Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


21 december
15komment

Korlátolt korlátok között

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már kilencvenkilencedik kiadásában először a világ legnagyobb internetes piactere, az amazon.com legújabb ötletéről beszélünk: az évi hatvanegymilliárd dolláros (ez, csak úgy mondom, tizenötezer-milliárd forint…) forgalmat bonyolító cég most azt vállalta be, hogy az Egyesült Államokon belül harminc perc alatt kiszállítja a kisebb terjedelmű rendeléseket – drón segítségével. Harminc perc, mondom…  Mentővel furikáztatja magát a Gyermekrák Alapítvány elnöke: évek óta az érdeklődés középpontjában áll az alapítvány, sokan szeretnék tudni, vajon mire költik az évente befolyó százmilliókat. Balogh István, amikor megkérdezték tőle, miért magát szállíttatja a mentővel a buszsávon és a villamossíneken, szimplán csak hazudni tudott, márpedig aki egyszer hazudik, az többször is tud – ha netán mégis kiderülne valamikor, hogy alaptalanul beszélek róla csúnyán, szégyellni fogom magam és megkövetem. Annyira azért nem tartok ettől: valami hosszú ideje azt súgja, nagyon nem stimmel pár dolog arrafelé…  Végül némi forgalomszervezés a mi házunk tájékáról – a múlt héten egy furgon sikeresen leverte a Kallós Dezső utcai magasságkorlátozó korlátot: tisztában vagyok a magam korlátaival, de megkérdezném, ha szabad, ugyan mi baj is történne, ha behajtanék a Kallósba egy akár százharminc méter magas járművel? Gondolkodom amúgy, hogy elintéztetem, hogy a Dunasorra a továbbiakban legfeljebb ötven kilós szerkezetek juthassanak be – az utca elejére kiásatok egy húsz méter mély vermet, amit bambuszrudakkal fogok befedetni, akit nem bír el az átjáró, az beesik… Itt vagyunk a lösz szélén, nem szeretnék bajt, érthető, ugye? Ha nem, alaposabban elmagyarázom: ha nem vagytok túl magasak, beljebb fáradhattok.

Hirdetés

* Harminc percre vállal kiszállítást Amerikán belül az Amazon. 

Eszembe nem jutna rosszat mondani a Magyar Postára, már csak azért sem, mert ott/a környékén dolgozik Birnepapa és Apfelmama, ahogy a kisebb-nagyobb Suszter-gyerekek a Körtééket hívják – mindazonáltal kicsit nehezen bírok felfogni pár történést. Tavasszal küldtem egy számlát kedvenc budapesti kiadómnak, természetesen fejből tudom az irányítószámukat, még természetesebben rosszul írtam rá a borítékra, a számla elment az űrbe, eddig értem. Azt természetesen tudtam, milyen számot írtam rá, annak alapján Angyalföld helyett Óbudára kellett mennie, gondoltam, némi utánjárással csak meglesz, legkésőbb a kézbesítőnek feltűnik tán, hogy a Népfürdő utca nem pont ott van, és jelez. De nem: se nem szóltak, se nem tudtak csinálni semmit – azt is tudom, hogy 2088-ban majd be kell mennem a postára, és ott lesz a kissé megsárgult boríték. Mindegy, van ilyen, csak eszembe jutott. Meg olyan is van, amit az Amazon csinál: ha valaki netán nem tudná, nem harcias hölgyről, hanem a világ legnagyobb internetes piacteréről beszélünk, kezdjünk pár meredek ténnyel, a cég 110 ezer alkalmazottat foglalkoztat, naponta másfél millió árat állítgat át a szoftverük, hogy kellőképp akciósak tudjanak lenni, s az éves árbevétel 61 milliárd dollár (!!!), ha jól sejtem, ez 15 ezer milliárd forint, másfél évből még a mostani államadósságunkat is lazán ki tudnák fizetni, és még maradna is… E szerény összeg ismeretében talán érthető, hogy az Amazon időről időre előáll valami olyan előremutató fejlesztéssel, amitől a közönség és a versenytársak csak az állukat söpörgetik egy darabig. Most a következő jutott eszükbe: ha kisebb csomagot rendel a kedves ügyfél, a szállítási feltételek között választhatja a harminc perces szállítást – a robotraktáros kiválasztja a rendelt cuccot, s az automata szállítószalag végénél egy drón, azaz egy mini helikopter várja a szállítmányt, a hasa alá rögzíti, és megindul vele a megadott koordinátára, majd leszáll a házad teraszán, lerakja a portékát, és ennyi lett volna. Tudom, hogy hihetetlen, és bennem is bujkálnának a kérdések, hogy mondjuk mi van, ha New Yorkban, a 32. emeleten rendelek… de mivel az Amazonról van szó, azt is pontosan tudom, hogy megoldják… Nem felejtem el, még 2005-ben, amikor először Kínába utaztam, egy holland barátom péntek délután üzent, megszponzorál egy útikönyvvel, csak mondjam a címemet. Mondtam, mégpedig azt, ahol akkortájt még általában tartózkodtam, a szerkesztőségét. Az Amazontól rendelte a könyvet, ami hétfőn reggel (!!!), amikor dolgozni mentem, az asztalomon várt, a dobozban egy dollár és egy forint alapú számla is lapult, ilyesmi. Igazából máig sem értem, hogyan csinálhatták ezt meg nulla munkanap alatt – de így történt, ez tény. Úgyhogy a magam részéről abban sem kételkedem nagyon, hogy még ide, az ablakom előtt álló fenyőfához is hívhatom a drónt – csak azon izgulok, hogy majd le tudjak totyogni félóra alatt a járókeretemmel a másodikról…

* Mentőautóval kerüli a fővárosi dugót reggelente a Gyermekrák Alapítvány elnöke.

Egyik rossz tulajdonságom a sok közül, hogy, ha nem is százszázalékosan, de elég jó hatásfokkal meg tudom mondani első blikkre, kivel van valami gond. Na, ez nem lett túl szabatos: úgy értem, elég nehezen kanalazom fel a jól-rosszul elővezetett kacsameséket, és gyakran egy szembe nézés, minimális megszaglászás elég, hogy magamban teljes bizonyossággal megállapítsam, hazug csalóval, gátlástalan, sunyi senkiházival állok szemben. Gondolom, sokunkban megvan ez a készség, valami maradék ösztön az ősidőkből, amikor még sokkal egyszerűbben dőltek el a sokkal egyértelműbb dolgok. Rossz tulajdonság, mondom, miközben alapvetően persze jó, és módfelett hasznos képességről van szó: sok-sok tucat emberrel az első kézfogásom az utolsó is, még ha ők netán nem is tudják, miért esik egybe a bemutatkozással a kimutatkozás is. Korán rájöttem a titkokra: s az elmúlt gyönge huszonöt év számos, vagy sajnos inkább számtalan bizonysággal igazolta, jól szűrhetők ezzel az applikációval a közélet szereplői is, ugyanis nem csak azt hallgatom, amit, hanem azt is nézem, ahogyan mondja a kedves delikvens, és hopp, már meg is van a bukta, köszönöm szépen, balra tetszik találni a LESZEREPELTEK feliratú ajtót, ha még befér a helyiségbe, kérem, ott várakozzon a többiekkel, hazudozzanak egymásnak, azzal jól elmegy az idő. A rossz az egészben nem is az, amikor valami hétpróbás szemétláda akad fenn a szűrőn, az sima – de ha olyasvalakinél csipog be a műszer, akinek alapvetően jónak kéne lenni, akkor az ember zavarba jön, úgy érzi, azt reméli, talán téves a riasztás, még ha tudja is, nem lehet, de valamiért mégis, hátha csal a masina: keresni kezdi a mentő körülményeket egy derék keresztény ember vagy egyházfi, egy széles körben ismert filantróp, vagy épp egy gyermekek gyógyításában érdekelt alapítvány vezetője mellett. Balogh Istvánnál, a Gyermekrák Alapítvány vezetőjénél úgy hat-nyolc éve éreztem valami gyanús disszonanciát: ha netán még emlékeztek, egy időben éjjel-nappal ment a tévében az a borzasztóan öv alá ütő reklámjuk, amiben ő is feltűnt – az egész annyira zsigerre ment, hogy egy idő után képtelen voltam hallgatni azt a könyörgő, fakó, valamiért mégis oly hamis hangot, nézni a megrázó képeket, s csak azt éreztem, valami nem stimmel. Aztán a GYA-nál “furcsán” felhasznált, százmilliós adományokról szóltak különféle hírek, csak suttogva szinte, hiszen érthetően senki nem igazán akarta/merte magára rántani az előszobafalat, hogy egy rákos gyerekeket segítő szervezetnél próbál kényes kérdéseket feszegetni, amiket persze felháborodottan kért ki magának az érintett – mellesleg épp ez az érthető szemérmesség az, ami az ilyen típusú nyomorult csalók legerősebb pajzsa. Most viszont az index egy látszólag apró szabálytalanság örvén, minden jel szerint kemény fogást talált Baloghon, akit reggelenként (videófelvételek bizonyítják) az alapítvány mentőautója fuvaroz minden létező szabályra fittyet hányva, “munkába”, s akire ez ügy kapcsán láthatóan kezd szépen ráborulni az évek óta ingó  hazugsághalom, ami, a magam részéről csak szívből remélni tudom, rendesen, örökre maga alá is temeti. A gond ugyanis nem “csupán” az, hogy ki tudja, hány száz millió vagy milliárd forint, jó szándékú, segítőkész emberek adománya tűnt/tűnik el az évek során a “közhasznú” alapítvány (és persze: alapítványok, miegyebek) számlájáról, azaz gátlástalan és gusztustalan bűnözők zsebében – talán még súlyosabb az a bizalmi deficit, amit a csalók okoznak: hogy tudniillik miattuk nem adunk azoknak a minden elismerést megérdemlő megszállottaknak, akik tényleg arra születtek, hogy önzetlenül segítsenek az elesetteken. A bizalmat megszerezni köztudomásúlag nagyon nehéz: Magyarországon, bizonyos esetekben viszont, furcsamód elveszíteni is az – őszintén remélem, ezúttal sikerülni fog. Mindannyiunkért.

* Leszakította – fennállása óta harmadszor – a magasságkorlátozó korlátot egy kisteherautó a Kallós Dezső utcában.

Régóta megy a taku a Kallós Dezső utcában: a lakók szerint az átmenő forgalom következtében repedeznek a házfalak, egy időben középtájon le is zárták az utcát, aztán, 2012-ben, nagy viták kereszttüzében újra megnyitották. A szakértői jelentések akkor nem találtak egyértelmű összefüggést a járműforgalom és a repedések között, az ott lakók ezt természetesen vitatták – hadd ne tegyek én igazságot ebben a kérdésben, nem is szándékom, mindenek-, és az anyázások előtt ezt szeretném előrebocsátani. Én azért akkor is nehezen hiszem, hogy akár napi tíz még oly túlrakott kamion is képes lenne házakat repeszteni – de gyorsan mondom, kamionokról vagy buszokról természetesen szó sincs, a jó részük legjobb tudomásom szerint a városnak erre a részére már eleve el sem juthat, ami netán valami külön engedéllyel mégis, azt pedig a súlykorlátozó tábla nem ereszti be a Kallósba. Itt van viszont a magasság kérdése, hogy tudniillik 2.8 méternél magasabb jármű sem haladhat át az utcán – nekem ez a rész egy kicsit meghaladja az agyi képességeimet. Személyes érintettséget is bejelentenék ez úton – két hete vagy hogy épp a munkahelyemet képező furgonnal evickéltem arra, a ponyvám teteje sejtésem szerint épp 2.8 méter magas: amikor megláttam a vaskaput, valami isteni sugallatra szépen lelassítottam, majd engedelmesen meg is álltam előtte, és két perc tanakodás után néhány szakértő járókelő bevonásával arra jutottam, megfordulok, és békességgel elhagyom a terepet, s teszem ezt azóta is, amíg a világ világ, s amíg nem lesz egy 2.75 magas furgonunk. Mindazonáltal éppenséggel andaloghattam volna is, lelkemben a szokásos rőzse-dalokkal, na, akkor simán nekicsattanok – tudom, az én mérhetetlen ostobaságom lett volna, azonnal lesújthatott volna rám a törvény ereje és dolgozó népünk megvetése egyaránt: én azért mégis azt kérdezném, tekintettel például már csak az eddigi egymilliós újraépítési költségre is, amit az eddigi három csatt okozott a köz kárára, szóval miért is ördögtől való, ha egy négy, vagy mondjuk akár egy tizenhárom és fél méter magas, máskülönben viszont egytonnás  jármű átmegy a Kallóson? Most akkor el kéne tán dönteni, az a baj, ha három és fél tonnánál súlyosabb az az autó vagy nem? Mert ha az, akkor, egye penész, maradjon a súlykorlátozás, és hagyjuk a többit a tarkába, ne költsünk évi egy millát arra, hogy különféle pilinckákat eszkábálunk, plusz a szerencsétlen feledékenyek autóiban keletkező károk. Ha netán a magasság is problémás valamiért az ott lakóknak, mondjuk túlságos és veszélyes örvényeket keltenek a felsőbb légrétegekben a felépítmények, ily módon lesodorintják a konyhaablakból a muskátlisládát, én azt is jól megértem, csak akkor mondjuk ezt el szabatosan, és oké. Én is régóta szeretném, ha mondjuk a Dunasoron csak az olyan tengerkék japán autók járhatnának, amiknek 394-es szám található a rendszámában – sokkal könnyebben találnék esténként parkolót, és amúgy is idegesít, hogy napi több tucat jármű itt tobzódik oktalanul, pont előttünk: de mindeddig senki nem támogatta érdemben a javaslatomat. Pedig igény volna rá. Az enyém.

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (34 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

15 komment

  1. Spingár László szerint:

    Nem is tudja Balogh Gyermekrák István, hogy milyen sokat ártott a beteg gyerekeknek. Többektől hallottam, hogy ezentúl nem adakozik sem magánemberként, sem cégesen hasonló alapítványok javára, mert csak a hiénákat gazdagítja vele.

    • Boda Kapitány szerint:

      Sajnos pontosan így van… Ha húsz évet kap, az is nulla… amúgy se nagyon bízik senki bennük, állami pénzt gyakorlatilag nem láthatnak, hiszen nem foci, és akkor jön egy ilyen nyomorult, és bedönt mindent.

  2. L70c szerint:

    Ne búsuljatok,majd hamarosan megalapítják a NEMZETI-VIKTORIÁNUS CSOMAGKIHORDÓ ZRT-t. Melynek elnök-vezérigazgatója, gondolom kitaláljátok ki lesz.. A munkaerő után se nagyon kell kajtatniuk. Szépen összeterelik, azt a “néhány” szerencsétlent, akinek még nem jutott ki a közjóból,a jól fizető közmunka által.. Ugyan, itt repülni senki nem fog (kivéve persze azt, aki nem szedi elég serényen a lábát)Majd kihordják a csomagokat, lábon,stoppal,bliccelve.. (mert kell a profit, mindenáron) A szlogen mondjuk az lesz: “szedd a lábad serényen!-vagy repülsz innen keményen) 2. Ezt a “jóembert” fel kéne boncolni(különösképpen az agyát, már ha rendelkezik ezzel a szervvel..) és megvizsgálni, mire vezethető vissza, az ilyen rágcsáló magatartás… Aki gyereket, pláne beteg gyereket lop meg.. Azt nyilvánosan meg korbácsoltatnám. Aztán egy laza kenyér-víz kúrával egybekötött, életfogytiglanit adnék neki jutalmul.-De nem a mai luxus börtönökben.. Hetente 2-szer, egy órás videós foglalkozással egybekötve. Melyen beteg gyerekeket mutatnának “be” neki, csak hogy lássa a nyomorult véglény, kiket lopott meg, miért került oda.. 3. Aki az átlagosnál magasabb(nem 20-centivel) gépjárműt vezet, annak illenék ismerni a méreteit. Vagy menjen dolgozni egy autó gyárba, és ott egyéb problémák nélkül gyárthat nyitható tetővel szerelt autókat.. Magyarország! “Mi így szeretünk”

  3. Hatlövet szerint:

    Biztos hogy jó néhányszor rendelkeztem én is az adóm 1%-val kapcsolatban a fenti alapítvány javára és nekem sem igazán volt szimpatikus már a kezdetektől ez a Balogh úr, de úgy voltam vele, hogy talán az összeg nagyobb része a beteg kisgyerekek gyógyíttatására fordítódik.
    Amikor meghallottam hogy vagy 800 millió forint pihen a Gyermekrák Alapítvány számláján és annak kamataiból fizetik az alapítvány vezetőjének félmilliós fizetését dobtam egy hátast.
    Én nem mondom hogy ezek után nem fogok alapítványokat támogatni, de az biztos hogy egyenlőre előnyben részesítem a rászoruló személynek közvetlenül történő támogatást, mert annak 0%-os az alapítványi költsége.

    A Kallós utca már lassan egy rémregény, tök jól látod hogy a magasságkorlátozás ott teljesen felesleges. Már csak azért is mert például egy T72-es harckocsi szerintem lövegtornyosan is csont nélkül átmegy alatta, de egy M1 Abrams biztosan.
    Ha máskor arra mész a ponyvással engedd le 1 barra a guminyomást és lehet hogy nyersz 3-4 centit a magasságból és talán akkor elférsz alatta. :)

  4. LINDA szerint:

    Ez is jó volt, mint mindig…és 99…akkor várom a következő ünnepi számot :)

  5. DonCarlo szerint:

    Mint mindig most is a telibe ment!
    Köszönöm Kapitány!
    És: Ünnepre fel! :D

  6. zselés szerint:

    Ezt az amazonos dolgot azért elég rendesen beszoptad, pedig értelmes embernek látszódtál, a nigériai királyt se szabadítottad ki, erre simán terjesztesz egy mégnagyobb ökörséget, persze, amerikában, 30 perc alatt bárhova, nyilván, nincsenek nagy távolságok, hihető, meg a drónok, azok is persze csak úgy röpködnek, nyilván a nagyvárosokban jó szpotterkedni, azannya, odanézz, a 64. sarkán három is milyen szépen betartotta a követési távolságot, bémeg, hát ezen most jót röhögtem, amúgy ha csak én látszódnék túl realistának, persze azóta hivatalosan, értsd: a “naívak” számára is, de tisztázták, hogy csak egy mém vagy mi a tököm, szóval egy ingyenreklám volt az egész, lám, te is itt reklámoztad, és még én is belecsempésztem a hozzászólásomban, pörög a gugli számlálója.

    • Boda Kapitány szerint:

      Puff neki… legalább neked is kellemes az ünnep, beszoptam… hát… próbálok nem összeroppanni, a többit meglátjuk… De 2005-ben azért ideérhetett nulla munkanap alatt a könyvem vagy azzal is csak szopattak?

      • Körte szerint:

        Azt a könyvet csak én vihettem a T3-mal, csak úgy érhetett olyan gyorsan oda. :-)

      • zselés szerint:

        Nemtom, nem voltam ott, nem láttam, de hihetőnek hangzik a dolog, az amazon ugyanis nem csak Amerikából szállít, és ráadásul még csak nem is az amazon szállít, ugyebár. Bár lehet, hogy mégis, asszem épp most húzott el egy amazon feliratú drón, nem neked viszi a kipufogódüznit véletlenül? :=) Hát jah, az ilyenségek miatt telnek jól hétköz- és ünnepnapjaim, de ha durva materialista akarnék lenni, na jó, annyira nem is kell akarni: én addig eszek kalácsot paradicsommal, amíg hülyék és néha-naívak is élnek e sárgolyón; ha mindenki éppoly okos lenne, neadjaisten még okosabb is, mint én, akkor utolsó mentsváram az ellenállhatatlan humorérzékem, netán legendás férfivonzerőm maradna.

    • Nah, végre már valaki megmondta ennek a malyomnak, hogy mi a pálya! Király vagy, Zselés! Király! Így kell ezeket a helyükre tenni! Király vagy!

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


× négy = 20

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz