Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for december, 2013

28 december
18komment

Calvadosszal ízesített morálfilé

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (38 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már SZÁZADIK kiadásában egy megkerülhetetlen születésnapról és születésnaposról – Keith Richards, a Rolling Stones gitárosa a hetvenet töltötte be a múlt héten: én tudom, hogy mifelénk, ez erkölcsben, emberi jellemvonásokban a legfelsőbb szinteken oly mérhetetlenül gazdag honban nem szabad példaképül állítani olyanokat, akiknek a múltjában méretes vétkek bűzlenek, nos, mindazonáltal én mégis megemlékezem a magam módján Keef-ről, aki nekem sok más mellett akkor is a remény élő szobra bizonyos tekintetben. Hazai vizekre evezve: három politikus nevét írta ki falára Terry Black, belekezdve bosszúja beteljesítésébe. Terry Black azon háborodott fel, hogy a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat parlamenti karácsonyi ünnepségén nemkívánatos személy lett Krasznai Tünde, az X-Faktor című tehetségkutató egyik sztárja, mire a televízió válaszul többi énekesét se delegálta a gálára. Azóta komoly vita bontakozott ki a témában – szerintem vihar a biliben, plusz ne ítélj, hogy ne ítéltessél. Végül egy egyszerű, de számomra fontos tény, pezsgőpukkanással: itt, a neten kereken századszor köszönthetem nyájas böngészőimet – a HL viszont ennél sokkal többször jelent már meg az elmúlt tizenkét, lassan tizenhárom évben, leszámítva néhány szabadságon töltött hetem kihagyásait, nagyjából hatszáz alkalommal pöfögtem valamit egy-egy nemzetközi, hazai és helyi/saját hírhez. Miközben mindenkinek szépen köszönöm a figyelmet, statisztikázunk egy picit, továbbá igyekszem reményemet kifejezni a hasonlóan szorgos folytatásban – természetesen szigorúan szem előtt tartva az önkéntesség és a teljes nonprofitság nem fakuló elveit. Továbbra is nettó élhetetlenség odabent: kérném a belépőt mindenkitől, ma is egy lapozás az ár. Tovább »»

Hirdetés
21 december
15komment

Korlátolt korlátok között

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (34 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már kilencvenkilencedik kiadásában először a világ legnagyobb internetes piactere, az amazon.com legújabb ötletéről beszélünk: az évi hatvanegymilliárd dolláros (ez, csak úgy mondom, tizenötezer-milliárd forint…) forgalmat bonyolító cég most azt vállalta be, hogy az Egyesült Államokon belül harminc perc alatt kiszállítja a kisebb terjedelmű rendeléseket – drón segítségével. Harminc perc, mondom…  Mentővel furikáztatja magát a Gyermekrák Alapítvány elnöke: évek óta az érdeklődés középpontjában áll az alapítvány, sokan szeretnék tudni, vajon mire költik az évente befolyó százmilliókat. Balogh István, amikor megkérdezték tőle, miért magát szállíttatja a mentővel a buszsávon és a villamossíneken, szimplán csak hazudni tudott, márpedig aki egyszer hazudik, az többször is tud – ha netán mégis kiderülne valamikor, hogy alaptalanul beszélek róla csúnyán, szégyellni fogom magam és megkövetem. Annyira azért nem tartok ettől: valami hosszú ideje azt súgja, nagyon nem stimmel pár dolog arrafelé…  Végül némi forgalomszervezés a mi házunk tájékáról – a múlt héten egy furgon sikeresen leverte a Kallós Dezső utcai magasságkorlátozó korlátot: tisztában vagyok a magam korlátaival, de megkérdezném, ha szabad, ugyan mi baj is történne, ha behajtanék a Kallósba egy akár százharminc méter magas járművel? Gondolkodom amúgy, hogy elintéztetem, hogy a Dunasorra a továbbiakban legfeljebb ötven kilós szerkezetek juthassanak be – az utca elejére kiásatok egy húsz méter mély vermet, amit bambuszrudakkal fogok befedetni, akit nem bír el az átjáró, az beesik… Itt vagyunk a lösz szélén, nem szeretnék bajt, érthető, ugye? Ha nem, alaposabban elmagyarázom: ha nem vagytok túl magasak, beljebb fáradhattok. Tovább »»

14 december
16komment

Égszínkék télikabátkám – családban, marad

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (29 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már kilencvennyolcadik kiadásában ismét Amerikában kezdünk – a teljesség jegyében ezen a héten nem ajnározunk (a jövő hétre viszont megint van egy elképesztő anyag, nem is mondok róla semmit, de teljes döbb van nálam…), inkább csodálkozunk, hogy ilyen is lehetséges: egy hatéves kisfiút “felfüggesztettek” az iskolában, gondolom/remélem, ez azt jelenti, hogy egy darabig nem kell mennie, most figyelj, mondom az okát is, szexuális zaklatással gyanúsítják. Na kérem… Az ifjú kéjenc olvasásórán megpuszilta a mellette ülő kislány kezét – azt hiszem, a bűntény társadalmi veszélyeit nem kell ecsetelnem, drága böngészőim… ha én Amerikába születek, tízéves koromig felnégyelnek, és New York kapuira tűznek, hogy miért, annak a közölhető részét pikáns részletekkel fűszerezve megosztom bent. Egy kicsit még mindig rezsit csökkentünk – továbbra is erőteljes meggyőződésem, hogy az évszázad átverését tömickölik le a torkunkon: a projekt nagyszerűségét PR-szempontból eszembe nem jutna megkérdőjelezni, hiszen rengetegen örülnek a hihetetlen mértékű spórolásnak, ők nyilván azt is készséggel elhiszik, hogy a semmiből lesz valami, illetőleg hogy Széles Gábor otthon már a plafonon lebeg, ha megnyomja a gravitációs távirányítóján az off gombot. A közös képviselőknek mindenesetre hamarosan majd lakógyűléseken kell kihirdetni a rezsicsökkentés mértékét. LOL. 1952, itt és most, csak nekünk. Végezetül bizonyos intim részletek jönnek kedvenc és egyetlen autómról, a Kék Villámról, avagy a Büszkéről, ahogy tetszik – hű Rocinantém nemrégiben ismét megjárta velünk Ausztriát, szokása szerint egyetlen rossz pöffenés nélkül, hanyag eleganciával, olcsón: ahogyan az egy húszéves japánhoz illik… Mitsu-istenítés is – egy kattintásra innen… Tovább »»

10 december
4komment

Sofibá (na végre) hazatér (V.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.91 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Vízre néző lakosztály a Hotel Rakparton

Ígéret szép szó, én is jól tudom: egyik Zsolti barátom a sok közül épp ma kérdezte meg harmadszor, mikor jön a sofibá-sztori ötödik, befejező része – hát akkor most, elnézést és oppardon, dolgoztam, mert az írogatás, jól tudjátok, nem munka, csak lepkeűzés, na, mindegy, azt is tudom, jó régen volt már a negyedik, maga az út meg, amikor is Zoli kollégám/barátom társaságában Németországba fuvaroztuk a legendás Waters-produkció, a The Wall kiváló színpadépítő brigádját, már szinte kötésig merült a múlt kútjának csodás vizébe. Legjobb tehát, ha pár szóban ismét csak emlékeztetem a kedves böngészőt, miről is meséltem korábban. Az első részben konkrétan még csak itt, szerény lakomban brümmögtem és álmodoztam a nagy kalandról… A folytatás legfontosabb mozzanata talán az volt, amikor élesben, utasokkal először ültem a kormány mögé, s arra is jó volt visszarévedni, hogy tizenkét méteres bálnánk a nap végén szintén az én vezénylésemmel fordult be berlini szállásunkra… És jött a harmadik rész, amelyben egy majdnem teljesen szabad napunkról, továbbá például Frau Scholzról meséltem pár bekezdésnyit. A negyedik folytatás végére, egy kalandos, szakmai részletekben gazdag forgolódást, és némi bevásárlást követően átértünk Düsseldorfba: út közben derült ki, hogy eggyel kevesebb férőhely van a szálláson a szükségesnél – érdekes gondolatok forogtak a fejünkben, végül szolidaritásból mindketten a buszban aludtunk, a Rajna-parti rakparton, egy fizetős parkolóban, mondjuk úgy, mérsékelt komfortfokozatban. A hangulatunkkal, miután szegény Zolit sikerül némiképp lecsillapítanom és megnyugtatnom, tulajdonképp semmi baj: a madárlátta lidl-s háromszögszendviccsel a vacsoránk is pipa – nincs más hátra, mint készíteni pár éjszakai képet a Hotel Rakpartról, aztán Zotya hátra heveredik, én meg elöl dőlök neki az ablaknak, maradjunk annyiban, elég fura éjszakai szállás két olyan embernek, akik a mögöttük ülő ötvenért felelnek másnap… Elsősorban is Zoli, aki marad egyedül: mert én megegyezés szerint délelőtt beülök egy kisbuszba utasnak, és megindulok hazafelé, de rá vár még jó pár kilométer… Ez utóbbiról kevesebb szó esik a befejező részben (annyit azért elárulhatok, barátom gond nélkül megoldott mindent), de hogy miképpen értem haza én, azt részletekbe menően elolvashatjátok, beljebb. Tovább »»

07 december
11komment

Az étel nagyágyúi

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már kilencvenhetedik kiadásában már megint az amerikaiak dicsőítésével kezdünk, várom a ledorongoló hozzászólásokat – sajnálom, nekem akkor is feltételek nélkül tetszik, ha egyetlen kisgyerek kedvéért, egy szép napjáért képes megmozdulni egy fél ország, suttyomban átalakítanak egy várost, megkoreografálnak pár filmszerű akciót, az országos tévécsatornák megszakítják magukat és adásukat, helikopterről közvetítenek, s naná, hogy San Francisco rendőrkapitánya és Obama is beszáll a játékba, csak hogy Batkid, a leukémiás kisfiú boldog legyen. Ismét: lenne mit tanulni, szerintem – de mondom, dorongoljatok le nyugodtan… Bedőlt egy úgynevezett showműsor az RTL Klubon, igen, az, amit az egyik nagy kedvencem vezet – belátom, nem olyan egetrengető hír, bár én úgy vagyok vele, a kis gól is gól: de nem is ettől kaptam a mélyütést, hanem a műsor egyik producerének kijelentésétől, aki azt találta mondani, hogy ”ebben az országban nincs elég téma, és nincs elég érdekes ember”. A producer kreatív, ha még nem mondtam volna – ez a mondat meg, hogy is mondjam csak, elég érdekesnek tűnik, legalább nekem. És akkor ha már tévét néztem, szerkesszük szépre a HL-t, hallgassak egy kis rádiót is: az iménti nagy páros (egy harmadik taggal kiegészülve “Az Éter Nagyágyúi”, lol)reggeli izé… na… műsorában hallottam valamelyik reggel furgonozás közben egy élelmiszeripari szakértőt, aki elég érzékletesen elmagyarázta, mi is lesz a csokiból a gyomrunkban. Jó, ezt tudtuk, de nem úgy… na, beljebb egy kicsit, ha lehet fokozni, még jobban belekavarodunk a sztoriba – holnap már bronzvasi, csak szólok csendesen, a magam részéről igyekszem fékezni a shoppingot, de ilyenkor végképp nem egyszerű… Még jó, hogy pénzem amúgy sincs hülyeségekre – vagy csak azokra van… Lapozz, kezdünk, mert megy az idő… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz