Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


14 december
16komment

Égszínkék télikabátkám – családban, marad

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már kilencvennyolcadik kiadásában ismét Amerikában kezdünk – a teljesség jegyében ezen a héten nem ajnározunk (a jövő hétre viszont megint van egy elképesztő anyag, nem is mondok róla semmit, de teljes döbb van nálam…), inkább csodálkozunk, hogy ilyen is lehetséges: egy hatéves kisfiút “felfüggesztettek” az iskolában, gondolom/remélem, ez azt jelenti, hogy egy darabig nem kell mennie, most figyelj, mondom az okát is, szexuális zaklatással gyanúsítják. Na kérem… Az ifjú kéjenc olvasásórán megpuszilta a mellette ülő kislány kezét – azt hiszem, a bűntény társadalmi veszélyeit nem kell ecsetelnem, drága böngészőim… ha én Amerikába születek, tízéves koromig felnégyelnek, és New York kapuira tűznek, hogy miért, annak a közölhető részét pikáns részletekkel fűszerezve megosztom bent. Egy kicsit még mindig rezsit csökkentünk – továbbra is erőteljes meggyőződésem, hogy az évszázad átverését tömickölik le a torkunkon: a projekt nagyszerűségét PR-szempontból eszembe nem jutna megkérdőjelezni, hiszen rengetegen örülnek a hihetetlen mértékű spórolásnak, ők nyilván azt is készséggel elhiszik, hogy a semmiből lesz valami, illetőleg hogy Széles Gábor otthon már a plafonon lebeg, ha megnyomja a gravitációs távirányítóján az off gombot. A közös képviselőknek mindenesetre hamarosan majd lakógyűléseken kell kihirdetni a rezsicsökkentés mértékét. LOL. 1952, itt és most, csak nekünk. Végezetül bizonyos intim részletek jönnek kedvenc és egyetlen autómról, a Kék Villámról, avagy a Büszkéről, ahogy tetszik – hű Rocinantém nemrégiben ismét megjárta velünk Ausztriát, szokása szerint egyetlen rossz pöffenés nélkül, hanyag eleganciával, olcsón: ahogyan az egy húszéves japánhoz illik… Mitsu-istenítés is – egy kattintásra innen…

Hirdetés

* Szexuális zaklatással vádoltak meg egy hatéves kisfiút Amerikában.

Hűséges olvasóim nyilván emlékeznek rá, hogy épp a múlt héten hozsannáztam kissé az Egybesült Álmokat illetően: tizenháromezer önkéntes és egy fél ország fogott össze azért, hogy egy beteg kisfiú álmát teljesítsék – hát, ahogy annak idején Rátonyi Robi bácsi mondta, ez is operett, az is operett, egy kisfiúnak álom, egy másiknak rémálom… Felfüggesztették a magáról megfeledkezett, emberi mivoltából kivetkőzött  hatévest, aki szexuális tárgyként próbálta meg kezelni padtársnőjét, s az olvasásóra egyik óvatlan pillanatában kézen puszilta. Ilyenkor, bizony, még csírájában kell eltiporni a perverzió csúf folyondárát: az ilyen kis hatévesekből lesznek ugyanis azok a vadállatok, akik később munkahelyükön, mindenféle hátsó szándékoktól vezetve képesek megdicsérni kolléganőjük frizuráját, sminkjét, horribile dictu, egy szál virágot vagy bonbont adni nekik valamilyen alkalomból; a liftben kihívóan és túlontúl sokat sejtetően bámulják a szemben álló hölgy nyakán aranyló kis pihéket; netán autójukból orvul ráduddantanak egy érdekfeszítően ringó csípőjű, mit sem sejtő áldozatra. A súlyos lelki törés persze mindegyik esetben megkérdőjelezhetetlen tény, s az ilyesfajta bűntényeket a ma Amerikájában legfeljebb a hatévesek ússzák meg szimpla felfüggesztéssel… Isten látja lelkem, soha nem voltam híve a zaklatásnak, legyen az bármilyen természetű, irányuljon az ellenkező vagy a saját nemre, nekem egyik sem kedves: de ebben a szegmensben a tengerentúlon azért kicsit mintha eldobták volna a kanalat. Ha, tételezzük fel, ma lennék gyerek Amerikában, és ugyanazt élném végig, mint a hetvenes években a Mező Imre utcában, tízéves koromban a villamosszékben ülve fecskendeznék belém a méreginjekciót Texasban. Kézpuszi… na ja… Hatévesen legtöbbünk már rutinos rókának számított a(z elméleti) csajozásban – kölcsönösen előnyös megállapodásokat kötöttünk vállalkozóbb szellemű kislányokkal, hogy mondjuk a légópince félhomályában ki-ki maga győződhessen meg róla szemrevételezés útján, nem vagyunk épp egyformák. Kilencévesen olyanokat lassúztunk a babazsúrnak meg születésnapnak álcázott kisszobai partykon, hogy hetekig susogtuk egymásnak az élményeket, külön mi, és külön a lányok persze… És mindenről mindent tudtunk – legalábbis azt gondoltuk, amiben mégse voltunk biztosak, azt megmondta valamelyik fölényes nyolcadikos; szép óvatosan felfedeztük az életet meg, még óvatosabban egymást. Ahogy ez pár tízmillió éve történik a világban. Sajnálom szegény kisfiút – mert pontosan tudni vélem, mennyire nem érti most, mi rosszat tett azzal a kézencsókkal: nem zaklatni akart ő, csak kedveskedni, imponálni, szeretni. Ezért pedig nem felfüggeszteni, de becsülni, dicsérni kéne – mert sok más mellett pont ez hiányzik a világból: én azt gondolom, nem csak nálunk, de ott, Amerikában is…

* Hamarosan faliújságon is ki kell hirdetniük a közös képviselőknek a rezsicsökkentés lakókra vonatkozó eredményeit.

Megmondom őszintén, továbbra is elkötelezett és lelkes híve vagyok a szerencsére az élet egyre több területére kiterjesztett rezsicsökkentésnek. Mélységesen hiszem, hogy a rohadt internacionalista-kapitalista-tőkés-extraprofittermelő cégekben bőségesen van még pénzügyi tartalék – azt meg csak remélem, hogy hamarosan elfogy a türelmük, és észreveszik, hogy ezzel a szemét, anyagias hozzáállással nálunk nem sok kalácsot fognak megzabálni, jobb ha húznak a szerencsétlen kis Európájukba. Ha aztán egyszer végre elegük lesz, és feladják, minden jófajta állami kézbe kerülhet, s onnantól kisimulnak a dolgok, mint azt jól láthatjuk, számos ügymenetet megfigyelve, mondok most egyet, teszem azt, na, vállalkozókáim, nem összerezzenni ám, pénztárgép, na jó, mondok még egyet, Szoliom Airlines Álmos vezérrel, na még egyet, A Nagy Állami Mobilcég, Aminek Tán Neve Se Volt, Mert Megalakulása Előtt Bedőlt, ha még emlékszünk, oh, nem is folytatom. Kimondottan tetszik amúgy az is, hogy a közüzemi számlákon nem lehet csak úgy hebehurgyán, ex has evangelizálni, mi jó is nekünk, hiszen csak úgy, a semmiből, száz meg ezer forintokat spórol nekünk bölcsőnk, s majdan sírunk is, azaz édes hazánk, vagyis Pártunk, és a rezsiharc Vak Bottyánja és MacGyvere, a formátumos ember, Németh Szilárd: nem csak a kötelező betűtípust (New Times Roman – hm… ez a roman, ez azért… izé… na mindegy…), de a szép narancsszínű kis folt megfelelő nyomdai színkódját, az úgynevezett Pantone-kódot is törvénybe foglalták – és mi szomorú voltam ma, amikor a rádióban azt kellett hallanom, még/már ezeket a regulákat is megszegte hét szolgáltató cég, nyolcszor… már-már  szabotázs, én amondó vagyok. Na, mindenesetre most az a következő lépés, hogy a közös képviselőknek február 15-ig értesíteni kell a lakókat, mennyit kaszált a ház a rezsicsökkel. Egyelőre nem kell hetente házbizalmiülésen csasztuskákat énekelni, hogy aszongya teszem azt: “Akárhogy fenekedik a szoclib ármány / Levitte vízdíjunk a jó Orbán-kormány / Nullát mutat két év múlva a gázóra / Esküdj meg, hogy nem szavazol a Gordonra…” – lesz viszont faliújság, ahová ki kell tenni a fontos dokumenteket. Igen ám: de mi van, ha egy hazaáruló is lakik a házban, és valamelyik éjjel, ürgebőrbe öltözve lelopja azokat? Nos, a Németh-kódex azt javasolja, a közös képviselő tanúk jelenlétében rajzszögezze a faliújságra a szikár tényanyagot, s utána készítsen fényképet is művéről. No, így már tényleg jó lesz: ha Mekcsey Geréb éjszaka lecsórja és elemészti is a tudományt, délutánonként a Szabad Polgár-félórákban összeülünk, és nézegetjük a közös képviselőnél a fotóalbumokat. Lefőzünk pár liter pálinkát, és hallgatjuk a Kossuthon a makkoshotykai fejőnőket, akik összeszedetten elmondják valamelyik obersovszkynak, nekik valahogy óráról órára jobban bejön a világvezénylő mindenség.

* Ausztriában jártunk – természetesen hűséges négykerekűmmel, gond nélkül.

Húszéves épp hogy elmúlt a Kék Villám, ami pedig a kerekeiben lévő kilométerek számát illeti, 640 ezer a bizonyos, hogy korábban hány derék magyar tulajdonos összesen mennyit csavargathatott vissza, annak nincsen megmondhatója. Minden fődarabja eredeti és lényegében bontatlan, a kopó alkatrészeket cserélem benne olykor, üveggyöngyökért – ezeket leszámítva az elmúlt öt évben egy mosolygós nullát költöttem kedvenc télikabátomra, és ez nekem lenni jó. Nem félek különösebben attól sem, hogy valaki megóhajtja – mondom, még az alkatrészárai is olyan nevetségesek, hogy azért sem éri meg elkötni, mint jó pár régebbi, közkedvelt típust. Ha netán el akarnám adni, kapnék érte vagy ötvenezer helyi egységet – az más kérdés, hogy tízszer annyiért se adnám, annyira szeretem. Soha nem hagyott még cserben sehol, a zegernyés mínuszokban néha olyan márkákat húzgáltunk/bikáztunk már be vele/róla, hogy szégyelleném kimondani. A hétvégén Grazban, Suszter mesteréknél volt halaszthatatlan jelenés – tankoltam hát egy jóleső telit az autó értékének egyharmadáért, aztán Kulcsnál feltehetően sikerült az ár másik kétharmadát is ott felejtenem, amennyiben a hatvanas tábla mögött állt egy megfelelően figyelemfelhívó festéssel ellátott gépkocsi, elvileg nem hogy én, de egy középső csoportos óvodás is kibökte volna, annyira szimpla eset volt, igen ám, de én a délelőtti, ünnepélyes utastér-takarítás után még találtam egy kósza porszemet a műszerfalon, épp azt tessékeltem odébb (mindig is mondtam, hogy az autótakarításból semmi jó nem származhat), várhatóan tehát készült rólam egy ragyogó minőségű videófelvétel, aminek konzekvenciáit hamarosan elküldi címemre az illetékes Vas megyei rendőr-főkapitányság, így tehát újabb ötven óra kedélyes furgonvezénylés vár rám, ami alatt e pazar felvétel díját kitermelem. Ha pechem van, valahol ebben az ötven órában is lefotóznak, és akkor… na jó, csak viccelni próbáltam, bár kicsit még fáj, ha nevetek… Persze az is lehet, hogy a másik irányt lőtték – idegességemben még azt se láttam pontosan, merre állt a cső. Mindegy. Egy autó áráért tehát sikerült megjárnom Grazot, no de az élmény, gyerekek… egyfelől a komfort, a biztonság, a valódi döluksz utazás pillanatai… no és akkor még… a sóvár pillantások bezsebelése, amerre csak megfordulunk… hát az valami megfizethetetlen… A labancok ugyanis, elárulom, pontosan tudják, igencsak vastag buksza kell ahhoz, hogy valaki egy ilyen remek állapotú, már-már makulátlan veterán autó büszke birtokosa lehessen… No… szerintem jó darabig még irigyelhetnek a Mitsuért, amerre csak járok – mert ellenőriztem a kontóim állását, és még biztosan marad a mostani, égszínkék télikabátkám…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (29 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

16 komment

  1. Hatlövet szerint:

    Ahogy elnézem az amcsiknál is van elmebeteg rendesen. Mégis mit várnak ettől az elrettentő intézkedéstől, ha lenne bírósági tárgyalás vajon kik lesznek az esküdtek?

    Én csak azt kérdezném meg azoktól akik bedőlnek ennek a rezsicsökkentéses kamunak, hogy vajon vennének e használt autót a rezsicsökkentés lángpallosú apostolától Németh Szilárdtól? Na ugye!

    Élek a gyanúperrel, hogy Te egy notórius gyorshajtó vagy András. Ámerikában már sitten ülnél életfogytiglan.

    Remekül összeszedett HL-t olvashattam ma reggel is. Köszönöm!

  2. Green szerint:

    A rendszerváltás korabeli általános iskolákban a helyi sheriff-ek, sorba lőhették volna le kérdezés nélkül a diákokat, mit diákokat egész osztályokat, velük együtt engem is. Nálunk durrant ugyanis az elfojtott Kádári szex-robbanás, az ÖKM magazintól a St. Pauli Natricheren át… egészen a papírgyári bálákból megmentett minőségi lapokig… a VHS kazettán sógor videókon látott bőrgatyás sváb soft pornóról nem is beszélve… persze, hogy elszabadult fantáziával cserélgettük ezeket, dipó táskából dipó táskába, szimat szatyorból szimat szatyorba… hova tovább nem átallott az egyik osztálytársam betakarózni a gyűjteményével, hogy neki mennyi ilyen van, mikor is tanulószobánkra rányitott az ő a nagymamája, ha ő amerikai civil gárdista akkor nekünk annyi…

    A közös képviselős íráshoz nincs mit hozzá tennem, pedig vastagon lenne mondandóm , de helyettem olyan szabatosan fogalmazott e hely csalogánya, hogy hangosan felnevettem több helyütt! Köszi B. !

    A Japán autók megbízhatóságát, szintén felesleges ecsetelni e helyütt, hiszen mindenkinek, csak az út mellé kell néznie hány lerobbant ilyen gépjárművet lát ott? Persze költői volt a kérdés! Ezért karon fogva Boda Úrral kiáltom az égbe, hogy : Japan Cars Rulez!

  3. leon szerint:

    …..a megspórolt rezsipénzed külld el a népi együttes gordonkásának..

  4. DonCarlo szerint:

    Amennyire kificamodott nép lett az amcsi, nem csodálni, ha kihalnak hamarosan: egyik oldalról a mekik hízókúrája másfelől az ilyen idióta túlreagálása a két nem közti kapcsolatnak. Ilyenkor sokszor nem értem hogy vannak annyian, mitől szaporodnak?
    A gyorshajtás vadászata sajnos már olyan sport lett a rendőrségen, mint fácánt lődözni. Ezt is azt is csak bizonyos réteg mívelheti.
    A rezsicsökkentés egy nagy lufi, egyszer kipukkan. Ha tényleg csökkenne a rezsi, akkor több maradna a zséből, viszont a boltokban a maradadékot duplán kiszipkázzák. Humbug az egész.
    De az írás az mos is pörfekt! ;)

  5. KEndre szerint:

    Régen még lassan mondta az illetékes: nem lesz gázáremelés, most meg már villámként csap be a rezsicsökkentés 3.0 – így fejlődik a világ.

    Higgyünk a csodákban, merjünk nagyokat álmodni! Ismerős szavak? Nem olyan bonyolult ez.

  6. L70c szerint:

    ELNÉZTEM A RAJZOT (KORÁN VAN MÉG KÉREM….) A SZTORI AZ ENYÉM, CSAK IDESANYÁM BELEFOLYT A NEVÉVEL VÉLETLENÜL, ÉN MEG MÁR KÉSŐN NÉZTEM, HOGY NEM ÚGY HÍVNAK MINT ŐT… SZÓVAL MÉG EGYSZER..: 2014-ben, ingyenes lesz az üzemanyag, ha a nép, az Orbánhoz hű marad. Nyomj egy x-et, a FIDESZ-re, s az államkasszába többet nem fizetsz be. Szavazz rám!-mert VIKTOR vagyok, én a népnek jót akarok.. Legjobb párt a FIDESZ, mert adót nem fizetsz. Tovább is van, mondjam még..? Nagy szerencsénk van, hogy ők gyakorolják a hatalmat,-már egyesek szerint. Egyébként meg, javasolnám hogy az említett kötelező fénykép mellé, készíttessünk a polgárokkal még párat.. Mondjuk propaganda céllal, nézzük: “Marika néni, áll a rezsicsökkentés(ek) után, és büszkén mutatja, hogy a Viktornak köszönhetően milyen jól jártak a kisnyugdíjasok. Mert lám, ő is, az eddigi 10dkg. párizsi helyett, most már 15-öt vásárolhat, minden hónap elején, és ha úgy tetszik, 3-alkalom alatt, befalhatja jóízűen az egészet.. Mert hát mégis csak rendes ám ez az ország vez. A maga módján, segít mindenkinek, persze, kinek így..kinek meg /úgy/ mert hát, a szándék a lényeg, kérem szépen, és különben se legyünk telhetetlenek.. Egyébként, ami a kék villámot illeti, én nemrég, kinéztem egy nálánál is korosabb fenevadat (28 Years old..) Hát, mit mondjak, olyan állapotú(fél éves kora óta egy családnál van, garázsban tartva, korához képest, minimál km-t tettek bele. Rozsda gyakorlatilag sehol, szóval, olyan igazi: “mint a mesében” sztori) hogy először csak pislogtam, már kezdtem gyanakodni, talán úgy tartották, mint Lenin elvtársat, halála óta (balzsam alatt) És persze az ára is nagyon baráti.. Szóval, ha odafentről megsegítenek, akkor miután nagy gonddal, és szeretettel, megvettem, átnéztem, végig törölgettem, stb. én is bele kóstolok egy nálam egy évvel “fiatalabb” négykerekű előnyeibe… Attól nem félek, hogy a computer letilt bármikor is… Meg igazából, az alkatrész árakat alapul véve (egy új szívó szelep, egy! az,az egy kg. kenyér áráért a tiéd lehet..) (ha kell hozzá..)sincs félni valóm. Mert gyakorlatilag nevetséges összegből fent lehet tartani.. Persze ez a szépség is Távol keleti gyártmány, csak nem M-el kezdődik a márkanév, hanem N-el.

  7. Kacago Vidor szerint:

    “Szexuális zaklatással vádoltak meg egy hatéves kisfiút Amerikában.”

    Bolondok ezek az amerikaiak!

    No1: A kézcsók a hódolat jele.
    No2: Az “elkövető” még kiskorú.
    No3: El kellene gondolkodni a régen bevált pedagógiai módszereken, sarokba állítás, kukoricára térdelés, tenyeres, fülhúzás stb., elrettentés céljából, mielőtt bíróságra kerül az ügy…

    Ált. iskolás koromban történt, de hatodikban:
    Lányok:
    - Tanárnéni! Nyúlkálnak a fiúk!!!
    - Hová nyúlkálnak???
    Válasz: zavart pirulás, és abbamaradt a feljelentés.

    :)

  8. Kacago Vidor szerint:

    “Húszéves épp hogy elmúlt a Kék Villám… No… szerintem jó darabig még irigyelhetnek a Mitsuért”

    Ez már olyan ritkaság, hogy a gyár lehet, ad érte egy újat. :)

  9. rizsapista szerint:

    Amit Vidor ír, nem hülyeség ám! Hatszázezer hibátlan km. után, egy kompletten felszerelt mentőautót adott a gyártó, a neki visszaadott motorblokkért. Csak mert meg akarták vizsgálni, mit is sikerült így eltalálniuk. Ha mégis megválnál ( nehezen hiszem! ) Kék Villámtól, ez lehet egy út.

  10. Gondolatjel szerint:

    Ez most nagyon remek lövet volt!

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


egy + = 7

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz