Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


09 november
15komment

Legnagyobb kereszt: ény

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már kilencvenharmadik kiadásában először az úgynevezett okosvárosokról mesélnék pár szóban – sok mást itt egy darabig (miközben természetesen buzgón bocsánatot kérek a magyar emberhez méltatlan pesszimizmusért európai ötödik országom felkent vezetésétől) úgysem tehetünk, mint beszélgetünk ilyesmiről: vannak viszont helyek, ahol számunkra egészen elképesztő dolgok hétköznapinak számítanak… Ha szabadlábon akarok maradni, muszáj íziben megírnom, sietősen közzétennem egy tényt: Pálffy István, a Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselője nem volt ittas a parlamentben, kapatos sem volt, becsípve, becsiccsentve sem, nem bűzlött az alkoholtól, és csak azért ment ki az ülésteremből, mert időre mennie kellett valahová, államügy. De nem érem be ennyivel: Pálffy István, a KDNP országgyűlési képviselője (saját meghatározása szerint: kemény, kuruc, keresztény ember) soha nem fogyasztott még alkoholt, illetve, ha fogyasztott volna is csak annyit fogyasztott volna, amennyit egy tősgyökeres keresztény műsorvezető, Pálffy István mondjuk híradózás közben fogyaszthat, tehát szigorúan mértékkel, csak az íze miatt, legfeljebb a zsíros pörkölthöz. De ő annyit se, sőt, is. Végezetül: tanult embernek párja nincs: doktori címet szereztem nagy hirtelen – a múlt héten számoltam be róla, hogy rendünk éber őrei elképesztő gyorshajtáson kaptak rajta Ercsi peremvidékén: most láttam viszont a mellékelt csekken, hogy ledoktoroztak, és azért ez egy kicsit, bevallom, jólesik… illetve… most nézem még pontosabban, nagyítóval… hopp, gyerekek, mi van itt… Na, bújjatok beljebb, átnézzük a dolgokat kicsit…

Hirdetés

* Az okosvárosoké a jövő.

Illetve, a világ bizonyos pontjain már a jelen is. Nem véletlen, hogy az Ericsson aktuális innovációs fórumát épp Tokióban rendezte meg: Japánban amúgy is elég sokszor érezheti úgy magát az ember, mintha a jövőbe csöppent volna. Egészen fantasztikus például a 30 milliós megapolisz tömegközlekedése és annak kiszolgáló egységei – minden metró- vagy vasútállomáson tucatnyi automatából vehet jegyet az utazó, kiegyenlítheti a jegy ellenértékét fém- vagy nagy pénzzel, kártyával, telefonnal, s ha netán keveset fizetett, a célállomáson rányomhatja a különbözetet, büntetés nélkül… Vannak aztán olyan totálisan önkiszolgáló éttermek, ahol a belépéskor egy automatánál rendelhet a kedves vendég, mire a helyére ül, már készül az első fogás, és nem kell várni a pincérre, hiszen bármikor (és szintén bármivel) fizethetünk. Mesélhetnék még az ázsiai csodákról napestig – mindez persze korántsem akkora csoda, ha tudjuk, hogy Japánban például az ország 95 százalékában van szélessávú internet-lefedettség, 118 százalékos a mobiltelefon-ellátottság, 76 százalék az okostelefonok aránya. A mobilra kötött társadalom: nagyjából ez a tételmondat állt a távközlési gigacég fórumának középpontjában – hogy ez mennyiben a világ vágyott, szebb jövője, azt persze pont én elég nehezen tudom megítélni. Nézem az okostelefon-tulajdonosokat, és tulajdonképpen piszkosul irigylem őket, hogy bárhol és bármikor bármilyen információhoz hozzájuthatnak. Hogy dolgozhatnak, fizethetnek, játszhatnak, zenét hallgathatnak, filmet nézhetnek, e-mailezhetnek… na… tényleg bármit csinálhatnak a világ lassan bármely pontján… Miközben én, tudom, merőben korszerűtlenül, továbbra is azt a kis telefont szeretem leginkább, amit nemrégiben kaptam céges használatra (ez lett a Furgonfon), s ami nemhogy a világhálóra csatlakozni képtelen, de még egy fényképet se tudnék vele készíteni, ugyanis, kapaszkodjatok meg, nincs benne kamera. Butatelefon: csak telefonálni lehet vele, azt viszont szerintem egészen kiválóan – ráadásul egy töltéssel átlagosan olyan tíz napig ketyeg el lazán… Parasztozzatok le nyugodtan, nincs nekem lelkem, nem sérülök a dologtól: én valahogy továbbra is telefonálni szeretek a telefonommal, fényképezni a fényképezőgépemmel – ha számítógépezni akarok, igenis elviszem magammal kedvenc laptopomat… viszont… szinte szégyellem bevallani, de még mindig jobban élvezem az élő beszélgetést a barátaimmal, mint chatelni velük… Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne tartanám fontosnak, nagyon is valószínűnek, mi több, jónak az okosvárosok küszöbön álló, rohamos elterjedését – azt viszont nem bánnám, ha végre nem egy csomó hülyével lennének tele.

* Pálffy István nem volt ittas a Parlamentben.

Pálffy István, a Kereszténydemokrata Néppárt egyik ikonja nem volt ittas a Parlamentben november 5-én. Negyedikén se volt, sőt, kár is ezen rugózni, mert novemberben egyszer se, és októberben se ivott Pálffy István. Továbbmegyek: 2013-ban Pálffy István egyáltalán nem volt ittas egyetlenegyszer se, pedig születésnapja is lesz neki, november 21-én, de akkor se fog inni, csak legfeljebb alkoholmentes italt fogyaszt családi körben. Pálffy István még kapatos se volt, nemcsak november 5-én és nem csak a Parlamentben nem, hanem soha előtte. Híradó vezetése közben is Pálffy István nem volt ittas sohasem. Pálffy István, midőn megírta egyik legszámottevőbb könyveit kettőször ízben, vagyis hogy Mit érdemes megvenni – A 100 legjobb magyar bor (2008 és 2009), akkor nem kóstolta meg azokat a legjobb magyar borokat, hanem elmondták neki a borászati barátai, hogy melyik bor milyenek, és ő ezek alapján írta meg ezt a könyveket fejből. Pálffy István egyszer gyerekkorában majdnem megevett egy dianás cukrot kényszerítés miatt, de végül csak a szájában tartotta, és amikor a kényszerítési tényállás megszűnt (a nagy Cirbolya félrefordult), elszaladt és kiköpte, még mielőtt a Diana-töltelék kioldódhatott volna. Pálffy István nem bűzlött az alkoholtól a Parlamentben november 5-én, mert Pálffy Istvánnál mindig van mentolos szájspray és adott esetben használni nem fél ő azt – de itt adott esetről, mint már azt jeleztük, szó sem eshetett, esetleg még megzavarhatta figyelmetlen képviselőtársakat, hogy Pálffy István időnként a Pure Alcohol Body Deodorant Spray illatterjesztő terméket alkalmaz ha a törvényalkotásban megverejtékesedne. Pálffy István különben egyszer, amikor érettségi banketten voltak tanulótársaival, 1977-ben, Hajdú-Bihar megyében (ami Pálffy Istvánnak a választási körzete, ezért is kell neki lakhatási támogatást felvennie törvényesen természetesen, 2010 óta 25 milliócskát: jobb mintha elinná…), akkor egyik diáktársa, úgynevezett Lánczi Adorján akart Pálffy Istvánnal koccintani pezsgő ital megivásával egybekötve, de Pálffy István mondta neki és mind a többieknek, a díszes kompániáknak, hogy nagyon szépen köszöni a szíves invitálást, de ő sohase de nem fogyaszt alkoholt, és ő így is tud jókedvű lenni és a társaság motra is régóta, köz tudott, és ennek illusztrisságára, ha valaki nem hiszi, levezetett egy tréfás híradót legott. És ugye nem kellett hozzá ital. Pálffy István még ha fogyasztana is adabszurdum, az ország házában ő akkor se, mert az számára szent neki. Pálffy István csak egyébként azért ment ki a Parlament üléséről, miután beszélgetett még egy kicsit képviselőtársaival, mert dolga volt, határidős, államférfis. Államügy. És még utána nem sokkal is józanul mérlegelve megmondta indulatmentesen ő Pálffy István, hogy mindazokat, akik azt terjesztik bármilyen formában, hogy ő ivott lett november 5-én, bármit is, pedig nem, rágózás és vetületféltés miatt bepereli. Én, szívből remélem, minden alantas gyanún felül állva, megúszom.

* Dr. Boda András: ez áll a helyszíni bírságom kiszabásáról szóló nyomtatványon.

Méghozzá a Családi név rubrikában… Múlt héten meséltem el, talán még emlékeztek rá, Ercsiből ki-, azaz hazafelé jövet, egy kisbusszal, szolgálatban, a település határától nagyjából harminc méterre, éjjel fél tizenkettőkor mértek be a szorgos balesetmegelőzők, egy, a sávomban szemben ügyesen leállított kisbuszból, aminek a tetőmagasságáig emelték fel a háromlábút, kihasználva a helyszín topográfiai adottságait, azaz hogy ily módon a kamera látott engem a lejtőn lefelé, én viszont a kisbuszt nem vehettem észre. Csak zárójelben mondom, bár lett volna egy hónapom rá, már be is fizettem, el is felejtettem az egészet… na jó… dolgoztam rajta… és a csekk megjegyzés rovatába se írtam semmit, bár zsezsgett az agyamban pár ötlet, de ügyesen legyűrtem a kísértést. Aztán, két nappal később, egy óvatlan pillanatban alaposabban megvizsgáltam a zöld űrlapot, pontosabban a Nyomtatvány helyszíni bírság kiszabásáról másodlati példányát, és… igen… a családi nevem előtt minden kétséget kizáróan… na ne… ott a DR… Hát kérem… ennyit tesz a megnyerő külső – egy kis kiöltözés, egy ravasz kis kék keretes szemüveg, 270 forintért, és máris doktornak nézik az állampolgárt… ötezerért??? Gyerekek, nem tétel – más évtizedeket küzd, tanul, nyomorog végig, én meg… szinte szégyellem magam, hogy rongyos öt papírért az ölembe hullt a bizonyíték… Hát komolyan, úgy le vagyok nyűgözve, mintha a saját szüleim lennék egyszemélyben…  Doktor Boda – mennyit hülyéskedtünk már ezzel korábban különb s különb helyzetekben, és most nesze neked, itt vagyok. Szikét kérek, tampont, érszorítót, kis fűrészt, szívást, itatást, színes tintákat, száz vasutat, ezeret… Kérem kedves betegeimet, húzódjanak a műtő belsejébe – az Opera következik… Doktor Boda: köszönöm, rendőr hölgy – már egyáltalán nem is fáj az egész. De… várjunk már egy pillanatot, gyerekek… hadd lám még egyszer ezt a zöld szart… hát ez előre nyomtatott cucc, a név előtt a DR oda van nyomtatva… a másolaton is. Akkor most mi is a stájsz? Mindenkit ledoktoroznak vigasztalásul, akit helyszíni bírságolnak? Vagy valami új éjszakai susmustörvény alapján októberben mindenki doktor lett ebben a betegekkel teli országban? Valaki igazán megmagyarázhatná, mi lehet ez – addig is, amíg valami biztosat megtudok, folytatom a lélekbúvár-magánrendelést, hiszen papírom van róla: igazoltan traffipaxos rendőrök novemberben a felét fizetik…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (37 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

15 komment

  1. Józsika szerint:

    Isten bizony,kezdem egyre rosszabbul érezni magam,ebben a vérzivataros,lángokkal ölelt kis hazámban.Egyre távolabbinak tűnik az érzés,hogy büszke magyar vagyok.Pláne keresztény.A Vitéz Kőbányai szobor állítás után csak így négyszemközt,súgva merem mondani,hogy drága szüleim hitvallása miatt,református pap keresztelt meg.De pssszt! :(

  2. öreg barátnéd szerint:

    1. Nekem is olyan telefonom van amivel csak telefonálni lehet. (senior korban van) Már előre félek attól amikor egyszer csak úgy gondolja, hogy nem akar többet működni.
    2. Régóta figyelem Pálffy István “működését”. Most már értem mi a baj. Időnként fogyaszthatna egy kis alkoholt. Talán másképpen látná a világot.

  3. OregHal szerint:

    … valószínűleg elkapkodtad az adakozást azzal a harminc rugóval: ha Dr Boda szabálysértett, és Dr Bodát bírságolák vala; Neked tök fölösleges lett volna bárki más büntetését befizetned…

    avagy, a másik olvasatban: immáron hivatalosan dukál a doktori titulus (dr. med? dr. jur? PhD? DLA?) – minthogy pecsétes papírod van róla! Az pedig az adu ász, mindent visz lángoktól öleltben.

    (nem ide tartozó történet, de ha már ennyi hely van itt, elmondom: korábban vásároltam egy veterán Pannóniát, amit annak rendje és módja szerint át is akartam íratni. Azám, de a gépjármű minősítése (amit csinos kis, a karosszériára felszegecselendő plakett igazol) NEM a járműre, hanem a tulajdonosra vonatkozik. (Idáig teljesen logikus, gondolom…) Ennekokáért nekem, mint új tulajdonosnak közöm sincs ahhoz, hogy a motor veterán, minősített, vagy kókányolt, vagy mi.
    A legegyszerűbb megoldást javasolták: leadom a rendszámot, átírják, elviszem minősíttetni – havonta egyszeri alkalommal van lehetőség az ország legtávolabbi pontjain, fél évre előre lefoglalható, kis szerencsével- aztán, ha odatréleztetem, minősítették, levizsgáztatom, forgalomba helyeztetem, egyszer csak kapok rencámt a leadott helyett… piha, alig fél-háromnegyed év meg párszázezer és pikk-pakk, meg is van…

    Mondok, a hugotokkal szórakozzatok: beállítom a nappaliba a vast és nézegetem átiratás nélkül, bammeg!

    Kisvártatva jön a Hivatalos, violaszín pecsét alatt: tudomásukra jutott, nemátirattam, irgum-burgum, azonnal és izibe!
    Szégyenkezve besunnyogok, lámhogy millen egy írást kaptam:
    - ja, hát így, mivel ez egy hivatalos (sőt: HIVATALOS) papper, ennek alapján simán át tudják írni!
    És lőn.

    Tudom is én, honnan jutott az eszembe…)
    :-)

  4. Hatlövet szerint:

    Dr. Boda András! Jól hangzik ez vaze, bárki bármit is mondjon.

    Na most ez a Pálffy alkesz vagy alkusz?

    Nekem is kissé régimódi telefonom van, igaz hogy van ám kamera meg rádió, de mivel lassan már négy éves előre rettegek mi lesz ha tönkremegy.
    Mert ilyet sajnos már nem lehet kapni. Kéthetente elég töltőre rakni, nyomógombos, kiváló a hangminőség telefonáláskor. Mi kell még?

    Remek HL-t alkottál ma is András!

  5. Kacago Vidor szerint:

    Nos, nem vitatkozni kellene arról, hogy ittas volt-e Pálffy, hanem meg kell szondáztatni, mint a “sofibá’”-kat. Ha Vasműből kirúgják az ittas-proletárt, akkor a képviselők is ugyanezt a sorsot érdemlik.

    Pár napja elgondolkodtam az egyik szolgáltató előfizetéses csomagján.
    Mit szolgáltatnak havi 3 ezerért?
    A havidíjban benne van sok ingyen perc (ami egyszerű halandónak elég), benne van a telefon havi törlesztő részlete, ad wifi-t a laptopra, korlátlanul, persze a hónap vége felé kicsit lassul. Így ez a diákoknak nélkülözhetetlen, sajnálom, hogy nekem nem…

    :)

  6. DonCarlo szerint:

    Már megint jó írás sikeredett laptoppodból “doki”! :)
    Jó, nem szemétkedek, de más mennyit plagizál, hogy DéjeRtet tudjon hivatalosan(?) biggyeszteni a neve elé, neked meg simán ment 5 rugóból ;)
    Én az ecserin próbálkoztam, de többet kértek érte :)

  7. Szabó Edit szerint:

    Nagyon jókat írsz.

  8. rizsapista szerint:

    Na, mit mondtam az ifjú hölgyről?! :)

  9. Paduc szerint:

    A 75 éves anyukámnak Nokia 0001-es telefonja van. A gombjai néha érzéketlenek már. Azért időnként felhív jó anyám: Fiam, kaptam “semeset”, majd ha erre jársz olvasd el nekem.
    Én is rettegek attól, hogy mi lesz, ha a bekrepál a készülék. Ilyen buta telefonok már nem kaphatóak, anyukám pedig bele fog őrülni az okos ,vagy kevésbé okos telefon használatába.
    Nekik csak 4 gombos telefon kellene:
    - CSALÁDTAGOK (fodrász, stb)
    - le-fel
    - OK (kiválasztás)
    - HÍVÁS
    Letenniük már nem is kell, majd mi megszakítjuk a vonalat, és a telefon tudja, hogy nem kell tovább működnie.

    Pálffy István pedig tényleg nem fogyaszt alkoholt. A vak komondor, az igen, de az bármire képes.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


× kilenc = 9

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz