annyira talán nem, mint újsütetű barátaim, apa és fia, azaz Olivier és Zac, Franciaországból, akik egyéves, a fél világot, de legalábbis Európát töviről hegyire bejáró, bő harmincezer kilométeres túrán vesznek épp részt, egy oldalkocsis Ural motorkerékpárral, és épp abban a stílusban, ahogyan Bandi bácsi szereti. Mit tesz a jó sors (meg kedvenc, motoros őrülteket/világcsavargókat tömörítő honlapom), pár hete levelezgetni kezdtünk, hétfőn meglátogattak, s együtt tölthettünk kereken egy pár napot. Kicsit (nagyon) úgy éreztem magam, mint gyerekkoromban, ha vándorcirkuszt láttam – szinte bármit odaadtam volna érte, ha velük tarthatok – most épp a Nordkap, kontinensünk legészakibb csücske az irány… Vágyódások, sárgulás, jóbarátság bent: comment sava. Tovább »»

14 március
8komment

Firewalltól megtört szívvel…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (39 lövet, átlagosan: 6.97 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száztizenegyedik kiadásában már megint a szakadék szélén egyensúlyozó Egyesült Államokba reppenünk, ahol most épp íróknak kínál ingyen utazási lehetőséget az egyik vasúti óriás – cserébe csupán (?) annyit kérnek, mint bő hatvan éve Andrej Alekszandrovics Zsdanov, a szocialista realizmus kultúrpolitikai doktrínájának megalapozója: Írók, írjatok remekműveket! Én természetesen álmomban sem merném írónak titulálni magam, egyszerű betűipari szakmunkás és furgonirányító vagyok csupán – de azért besorolástól függetlenül szívesen mennék egy kört lényegében bárhol, bármivel, ha annyi lenne a díja, hogy meg kéne írnom… Mellesleg egy pompás Lawrence Durrell-útirajzot (Szicíliai körhinta) olvasok épp a jól megszokott helyemen – lenyűgözően egyszerű, mégis elképesztően szórakoztató. Itthon: ismét fellángolt egy viszonylag régi vita – vajon átvernek-e mindnyájunkat a magyar benzinkutakon, avagy tényleg igaz lehet-e a pletyka, hogy a német-osztrák-olasz-bosnyák-bantu dízel tényleg táltost varázsol-e az I-es Golfból… Korábban, bevallom, úgy gondoltam, városi legendáról van szó – két éve viszont, egy fantasztikus Balkán-túrán magam is érdekes adatokat rögzítettem a sűrű tankolások során: oké, mérőedény, labor nem volt, de szerintem ezek nélkül is figyelemre méltóan riasztó volt, amit tapasztaltunk. Összefoglaljuk a sejtéseket. Végül ismét pár magánkatasztrófámról könnyezek csendesen: elmúlt két évem kedvenc gépe, a nagy és csodás Asus múlt héten, egy éjszaka minden előzetes jelzés nélkül jobblétre szenderült, én pedig egyfelől munkaeszköz nélkül maradtam, ami módfelett riasztóan hatott rám, s nem kevésbé fura volt hirtelen nélkülözni a virtuális világot. Tudom, manapság az a trendi, hogy nem töltjük a drága időnket a facebook-on  - nos hát én sajnos lógok, nem is épp keveset, számos okból, melyek közül néhányat munkaügyinek is szépíthetek: hát pár napig mindez kimaradt, én pedig visszatértem pár hagyományos tevékenységhez. Nem is volt olyan borzasztó – de azért jó volt tegnap hazahozni az új használt gépet… vagy nem is tudom… Függőségek, szerelmek, kendőzetlenül, csak odabent, a hajtás után. Tovább »»

08 március
17komment

Kicsinyes macskaládáim

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száztizedik kiadásában szomorkás hírrel kell kezdenem: állítólag jönnek a robotújságírók. Ezek szerint épp időben rúgtak ki idestova két éve, merthogy túl kevés betűt írtam le, gondosan megszámolták – ej, ha lett volna egy jó kis robotom valamelyik fiókban, még most is ott firkálgatnék, és a kutyának nem tűnnék fel… No sebaj, a magam részéről most már furgonozni is nagyon szeretek – és mennyi izgalmas esemény vár még rám, huhú… Oszter, leánykori nevén Rózsa Sándor kicsinykét nekiment egy parkolóházban pár apróságnak: aki azt meri mondani, hogy kapatos volt, és azért tántorgott, annak az Isten irgalmazzon – de hogy milyen fordulatos történeteket kanyarít az élet, azért az tényleg megdöbbentő. Szépen végigmegyünk rajta, hogyan is esett meg a dolog, hogyan viselkedett a színészóriás, és hogyan magyarázta el utána például azt, miért is végzett oly buzgón négyütemű szabadgyakorlatokat a rendőrségen:, hogyan kapott egy ismeretlentől több felest az elnézett manőver után, és a többi. Igazi szánalmas férgeskedés, nehogy bele kelljen állni, hogy mata voltál, és elszabadultak a lovak. Amúgy mondana valaki egy nagy Oszter-alakítást a RS-on kívül? Végén kis habkönnyű: olvasói levél érkezett a nevemre, kedves értékelőm az újságírás “mesterének” titulál a gondosan, kézzel méretre vágott A5-ös ív címoldalán – egy A4-est sokallt rám Kati néni, persze csak saccolom, hogy így hívhatják, mert aláírni már megint nem volt ideje szegény kémnek. De az is lehet, szocialista újságíró nem érdemel aláírt parainesist. Három velős mondat, mindet idézni fogom, mert utat mutat tétova szellemünknek e nehéz időkben. Kicsinyes macskaládákkal jövünk: bent. Vagyis… Tovább »»

01 március
14komment

Hej, élet, élet, Courbet-élet, ez aztán az élet…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (35 lövet, átlagosan: 6.86 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencedik kiadásában Ukrajnába látogatunk, egészen pontosan egy helyi fotóblogposzt nyomán kicsit benézünk a Janukovics prezihez hasonlóan szintén házán kívül tartózkodó főügyész viskójába, és eltöprengünk azon, vajon miért nem elég semmi, de tényleg semmi egy szinten túl – más szóval, miért olyan az ember, amilyen, avagy tényleg mindenkit totálisan bekattant-e a hatalom/korrupció/pénz/általános bemocskolódás koktélja. (Igen.) Itthon, természetesen tök másról jut eszembe, 4.5 milliárd forintért vásárolt meg egy festményt, jelesül, feltehetően egy Courbet-aktot a felső vezetés, azt hiszem, bárki könnyen megértheti, erre volt még égető szükség – és azt is pontosan el tudom magyarázni, miért kell havi hatszázezres benzinpénzt fizetni Kövér házelnöknek, miközben két szolgálati autót is tankolunk neki, az egyiket magáncélokra használja, a másikat a köz érdekében, és akkor… izé… ott van még a hat kiló. A magam részéről alig-alig találok benne kivetnivalót, de lehet, hogy az se az. Maradunk még a közlekedésnél – azt hiszem, elértem a gödör aljára: múlt héten kis híján megvert egy furgonos kolléga, akit magam elé óhajtottam tessékelni. Bevallom, elég sok mindenhez hozzászoktam az elmúlt harmincpár évben, amióta vezetgetek, össze sem rezzenek már például a gyalogosok sanda/sértődött pillantásain, amikor átengedem őket a zebrán vagy bárhol – de hogy azért kezdje rám az öklét rázni valaki, mert hagyom bekanyarodni, na, ez egy kicsit nekem is szokatlan. Azért teszek még egy próbát: mindenkit be(ljebb) engedek, az ára egy katt, tessék. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz