Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


11 január
13komment

Ha bezár a pitypang: én azt is megírom

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már százkettedik kiadásában előbb a svéd börtönökben teszünk röpke virtuális látogatást – a skandináv országban mindössze négyezer-ötszáz elítélt élvezi az állami intézmények vendégszeretetét, egyelőre… a börtönöket ugyanis a tervek szerint hamarosan bezárják, mert még ez az elképesztően alacsony szám is csökken. A maradék őrzését megoldják nyomkövetőkkel, amolyan házi őrizetben. A svéd büntetési tételek amúgy meglehetősen alacsonyak – a visszaesők aránya mégis csekély: mi lehet a magyarázat? Aztán: mindent elmondtak már róla, minden létezhető módon szerepelt az összes mérvadó fórumon – mégsem mehetünk el szó nélkül egy olyan gigászi, korszakalkotó sajtóvállalkozás mellett, mint a Magyar Krónika című terv-állapotban is több mint impresszív periodika, amelyet aligha túlzás a Kerényi-életmű megkoronázásaként értékelni. Május 1-jén jön az első szám: a termetre is meggyőző lap ötezer példányából négyezer lényegében köteles, azaz a közintézményekbe, könyvtári hálózatba juttatják el, míg ezret a lakosság legbuzgóbb része vihet haza tüzetesebb tanulmányozásra – készülőben az első remittenda-mentes újság. Végül pár szó kivert kutyákról: a közhiedelem úgy tartja, nem szeretem a kutyákat – nos, igaz, hogy ha már választani lehet, inkább macskás vagyok, leginkább mert jobban tetszik a spleenes, művészi jellegű, független szellemük, mint a kutyák túlzott lojalitása, de azért általában minden állatot nagyon is kedvelek… Talán ezért is nem tartok egyelőre semmilyet. Azt mindenesetre főbenjáró, féreg szintű aljasságnak tartom, ha valaki kidob egy állatot: márpedig kóbor kutyából mostanában egyre több van. Veszítsétek csak láncaitokat, odabent.

Hirdetés

* Bezárják a svéd börtönöket.

Természetesen nem az összeset, hanem a négy legnagyobbat. A skandináv országban a fogvatartottak száma mindössze 4500 (Magyarországon ez a szám 18 000 körüli) – százezer svédre mindössze 70 börtönlakó jut, s még ez az igen kedvező adat is folyamatosan csökken. A pragmatikus svédek tehát úgy határoztak, megkezdik a börtönök felszámolását – e folyamatban persze annak is fontos szerepe van, hogy az elmúlt években igen komoly erőket és forrásokat összpontosítottak a fegyházakon kívüli felügyeleti rendszer kiépítésére. Az elektronikus nyomkövető rendszer gyakorlatilag kijátszhatatlan, ráadásul több mint négyezer önkéntes vállalta, hogy éjjel-nappal figyeli az elítéltek mozgását, vagyis azt, hogy a számukra kijelölt térben maradjanak. Közmondásos persze a skandináv fegyházak “lazasága”: a körülményeket már-már irigylésre méltónak is mondhatnánk, annak idején az iraki diktátor, Szaddam Husszein is kérte, hogy svéd börtönbe kerülhessen – a magam részéről, miután anno másfél évet húztam le a Magyar Néphadsereg kötelékében, mint gépkocsi- és őrvezető, azt azért továbbra sem gondolom, hogy nagy élmény lehet súlyos éveket bezárva tölteni, miközben persze egy percig sem kérdőjelezem meg a rácsokon túl élők büntetésének jogosságát. Ahogy természetesen azt a széles körben elterjedt népi igényt is megértem, hogy aki – pláne főben járó – bűncselekményt követ el, az ne luxus körülmények között töltse le a büntetését, inkább törjön követ naphosszat, dolgozzon meg a kenyérért/vízért, meg a többi. A svéd módszerben mindezek ellenére lehet valami: úgy tűnik, a színes tévé meg a szauna ellenére se igazán vágynak a börtönéletre az emberek – ráadásul a kiszabadult bűnözőknek mindössze harminc százaléka követ el újabb bűncselekményt, azaz tízből csak három lesz visszaeső, ami lényegesen jobb mutató az európai átlagnál. Bármilyen szentségtörő is, amit mondok, a száraz tények mintha azt mutatnák, jobban megéri normálisan közelíteni még azokhoz is, akik kevéssé szolgáltak rá a jóra. A skandinávok ugyanis – legjobb tudomásom szerint – nem nagyon szeretnek feleslegesen pénzt kidobni semmire: éppen ezért figyelemre méltó, hogy így bánnak a bűnösökkel. Mifelénk még mindig a halálbüntetés visszaállítását szeretnék nagyon sokan: azt gondolva, az elrettentő hatás tántoríthatja el a legsúlyosabb bűnöktől az embereket – én azt gondolom, húsz vagy harminc év, amelynek minden egyes napja ugyanúgy telik, sokkal keményebb vezeklés, mint pár hétnyi várakozás, és, teszem azt, egy tűszúrás fájdalma. És ne kezdjük el, hogy ennyibe meg annyiba kerül a társadalomnak… ha belátjuk, ha nem, lényegesen nagyobb tételeket fizetünk meg szó nélkül, gyakran sokkal aljasabb célokra… A mindennapi életfeltételek biztosítása, egy normális, emberi élet lehetősége/ígérete nagyjából mindenki számára sokkal többet segíthetne abban, hogy egyszer ez, a miénk  is egy normális ország legyen. Jóságban, békében, meg persze bűnben és bűnhődésben is.

* Május 1-jétől jelenik meg a Magyar Krónika.

Nem vagyok kibékülve a névválasztással – nem akarom elhinni, hogy pont ez a “reprezentatív és gyűjtendő havi kiadvány”, továbbá “kordokumentum” az, ami nem érdemli meg azt a jelzőt, amit ebben az országban még egy ócska dohánybolt is: azaz nem zeti. No de emelkedjünk felül a külsőségeken: nyilván mindenkinek ismerős a történet, Kerényi Imre, aki, idézet következik, a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott ma Magyarországon – s ez a másfél sor szerintem mindennél többet elmond a benne szereplők elmebeli állapotáról, mint tízezer mondat – szóval Kerényi Imre május 1-jétől havilapot indít, a felkért szerzők százas listáján egyebek mellett a miniszterelnök is ott található, sőt, a két nappal ez előtti “lapindító” értekezleten beszédet is tartott, kétségem sincs, tördelésben sincs párja neki. A száz prominens közül néhányan máris kifaroltak a nagyszabású projektből – jó részük a kötelező óvatosságot szem előtt tartva különb s különb okokra hivatkozott – szabadságon van például “dalcsináló Ákos úr”, továbbá Balog Zoltán miniszter, akinek a nevét sikerült h-val leírnia a tudatos közjogi gondolkodás megalap… na, nem lopom én a teret, tudjátok, Neki Magának; igyekszik távol tartani magát a kísérlettől a Heti Válasz több meghatározó arca, lemondta a szerkesztőbizottsági részvételt Vizi E. Szilveszter, valamint, mások mellett Ráday Mihály, Szinetár Miklós és Sándor György is visszautasította a munkálkodást a Magyar Krónika című leendő periodikánál. Engem még nem kerestek – pedig a húsz oldalas szekcióba lenne pár ötletem, akár a pitypanggal kapcsolatban is (ha még nem mondtam volna, az útmutatás alapján a MK pozitív történésekkel foglalkozik, vagyis, például, Kerényi mesterrel szólva: “Kinyílott a pitypang. Megírom.”) Én természetesen, a jelzett két kilóért, ügyesen megírom azt is, ha a pitypang bezár: amennyiben az pozitív történés lesz – ez csupán megbeszélés és iránymutatás kérdése. Ja, és illusztrálom is, a mobilommal, mert az a preferált. Jogtisztán. És, nem mellékes, számlaképes vagyok. Amúgy ötezer példányban jelenik majd meg Az Újság, ebből négyezer tuti elkel: ennyi megy ugyanis a közintézményekbe, az iskolákba, a könyvtári hálózatba és a többi. De a minőség a piacon való megmérettetéstől sem tart: ezret, remélhetjük, csak megvesznek azok, akik őszintén érdeklődnek például Kudlik Júlia divatszösszenetei, Pálffy István kulturált bármifogyasztással kapcsolatos tippjei, netán Lévai Anikó jogi tanácsai iránt – a MK egyébként az első olyan újságnak ígérkezik, amelynél nem lesz remittenda, a sajnálatosan megmaradt lapszámokat ugyanis az önkormányzatok kapják meg, további felhasználásra. A külcsín tekintetében egyébként az alapítók igen dicséretesen nem spórolnak a pénzünkkel, íme a tervezet erre vonatkozó passzusa: “A Magyarország Alaptörvénye-díszkiadás és a Nemzeti Könyvtár arculata szerint. Nagy formátum, vastag papír, félkemény borítás, nemzeti színű keret.” Vastag papír. Nesztek, parasztok. Nehogy már jó legyen valamire.

* Százával szöknek el a kutyák minden szilveszterkor.

Tudom én, hogy a petárdázás a rossz szellemek vagy az óesztendő vagy bármi más elűzésére szolgál; hogy szép régi hagyomány, azon kívül sokakat roppant mód szórakoztat, hogy a felnőtt is nagy gyerek, aki szereti, ha valami pukkan, durran és robban, aztán színes csóvákkal festi meg az eget – én mégis azt gondolom, kicsit sok mindeme szépségért az a pár kézfej, szemvilág, miegyéb, amivel néhány petárdázó minden évben fizet az élményért. És persze szegény kutyák. Akik az egészből semmit nem értenek, legkevésbé a hagyományt, űzést, emberi szórakozást. Ők félnek: éppen úgy, ahogy annak idején, pár millió éve még mi lapultunk a földhöz halálra rémülten, ha villámlott és mennydörgött – szegények a kínok kínját élik át évről évre, de mi nem kegyelmezünk nekik. Szilveszter estéjén-éjszakáján sok-sok kutyus (országszerte alighanem több mint ezer) próbál kifutni a világból a robbanások hangja elől – zömük persze soha nem talál vissza az otthonához, kóbor kutya lesz belőle, a többit nagyjából ismerjük. Szerintem borzasztó ez az ország az állattartás kultúráját tekintve (nem véletlen a mondás, mely szerint egy ország általános mentális állapota igen jó közelítéssel megítélhető abból, népe hogyan bánik az állataival) – és sajnos nem ez az egyetlen kulturális szegmens, amiben lesz honnan feljönnünk majd, egyszer, én már alighanem máshol legeltetek majd akkor. A közhiedelem szerint egyébként nem szeretem a kutyákat – az mondjuk igaz, hogy inkább macskás vagyok: az is azért, mert kiskorom óta sokkal szimpatikusabb a macska konok, szelídíthetetlenül szabad természete, már-már művészies önzése és esztelen önimádata, mint a kutya simulékonysága, olykor tán szolgalelkűsége, ami persze a gazdának nagyon is jóleső, hasznos, léleknemesítő… de én azért a kutyákat, sőt, alapvetően az állatok/élők többségét nagyon is kedvelem. És aljas, semmire nem való embernek tartom, aki állatnak árt: ha módom van rá, még egy bogarat is átlépek, és én lepődtem meg a legjobban egy ismerősöm reakcióján, aki egy esti autózásnál sehogy nem értette, miért fékeztem kockára a kerekeimet egy, a fényszóró fényében össze-vissza rohangáló mezei pocok megmeneküléséért. Az persze tény, hogy én – leszámítva, hogy úgy húsz éve volt két japán táncoló egerem – nem tartok semmilyen állatkát: kedvem volna hozzá, bőséggel, de tudom, hogy az én életformámhoz csak azok a fajok valók, akik nem igényelnek gondoskodást, sőt, s akiket évtizedek óta megszállottan figyelek, vagyis örök kedvenceim, a hangyák, továbbá a legyek és szúnyogok, a szorgos harkályok a parkban, pár pajkos mókus, és újabban, a net jóvoltából vaddisznók, őzek és madárkák a lettországi kis tisztáson, amit kamerán át leshet a fél világ. No meg persze a saját fajtársaim, azaz (Desmond Morris etológus zseniális meghatározása szerint) a csupasz majmok, akikkel egy nagy kalitkába zárva élem a mindennapjaimat – s akik alapvetően roppantul szórakoztatóak. A szó számos értelmében…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 6.91 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

13 komment

  1. csavargó szerint:

    Szia András!

    Régóta olvaslak (már papír alapon is), kedvelem a gondolkodásod és a stílusod. Ez a mai hétlövet nagyon a szívemből szólt, ha tudnék így írni ugyanezt írtam volna.
    Köszönöm.

  2. t0s0 szerint:

    “Vastag papír. Nesztek, parasztok. Nehogy már jó legyen valamire.” ez a néhány mondat mindent megér :):):):)

  3. Gerbera Álmos Ébren szerint:

    Ez a börtönös dolog elég zűrös, ebben a mai magyar világban. Tengődik a munkából élő embőr azt fizeti a benti szines tv meg koszt kvártéjt. Lehet hogy jogossan ideges.

    Azt hallani hogy ez a jóhír magazin nem közpénzből készűl, csak alapítványi pénz lesz benne. Gondolom az meg csak úgy van.

    Én nem vagyok kutya barát, de tényleg sajnálatra méltók szegény ebek abban a durogatós időszakban. Lehet hogy a gazdiknak kéne valamit kitalálni. Mert gondolom durogtatás mindig lesz.

    • Boda Kapitány szerint:

      A háromezermilliárd, meg még további pár ezer milliárd miatt senki se ideges, sőt, sokan nagyszerűnek tartják. Én meg ezt nem értem…

    • Gerbera Álmos Ébren szerint:

      Rossz pillanataimban én mindkettő miatt ideges tudok lenni. Szerencsére ritkán van rossz pillanatom. Akkor is igyekszem a focira gondolni, az megnyugtat.

  4. K.Tamás szerint:

    Szevasz!
    Na mit szólsz a Vidihez?

    • Boda Kapitány szerint:

      Nem tudom, miről van szó. Nekem az a terület megszűnt. Soha többet nem is megyek arra, mert nincs. Volt egy része a városnak, amit szerettem: de az, sokaknak hála, már nincs. Ennyit gondolok most…

  5. Hatlövet szerint:

    “Vastag papír. Nesztek, parasztok. Nehogy már jó legyen valamire.”
    Biztos vagyok abban hogy sok honfitársam tudná használni, mert akinek a képén igen vastag a bőr annak máshol is.
    Az más kérdés hogy annak szentségtörés lenne ilyen nemes célra használni.

  6. L70c szerint:

    A beteg állat, beteg állat is marad.. Az olyan(féreg szintjét sem elérő) homoparazitusz,aki képes egy gyereket azért agyon verni, mert hangosan sír, és ez “őt” zavarja. Vagy, aki(k) öregekre döntik rá az ajtót éjjel, hogy pár ezer forintért, meg némi fagyasztott csirkelábért megkínozzák-félholtra verjék őket.. Az ilyen férgeknek, teremthetnének bármilyen “normális” emberi, viszonyokat a sitten, akkor is elkövetnék-visszaesnének (valószínűleg) mert, 25-ös IQ-val rendelkező, agyatlan, antiszociális, sötét állatok.. Na, ezeknek kellene, nem, nem a fájdalommentes szuri.. Minimum villamos szék, vagy bitó.. Nem mérlegelni, nem szarakodni, nem keresni a hülye kifogásokat. Gyorsított eljárás, vagyonelkobzás,(ha van mit) -a sértett családjának némi nemű elégtételként odaadni. Mihamarabb végre hajtani az ítéletet. Aki ilyen, és ehhez hasonló dolgokat tesz, annak nincs helye(nem méltó rá) az élők között. Ezt lehet magyarázni, így is, meg /úgy/ is, ha valakit megöl(t) aljas indokból, és/vagy megkínzott, pláne ha az idős-fiatal korosztállyal teszi/tette ezt, az szűnjön meg létezni. A svédeknél talán azért annyiból is más lehet a helyzet, hogy nincs annyi beteg- alul iskolázott, emberkezdemény, mint nálunk..(sok egyéb mellett) Ha megnézzük, kik követik el az ilyen jellegű bűncselekményeket, akkor azt látjuk, hogy igen kevés az Einstein-i, intelligenciával megáldott figura… Többnyire, 0-8-osztályt végzett “géniuszok” az elkövetők… Márpedig, egy buta ember, sokkal nehezebben fogja fel a tettei súlyát, mint egy értelmesebb/tanultabb… Úgy hogy, népokosításra fel! A börtönökben, meg teremtenék én olyan “”jó”" viszonyokat, hogy garantáltan elmenekülne onnan még a svábbogár is.. Aztán megnézném azt a mákvirágot, aki oda visszavágyna… A második sztorihoz csak annyit: majd szóljatok, ha koronázás lesz, arra mindenképpen megyek…-mert gondolom, legalábbis, hamarosan azt is megérjük… “hajrá Magyarország!-hajrá Magyarok!” (hogy nektek semmi nem jó…na(!) :) :)(úgy látom, sokaknak nem ízlik a “vikto(r)k(rácia)…” Durrogtatós sztori: Több szempontból is egyetértek.. Kezdve azzal(állami tűzijáték) hogy felesleges pénzkidobás, ezer értelmesebb helye lenne, annak a csekély pénznek, amit erre, elszórnak..

  7. dirtydog77 szerint:

    Hát ne haragudjatok de ez a véleményem az ilyen emberekről.”Ha belenyúlsz a köldöködbe és szar szagú lesz,az attól még nem a segg lyukad.”Jót írtál köszönjük!

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


+ 1 = kilenc

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz