Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


25 január
6komment

Lazára kötni a keresztrudat

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már száznegyedik kiadásában először egy szép történetet osztok meg drága böngészőimmel: egy kutatócsoport szerint a jó könyvek olvasása megváltoztatja az agyat – a katarzis módosítja az idegpályákat, s úgy érezzük, mintha csakugyan átéltük volna az olvasottakat. Hát… nagyjából erről szólt az egész fényességes gyerekkorunk – és, bár nem gondolom, hogy a mai gyerekekkel annyi és olyan borzalmas baj lenne, mint amennyit/amilyet általában az emberek gondolnak (pár száz millió éve nézi fejcsóválva a fiatal generációkat az idősebb, csak halkan súgom), azért természetesen van ötletem, mikkel lehet(ne) rászoktatni az ifjakat az olvasásra… Ha igaz, van egy köztéri tábla Bodapesten, a Régiposta utcában – azért vagyok ilyen piszkosul óvatos, mert nem szeretnék ismét teljes sebességgel alászaladni valami borzasztó fotósopnak, na mindegy, e tábla apropóján nyelvelünk egy keveset – különös tekintettel arra a remek szóra, hogy kultúrális. Brrrrr… Végül, ha már az olvasás szóba jött: épp az óceánon dülöngélek, 1976-ban, a Brendan nevű, bőrből és fából középkori mintára elkészített kis lélekvesztővel, amellyel Írországból Amerikába bukdácsolt át egy elég bevállalós kis társaság, hogy bebizonyítsa, ez lehetséges volt sok-sok századdal korábban is. Találtam a könyvben egy nagyon kedvemre való bekezdést – szerintem elég tanulságos, plusz amolyan képes beszéd… na, mindegy, ne elméletezzünk, beidézem, aztán meglátjuk. Élmények a hajtás után.

Hirdetés

* A jó könyvek olvasása megváltoztatja az agyat – állapította meg egy kutatócsoport

Elsősorban is barázdáltabbá teszi – bocsánat, ez még nem a tudósok véleménye, csak én mondom, félig viccesen… de azért félig komolyan is. Az olvasás… ezt szerintem jó sokszor megírtam/elmeséltem már, aki unja, ugorjon, szóval kevéssel ötéves korom előtt sikerült megtanulnom, méghozzá meglehetősen autodidakta módon, amennyiben is a Szelidi-tónál, egy vigasztalanul esős nap az egész családot a nagy, narancssárga-kék sátrunkba kényszerítette, én meg fogtam egy Magyar Nemzetet (ami akkor még újság volt, nem olyasmi, ami mára lett belőle), és elkezdtem kérdezgetni a bátyámtól, melyik milyen betű. Szegény nem tudott hová menekülni, mondom, vesztére esett, én viszont pár óra múlva kiszótagoltam a vezércikk címét, aztán nemsokára végigmakogtam a vezércikket magát, másnap pedig már a part egész hosszában igyekeztem elkápráztatni a kedves strandolókat – máig nem értem, hogy nem adott senki egy szép pofont ököllel… más idők voltak, na. Hazaértünk, és én nem szerettem volna elaprózni a tudásomat, úgyhogy kiválasztottam a legvastagabb könyvet, ami csak a polcunkon volt – a Winnetou egy kötetben 644 oldalasra sikeredett a Móránál, ha jól emlékszem, három nap alatt habzsoltam be. Aztán sorra a többit, mindent, az összes Delfint, meséket, útleírásokat, és… persze Vernét. Tyű, de elkalandoztam… vagy mégse? A címben említett kutatócsoport ugyanis arra jutott, hogy a katarzis hatása fizikailag is módosítja az idegpályákat, s emiatt úgy érezzük, mintha csakugyan megéltük volna az olvasottakat. Ez bizony így van: szóról szóra. Tanúsíthatom, a legizgalmasabb filmek rendezője saját agyunk: csak vissza kell révednem kicsit, hogy lássam magamat, mint a tizenötéves kapitányt, Nemo kapitány segédtisztjét, Gordont a Kétévi vakáció-ból, vagy Jokkót Dékány András remekműveiben – és a mai napig libabőrös a karom, ha visszaemlékszem rá, milyen szívdobogtató élmény volt Tom Sawyer-ékkel a barlangban lélegzetvisszafojtva bujkálni Indián Joe elől, vagy Old Shatterhandék mögött laposkúszva kifigyelni a tanácskozó kajovákat. Nem olvasnak a gyerekek – hallom, s tudom én is. De… próbáltátok már egy Vernére vagy egy Mark Twainre, Csukás Istvánra rákapatni őket? Nekem annak idején csak a Kétévi vakációt kellett odaadnom Boda jr-nak, és attól kezdve csak tempósan, megfelelő anyaggal táplálni a tüzet. Nem olcsónosztalgiázok: szerintem ezek a könyvek háromszáz év múlva is ugyanazt mozgatják meg egy gyerek agyában… Ha valaki nem olvas, attól persze csak az ő élete lesz szegényebb – de ne legyen kétségünk, sok-sok nemolvasótól előbb-utóbb az egész is szürkébbé és ócskábbá válik.

* Van egy köztéri tábla Budapesten, a Régiposta utcában.

Állítólag! Nem volt még időm rá, hogy beugorjak, és személyesen vizsgáljam meg, igaz-e – csupán néhány fényképet láttam róla a neten, az meg, mint tudjuk… bizonyítékként épp a semmivel egyenlő. Mindegy, belevágunk… most megint tíz percig nézegettem a tábláról készült fotókat… áh, várjatok, megvizsgáltatom gyorsan Suszterral, ő minden ilyet lebuktat, az ufókról készült felvételeket is mindig neki küldöm át… na, egy pillanat… ééés… most értem vissza, egy hosszabb pillanat, azaz konkrétan egy óra telt el, hiába, szegény Susztert az ág is húzza, mint tudjátok, egy fejletlen nyugati demokráciában húzza meg magát gyáván, ahol, tegnap hallottam épp, egyre nő a munkanélküliség, hogy egyebekről ne is szóljunk, míg nálunk mind több és több ember dolgozhat, miközben minden adatunk irigylésre méltóan javul. Szellemi Gabriella például arra a legbüszkébb, hogy minden jel szerint sikerül olyan magasra tornázni az euró értékét, amilyenről a bohócbaloldal ballibásai legfeljebb álmodhattak, de még azt sem, hiszen álmodni se tudnak… No de a lényeg: Suszter szerint (és közben, mert volt időm rá, Öcaline mestert is megkérdeztem, és szerinte is) valódi a tábla. Akkor hát mondjuk azt, megnyugodtam, jöjjön tehát először a szövege, íme, szóról szóra: ÚGY, AHOGY AZ 1998 JÚLIUS 2 ARANYKÉZ UTCAI BOMBAROBBANÁS FEKETE FÜSTJÉBŐL KIEMELKEDIK A RÉGIPOSTA U. 11 MEGÚJULT ÉPÜLETE, ÚGY FORDUL ÁT BUDAPEST A SZERVEZETT BŰNÖZÉS KÖZPONTJÁBÓL ÉS PORNÓFÖVÁROSBÓL A KULTÚRA FŐVÁROSÁVÁ A VILÁGBAN ÉS VÁLIK AZ EURÓPAI HÍDFŐÁLLÁSA A KONTINENSEKET ÖSSZEKÖTŐ KULTÚRÁLIS ÉS GAZDASÁGI HÍDNAK. AHOL KÉTIRÁNYÚ KÖZLEKEDÉS ÁRAMLIK. Ne hasogassuk a szőrszálat, ugyebár, polgártársak, a nemzet sorsa nem holmi dibdáb vesszőkön, pontokon múlik – hogy le tudunk-e írni egy dátumot korrektül, az nem tartozik az igazán lényeges kérdések közé. Mármost azt a szót, hogy kultúrális, az ABBYY Finereader, kedvenc fotóról (is) olvasó programom, amivel most is pompásan leegyszerűsítettem a munkámat, simán, kérdés nélkül, automatikusan javította – de mi lássuk meg ebben is a jót, krónikus barátaim: igazi szabadságharcos nem tűri a láncot, koloncot, bárki próbálja is korlátozni, ő visszajavítja az imperialista Word vagy más rabszolgarobotját, mert jobban tudja. És hát desszertnek ott van ugye a hídfőállása, ami válik a hídnak – kérem szépen, tartalomhoz a forma, ahogyan sokadszor idézem: javaslom, játsszatok el ti is ezzel a mondattal, ízlelgessétek, olvassátok, gondolkodjatok rajta. Érdemes. Nekem például az jött ki: lehet, hogy pornófővárosból kultúúúúúrális híd lettünk, de azért ez akkor is eléggé méretes szopás… Persze kőbe vésve, hogy jó sokáig tartson.

* A Brendan-expedíció című nagyszerű könyvben találtam egy jó kis bekezdést.

Megsaccolni se tudnám, hányadik opuszt falom a Világjárók-sorozatból: a Brendan-expedíció egy ír szerzetes legendájának nyomába eredt a hetvenes években – Szent Brendan a hatodik században élt, és saját leírása, a Navigatio szerint, Írországból egy bőrből-fából készített lélekvesztőn, több társával együtt áthajózott Amerikába. Tim Severin és társai az ősi technikákkal elkészítették Szent Brendan hajócskájának mását, aztán a lényegében nyitott vízi járműben bukdácsolva nekivágtak a kalandos útnak – a Feröer-szigetek és Izland érintésével, Grönland mellett is elvitorlázva végül, több mint egy év alatt tényleg elérték Új-Fundlandot. Időközben sok mindenről bizonyságot szerezhettek – leginkább is arról, hogy az áthajózás nagyon is lehetséges… Mi több: lehet, hogy Szent Brendan még akkor se túlzott, amikor a Navigatio-ban arról ír, hogy egy alkalommal egy hatalmas szörny hátán találták magukat – Severinék az expedíció során számos bálnával kerültek igencsak közeli kapcsolatba, az óriásokra láthatóan komoly vonzerőt gyakorolt a bőrdarabokból összevarrt hajócska. De nem akarok mindent előre elmesélni – hátha lesz, aki kedvet kap az egész könyvhöz, ha már az imént említettem, milyen jótékonyan hat az agyra az olvasás… Pár mondatot azért idéznék, ha megengeditek, arról szól, hogyan is haladtak a meglehetősen nehezen kormányozható kis csónakkal: “Valami nagy pontosságot senki nem kívánt a kormányostól. Én, mint navigátor, kidolgoztam a fő irányt, amelyet nagyjából tartanunk kell, a kormányos pedig úgy kötötte meg a kormány keresztrúdját, hogy a Brendan legfeljebb húsz fokos ingadozással a meghatározott irányban haladjon. (…) Úgy döntöttem, legjobb, ha ráhagyjuk a Brendanra, menjen, ahogyan jólesik neki, mi pedig átvesszük a középkor türelmes, zaklatottságtól mentes gondolkodásmódját. Középkori mércével mérve nincs jelentősége annak, hogy egy-két héttel hosszabb vagy rövidebb lesz-e az utazás, kényelmes szemléletünknek azonban érezhető előnyei voltak.” És, mondhatom, vannak előnyök, kedves barátaim, vannak: hát jó szívvel javaslom, miközben türelmesen követitek a kitűzött irányt, kössétek ti is minél lazábbra azt a keresztrudat – hogy ne csak egy-két héttel, de lényegesen többel is hosszabb lehessen ez a csodás, felejthetetlen, egyszeri utazásunk…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

6 komment

  1. Hatlövet szerint:

    Nagy igazság amit a könyvekről írsz András!
    Én is a Winnetou és a Nagy Indiánkönyvön nőttem fel persze befigyelt még a Tarzan sorozat is aminek az volt az érdekessége, hogy miután Magyarországon nem lehetett megkapni ezért Szabadkáról hozták meg nekem.
    Én a mai napig a legnívósabb ajándéknak tartom a jó könyvet és ha azt kapok ajándékba azt mindennél többre tartom. Ha mellé még egy palack jó bort is akkor az már maga a nirvána!
    Volt aki megjegyezte, hogy miért nincs tabletem, hiszen azon is lehet e-könyveket olvasni és 8-10 papíralapú könyv áráért már igen jó minőségűt kaphatnék.
    Erre csak annyit mondtam neki, hogy a könyvnek lelke van és nem merül le az akksija.

  2. L70c szerint:

    Nem vagyok biztos abban, hogy nagy tömegben kezdenék el az olvasás örömét átélni, a mai tizenévesek. Ehhez első sorban, az kell(ene) hogy otthon (is) azt lássa a gyerek, olvasnak a szülők, testvér(ek). (emlékeim szerint, engem is ez motivált, meg az a nem titkolt vágy, hogy “de jó lenne, ha olyan gyorsan tudnék olvasni, mint muter”) Aztán persze, amikor ráérez az ember a szépségére, már nem kell semmi ösztönzés, megy magától, vég nélkül.. Éjjel-nappal, vonaton-buszon,kollégiumban.. Iskolában, kevésbé érdekesnek tartott, órákon, (drága egykori matematika tanárnőm tudna mesélni) Ha jól emlékszem, a Tüskevár került ideiglenesen a birtokába, óra alatt… A helyszín mindegy. A lényeg, ha egyszer ráérzel az ízére, többet nem tudod abbahagyni. Egy életre meg van pecsételve a sorsod. De visszakanyarodva az ifjúságra, ma már nem menő az olvasás(a legtöbb gyereknél) van számítógép, oki telefon, videó játék(az volt anno is, de valahogy még is, a könyveknél kötöttem ki..) Talán, mert nem volt ilyen elterjedt..? Azt már meg sem említem, hogy manapság, azt a gyereket-ifjút, aki olvasni merészel, egyéb, mások által oly hasznosnak vélt baromság helyett… Azt nemes egyszerűséggel, kiközösítik. Jobbik esetben, “csak” hülyének, csodabogárnak, fekete báránynak tartják. Ennek hangot is adva.. Szóval, nem menő olvasni.. Néha én is hallgattam emiatt, de mint sejthető, nem hatott meg túlzottan.. Hogy nekem volt(van)igazam, ez nem kérdés. Így is felnőttem, és bizony kaptam valami olyan pluszt, amit azok a “jeles” emberek, már soha nem hozhatnak be.. Azt már meg sem említem, hogy a média sem az olvasást, a könyvek szeretetét terjeszti, reklámozza… Hogy mennyire változtatja meg az ember processzorát, azt nem tudom. De egyértelműen hatással van ránk. Jó hatással… Egyébként, ha szereted a hajós-utazós történeteket, akkor ajánlom figyelmedbe(bár gyanítom hogy már olvastad) Verne a Chancellor című művét. Az 1800-as évek második felében játszódik, ha jól emlékszem.. Egy gyapot szállító teherhajóról, és kb. 30-ember sorsáról szól. Az út első harmadánál, gyakorlatilag lassan elég alattuk a hajó, a nedves gyapot öngyulladásának köszönhetően. A tüzet eloltják(fél tengeralattjárót csinálva a hajóból)ezek után megfeneklenek egy sziklán, onnan nem kis munkával szabadulva, nemes egyszerűséggel szétesik alattuk a hajó.. Innentől válik igazi túlélő show-á a történet. Néhány hónapi, nem éppen kéjutazás, és pár társuk elfogyasztása után, elsodródnak a tutajukkal, az Amazonas-ig, ahol is, megmentődnek.

  3. Tüske Hajnalka szerint:

    Hm. Valamiért én is a könyveket emlegetem, napok óta, és kivételesen egyetértek: aki jól olvas, látja azt, amit olvas. Nyilván nem csak a betűket… A mai gyerekek pár perces mesét se tudnak végighallgatni, de ez nem az ő bűnük. TV, videó, pc, bármi, csak hagyjon békén a gyerek. Egyetlen költői kérdésem van: minek szülünk gyermeket a világra, ha meg se próbáljuk segíteni az útján..?

    • t_a_m_a_s szerint:

      Ez azért így kissé túlzó… Az én gyerkőcöm eléggé mai, 2,5 éves. Órákig elvan a könyvekkel, ő is nézegeti, hallgatja is a meséket amiket mi olvasunk neki. Az ismeretségi körünkben a gyerekek többsége ugyanígy van vele…

      Ha az ember okosan csinálja, jól megfér egymás mellett a könyv, a Bogyó és Babóca a tvben vagy a zongora meg a xylofon a tableten, laptopon, okostelefonon. Nem hinném, hogy az útjába kell állni a technikai fejlődésnek sem, csak az arányokat kell jól eltalálni.

  4. Magyar Mirtill szerint:

    Mi is rengeteget olvastunk, mert a szüleinktől ezt láttuk. Kicsi korunkban sokat olvastak nekünk, majd amikor már tudtunk olvasni, állandóan bújtuk a könyveket. Sokat jártunk a könyvtárba is, de anno a szocializmusban a mai árakhoz képest nagyon olcsók voltak a könyvek. A cégekhez is jártak a könyvkiadók és a sorozatokat, lexikonokat részletre meglehetett vásárolni.Sokszor könyveket kaptunk ajándékba. A lányom 22 éves és 6 hónapos kora óta olvastam neki. Rengeteget jártunk a könyvtárba is. Nagyon sok klasszikus irodalmat elolvasott. Csak ismeretterjesztő videókat engedtem neki játszani és sosem vettem neki agybutitó elektronikus játékokat. Kapitány, még sosem hallottam Tim Severinről, köszi az infót. Megnéztem a honlapját és nagyon felkeltette az érdeklődésemet.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


× hat = 18

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz