Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


28 december
18komment

Calvadosszal ízesített morálfilé

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már SZÁZADIK kiadásában egy megkerülhetetlen születésnapról és születésnaposról – Keith Richards, a Rolling Stones gitárosa a hetvenet töltötte be a múlt héten: én tudom, hogy mifelénk, ez erkölcsben, emberi jellemvonásokban a legfelsőbb szinteken oly mérhetetlenül gazdag honban nem szabad példaképül állítani olyanokat, akiknek a múltjában méretes vétkek bűzlenek, nos, mindazonáltal én mégis megemlékezem a magam módján Keef-ről, aki nekem sok más mellett akkor is a remény élő szobra bizonyos tekintetben. Hazai vizekre evezve: három politikus nevét írta ki falára Terry Black, belekezdve bosszúja beteljesítésébe. Terry Black azon háborodott fel, hogy a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat parlamenti karácsonyi ünnepségén nemkívánatos személy lett Krasznai Tünde, az X-Faktor című tehetségkutató egyik sztárja, mire a televízió válaszul többi énekesét se delegálta a gálára. Azóta komoly vita bontakozott ki a témában – szerintem vihar a biliben, plusz ne ítélj, hogy ne ítéltessél. Végül egy egyszerű, de számomra fontos tény, pezsgőpukkanással: itt, a neten kereken századszor köszönthetem nyájas böngészőimet – a HL viszont ennél sokkal többször jelent már meg az elmúlt tizenkét, lassan tizenhárom évben, leszámítva néhány szabadságon töltött hetem kihagyásait, nagyjából hatszáz alkalommal pöfögtem valamit egy-egy nemzetközi, hazai és helyi/saját hírhez. Miközben mindenkinek szépen köszönöm a figyelmet, statisztikázunk egy picit, továbbá igyekszem reményemet kifejezni a hasonlóan szorgos folytatásban – természetesen szigorúan szem előtt tartva az önkéntesség és a teljes nonprofitság nem fakuló elveit. Továbbra is nettó élhetetlenség odabent: kérném a belépőt mindenkitől, ma is egy lapozás az ár.

Hirdetés

* Hetvenéves lett Keith Richards, a Rolling Stones gitárosa. 

Tisztában vagyok vele, hogy nem szabad olyan rendezetlen életpályát népszerűsíteni, mint amilyen Keith-é: mégis úgy gondolom, hogy a több mint fél évszázada működő Rolling Stones élmunkása igen sok emberre gyakorolt közvetlen vagy közvetett befolyást. Ráadásul az élet nagy társasjátékában a csoda kategóriájába is teljes joggal nevezhetnénk: ha jól emlékszem, valamikor a hetvenes években javasolta neki egy elhivatott szakorvos, szorgalmasan és sietősen dolgozzon az elvarratlan szálakon, mert különféle okokból várhatóan hónapjai vannak hátra… Keith nem sokat lassított a tempón, továbbra is markolókanállal szürcsölte az életet, és, bár túlnyomó többségünk alighanem egy átlagos, szabadon választott hetébe belehalna, úgy tűnik, neki fényesen bevált a taktika – hetvenéves, és ahogy elnézem, kutyabaja, húsz jó éve még simán lehet a popszakmában. 1989-ben voltam először és utoljára Stones-on, Bécsben, a bátyámmal – emlékszem, három nappal a koncert előtt elterjedt, még a rádióban is bemondták, hogy lemondják a turné végét, mert Keith megszúrta az ujját valami elpattant gitárhúrral, és vérmérgezést kapott. Riadtan rohantam a tesómhoz a hírrel, de ő csak mosolyogva legyintett, és oktatólag elmagyarázta, egy ilyen semmiség miatt soha nem fog elmaradni Stones. Igaza is lett, ott voltunk, soha el nem felejtem azt a bulit: s bár azelőtt és azóta se volt/lett kedvencem a csapat, de hogy mindenfajta értelemben megkerülhetetlenek a rockban, azt a legelvakultabb anti-rollingosok is el kell ismerjék. Keith pedig… hát igen… a magyar Playboyban olvastam vele egy nagyinterjút úgy húsz éve, a kedvenc részem az volt, amikor az újságíró megkérdezte tőle, szerinte mi az eredendő bűn. A válaszra szó szerint emlékszem: “Nem tudom, mi az eredendő bűn. Ha megtudnám, először elkövetném… aztán beszámolnék neked.” És van egy (?) filmért kiáltó részlet is a Keith-életútban – ezt a pályájáról írott könyvben találhatjuk, ő meséli: “2006-ban Arkansas kormányzója, Michael Huckabee – aki akkor a republikánus párt egyik elnökjelöltje volt – megbocsátott nekem a harminc évvel ezelőtti vétkeimért. Valójában nincs is miért megbocsátani, merthogy nem történt semmilyen bűncselekmény Fordyce-ban. Persze ez nem számít, ők megbocsátottak. Vajon mi a franc lehet azzal az autóval? Otthagytuk a garázsban, tele anyaggal. Kíváncsi lennék, mi történt a cuccal. Talán sosem vették le az ajtó borítását. Talán máig jár vele valaki, miközben dugig van pakolva egy halom kábszerrel.” Nem történt bűncselekmény… No igen… Tetszik vagy nem, ez is Keith: de ő marad fent örökre a Satisfaction, a Honkey Tonk Women és a többi száz dal zseniális riffjeiben – és az ő vastagon megélt hetven éve a remény, hogy ha nem hisszük el, talán nem is annyira kötelező megöregedni…

* Három politikus nevét írta ki facebook-oldalára Terry Black – ők az erkölcstelenek, legalábbis az első kör.

A nevek voltaképpen lényegtelenek: kötve hiszem, hogy bármelyik (másik három) parlamenti közmunkás neve olvastán kikerekedett volna a szemem – másrészről nem pont azt tartom/tartanám a legsúlyosabb gondnak a mai magyar közéletet illetően, hogy/ha a képviselők munkaidejükön kívül teszem azt melegbárokba járn(án)ak. Hiszen itt, láthattuk már, az se jár különösebb következményekkel, ha egy példamutató tisztségviselő időnként szórakozottan az asztal sarkába ütögeti élete párja fejét. De mitől is paprikázódott fel ily rettenetesen Terry Black? Parlamenti ünnepséget szervezett gyerekek számára a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat, a gálán az X-Faktor győztesei léptek volna fel. A szolgálat elnöke, biztos, ami biztos, megelőző szereléssel kérte, hogy a műsor egyik szereplője, bizonyos Krasznai Tünde, inkább maradjon ki a fellépők sorából, tekintettel arra a szikár tényre, hogy a tehetségkutató műsort megelőzően, sok éve, bizonyos felnőtteknek szóló ismeretbővítő szakfilmekben mutatta be, milyen jó torka van. Az elnöki óh(j)ajtól a Bili-óceánon nyolcas erejű hurrikán tört ki: az RTL Klub tökösen visszahívta többi szereplőjét is, kockáztatva ezzel, hogy jövőre őket is felfalja az állam egyre kínosabb méretűre duzzadó kisgömböce, ha épp úgy tartja nagypolgári kedvük, a fő tulajdonos Luxemburg nagyhercegséggel egyetemben – Németh Szilárd végre teljesítheti majd a nyomorgó luxemburgiak régi óhaját, első körben húsz százalékkal csökkenti a Sure-tavon található yachtkikötők éves bérleti díját, amin csúnya extraprofitok mutatkoznak. Természetesen sok ezer morális sziklaszirt véleményező borult ki az elborzasztó, gyermekeinkre leselkedő erkölcsi károsodástól, amit Krasznai Tünde valósított volna meg a Like A Virgin (vigyázz: Madonna-szám, ugye értjük!!?, továbbá Sylvester Stallone és sokan mások…) félplaybackes bemutatásával. És persze mindezek után pár nappal képet kaphattunk arról is, hogyan kell erkölcsösen karácsonyt ünnepelni gyermekekkel: a zemberi erőforrás mini szter a Hiltonba hívott meg negyven, mélyszegénységben élő gyereket, hogy két mosolygós órára képet kaphassanak róla, milyen is az a szép új világ, amelynek ők még a környékére se juthatnak a továbbiakban soha – csak a menüsort másolom be ide, a remek hangulatot kinek-kinek a fantáziájára bízom. Libaerőleves zöldséggel, lúdgégetésztával, csirkemellfilé calvadossal ízesített gombamártással, zöldséges lasagne-val, brokkolirózsával és párolt rizzsel, joghurttorta eperöntettel. Szép gesztus ez abban az országban, ahol – az UNICEF felmérése szerint – minden második gyermek nélkülöz, és óvatos becslések szerint is százezres a konkrétan és rendszeresen éhező gyerekek száma. Tudom, nagyon nehéz ezt elhinni calvadosos gombamártást kanalazgatva eltartott kisujjal: szívesen elkalauzolnék bárkit mondjuk egy borsodi falujárásra, bár pontosan tudom, hogy azok közül, akiket kéne, az ilyesmi senkit nem érdekel – és idő se lenne rá a sok-sok parainesis szövegezése mellett…

* Századszor jelent meg a Hétlövet az interneten.

Nem tagadom, ez itt a dicsekvés ideje is most – vegyük csak azt az egyszerű tényt, hogy egyetlenegy szombatot se hagytam ki az elmúlt közel két évben: új munkaköröm sajátossága, hogy én soha nem lehetek beteg, rosszkedvű, lusta, témahiányos, alkotói válságos: ha pedig netán valami kiruccanást tervezek, a benzinköltség megszerzésének módozatain túl azt is ki kell találnom, mi módon szervezzem meg a munkámat, úgy, hogy szombaton hajnali öttől, ha ezen a kontinensen tartózkodom, ha máshol, már mindenki hozzájuthasson a szokásos kávé-kiegészítőhöz, ja, és akkor ott van még a HL papír alapú kiadásának problematikája is. A Hétlövet egyébként, ha már jubilálunk, pár héten belül fennállásának tizenharmadik évébe lép: ez szerényen számolva is nagyjából hatszáz megjelent pöfögést jelent. És hadd jöjjön még pár adat hirtelenjében: közel két éve, amióta a fő csapás iránya a világháló lett, egyedi látogatóink száma bőven meghaladja az ötvenezret, az oldalletöltések száma lassan 200 000, és nekem mindmáig szívdobogtató tény, hogy összesen a világ kilencven országában követik a HL-t. Tudom persze, hogy a tanzániai, a mongol vagy a chilei egy találat alighanem valami elütés lesz – de mondjuk az Egyesült Államok 1300, Kanada 600 látogatója aligha írható a véletlen számlájára; nem nevezhetem elenyészőnek az indiai, kínai, maláj érdeklődést sem, és büszkén mondhatom, már-már meggyőző a HL befolyása Ausztráliában és Új-Zélandon is, nem is szólva az impozáns európai adatokról, leszámítva Grönlandot és a Ferenc József-földet – utóbbiakon feltehetően meglehetősen szerény a magyar jelenlét… Szívből köszönöm mindenkinek, aki megtisztel a figyelmével – és köszönöm a véleményeket is: az elismerőeket éppúgy, mint azokat, amik a tévedéseimre figyelmeztetnek, ha jó szándékkal, ha erőt adó kajánsággal… Mindezekből a megdöbbentő pontossággal rögzített adatokból, a rendszeresen befutó levelekből, mi több, az utcán szemtől szembe kapott véleményekből is tudom, nem csupán nekem, nekünk fontos ez a fura kis szeglet, amelyben szándékaim szerint szeretném olvasható szövegekkel lekötni pár percre az erre tévedők figyelmét – sokan vannak, akik szívesen böngészik a HL-t. Amely továbbra is énfenntartó – vagyis, leszámítva kedvenc támogatóim nagylelkű segítségét (az egyik, a Corso étterem etet, a másik, a Gumi Depot a járműveimet gumizza, s ott van még néhány különlegesen elszánt olvasóm, aki a varázsgomb megnyomásával havi egy jó sör árával száll be az oldallal kapcsolatos költségekbe) lényegében napi kenyérkereső munkám mellett, némi jókedvű semmittevés keretében készítem el mindazt, ami itt olvasható. Bevallom, volt már úgy, hogy különb s különb okokból (bár többnyire mindig ugyanabból) felmerült, leállunk a show-val – aztán mégis maradt minden, legkésőbb pénteken kötelességtudóan visszaültem a géphez, és bemásoltam a szokásos kezdést: “Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön…” Nos hát, jön és jön: remélem, a kétszázadikat is ünnepelhetjük majd, együtt, valamikor 2016 táján – hogy ki hol lesz, azt még nem tudom, de a virtuális univerzum előnyeit kihasználva talán nem is túl fontos…                    

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (38 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

18 komment

  1. tamaska szerint:

    Még sokszázat, Kapitány! Kitartást és egészséget hozzá, a szurkolótágor megvan, az biztos:-)

  2. BALOGH TAMÁS szerint:

    Mindenek előtt tisztelgek az elszánt és meg nem alkuvú, szilaj teljesítmény előtt!
    Másrészt (némi önzéssel is!)kívánom a további szárnyalást!
    Továbbá elismerően bólogatok a szépszámú kiváló Támogatók irányába, bízva abban, hogy a következő három -négy évtizedben is megmaradnak e nagyszerű szokásuk mellett.
    Végül az Alkotót egyéb elfoglaltságában nem korlátozva , szolid házi ünnepségen köszönteném!

  3. t0s0 szerint:

    hajrááá ! :)

  4. LTy/i szerint:

    Kedves Kapitány!
    Köszönet a 100. HL Classic írásért! :)
    Élmény volt ezt is olvasni, mint eddig mindegyiket. :)

  5. Gerbera Álmos szerint:

    Gratulálok a századikhoz, és az elmúltt 13 évhez! Nekünk nyereség hogy többet gondolsz a folytatásra mint az abbahagyásra. A donate gomb megnyomásával kívánok további sok sikert, és boldog újévet!

  6. caci szerint:

    Riszpekt!
    Mint mindig… :)

  7. Derrick szerint:

    Hola! Jomagam is gratulálok a századikhoz, és az elmúltt 13 évhez! Ez alkalombol csatlakoznek a tamogatoid taborahoz! Ha Mexicoban jarsz, vendegem vagyegy jo masszazsra! (Es ezutan minden szazadik iras utan is!) Isten eltessen! :)

  8. rizsapista szerint:

    És ez a Keith gyerek, három vagy négy éve simán dobott egy fejest egy négyméteres pálmafáról! Az egész világ temette…s, azóta is vidáman keresi az ” eredendőt “. Mert hogy az összes többi megvan, az nem kétséges! :D
    A száz, az csak száz. Sokkal jobban hangzik az ötszáz. Meg az ezer is, próbáld csak ki! :)

  9. DonCarlo szerint:

    Mi köszönjük, a sok érdekes írásod Kapitány! Sok százat tudj (akarj) lepötyögni még nekünk! Plusz még a 2014-re is BUÉK neked Captain!

  10. dirtydog77 szerint:

    Hát igen én nekem is elkellet költöznöm a városból és az egyetlen kapcsom te vagy,a Hét lövet,ilyenkor mikor olvasom mindig érzem a frissen le esett eső szagát amit a városi aszfalt enged magából,kellemes emléke,első bulik a szüzesség elvesztése stb.GRATULÁLUNK NEKED,és köszönjük hogy ezt össze hoztad!!!

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


1 × négy =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz