Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


04 január
10komment

Kosbán Lajtor azt üzente…

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már százegyedik kiadását szomszédolással kezdjük: Romániában állítólag betiltják az autóstopot, ami pedig évtizedek óta a közösségi közlekedés egyik alappillére. Sok érdekes történet megesett pedig az elmúlt időszakban – ügyesen használta például annak idején a stopot információszerzésre a Securitate, a román titkosrendőrség is. Nem a levegőbe beszélek: 1989-ben Lázár Zsolt barátommal és kollégámmal Törcsváron, azaz Branban jártunk, a Drakula-kastélyban – még odafelé történt, hogy felvettünk egy fazont két falu között… Házunk tája: kedves vezetőnk ismét harcba hí, újabb levelet küldött a magyar népnek (pontosabban, egyelőre egy részének, két fővárosi kerület lakóinak), óvatos vagyok, két hete az amazonos hírrel beszívtam, még most is alig bírom elhinni, hogy ez az egész nem valami bohóctréfa, mindjárt jön Jáksó a pezsgővel. De nem, a hvg is megírta… bár… pár hónapja ők is beszívták a kamuvideóval… na mindegy, azért is rezsiharc, nem eshet bajunk. Végezetül egy Suzuki Swiftről, amely itt, a házunk előtt rostokol, néhány napja, sajna négy rakás téglán. Karácsony után valaki meglepte az autó tulajdonosát – ami engem illet, nem csodálkozom rajta, hogy a rend őrei nem értek rá rajtakapni a felnitolvajokat, ha jól számolom, véletlenül pont ugyanezen az éjszakán kellett hosszasan intézkedniük egy különösen elvetemült barátom bűncselekménye ügyében, aki hajnali kettőkor a Sörműnél nem a kijelölt gyalogátkelőhelyen ment át. Az utóbbi hónapokban valóságos hajtóvadászat indult, hogy az év utolsó pénzeit is kisajtolják a lakosság még itt maradt részéből – tudom, nem is így van, de azért egy új szintet is megemlítek a magam gyakorlatából, ötvenezres információ, beljebb.

Hirdetés

 

* Betiltaná az autóstopot a román kormány.

Az indoklás tökéletesen érthető: a stoppolás balesetveszélyes (mint mondjuk bármi, de mondjuk legyen így, indokolni kell), továbbá bevételkiesést okoz a személyszállítást végző cégeknek, és a kieső adóbevételek miatt közvetve a kormánynak is. Ez utóbbi persze mindig minden kormánynak a legjobban fáj – de az azért közben persze érdekes kérdés, milyen egyéb alternatívákat kínál a bevételre áhítozó vezetés (vagy bárki más) a Romániában évtizedek óta változatlan népszerűségnek örvendő stoppal szemben. Népszerűséget írok, de igazából kényszer szülte megoldásról van szó: merthogy az emberek arrafelé nem Kerouac szellemét szeretnék megidézni, amikor kiállnak Nagyvárad vagy Kolozsvár végére integetni – ők csak szeretnének A-ból B-be eljutni, és erre gyakorlatilag nincs más épeszű lehetőségük. Romániában sem a busz-, sem a vonatközlekedés nincs a helyzet magaslatán, és akkor még nagyon barátságosan fogalmaztam – jelentős különbség továbbá, hogy a stopposok arrafelé kilométerpénzt fizetnek az őket felvevő autósoknak. A hetvenes évektől suttogták a kinti magyar barátaink, hogy azért nem árt az óvatosság, ha idegent enged valaki az autójába – én éveken át azt gondoltam, kicsit túlspilázzák a dolgot, de nem mondtam senkinek, nagyokat bólogattam, és jó. Aztán ’89 kora őszén kiléptünk Lázár kollégával egy könnyed kis riportot összeütni: komolyan vettük a dolgokat, például a szellőzőcsövekbe dugtuk a filmeket, egy másik rejtekhelyemre a fényképezőgépet – tiszta szerencse, hogy addigra, korábban pár tucat kulturális csempésztúrát már lebonyolítottunk a Skodával (erősítsetek meg, ugye már elévült, hogy például magyar könyveket meg újságokat vittünk át – ha netán nem, akkor az egészet csak kitaláltam a poén kedvéért), szépen ki is ért minden fontos cuccunk. Törcsvár (Bran) volt a hivatalos célpontunk, ahol – a részletek mellőzésével mondom a lényeget – Drakula gróf kastélya található, igyekeztünk turistának álcázni magunkat, szerintem mérsékelt sikerrel. Kalandozásaink közben valahol, egy kis faluban felvettünk egy fazont, aki kicsit törte a magyart – már nem emlékszem, pontosan miért is, de Zsolti gyanút fogott, először csak felém szűrt át néhány kódolt mondatot, aztán úgy gondolta, kiugratja a nyulat a bokorból, s derékból kifordulva pár mondatban összefoglalta a szekusokról kialakult véleményünket, amit hízelgőnek aligha nevezhetett bárki is, persze faggatta utasunkat, ő mit gondol a besúgókról. A bőrdzsekis fazon arca pár kilométer alatt püspöklilára sötétült – bevallom, elég gyakran pislogtam a tükörbe, azt hittem, elővesz valami szolgálatit, és keresztüllő minket, de valamiért beérte annyival, hogy a következő faluban megütögette a vállam, s mikor megálltam, szó nélkül kiszállt. Zsolti csak röhögött – én is, de azért két napig, míg Borsnál át nem értünk a határon, kicsit izgultam is, nem írta-e fel egy óvatlan pillanatban a rendszámunkat: érthető, hogy jobban idegeskedtem, én ugyanis öt évvel korábban tizenhat órán át voltam a szeku egyik gondosan bezárt irodájában magányos híró Negrestiben… de azt majd eltesszük valamikorra…

* Levelet írt a miniszterelnök két fővárosi kerület lakóinak. 

Nem sokat pihent ám Orbán Viktor az ünnepekben sem, épp csak egy szerény családi síelésre futotta, és még így sem tudott felhőtlenül kikapcsolódni: úgy érezte, kötelessége népe további jólétéről gondoskodnia, illetve megszervezni az eddig elért nagyszerű eredmények védelmét – amikor kis családja már lepihent egy-egy fárasztó nap végén, ő még asztalhoz ült, s levelet írt. Nekünk. Na jó, nekünk, ide, vidékre még nem jött meg, de fővárosi polgártársaink már elolvashatták. Amikor először láttam a neten a levelet, bizonyosra vettem, hogy kamu – két hete, mint erre egyik hűséges netes levelezőm, zselés boldogan rámutatott, szépen torokra vettem egy amazonos hírt, nevezetesen hogy drónok szállítják majd ki a kiscsomagokat Amerika-szerte, azóta tehát igyekszem nagyon óvatos lenni -, de aztán a hvg-n is elolvastam a hírt, és úgy döntöttem, mégis igaz. Jó, tudom, a hvg is felnyalta pár hónapja valamelyik kamuvideót a sokból, a főszerkesztő fel is állt – mindegy, végül eldöntöttem, a rezsicsökkentés akkor is a legfontosabb magyar ügy, ha nem igaz. Mert hát az alaphelyzet is ez, de nem szeretném felbolygatni a nyugalmas évkezdetet. Mindenesetre tovább kell csökkenteni a rezsit, derül ki a levélből, ráadásul a karvalytőke szokásához híven fenekedik, s a választásokat akarja felhasználni arra, hogy eltörölje az eddigi nagyszerűségeket. “Most az a legfontosabb, hogy megszervezzük magunkat.” – hangzik az Írás tételmondata, majd kiderül, lakóhelyünkhöz közel szerveznek nekünk majd egy tanácskozást, s ott, miután ki-ki elmondja, még milyen rezsiket lehetne húsz százalékkal csökkenteni, továbbá beszámolunk arról, van-e tudomásunk környezetünkben extraprofitról, közfelkiáltással létrejön a Magyar Csapat. Gondolom, az Új Arany. Olyan lesz ez, én legalábbis úgy képzelem, mint régen a polgári kör, ami bizonyos értelemben mára nyilván már korszerűtlenné vált, netán a Békemenet, csak annak sincs energiája most újabb emberpróbáló küzdelmekhez, vagy, csak hogy még egy szellemi elődöt említsek, a munkásőrség – egyelőre AK nélkül. A küzdelmekhez egyébként, jelzi diszkréten a levélíró, egy kis pénzt is dobhatnak az igazán elkötelezettek: na, tényleg ideje, hogy beszálljunk kicsit, oly elenyésző az eddigi hozzájárulásunk az élcsapat mindannyiunk javát szolgáló folyamataiba, hogy az valósággal arcpirító. Végezetül hadd idézzek még egy erőteljes csapatmondatot: “Mi, akik ehhez a csapathoz tartozunk, úgy gondoljuk, hogy a magyarok nem másodrendű állampolgárok Európában, ezért nem igazságos, hogy többet kell fizessünk a közszolgáltatásokért, mint más európai polgároknak.” Így van: az viszont nyilván továbbra is tökéletesen rendben lévő, hogy az európai ipari átlagfizetés tizedét keressük – már azok, akik még dolgozunk egyáltalán valahol…

* Téglára került karácsony után pár nappal egy Suzuki a szomszédunkban.

Négy rakáson imbolygott a fehér kisautó: valakinek múlhatatlan szüksége volt a négy kerékre – elég tuti buli, lényegében kockázatmentes, még ha megbukna is az elkövető, akkor se hiszem, hogy túlságosan nagy lenne az érték, két óra múlva kint van, s törheti a fejét valami újabb csintalanságon. A bácsi számára, akinek az autójáról lelopták a kerekeket éjszaka, gondolom, korántsem ilyen semmiség az a pár tízezer forint: valamelyik nap láttam az autó mellett, nem volt nagyon feldobva – őszintén sajnáltam. Nem csodálkozom persze, hogy a rendőrség nem kaphatta rajta a keréktolvajokat a Dunasoron. Ha jól számolok, pont ugyanazon az estén történt néhány jóval keményebb bűncselekmény a városban, most csak egyet említek meg: minden tekintetben bűnöző alkatú barátom, hajnali egy tájban, a Sörmű melletti őrült forgalmat bonyolító úttesten botorkált át, úgy számolta, megúszhatja – hát tévedett, tévedett és tévedett, ahogy téved mindenki, aki azt gondolja, az éber hatóság nem figyel. Már ott is termett egy rettenthetetlen eszkvadron, alaposan kifaggatták, meghúzgálták a közrendünk ellen súlyosan vétő, felforgató csapatot – ja, mert természetesen bűnszövetkezetben sétálgattak át az úton. Barátom magának kereste a bajt, amikor az intézkedés során még azt is megkérdezte, vajon nem lenne-e egy hangyabokányival érdekesebb hatósági szempontból az a verekedés, amit száz méterrel odébb észleltek öt perccel korábban: a rendőrjárőrök önuralmát dicséri, hogy még e beszólás után is elengedték őket egy figyelmeztetéssel (harmincezerre szokás vágni a gyalogost, ha vét), igaz, azt nyomatékosan elmondták, megjegyezték a nevüket, azaz sárga lap. Az elmúlt hónapokban lényegében folyamatosan villog a traffipax – tudom, a mi érdekünk, még ha nem is a relatív, hanem csak az abszolút gyorshajtás mérhető vele: a lényeg, hogy míg az előbbi kategória miatt történnek a balesetek, az utóbbi adataira hivatkozik a rendőrség, ha nagy néha magyarázni kell a nyilvánvaló sarcolást. Más városokból küldik át a járőröket, akik szó szerint vadásznak az ötezer forintokra: az elmúlt hetekben a “kedvencem” volt az a hatvanas hölgy, akinek a “sportkormánya” miatt kellett kifizetnie az ötöst. Egy barátom, aki harminc évet vezetett le hiba nélkül, három hónap alatt szedett össze tizennégy büntetőpontot, s az általa befizetett büntetésekből is jó pár szék kerülhet majd valamelyik csodastadionba – most elterelésre jár, hogy ne vegyék el a jogosítványát: pedig szerintem nem neki lenne szüksége pszichológusra. Nekem még csak négy pontom van – de hadd mondjam el azt az új szintet, amin azért kissé meglepődtem: három hete Tatán, busszal szerettem volna meg- vagy balra befordulni, gyerekeket szállítottam, keresgéltem a megfelelő lehetőséget, szemben feltűnt egy rendőrautó. Látta, hogy ott szerencsétlenkedek, én is láttam őt, aztán, amikor épp egy kis utcához értem, rám villantott – nem a fényhíddal, a reflektorral pislantott. Szépen megköszöntem és befordultam, ő szintén szépen megköszönte, utánam fordult, és ötvenezerre, plusz a négy pontra büntetett, a kötelező haladási irány szabályainak megsértéséért. Tökéletesen jogszerű eljárás: a héten be is fizetem, semmi gond, hajrá, Tata, költsétek, amire gondolom. Amúgy elég sok mindennel találkoztam már eddigi kétmillió autós kilométerem során: de azzal, hogy a rendőr “provokálja” ki a szabálysértést, eddig még nem sikerült. Vigyázzatok: itt most már tényleg minden lehetséges – egyre kevesebbünktől kell egyre több pénzt beszedni. Bármi áron.

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

10 komment

  1. Green Fancy szerint:

    Magányos híró!

    Köszönöm, hogy ilyen korán szombaton felbolygatod a nyugalmas év kezdetét. :)

    Az éber hatóság figyel, ezt én is tanúsíthatom. Nem olyan régen, hajnali kettőkor egy lakás átalakítás után koszosan, fáradtan gurultam szüleim lakása felé, hogy lepihenjek, rendőrök villogtak le a Dunasoron. Szonda, furcsa kérdések, hogy Magamiértannyirakoszos és mit kereseittamikoralakcímkártyájaszerintnemisittlakik, stb után vissza kérdeztem, miért állították meg amúgy szabályos közlekedésemet, a válasz a következő volt. Mert magának … autója van. Lehet, hogy csak a bajor gyártású autókat veszik górcső alá a rendőrök, gazdáikról nagyobb bűntetést vélnek behajtani? Nos, ezért nem vehették észre a “Mi autónk” kerekeit leszerelőket a rend éber őrzői. Bár… lehet ez is csak kamu netes hír, mint a HVG-s kacsa video felvétel, szóval a Forma 1-ben már 2,1 másodperc alatt kereket cserél némelyik csapat. Feltételezve hogy igaz a hír, meg is lehet nézni a neten, akkor a rendőröknek semmi esélyük nincs a keréktolvajok ellen, marad a Sörmű környékén levadászni a bűnöző alkatú barátaid merész, hova tovább társadalmunk ellen elkövetett gonosz tetteit csírájában elfojtani.

    “Egyre kevesebbünktől kell egyre több pénzt beszedni. Bármi áron.” Ehhez a gondolathoz van egy jó hírem. Orvos ismerősömtől hallom, 4-szeres kereseti lehetőséget utasított vissza valamelyik északi ország korházától. Szerintem minden ismerőse furcsán néz rá és javasolja, hogy keresse fel munkahelyét és vizsgáltassa ki magát. De ő állítja, itt élnek a barátai, itt érzi jól magát.
    Talán ha így gondolkodik mindenki, nem ürül ki kis országunk.
    Bár ha úgy van megoldása mindenre a kormánynak (nem a cikkben szereplő sportkormánynak), mint a Vasmű problémájára, akkor egyre többen fogják mondani, itt is és kinn is élnek barátaim, minek szívják idehaza?

    • Spingár László szerint:

      Tisztelt Green Fancy!

      Tanulságos hozzászólásában egy dologgal nem értek egyet, mégpedig, hogy kalap-kabát. Az orvos ismerősével tartok inkább, hisz egyfelől nem vihetünk magunkkal az új hazába mindent, ami kedves nekünk, például felmenőink sírjait sem, másfelől amit mi rontottunk el, nekünk is kell megjavítanunk. Nem hagyhatjuk itt Mekk Elek módjára a kontár munkánkat, főleg azokra nem, akik már kivándorolni nem tudnak. Tehát, Matolcsy szavával élve, kiigazítások kellenek!

  2. caci szerint:

    Erdélyi stoppos kalandok előfordulnak az ember életében, persze ha jár azon a környéken… Jó pár évvel ezelőtt esett meg az eset… Kolozsvári kivezetőn egy szál egyenruhás tányérsapkás gumibottal kőröz… se kolléga se fényhíd se semmi… gyanús, gyanús de hát sose lehet tudni, hátha mégsem álcázott rabló, csak megállok mielőtt utánam lőne… ki tudja, hogy egy durcis rendőr mire képes azon a környéken… Megállok szépen, leengedem az ablakot, hogy ugyan már… erre kinyitja az ajtót, beül, se puszi se semmi csak mutatja a gumibottal szépen az irányt… asszongya, hogy előre…
    Néztem csak – klasszikussal élve – ezt így hogy?
    Kitartó volt a pasi mert vagy 10 percig nyomta románul a szöveget, de egyszer csak feladta és kiderült, hogy székely legény volt a gyerekkori szomszédja, há persze hogy tud magyarul…
    Hamar kiderült az új stoppolási módszer indoka. A rendőr úr HIVATALOS kiküldetésben volt. A kapitányságról kiküldték egy Kolozsvár melletti faluba, hogy előállítson valami 3x-os rablógyilkos gyanúsította… egyedül… stoppal..
    Amikor kérdeztem, hogy “és visszafelé a megbilincselt manussal majd hogyan”?, akkor a legtermészetesebben válaszolta azt, hogy stoppal…
    hmmm… biztosan örült az is akit visszafelé megállított… :)))

    Az új goldteam levél pedig nem csak a fővárosiak kiváltsága..
    már Fejér megyében is megjelent.. :)
    http://www.hir24.hu/zoldblog/2014/01/03/sarga-csekkel-a-rezsicsokkentesert/

  3. Hatlövet szerint:

    Matolcsy kiigazításaira én nem hivatkoznék László, mert az ő unortodox kiigazításainak köszönhetően vette a kalapját több százezer magyar munkavállaló a nem láblógatós fajtából. Meg éhezik több százezerrel több magyar gyermek.

    Itt a világvége András ha már a rend őreiben sem lehet bízni!

    Megint jó kis HL-t ütöttél össze. Köszönöm!

  4. Kalasnyikovfan szerint:

    Már TGM is megírta, de akár mindenki érezheti, itt a véres forradalom segíthet igazán.
    Ezeket, a saját maguknak írt törvényeikkel nem lehet “törvényesen” leváltani – szerintem.

  5. Kacago Vidor szerint:

    “ötvenezerre, plusz a négy pontra büntetett, a kötelező haladási irány szabályainak megsértéséért”

    Már megint!!!???
    A múltkor gyorsan hajtottál.
    Fogadd őszinte együttérzésem, és próbáld meg a keresetedet jobb célokra fordítani.
    Az 50.000,-es b..zi bírság nem a mi fizetéseinkhez van szabva.
    Kulturáltabb országokban a rendőr csak rögzíti a szabálysértést, aztán a rendőrség megkéri a jövedelemigazolást az adóhatóságtól, és ezzel arányosan bírságol.

    A fényjelzésről (fénykürt) csak annyit ír a KRESZ, hogy ne vakítsuk el vele a szembe jövőt.
    A villantással lehet pl. veszélyre felhívni a figyelmet. (Ez legtöbbször ugye, traffipax.)
    Van, amikor “fénykürt” elsőbbségről való lemondást jelent.
    Van, amikor ennek ellenkezőjét jelenti, vigyázz, élni akarok az elsőbbségemmel.
    A tapasztalt sofőröktől figyeltem meg, hogy a sűrű villogtatás (vagy rövid villantás) lassítással jelenti az elsőbbségről való lemondást, míg a hosszú fénykürt jelent valamiféle figyelmeztetést.
    Kár, hogy nincs ennek valami hivatalos leírása, a félreértések elkerülése miatt.

  6. Kelemen Áron szerint:

    A stoppolós részhez csak annyit: én soha nem veszek fel senkit. Nem tudhato(m)d ki áll az út szélén….. A Vityához: etetni kell a szelíd nyájat…na nem, nem abrakkal, a süket, de egyeseknek (még) jól hangzó, és hihető dumával.. Ide talán jobban passzolna, a süket-vak-szemellenzős hármas.. Vagy egy másik szép, Magyar szó, de hagyjuk. A 3.: Számomra az a hihetetlen, hogy az ilyen sztoriknál(nem 2-percig tart..) soha nincs szemtanú, se ablakból, se máshonnan.. Tök mindegy hol történik. A rendőrökhöz még annyit: én nem ismerem sem a munkájukat, sem a feljebb valóikat, körülményeiket. Azt hogy milyen eligazítást kapnak.. Csak sejtem, hogy legkevésbé, a mezei “kis”rendőrök a hibásak, abban amit tesznek… Ha nekünk mond valamit a főnök, azt végre kell hajtani. Ellent lehet mondani, de amíg ez nem az érintettek (jelentős) többségével történik, addig maximum, csak te kúrsz rá… Az egyik korábbi hozzászólónak annyit üzennék: azt a szart ami itt van, nem mi csináltuk, mi csak élünk benne…. A felelősöket, feljebb tessék keresni..megnevezni :) Elégedett vagyok a művel! De mostanában azon gondolkodtam, milyen jó lenne, ha gyakrabban írnál….?? (bármiről)

  7. dirtydog77 szerint:

    Orbán rezsi csükenyése csak szólok emberek a gáz biznisz telített piacú,szvl 23%-ot esett az ára így nem nehéz 20%ot adni de Eeeeez még azt sem adta meg mint amennyit esett ennyi….Rendőrök, mikor apám részegen agyon vert minket sosem jöttek de mikor tévedésből elvittek egy díler helyett Mert a nevünk és a szül idő is stimmelt csak az ő anyját Mikó az enyémet Makó-nak hívták akkor gyorsak voltak…Szóval robban egy bomba egy bank előtt mert talán a sok otthontalan miatt teszi kitudja mert az állam nem segít,rögtön 11 milkás vérdij DE az akik megölték a sok öreget és egyedül élőt azokra nincs vér díj…Király vagy!

  8. dirtydog77 szerint:

    Az ilyen tehetetlenségek miatt alakulnak meg a magán hadseregek,mert a rendőrök tehetetlenek és nem tesznek semmit ,lehetne simán egy olyan magazint szerkeszteni aminek az lenne a címe hogy”Hol vannak a rendőrök!”simán lehetne napi lap,és valahogy meg kell oldani a gondokat.Minden tiszteletem!!!

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


× 6 = hat

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz