Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for október, 2013

29 október
3komment

Sofibák a düsseldorfi Hotel Rakparton (IV.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 6.92 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Esti életkép - már a düsseldorfi Rajna-parton, kissé túl egyszerű szállásunkon...

Esti életkép – már a düsseldorfi Rajna-parton, kissé túl egyszerű szállásunkon…

Bocsánat és oppardon: tudom, jó darab idő eltelt, mióta utoljára első buszvezetési megbízatásomról szót ejtettünk – mentségem nincs, csak annyit mondhatok, volt néhány olyan dolgom, amiért egyesek hajlandóak voltak fizetni, vagy minimum ígéretet tenni rá, hogy fizetni fognak, ezeket eléggé el nem ítélhető módon előre vettem, és a jövőben is kénytelen leszek így tenni… Most felidézem tehát kicsit az emlékeket: még a napsütéses szeptemberben történt, hogy Zoli kollégámmal, nagyon hamarosan, a későbbiekben és azóta is barátommal, egy Mercedes Tourismo fedélzetén megindultunk a baráti Németország felé. Egy remek brigádot, színpadépítő szakembereket vittünk Berlinbe, majd Düsseldorfba – mit hoz a sors, épp egyik hatalmas kedvencem, a The Wall című Roger Waters-produkció, a rocktörténelem halhatatlan előadásában dolgoztak a srácok. A sztori első részében, ha még emlékeztek, egy métert se tettünk meg – csak arról a sokkhatásról próbáltam zengedezni valamit, ami akkor éri a zöldfülű sofibát, amikor szombaton megtudja, hogy vasárnap útra kel… és életében először (legalábbis utasokkal) nem a busz hátsóbb traktusaiban, hanem legelöl, a vezérállásban tölti majd az időt… A folytatásban megosztottam kedves olvasóimmal azt a semmihez nem fogható pillanatot, amikor először ültem a kormány mögé, aztán ahogyan Berlinben a szállásunkra navigáltam tizenkét méteres bálnánkat… És jött az a rész, amiben egy majdnem teljesen szabad napunkról, továbbá a szállásunkul szolgáló Jugendherbergéről, és vezetőjéről, a magyarokat nagyon kedvelő Frau Scholzról meséltem pár bekezdésben – és persze arról, hogy ezen a napon, hétfőn este mindösszesen úgy öt kilométer megtétele vár ránk: a srácokat kell átvinnünk a Hertha stadionjába, nem azért, mert lusták, sokkal inkább a cuccuk sok. Sima ügy, mehetünk – persze, elkísérhettek, ha tetszik, utána, másnap meg irány Düsseldorf… Tovább »»

Hirdetés
26 október
11komment

Clintonné : parkolóőr, 0-1

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 6.81 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már kilencvenegyedik kiadásában először Londonba utazunk – azaz pénztárcánk vastagságához méltó módon, jót beszélünk róla. Nevezetesen azt mesélem el, hogy Hillary Clinton a minap valóságosan ott járt, öt autóval és tíz biztonsági emberrel: a konvoj megállt az úticél közelében, természetesen senki nem vett parkolójegyet – még természetesebben érkezett egy parkolóőr, és bírságolni kezdett… Hiába rontottak rá Mrs. Clinton gorillái: szemrebbenés nélkül rápakolta a Mergára a nyolcvan fontos cetlit. Van még pár csavar a sztoriban – beljebb mondom. Tavaly augusztusban négy ember halálát követelte egy baleset: egy szlovák milliomosnő BMW-je csapódott nagy sebességgel egy Fiatba, amelynek utasai az autóban égtek. Eva Rezešová szervezetében alkoholt is találtak – erről azt vallotta, a baleset utáni sokk hatására húzott meg egy, az autójában volt vodkásüveget, amiben, úgy hitte, víz van (hm… de ismerős fordulat…). Az ügy tárgyalásán egy tekintélyes szakértő úgy vélte: elképzelhető, hogy Rezešová vétlen volt a balesetben. Rezešová is az áldozatokat hibáztatja, azt mondja, hirtelen előzéssel került a Punto a terepjárója elé, ezért történt a baleset. Nem szeretnék demagóg módon hozzászólni, sem prejudikálni, de azért az tényleg elképesztő, hogy ilyen arcpirító módon lehet jogászkodni, ha megvan hozzá a kellő mennyiségű lé, sztárügyvédre, sztárszakértőre. A végén némi ügyintézős dohogás, ezredszerre is: ismerősöm levizsgázott motorkerékpár-vezetésből, december elejére ígérték neki a jogosítványt – nekem már minden papírom megérkezett, úgyhogy kussolok, de tényleg mondja már meg valaki, miért jó az a rendszer, ami van, és pölö miért nem lehet a helyszínen elkészíteni egy plasztik kártyát 2013-ban… Amúgy tudom a választ, de csak bent árulom el. Fáradjatok. Tovább »»

19 október
1komment

Dr. Münhenyi Istrenc – hatvanéves a gimi

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (39 lövet, átlagosan: 6.97 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már kilencvenedik kiadásában először egy régi fóbiám elevenedik meg – rosszul lett egy kisgép pilótája a levegőben, olyannyira, hogy képtelen volt földre tenni a gépét: sétarepülgető utasának így nem sok választása maradt. Vagy simán felteszi a kezét, le a lantot, vagy gyorstalpalón, a légiirányítótól kitanulja a szakmát, és épségben lehozza a Cessnát: természetesen ez utóbbi tetszett jobban a nem akármilyen idegrendszerrel megáldott úriembernek, úgyhogy hiba nélkül meg is oldotta a landolást. Inkább kidobjuk, mint leadnánk a MOL-nak a használt sütőolajat – a cég érezhető fájdalma (számomra legalább) érthető: én is szívesen erőltetném azt a bizniszt, amihez a nyersanyagot ingyen adják, az olajóriás ugyanis bioüzemanyagot állít elő a sütőolajból Komáromban. Na jó, ez persze merő rosszindulat, ráadásul nem is valódi, hiszen én is tudom, jót tesz a MOL, amikor így tesz: a fáradt olajat a csapba vagy a szemetesbe önteni nem csupán sima tahóság, de súlyos környezetszennyezés is. Azt viszont továbbra sem pontosan értem, ha ennyire élénkzöldek szeretnénk lenni, miért nem fektetünk hangsúlyt arra, hogy az emberek akár maguk is a környezet jó barátai lehessenek: hogy például én, természetesen a megfelelő adóvonzat egyszerű befizetésével, kis tételben, nyugodtan betankolhassam a szűrt, házi biodízelt hűséges kis kerregőmbe… Miért is ne? Itt pálinkát is lehet főzni, ha jól tudom… Végül pár szó a hatvan éves dr. Münnich/Széchenyi gimnáziumról, meg arról a néhány óráról, amit újra a sárga csempés épület falai között tölthettem – sokak mellett Kobzos, Váczi, Varga Béla tanár úrral, Hammerl igazgató úrral, és persze azokkal, akik nem lehettek ott… Fel, idézek – odabent. Tovább »»

12 október
10komment

Román vakondemberek ásnak a szegedi Dóm alatt???

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (38 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már nyolcvankilencedik kiadásában egy amerikai kutyusról emlékezünk meg először, aki ismeretlen előzmények után jó étvággyal elfogyasztott ötszáz dolcsit. A gazdi nem esett kétségbe, és nem is vágta fel hosszában egy finn tőrrel a kis huncutot – türelmesen megvárta, amíg a természet újra napvilágra hozza a pénzt, vagyis inkább azt, ami megmaradt belőle. Slusszpoén: miután egy kis banknál, majd a központinál is sikertelenül próbálkozott a “pénz” újra cserélésével, a férfi a pénzügyminisztériumhoz fordult, majd el is küldte nekik a megtisztított, összeragasztgatott maradékot – aztán a végén egy csekken megkapta az ötszáz dolcsit. Gondolom, mérsékelten tüzetes vizsgálat után, a repikeretből. Aztán: rendben van a játékautomaták megszüntetése, az Alkotmánybíróság meghozta határozatát, mely szerint az állam jogosan szüntette meg a koncessziós szerződéseket és végezte ki az ágazatot tavaly. Nemzetbiztonsági kockázat – ez volt a varázsszó, az egész dolog szó szerint pár nap alatt (október 1-2. között) átszaladt a törvényhozás menetén, mint egy szalmonellás vaníliafagyi. Már csak azért is szeretnék minimum 132 évig élni, hogy a – gondolom – 85 évre titkosítás lejártakor megkérdezhessek valakit, mi lehetett az a vérfagyasztó nemzetbiztonsági kockázat… Mindegy is: a dolog rendben van, határozat van róla – és rendben van itt még nagyon sok minden más is. Csak zárójelben mondom, a hétvégén Lakitelken jártam – hm… talán mégis érdemes lesz jóba lenni velem? Megkezdődtek a Vidám Parkban a műfüves pályák kialakításának munkálatai – a neten olvastam valakitől egy gondolatfutamot: vajon miért is kellett eladni egy futballpályát, aztán a vételárát felszorozva némi pályázati pénzzel hatszáz méterre újra megépíteni? Alpolgármesteri bejárás is volt, sejtelmes félmondatokkal: szerintem mondhatta volna egyenesebben, nagy lovag – parkolunk, nem először, és szerintem nagyon nem utoljára. Utánam. Tovább »»

05 október
16komment

Rektordresszkód: új ruharendek

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (37 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már nyolcvannyolcadik kiadásában először egy újabb álláshirdetés gondolkodtatott el: a NASA olyan önkénteseket keres, akik hetven napot ágyban töltenének – havi egymillió forint körüli a fizetség, én azt hiszem, megfelelnék a feladatra, ráadásul elég komoly hátralékaim vannak az alvás terén, ha ez számít valamit… Természetesen enni, sőt, zuhanyozni is az ágyban kell majd – az űrhivatal a kísérleti alanyok bevonásával azt szeretné megvizsgálni, milyen hatással van a szervezetre a huzamos időn át tartó súlytalanság. Remélem, felvesznek: ha jól fekszem, talán az első Mars-expedícióba is bekerülhetek, bár az olvasószemüvegem másfeles. Sebaj: majd nagy kijelzőjű gps-t kérek az űrhajómba. Egy egészen friss hír következik itthonról: dress code-ot vezetett be a kaposvári egyetem rektora az intézményben – a hallgató urak nem viselhetnek rövidnadrágot vagy strandpapucsot, az ifjú hölgyeknek kerülniük kell a dekoltázst és a miniszoknyát, pánt nélküli ruhát, az erős sminket, a kirívó kiegészítőket: szintén nem megengedett például az ápolatlan köröm vagy az elhanyagolt hajviselet. Helyes. Aradi Tibi barátommal és még néhányakkal kereken harminc éve harcolgattunk hasonló ügyekben középiskolánk, a dr. Münnich Ferenc Gimnázium egyes tanerőivel – most látom csak be, a mi pedagógusaink mennyivel haladták meg korukat: mi meg hőbörögtünk, miért nem lehet tulipiros nadrágban, hátközépig érő hajjal órára járni. Remélem, ez még nem a vég: dr. Tóth Tihamér keresztdemo reinkarnációjának feltűntét várom még, aki érthetően elmondaná végre az egyetemistáknak, hogy az önfertőzéstől gerincsorvadást fognak kapni, továbbá a boszorkányokkal is ideje lenne végre valamit kezdeni. Végül beszámolok három nappal ez előtti, éjfélkor megejtett rendőri ellenőrzésemről, ahol sok mindenre választ tudtam adni, csak a “Mit szállít?” kérdésre nem sikerült részletesen – most ezt pótolom, amikor pótlólag elmesélem, mi van a csomagtartómban. Aki kíváncsi, nem hamar öregszik meg, csak lapoz. Most. Tovább »»

02 október
6komment

Sofibá(k) szabadnapos(ak) (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 6.93 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Zolival a busz előtt, az olimpiai stadion területén, azaz a Hertha bázisán

Zolival a busz előtt, az olimpiai stadion területén, azaz a Hertha bázisán

Hol is tartottunk, kedves utasaim? Ja, igen, tudom már: egy napos otthoni izgalmak után Budapesttől vasárnap estére egészen Berlinig jutottunk, még egy cottbus-i kitérő is belefért az útba – ezért szerencsés, ha hosszabb utakat két gépkocsivezetővel ír ki a fuvart szervező szakember… no meg azért is, mert a zöldfülű sofibák számára nagyon is hasznos, ha a tapasztaltabb kolléga türelmesen elmagyarázza, mit is kell pontosan írni a menetlevél rubrikáiba; rákérdez, megfelelő állásba kapcsolta-e a kedves Mr. Green a tachográf választógombját; a pihenőkben pedig pár aktuális jó tanáccsal látja el, példának okáért felhívja legendásan éber figyelmét, hogy mindig nagyon figyeljen az előre kilógó, ezért aztán erősen sérülékeny tükrökre… mert ugyebár egy több mint tizenkét méter hosszú buszt jobb tükör nélkül vezetni, minimum bevállalós produkció. De mondhatnám máshogyan is. És azért is jó, hogy Zolival ketten vagyunk ezen a túrán, mert egyrészt ellát a fenti bónuszokkal, iszonyú sokat segít mindenben, miközben soha, egy hangos szóval se szól bele abba, amit csinálok – másfelől pedig… hát egészen egyszerű, gyerekek… mert én vagyok a másik sofibá, és ily módon begereblyézhetem az első… mondjuk 6-800 kilométeremet, aminek egy része nem is annyira sima… Átvágni az esti Berlinen a Mercedes-szel… nyami… kevés dologgal összevethető élvezet és élmény. No de: a lényeg, hogy simán (na jó: a gps habozása miatt egy körforgót alaposabban is megmutatok a srácoknak, de csak kétszer nyomjuk le a kört – ennyi meg azért bele kell férjen) megérkezünk a Berlin egy külsőbb kerületében található bázisunkra, egy úgynevezett Jugendherbergébe, azaz ifjúsági szállóba, ahol egy ötven-hatvan éves, szigorú arcú, de arany szívű hölgy, maga Frau Scholz intéz minden ügyes-bajos dolgot. És, Frau Scholz, ámulatomra, nagyon jó véleménnyel van a magyarokról… s hogy hogyan teszem még elvakultabb rajongónkká… nos, ezt is megosztom veletek odabe’. Nyomom a csengőt, fejezzük be a beszállást, kérem… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz